Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Kkatja
4.0/5

Határozottan ​Bariccós volt, de most valahogy nem bájolt el annyira, mint a vékonyabb előző történeteiben, sokszor éreztem szétfolyónak és szerteágazónak, amit nem is mindig tudtam követni és kedvem sem volt visszalapozni ellenellenőrizni egyes momentumokat. De lehet, hogy csak nem tudtam kellőképp ráhangolódni, pl. idegesített{{, amikor összehozza a csodaszájú Junt, a szép nevelt fiával Monthyval, majd utána kinyírja a fiút, mintha csak bosszút állna rajtuk, nekem ez elég gyerekes bosszú volt}} jópár lépése és érdekesnek szánt vonal lezárása. Talán ennél éreztem először a sokak által emlegetett coelhós párhuzamot és azt a fajta varázslást, ami nekem már picit erőltetett, talán pár év múlva újra előveszem, addig megyek tovább.

Amiért viszont tetszett, az a csodálatos írásmódja, ebben még mindig király, pl. ez a mondat:
“A folyékony éjszakai hangok tengerében Pekischhez kúszott egy csöndbuborék. Amikor hozzáért, szétpattant, s csöndfoltokkal pettyezte be a zivatar lármáját.”
és ahogyan az üvegről vagy a zenéről ír az is nagyon megkapó. Ezekért jár a négyes.


Gelso
4.0/5

Amikor ​elolvastam, első gondolatom az volt: “Segítség!” – de nagyon hamar megjelent előttem Hector Horeau Abelberg-kórházbeli alakja, így hát inkább csöndben maradtam, és ismét nekiestem, itt-ott felütve, keresgélve, szereplőket kapcsolódó részeket…
Akkor pedig úgy éreztem magam, mint aki egy egyszínű, “képnélküli”, esetleg minimális színátmenettel rendelkező puzzle-ban rakosgatja az odaillő részeket, és nagyon sok próbálkozás is adódhat egy-egy részhez… és látom magam előtt, hogy erőltetek egy-egy helyre egy-egy olyan részletet, amelynek valójában színárnyalatában és átmenetében nem vagyok igazán biztos, vagy a szemem nem jó, színben, alakban odaillőnek vélem, mégsem fér, mégsem illik… de azért erőltetem, mert hátha… aztán eszembe jut, hogy ezt a megközelítést is a legjobb elfelejteni…
…aztán egy következő ilyen puzzleolvasáskor eszembe jut, hogy ebben a történetben egyedül Jun létezett igazából, a többiek a kis (itt is) kék, Amerikával végződő könyv szereplői, akik teljes vagy életük bizonyos szakaszát egy kitalált helyhez kapcsolódva élik – mindannyian befejezetlen, soha be nem teljesedő történeteiket.
…sajnos elégedetlen vagyok, mert ismét puzzleolvasás következik, és akkor meg azt találom magamnak mondani, hogy itt mindenki létező személy, kivéve Junt, aki minden szereplőnek az életének a része, de olyan, mint egy csuszamlós halacska, aki, mikor azt gondolod, már a tiéd, a markodban van, hirtelen kicsusszan és jöhet újra az érette való küzdelem, vagy még inkább a napsugár egy része, aminek a megérintéséért, megtapasztalásáért minden szereplő vágyakozik, hogy fényt lopjanak, ha csak egy kis időre is reménytelenül boldogtalan, kilátástalan, lehangoló, lemondásokkal teli, szomorú életükbe, amelyben az álmok hoznak egyedül fellélegzést, meg ez a kis elragadásnyi időre övéké fénysugárka: Jun, amely, bár tudják, ideiglenes, mégis imádkoznak azért a kis pillanatért, hogy valamilyen módon része legyen életüknek.
…de ismét tévedek, és végleg lesöpröm a sakktáblámat – ismét üres. Itt minden inkább sínpályákon fut, párhuzamosan, sosem összeérően, Rail Úr, sajnos az ön sorsát neve pecsételte…
Bámulom a fekete-fehér kockákat fejem üres, de tele vagyok érzéssel – amely tömény melankólia – az a vékonyka, érzékeny, szomorkás hangulat, amely úgy kell az embernek, mint egy falat kenyér, mint egy portugál fado dallamába merülve tévelyegni egy ismeretlen helyen, mint elkísérni a kikötőbe és feltenni egy hajóra egy ismerőst, és miután elmegy csak bámulsz a végtelenbe és amelybe olyan jó ellenni, mint egy hatalmas, boglyas felhőben lebegve…
…és amelybe betolakodnak Calvino mesebeli szereplői… és álomba merülök… végre.

de igazából nem tudom

“mind csak egy nem várt megálló vagyunk”

@Youditta Baricco életmű kihívásához.


szallosas
5.0/5

Èn ​nem tudom, hogy csinálja, de úgy alakítja a szavakat, a mondatokat, úgy csűri, csavarja, hogy egy kicsit mindig beleszeretek!


Gyöngyi69
5.0/5

Nem ​tudok betelni Baricco könyveivel. A stílusa annyira egyedinek tűnik számomra, hogy olvasás közben azt érzem: ezer másik kötet közül felismerném, melyik való az ő tollából. Nem haladtam vele túl gyorsan, amibe az időhiánynak is szerepe volt, de az is, hogy némelyik bekezdést, oldalt újra kellett olvasnom.
Hogy van az, hogy ugyan azokat a szavakat használó, ismerő emberek közül van aki úgy tudja illeszteni egyik szót a másik után, hogy a magamfajta olvasó folyékony mézre, a legkülönlegesebb illatra asszociál, miközben olvassa? Baricco-t olvasni séta a mezőn, illatozó virágok közt, bogarakat lesve, jó mélyeket szippantva a friss levegőből. Hazatérve, vagyis könyvet kiolvasva pedig egy jó adag plusz energia, amitől egy árnyalatnyival szebbé válik a világ.


krlany
5.0/5

Baricco ​gyönyörűen tud írni és a kis dolgokban is meglátja a szépséget, mint például egy harangkondulás. Álmokat kergető szereplői robognak végzetük felé, mindegyiket körül lengi a titokzatos múlt, ami megpecsételi sorsukat, és végigkíséri életüket: egy zakó, egy könyv, egy mozdony.
Szeretem a szavai mögött megbújó költőiséget, hogy nemcsak olvastat, de éreztet is. Minden egyes könyvének más és más a hangulata és mégis mindegyik melankolikus és zöld, csak más-más árnyalatban. Ez borostyánzöld.:)
Blog: http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2010/12/28/Szeretkezes_Baricco-modra/
és még meg is ihletet: http://moly.hu/polcok/pehnt-fele-lila-fuzet-projekt-baricco-utan-szabadon


Chöpp
4.5/5

Ez ​a kedvenc Baricco könyvem.
Jelentem: 2016-ban átvette a vezetést a City.


gyurmapok
5.0/5

van ​abban valami csodálatos, hogy amíg könyv nélkül fel sem szállok vonatra, most azért lapoztam vagy százszor, hogy baricco sorai közt utazzak. na persze ahogy a vonatból nézve egészen más a világ, úgy a szavak is egészen másmilyenek, amikor ez az olasz fickó állít össze belőlük mondatokat, egy történetet.
az is egészen csodálatos, amiről, vagy ahogyan, leginkább hogy milyen dolgokról hogyan ír, még ha ezt minden második hozzá kapcsolódó értékelésben el is mondjuk, de miért ne tennénk. imádom, amikor elragadja a hév és oldalakon keresztül nem fejezi be a mondatot, mint amikor engem kérdeznek a zenei gyengepontjaimról, valószínűleg ha úgy fejezném ki magam mint baricco, akkor nem csak egyszer tenne így minden ismerősöm.
egyszóval csodálatos.


Dün
5.0/5

Több, ​mint 3 éve olvastam először a Harag-várakat, a második volt a sorban a Selyem után. Már a Selyem után biztos voltam benne, hogy Baricco az egyik legkülönlegesebb író, akit volt szerencsém olvasni, a Harag-várak pedig sokszorosan bizonyította ezt…
Különc és rendkívül szerethető figurái – akik mernek nagyot álmodni az akadályok, kudarcok ellenére – mind elbűvölőek, és ahogy a szívemcsücskei vonatokról meg az olvasásról ír Baricco…
Az egyedülálló stílusán kívül az nyűgöz még le minden regényében, ahogyan egész életeket, sorsokat sűrít bele nagyon alacsony oldalszámú könyvekbe, mindezt úgy, hogy érezze az ember, hogy ami hiányzik a leírásból, az okkal hiányzik, és felesleges lenne leírni, mert leíratlanul (kimondatlanul) még felkavaróbban hat…


Youditta
4.5/5

Ez ​egy kimondottan jó Baricco regény, ha első könyvem lenne tőle, akkor biztosan ódákat zengenék, de jön a DE!
Ez a könyv, kizárólag az én érzéseim szerint, olyan mintha a City és a Tengeróceán összegyúrása lenne. City, mert itt sem állt össze a kép, hogy most ki, merre és mit akar. Ott is viszonylag későn lehetett megérteni az összefüggéseket, bár ez Baricco több könyvére jellemző talán. A szereplők felépítése pedig nagyon hasonlított a Tengerócánban lévő szereplőgárdára. A mű dicsőítése olvasható más értékelésekben, egyet is értek velük többnyire, ezért azokhoz mást nem szeretnék hozzátenni, fentieket is inkább szigorúan szubjektív kiegészítésnek/megjegyzésnek.

Tehát emiatt hiába van itt is csodás hangulat, és szép mondatok sokasága, az ötös mellé be kell írnom egy fekete pontot is Baricconak.


virezma
5.0/5

A ​karácsonyra kapott utalványból vettem ezt a könyvet, így kicsit olyan, mintha Apu adta volna, és most szeretném én is odaadni neki, mert ez egy olyan könyv, amiben jó elmerülni. Nagyon mély, és mindenféle különleges élőlénnyel találkozhatunk benne, vagy lubickolhatunk egyet a nagyon lágy nyelvezetében is.
Imádom, ahogy Baricco kitalálja ezeket a fura figurákat, hozzájuk a tökéletes asszonyt, megidézi a boldog békeidőket. A zenéről szóló részeket meg külön élveztem! Lehet, hogy közben minden könyve egyforma, de szépen egyforma, és olyan jó magunknál hordani, és néha elővenni, mint egy üveggolyót. Ideális első munkanapra vagy felmondás előtti gyomorgörcs enyhítésére is.
Ha most a történet idejében élő pasi volnék, azzal hódítanám meg a szép kisasszonyokat, hogy felolvasok belőle.
Egyedül azt sajnálom, hogy a borítón van egy grafikai baki.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

43.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók