Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


gazibla
5.0/5

Egyre ​jobban kezdem megkedvelni a sorozatot. :) Tommy és Tuppence nagyon jó karakterek, sőt talán még jobbak Miss Marple-nél is. :) Csavaros és izgalmas történet volt ez. :) Ahogy többi AC kötetnél, most sem lehetett tudni ki a gyilkos. :)


Imádom! ​Nincs mese, továbbra is az egyik kedvenc írónőm. Nagyon sok művét ismerem, szinte az összes filmes feldolgozást láttam, sokat olvastam, mégis: mindig, meg, tud, vezetni! Nem tudom hogyan csinálja, de olyan jól keveri a szálakat, hogy sosem jövök rá a végére. Egyetlen regényének jöttem rá a gyilkosára, még mielőtt kiolvastam, és ez pont a legolvasottabb könyve volt, érdekes mód.
A könyv felépítése: Indulunk egy kedves, teaillatú kis mesélős teadélutánnal, ami kecsegtet némi rejtélyt. Azután felénél járva a kötetnek, előtör az olvasóból:
- A tudom! Megfejtettem, annyira okos vagyok! – típusú felkiáltások. Ezután pedig következik egy olyan lezárás, hogy nem hogy azt nem tudom ki – kivel van, de lassan abban sem vagyok biztos, hogy fiú – e, vagy lány vagyok.
És a végén a totális, fatális extázis. Tehát lényegében itt tartok én Agatha Christie – vel. :))


Levandra
4.0/5

Tommy ​és Tuppence történeteit kevésbé szeretem. Nem annyira kiforott a nyomozás, mint Agatha más regényeiben. Kissé ügyefogyott hatása van a történetnek és a két főszereplőnek is. Mégis szórakoztató a sztori és egészen más, mint a film, amit Miss Marple-re írtak át. Tehát nyugodtan olvashatja az is, aki a filmet látta már.


Any
4.0/5

A ​sorozat többi részét még nem olvastam és csak reméleni tudom, hogy nem függnek össze. :D Nem volt rossz, de olyan érzésem volt mindvégig, hogy Agatha egy nagyon rossz pillanatában vethette papírra ezt a történetet. Mintha az írònő nem is lett volna önmaga…


Hiába ​öregedett meg Tommy és Tuppence élveztem velük a nyomozást. Nagyon bírom a stílusukat. Számomra azt hozta ez a történet is, amit vártam. Elragadott magával a nyomozás, figyeltem és élveztem a megfejtéshez vezető utat. Tommy nagynénje nekem egy kicsit félelmetes volt. Tuppence okozott pár mosolyt az arcomra. :-) Bírom a stílusát, izgultam érte rendesen.


Ibanez
5.0/5

Megint ​jól csőbe húzott az írónő :-D Hát az igazi tettesre aztán még csak nem is gondoltam, egy pillanatra sem :-D Kicsit meglepődtem, hogy a házaspár ennyire idős (már?), anno a No. 16-ot olvastam, de én úgy emlékeztem, hogy egy középkorú párosról van szó (lehet, szó volt benne a korukról, vagy csak Tuppence aktív jelleme varázsolta a szememben őket fiatalabbra?). A történet nem túl hosszú, végig izgalmas, folyamatosan bonyolódó szálakkal és elégetett csirkékkel :-D Megvallom, én elég sokáig abban voltam, hogy az otthonból {{távozó ápolónő lesz a gyilkos}}. Jól meglepődtem, nagyon jól összefonódott a sok kis egyéni sors a végére, Tuppence meg igazán szerencsés volt a temetői kalandjával. Jó kis kötet!


Iustitia
3.5/5

Sosem ​rajongtam ezért a sorozatért, Tommy és Tuppence kalandjai nekem mindig átlagon alulinak tűntek. Agatha Christie tudott ennél bőven jobbat is. Fiatalon se bírtam őket, öregen csak rosszabbak.
Az írásmód, a szerkesztés nagyon kínos, a szereplők szájába ad olyan információkat, amiket nem szeretne csak úgy leírni, de az olvasó tudtára akarja adni, így abszolút amatőr párbeszédek születnek. Ezek nagy része felettébb életszerűtlen, mintha valami középkategóriás író első vázlata volna, aki még nem tudja, hogyan kell bánni a karakterekkel és hogyan az elbeszélővel.
Sokáig unalmas volt, azt hittem, nagyon le fogom húzni, de a végén, ha csak a tartalmat nézzük, az írónő ismét megcsillantotta tehetségét, olyan befejezést írt, amire egyáltalán nem számítottam. Csak az a sok körítés ne lett volna.


mokus33
4.0/5

Nem ​olvastam még Tommy és Tuppence történetet, ez volt az első:) A főszereplőket nagyon szerettem, olyan jópofák együtt, gondolom, fiatalon még inkább, szóval mindenképp elolvasom majd a többi kötetet, viszont a cselekménnyel voltak problémáim. Hiányzott a már megszokott összeszedettség, ami szerintem Agatha Christie regényeit jellemzi, ez a krimi nekem nagyon kusza volt, nehezen láttam át az összefüggéseket, az újabb és újabb megemlített szereplő pedig teljesen összezavart. Néha az kapott kulcsszerepet, akiről előtte csak érintőlegesen hallottunk, nekem hiányzott az a milliő, amiben megismerhetem a lehetséges gyanúsítottakat, kialakíthatom róluk a véleményem, és gondolkodjam, ki is a gyilkos:) Most nem így történt, egyedül a tettes személyének meglepő volta miatt érzem azt, hogy egy AC-krimit olvastam, egyébként teljesen más volt a regény felépítése, hangulata, mint amit az írónőtől megszoktam. Bevallom, hiányzott a megszokott stílus, ezért a négy csillag.


Nehezemre ​esik nem azzal a mondattal kezdeni az értékelésemet, ami a leginkább kifejezné a regénnyel kapcsolatos érzéseimet, de haladjunk csak szépen sorjában.
Tommy és Tuppence kalandjait összesen öt kötetben meséli el az írónő. Ez a krimi a sorban a negyedik, ami 27 évvel később íródott, mint az előző, ráadásul közkívánatra. Agathába pedig minden bizonnyal az ördög bújhatott, mert olyan történettel lepte meg a követelőző rajongókat, ami messze az egyik legsötétebb hangulatú regénye lett, mondhatni ISZONYÚAN PARA.
„–Kértétek? Hát megkapjátok aranyoskáim…!”
Egyes szakaszok miatt, nem javaslom éjszakai olvasásra, hacsak nem a borzongás a cél.

Mivel a szerző következetesen öregíti karaktereit az egymást követő kötetekben, ebben a krimiben hőseink már igencsak benne járnak a korban, de kalandvágyuk, főleg Tuppence-é mit sem változott. Már maguk is barátkoznak a gondolattal, hogy néhány év múlva talán egy idősek otthonában tengetik mindennapjaikat, de egyelőre csak Tommy nagynénje miatt látogatják az egyik ilyen intézményt, ahol igen sok fura öreg szerzetet hozott össze a véletlen. Mindközül a legfurább Mrs. Lancester, aki ugyan bájos, mosolygós és közlékeny, de igen hátborzongató tévképzete van. Na persze több sem kell Tuppencenek, amint eltűnik az öreglány, azonnal nyomozásba kezd. Hová tűnt Mrs. Lancester? Igaz lenne, amit mondott, vagy csak téveszme? Honnan ismerős Tuppencenek az a ház a festményen, amit az idősek otthonában látott? A sok kérdést azonban túl sok válasz követi, meg jó sok pletyka és még több rémtörténet egy kissé viktoriánus #(nekem legalább is ilyen benyomásom volt)# hangulatú faluban, melynek igencsak nyomasztó a légköre és mindenből árad a magány és elfeledettség érzése.

A végén ugyan mindenre fény derül, de ez az egyébként kielégítő végkifejlet sem oldja fel azt a hangulatot, ami eddig a markában tartotta az olvasót. Nagyon izgalmas és jól kitalált történet, amiben bizony vannak meglepő fordulatok is, meg néhány egészen hasznos gondolat arról, hogy mit is gondoljunk az öregekről és az öregedésről. Ez utóbbiak egész szórakoztatóak és megszívlelendő tanácsok.

„Ha valaki meglehetősen utálatos, amikor húszéves, és éppolyan utálatos, amikor negyven, és hatvanévesen még utálatosabb, nyolcvanéves korára pedig már maga az ördög… nos, akkor igazan nem értem, miért kellene különösebb sajnálatot érezni iránta, csak azért, mert öreg.”

„Ha bárki, aki hatvanöt fölött jár, szemrehányást tesz, sose vitatkozz. Ne bizonygasd, hogy neked van igazad. Azon nyomban kérj bocsánatot, ismerd be, hogy a te hibád volt, és ígérd meg, hogy többet nem fordul majd elő.”


Joxer
5.0/5

Egy ​itthon kevésbé ismert nyomozópáros története Agatha Christie tollából.
A házaspár nő tagja egy örökölt festményen látható, számára valahonnan ismerős ház keresésére indul, amit a vidéki Anglia egy elhagyatott, ritkán látogatott környékén meg is talál.
A háznak érdekes múltja van, és mint kiderül, bűnügyekben is szerepet játszott.
Az izgalmas és lebilincselő történetből az is kiderül, hogy a szereplők közül nem mindenki olyan, mint amilyennek első látásra gondolná az ember.

A történetnek láttam egy filmes feldolgozását is, ami azért volt érdekes, mert ott Tommy és Tuppence Ms. Marple segítségével nyomozott a ház után, és ott az eredeti történetnek csak a kerete volt meg, a mellékszereplők és a történések is teljesen elütöttek attól, ahogy Agatha Christie azt megírta. Összehasonlítva a könyvet és a filmet: az olvasott történetet sokkal izgalmasabbnak és szövevényesebbnek éreztem.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.8/5

Statisztika

26.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók