A ​társadalmi munkamegosztásról

Max Weber - Világvallások ​gazdasági etikája
Kötetünk ​a németül három kötetben összeállított gyűjteményből, annak felépítését követve válogat. Mivel a sorban első és legismertebb írás, a Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme magyarul már napvilágot látott, válogatásunkban elsőként ennek egy Weber által írott rövid összefoglalóját közöljük, amellyel a szerző az első megjelenést követő heves vitákat zárta le. A modern nyugati világ "külön útjának" megértéséhez szükség van a sokszoros összehasonlításra: a hinduizmus, a buddhizmus, a konfucianizmus, a taoizmus és az ókori zsidóság így tartanak tükröt jelenkori önmagunknak. Sajátos szempontjának, feldolgozott roppant történeti anyagának és összehasonlító perspektívájának köszönhetően Weber olyan művet alkotott, amely azóta is méltán tart számot nemcsak a különféle történelem- és társadalomtudományok (szociológia, gazdaságtörténet, politikatörténet), hanem a vallástörténet, a teológia, az egyes kultúrkörök tudományai (indológia, sinológia, hebraisztika) érdeklődésére is.

Émile Durkheim - A ​társadalmi tények magyarázatához
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jon Elster - A ​társadalom fogaskerekei
A ​mű bevezetés a társadalomtudományokba; áttekinti a modern analitikus és empirikus társadalomtudományok alapkérdéseit: Milyen mechanizmusok alakítják az emberi cselekvést és interakciót? Hol húzódnak a racionalitás határai, és milyen alternatívái vannak? Mi a normák és intézmények szerepe a társadalmi rend megszilárdulásában? A könyv témagazdagsága, könnyed stílusa és gördülékeny kifejtésmódja igazi csemege a szociológia, a közgazdaságtan, a politikatudomány, a társadalomfilozófia és a pszichológia iránt érdeklődő olvasók számára. Az 1997-es kiadás változatlan utánnyomása.

José Ortega y Gasset - A ​tömegek lázadása
"A ​történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni." Németh László: Ortega és Pirandello

Leo Strauss - Joseph Cropsey - A ​politikai filozófia története I-II.
A ​nagyszabású összeállítás - melynek kis részét Strauss írta, nagyobb részét tanítványai és munkatársai - közel két és fél ezer esztendő politikatudományát, Thuküdidésztől Heideggerig közel negyven gondolkodó eszméit öleli fel.

Jürgen Habermas - A ​társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása
Jürgen ​Habermasnak, a Frankfurti Iskola második generációja legszélesebb körben elismerést szerzett tagjának több mint három évtizede írt alapműve mára a szociológiai és a történettudományi képzés egyik általánosan elfogadott tankönyvévé vált. Az új kiadást ez önmagában is indokolná. A szerző ehhez azonban az 1990-ben írt előszavában (mely e kötetben olvasható először magyarul) indokként hozzáteszi azt az időszerűséget is, "melyet a nyilvánosság szerkezetváltozásának szemünk láttára kölcsönzött a Közép- és Kelet-Európában zajló pótló (utolérő) forradalom". Habermas a modern nyilvánosság modelljét történetileg "az államhatalom parlamentarizálódásának" elemzése révén, az angol és a kontinentális változatok bemutatásával rekonstruálja, míg eszmetörténetileg a liberális természetjogi törvénykoncepciók és a kanti politikai filozófia belátásainak bevonásával vázolja fel. Habermas a korabeli politikai gondolkodásban kialakult nyilvánosság-, illetve demokráciafelfogásokhoz méri ezen elveknek a politikai intézményekben ténylegesen megvalósult alakjait: úgy látja, hogy a politikailag működő nyilvánosság eszménye "ideológia volt és ugyanakkor több is volt mint puszta ideológia". Végkövetkeztetése szerint "a jóléti állam tömegdemokráciái normatív önértelmezésüknek megfelelően csak addig tekinthetik magukat folytonosnak a liberális jogállam alapelveivel, ameddig komolyan veszik a politikailag működő nyilvánosság parancsát".

