A ​tömegek lázadása

José Ortega y Gasset - Az ​"emberi" kiesése a művészetből
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mannheim Károly - Ideológia ​és utópia
"Gottfried ​Keller jóslata szerint 'a szabadság végső győzelme száraz lesz'... Az utópia eltűnése statikus tárgyiasságot hoz létre, amelyben az ember maga is dologgá válik... Az ember, miután eljutott a tudatosság legmagasabb fokára - ahol a történelem immár nem vak sors, hanem saját alkotása -, elveszti történelemformáló akaratát és ezzel betekintését a történelembe." A tudásszociológia atyjának főműve - csonkított és titkos kiadása után - először jelenik meg magyarul.

Immanuel Kant - A ​tiszta ész kritikája
Semmi ​kétség, minden megismerésünk a tapasztalattal kezdődik; hisz mi más késztetné munkára megismerőképességünket, ha nem az érzékeinkre ható tárgyak, melyek részint maguk váltanak ki képzeteket, részint értelmi tevékenységünket hozzák mozgásba, hogy e képzeteket egybevesse, összekapcsolja vagy szétválassza, és így az érzéki benyomások nyersanyagát feldolgozva létrehozza a tárgyakra vonatkozó ismereteket melyeket tapasztalatnak nevezünk. Így tehát az időben semmilyen tudásunk nem előzi meg a tapasztalatot, és minden ez utóbbival kezdődik. Ám jóllehet minden tudásunk a tapasztalattal veszi kezdetét, ebből még nem következik, hogy minden tudás a tapasztalatból ered. Mert nagyon is lehetséges, hogy maga a tapasztalati megismerés összetett valami legyen, hogy részint abból álljon, amit benyomások útján nyerünk, részint pedig abból, amit a tulajdon megismerőképességünk önmagából tesz hozzá (az érzéki benyomásokból csupán a késztetést merítve); csakhogy e kiegészítést nem különböztetjük meg azon alapanyagtól, amíg hosszas gyakorlat föl nem hívja rá a figyelmünket, és képessé nem tesz az elkülönítésére.

Oswald Spengler - A ​nyugat alkonya I-II.
A ​Nyugat alkonya (Der Untergang des Abendlandes) című munkájában Spengler a Hegelre, Marxra és másokra is jellemző lineráris fejlődéseszmével, illetve az ész és a emberiesség uralmának az eljövetelébe vetett hittel egyaránt szakított. Rendszerének alapegységei - Khaldúnhoz hasonlóan - a zárt és körülbelül ezer éves belső időtartalommal rendelkező kultúrák, amelyekből nyolcat különböztetett meg: a kínait, az indiait, a babilóniait, az egyiptomit, a mexikóit, az ókori antikot, az arabot és a nyugatit, vagyis az európait. Ezek a kultúrák az élőlényekhez hasonlóan születnek, kibontakoznak, elérik fejlődésük legmagasabb pontját, majd hanyatlani kezdenek és elpusztulnak. E szabály alól nincs kivétel, az európai kultúra éppúgy el fog pusztulni - a kötet címe e pusztulás kezdeti fázisára utal -, mint ahogy a régi kínai, az egyiptomi vagy az antik kultúra elpusztult.

Jean-Paul Sartre - A ​lét és a semmi
Jean-Paul ​Sartre könyve a fenomenológiai filozófia és az egzisztencializmus egyik alapműve. Gyökeres kísérlet, hogy az „emberi jelenséget” a szabadságunk tapasztalatából, és szabadságunk mások szabadsága általi korlátozásának tapasztalatából értsük meg. A mű első teljes magyar fordítása két év munkájával készült el, hogy immár csorbítatlan egészében ismerkedhessen meg a magyar nyelvű olvasó is a rossz lelkiismeret, vagy éppen a voyeur-szituáció híressé vált elemzéseivel. A könyvben az eligazodást fordítói szótár és névmutató segíti. A mű fordítója, Seregi Tamás utószóban tekinti át röviden az eddig megjelent Sartre-fordításokat, és ad rövid eligazítást azokban a terminológiai bonyodalmakban, melyek egy ilyen volumenű munka elkészítésének szükségszerű velejárói.

Hamvas Béla - Szellem ​és egzisztencia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gil Green - Új ​radikalizmus: anarchizmus vagy marxizmus?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csejtei Dezső - José ​Ortega y Gasset
Két, ​egymástól távol álló kultúra - az elsősorban a külső valóságban feloldódó spanyol világ és az önmagába mélyedő, elvont német szellem - hullámai csapnak össze és olvadnak egymásba José Ortega y Gasset bölcseletében. A filozófiai esszé műfajának e jelentős képviselője az európai filozófiai élet pereméről, Madridból veszi szemügyre és vizsgálja századunk ellentmondásokkal teli világát. Tanulmányok, esszék fűzésében kibomló filozófiájának hatóköre Latin-Amerikától Közép-Európáig terjed. A könyv kísérlet Ortega fő filozófiai kategóriáinak, legfontosabb történet- és nyelvfilozófiai, etikai, illetve esztétikai nézeteinek tömör összegzése. Részletes elemzésre kerül az Előadások a metafizikáról és A tömegek lázadása c. műve. Ortega az utóbbiban dolgozta ki nevezetes elitelméletét, mely szerint a 20. századi polgári társadalom lényeges jellegzetességei: az eltömegesedés, s a barbárság újjáéledése.

Lothrop Stoddard - Lázadás ​a civilizáció ellen
Stoddard ​amerikai író, tehát nem is a fáradt Európa, hanem a friss és bizakodó Amerika gyermeke, a Lázadás a civilizáció ellen című művében lehangoltan állapítja meg: Az emberek nem tudják követni a modern civilizációt jelen medrében, mert degenerálódnak. Könyörtelen igazság ez, hogy civilizációnkban romboló hajlamok lakoznak. Mi azt hisszük, hogy amint a civilizáció halad, úgy nő azoknak az embereknek a minősége is, akik építenek rajta. E világhírű mű tárgya az alsóbbrendű ember lázadása és romboló tevékenysége is, a társadalom és kultúra ellen. Következménye a felsőbbrendű ember hátérbe szorulása, majd teljes pusztulása és ezzel az emberiség degenerációja.

Konrad Lorenz - A ​civilizált emberiség nyolc halálos bűne
A ​szerző olyan folyamatokat és jelenségeket mutat be, melyek nemcsak kultúránkat fenyegetik bukással, hanem magát az emberi fajt is. A technológia fejlődése és túlracionalizált életmódunk egyik következményként eltorzul érzelmi világunk. Az emberiség egyre fogékonyabb az egyéniséget romboló hatásokra, gondolkodásunk ijesztően uniformizálódik. Konrad Lorenz 35 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai napjainkban is időtállóak, s az általa megfogalmazott kételyek és állítások érvényesebbek mint valaha. Galambos Péter (Galamb) előadásában Teljes idő: 208 perc.

Hermann István - Válságok ​és változások
A ​szerző írja: "Napjainkban éppen arról van szó, vajon megadjuk-e magunkat az úgynevezett sorsszerű világlátásnak, vagy pedig az élet minden területén megpróbálunk gondolatilag eligazodni. Ehhez ismerni kell azokat a fogalmakat, melyek megszülettek már évszázadokkal ezelőtt, és ismernünk kell azokat is, amelyek napjaink erjedéséből forrnak ki. Minden új jelenség, minden új esemény, minden jelentős történés új fogalmakat szül, új megoldási kísérleteket, helyes vagy álmegoldásokat. Új kérdések születnek, s új válaszok ezekre a kérdésekre. A válaszoknak csak egy része bizonyul helyesnek, s a többi elsüllyed a történelmi süllyesztőben. Így a kérdéseknek és a válaszoknak egyaránt életük van, jelentőségük és mélységük, és ezért szeretnék ezzel a könyvvel is segíteni abban, hogy a helyes válaszokat megtalálja az olvasó."

José Ortega y Gasset - Tájak ​és emberek
A ​legnagyobb spanyol filozófus esszéi a spanyol tájakról, a spanyol emberekről, hazájáról, az emberi szellemről és az érzelmek világáról – töprengések történelemről, művészetről és a lét más alapvető kérdéseiről. A kötetet a legkiválóbb Ortega-fordítók ültették át magyarra.

Hankiss Elemér - Az ​ezerarcú én
Hány ​arcunk van? Hány személyiségünk? Hány énünk? Egy? Tíz? Száz? Számtalan? És egyáltalában: mi az, hogy "én"? Igaz-e az, hogy van "látható" és "rejtett" én? "Magán-" és "nyilvános" én? "Áttetsző" és "tükör-" én? "Minimális" és "marginális", "modern" és "posztmodern", "normatív" és "autonóm", "szimbolikus", "narratív" vagy akár "transzcendentális" én? Kiknek van igazuk? Azoknak, akik szerint az én az emberi lény legbelső, rendező központja, vagy azoknak, akik szerint az én egyáltalában nem is létezik? És igaz-e az, hogy az ember egyszerre két dráma főszereplője? Mindennapi életének "triviális" felszínén dolgozik, neveli gyerekeit, lót-fut, lakásra gyűjt, kertészkedik, teszi a dolgát. Ugyanakkor azonban, ezzel egy időben, a mindennapi teendők felszíne alatt építi személyiséget, keresi élete értelmét, küzd az idővel, az elmúlással, az emberlét úgynevezett végső kérdéseivel, anélkül, hogy feltétlenül tudatában volna e rejtett küzdelemnek. A könyv e két dráma kölcsönhatásának fényében vizsgálja az emberi "személyiséget. Az elemzés kerete nem az emberi-társadalmi lét általában, hanem az elmúlt évtizedekben kibontakozott "fogyasztói civilizáció", amelyben az önmagát építeni és kiteljesíteni igyekvő emberre új lehetőségek, feladatok és veszélyek várnak. Megtalálhatja és elvesztheti önmagát.

Erich Fromm - Menekülés ​a szabadság elől
Az ​1933-ban a nácizmus elől menekülni kényszerült német társadalomtudós, Erich Fromm 1941-ben adta közre e munkáját - angol nyelven, Amerikában. A mű hű tükre azoknak a sors- és eszmei-szakmai fordulatoknak, amelyeken szerzője következetes tudományos gondolkodása és a külső események hatására szükségszerűen átesett. Az addig közkeletű pszichoanalitikus szükséglet- és libidóelmélettel szemben Fromm a szabadság egzisztenciális problémáját állította művének középpontjába. Az ember karakterét, személyiségét - mondja - nem az ösztönös szükségletek kielégítésének mikéntje határozza meg, hanem a szabadsághoz való viszony. Így például az autoriter személyiség kialakulását torz menekülési mechanizmusokként értelmezi, amelyekkel az egyén megpróbál megszabadulni az elidegenedéstől, a magánytól, a számára elviselhetetlen "negatív szabadságtól". A kétféle, negatív és pozitív szabadság megkülönböztetése olyan rendezőelvvé vált e műben, amely lehetővé tette, hogy nagy történelmi korszakokat és mozgalmakat éppúgy értelmezhessen vele, mint a személyiségzavarok, egyéni neurózisok különböző formáit. Fromm éles bírálata az emberi személyiség kibontakozását akadályozó mindenfajta belső és külső korlátozásról joggal tette művét híressé és mindenféle vulgáris világmagyarázat szemében hírhedtté. E gondolatmenetet folytatja később 1947-ben Az önmagáért való ember című munkájában. Mindkettő joggal hívta fel magára a magyar olvasóközönség kiemelt figyelmét. A szerző szenvedélyes hitvallása az ember "veleszületett és elidegeníthetetlen" jogáról a szabadságra, méltán emeli írását az el nem évülő művek kategóriájába.

De Sade márki - Juliette ​története avagy a bűn virágzása
De ​Sade márkiról mindenkinek van véleménye. Vagy elragadtatottan beszélnek, vagy elmarasztalóan nyilatkoznak róla. Még azok is, akik egy sorát sem olvasták. Mert provokatív volt, és írásai is szókimondóak. Munkássága fogalom lett az irodalomban, miként a nevéből is fogalom született. "De most már szükséges, barátaim, hogy magamról is meséljek egy kicsit... főleg ideje bemutatni fényűző életemet, hogy okolásul összehasonlíthassák húgom nyomorúságával, aztán vonjanak le ebből az összevetésből olyan következtetéseket, amelyeket bölcselmük sugall" - mondja regényének főhőse, Juliette, és amire utal, húgának története, de Sade Justine című könyvében olvasható. Mert a Juliette és a Justine ikerregények, viszont külön-külön is élvezhető és érthető alkotások. Együtt azonban többet jelentenek, éppen a Juliette által "javasolt" összehasonlítás miatt: mert míg a Justine egy ártatlan leány szenvedéseiről és meghurcoltatásáról szól, addig a Juliette története egy velejéig bűnös nő féktelen életélvezését és a bűnben való fetrengését mutatja be. Nem tipikus élettörténet ez. Előre elhatározott filozófiája van: "Őrizkedjünk az erénytől, hiszen a bűn az örökös győztes; rettegjünk a nyomortól, mert azt mindig megvetik. De üres zsebbel miként menekülhetnénk a balsorstól? Hát bűntettekkel! Vessük bele magunkat ebbe az elfajzott világba, ahol azok boldogulnak a legfényesebben, akik a legjobban értenek a csaláshoz; mi ne ismerjünk akadályt, csak azok a boldogtalanok, akik megmaradnak az úton" - mondja Juliette, mikor kikerül a zárdából, és híven tartja is magát ehhez az elhatározáshoz. E szerint fog élni. Megbecstelenített szüzek és kéjenc latrok övezik útját. Rájön, hogy a világon mindennek az embert kell szolgálnia. Céljainak megvalósításában tehát ugyanaz fűti, mint Stendhal Vörös és feketéjének Julien Soreljét: meghódítani a világot. Csak a tettei és az eszközei mások.

Jean-Jacques Rousseau - Értekezések ​és filozófiai levelek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Immanuel Kant - Prekritikai ​írások
A ​magyar filozófiai kultúra régi adósságát törleszti a kötet, amely Immanuel Kant úgynevezett prekritikai írásainak túlnyomó részét adja közre, többségüket magyar nyelven először. E tanulmányok nem pusztán a kritikai korszak előkészítése szempontjából fontosak, hanem világosan megmutatják Kant önálló filozófiai gondolkodásának állomásait. Kant A tiszta ész kritikája megjelenésekor, 1781-ben 57 éves. Az ezt megelőzően keletkezett írások gyűjteményét foglalja magában a régen várt kötet.

Friedrich Nietzsche - A ​vidám tudomány
Zárótétel ​és nyitány: e könyv alkotja a nietzschei életmű tengelyét, egyaránt nyitott múlt és jövő felé: lezárja és összegzi a Voltaire jegyében álló kritikai, felvilágosító szakaszt és megnyitja a filozófus utolsó nagy alkotó korszakát, amelyet az Értékek átértékelése címszó fémjelez. Könyvünkben villanak föl először a nietzschei filozófia jellegzetes fogalmai, az örök visszatérés, a hatalom akarása. Mindezeken túl azonban a könyv központi gondolata: Isten halott. Nietzschének e tétele az újkori ateizmus történetének legradikálisabb megfogalmazása és egyben az Értékek átértékelésének előfeltétele: ha Isten, mint az igazság, egység és a lét alapja nem létezik többé, akkor a vallásos korszakot megalapozó és kísérő ontológia, logika, grammatika és teológia metafizikai ácsolata megrendül. A nietzschei felvilágosító szabad szellem olyan játszi könnyedséggel, a fölény és a függetlenség lebírhatatlanul csapogó vidámságával kap bele kritikailag számtalan ponton a régi, elidegenedett tudatformákba, ahogy a sziporkázó napfény táncol lidércesen, állandóan változó ritmusú alakzatokban a vakítóan csillámló tenger habjain.

Arthur Schopenhauer - Az ​akarat szabadságáról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Arthur Schopenhauer - A ​nemi szerelem metafizikája
Schopenhauer ​célja meggyőzni az olvasót arról, hogy az a téma, ami az irodalom valamennyi műfajában nemhogy jelen van, de az egyik legkedveltebb mind a szerzők, mind az olvasók körében, érdemes a filozófiai vizsgálatra. Schopenhauer munkáját a többi között a Franklin társulat adta ki magyarul 1918-ban, Budapesten. A szerző maga is megjegyzi művében, hogy tanulmányának témájáról nem sok filozófiai értekezés született előtte, e kevés közül a jelentősek Platón, Rousseau, Kant, Platner és Spinoza tollából valók, ám Schopenhauer megítélése az említett gondolkodók szerelemről írt alkotásairól nem túl hízelgőek. A nemi szerelem metafizikája a többi mű között van annyira jelentős, hogy tekintetbe vegyük a nemek különbségének filozófiai vizsgálatakor.