A ​teljes Maus

Art Spiegelman - Maus: ​A Survivor's Tale - My Father Bleeds History
A ​story of a Jewish survivor of Hitler's Europe and his son, a cartoonist who tries to come to terms with his father's story and history itself.

Art Spiegelman - Maus ​- Egy túlélő regénye
Maus ​címmel különös képregény jelent meg 1986 őszén az amerikai könyvpiacon. Az első kiadást villámsebesen követte a második majd a harmadik is, ám az olvasók még fürgébbek voltak, elővétellel már a nyomdából "kaparintották meg" a művet. A comics hazájában szinte példátlan esemény, hogy egy képregény hiánycikké váljon. Pedig ez a képregény sem nem pornó, sem nem krimi - "csupán" egy túlélő vallomása. Főhőse egy lengyel származású zsidó, aki egy gazdag kereskedő lányát veszi el közvetlenül a II. világháború kirobbanása előtt. Lengyelország náci megszállása napról napra elviselhetetlenebbé teszi a fiatal pár életét, míg végül bekövetkezik a legszörnyűségesebb: a családot koncentrációs táborba hurcolják. A "túlélés" regényét az apa meséli el rajzoló fiának, annak az Art Spiegelmannak, aki a Raw comics magazin megalapításával forradalmasította a képregényipart, bebizonyítva, ennek a lenézett műfajnak is lehet művészi értéke. A Maus tartalmával és megformálásával együttesen nyűgöz le. A kelet-európai sorstragédia szívszorító történetét át- meg átszövi a jellegzetes zsidó humor és öngúny, s mindezt Spiegelman bravúros rajztudással varázsolja a papírra. A képregény szereplői is különlegesek: a zsidókat egérarccal, a nácikat macskapofával, a lengyeleket disznófejjel ábrázolja a művész. A Maus azóta is folytatja diadalútját, az összes világnyelven.

Hanna Krall - Egy ​lépéssel az Úristen előtt
Az ​európai zsidóság pusztulásának kivételes fejezete a varsói gettófelkelés. A Zsidó Harci Szövetség néhány száz alig felfegyverzett harcosa három hétnél is tovább tartóztatta fel a páncélosokkal, nehéztüzérséggel megerősített német hadosztályokat. Marek Edelmann, akit e riportkönyv írója most megszólaltat, az ellenállás egyik vezetője volt. Lódzban él, szívspecialista. Évtizedekig nem beszélt a történtekről, most se szívesen teszi. S ha elolvassuk ezt a könyvet, megértjük, miért: alapvető fogalmaink életről, halálról, bátorságról, becsületről akkor és ott érvényüket vesztették. Edelman úgy érzi, tapasztalatai átadhatatlanok, minden közlése félreértést szülhet csak. S mégis, vagy éppen ezért olyasmit sikerül velünk megértetnie, amit az övénél készségesebb kitárulkozás soha. Ami történt, az emberi tudat számára túlélhetetlen. S ha valaki - egy a néhány száz közül, aki a gettó félmilliós tömegéből megmaradt - mégis túlélte, emlékezetében olyan tényeket őriz, olyan ítéletekhez hű, olyan döntésekért felel, melyek sértik az utókor igényeit. Inkább hallgat, s hagyja, hogy cselekedetei beszéljenek helyette a béke hétköznapjain.

Arthur Golden - Egy ​gésa emlékiratai
Elbűvölő, ​lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást.

Robert E. Sherwood - Roosevelt ​és Hopkins
„Sztálin ​marsall mondott pohárköszöntőt a miniszterelnök egészségére, akit az egész világ legbátrabb kormányférfiaként jellemzett. Jórészt Churchill úr bátorságának és kitartásának köszönhető, mondotta, hogy Angliának, amikor még egyedül küzdött a hitleri Németországgal, sikerült lekötnie az ellenség erejének jó részét, egy olyan időpontban, amikor Európa többi része még a porban hevert Hitler előtt… A marsall azzal zárta pohárköszöntőjét, hogy kevés példát ismer a történelemből, amikor egyetlen ember bátorsága ilyen fontos szerepet játszott volna a világ jövőjének alakulásában, ezért most Churchill úrra, barátjára, harcostársára és a bátor férfiúra üríti poharát. A miniszterelnök válaszában Sztálin marsallra mondott pohárköszöntőt, Sztálin, mondotta, egy nagy ország nagy vezetője, azé az országé, amely egymagában fogta fel a rázúduló német hadigépezet teljes erejét, derékba törte azt, és kiűzte az elnyomókat hazája földjéről… Sztálin marsall ezután az Egyesült Államok elnökének egészségére ürítette poharát. Kijelentette: neki és Churchill úrnak, kinek-kinek a maga országában, viszonylag könnyű döntéssel kellett szembenéznie: a puszta létükért harcoltak a hitleri Németország ellen. De van itt közöttük egy harmadik férfi, akinek hazáját nem fenyegette komolyan az ellenség inváziója, ám aki feltehetőleg a szokásosnál sokkal nagyobb távlatokban gondolkodik nemzete érdekeiről, és jóllehet országát nem fenyegette közvetlen veszély, elsősorban mégis ő teremtette meg azokat az eszközöket, amelyek lehetővé tették az egész világ mozgósítását Hitler ellen.”

Elliott Arnold - A ​virrasztás éjszakája
Ez ​a könyv a dán ellenállási mozgalom legfontosabb, legszebb fejezetének, a dániai zsidóság megmentésének története: Elliott Arnold amerikai író-publicista munkája, Dániában, ahol a németek szokásos diszkriminációs hadjáratukat is mérsékelni kényszerültek, mert az ismert rendelet megjelenésekor sárga csillaggal jelent meg maga a dán király - a deportálás elrendelésével szokatlanul hosszú ideig vártak. A megszállás negyedik évében rendelték el a zsidók deportálását. "Az akció" a dánok ellenállása miatt meghiúsult: a dán zsidóság - Európában egyedül - megmenekült. Néhány nap, tulajdonképpen egyetlen éjszaka alatt, több mint nyolcezer zsidót csempésztek át honfitársaik a semleges Svédországba. Értelmiségiek, püspökök, plébánosok, orvosok, egyetemisták, üzletemberek, kocsmárosok, munkások, halászok, fiatalok, öregek - az egész dán nemzet szinte egységesen vett részt a dán zsidóság megmentésében. "Visszavárunk Dániába" - búcsúztak csendesen a parton álló dánok a dán zsidóktól. Ez a néhány szó jelöli talán leghívebben a történelemmé vált történet esszenciáját.

Anne Frank - Jan Otčenášek - Anne ​Frank naplója / Rómeó, Júlia és a sötétség
Számtalan ​nyelven, számtalan kiadásban jelent meg eddig a cseh Otcenásek regénye és a hollandiai zsidó kislány, Anne Frank naplója. Pavel, az érettségiző cseh diák és Eszter, az üldözött zsidó lány tragikus szerelmének története a németek megszállta Prágában éppúgy világsiker lett, mint az éveken át bujkálni, rejtőzködni kényszerülő Anne Frank megkapóan őszinte, kordokumentumként is értékes naplója. Mindkét mű vallomás az elvadult világ farkastörvényei közepette továbbélő emberségről, szeretetről, önfeláldozásról, a tiszta, gyöngéd érzésekről. A világhírű regényt és naplót azonban nemcsak a téma hasonlósága rokonítja, hanem az előadásmód rendkívül egyszerű eszközökkel elért drámaisága is. Kevés olyan alkotás akad a világirodalomban, amely ennyire pátoszmentesen és mégis ennyire megrázóan ábrázolja a megszállás fojtogató légkörét. A megejtő szépségű szerelmi történetet és a döbbenetesen hiteles naplófeljegyzéseket éppen az írói eszközök rendkívüli egyszerűsége és tisztasága emelte valóban szenvedélyes tiltakozássá az életet színeitől megfosztó, örömet, emberséget kilúgozó elnyomás ellen.

Johanna Ruth Dobschiner - Életre ​választott
A ​zsidó származású írónő bensőséges hangú visszaemlékezéseiben számol be a II. világháború alatt átélt viszontagságairól. Szülei és két bátyja odavesztek a náci haláltáborokban, ő azonban csodálatos módon életben maradt. Istenfélő holland családok rejtegették és adták kézről kézre, életük kockáztatásával. Későbbi életének meghatározó élményévé vált az a hősies szeretet, amely nem habozott életét adni azért, hogy ő élhessen.

Joseph Heller - Gold ​a mennybe megy
Heller ​regényének hőse Dr. Bruce Gold negyvennyolc éves író és egyetemi tanár. New Yorkban él feleségével és renitens csitri lányával, két nagy fia távoli egyetemeken tanul, velük kevés a gond, csak a tandíjat kell fizetnie. Mikor megismerkedünk Golddal, éppen pénz után futkos. Tanári fizetésén felül ugyanis évente huszonnyolcezer dollárra van szüksége, hogy a megszokott nívót tartani tudják. Ezért hát évente legalább egy könyvet és jó néhány egyéb írást el kell helyeznie. Hosszas töprengés után rábukkan az eladható témára: az amerikai zsidó lét élményére. Ettől kezdve szorgalmasan gyűjti a motívumokat, bár családja körében is fölös mennyiségű információhoz jut: szörnyeteg apja, félnótás mostohaanyja, az állandóan vele "szórakotó" Sid bátyja és népes családjának örökkön síró-rívó, civakodó nőtagjai gondoskodnak róla, hogy megírhassa könyvét. (Heller véghezviszi a bravúrt; mire lezárul Gold sztorija, addigra kész - regény a regényben - "az amerikai zsidó lét élménye" című mű is, az olvasó egyszerre olvashatja.) Miközben fárasztóan unalmas mederben csordogál Gold élete, telefonhívást kap a Fehér Házból, hogy az elnöknek tetszett a könyvéről írt kritikája és be kívánják venni a kormányzat munkájába. Ettől kezdve felgyorsul az élet Gold körül. Gold elérkezettnek látja az időt, hogy végre megszabaduljon az undorító tanítástól, otthagyja öregedő feleségét és az egész iszonyú családi vircsaftot... Persze végül is az egészből nem lesz semmi. De mindez alkalmat ad Hellernek arra, hogy nevetségessé tegye az abszurdba hajló amerikai politikai életet, sőt a jópolgári amerikai életformát, mellékesen "kikészítse" Henry Kissingert és kitűnő szórakozást nyújtson az intellektuális humort kedvelő olvasónak.

Bronislaw Szatyn - Árja ​papírokkal
„E ​kései memoár – írja a könyvről Kovács István – egy lengyel zsidó ügyvédnek a hitlerista megszállók különféle katonai, félkatonai, rendőri, polgári-hivatali hóhérapparátusával vívott egyszemélyes harcát mutatja be. […] A magára hagyott és hagyatkozó ember gigászi ütközete 1939. szeptember 1-jétől 1945 februárjáig tart. A harc Szatyn diadalával végződik. Győzelmének erkölcsi jelentőségét fokozza, hogy a saját és a felesége családját is sikerül az életnek megóvnia. Az előbbit a przemysłi, az utóbbit a krakkói gettóból menti ki.”

Italo Svevo - Zeno ​tudata
Italo ​Svevo (1861–1928) Ettore Schmitz néven született az osztrák–magyar Triesztben. Két ifjúkori könyvének kedvezőtlen fogadtatása után felhagyott az irodalommal, és szinte egy egész életet leélt már köztiszteletben álló jómódú trieszti polgárként, míg – barátja és angoltanára, James Joyce biztatása nyomán – meg nem írta ezt a regényt. A polgári lét lelki szerkezetét latin elmeéllel és közép-európaias humorral fürkésző Zeno tudata, ez a tragikomikus lélekelemző börleszk, melynek fontos motívumai a Freudnak mutatott fityisz ellenére azért a klasszikus pszichoanalízistől sem egészen idegenek, némi francia kerülővel végül is meghozta szerzőjének a sikert. Svevo ma a modern olasz regény megteremtőjének, a 20. századi olasz irodalom máig legnagyobb hatású alakjai egyikének számít. A regény magyar fordítása, mely a hatvanas évekig váratott magára, nagy port vert fel annak idején. Új kiadásban évtizedek óta most jelenik meg először. A fordítást az eredetivel egybevetette és a szöveget gondozta Barna Imre.

Markus Zusak - A ​könyvtolvaj
1939, ​a náci Németország A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a bombák. 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.

Art Spiegelman - The ​Complete Maus
At ​last! Here is the definitive edition of the book acclaimed as “the most affecting and successful narrative ever done about the Holocaust” (Wall Street Journal) and “the first masterpiece in comic book history” (The New Yorker). It now appears as it was originally envisioned by the author: The Complete Maus. It is the story of Vladek Spiegelman, a Jewish survivor of Hitler’s Europe, and his son, a cartoonist coming to terms with his father’s story. Maus approaches the unspeakable through the diminutive. Its form, the cartoon (the Nazis are cats, the Jews mice), shocks us out of any lingering sense of familiarity and succeeds in “drawing us closer to the bleak heart of the Holocaust” (The New York Times). Maus is a haunting tale within a tale. Vladek’s harrowing story of survival is woven into the author’s account of his tortured relationship with his aging father. Against the backdrop of guilt brought by survival, they stage a normal life of small arguments and unhappy visits. This astonishing retelling of our century’s grisliest news is a story of survival, not only of Vladek but of the children who survive even the survivors. Maus studies the bloody pawprints of history and tracks its meaning for all of us.

Herman Wouk - Zendülés ​a Caine hadihajón
A ​második világháború alatt a csendes-óceáni flotta egy jelentéktelen kis hajójának fedélzetén olyan esemény történik, amilyenre még nem volt példa az amerikai haditengerészet történetében: az első tiszt leváltja a kapitányt. A legénység és az idegbeteg, erőszakoskodó, igazságtalan hajóparancsnok viszonya az út során fokozatosan elmérgesedik, majd egy hurrikán alkalmával - amikor a kapitány ostoba döntéseivel életveszélybe sodorja a hajót - robban ki a zendülés...

Jung Chang - Vadhattyúk
A _Vadhattyúk_ ​memoár és családtörténet, háromnemzedéknyi nagycsalád históriája. A szerző nagyanyja életének elbeszélésével kezdi, aki egy kínai hadúr ágyasa volt, majd egy bölcs és türelmes mandzsu orvoshoz ment feleségül; anyja történetével folytatja, aki a hívő kommunisták generációjához tartozott, s végigjárta a lelkesedés, a gyötrődés, majd a meggyötretés és a végső kiábrándulás stációit. Férjével, a hajlíthatatlan kommunistával ellentétben ő túléli azt a temérdek iszonyatot, amit a kínai szocializmus és a kulturális forradalom még a pártelit tagjai számára is tartogatott. Az író pedig fiatal leányként maga is megtapasztalja, mit jelent vörösgárdistaként felvonulni Pekingben, mit „bírálati gyűlés”-en társainak céltáblája lenni vagy „mezítlábas doktor”-ként falura menni... Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a történelemben. A világ egyik legrégebbi kultúrájának emlékeit majdnem teljesen megsemmisítette, a hatalmas országot egyetlen összefüggő, sajátosan kínai lágerré alakította. ___Arról a Kínáról, amely itt az olvasó elé tárul, még csak sejtelme sem lehetett senki külföldinek, sem szorgalmas újságolvasónak, sem másnak, de talán még a szakembernek is csak módjával. Chang könyve, mondhatni, hosszan elnyújtott kiáltás, immár nem a mélységből, hanem a mélységről - a vérrel festett írásjegyes, Maót dicsőítő vörösgárdista-zsebkendőről, a gondolatellenőrzés legrafináltabb formáiról, s nemkülönben arról, hogy embernek maradni és szeretni igenis lehetséges a pokol legmélyebb bugyrában is!

