Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Dawnofmyth
4.5/5

Nekem ​az első történet tetszett a legjobban, és nagyon sajnáltam, hogy csak az utolsóban tűnik fel újra Bobby. Ő nagyon aranyos volt. Tetszett, hogy a Setét toronyhoz is kapcsolódik, mégha egészen kis részben is (ideje volna már folytatnom sorozatot :) ) A többi történet nem olyan magával ragadó, valahogy nem csigázott fel annyira, mint az első. Mégis talán a második volt még jól összerakva. Tetszett, hogy a különböző történetekben találkozunk néhány szereplővel az elsőből, így vannak összekötve a történetek.


dagikám
4.0/5

Négy ​történetet olvashattunk,majd az ötödikben egy visszaemlékezést. Nekem az első kettő valahogy jobban tetszett,összeszedettebb volt mint az utolsó kettő. Kíváncsi lettem volna mi történt Teddel,de sajnos nem került sor rá. A megszokott véres jelenetek most hiányoztak King művéből,de így is meg volt a színvonala.


cintiatekla
5.0/5

A ​2020-as nyaram egyik abszolút kedvence volt ez a kötet. Az első novella a “leg”, viszont a többit is nagyon élveztem. King, nyár, az a tipikus elégedettség-érzés, ráadásul a vietnámi háború körül (is) játszódik, amivel kapcsolatban még nem olvastam túl sokat.

No és az első novella azért is ütött, mert egy nagyon erős Torony-utalás is van benne, ezzel azonnal megvett kilóra a kötet.


Ibanez
4.0/5

A ​négy csillag voltaképpen az első történetnek szól. A többi amolyan “mellékanyag” volt a könyvben, egyik sem fogott meg igazán, sem stílusát, sem nyelvezetét, sem történetét tekintve (a Vak Willie-ben lehetett volna nagyobb lehetőség, de valahogy félresiklott az is).

Bobby története viszont fantasztikus. Igazi King-hangulat, feláll a szőr az ember karján az olvasás közben, ráadásul már a könnyen megutálható anyja megadja az alaphangulatot, de az igazi ütős az lesz, amikor Ted és különös félelme belép a képbe… Amikor az első jelek megjelennek és Bobby még mindig ült a fenekén, én már ordítottam a lapok közééé, hogy ne máááár, megígérted, ne legyél már kisfiú, szólj már neki! :-D Szuper történet, utalással a Setét Toronyra (sürgősen tovább kell olvasnom a sorozatot), nagyon sajnáltam, hogy Bobby később “kiszállt” a történetből és csak a végén, öregként találkozunk vele újra.

Összességében nem bántam meg a többi történetet se, mindegyik lekötött valamelyik szinten, de valószínűleg hamar felejtősek lesznek, de ami Bobbyval, Teddel és Carol-ral történt, az biztos bennem marad :-D


KingucK
4.5/5

Kicsit ​vártam az értékelés megírásával, ne kezdeti lendületből írjam.
Az első történet magasan vitte a szintet, benne volt minden amit Kingnél már megszoktam: gyerekkor, barátok, valami természetfeletti, egy kis torony (bár még a sorozatot nem olvastam el az elsőn kívül, de ezek után nagyon érik a helyzet), nem túl szimpatikus szülő és egy koraérett könyvmoly gyerek :)
Nagyon szerettem olvasni, néhány részénél kicsit nehezebb volt (a feszült hangulata miatt).
A többi történet nem volt olyan erős, de mindegyiket áthatotta a kingi mesélés hangulata.


Youditta
4.0/5

A ​könyv négy részre van osztva, de a négy történet kapcsolódik egymáshoz, hisz felbukkan egy-egy szereplő a korábbi történetből illetve az utolsó történetben felbukkan mindegyikük. Az idősáv elég széles, hiszen 1960-ban kezdődnek az események és 1999-ben zárul.

Stephen King elég sok mindent sűrít bele ebbe a négy történetbe. Kezdi a gyermekkorral, a gyermekkori barátsággal, amiben annyira imádtam a kis Bobbyt, hogy jaj. Aztán erős váltás következik a főiskolás korszakról, ahol már nincs Bobby, viszont van Pete Riley, aki ugyanúgy belekeveredik a 60-as évek második felében zajló végtelen kártyapartikba. Van itt minden jóság és kórság: hippik, éjszakai mulatság, békemozgalom, diáklázadások, Vietnám, alkohol.
A harmadik történetben eltűnik Pete és minden kártyaparti, jön helyette Vak Willie, aki Vietnámot megjárt veterán és az ő szomorú története, hogy hogy is próbál túlélni és megbocsátást nyerni tetteiért. Az utolsó részben felbukkan újra a régi szereplőgárda a gyermekkori első történetből, és meglátjuk, hogy mennyire is átalakult mindegyikük sorsa, mint amit az ember gondolt a könyv első lapjait olvasva. Három jóbarát Bobby, Carol és Sully-John sok mindent megélt emberek lettek, akik nem igazán tudnak feledni, mert a múlt mindegyiküket kísérti.