Max Weber - Tanulmányok
A ​kötet Max Weber alapvető, az oktatásban alapszövegnek tekintett tanulmányait tartalmazza Erdélyi Ágnes és Wessely Anna új, javított fordításában, összeállításában és szerkesztésében. A tartalomból: -A társadalomtudományi és társadalompolitikai megismerés "objektivitása" -A szociológiai és közgazdasági tudományok "értékmentességének" értelme -A tudomány mint hivatás -A karizmatikus uralom és átalakulása -A nem legitim uralom (A városok tipológiája) -A racionális állam s a modern politikai pártok és parlamentek(Államszociológia)

Norbert Elias - A ​civilizáció folyamata
Ez ​az 1939-ben megjelent s a hatvanas években világsikerré lett munka hallatlanul gazdag, forrásértékű példaanyagon elemzi (a középkori udvari illemkódexektől 18. századi, szépirodalomban rögzült viselkedésformákig) az európai világszemlélet és magaviselet civilizálódását. Az értekezés szigorú tudományossága cseppet sem akadályozta, hogy a szerző olyan, ízig-vérig köznapi viselkedésformák között tallózzék, mint például a tüsszentés, a köpés, az étkezési vagy hálószobai jó modor stb. Norbert Elias - a példákból és elemzésükből kiindulva - impozáns civilizáció- és társadalomelméletet is felvázol, mely napjainkig is a viták kereszttüzében áll. A civilizáció folyamatát Freud interpretációjaként is lehet olvasni, hiszen kifejezetten freudi gondolat a civilizációt gátlásmechanizmusok kiépülésének látni. Elias azonban a freudi elméletnek inkább kritikusa, mintsem illusztrátora, ugyanis nem állítja szembe a társadalmiságot a viselkedések természeti meghatározottságával. Azt vizsgálja, miként alakulnak át a már meglévő társadalmi magatartáskódok, és miként eredményezi a magatartás átalakulása az egész személyiségstruktúra átalakulását: hogyan helyettesíti lépésről lépésre az egyénre nehezedő külső kényszert az önkényszerítés. És arra is rámutat, hogy mindez nem csak feltétele, de eredménye is a modern, erőszakmonopóliumon alapuló állam létrejöttének.

Livi-Bacci Massimo - A ​világ népességének rövid története
A ​neves olasz történész-demográfus összefoglaló munkája megismertet a demográfia mai állásával, s bemutatja az emberiség népesedéstörténetének fő problémáit. Livi-Bacci komplex, a demográfiai munkák által ritkán érintett biológiai, közgazdasági és egyéb területekre is kiterjesztett vizsgálatokkal igyekezett föltárni, hogyan működnek különböző viszonyok között, egy-egy jellemző időszakban azok a mechanizmusok, amelyek a népesség és a források közötti mindig kényes egyensúlyt meghatározzák.

Ismeretlen szerző - Szociológiaelmélet
Az ​eddig öt kiadásban napvilágot látott kötet hat szerző által írt tizenhárom fejezetben foglalja össze a szociológiaelmélet irányzatait és legjelentősebb képviselőinek munkásságát. Az első, az "alapító atyákkal" foglalkozó rész után a szerzők sorra tárgyalják a viselkedéselméletet, a Mead-féle szimbolikus interakcionizmust, a marxista fogantatású társadalomelméletet, a strukturalizmust, Parsons cselekvés- és rendszerelméletét, a konfliktuselméletet, a folyamat- és alakzatelméletet, Luhmann rendszerelméletét, a kritikai társdalomelméletet s végül a "posztmodern szociológiát". Az egyes fejezetek egységes szempont szerint íródtak: az adott irányzat történeti és tudományelméleti kereteinek rövid ismertetése után fő képviselőjének munkásságát foglalják össze többnyire valamelyik alapműve tömör és immanens elemzése révén. Ebből az elemzésből bontják ki a szóban forgó elméleti irányzat fő kérdésfeltevéseit és megoldási javaslatait. Ezután rövid kitekintés következik a kérdéses elméleti koncepció további sorsáról, esetleges továbbfejlesztéséről. Az egyes fejezeteket nagyrészt az adott irányzat elkötelezett hívei írták, s ezáltal igen markánsan bontakozhatnak ki a sokszor azonos elméleti alapproblémákra adott eltérő magyarázatkísérletek, jól összehasonlíthatóvá válnak a társadalomelméleti megközelítések különbözőségei. A kötet az egységes szerkezet és stílus következtében didaktikailag jól felépített; előzetes elmélettörténeti vagy szociológiaelméleti ismereteket nem kívánó kézikönyvként használható.