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Helga Weiss - Helga ​naplója
A ​Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül mindössze száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike. Naplója megrázó és egészen egyedi dokumentum, amely _Anne Frank naplójá_hoz hasonlóan örök érvényű olvasmány. Helga Weiss 1939-ben kislányként szenvedi el a náci megszállás első hullámát Prágában: apját elbocsátják a munkahelyéről, ő pedig nem járhat hagyományos iskolába. A növekvő náci brutalitás szemtanújaként kezd naplót írni. Ez a napló sok tekintetben emlékeztet Anne Frank feljegyzéseire: Helga egyidős Annával, s hozzá hasonlóan az éppen kamaszodó kislány szemével nézi maga körül az egyre borzasztóbbá váló világot. Próbál élni és túlélni, nem sejtve, hogy az egyre nehezebb körülmények nem a szabaduláshoz, hanem a legborzasztóbbhoz, a gettóhoz, majd a koncentrációs táborhoz vezetnek. 1941-ben szüleivel együtt a terezíni gettóba kerül, ahol bámulatos éleslátással örökíti meg családja mindennapjait: a nyomorúságos életkörülményeket, az éhezést és a kivégzéseket - csakúgy, mint a legrosszabb helyzetekben is létező örömöt és reményt. 1944-ben Helgát Auschwitzba deportálták. Mielőtt elhagyta volna a terezíni tábort, feljegyzéseit és rajzait a tábor nyilvántartó részlegénél dolgozó nagybátyja gondjaira bízta, aki egy téglafalba rejtette a papírokat. A dokumentumok a háború végeztével csodával határos módon előkerültek.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Philip Roth - Összeesküvés ​Amerika ellen
Antiszemitizmus, ​a megfélemlítés légköre, zsidóüldözés, kitelepítések, fasizálódás az 1940-es évek Amerikájában? Igen - legalábbis Philip Roth új regényében, amely a "mi lett volna, ha" jegyében vizsgálja az adott korszakot. Mi lett volna, ha 1940-ben F. D. Roosevelttel szemben Charles Augustus Lindbergh, a repüléstörténet egyik legismertebb alakja, amerikai nemzeti hős nyerte volna a választásokat? Az a Lindbergh, akinek náciszimpátiája és antiszemitizmusa nem fikció, hanem dokumentált történelmi tény? Nos, akkor ebben a képzeletbeli Amerikában felülkerekedtek volna az izolacionisták, az "európai" háborúba való beavatkozást ellenzők, a Lindbergh-adminisztráció lepaktált volna Hitlerrel, és az amerikai zsidóság, ha nem is európai sorstársaiéhoz fogható, de lelkileg és egzisztenciálisan is megnyomorító üldöztetéseket szenvedett volna el. Roth ezt a nyomasztó légkört egy érezhetően önéletrajzi elemekkel átszőtt családregényben ábrázolja A kortárs amerikai próza nagymesterének gondolatébresztő kirándulása a történelmi fikció terepén igazi meglepetést kínál az olvasónak. 1997-ben Philip Roth elnyerte a Pulitzer-díjat Amerikai pasztorál című regényével. 1998-ban átvehette a Nemzeti Művészeti Érdemrendet a Fehér Házban, 2002-ben pedig megkapta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia legmagasabb kitüntetését, a Szépirodalmi Aranyérmet, amelyet korábban a többi közt olyan íróknak ítéltek oda, mint John Dos Passos, William Faulkner és Saul Bellow. Kétszer nyerte el a Nemzeti Könyvdíjat, a PEN/Faulkner Díjat és a Kritikusok Országos Szövetségének Díját. 2005-ben Philip Roth lett a harmadik élő amerikai író, akinek átfogó életműkiadása jelenik meg a Library of America sorozatban. A nyolc kötetből az utolsó 2013-ban fog megjelenni.

Gerald Jacobs - Szentjátékok
Hammer ​Miklós budapesti zsidó fiatalembert 1941 őszén munkaszolgálatosnak hívják be, később Auschwitzba deportálják. A tábor kiürítésekor a hírhedt halálmenetbe kerül \'Gross-Rosen-Buchenwald-Dachau e pokoli út főbb állomásai \', de csodával határos módon túléli a haláltáborok borzalmait. Történetében, amelyet a Jewish Chronicle irodalmi szerkesztőjének lebilincselő előadásában vehet kézbe az olvasó, kegyetlen és tébolyult világ tárul fel, ahol az udvarias, kulturált orvos vérengző szadistává válik, és a fiút arra kényszeríthetik, hogy megölje az apját. A ma Londonban élő Hammer Miklós visszaemlékezései alapján született regény félelmetes erővel idézi meg a kort, amelyben nem csak a gazemberekből, hanem minden ingatag és félrevezethető, közömbös emberből szörnyeteg válhat, és arra készteti az embert, hogy önnön lelkébe nézzen.