Mindegyik történet nagyon érdekesen és jól indult, de valahogy az összesnél a végére elveszítettem az érdeklődést és kicsit untatott S.K, pedig pont akkor kellene nagy feszültségnek lejátszódnia. Bennem is lejátszódott, de azért, hogy már megint mi a büdös fenének kell egy jó történetet ennyire túlírni? Tudom, hogy Kingre ez jellemző, de itt nagyon zavart, mert elég sokat rontott a szájízemen, mire a végére értem. Pedig ez egy értékes és jó King írás, szerintem.


Röfipingvin
4.5/5

Ezekben ​a különálló, ám mégis összetartozó történetekben megvan majdnem minden, amiért a Mestert szeretni lehet. Elkezdhetném sorolni ezeket a dolgokat, de akkor napestig itt ülhetnék, meg Te is, aki olvasod esetleg ezeket a sorokat.
Elégedj meg annyival, hogy akár olvastál már Kingtől, akár nem, akár érdekel Amerika és a vietnámi háború, na meg a ’60-as évek, akár nem, egyszer keríts sort erre a könyvre. Lehet, hogy nem fogsz érteni mindent, lehet, hogy nem kerülsz tisztába a hearts játék szabályaival és persze a _ka_* sem lesz teljesen érthető, de mégis fog adni valamit. Aztán az már a Te dolgod, hogy mit kezdesz vele.

*nagyon szerettem ezt a kis Setét Tornyos összefűzést, tudjátok: intertextualitás rulez!


sskkaa
5.0/5

♥+☮= ​Információ
Az „Alacsony emberek sárga kabátban” valószínűleg a legjobb írása a Kingnek. Anno, amikor a Talizmánt olvastam, nagyon szimpatikus volt a még gyerek Jack Sawyer, így nem véletlen, hogy a hasonlóan elcseszett gyerekkort megélt Bobby Garfield története is teljesen beszippantott. Bár a teljes könyv azért sokkal többről szól, mint a barátságról, így újraolvasás után mégis úgy érzem, hogy az utolsó 3 történet a könyvben inkább valami töltelék csupán: mintha kellene egy rohadt keret, hogy csak az oldalszám növekedjen. Pedig az Atlantisz gyermekei bizonyos szintig nagyon jó írás a vietnámi háborúról, és Carol Gerberről, na meg Carol Gerberről, és persze Carol Gerberről. Merthogy az „Alacsony emberek sárga kabátban” után eléggé más irányba megy el az egész történet. Viszont a második írás nagyon is elgondolkodtató, van abban valami most is aktuális, ahogy a jó dolgokért való lázadás szépen átesik annak a bizonyos lónak a másik oldalára, és mintha önmaga paródiájaként válna valami iszonyatosan szarrá. Carol Gerber meg leginkább a történet középpontja, a fő kapocs a történetek közt, és akkor még ott van a fránya vietnámi háború az összes szörnyűségével, meg a mamaszannal. Összességében véve nagyon király könyv, a csillagozás mégis az „Alacsony emberek sárga kabátban” írásnak jár. Legközelebb inkább Chesterfieldet veszek.


Timcsibaba77
5.0/5

Egyszerűen ​nagyszerű, egy újabb mesterművel álltam szemben, harcban, de csak “magam alá gyűrtem” mind a 697 oldalát. Megvallom őszintén, címe alapján egész másra számítottam, Eveszett, elsüllyedt Atlantisz mitológiai szösszenetre készültem, ám mostmár megtanultam, hogy Stephen King a meglepetések királya, és nem szabad elvárásokkal nekifogni, címe alapján ítélni egy művét sem.
Fenomenális, lendületes időutazásnak lehettem tanúja, ami egész a 60-as 70-es, 80-as majd ezred forduló előtti utolsó 90-es éveken keresztül kis történelmi itt-ott fantasy árnyalt belátást nyerhettem Amerika életébe.
MInt egy időkerék, “a kör bezárul, a kerék forog tovább”- szereplőivel egy kerek egész, mégis folyamatában tekintve egy-egy csonk, történet darabkákkal felépített logikus mű.
A szereplők gyerekek, ifjak, felnőttek, és majd kik szerencsések megérve az öregkort élik mindennapjaikat. Ki így, ki úgy, de idővel mindenegyikőjüket átmosta az idő, átalakultak, megnevelte őket a gondos Élet.
A Vietnámi háború, mindíg is nagy, és tragikus történet volt a történelem szövetén, ami elgondolkodtató, vajon mi volt a cél, volt e értelme, és miben nyilvánult meg, amiért annyi ártatlan adta a vérét.
Összességében, egy nagyon épületes, remekműve volt Stephen Kingnek, jó volt újra olvasni a “Királytól”.


Jaina
4.0/5

Akkoriban, ​amikor a legtöbb King könyvemet beszereztem az Atlantisz gyermekei valahogy kimaradt. Valószínűleg nehezen lehetett hozzájutni, így nem is olvastam. Most sikerült pótolnom, de nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Valahogy félúton van mindenhez képest. Nem is regény, de nem is elbeszéléskötet, összefüggnek a történetek, meg nem is. Kicsit Setét Torony univerzum, meg nem is. Olyan igazi gyerekkort elmesélős, amiben King nagyon nagy mester és nem is. Még emésztenem kell, fogalmam sincs, hogy mit gondoljak erről a könyvről.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

36.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók