Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


pwz
5.0/5

Kiberiáda ​- Trurl és Klapanciusz (két robot) utazása a világegyetemben
Csillagnapló – Ijon Tichy “münchauseni” kalandjai a világűrben, miközben beutazza az addig ismert – és ismeretlen ;) – világegyetemet
Pirx kapitány kalandjai – egy ember kalandjai a világűrben
Hm…, lényegében ugyanarról van szó mindhárom műben, csak a nézőpont változott: nagyon is emberi kalandok – még a robotoknál is – nem is annyira különböző élethelyzetekben. Csak a megközelítés más :D
Nem tudtam kivonni magam a régi magyar TV-játék képei alól, miközben Pirxet olvastam. Most visszagondolva – és megnézve – elég gyerekes adaptáció volt. Ez annál jóval komolyabb mű! Detektív történeteket kedvelőknek is elsőrangú olvasmány, de nem tehetek róla: a TV-játékot is tudtam/tudom szeretni!
Egyébként nagyon élveztem! :)


Joshua182
4.5/5

10 ​novella Pirx pilóta/kapitány kalandjaival, aki inkább amolyan régi vágású hős, főleg lelkiismerete, intuíciója, találékonysága és bölcsessége segítségével vágja ki magát a bajból. Aki lézerfénytől villódzó, látványos űrcsatákat és sodró tempójú akciót vár a kötettől, az csalódni fog, inkább elméleti síkon kerül kifejtésre a mondanivaló, bár izgalmaktól sem mentes a könyv. A szerzőre jellemző módon saját tudományos jövővízióira épített történeteket kapunk, melyek még ebben a viszonylag könnyedebb kötetben is feszegetik a “szokásos”, izgalmas technológiai, erkölcsi és morális problémákat, illetve ezek határait, a megszokottnál talán picit több humorral megspékelve.
A Pirx karriertörténete köré ágyazott, látszólag vidám hangvételű novellák (a Teszt-ben mindjárt ízelítőt is kapunk ebből, mely a még tejfelesszájú kadét szárnybontogatásiba enged bepillantást) szinte kivétel nélkül rendelkeznek egy komolyabb, elgondolkodtatóbb síkkal is, újra és újra visszatérő elem az űrben az emberre leselkedő veszély, időnként esetleges, erőltetett formában, vagy a valószínűtlen véletlen képében, az Őrjárat mai szemmel már elavult technikai vívmányaival is kiválóan példázza “Murphy törvényének” létjogosultságát, a technika ördögének állandó munkálkodását, de ugyanitt Az Albatrosz is megemlíthető szomorú végkifejletével. A Pirx elbeszélése, a kötet szerintem legviccesebb, egyúttal talán leginkább “emberi” novellája komikusan magas szintre halmozza a problémákat, figyelmeztetve rá, hogy a jövő asztronautáinak akkor is készenlétben kell állniuk, ha csőstül jön a baj, különben nagyon jelentős dolgokról maradhatunk le.
Szinte észrevétlenül fonódnak bele a fent említett témába a robottörténetek, az ember-gép kapcsolatnak egyszerre nagyon érdekes és valószínűtlen aspektusát, lehetséges hozadékát tárgyalja a számomra leginkább szívszorító történet, a Terminusz, de hasonló hangulatú a Vadászat is, keserédes befejezésével. A robotok evolúciójának egy lehetséges(?), nagyon érdekes kimenetelét tárgyalja a Baleset, amelyben [spoiler] hegymászó(!) [/spoiler] robottal is találkozhatunk.
A nyomozói vénával is megáldott Pirx az agayafúrt rejtélyek felgöngyölítésében is remekel, a Feltételes reflex eközben a Holdra, az Ananké pedig a Marsra kalauzolja az olvasót, ez utóbbi egy tisztelgés is egyben a Mars-kutatás hőskora előtt, és itt már a technikai mellett az emberi hibalehetőségek is komolyabban terítékre kerülnek, Lem határtalan fantáziája itt is nagyüzemi hőfokon ég.
A kedvenc novellám a kötetből a Tárgyalás lett, már a felépítése is nagyon tetszett, a tárgyaláson (melynek ábrázolása szinte már majdnem kifigurázza az aktatologató bürokráciát) megismert történet eseményeibe csak visszamenőleg kapunk bővebb, csattanókkal tarkított betekintést. Amellett, hogy egyik legizgalmasabb bolygó, a Szaturnusz a történések helyszíne, maga a téma is elképesztően érdekfeszítő, az embertől megkülönbözhetetlen androidok lehetséges együttélése és együttműködése az emberrel, ambíciói és esetleges öntudatra ébredése, átitatva a megszokott, precíz tudományossággal, ismét oly módon megfogalmazva, hogy utána még jó ideig motoszkáljon az olvasóban.
Bájos történetek ezek, még akkor is, ha egyes elemeik néha kissé erőltetettnek tűnhetnek, ám ez betudható annak, hogy egy élénk képzelőerővel megáldott elme véleményem szerint inkább novelláknak álcázott gondolatkísérleteknek szánta őket. Akárhogy is, a rengeteg elgondolkodtató vízió és felvetett problémakör, kimondott és burkolt életbölcsesség miatt mindenképp érdemes elolvasni, leendő űrhajópilótáknak különösen ajánlott, ha valamelyikük mégis kihagyná, akkor tolmácsolom felé a könyv egyik fontos leckéjét:
Soha ne engedj legyeket a fedélzetre!


Leonidas
4.5/5

Remek ​űrhajós sztorikat tartalmazó elbeszéléskötet. Csak az elején akadt problémám, mivel Lem stílusa nekem néhol kissé túlzottan is aprólékos. Hozzá kellett szoknom a rendkívül részletes leírásokhoz, amik azért nem voltak zavaróan hosszúak. Eleinte lassan csordogáló történetek hirtelen ritmust váltanak, és felgyorsulnak az események, aminek köszönhetően, a történetek nagyon izgalmassá válnak. Feltűnően sok szerepet kapnak különböző típusú robotok. Nagyon tetszett a robotok viselkedése. Kiderült, hogy Lem robotjai valamilyen szinten szabad gondolkodásúak. Pirx remek figura, amolyan igazi szerethető hős. Tehetsége és bátorsága révén, fokozatosan egyszerű pilótából parancsnokká küzdi fel magát.
Néhol humoros, néhol szomorú, remek ötletekkel teletűzdelt elgondolkodtató olvasmány.


lilijan
4.5/5

azt ​hiszem ez visszatérő sci-fi kedvenc lesz. én pont ezt a részletes, magyarázó, elmélkedő, hosszan leíró, kicsit technokrata stílust szeretem, egyáltalán nem találtam unalmasnak, nameg pirx marha jófej. a sztorik között van elgondolkodtató, ami egyszerűen a (táj- és hajó-)leírás, vagy az elmélkedés miatt élvezetes, de van pár olyan is, ami letehetetlenül izgalmas és hátborzongató, mint például terminusz és a coriolanus esete; több helyen felbukkannak robotetikai kérdések, a kezdő darab pedig igazi tanárúrkérem-hangulatú gyöngyszem, és a végére még egy kis űrkrimi is jutott. az egyetlen kicsit fura dolog volt, hogy nem volt időrendi sorrendben, és az első pár oldalon bizonytalan volt, hogy pirx személyiségfejlődésében és karrierjében éppen hol tartunk.


A ​Pirx kalandjai című Rajnai Zoltán által jegyzett magyar filmsorozat ismeretében nagyon kíváncsi voltam erre a műre, ami így második Lem-olvasmányom lett.
Nem tetszett annyira, mint a Solaris, épp azért, mert arra jutottam, hogy a sorozat minden gagyisága ellenére elég jól el lett találva hangulatában. (aki esetleg nem ismerné, annak mondom: tényleg komolyan érdemes megtekinteni, mert annyira dilettáns az egész, hogy rendkívül szórakoztató. Ma már a youtube-on is fellelhetőek az epizódok)
A Pirx pilóta kalandjai elég könnyed, humoros olvasmány az igen részletes technikai leírások ellenére is. Főhősünk meglehetően “emberi” problémákkal küzd, ami tényleg elég nevetségesen hat olykor.
Bájos és szerethető sci-fi ez, és bár nem válik a kedvencemmé, de kedvet csinált további Lem-könyveket olvasni.


Aliko
4.0/5

A ​világhírű lengyel sci-fi író novella füzére ez, melyben az írások között nincs lényegi kapcsolat, a történeteket egyedül Prix pilóta személye köti össze. A novellák többsége kimondottan jó, bár nekem egy kettőnél a túl sok technológiai kifejezés (matematikai, fizikai, kémiai, csillagászati és gépészeti) megülte a gyomromat, de nőből vagyok, így talán érthető.
Nekem összességében tetszett a könyv, bár a történetek színvonala elég változatos. Volt amit nagyon szerettem, volt amit untam, de a végső konkluzió az, hogy nem bántam meg az olvasásra fordított időt és örülök, hogy csatlakozhattam Pirx űrbéli utazásaihoz.

