Károlyi Csaba mindig beszélget. Művekkel, olvasókkal, tanítványokkal, a többi kritikussal – ezúttal pedig huszonöt íróval, többek között Dragomán Györggyel, Nádas Péterrel, Péterfy Gergellyel, Spiró Györggyel, Parti Nagy Lajossal, Szabó Magdával, Tóth Krisztinával, Závada Pállal. A beszélgetések középpontjában mindig a mű és az olvasás izgalma áll – a hátterében pedig egy felkészült kérdező. A 2003 és 2015 között az Élet és Irodalom számára készült interjúk bevezetnek az írói dolgozószobákba, közel visznek alkotói kétségekhez, nem mellesleg pedig ahhoz a korhoz is, amelyben együtt élünk, írók és olvasók.
Kapcsolódó könyvek
Krasznahorkai László - Nem kérdez, nem válaszol
A cím megtévesztő: Krasznahorkaitól sokan kérdeznek sokat, ő pedig alázattal és nagy körültekintéssel válaszol. A kötet több mint két évtized interjúiból készített gazdag válogatás. Aki ismerős a Krasznahorkai-univerzumban, izgalmas részletkérdésekre, műveken átívelő jelenségekre és problémákra figyelhet fel; aki pedig még csak ennek a misztikus-különleges világnak a bejáratánál tartózkodik, jobb kalauzt nem is kaphatna útitársul. A beszélgetésekben műhelytitkok, keletkezéstörténeti érdekességek ugyanúgy szóba, és Krasznahorkai-mondatba kerülnek, mint a hagyománnyal, a kelettel, a válsággal, a sikerrel kapcsolatos reflexiók. Megismerhetjük az írót és a magánembert is. És Krasznahorkai nemcsak válaszol, hanem kérdez is.
Magától és mindnyájunktól. A beszélgetés végtelen.
Mihancsik Zsófia - Friderikusz Sándor - Friderikusz - eddig
"Az elmúlt tíz évben sokan próbálkoztak azzal, hogy rávegyenek: megírják az életemet. Megírják, miért jöttek el a világsztárok a Friderikusz-showba, hogy kerültem a Fenyő-villába, hogy nem lettem tévéelnök, hogy lettem "kőgazdag" (egyáltalán kőgazdag lettem-e), szóval ajánlkoztak többen, hogy megírják a nyíregyházi suhanc történetét, aki be akarta kapni a nagyvilágot, vagy minimum Budapestet, de én ettől kényszeresen elzárkóztam. Talán azért, mert tudat alatt irtóztam attól, hogy lezártnak tekintsem az életem egy részét, és reméltem azt, hogy még nem kell semmit se lezárni.
Viszont az elmúlt két és fél évben újra összesodródtam Mihancsik Zsófiával, akivel valaha a Magyar Rádióban találkoztunk, most pedig együtt szerkesztettük a Friderikusz Most adásait az ATV-ben, 414 műsort olyan szoros szövetségben, mintha nem is munkatársak volnánk, hanem közös háztartásban élnénk. Zsófi valamikor az utolsó műsorok egyikénél egyszer csak azzal állt elő, mi lenne, ha összefoglalnánk a sztorijaimat, az életem fontos epizódjait egy kötetben. Belementem, de jól tudtam, hogy sokat kockáztatok, mert ő nagyon okos nő, nagyon világosan kérdez, és kíméletlenül kihajtja a választ belőlem, akár jól, akár rosszul jövök ki a saját történetemből.
Szeptember elejétől ücsörögtünk hetente három-négy alkalommal, és én azon kaptam magam, hogy olyan témákról is beszélek, amelyekről korábban soha, és levonok olyan következtetéseket, amelyek engem is meglepnek." (A Szerző)
Kertész Imre - K. dosszié
A K. dosszié "önéletrajz két hangra": regényes párbeszéd Kertész Imre életéről - szüleiről, szerelmeiről -, pályájáról - a szellemi szabadság kivívásáról - és arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal.
E páratlanul személyes könyvből megtudhatjuk, e kettő szétválasztása nem is olyan egyértelmű. Meddig valóság és honnan fikció? Szolgálhat-e az irodalom tárgyául az egyénileg megélt borzalom és boldogság, és mennyiben tartozik ez az "egyéni" mindnyájunkra, akik olvasunk - akik őt olvassuk? Milyen korban nőtt fel, milyen másikban lett íróvá? Mennyiben befolyásolták e korok és légkörök műveit, mennyi szivárgott be mindebből regényeibe, novelláiba, nem is beszélve a főhősök vonásairól: Köves Gyuriéról, az Öregéről vagy K.-éről.
"Egészében véve, én a derű pártján állok" - mondja az író. Ez a derű hatja át a K. dossziét, amely ugyanolyan "botrányos", mint Kertész Imre egész életműve.
Bodor Ádám - A börtön szaga
"Amint a vizsgálat lezárult, mindnyájunkat átszállítottak az ügyészségi fogdába, a kolozsvári városi börtönbe... És mindjárt körülvett valami megfoghatatlan, lebegő fluidum, a börtönszag. Mintegy hangulati aláfestésként ez hitelesítette a helyet, a helyzetet, bármerre nézett az ember, valamely tárgyra, élőlényre akár fogolyra, akár smasszerra -, úgy tűnt, éppen abból árad. Mibenlétét még csak megközelítőleg is nehéz lenne a kívülálló számára meghatározni. Bizonyára sok összetevője lehet, kezdve a nyirkos felmosórongyok miazmás bűzétől a tetűporon át a rettenetes kübli domináns szagáig. De mindezek mögött még ott kísértett a megalázott, lebukott, vesztes ember kipárolgása, a félelem semmihez nem hasonlítható aromája, egy kevéske mindazokéból, akik az eltelt évtizedek alatt megfordultak a falak között. Azóta is kísért, néha hívatlanul ott érzem motoszkálni az orromban"
Bodor Ádámot, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása későbbi szerzőjét tizenhét éves korában tartóztatták le, rendszerellenes összeesküvés vádjával. Ez a könyv azonban nemcsak a börtönélményekről szól, hanem az írói pálya kezdeteiről, a Magyarországra költözésről és főként arról, miként változott meg gyökeresen a világ Kolozsvárott, a Trianon utáni Erdélyben.
"Nemrég került a kezembe a szabaduló-cédulám, és döbbenten vettem észre személyi adataim között, hogy testmagasságom a letartóztatáskor százhatvannyolc centiméter volt. Azért döbbenetes ez számomra is, mert szabadulásomkor százhetvenkilenc centiméter magas voltam, ugyanannyi vagyok ma is. Én a börtönben még tizenegy centit nőttem."
Szegő András - Bombasiker
Mi a siker titka? – tették fel ezerszer a kérdést sikeres embereknek. Szegő András riportalanyai – Fejős Éva, Lajos Mari, Lőrincz L. László, Lux Elvira, Müller Péter, Nemere István, Rácz Zsuzsa, Stahl Judit, Vass Virág, Vavyan Fable – szerint nincs titok: de kell hozzá munka, olykor kemény, olykor játszi könnyű munka, kell hozzá egy csipet szerencse, kitartás, emberi fogékonyság… Tíz különböző műfaj, tíz különböző életút, tíz különböző személyiség, de egy közös van bennük: könyveik ott vannak a sikerlisták élén…
Borbély Szilárd - Egy gyilkosság mellékszálai
A köteteben szereplő, alkalmi írások mindegyike külön-külön is a végső kérdésekkel birkózik, így együtt meg egyenesen inkább filozófiai vagy teológiai súlyú létbölcseleti traktátus darabjaiként hatnak. Borbély életről és halálról elmélkedik - a halál tanulmányozását az emberi élet kikerülhetetlen kondíciójának nevezi -, a vallás és a hit kérdéseit boncolja - a vallást az emberi szenvedéssel való számvetés alapvető technikájának minősíti -, az emberi egzisztencia problémáin töpreng, a személyiség késő modern-posztmodern lehetőségeit kutatja, az irodalomról mint az "örök dolgok" közé tartozó létezőről spekulál. Határozottan elutasítja a gondolatot, hogy a maga vállalkozása a szakmaibeli filozófia vagy a hivatásos teológia felől megítélhető volna, ugyanakkor mégis eltökélten bölcselkedik. Mélyen lírai alkat, roppant közvetlenséggel képes személyiségét olvasói elé tárni, életproblémáit meg művé formálni. A gyűjteményben egy öngyötrő figura alakja képződik meg, aki nem érzi jól magát a saját bőrében: egyenesen rettenetesnek találja az őt körülvevő világot, időről időre kifejezetten mély depresszióba esik. Társadalmi problémák önmagukban nem érdeklik különösebben, a nyolcvankilences fordulatot alig észrevehető változásként érzékeli, a fogyasztói kapitalizmus diadalmas előretörése csak undort képes kiváltani belőle. A "képviseleti irodalom" ellehetetlenülése nem tölti el felhőtlen örömmel - ahogy egyébként jeles posztmodern szerzőhöz illenék -: a "szövegirodalomban" az irodalom tétjének és súlyának csökkenését ismeri föl. Közben pedig művé igyekszik formálni mindent, ami benne és vele történik: mély indulása, apjának stigmatizáltsága vagy szüleinek tragikus halála, mind irodalmi anyaggá válik nála.
Friderikusz Sándor - Isten óvd a Királynőt!
Rémtörténetek arról, hogy a szépségkirálynőnek már a gyerekkora is igen mozgalmas volt - A többről többre jutás stációi a családban: avagy milyen áldozatokat kell hozni a harácsolásért - "Az apja és Csilla szinte rajongva szerették egymást. Aztán meg gyűlölték.." Mi jöhetett közbe? - A menedzser kocsiját feltörik. Hogy, hogy nem, csak Csilla szerződései tűnnek el belőle! - Mi lett a Kairóból átutalt ezer dollár sorsa? - A lányról készült meztelen fotókat eltüntették, miután kitört a botrány - A német herceg megerősíti: "A szerelem kölcsönös volt..." - Lopott ruhákban Máltán az Európa Szépe választáson? - Nyilatkozik a Magyar Média exigazgatója is (Végre!) - Maneken, zenész, fotós, színész, akik mind-mind valamiért sikkesnek találták együtt mutatkozni a szépségkirálynővel - Interjú Molnár Csilla tartós "kapcsolatával", aki éppen két évvel idősebb, mint a lány apja - Kábítószer, ital, terhesség? avagy ezek is csak mind ostoba pletykák? - A boncolás eredményéről egy nyilvános előadás alapján - A riporter rekonstruálja a lány utolsó napját és arra a megállapításra jut, hogy valaminek történnie kellett, amiért hirtelen 26 lidocain tabletta után nyúlt Molnár Csilla - A koronatanú, a hét és fél éves unokaöcs beszámolója - A búcsúlevél - eredetiben... Mindössze három mondat - A mentőtisztet több évtizedes szolgálat után elbocsátották - Flipper Öcsi azt mondja: "Nekem Csilla nagyon szép emlék marad egész életemre." - Van-e folytatás a Molnár család számára.
Avagy - 78 interjú nyomán - egy család, egy vállalat és egy soha nem is volt karrier története a nyolcvanas évek Magyarországáról.
Sólyom László - Egy elnökség lenyomata
A végrehajtó hatalommal nem rendelkező, „ceremoniális” államfő szerepe sem lehet tartalmatlan. A nemzet egységének, amit az elnöknek ki kell fejeznie, értéktartalma van. Ugyanúgy, mint az Alkotmánynak és az állam demokratikus működésének is, amelyek felett őrködni kötelessége. A köztársasági elnöknek tehát határozott elképzeléssel kell rendelkeznie ezekről az értékekről. Ugyanakkor viszonylag kevés a lehetőség arra, hogy ezeket képviselve az ország fontos problémáiról véleményt nyilvánítson. Beszédek és szimbolikus aktusok adhatnak erre alkalmat.
Az államfő továbbá egyszemélyes intézmény, s az ebből adódó korlátokra minden megnyilvánulásában ügyelnie kell. Ez azonban nem szűkítheti működése személyességét csupán jellegzetes külső gesztusokra.
Beszédeimben valóban én akartam megszólalni. Ahogy már az Alkotmánybíróságon magam írtam minden ítéletemet, úgy elnökként sem volt beszédíróm. Ennek az elhatározásnak sokat köszönhetek. A beszédekre alaposan fel kellett készülnöm, s eközben alapvető kérdéseknek végére kellett járnom, tisztázni kellett álláspontomat.
Ez a könyv elnökségem mondanivalóját tartalmazza. A beszéd ugyan elszáll, de van, ami már eddig is nem egyszer visszatért hivatkozásokban, és van, aminek már érezhető hatása. A magam számára pedig számvetés e könyv összeállítása.
Kepes András - Kepes krónika - Beszélgetések
"Öt évvel ezelőtt azzal indítottam útjára a Desszertet, hogy lássuk, mi történik, ha a képernyőn négy ember úgy beszélget, ahogyan baráti társaságban szoktunk a vacsora romjai fölött, vállalva az élőbeszéd esetlenségeit, az érzelmeket és az indulatokat. Eleinte főként olyanokat invitáltam asztal köré, akik egyébként aligha vacsoráztak volna együtt, mert különböző társadalmi rétegből, kultúrából érkeztek vagy annyira különböző volt a világképük. Arra voltam kíváncsi, képesek vagyunk-e, a vállalt különbségek ellenére, szót érteni egymással, megtalálni azt, ami közös."
A kötet a népszerű televíziós műsor beszélgetéseiből közöl válogatást.
Schäffer Erzsébet - Egyszer volt
"Szemérmetlenül privát gondolatok, amelyekre talán rímel egy-egy találkozás. Bizonytalan vagyok. A kéziratot odaadtam egy barátnőmnek, aki szigorú, s akinek adok a véleményére. Egy sajtcédulán ezt írta: 'Köszönöm a paksamétát. Tegnap este és ma hajnalban is ezt olvastam. Nagyon jó, hogy így együtt van ez a sok gondolat és érzés. Tragédiák és örömök, ismert és ismeretlen emberek életmeséi. Kell, hogy az ember egy kicsit kilépjen önmaga intrikái és mosolyai mögül és rácsodálkozzon egy másik földi halandóra. Őszintén tetszik. És tudd, ezt nem írhatta volna meg más, egyedül csak te. Benne vagy. És ez jó. Gitta' " Schäffer Erzsébet újságíró, a Nők Lapja kivételes hangú szerzője. A lap hasábjain egyéni hangú műfajt teremtett, amely ötvözi a tárcaírás, a riport és a novella hagyományait. Interjúi különleges beszélgetések. Lázár Ervin írta róla: "Olyan erővel árad belőle a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert. " Ez a bizalom van jelen ebben a kötetben is. Mint előző két könyvét, ezt is úgy veheti kézbe az olvasó, hogy számíthat rá, lélektől lélekig tartó találkozásokban lesz része. A kiadó az ő kötetével indítja útjára a Nők Lapja Műhely könyvsorozatot.
Révai Gábor - Mesterek
Müller Péter és Popper Péter a gondolkodás sikerszerzői. Nem kell bemutatni őket. Műveiknek külön-külön is százezres olvasótábora van. Ezeken a lapokon találkoznak először. Mindketten a maguk módján vallanak magukról. A közösségről, amelyben társas magányunkat élik, erkölcsről, az emberi kapcsolatok démonairól és angyalairól, a "mai kocsmá"-ról, mestereikről, a mester-tanítvány viszony titkairól, hitről és kételyről, ezoterikus élményekről, a lét alapdilemmáiról. Nyíltabban, mint bármely írásunkban valaha is. Olykor mintha összebeszéltek volna, szinte szó szerint ugyanazt. Olykor homlokegyenest az ellenkezőjét. Ebből a disszonáns összhangból keveredik ki e könyv különös íze, egyedisége, értéke.
Kornis Mihály - Hol voltam, hol nem voltam
Kornis Mihály Révai Gábor kérdései nyomán írott könyve túllép a hagyományos írói interjúk keretein. Az író legszemélyesebb emlékei a huszadik századi magyar történelem tragikus tapasztalataival együtt jelennek meg - a kötet szellemi önéletrajzként is olvasható. Ugyanaz a szenvedélyes igazságkeresés és kíméletlen őszinteség hatja át, mint Kornis Mihály szépirodalmi műveit.
Ismeretlen szerző - Hétfő este a Ménesi úton
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Havas Henrik - Gaszner és Rihmer főorvos elmeosztálya
"Különös világ ez, meg fogják látni. A segítségre szorulók mintha egyre többen lennének, a segíteni tudók meg mintha egyre kevesebben. Diplomás ápolók egész évfolyamai szerződnek külföldre, az orvosok egy része pedig a jobban jövedelmező magánpraxist választja, vagy szintén a távoli boldogulást. A százötven éves főépületről jószerével mindenütt mállik a vakolat, a technikai feltételek igen szerények. Mégis, mindennek ellenére is a Lipóton folyó gyógyító munka, nem túlzás ezt állítani, világszínvonalú. Magyarországon körülbelül hatszázezer ember szenved agykárosodásban. A Lipóton egyebek mellett negyven hektár erdő, tizenkét épület, hatszáz fős személyzet, évi négymilliárd forint segíti közülünk néhány ezer ember gyógyulását. Meg persze nem egy labor, amelyek mellett én is hajlamos vagyok unottan elmenni. Pipetták, kémcsövek. Kit érdekel? Pedig még ezeken a kémcsöveken is emberéletek múlnak."
Rónai Egon - Húzós
Rónai Egon: Húzós - beszélgetések Rónai Egon nagy sikerű műsorának legérdekesebb beszélgetéseiből szerkesztett kötetet.
Vendégei a magyar kulturális, gazdasági és politikai élet legjavából kerültek ki.
Az elgondolkodtató interjúkkal most könyv alakban találkozhat az olvasó.
,,... remekül tudok élni, mert nagyon boldog tudok lenni, ha kisüt a nap...
De ahogy múlik az idő, változik, mert tudja, jól vagyunk megteremtve. Fiatalon még sokkal könnyebben átlépünk tragédiákat... Ilyenkor meg már sokkal jobban nyomaszt az emberi szenvedés. Hihetetlen, hogy mit tudunk kitalálni egymás ellen!"/ Törőcsik Mari//
,,A kapitalista piacgazdaságban nincs teljes foglalkoztatás, az a szocializmusban volt, amikor a kapun belüli munkanélküliség formájában eltűntették a kapun kívüli munkanélküliséget. Teljesen értelmetlen azzal a tudatot torzítani, és az embereket ilyen értelemben butítani, hogy teljes lesz a foglalkoztatás."/ Bokros Lajos/
,,Rengeteg telefonviccet meg egyebeket csináltam, szeretem az életben is a váratlan helyzeteket, ilyen pánik szituációkban elég jól viselkedem. Azt szoktam mondani, hogy velem koccanni autóval, az egy mámor a másiknak. Mert én röhögve szállok ki, nem ordítok, hogy maga barom." /Szilágyi János/
,,Más idők voltak, az igaz. 2002-től tört el valami ebben az országban. 2002-ben, amikor nagyon sokad magammal felültem oda a tribünre, Orbán Viktor beszéde mögé, akkor ez nagyon érdekes hatással volt a környezetemre." /Kovács 'Kokó' István/
Schäffer Erzsébet - Hol nem volt
Példaképe, Lázár Ervin írta róla:Istenáldotta tehetséggel egy sajátos, semmihez sem hasonlítható műfajt teremtett. Írásai olyanok, mint a szemünk előtt kinyíló virágok. Habkönnyűek és súlyosan fénylők.; Schäffer Erzsébet a Nők Lapja kivételes hangú szerzője. Írásai; most, ebben a kötetben is -, különös ötvözetei novellának, balladának, riportnak, levélnek, naplónak; Mint előző könyveit, ezt is azzal a bizalommal veheti kézbe az olvasó, hogy számíthat rá, lélektől lélekig tartó utazásokban lesz része.
Jámbor Judit - Amíg játszol
„Iszonyú jó, nagyon élvezem, ha belebújhatok lelkekbe. Ha elkezd az ő lelkük működni és nem az enyém van jelen. Persze, hogy az enyémből hozom őket létre, de ha nagyon ihletett az ember, ha nagyon elmélyül, ha nagyon átéli azt a szerepet, akkor olyasmi juthat az eszébe, ami neki saját magának soha. Ezeket nagyon szoktam élvezni, ezeket a pillanatokat. Néha vannak ilyenek, nem gyakran, de szoktak ilyenek lenni, amikor olyat mond a szereplő, amit én nem tudnék mondani. Shakespeare-nek millió ilyen mondata van, nekem meg tűrhető mennyiségű, néhány száz is akár.”
Interjúkötetünkben Spiró György, a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb művésze vall önmagáról, művészi életútjáról, pályájának legemlékezetesebb pillanatairól, örömeiről, csalódásairól. Megismerhetjük az élethez, a művészethez való viszonyát, ars poeticáját, művészi hitvallását, amelyhez egész eddigi pályafutása alatt hűen ragaszkodott. Mindezeken kívül jó néhány vele kapcsolatos vitás kérdésre választ kapunk, s egy kicsit bepillanthatunk az alkotó ember életébe, érzéseibe, mindennapjaiba. A kötet személyes vonatkozásai mellett kortörténeti érdekességekben gazdag, feltűnnek benne az elmúlt harminc év irodalmi közéletének jelentős személyiségei, alkotói műhelyei.
Jámbor Judit 1972-ben született Budapesten. Magyar-néprajz szakon végzett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.
Ismeretlen szerző - Roberto Bolaño
With the release of Roberto Bolano's "The Savage Detectives "in 1998, journalist Monica Maristain discovered a writer "capable of befriending his readers." After exchanging several letters with Bolano, Maristain formed a friendship of her own, culminating in an extensive interview with the novelist about truth and consequences, an interview that turned out to be Bolano's last. Appearing for the first time in English, Bolano's final interview is accompanied by a collection of conversations with reporters stationed throughout Latin America, providing a rich context for the work of the writer who, according to essayist Marcela Valdes, is "a T.S. Eliot or Virginia Woolf of Latin American letters." As in all of Bolano's work, there is also wide-ranging discussion of the author's many literary influences. (Explanatory notes on authors and titles that may be unfamiliar to English-language readers are included here.) The interviews, all of which were completed during the writing of the gigantic " 2666," also address Bolano's deepest personal concerns, from his domestic life and two young children to the realities of a fatal disease.
Ismeretlen szerző - Kurt Vonnegut
One of the great American iconoclasts holds forth on politics, war, books and writers, and his personal life in a series of conversations—including his last published interview.
During his long career Kurt Vonnegut won international praise for his novels, plays, and essays. In this new anthology of conversations with Vonnegut—which collects interviews from throughout his career—we learn much about what drove Vonnegut to write and how he viewed his work at the end.
Bóta Gábor - Szóváltások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.