A legyőzhetetlen Arsenal

Georges Simenon - Maigret ​és a varázslatos sziget
-Halló!... ​Hogy ismerek-e egy bizonyos Marcellint? Miféle Marcellint? Hogyan?... Egy halász? Próbáljon meg világosabban beszélni, Lechat... Semmit sem értek ebből, amit itt előad nekem... Egy alak, aki egy hajón él... Jó, na és?... Azt állítja, hogy a barátom?... Micsoda?... Állította?... Meghalt?... Az éjszaka megölték?... De hát nekem semmi közöm ehhez, kedves Lechat... Nem az én körzetem... Egész este rólam beszélt?... És maga szerint emiatt halt meg?...

Georges Simenon - Maigret ​és a csökönyös leányzó
A ​huszonnégy éves cselédlány, Félicie gazdáját lelövik, és Maigret számára hamar világossá válik, hogy a lány, aki mellesleg az áldozat általános örököse, mindent tud a gyilkosról meg a bűntényről (vagy legalábbis azt hiszi), de önszántából semmit sem fog elárulni. Miközben zajlik a rendőri segédhadakat mozgató nyomozás Párizsban és a tetthelyen, egy kis faluban, Maigret megszereti fő ellenfelét, a halálosan idegesítő, csúnyácska, pipiske, önveszélyesen kóros hazudozó leányzót, Félicie-t.

Georges Simenon - Maigret ​és a hajléktalan
Párizsban ​márciusi szelek fújnak, simogat a tavaszi nap, Maigret felöltő nélkül, gyalog indul ügyészségi szemlére a Szajna-partra. Kissé tanácstalan, hiszen harmincéves pályafutása alatt először fordul elő, hogy egy hídlakó ellen követnek el merényletet. Előző éjjel megtámadtak egy hajléktalant a pont Marie alatt, bedobták az áradó Szajnába, de a férfi csodával határos módon életben maradt. Nincs áldozat, nincs gyilkos. Maigret mégis annyi időt szentel az ügynek, mintha egy egész Franciaországot lázban tartó drámáról lenne szó. A nyomozás személyes ügyévé válik, olyannyira, hogy még Madame Maigret-t is beavatja a részletekbe, sőt a segítségét is kéri. Maigret próbálja megérteni, hogyan lehetséges, hogy az egykor kitűnő orvos családját, praxisát elhagyva a hídlakók sorsát választotta. Borgőzös hajléktalanokat és szófukar flamand hajósokat faggat, és azon tűnődik, hogy a nyomorultak és kisemmizettek miért sokkal összetartóbbak és tisztességesebbek, mint a rendezett körülmények között élők.

Georges Simenon - Maigret ​és a félarcú ember
Emile ​Gallet Saint-Fargeau-i lakost a Sencerre-i Hotel Loire-ban gyilkolták meg. Lövés érte az arcát, a szívét kés szúrta át. A szállodába Monsieur Clément néven, orléans-i üzletemberként jelentkezett be. Közben a felesége úgy tudta, hogy Rouenban van, és kereskedelmi utazóként jár házról házra. Mint utóbb kiderült, abból élt, hogy királypárti nemeseket pumpolt. Rossz egészségi állapota ellenére valahogyan sikerült nagy összegű életbiztosítást kötnie, amelynek a felesége volt a kedvezményezettje. Csakhogy három évvel a gyilkosság előtt egy bizonyos Monsieur Jacob rájött, miből szerzi a pénzét Gallet, és zsarolni kezdte.

Georges Simenon - Maigret ​és a vérfoltos öltöny
Maigret ​főfelügyelő egy brüsszeli kávézóban gyanús alakra figyel fel, aki ezerfrankos bankókat számolgat. A nyomába szegődik, az amszterdami vonatra is felül mellé, majd észrevétlenül elcseréli a bőröndjét. Amikor az ismeretlen rájön a cserére, egy brémai zugszállóban főbe lövi magát. Maigret-t bűntudat gyötri. Ám miért lesz öngyilkos valaki, akitől csak egy ócska öltönyt loptak el? Vajon egy régi vérfolt miatt? A főfelügyelőt a gyorsan pergő nyomozás Brémából Párizsba és Reimsbe, majd a belga Liège-be, Simenon szülővárosába is elviszi. Csakhogy valaki mindig, mindenütt egy lépéssel előtte jár... Az egyik legkorábbi Maigret-történet önéletrajzi ihletésű, valós eseményeken alapul.

Georges Simenon - Maigret ​csapdát állít
Simenonnál ​nincs könnyes érzelmesség. A párizsi utcák világának, zugboltjainak és kocsmáinak szinte a ragacsát érzékeljük! Bűnök, végzetosztón. S ami Simenonnak külön érdeme a Maigret-könyvek lapjain: érzékeljük azt a hosszúkás bárhelyiséget, a fáradt szagú pultot, a silány italválasztékot, az álizgalmas díszleteket... vagy amikor a főfelügyelő maga ül be a Dauphinba, olyan habja van a sörnek, olyan illata a kajának, hogy csak na. És ahogy felhozat egy csomó szendvicset - és sört - hosszúnak ígérkező kihallgatásokhoz! És... és... és...Nem lehet ennek a Maigret-világnak a végére érni-járni. Tandori Dezső Maigret egy kifürkészhetetlen indítékú gyilkosságsorozat nőáldozatai közt keresi az összefüggést. Mígnem egy fiatal és kicsit könnyelmű rendőrnő a segítségére siet...

Georges Simenon - Maigret ​dühbe gurul
Olykor-olykor ​a Quai des Orfèvres-en is megesik, hogy néhány napig nyugalom van, és Maigret főfelügyelő szusszanhat egy csöppet. Egy ilyen napon, ebédidőben, komótosan átsétál a Dauphine sörözőbe, hagyja, hogy elbolondítsa kedvenc aperitifjének ánizsos íze és a párizsi kisvendéglő jellegzetes szaga. Épp a menüt tanulmányozza a palatáblán, amikor ráköszön Lucas, és Maigret szinte észrevétlenül nyakig merül egy alvilági históriában. Mióta a gyilkossági csoportot vezeti, ritkán foglalkozik a montmartre-i mulatók világával, melyet egykor olyan jól ismert. Most sok év után újra a Pigalle környékét rója. Miközben azon morfondíroz, kinek állt érdekében megfojtani Émile-t, a tisztességes lokáltulajdonost és jóravaló családapát, Maigret-t újra átjárja a lokálok hangulata, és betekintést nyer egy Párizsban élő olasz család nőtagjainak mindennapjaiba. Lassan halad a nyomozással, csak gyűlnek a megválaszolatlan kérdések. Sejti, hogy valaki a bolondját járatja vele. És ettől dühbe gurul.

Georges Simenon - Aki ​a vonatokat nézte
Kees ​Popinga egy holland kereskedőcég alkalmazottja, egy álmos kisvárosban él feleségével és két gyerekükkel. Minden szórakozása a hetenkénti sakk-klub és néha egy biliárdparti. A város megbecsült polgára, mégis lassacskán megfojtja az unalom. Egy este a főnöke közli vele, hogy a cégük csődbe ment, és vele együtt elúszott Popinga minden megtakarítása is. Hősünk elhatározza, hogy otthagyja eddigi, túl szűk életét, és nekivág a világnak. Először felkeresi Pamélát, főnöke szeretőjét, ám a hölgy gúnyos nevetéssel fogadja. A férfi ezt rossz néven veszi, és el akarja hallgattatni, de az események váratlan fordulatot vesznek... Popinga hamarosan menekülni kénytelen Hollandiából, és Párizsba veszi útját. Prostituáltakkal és kisstílű bűnözőkkel barátkozik, a rendőrséggel bújócskázik, miközben végig meg van róla győződve, hogy a helyes úton jár, és végre önálló életet él. Vajon végleg megőrült-e, ahogy környezete állítja, vagy csak most talált igazán magára? Hogyan viselkedik új szerepében? Mi lesz a játszma vége?

Georges Simenon - A ​Bicêtre harangjai
René ​Maugras, az ötvennégy éves francia lapvezér, aki legközvetlenebb baráti körének szokásos hó eleji összejövetelén vett részt, egyszer csak arra eszmél, hogy orvosprofesszor barátja gondozása alatt bicétre-i kórházban fekszik: oda szállították, amikor szélütés érte. Gyógyulása majd fél évig tart - Simenon aprólékos gonddal, minden részletre kiterjedő figyelemmel ábrázolja ezt a folyamatot. Nem kevésbé fontos azonban az az önvizsgálat, amelyet a korábban hallatlanul energikus, ambíciózus, magabiztos s most hirtelen kiszolgáltatottá vált, mások segítségére szoruló főhős tart múltja és jelene fölött. Végiggondolja életét, pályáját, de főként szerelmeinek történetét, a sok alkalmi kapcsolat mellett első s mostani, második házasságának konfliktusait. Ennek a belső számvetésnek az eredményeképpen jut el aztán - Barta Andrásnak, Simenon avatott fordítójának szavaival - "addig a felismerésig, hogy meg kellene változtatni az emberekkel szembeni magatartását".

Georges Simenon - Maigret ​és a beharangozott gyilkosság
_Holnap, ​délután ötkor megölöm a jósnőt._ _Picpus_ Ki lehet ez a Picpus? És milyen jósnőt emleget? Vajon miért jelenti be a valószínűtlen bűntényt? Maigret széleskörű ellenőrzést rendel el a levél nyomán, kockáztatva, hogy nevetségessé válik, így életében először azt várja, bárcsak valóban megtörténne a gyilkosság. Mikor végül kihívják a bűntény színhelyére, egy idős urat talál a konyhába zárva. A gyilkos után kutatva a felügyelőnek nem csak a gyanakvó rokonokkal és üzletfelekkel gyűlik meg a baja, hanem a vizsgálóbíróval is, akinek merőben más elképzelései vannak az eredményes nyomozás módszereiről, mint a felügyelőnek. A regény először folytatásokban jelent meg a Paris Soir-ban, 1941 decembere és 1942 februárja között. A kéziratát 1943-ban elárverezték, a bevételt a hadifoglyok megsegítésére fordították.

Georges Simenon - Maigret ​és a padon üldögélő ember
"Madame ​Thouret húgára nézett, és mintha azt latolgatták volna, hogy melyikük vállalkozzon rá. Aztán Madame Thouret elszánta magát, miközben nem minden ünnepélyesség nélkül azt suttogta: -------------------------------------------------------------------------------- Szegény Louis. Ekkor vette észre a cipőt, amely kikandikált a testet borító lepedő alól. -------------------------------------------------------------------------------- Hát ez meg mi? - ráncolta össze a szemöldökét." "Maigret nem fogta föl azonnal. - Ki adta rá ezt a cipőt? - Ez volt rajta, amikor megtalálták. - Lehetetlen. Louis sohasem viselt sárga cipőt. Legalábbis huszonhat éve, amióta a férjem. Tudta, hogy úgysem hagynám. Látod ezt, Jeanne?"

Georges Simenon - Maigret ​és a gyilkos
Maigret-ék ​éppen barátaiknál vacsoráznak, amikor arról értesül, hogy egy fiatal fiút halálosan megsebesítettek egy kiskocsma előtt. Nem sokkal később a gyilkos levelet ír a főfelügyelőnek...

Georges Simenon - Maigret ​és az idegek harca
Egy ​Párizs környéki villában holtan találnak egy gazdag amerikai özvegyet és a házvezetőnőjét. Meggyilkolták őket. A gyanú a helyszínen járt kifutófiúra, Joseph Heurtinre terelődik, akit le is tartóztatnak, majd halálra ítélik. Maigret felügyelő azonban nem hisz Heurtin bűnösségében: titokban megszervezi a szökését, mert meg van győződve arról, hogy el fogja vezetni az igazi gyilkoshoz. A szökés nyilvánosságra kerül, de Maigret szerint egy emberélet igazán megér egy kis botrányt. Csakhogy Heurtinnek nyoma vész, így a felügyelőre egyre nagyobb nyomás nehezedik. Ezért bejelenti, hogy ha tíz napon belül nem tudja kézre keríteni a bűnöst, benyújtja lemondását. Maigret hamarosan veszedelmes ellenféllel találja szemben magát. Sikerül-e rábizonyítania a gonosztettet? A választ Simenon egyik legsikeresebb, nyolc alkalommal megfilmesített regényéből tudhatjuk meg.

Georges Simenon - Maigret ​kudarcot vall
Párizsban ​hetek óta esik az eső. A Quai des Orfevres-ben egész nap ég a villany, a külvárosiak csónakkal közlekednek a folyókká vált utcákon. Maigret nyűgös, gondterhelt, a felügyelők influenzásak, az ügyek lassan haladnak. Mindeközben egy angol hölgynek nyoma vész, Maigret még a Yard segítségével sem tudja megtalálni. Ráadásul felkeresi őt irodájában egy volt általános iskolai osztálytársa, a „henteskirály”, hogy rendőrségi védelmet kérjen, mert attól tart, hogy az életére törnek. Maigret nem nagyon hisz neki, rossz emlékeket idéz fel benne, szeretne tőle mihamarabb szabadulni. Erre nem is kell sokat várnia, mert a hentest másnap holtan találják. Maigret némi elégtétellel szemléli, hogy mindenki örül a halálának, de az ő dolga kideríteni, vajon ki a legboldogabb, ki az egyetlen, aki hasznot húzott a hústorony halálából. A főfelügyelő a lelkiismeretével viaskodik. Sokáig húzza a kihallgatásokat, közben elkerüli a figyelmét egy apró részlet, és szem elől téveszti a gyilkost.

Georges Simenon - Maigret ​Vichyben
Maigret, ​még pizsamában, karosszékben ült az ablaknál, az első pipáját szívta, s lassan kortyolgatta a kávéját. Egyszer csak felkiáltott. Madame Maigret kék virágos köntösében, kezében fogkefével kirohant a fürdőszobából. - Mi történt? - Ide nézz... Az újságban az első, Vichynek szentelt oldalon egy fénykép: a >hölgy orgonalilában<. Fiatalabb kori fényképe lehetett, ajka körül kényszeredett mosoly, a fotográfus kedvéért. - Mi történt vele? - Meggyilkolták... - Ma éjjel? - Ha ma éjszaka történt volna, az újság nem hozhatná már reggel... Előző éjszaka történhetett... - De hiszen láttuk a kioszkban... - Kilenc óra felé igen... Azután hazament... Annyi ideje volt még, hogy levegye a sálját, kalapját, belépjen a szalonba, a folyosón balra... A sors gondoskodik arról, hogy Maigret felügyelő ne unatkozzék túlságosan kényszervakációja idején. Ha már korsó sörök és házi szilvapálinka helyett gyógyvizet kell kortyolgatnia, amilyen forrón csak bírja, legalább zseniális szimatát, sejtéseit, logikáját nem hagyják parlagon heverni. A fürdőhely állóvizét olyan bűntény kavarja fel, amelynek kibogozásában Maigret nélkül aligha jutnának előbbre...

Georges Simenon - A ​Víg Malom táncosnője
Georges ​Simenont, a bravúros bűnügyi regények egész sorának szerzőjét, valamint regényeinek rokonszenves hősét, a kedélyesen pipázó Maigret felügyelőt már nem kell bemutatnunk olvasóinknak. Simenon ezúttal is váratlan fordulatokban bővelkedő, izgalmas történetben adja fel a leckét Maigret-nek, aki a tőle megszokott rendíthetetlen nyugalommal, a maga szellemes, humoros módján bogozza ki a szövevényesen összekuszálódott szálakat, leplezi le az elvetemült gyilkost, és tesz ártalmatlanná, nem kevésbé veszélyes gonosztevőket.

Georges Simenon - Maigret ​és a furcsa idegen
Az ​Interpol értesíti a francia rendőrséget, hogy Párizs felé tart a hírhedt nemzetközi csaló, akit mindenki csak úgy ismer: Pietr, a lett. Maigret a pályaudvaron várja, ahová a bűnöző az Északi Csillag expresszen érkezik. Ám amikor a gyanúsított elhajt a Majestic hotel felé, a vonaton felfedezik vele tökéletesen megegyező hasonmásának holttestét. Pietr találkozik Mortimer-Livingston amerikai milliárdossal, a felügyelőt pedig Fécamp tengerparti városába szólítja a halott utáni nyomozás… ahol ismét megpillantja a pályaudvaron látott férfit. Maigret egy szegényes párizsi hotelig követi a lettet. Vagy a hasonmását? Két személyiséget fedez fel benne: a palotákhoz szokott világfit és a nyomortanyák lakóját. A felügyelő és gyanúsítottja között macska-egér játék veszi kezdetét, amely egyre kíméletlenebbé válik, és Maigret-nek hamarosan személyes indítéka is akad, hogy kézre kerítse a bűnözőt. Ez Simenon első regénye, amelyben felbukkan Maigret felügyelő, és ezzel kezdetét veszi egy több mint száz történetből álló sorozat.

Georges Simenon - Maigret ​szórakozik
Kötetünk ​két Maigret-történetet tartalmaz. Maigret szórakozik Maigret ezúttal a meleg, de kedélyes nyári Párizsban tölti szabadságát. Alig egy-két nap múlva azonban egy újsághír dúlja fel nyugalmát: egy divatos orvos feleségét holtan találták a szekrényben. Maigret-ben nyomban felébred a kopóösztön, lelke a kötelességszerű pihenés és élvezetes munka közt hányódik, míg végül az élvezetet választja: titokban magánnyomozásba kezd. Vajon sikerül-e megőriznie inkognitóját? Maigret-t meglopják Egy zsebtolvanak az a látszólag képtelen ötlete támad, hogy épp a jól ismert Maigret felügyelő zsebéből vegye ki a pénzt és az igazolványokat az autóbuszon. Az ügyetlen tolvaj azonban hamarosan maga jelentkezik, és elvezeti Maigret-t egy különös, szövevényes bohém világba, de legelőször egy ajtóhoz, amely egy szép, fiatal nő zöld legyekkel borított hullájára nyílik...

Georges Simenon - Maigret ​és a kiugrott felügyelő
A ​nyomozás helyszíne Saint-Aubin, egy nagyobbacska vendée-i falu, ahol Maigret nem hivatalos küldetésben, hanem egy vizsgálóbíró kérésére jár, hogy eloszlassa a bíró rokonát övező gyanút. A gyanú nem oszlik, ahogy a hideg esőt követő köd sem, de Maigret-t még az a körülmény sem zavarja, hogy egy magándetektív van folyton a sarkában, gyorsan kideríti a valóságot, és a végén – a tételes jogot lábbal tiporva – igazságot oszt.

Georges Simenon - Maigret ​utazása
"Genévier ​kisasszony fogta a grófnő pulzusát, és megemelte a felső szemhéját. - Hány tablettát nyelt le? Kislányos hang válaszolt: - Nem tudom... Nem tudom már... Ne hagyjon meghalni... Fönt a 347-es fürdőszobájának a küszöbén az igazgató nem merte már nézni az ezredes elhízott testét, amely furcsán feküdt a kádban, a fej a víz alatt volt, csak a has emelkedett ki." A fenti gyászos események az elegáns V. György Hotelben történtek, s Maigret felügyelő ezúttal az arisztokrácia körében kezd nyomozásba, hogy megtudja, ki ölte meg Ward ezredest, halálának van-e köze Paverini grófnő zűrös magánéletéhez és öngyilkosságához. Maigret zseniális módszereiben ezúttal sem kell csalódnunk.