A kötetet Lem megszokott igényessége jellemzi. A főszereplő életéből vett eseményeket mutatja be a szerző, de nem teljesen időrendi sorrendben. Hőséről sokat nem mesél, lényegében életének random eseményeibe in medias res kapcsolódunk be. A történetek során pedig megismerjük Pirxet, aki nem egy szuperhős, hanem egy becsületes, jópofa, talpra esett ember. Egy teljesen átlagos figura, akivel valahogy mindig történik valami. Vagyis hát mi ezekbe a jelesebb eseményekbe kapcsolódunk be… Mert ugye egy egyszerű kávézás, nem olyan izgalmas, mint egy űrbéli délibáb kergetése. Bár Lem által elmesélve, lehet hogy az is olvastatná magát… Na de mindegy is. :) Szóval a történetek érdekesek és változatosak. Néhol hátborzongatóak, gyakran humorosak. A szerző hihetetlenül jól érzékelteti a pilóta magányosságát, az unalmat és az ebből fakadó gondokat.

Az első novella során az ifjú Pirx kadéttal ismerkedünk meg, ahogy egy expedíció során egy zseniális landolást mutat be, mintegy vizsgafeladatként. A lezárás csavarja nekem nagyon tetszett ez volt az egyik kedvenc történem itt.
A második elbeszélés sötétsége, magányossága miatt annyira nem fogott most meg. De véleményem szerint az író nagyszerűen festi elénk azt a szürkeséget, az unalmat és a magányos utazás során a pilótára leselkedő őrületet, ami Pirxet is kerülgeti az őrjárata során.
A harmadik novella katasztrófa szituációja és a rohanása verhetetlen. Imádtam. Hihetetlen jó a történet hangulata, de igazából ennél többet nem ad. Sok mondani valója nincs maximum csak aláhúzta az űrutazásban rejlő veszélyeket és megmutatja az összetartást és a legénységek egymás iránti lojalitását.
A negyedik novella, a Terminusz, egy régi tragédia felelevenítése a túlélő robot által. Nekem itt ült le egy kissé a kötet. A hosszú és aprólékos leírások, a részletes tudományos fejtegetések nagyon zavaróak voltak.
A Feltételes reflex volt az a része a műnek, ahol ráébredtem, hogy nem lineárisan felfűzött történet láncról van szó. Ugyanis visszaugrottunk Pirx ifjúságába. Itt szerencsére Lem már visszafogta a szájbarágós tudományos elmélkedéseket, így élvezhetőbb,volt mint az előző történet.
Az ezt követő Vadászat még a jobb novellák közé tartozott. A baleset fő kérdése pedig, hogy lehet e a robotoknak saját személyisége is érdekes, így a közepes írások táborát erősíti. Viszont Pirx elbeszélése nagyon vicces és még szívesen olvastam volna. Sajnos ez az egyik legrövidebb történet. A tárgyalás nekem az elmegy kategória volt, mely robotok és az emberek együtt élésének kérdéskörét járta kicsit körbe. Az Ananké marsi történetét viszont nem tudtam megvenni. Untam.


nEjmEd
4.0/5

Ezen ​kívül ebben a novella-sorozatban éreztem először rá a szőrszálhasogatóan részletes realizmusára, ami nagyon szerethető, lévén olyan helyszíneket jár be, ahol nem jártunk mai napig, olyan szituációkat, amiben nincs élő tapasztalatunk… Zseniálisan jó volt gondolatkísérletekben, és ezt igényes prózastílusban elő tudta adni, miközben írásai messze túlmutatnak a fantasztikus irodalom keretein.
Nem olyan rég láttam az egyik novellájának a filmadaptációját, ami egy lengyel-szovjet kooprodukcióban elkészült sci-fi volt “A tárgyalás” alapján. A filmet ismerve itt egész másra számítottam, de nem kellett sokat vesződniük a forgatókönyvírással, mert eleve tök feszes dramaturgiája volt a novellának is, és ugyanúgy használta az idősíkokat az író, mint a filmben. Igazából csak töltelékeket adtak hozzá, amitől ciki lett a film. Mindenesetre Lem rajongóknak a “Robotokkal a Szaturnusz körül” is kötelezően ajánlott!


Izgalmas ​novellafüzér, egy remek sci-fi. Prix imádni való ember, aki tisztességes és emberi.


and_rea
3.5/5

Sok ​apró és hosszabb történet Pirx pilóta kalandjairól.
Az elsõ novella eleje nem tetszett, féltem is, hogy ez a könyv sem fog tetszeni, de aztán valahogy elkapott a hangulata, az ūrutazás, Pirx pilóta lelemémenysessége, a különbözõ nehéz helyzetek, és megoldásuk.
És a végére azt éreztem, hogy még több kalandot olvasnék, de elfogytak.


Asszem
5.0/5

Most ​olvastam sokadjára, de még mindig ugyanannyira tetszik.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.5/5

Statisztika

11.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók