Kádár ​Béla (1877-1956)

V. Sklovszkij - Eizenstein
Viktor ​Sklovszkij, a hazánkban is jól ismert, jeles esztéta, irodalomtörténész, filmtörténész és szépíró ebben a könyvében a jó ismerős, sőt jó barát jogán vall a világ filmtörténetének egyik legnagyobb egyéniségéről, Szergej Eizensteinről. Bemutatja hősének gyermek- és ifjúkorát, első nagyszabású elképzeléseinek megszületését és érdeklődését, megvalósult és megvalósulatlan terveit, balul sikerült amerikai útját. A kortárs izgatott szemével látja újra a filmtörténeti remekművek, közöttük is a Sztrájk, a Patyomkin páncélos, az Október és a Rettegett Iván keletkezésének, első fogadtatásának történetét, az egykori heves vitákat. Páratlan beleéléssel érzékelteti az Eizenstein-filmek varázsának titkát, újító lényegüket, a nézőre gyakorolt, mindmáig tartó hatásuk és bűvöletük titkát. Könyvében megjelenik előttünk Eizenstein, az ember is; a szerény, munkájába belefeledkező alkotó, a művészi kérdésekben meg nem alkuvó, következetes újító. Sklovszkij könyve nem csupán a húszas évek művészetének dokumentuma, hanem egyéni emlékezetes stílusban írott, remek olvasmány is.

Hahner Péter - Thomas ​Jefferson és a francia forradalom
A ​szerző két kedvenc szakterületének egyik legérdekesebb "érintkezési pontját" vizsgálja e kötetben. Arra a két kérdésre keresi a választ, hogy milyen szerepet töltött be Thomas Jefferson a francia forradalom első hónapjaiban, Párizsban, és milyen hatást gyakorolt a forradalom Jeffersonra. E világhírű történelmi személyiség élete néhány hónapjának alaposabb vizsgálatával azt kívánja bizonyítani, hogy a francia forradalom korában létezhetett és létezett is mérsékelt republikánus és liberális álláspont, amelynek képviselője helyeselte a régi rend felszámolását, és mégsem vált később a terror hívévé. A tanulmány első részében Thomas Jefferson 1789-es politikai nézeteivel ismerkedhetünk meg, a másodikban azzal, hogy mit tett a forradalom során, a harmadik részben pedig a szerző arra keresi a választ, hogyan hatott a francia forradalom az egyik leghíresebb amerikai politikus gondolkodásmódjára.

Lengyel Dénes - Magyar ​mondák a török világból és a kuruc korból
Ez ​a kötet szerves folytatása az eddig több kiadást megért "Régi magyar mondák"-nak. A Mátyás halálát követő időtől a Rákóczi-szabadságharc leveréséig beszéli el a "két pogány közt" viaskodó magyarság történetét. A mondafeldolgozások híven őrzik forrásaik nyelvi ízeit, fordulatait, szemléletét, a szerző sikerrel elkerülte a romantikus feldolgozások túlzásait. A bőséges jegyzetanyag a jobb tájékozódást segíti elő, a korabeli fekete-fehér illusztrációk pedig a rég múlt idők embertípusait, viseletét, környezetét idézik. A kötet nem csupán érdekes olvasmány, hanem kiválóan alkalmas elmélyültebb, iskolai feldolgozásra is.

Fernand Léger - A ​festő szeme
Kötetünkkel ​a 20. századi művészeti megújulás egyik legjelentősebb alakjának összegyűjtött írásait kapja kézbe az olvasó. A kubisták köréből induló művész a modern gépi civilizáció új művészetét kívánta megteremteni, s a reneszánsz szépségideáljától elfordulva, nem másolni akarta a természetet, hanem alkotó módon újrateremteni. Az ember, a természet tárgyai mellett a művészet világába emeli az ipari tárgyat is, a mindennapi életünket lépten nyomon kísérő használati tárgyakat, az autót, a kerékpárt is. "Nincs hierarchiában elhelyezett Szép. ...A Szép mindenütt jelen van, serpenyőid rendjében, konyhád fehér falán, itt talán még inkább, mint a 18. századi szalonban vagy a hivatalos múzeumokban." A művész sokszínű tanulmányai rendkívül széles skálát fognak át, természetesen nem az esztétikai rendszerzés igényével, hanem egy szuggesztív művész vallomásos hangvételével. Az olvasónak épp ezért mindig szem előtt kell tartania: Léger vitatható esztétikai megfogalmazásai, értékítélete csak azzal a megszorítással érvényesek, hogy saját műalkotásai jobb megértéséhez járulnak hozzá. Túlzásai, szélsőséges szemlélet inkább csak egy izgalmas személyiség megnyilvánulásai, és nem mértékadó elméleti alapvetések.

Moholy-Nagy László - A ​festéktől a fényig
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Irving Stone - Van ​Gogh élete
Van ​Gogh élete egyike a legtragikusabb művészsorsoknak. Rengeteget dolgozott, kisérletezett, de soha egyetlen képét sem vásárolták meg. Minden kezdeményezése kudarcba fulladt, minden szerelme újabb szenvedést megaláztatást hozott számára. Végül elméje elborult, saját kezével vetett véget zaklatott életének. S alig néhány esztendővel halála után nevét szárnyra kapta a világhir, és a legnagyobbak sorába emelte. A nagy holland mester életregénye Irving Stone tolla nyomán elevenedik meg előttünk. Az angol iró - elsősorban Vincent Van Goghnak a testvérével Theóval folytatott levelezése alapján - szinesen, érdekesen és valósághűen irja le a történteket. Könyve, mely számos angol kiadás mellett sok más nyelven - köztük oroszul, lengyelül, franciául is - megjelent, világszerte nagy sikert aratott. Film is készült belőle, a Magyarországon is bemutatott "A Nap szerelmese" cimű alkotás. Magyarul az életrajzi regény most ötödik kiadásban jelenik meg. A kötet illusztrációs anyaga Van Gogh 16 művét tartalmazza, közülük nyolcat szines nyomatban.

Vilém Flusser - A ​fotográfia filozófiája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ingmar Bergman - A ​legjobb szándékok
"A ​legjobb szándékok", mint Bergman minden műve, önéletrajzi ihletésű, de egészen példátlan módon: szülei kapcsolatát írja meg benne, a saját születését megelőző szűk tíz évüket, 1909-től 1918-ig. A nagypolgári családból származó, elkényeztetett ápolónő anya és a szegény sorból kiemelkedő, félszeg, félénk lelkész apa minden ízében, testi-lelki valójában bemutatott szerelme maga az élet - s egyben merő kitalálás. Ők a századelő svéd társadalmának konvenciói ellen lázadnak szerelmükkel, de a magánélet náluk sem marad boldog sziget az ellenséges közegben. Az uppsalai polgári lét nyílt és begyöpösödött világa; az egyetemi városka középkoriasan életvidám diáksága; az isten háta mögötti északsvéd egyházközség magába forduló népe; a háború; az erejüket tétován próbálgató munkások; a rezignált, anakronisztikus vidéki arisztokrata; és nem utolsósorban a sötét és a hideg - megannyi próbának vetik alá a Bergman szülőket. Rájuk is érvényes, ami az egész társadalomra: megvannak bennük "a legjobb szándékok", ami az értelmes és hasznos élet alapja, de ezek valahogy mindig kicsorbulnak... "A legjobb szándékok" több, mint remek forgatókönyv, több, mint krónika és dokumentumregény, több, mint amolyan igazi, olvasmányos realista regény, több, mint rafinált ál-elő-önéletrajz, több, mint irodalmi kísérlet: nagy mű.

Jean Renoir - Életem ​és filmjeim
Renoir ​maga volt "a" francia film - írta 1952-ben a francia új hullám szellemi atyja, André Bazin. Az újhullámos rendezők szeretetteljes tisztelettel "le patron"-nak (a gazda) nevezték, aki nemcsak örököse a francia hagyományoknak (apja a festő Auguste Renoir), de egyenrangú folytatójuk is a filmművészetben, s aki egyszerre elkötelezetten társadalmi érdeklődésű rendező és ritka tehetségű, formateremtő alkotó. Kötetünk három "tételben" mutatja be Jean Renoir munkásságát. Az első Renoir különös "önéletírását", mindenekelőtt filmjeiről (előkészületeikről, forgatásukról, fogadtatásukról) írt vallomásos jegyzeteit tartalmazza; a második a francia új hullám két jeles képviselőjével, François Truffaut-val és Jacques Rivette-tel folytatott érdekes és tanulságos "szakmai beszélgetéseit" közli, a befejező rész pedig bő válogatást nyújt Renoir hallatlanul izgalmas levelezéséből. A levelek címzettjei között - a családtagokon kívül - ott találjuk a dokumentumfilm atyjának tartott Robert J. Flahertyt, a neves forgatókönyvíró Dudley Nicholst, az író és barát Pierre Lestringuezt, a producerek példaképének tartott Pierre Braunbergert, a világhírű színésznő barátot, Ingrid Bergmant, és az újat akarók közül a számára legkedvesebbet, Francois Truffaut-t.

Felix Klee - Paul ​Klee
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Herbert Read - Arp
A ​XX. század művészetének egyik korszakalkotó alakját mutatja be ez a könyv: lendületes, finom vonalú plasztikák, változatos anyagokat felhasználó domborművek, festmények és mély értelmű versek alkotóját Hans (vagy Jean) Arp jellegzetesen polgári művész volt. Gazdag családból származott, elzászi lévén egyszerre érezhette magát németnek és franciának s egyben nemzetek felettinek. Művészete az avantgarde legszélsőségesebb irányzatából indult ki, és szinte klasszicista tökéletességre fejlesztette a formákat. Herbert Read a mai polgári művészettörténet tipikus képviselője. Végigkísérte a XX. századi művészet fejlődését, s első összefoglalói közé tartozik. Elméleti és politikai állásfoglalása leginkább "középutas" jelzőt érdemelné meg. Bár Arp nem lehet mindenben példakép, a művész sokoldalúsága, villódzó ötletessége és szigorú műgondja a szocialista művészet számára sem lehet idegen. Read monográfiája alapvető, tényfeltáró munka.

Anne Ganteführer-Trier - Kubizmus
"Miféle ​szerzet a kubista? Braque és Picasso iskolájába tartozó festő" - vélekedett egy műkritikus 1911-ben, röviddel azután, hogy megnyílt a Függetlenek Szalonjának botrányos tárlata, ahol a kubisták külön teremben szerepeltek. Georges Braque és Pablo Picasso olyan festészeti irány kezdeményezői voltak, amely a posztimpresszionista Paul Cézanne kijelentéséhez tartotta magát: "A természet valamennyi formáját a gömbre, a kúpra és a hengerre lehet visszavezetni." A kubisták azonban nem egy adott szemszögből örökítették meg motívumaikat, úgy, ahogyan azokat az emberi szem látja, hanem az ábrázolás tárgyát a különböző nézőpontból megjelenő síkokra bontották fel, és a szubjektív látvánnyal ötvözték.

Susanne Deicher - Piet ​Mondrian
Halála ​előtti utolsó interjújában elmesélte, hogyan tanította őt kiskorában rajzolni édesapja, aki maga is szívesen készített litográfiákat a templom számára. Amikor Piet 1892-ben az amszterdami Művészeti Akadémiára jelentkezett, apja jómódú, befolyásos protestáns barátoknál szerzett szobát számára. Valószínűleg arra is rábeszélte őket, hogy fia tanulmányait is fizessék, mivel ő nem tudott rá pénzt előteremteni. Közvetlenül Amszterdamba érkezése után Mondrián egy, még ma is létező radikális protestáns gyülekezet, a Gereformeerde Kerk tagja lett, amely 1900 előtt szorosan együttműködött a konzervatív, úgynevezett Forradalomellenes Párttal. Mondrian 17. századi elődei nyomán egész sorozatnyi vallásos tárgyú illusztrációt készített. Bár később a modern festészet egyik vezető alakjává vált, akkortájt híven követte a modern művészet ellen küzdő egyháza előírásait. A festészet abban az időben beköszöntő új korszakát ma "absztrakt expresszionizmusnak" nevezzük, melynek művészi álláspontja a formanélküliség ideálját hirdette. Mondrian, aki egész életében kiállt a geometrikus tiszta forma mellett, legutolsó festményein újra kísérletet tett a ragyogóan tarka raszter és a színezett vonalak egyesítésére.

Daniel Marzona - Minimal ​art
Átlósan ​a falhoz rögzített hétköznapi neoncső; megmunkálatlan fagerenda vagy fémlemezek mintázata a padlón; egyszerűen elrendezett, fémből vagy plexiből készült dobozok; rétegelt lemezből, alumíniumból vagy acélból készült kockák és más alapvető geometriai alakzatok - így lehetne leírni számos képzőművésznek a hatvanas évek elején New Yorkban és Los Angelesben született műveit. A minimal art egyik legjellemzőbb vonása a hasonló elemek hierarchiát nélkülöző geometrikus egymás mellé rendelése. A minimal art az absztrakt expresszionizmus és a pop art irányzataira adott válaszként jelentkezett az Egyesült Államokban. A "Minimal Art" kifejezés Richard Wollheim művészetfilozófusnak tulajdonítható, 1965-ben írt, azonos című cikkében nem a legújabb amerikai művészeti irányzat leírására, hanem a 20. század általános jelenségének, a művészi tartalom minimalizálásának megragadására tesz kísérletet. A műkritikusok végül Carl Andre, Dan Flavin, Donald Judd, Sol LeWitt, Robert Morris és kortásaik műveivel kapcsolatban alkalmazták ezt a kifejezést.

Susanna Partsch - Klee
Az ​album Paul Klee életét és munkásságát mutatja be.

Dietmar Elger - Absztrakt ​művészet
Dietmar ​Elger német művészettörténész, egyetemi tanár és "múzeumi ember", akinek szakirodalmi munkássága arra is kiterjed, hogy tömör és jól használható összefoglaló füzetkéket-könyvecskéket gyártson olyan modernista művészeti áramlatokról, mint a dadaizmus vagy a nonfigurativitás. Az Absztrakt művészet c. könyve, miután pár oldalas, viszonylag rövid és alapvető, laikusoknak szánt, de emellett teljességgel szakszerű sztenderd ismereteket közlő bevezetőt nyújtott az absztrakt művészet elméletéről, anélkül, hogy a témában rejlő kusza filozófiai vitákba mélyen belemenne, a további oldalakon egy-egy jelentős képen keresztül végigvezet a nonfiguratív festészet történetén, főleg (de nem kizárólag) a new york-i Modern Művészetek Múzeumában látható képek segítségével. A kép mellett az alkotóról közöl néhány kulcsfontosságú életrajzi elemet, valamint a műhöz kapcsolódó rövid elemzést. Gondolataival nem kell feltétlenül egyetérteni - Elger általában törekszik az objektivitásra, de azért a lila felhőket eregető kritikusi hozzáállás sem áll messze tőle, és a szövegén néha át-átüt a rajongás - amit egyébként többnyire sikerül szeretetreméltóan kommunikálnia. Viszont mindenképp érdemes elmeditálgatni az elemzésein, annál is inkább, mivel a terjedelmi korlátok miatt ezek többnyire csak vázlatszerűek. Állítom, hogy Elger szemüvegén keresztül meg lehet szeretni az absztrakt festészetet. A könyve mindenképpen egy kedves és egyúttal komoly kis bevezetés a témába, nem is akar több lenni, és nem is kell, hogy több legyen. Amennyiben ezt képesek vagyunk észrevenni, úgy kimondhatjuk, hogy teljesen betölti ezt a feladatot, és ilyen értelemben tökéletes kis mű.

Andrej Tarkovszkij - A ​megörökített idő
Andrej ​Tarkovszkij (1932-1986), a közelmúlt filmtörténetének egyik legnagyobb alakja összesen hét egész estés játékfilmet rendezett. Az Iván gyermekkora, az Andrej Rubljov, a Szolaris, a Tükör, a Sztalker, a Nosztalgia és az Áldozathozatal kritikusai szerint "egyetlen óriási mű hét fejezete". Műveinek középpontjában az ember és a világ, az ember és a transzcendens szféra kapcsolata, még inkább konfliktusa áll. Hőse az ember, aki a szenvedés és a fájdalom útján etikai személyiséggé szeretne válni, áldozathozatal által szeretne belépni a közösségbe. A megörökített idő a filmalkotással, a filmkészítés műhelyproblémáival, metafizikai kérdésekkel kapcsolatos gondolatait tartalmazza.

Ismeretlen szerző - JLG ​/ JLG
„Azt ​hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”

Paul Schrader - A ​transzcendentális stílus a filmben
"A ​filmben a természetfeletti csupán a valóság sokkal pontosabb tolmácsolása, a valós dolgok mintegy bezáródnak." (Robert Bresson) A transzcendentális (latin) jelentése: természetfeletti, érzékekkel nem észlelhető. „A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is” - fogalmazta meg 2001-ben Gelencsér Gábor "Láss Csodát! - Film és transzcendencia" című tanulmányában. E kötet - Paul Schreder tolmácsolásában - három filmrendező életművére építve mutatja be, hogyan lehet mégis megközelíteni a Megközelíthetetlent...

Walter Murch - Egyetlen ​szempillantás alatt
Szerzőifilmes ​Könyvtár 1. kötet Ez a kötet egy rendkívüli utazás a film vágásának roppant bonyolult, de annál izgalmasabb világába.