|
Sámánok - különféle neveken, de hasonló jellemzőkkel és szerepben – a világ szinte minden archaikus kultúrájában léteztek, és léteznek sokfelé ma is. Mircea Eliade az első, aki ezt az igen összetett jelenséget egységes egészként kezelte és illesztette az általános vallástörténet keretei közé. Eliade bemutatja a sámánná válás lépcsőfokait, a különféle beavatási technikákat, a szibériai, az indoeurópai, az észak- és dél-amerikai, az indonéz, az óceániai samanizmust, a sámánszimbolikát, valamint a kapcsolódó mítoszokat és rítusokat. A magyar olvasó gyakran találkozhat ismerős motívumokkal, hiszen a mi sámánunk, a táltos alakja és szimbolikája sokáig elevenen élt a néphagyományban. A kötetet Hoppál Mihály utószava zárja, összefoglalva az 1968-as, bővített francia kiadás megjelenése óta eltelt időszak kutatási eredményeit.
Kapcsolódó könyvek
Mircea Eliade - Kovácsok és alkimisták
Fémművesség, mágia és alkímia: a föld mélyének sötétjében rejlő, "élő" érc, a kovács kohójában vörösen izzó, megolvadt fém, a retortában bugyborékoló kotyvalék, kénből arany, az örök élet elixírje - megannyi titok és misztérium, amely a kezdetektől fogva csodálattal vegyes félelemmel töltötte el a be nem avatottak fantáziáját! Ebbe a misztikus, titokzatos világba kalauzol el bennünket a világhírű vallástörténész, M. Eliade munkája, amely nem annyira a fémek technika- és kultúrtörténetével, mint inkább az "archaikus embernek" az Anyaghoz való vallásos viszonyával foglalkozik - meglepő, eredeti kapcsolatokat fedezve és fedve fel számunkra a fémek, a bányászat, a kovácsmesterség, a meteorok, a tűzgyújtás, a termékenység, az antropogónia, az alkímia, valamint a jungi mélypszichológia világa között.
Mircea Eliade - Mítoszok, álmok és misztériumok
" A mítosz megértése egy szép napon majd a 20. század leghasznosabb felfedezései közé fog tartozni. A nyugati ember már nem a világ ura: most már nem "benszülöttekkel", hanem beszélgetőtársakkal áll szemben. Jó, hogy tudjuk, hogyan kezdjük a beszélgetést; nem tekinthetünk el annak beismerésétől, hogy a "primitív" vagy "elmaradott" világ és a modern Nyugat között nincs szakadás a folyamatosságban. Már nem elég - ahogyan a fél évszázada már elég volt - fölfedezni és megcsodálni a néger vagy óceáni művészetet; újra föl kell fedezni önmagunkban a művészetek szellemi forrásait, tudatára kell ébredni annak, ami a modern létben még megmaradt "mitikusnak".
Mircea Eliade - Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok
A jelen kötetbe került anyagokat a szerző az utóbbi tíz év alatt írt többtucatnyi előadás és cikk közül válogatta. A tanulmányok többsége amolyan bevezetés; leginkább azzal a céllal íródtak, hogy felidézzenek néhány régebbi, de mostanában elhanyagolt problémát, és új vagy kevésbé ismert szemszögből újra fölelevenítsenek jól ismert vitákat: A világ, a város, a ház; A halál mitológiái; Az okkult és a modern világ; stb. Nyilvánvaló, hogy az utolsó fejezet, a Lélek, fény és mag bizonyos mértékig ellenpontozza a többi tanulmányt. Ez egy tudós folyóirat számára készült, néhány kevésbé ismerős kultúrából származó dokumentumot vonultat fel, kiadós bibliográfiával.
Mircea Eliade - Képek és jelképek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Umberto Eco - A szépség története
A népszerű publicista, író és irodalomtudós, Umberto Eco szerkesztésében látott napvilágot e kötet, mely több száz, nőkről és férfiakról alkotott remekművet sorakoztat fel a szépség kifejezőeszközeként vagy annak igazolására. Az olvasó mégsem elsősorban művészettörténeti albumot tart kezében, hanem olyan szemelvénygyűjteményt, mely az ókor nagyjaitól kezdve korunk gondolkodóiig közöl idézeteket arra vonatkozólag, hogy mely kornak miféle elképzelése volt a szépségről, mikor ki volt a szépségideál. Az impozáns kivitelezésű kötetet előző kiadása kapcsán a 200510012-es számon ismertettük részletesen.
Umberto Eco - A rútság története
Szépség történetének folytatása ez a könyv. Szépség és rútság nyilvánvalóan egymást feltételező fogalmak. A rútságot többnyire a szépség ellentéteként fogjuk fel, s ezért úgy érezzük, hogy az utóbbi meghatározása révén már az előbbiről is tudjuk, micsoda. Ám a rút különféle megnyilvánulásai a századok során sokkal gazdagabbak és váratlanabbak, semmint általában gondolnánk.
E könyv irodalmi szemelvényei és rendkívüli illusztrációi meglepő úton kalauzolnak végig közel háromezer év lidércnyomásai, félelmei és szerelmei között.
Hoppál Mihály - Szemadám György - Nagy András - Jankovics Marcell - Jelképtár
"Alapvető kézikönyv megírására vállalkozott a négy szerző: mintegy félezer címszó segítségével kalauzolják végig az olvasót - támaszkodva az összehasonlító mitológia, a néprajz, a vallástörténet és a szimbólumkutatás legfrissebb eredményeire - jel- és képvilágunk sokszor áthatolhatatlan erdejében. A lexikon közel ötszáz szócikke felöleli a legelemibb ábrázolások, a primitív kultúrák, a népművészet képnyelvét, és eligazít a nagy civilizációk művészeti, vallásos és tudományos kultúrájának - mára sokszor megfejtendő talánnyá vált - jelkészletében. A szerzők - és ez egy úttörő jellegű hazai kézikönyv esetében több mint indokolt - külön is gondot fordítottak a magyarság szellemi hagyományának, jelképi örökségének bemutatására és feltárására.
Ízelítőül néhány a címszavakból:
ÁG, ALKÍMIA, APA, ARC, ASZTROLÓGIA, BÉKA, BOR, CÉGÉR, CÍMER, CSILLAG, DICSFÉNY, DISZNÓ, EMBER, FA, FÁTYOL, FENÉKBÉLYEG, GÓLYA, HALÁL, KENTAUR, KERESZT, ÖRDÖG, RAGADOZÓ MADARAK, RÓKA, ROVÁSÍRÁS, SÁRKÁNY, SZABADKŐMŰVES SZIMBÓLUMOK, SZAMÁR, SZÁMOK, TEMPLOM, VILLÁM, VIRÁGOK, ZÁSZLÓ.
A lexikont a szócikkek világos utalásrendszere és gazdag irodalomjegyzék teszi mindenki számára könnyen forgatható kézikönyvvé, szemléletességét pedig csaknem ezer kísérő ábra biztosítja."
Diószegi Vilmos - A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben
Diószegi Vilmos (1923-1972), a magyar néphitkutatás kiemelkedő alakja, korai halála ellenére egyedülálló és maradandó életművet hagyott hátra. E - ma már könyvritkaságnak számító - kötetében dolgozta ki a pogány magyarok ősvallása rekonstrukciójának alapjait. Részletekbe menően hasonlította össze a szibériai samanizmust a magyar néphit táltos-hiedelemkörével, és ennek alapján állapította meg a rokonságot. Arra a következtetésre jutott, hogy a honfoglaló magyarság hitvilága közel állt a szibériai sámánok világképéhez. Reprint kiadásunkban Hoppál Mihály tollából értékes elemzés olvasható Diószegi Vilmos fáradhatatlan kutatómunkájáról és műveinek utóéletéről. A kötet nélkülözhetetlen, klasszikus olvasmány azok számára, akik a magyarság régi pogány hitvilágával és mitológiájával akarnak foglalkozni.
Láng János - A mitológia kezdetei
A nemrég elhunyt szerző utolsó művében az archaikus népek meséinek, elbeszéléseinek és mítoszainak elemzésén keresztül a primitív gondolkodásmód rekonstrukciójára vállalkozik. Foglalkozik mindazokkal a motívumokkal, amelyek szinte valamennyi primitív nép elbeszéléseiben jelentkeznek, s megkísérli feltárni az ezek mögött húzódó alapvető pszichológiai törvényszerűségeket. Külön fejezetben tér ki arra, hogy a görög mitológiában és a klasszikus görög kultúrában hogyan élnek tovább ezek a témák és motívumok, s így egységes koncepcióba foglalja az írásbeliség szintjét el nem ért népek monda- és mesekincsét. Kritikailag tekinti át a különböző mítoszelméleteket, és ezekkel szemben meggyőzően fejti ki saját álláspontját.
Mircea Eliade - A szent és a profán
Mircea Eliade a vallást, ezt a szimbolikus létgyakorlatot tekinti a különböző kultúrák közötti közvetítő elemnek. Kutatásai mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásmintákra irányulnak, melyek egy valahai, illetve jövőbeni kulturális egyneműséget idéznek-ígérnek. Számára a vallásban az emberi lényeg mutatkozik meg, amely antropológiai sajátja minden halandónak, s úgy véli, az istenhit elegyítő vonzereje képes megszüntetni a kultúrfokok egyenetlenségeit. Eliade szerint a kultúra az egyén lelki jelenléte a mindenségben; az „örök visszatérés" hitéből az egzisztenciális egység visszaszerzésének reményét merítheti az individuum. Vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni. Mircea Eliade 1907-ben született. A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A második világháborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956-tól az óceánon túl, Chicagóban volt egyetemi tanár. Eliade 1986-ban, az Egyesült Államokban hunyt el.
Ismeretlen szerző - Népszokás, néphit, népi vallásosság
A harmadikként megjelenő folklórkötet a szellemi kultúra fontos területeit ismerteti, tematikailag három részben.
Elsőnek a szokások témakörét dolgozza fel, ezen belül az emberi élet nagy fordulóihoz kapcsolódó népszokásokat, a születés, a házasságkötés és a temetés alkalmaihoz kötődő hagyományos viselkedésformákat. Ezt követi a jeles napok ünnepi szokásait ismertető fejezet, a népszokások kalendáriuma.
A második tematikus részt a népi vallásosság, a katolikusok, görög katolikusok, protestánsok, valamint a protestáns kisegyházak (nazarénusok, baptisták, adventisták és mások) népies hitéletét, vallási szokásait, ünnepeit és a vallási hagyományok mindennapokat befolyásoló szerepét tárgyaló tanulmányok alkotják.
A kötet harmadik nagy témaköre a néphit és a népi tudás színes világáról ad képet. Eddig még nem készült hasonlóan részletes áttekintés a népi hiedelmekről s a magyar mitológiáról. A népi hiedelmek és szokások, valamint az évszázados tapasztalatok jellemzik a népi gyógyítás hagyományait, s ez derül ki a népünk természetszemléletét bemutató fejezetből is.
Ezzel a kötettel egy terjedelmében is minden korábbit meghaladó korszerű összefoglalás jelenik meg parasztságunk szellemi kultúrájáról.
Ismeretlen szerző - Az ősi magyar hitvilág
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Diószegi Vilmos - Sámánok nyomában Szibéria földjén
A szerző a magyar és nemzetközi néprajztudomány kiemelkedő, áldozatos alakja, aki minden nehézséget vállalt kutatásai érdekében. Ő volt az egyetlen külföldi kutató, aki a szovjet rendszerben terepen kutatta a már kihaltnak vélt szibériai sámánizmust. Négyszer járt Szibériában, s könyvében 1957-es, 1958-as útjainak izgalmas élményeit írja le, a sámánokkal kialakított baráti kapcsolatainak megható emlékeit eleveníti fel naplói nyomán.
Kodály Zoltán - Györffy István - Viski Károly - Bátky Zsigmond - Czakó Elemér - Gőnyey Sándor - A magyarság néprajza I-IV.
A magyar néprajz nemzeti önismeretünket szolgáló tudománynak számít. Többi rokontársa - a magyar történet, az irodalomtörténet, a nyelvészet - már jobbára felkutatta és egységbe foglalta anyagát. Néprajzunk is tömérdek tudnivalót, tudományos megfigyelést gyüjtött össze, de ezen a téren az áttekintést adó összefoglalásnak még csak most érkezett el az ideje. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda a Hóman-Szekfű Magyar történet után testvérkiadványként jelenteti meg négy kötetben a Magyarság néprajzát. Ez az első törekvés arra, hogy a magyar néprajzi kutatás és gyüjtés eredménye megfelelő rendszerezésben kerüljön a közönség elé. A mű szerzői főkép a tudományos ismertetés feladatát vállalják s csak ott adnak szitnézist és magyarázatot, ahol már megfelelő előmunkálatok vannak. A tudósok felfogása természetesen nem egy kérdésben merőben más eredményt tüntet fel, mint ami népi jelenségekről eddig köztudatban forgott. A nagyközönség előtt népünk többnyire ünnepi díszben jelent meg, úgy, ahogyan költőink és művészeink fölékesítették. A tudomány ehelyett feltár olyan eddigelé kevéssé ismert mélységeket és értékeket, melyek - Herman Ottó szerint is - "tele vannak munkával, verejtékkel, áldozattal és szenvedéssel, de éppen azért a nemzet életét jelentik."
Balassa Iván - Ortutay Gyula - Magyar néprajz
A két kiváló tudós, Balassa Iván és Ortutay Gyula a néprajztudomány eddigi eredményeire támaszkodva, a szakemberek, az érdeklődő nagyközönség igényeit egyaránt szem előtt tartva ad átfogó képet a hagyományos népi kultúra valamennyi ágazatáról, a társadalmi, az anyagi és a szellemi kultúráról. (...)
Minden fejezethez rövid bibliográfia csatlakozitk, amely útbaigazítást ad azok számára, akiket egyik vagy másik kérdés közelebbről érdekel. A kötetet gazdag képanyag, 319 fekete-fehér, 65 színes fénykép és 231 rajz, térkép, kotta illusztrálja.
Dömötör Tekla - A magyar nép hiedelemvilága
Úttörő vállalkozás Dömötör Tekla műve, amely hatalmas ismeretanyag birtokában, az eddigi munkálatok figyelembevételével és saját gyűjtéseire, kutatásaira támaszkodva összefoglaló képet nyújt a néphit valamennyi ágáról, ismerteti a néphitkutatás történeti előzményeit, a szaktudomány eredményeit, gondjait, feladatait. A néphit tárgyalása során áttekinti a magyar népi hiedelemvilág mitikus lényeit. Külön kis fejezetek foglalkoznak a lidérchez, a szépasszonyhoz, a hazajáró halottakhoz, kísértetekhez, a természeti démonokhoz fűződő hiedelmekkel s az ördöggel, a Lucával, a betegségdémonokkal, a sárkánnyal, kígyóval és más mitikus állatokkal. Elemzi a néphit tudományosaival, a táltossal, a garabonciással, a halottlátókkal, az ördöngős kocsissal, a tudományos pásztorral és boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmeket, majd szól a mágia különböző fajtáiról - többek között a rontásról, igézésről, a serkentő mágikus eljárásokról, a szerelmi varázslásról - s a jóslás és a varázserejű szó szerepéről. A könyvnek külön értéke és színesítője a zömmel saját gyűjtésből származó idézetanyag. Az idézetek kiegészítik, hitelesítik, élményszerűvé teszik a tudományos megállapításokat.
Martin Collcutt - Marius Jansen - Isao Kumakura - A japán világ atlasza
A japán világ atlasza az átlagos olvasókhoz és utazókhoz szól, akik szeretnének fogalmat alkotni Japán gazdag kulturális örökségéről és a közegről, melyben mindez létrejött. Megértése, élvezete nem igényel különösebb jártasságot a japán történelem, földrajz, kultúra területén. Reméljük azonban, hogy sikerül lekötni azoknak az érdeklődését is, akik már jól ismerik Japánt. Az áttekintés a történelem előtti emberek kőszerszámaitól korunk gyermekeinek számítógépeiig terjed, és hasonlóan változatos a térképek válogatása is.
Diószegi Vilmos - Samanizmus
A sámánhit nyomai a bronzkorba vezetnek. Szibériában, az Oka folyó partján egy bronzkori sziklarajzon találta meg a szerző a sámándob rajzát, valamint egy szarvasagancsos emberi alakot, aki feltehetően a dob gazdája volt. A párhuzamot is hamar megtalálja: a magyar hitvilág lucaszékről meglesett boszorkányai ugyanilyen szarvasagancsos fejdíszt viseltek. A képmelléklettel és Morvay Juditnak a szerzőt méltató Utószavával záruló, a sámánhit egészéről képet adó kötet - a szakemberek számára alapmű, a téma iránt érdeklődő olvasóknak izgalmas kaland.
Komoróczy Géza - Kiáltó szó a pusztában
A holt-tengeri tekercsek megtalálása 1947-ben, az első híradások tartalmukról, majd kiadásaik óriási szenzációt jelentettek világszerte...
Dr. Róheim Géza - Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata
Róheim Géza a néprajztudomány nemzetközi hírű művelője volt. A 30-as évek elején politikai okokból el kellett hagynia Magyarországot, a New York-i Columbia Egyetem tanára lett, s itt tanított 1953-ban bekövetkezett haláláig. A néprajztudomány magyar művelői közül az egyetlen, aki hosszú ideig tartó terepmunka tapasztalatait felhasználva vonta le elméleti következtetéseit.
Róheim azonban nem csak a néprajztudomány művelője volt, hanem a magyar pszichoanalitikus iskola egyik jelentős tagja is. E kétfajta elkötelezettség képesítette arra, hogy egy addig nem művelt kutatási módszer, a pszichoanalitikus indíttatású néprajz úttörője legyen. A mítoszok, hiedelmek, vallási elképzelések, álmok, mesék értelmezésében a pszichoanalitikus módszer új, gyümölcsöző felismerésekre vezette, s a tapasztalati anyagnak ez az új megközelítése egy új kultúraelmélet születésénél is bábáskodott: eredménye Róheim "ontogenetikus" kultúraelmélete, amelynek összefoglaló kifejtését kötetünkben találja meg az olvasó. Szerepelnek a tanulmányok között magyar néprajzi indíttatású írások, a magyar és vogul mitológia összehasonlító elemzése, a magyar sámánizmus értelmezése, nemzetközi folklórtémák (például a fény elrablásának története) pszichoanalitikus szemszögből, végül pedig az ausztráliai terepmunka tapasztalatait összefoglaló és gazdag anyagot bemutató írások. Éppen a tapasztalati anyagnak ez a bőséges felsorolása teszi élvezetes olvasmánnyá tanulmányait, amelyek egyúttal tudománytörténetileg is jelentős eredményeket sorakoztatnak fel.