Immanuel Kant - A ​tiszta ész kritikája
Semmi ​kétség, minden megismerésünk a tapasztalattal kezdődik; hisz mi más késztetné munkára megismerőképességünket, ha nem az érzékeinkre ható tárgyak, melyek részint maguk váltanak ki képzeteket, részint értelmi tevékenységünket hozzák mozgásba, hogy e képzeteket egybevesse, összekapcsolja vagy szétválassza, és így az érzéki benyomások nyersanyagát feldolgozva létrehozza a tárgyakra vonatkozó ismereteket melyeket tapasztalatnak nevezünk. Így tehát az időben semmilyen tudásunk nem előzi meg a tapasztalatot, és minden ez utóbbival kezdődik. Ám jóllehet minden tudásunk a tapasztalattal veszi kezdetét, ebből még nem következik, hogy minden tudás a tapasztalatból ered. Mert nagyon is lehetséges, hogy maga a tapasztalati megismerés összetett valami legyen, hogy részint abból álljon, amit benyomások útján nyerünk, részint pedig abból, amit a tulajdon megismerőképességünk önmagából tesz hozzá (az érzéki benyomásokból csupán a késztetést merítve); csakhogy e kiegészítést nem különböztetjük meg azon alapanyagtól, amíg hosszas gyakorlat föl nem hívja rá a figyelmünket, és képessé nem tesz az elkülönítésére.

Niklas Luhmann - Bevezetés ​a rendszerelméletbe
Niklas ​Luhmann (1927-1998) társadalomelméletének feldolgozása a tudomány egyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata. A nehézség nem csupán az életmű roppant terjedelméből adódik, hanem abból is, hogy az elmélet körkörös felépítésű, vagyis az egyes építőkövei csak a többi ismeretében érthetők meg igazán. A jelen kötet - mely Luhmann egyetemi előadásainak átirata - fontos segítséget jelent a luhmanni elmélettel megismerkedni vágyók számára: gondolatmenetét végigkövetve érthető, logikus módon tárulnak elénk az elmélet belső összefüggései. Megtudhatjuk, hogy Luhmann rendszerelmélete mennyiben tér el más rendszerelmélettől, s milyen belátásokat nyerhetünk, ha azt a társadalom leírására alkalmazzuk. A szerző hangsúlyozza, hogy elmélete nem kizárólagos érvényű, s dönthetünk más formaiság mellett is. Ám minden fogalmi döntésnek következményei vannak arra nézve, hogy milyen felismeréseket kapunk segítségével a társadalomról. A könyv legnagyobb érdeme, hogy feltárja a fogalomhasználat és az elméletből következő megállapítások közötti összefüggéseket. Ezáltal rávilágít a sokszor meghökkentőnek tűnő luhmanni fogalomhasználat mozgatórugóira, és arra is, hogy milyen döntő pontokon és indokokkal tér el Luhmann elmélete más elméletektől - elsősorban a nagy rivális, Jürgen Habermas elgondolásaitól.

Émile Durkheim - Az ​öngyilkosság
Durheim ​munkája a szociológiai irodalom immár klasszikus alkotása, s bár a megírása óta eltelt közel egy évszázad alatt nagyon fejlődött a szociológia módszertana Az öngyilkosság ma is időszerű, ma is hat: nem véletlenül hivatkoznak a legmodernebb módszertani könyvek Durkheimre, és a könyvéből átvett részeken mutatják be a követendő módszerességet. A problémát Durkheim látta meg és rendszerezte elsőként; vizsgálatának módszeres végigvezetése máig példaszerű. A ma alkalmazott világosabb, tisztázottabb fogalmak jelentős részét az ő koncepciójából fejlesztették ki. A könyv nagy jelentőségű szociológiatörténeti szempontból, kezdő és képzett szociológusok ma is sokat meríthetnek gondolataiból.

Michel Foucault - A ​szavak és a dolgok
Foucault-nak ​számos műve megjelent magyarul, ám ezek kivétel nélkül a kései, nemcsak érett, de az elmélettől egyre inkább a konkrétumok (igazságszolgáltatás, kórház, börtön, szexualitás stb.) felé forduló - alapelveit, vezérlő szempontjait immár olvasónál feltételező - szerzőt mutatják. Ez a mű feltehetőleg a szerző legfontosabb, nevét igen hosszú időre fenntartó alkotása. Ebben az alapelveket mutatja be, méghozzá abban a stádiumban, amikor Foucault maga is "rájött" arra, hogy mi az "uralom", mi a tudás "igazi" szerkezete, mi indokolja, sőt generálja a "gyanakvást", mi az emberi szituáció alapvető struktúrája; mi a tudás "archeológiája" stb. Bevezető és alapozó tehát ez a fiatalkori munka az egész Foucault-i életműhöz, és rajta keresztül a strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern egész összetett kérdésköréhez. Maga a mű - külső formáját tekintve - tulajdonképpen filozófia-, illetve eszmetörténeti vizsgálódás, annak kutatása és bemutatása, hogy miképp és mit kutatott és kutat a társadalomtudomány, a filozófia és az emberrel foglalkozó számos tudományos diszciplína. Lényegét, mélystruktúráját tekintve pedig olyan ismeretelméletről van szó, amely egyben antropológia és történetbölcselet is, olyasféle fordulat az ember és megismerése tárgykörében, mint Freudé a pszichológiában, vagy Nietzschéé az etikában. A mű több bravúros egyedi filozófiai és művészeti, történeti és közgazdasági elemzést tartalmaz, lényegét azonban nem ezek a sokszor idézett és bámult csúcsteljesítmények adják, hanem ember "eltűnéséről", mármint a tudományok felé irányuló reflektorfényéből való eltűnéséről, az eldologiasodás (éppen nem hegeli-marxi) koncepciójáról szóló alapeszmék, amelyek Foucault helyét a gyanú filozófiájának legnagyobbjai közt jelölik ki, és akinek hatása nemcsak a posztmodern vezető filozófusainak (Derrida, Rorty stb.) eszméin mérhető fel, de a filozófia, társadalomtudományi közgondolkodás ún. "normál" szerkezetén is. Alapmű, minden igazi - filozófiai, társadalomtudományi - műveltségre törő olvasó kötelező olvasmánya.

Jürgen Habermas - A ​társadalomtudományok logikája
A ​társadalomtudományok logikájáról szóló szakirodalmi áttekintés a hatvanas évek közepén született, amikor az analitikus tudományelmélet az egységes tudomány programjának háttéreszméjével még jórészt uralta a szociológia önértelmezését. Ez az áttekintés hozzájárult e kontextus alapvető átalakulásához a következő évtizedben. Nem korlátozódik az adornoi pozitivizmuskritika folytatására - a figyelmet a nem konvencionális kezdemények széles körére irányítja, amelyekből a társadalomelmélet rekonstrukciója kiindult: a késői Wittgenstein lingvisztikai filozófiájára, Gadamer hermeneutikájára és az Alfred Schützhöz kapcsolódó etnometodológiára. A hermeneutika és a nyelvelemzés elsajátítása annak idején ahhoz a meggyőződésemhez vezetett, hogy a kritikai társadalomelméletnek le kell válnia a tudatfilozófiai alapfogalmiság Kantra és Hegelre visszanyúló tradíciójáról...

Thomas Hylland Eriksen - Kis ​helyek - nagy témák
Thomas ​H. Eriksen, a szociálantropológia professzora az oslói egyetemen ennek a brit hagyományban inkább szociálantropológiának, az amerikai hagyományt követően inkább kulturális antropológiának nevezett, nálunk viszonylag új, és egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó diszciplínának legfontosabb területeit tárgyalja tematikusan és élvezetesen. Egyebek között olyan témákat, mint rokonság, az etnicitás, a rítusok, a hatalmi viszonyok. Példák gazdag tárházából merít, hozzáférhetővé és kezelhetővé, elemezhetővé és oktathatóvá téve az antropológia hatalmas összegyűjtött és feldolgozott empirikus anyagának legjavát, demonstrálva az erre a tudományterületre olyan egyedülállóan jellemző komparatív, összehasonlító módszer rendkívül ösztönző és tanulságos voltát. A könyv a legkorszerűbb, legszélesebb értelemben tárgyalja ennek a tudománynak a vizsgálódási körét, belefoglalva a komplex modern társadalmak antropológiai kutatását is, ezáltal kulcsfontosságú alapozó tankönyvet lehet nemcsak a szűkebb szakterület, hanem minden társadalomtudomány oktatói és diákjai számára. A klasszikus nagy antropológiai kutatásokból készült monográfiák ismeretanyagát használja fel, azokból hozza a példáit az egyes témák elméleti megalapozottságú tárgyalása során.

