A ​kis kommunista, aki sosem mosolygott

Leonyid Mlecsin - A ​fekete kimonós öregember
"...Meghallotta, ​hogy a fürdőszobában zubog a víz. - Szonobe-szan! - kiáltotta hangosan. Semmi válasz. Ladetto határozottan a kilincshez nyúlt. Az ajtó nehezen engedett, mintha belülről valaki nekifeszült volna. Amikor végre egy kis rés keletkezett, Ladetto bedugta a fejét. A szűk fürdőszoba padlóján, immáron semmit sem látó szemét a plafonra szegezve, ott feküdt Gonzo Szonobe, szállodai kimonóban. Tarkója szét volt zúzva. A mosdó pereme és a padlócsempe véres volt. Leguggolt és megfogta Szonobe kezét. Hideg volt. Pulzust nem érzett. Ladetto lassan felállt. Persze, mindenkit érhet baleset. Az egész úgy festett, mintha Szonobe megcsúszott volna a nedves padlón és beverte volna a fejét a mosdó szélébe. A folyosón léptek hallatszottak. Ladetto megdermedt. Semmi keresnivalója nem volt a szobában. Még csak az hiányozna, hogy most itt találják..."

Brenzovics Marianna - Hasadás
„Ártatlan ​gyermeklelkem leokádva. CCCP, Csernobil, Fekete-tenger. Veres csillag. Tatárszemű halott Krasznaja Plosagy szívében. Plakátfejű Marx-Engels. Lenin evör, meg Brezsnyev remegő, szürke tésztateste. Diktátorok, direktorok. Munkások, nép, fekete csizmás katonák. Lepusztult állami arcok, medalionoktól roskadozó taták. Monumentális temetések, militáns felvonulások. Zörgő Moszkvicsok, Volgák. Zsigulik, kátrányszag, tehervonatok, tankok. Vasak, roncsok, romok. Halál. Háború van, mindig háború. Végül is unom, csupa szakadás.”

Leslie Z. Hooper - A ​forradás
Miért ​ölték meg Caroline Hevesit, a Franciaországból hazatelepült repülőgépgyáros lányát? A kommunizmus okozta sebeket és annak bélyegeit még mindig magukon viselők közül kinek és miért állt érdekében a multimilliomos asszony meggyilkolása? Feszültséggel teli, roppant izgalmas nyomozás során e kérdésekre keres választ Kósa ezredes és a BRFK gyilkossági alosztálya, miközben újabb és újabb láncszemek kapcsolódnak össze a kommunista múlt és a jelen között a fordulatos történet során.

Petrovácz István - Szimacsek ​tanár úr kettős élete
Láthatatlan ​tinta, varázsszemüveg, házilagosan barkácsolt fülhallgatós zsebmagnó, olvasó robot - mindez Agyagás Sándor hatodik osztályos tanuló találmánya, aki minden tudását, ügyességét, fortélyát latba veti, hogy valamiképp megússza a fenyegető bukást történelemből. Sikerül-e túljárnia Szimacsek tanár úr eszén, s egyáltalán kicsoda is ez a Szimacsek tanár úr? Maga az ördög - ahogy Sándor hiszi -, vagy csupán egy jóindulatú, kedves öregúr?

Bruno Frei - Verneti ​férfiak
Bruno ​Frei neves osztrák kommunista író. Ez a műve dokumentum-regény, hősei nem költött alakok, hanem bajtársak, akik vele együtt szenvedték végig a francia Vernet internáló táborának borzalmait. Frei 1938-ben hagyja el Bécset, és Párizsba emigrál. Itt kapcsolatot teremt a francia kommunistákkal, és folytatja korábbi antifasiszta tevékenységét. A fasizmus elleni harcról szavaló, áruló Daladier-kormány azonban már a háború első napján letartóztatja a fasizmus ellen harcoló kommunistákat, és internáló táborokba zárja őket. Közönséges bűnözők, emigráns orosz hercegek, provokatőrök, kémek, besugók, katalán miniszterek, egyszerű kisemberek, spanyol szabadságharcosok és kommunista vezetők vannak összezsúfolva a vernet-i fénytelen, sötét barakkokban. Éhínség és járvány pusztít, árulás tizedeli soraikat, de a kommunistáknak végül is sikerül maguk mellé állítaniuk a becsületes, haladó elemeket. Frei műve a halál fölött is győzedelmeskedő bátorság, állhatatosság és kommunista hit himnusza.

Kristóf Attila - A ​dadogó gyilkos
"Az ​égés helye, az erdősarok, két kilométernyire volt a háztól. Majdnem egy óráig tartott, amíg az öreg a hóban odaért. Közben minden láng kialudt. A kocsironcs körül megolvadt a hó. A fém füstölgött, ahogy a nagy bolyhos pelyhek ráhullottak. Az öregember megállt a kiolvadt fekete részen, és kiáltott: - Van itt valaki? A kutya közelebb ment a roncshoz, felágaskodott, a kolonc koppant a lábán. - Na lám - mormogta az öreg -, nincs itt egy lélek. Körbetopogta az autót, érezte az égett gumi bűzét, forróság csapta meg. Kigombolta mellén a bekecset, és megint kiáltott. Aztán lámpáját letette a földre. Kampós végű faágat tört, s a forróság szélén állva megpróbálta kinyitni a kocsi ajtaját. Sokáig bajlódott vele, míg sikerült. A kinyíló ajtón fekete tömeg bukott a földre. A kutya megugrott, a kolonc csattant a lábán."

Florin Lazarescu - Mennyből ​a küldött
Sombrerooo! ​– üvölti bele valaki minduntalan az éjszakába. S mintha az üvöltés események bonyolult, már-már a végletekig átláthatatlan sorát indítaná el. Olyan eseményekét, amelyek kitöltik az újságok rovatait. Mint például azt, hogy meghalt Enkidu, akivel oroszlánra vadásztunk… A legújabb fejlemények Kleopátra házasságáról, vagy éppen a rendkívüli tudósító jelentése Trója elestéről. Képzelet vagy valóság? Antonie, a kissé hóbortos újságíró a fikció hullámain lebeg, ahogyan egyszer azt Noé bárkája tehette. S közben a templomból – ismeretlen tettesek – ellopják a szent mutatóujját. És Antonie apja életre-halálra szóló párbajt vív a hun vezérrel. A Mennyből a küldött című regényben semmi sem biztos és semmi sem szent, esetleg a szent mutatóujja. Csak egyetlen bizonyosság van: Sombrerooo!

Illés Béla - Ég ​a Tisza
1929-ben ​írta Illés Béla az Ég a Tiszá-t, első nagy regényét, a Magyar Tanácsköztársaság 10. évfordulójára. Első kiadása a Szovjetunióban jelent meg, s ezt hamarosan számos újabb kiadás követte, a világ különböző tájain és nyelvein, többek között németül, franciául, kínaiul, lengyelül és törökül. Idehaza 1957-ben jelent meg első ízben az Ég a Tisza. A jelen kiadás itthon a nyolcadik. A regény történelmi anyagát a magyar kommunisták 1918-1921 közötti harcaiból merítette az író. Forradalom, emigráció, illegalitás - ez a történet külső kerete. A merészen rohanó, romantikus fordulatokban bővelkedő cselkmény a valóság hű tükre: ilyen volt, valóban ilyen a harcoló, elbukó, győző s végül illegalitásba kényszerült magyar kommunisták élete, sorsa: hányatott, nehéz és kalandos. Fegyelmezett, okos szavú, kemény munkások, nehéz életű, csendes parasztok, igazságkereső értelmiségiek, deklasszált elemek, megszállott rajongók, köpönyegforgatók, kalandorok,provokátorok és besúgók között kanyarog a regény főhősének,a szegényparasztból városi proletárrá, majd hivatásos pártmunkássá lett Kovács Péternek az életútja. Egy monstre-dráma zajlik a regény színpadán,úgy vagy majdnem úgy,ahogy a történelem színpadán lezajlott:a magyar kommunista párt megszületésének, első nagy győzelmének és első nagy próbatételének drámája.

Louis Aragon - A ​bázeli harangok
Aragon ​nagy korrajzának három nőalak a hőse. Az egyik, Diane, a társaságbeli úrilány jellegzetes életét éli: váltogatja szeretőit, házasságot köt egy gazdag pénzemberrel, s mikor a férje erkölcsi csődbe jut, elválik tőle, de ez a válás nem hoz, nem is hozhat életében igazi változást. Catherine, a szép grúz származású lány, egészen más utat jár be. Ő is gyűjti-fogyasztja a szeretőket, de a léha élet nem elégíti ki: homályos vágyat érez az értelmes, a mások sorsáért is aggódó-cselekvő életre. Puskaropogásban, egy munkáslegény halála láttán döbben rá, hogy el kell szakadnia osztályától, ha emberhez méltó sorsot akar magának. Szeme előtt zajlik a századelő nagy társadalmi-politikai drámája: agyafúrt vagy kíméletlen pénzemberek, államférfiak az egyik, sztrájkoló munkások, lázas anarchista agitátorok, merényletek szervezői a másik oldalon. Vajon hová kell állnia? Múlt, jelen, jövő zaklatott és zaklató képei közt vergődik, keresi léte értelmét. S ez az értelmes lét a regény epilógusában a munkásmozgalom nagy harcosának, Clara Zetkinnek az alakjában ölt testet.

Szilasi László - A ​harmadik híd
A ​hajdani kanadai emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét ebben az egyetlen napnyi regényben. A cselekmény helyszíne Szeged napfényes városa, annak már-már kultikus színhelyei, a Dóm tere, a belváros gondosan kikövezett utcái, az árnyas Tisza-part, a ferencesek ősi temploma. Ám a cselekmény által nem derűs és boldog sorsok bontakoznak ki, hanem az élet mélyebb és hidegebb bugyraiba merülhetünk bele. Egy minap tartott osztálytalálkozón veszi kezdetét a történet, hogy aztán hősi tettekre és gyengeségekre, csalásokra, elhallgatásokra, szétfoszló álmokra, rejtett életekre, ifjúkori bűnökre és örömökre nyíljon rá az elbeszélés ablaka. Középkorú emberek, régi barátok mesélik vagy hallgatják el, mi történt velük az utóbbi harminc év alatt, s hogy mi történik velük most. Sok jó, sok rossz, sok igaz, sok hazugság. És ebből a regényből megtudhatjuk azt is, mi a mondat otthona. Hogy lehet az szív, test, lélek, szellem. Persze. De a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha. Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó. (Darvasi László)

Joydeep Roy-Bhattacharya - A ​Gábriel Klub
Ez ​a rendkívüli, Claudio Magris és J. M. Coetzee által egyaránt méltatott regény a magyar és főleg budapesti hetvenes évekről, illetve 1994-ről szól. Disszidensekről, de nem a nagyokról, a híresekről, hanem egy elszigetelt kis csoportról, akik a hetvenes évek elején megalakítják a Gábriel Klubot, és zenéről, költészetről, politikáról vitatkoznak, adnak elő mindenkinek, aki tud róluk és kíváncsi rájuk. Esztervölgyi Emánuela hegedűművésznek készülne, Tfirst András regényírónak, Vajda Stefán költő, Szegedy János pedig annak a titkosrendőrnek a testvére, aki rájuk van állítva. Az állandó megfigyeléstől, zaklatástól éppen János készül ki először, felrobbantja magát. Testvére, Andor, a rendőr (a Rendőr, a regény szimbolikusabb rétegében) elsősorban Emánuelát hibáztatja ezért, és módszeres lélektani offenzívát indít ellene. A második rész 1994-ben játszódik, amikor is egy bizarr esemény újból összehozza a Gábriel Klub rég szétszéledt, külső és belső tagjait. Már akik megmaradtak: mert nemcsak János lett öngyilkos, hanem valamikor 1977-ben Emánuela is nyomtalanul eltűnt - most pedig, a Margitszigeten, előkerül egy élethű viaszfigura, Emánuela mása. Valaki fel akarja támasztani a befejezetlen múltat. A rendőr, aki nyomozni kezd az ügyben, nem más, mint a magát remekül átmentett titkosrendőr, Szegedy Andor. Hogy mi történt végül is az ország és a társadalom meggyalázását leginkább szimbolizáló Esztervölgyi Emánuelával, minek árán lett 1994-re világhírű regényíróvá Tfirst András, miért tört ketté Vajda Stefán költői karrierje - ki lett közülük besúgó és miért -, ki, hogyan és miért bizonyult végül is erősebbnek minden pressziónál, megérte-e és mi lett az eredménye - minderről szól e kitűnő fiatal író hihetetlenül sokszálú és szerteágazó regénye, amelyben fővárosunk (a Város, lásd mint fent) és főleg a Duna éppoly tevékeny szereplő, mint az emberek, s egyben hatalmas erejű jelkép is.

Szvetlana Alekszijevics - Elhordott ​múltjaink
Milyen ​embert hozott létre a "szocialista" társadalom? Milyen, akár pozitív, akár negatív ösztönöket épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Meg tudtunk, meg akartunk-e változni a bukása óta, vagy továbbra is makacsul magunkban hordozzuk az akkor kialakult reflexeinket? És milyen emberi tragédiák rejtőznek az egyszerű szókapcsolat, "a kommunizmus bukása" mögött? Szvetlana Alekszijevics efféle kérdésekre keres választ könyvében, de nem száraz fejtegetésekben, hanem számtalan emberi sorson keresztül. Évtizedek óta gyűjti ezeket a történeteket, a közelmúlt fáradhatatlan krónikásaként, és az emberek megnyílnak neki, mert látják, hogy igazi empátiával találkoznak. Ez a könyve immár az ötödik darabja "Az utópia hangjai" című ciklusának: ezekben a "polifonikus regény-vallomásokban" emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a kegyetlen huszadik századi történelem, vagy épp az azóta eltelt két és fél évtized. A világhírű belarusz írónő könyvei harmincöt nyelven jelentek már meg (kettő magyarul is: A háború nem asszonyi dolog; Fiúk cinkkoporsóban), számtalan díjat kapott, és a Nobel-díj legnagyobb esélyesei között is számon tarják. Könyvei alapján világszerte számos film, színdarab és rádiójáték készült.

Carl Sagan - Kapcsolat
A ​KAPCSOLAT minden idők legérdekesebb ismeretterjesztése a fizika, matematika és a csillagászat terén, s mindez regényes, olvasmányos formában. Sagan fantasztikus kalandra invitálja az olvasót - egy magasan fejlett civilizáció felfedezésére a határtalan világűrben. Egy nemzetközi kutatócsoport végigéli a fénysebesség és a relativitás fogalmát eltörlő utazást, hogy tanúi és résztvevői lehessenek az emberi történelem leglélegzetelállítóbb találkozásának...

Szávai Géza - Kivégezzük ​nagyapádat
A ​Gáspár testvérpár, az iszonytató betegségében korán elhalt Bence és a mindent túlélő Áron gyerekkora az egyenlőséget hirdető történelmi korszak – a kommunizmus – tombolásának idejére esik. De az egymást követő gyereknemzedékek sorsát mélyebben gyökerező erők, múltból rájuk szabadított, ösztönné szervült ítéletek játéka is meghatározza. Tovább élő „kivégzősdik” erőterében nő fel áldozat, hóhér, kibic, szemtanú – a mindenkori jelen örök szereplői –, emberéleteken át tör utat magának düh, bosszú, előítélet, szerelem. A bátyját túlélő Gáspár Áron keservesen megtanulja, de a gyermekének tekintett félcigány kislány, Fruzsina még csak nem is sejti, hogy az életük: sosem lesz egyenlő életük idejével, nem lesz azonos megélt éveik történéseivel. Szávai Géza pályakezdő regénye közel negyven év után is döbbenetesen idézi az akkori „közelmúltat” – folyamatos jelenként. 

Rainbow Rowell - Eleanor ​és Park
„Ebben ​a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző) Park _Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni._ _Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt._ _Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg._ _Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását._ _Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta._ Eleanor _Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét._ _Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna._ _Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)_ _A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért._ Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

Kodolányi János - Vízválasztó
Az ​ország szerb megszállás alatti területének egyik falujában vagyunk, a Tanácsköztársaság bukása után. Itt, az Ormánságban is készülődnek már a "nemzeti érzésű" urak és "pógárok" arra az időre, amikor majd a szerbek átadják a helyet Horthy sastollasainak. S itt kísérlik meg a kommün hívei is, kommunisták, szocialisták s a falvak és tanyák kisemmizettjei, hogy újból tömörüljenek, talpra állítsák a pártot, folytassák harcukat. E két, egymással szemben álló tábor elkeseredett küzdelmet vív egymással, s ennek ábrázolása során éles és eleven keresztmetszetét kapjuk a társadalomnak. A regény főhőse Németh Laci, akit értelme és érzelmei a kommunisták közé visznek, de akit kötnek a származás, a család úri béklyói. Segíti az ifjú válságának megoldását az a szerelem, amelyet a malomgépész kommunista lánya iránt érez, és amely tisztán és nemesen bontakozik ki hősünk lelkében, sok vívódása és keserű csalódása után. A regény - egyben az Ormánság egyik sikerült néprajzi dokumentuma is - számos társadalmi és egyéb problémát vet fel, s a problémákra adott válaszában Kodolányi az "úri" Magyarország kérlelhetetlen bírálójaként mutatkozik olyannak, aki szinte fenntartás nélkül ismeri el a kommunista eszmék igazságát, s megmutatja nemcsak a kapitalizmus, de a kisparaszti életforma reménytelenségét is. Hősét válaszút elé viszi, de nem hagy kétséget afelől, melyik a járandó út.

Bodor Johanna - Nem ​baj, majd megértem
Az ​1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készülő 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik, először a szülők tudnak átjönni és a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradni, a régi viszonyai között új életet kezdeni, készülni a balettvizsgára, az érettségire; ottani életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell. Ha belép egy hivatalba, nem lehet benne biztos, hogy ki is jön onnan. Nyomában a titkosrendőrség és a fortélyos félelem, valamint a férfiak, akik egyre többet akarnak a sudár, saját testiségére ekkortájt ébredő fiatal teremtéstől. Felkavaróan őszinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól, nyomasztó árnyairól és váratlan derűiről. A könyv személyes regisztere és dokumentumértéke egyszerre letaglózó és felszabadító.

Csalog Zsolt - Krisztina
Ezzel ​hát kész volnék. Amíg írtam, egyfolytában kerülgetett a veszély: óhatatlanul belegondolok, mi lesz, ha készen leszek? Úgy tűnt, „munkám” létfeltétele, hogy ne hagyjam magamat befolyásolni ettől a gondtól. Megálltam, sikerült – V! De most kész vagyok, és az elodázott probléma lavinaként szakad a nyakamba. Tudom, elég gyarló betűkazlat produkáltam, nyilvánvaló, hogy egy szakmabéli mesterembernek át kellene gyurmáznia az egészet – és iszonyodom a gondolattól, hogy egy akárki, egy Macska Jancsi hozzányúljon az én – meglehet – ügyetlen mondataimhoz, egy vadidegen, pusztán azon az alapon, hogy ő „profi”! Utána meg következik még egy Fatökű Kázmér is, egy „kiadó”, hogy akkor majd ő, Ő közkinccsé varázsolja az én ilyen vagy olyan, de igazi igaznak szánt szövegemet! Brr… Ezeknél a dolgoknál jobban csak az bántana, ha az ellenérzéseim és aggályaim egy íróasztalfiók mélyére juttatná ezt a papírkupacot. Nem, nem a munkám vesztét szánnám – hanem a pusztába kiáltott életem művét siratnám. Kegyetlenül sajnálnám az arctalan „utókortól” ezt a – szó szoros értelmében – véren szerzett tudást, amelyet sokkal inkább a közvetlenül utánam jövőkkel szeretnék megosztani, semmint a távoli semmivel! És nem a babér-vágy mozgat, dehogy. Szar világban élünk, felfogtam, jól tudom, polgári létem komoly veszélyeztetését jelentené, ha saját igazi nevem alatt válna közprédává ez az akármi – ezt semmiképp nem kockáztathatom. De szerencsés vagyok: foglalkozásom van és jólműködő életem, amelyben ragyogóan érzem magamat, a napi babértermésem bőségesen elegendő, nem vagyok rászorulva holmi irodalmi glóriára. – „Szerencsés vagyok?” Ha emiatt hagyom fiókban poshadni a szépséges életem szépséges lenyomatát, ugyan kinek lesz az „szerencse”? Keserves dilemma – de hát így teljes ez a dolog. Az élet – a maga hülye kérdőjeleivel – nem könnyű. Viszont gyönyörű.

Jolsvai András - Ma ​még csak szerda
A ​regény a nyolcvanas évek második felében játszódik, egy budapesti irodalmi folyóirat, a Havi Géniusz szerkesztőségében. Főhőse a harmincas éveibe lépő Reményi Zoltán, aki - nevével ellentétben - azt hiszi, hogy az élet már nemigen tartogat számára örömteli meglepetéseket. Elszöszmötölget tehát e belterjes világban, barátságok, szerelmek, focipályák és kéziratok között. Ám az évtized végén hirtelen felgyorsulnak az események, s Reményi, az örök megfigyelő váratlanul úgy érzi, előtte is új lehetőségek nyílnak. Elhatározza, hogy mindent egy lapra tesz fel. Egy egészen új lapra...

Simó Sándor - Franciska ​vasárnapjai
Az ​ismert filmrendező regényének hősnője azokban a bizonyos "ötvenes években" cselédsorban kerül a rendőrség, majd az ÁVH kötelékébe, lesz a kistarcsai női tábor fegyőre, annak felszámolásáig. Többszörös, történelmi jelentőségű fordulatok közepette is megmarad kötelességét teljesítő kisembernek, eszébe sem jut rákérdezni a látott szörnyűségek okaira, és a maga erkölcse szerint tisztességes is marad, legalább annyira, hogy végül, elhagyatva és hitében megcsalatva, szégyenkezni tud. Ettől már egyetlen lépés csak az önálló gondolkodás.