Samuel P. Huntington - A ​civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása
A ​hidegháború után kialakuló politikai és ideológiai világhelyzetet elemző, a történelem lehetséges forgatókönyvét vizsgáló immár könyvtárnyi irodalomból hatását tekintve kiemelkedik Samuel P. Huntington 1996-ban megjelent könyve. Az amerikai politikatudós, a Harvard Egyetem professzora Francis Fukuyama gondolatait, „a történelem végét” hirdető elméletét bírálva jutott arra a megállapításra, hogy világunkat a szovjet kommunizmus összeomlása után nem a nyugati liberális demokrácia végleges diadala határozza meg, hanem a különböző vallásokon és kultúrákon nyugvó civilizációk összecsapásai. Más szóval, a sokak által egyetemesnek – a történelem végcéljának – tekintett vagy hitt „nyugati demokrácia” elterjedése helyett Huntington szerint arra kell felkészülnünk (s annak a jeleit látjuk már ma is), hogy a különböző kultúrák és civilizációk egymással jobbára összeegyeztethetetlen értékei és érdekei újra és újra konfliktusokat, hidegháborúkat és a civilizációs törésvonalak mentén föllángoló helyi háborúkat okoznak. S a Nyugat – pontosabban a nyugati civilizáció – puszta fennmaradásának az a feltétele, hogy elfogadja: érdekeit egy többcivilizációs világrendben kell érvényesítenie, s a modernizáció nem jelenti azt, hogy a kínai, a buddhista, a hindu, az iszlám, az ortodox keresztény vagy épp a még csak kialakulóban lévő afrikai civilizáció átveszi a nyugati – vagy amerikai – értékeket. Mert olyan illúzió ez, amely nemcsak a civilizációk közti konfliktusok békés rendezését nehezíti, hanem azt is, hogy a Nyugat – lemondva saját egyetemességének hitéről – megőrizhesse egyediségét.

Michel Foucault - Felügyelet ​és büntetés
A ​Felügyelet és büntetés című munkájában Foucault szembeállítja egymással a büntetés két modelljét: – a középkori- kora újkori modellt, amelyben a bűnös, a Rossz elpusztítása a cél. A nyilvános kivégzések egyfajta színházat jelentenek, az uralkodói hatalom és tekintély reprezentálását. – A modern korban a test elpusztítása helyett a bűnös javítása, nevelése kerül előtérbe: „…a büntetés művészete a fegyelmező hatalmi rendszerekben nem a vezeklést, még csak nem is a szigorú értelemben vett elfojtást célozza”, hanem az egyének hasznossá tételét.

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Kurt Lewin - A ​mezőelmélet a társadalomtudományban
Kurt ​Lewin századunk egyik legnevesebb pszichológusa volt. Német származású, de a fasizmus uralomra jutása után az Egyesült Államokba emigrált, és legjelentősebb összefoglaló jellegű írásai már az amerikai környezetben születtek. A pszichológia történetében egyike azon kutatóknak, akik számos területen egészen új alapokra helyezték az addigi kutatásokat, és - néha vitatható, de mindig termékeny - elgondolásaikkal új perspektívákat nyitottak e tudományban. Alapvető elméleti megközelítésmódja, a dinamikus pszichológia azóta a legkülönbözőbb területeken vezetett régi jelenségek átértelmezésére és új összefüggések feltárására. Élete utolsó szakaszában Lewin érdeklődése a szűken vett pszichológiai problémákon túl társadalompszichológiai problémákra is kiterjedt. Egyik kezdeményezője volt a kiscsoportkutatásnak, s megállapításai (elsősorban a demokratikus és autoritárius légkörrel kapcsolatban) immár klasszikus érvényűek. Itt és más hasonló kutatásai során arra a részben ma is megoldatlan kérdésre keres választ, hogy hogyan, milyen közvetítéseken keresztül érvényesülnek az alapvető társadalmi determinációk az egyének, illetve kisebb csoportok életében. Válogatásunk Lewin életművének legjelentősebb darabjait tartalmazza, bemutatva csaknem minden problémát, amely életének egyik vagy másik szakaszában érdeklődése homlokterében állott.