Elképzelt ​közösségek Gondolatok ​a nacionalizmus eredetéről és elterjedéséről

Paul Ricoeur - Válogatott ​irodalomelméleti tanulmányok
Paul ​Ricoeur (1913) századunk egyik legsokoldalúbb társadalomtudósa. A fenomenológiai alapozású hermeneutika távlatából átfogó igényű művek sorát írta a lélektan, a történelembölcselet, a hittudomány, az erkölcstan és az irodalomtudomány legalapvetőbb kérdéseiről, és rendkívüli tárgyszerűséggel folytat vitát egy sor tudományág kiemelkedő művelőivel - a strukturalizmustól a marxizmusig. A kötet e nagyigényű életmű legfontosabb munkáiból ad válogatást.

Michel Foucault - A ​szavak és a dolgok
Foucault-nak ​számos műve megjelent magyarul, ám ezek kivétel nélkül a kései, nemcsak érett, de az elmélettől egyre inkább a konkrétumok (igazságszolgáltatás, kórház, börtön, szexualitás stb.) felé forduló - alapelveit, vezérlő szempontjait immár olvasónál feltételező - szerzőt mutatják. Ez a mű feltehetőleg a szerző legfontosabb, nevét igen hosszú időre fenntartó alkotása. Ebben az alapelveket mutatja be, méghozzá abban a stádiumban, amikor Foucault maga is "rájött" arra, hogy mi az "uralom", mi a tudás "igazi" szerkezete, mi indokolja, sőt generálja a "gyanakvást", mi az emberi szituáció alapvető struktúrája; mi a tudás "archeológiája" stb. Bevezető és alapozó tehát ez a fiatalkori munka az egész Foucault-i életműhöz, és rajta keresztül a strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern egész összetett kérdésköréhez. Maga a mű - külső formáját tekintve - tulajdonképpen filozófia-, illetve eszmetörténeti vizsgálódás, annak kutatása és bemutatása, hogy miképp és mit kutatott és kutat a társadalomtudomány, a filozófia és az emberrel foglalkozó számos tudományos diszciplína. Lényegét, mélystruktúráját tekintve pedig olyan ismeretelméletről van szó, amely egyben antropológia és történetbölcselet is, olyasféle fordulat az ember és megismerése tárgykörében, mint Freudé a pszichológiában, vagy Nietzschéé az etikában. A mű több bravúros egyedi filozófiai és művészeti, történeti és közgazdasági elemzést tartalmaz, lényegét azonban nem ezek a sokszor idézett és bámult csúcsteljesítmények adják, hanem ember "eltűnéséről", mármint a tudományok felé irányuló reflektorfényéből való eltűnéséről, az eldologiasodás (éppen nem hegeli-marxi) koncepciójáról szóló alapeszmék, amelyek Foucault helyét a gyanú filozófiájának legnagyobbjai közt jelölik ki, és akinek hatása nemcsak a posztmodern vezető filozófusainak (Derrida, Rorty stb.) eszméin mérhető fel, de a filozófia, társadalomtudományi közgondolkodás ún. "normál" szerkezetén is. Alapmű, minden igazi - filozófiai, társadalomtudományi - műveltségre törő olvasó kötelező olvasmánya.

Hans-Georg Gadamer - Igazság ​és módszer
Az ​1960-ban megjelent Igazság és módszer a modern filozófiai hermeneutika alapvető műve, a hatvanas és hetvenes évek talán legnagyobb hatású filozófiai válallkozása. A szerző Hegelt és Heidegget követve, ugyanakkor tőlük el is határolódva dolgozza ki a maga dialogikus megértéselméletét, melynek befolyása ma a társadalomtudományok sok ágában, mindenekelőtt a megértő szociológiában, az esztétikában és az irdodalomtudományban érezhető erősen. Hans-Georg Gadamer 1900. február 11-én született Marburgban. A breslaui, a marburgi és a müncheni egyetemen germanisztikát, művészettörténetet és filozófiát tanult. 1929-ben Martin Heideggernél habilitál. 1933-tól etikát és esztétikát tanít Marburgban. Személyes kapcsolat fűzi a filozófiatörténet több kiemelkedő alakjához: Paul Natorp és Heidegger tanítványa, Nicolai Hartmann barátja. Tagja a művészettörténész Richard Hamann körül kialakult körnek, állandó látogatója azoknak a felolvasásoknak, melyeket Rudolf Bultmanna köre tartott a görög klasszikusokból. 1939-től a lipcsei egyetem tanára, 1946-tól 1947-ig dékánja, majd rektora. 1947 és 1949 között Frankfurt am Mainban tanít, majd 1949-től Karl Jaspers utóda a heidelbergi egyetemen. A nemzetközi elismerést a számos idegen nyelvre - angolra, franciára, olaszra, szerb-horvátra, japánra stb.- lefordított Igazság és módszer hozta meg számára, s a hatvanas évek végétől sorra jelennek meg egyéb munkái Platón dialektikus etikájáról, a hegeli dialektikáról, továbbá kisebb írásainak négykötetes gyűjteménye és Philosophische Lehrjahrae címmel 1977-ben visszaemlékezései. Gadamer több folyóirat és könyvsorozat - Hegelstudien, Kantstudien, Archiv für Begriffsgeschichte, Neue Anthropologie - társkiadója, tagja a szász, a heidelbergi, a darmstadti, az athéni, a római és a bostoni akadémiának. 1983-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.

Michel Foucault - A ​fantasztikus könyvtár
A ​kötet rövidebb írásokat tartalmaz, ezeken keresztül kívánja bemutatni nemcsak a teljes Foucault-i életművet, de azokat a fordulatokat is, amelyeket viszonylag rövid pályáján megtett. Természetesen a válogatók a mai, posztmodern Foucault-ból indultak ki, a korábbi művekből is azokat hozzák, amelyek a ma "érvényes" Foucault-képet meghatározzák. Így nagyobbrészt kimaradtak az összeállításból az irodalmár és a művelődéstörténész esszéi, annál nagyobb nyomatékkal szerepelnek azok az írások (Végtelenbe tartó nyelv; A történetírás módjairól; A diskurzus rendje; Szexuális választás, nemi aktus; Az etika genealógiájáról stb.), amelyek a "gyanú filozófusát" reprezentálják. Foucault ugyanis elsősorban leleplezésre törekszik, annak kimutatására, hogy az átlagos, normális, mindennapi cselekvésstruktúrák, a "szabályos" pszichék és a sematikus történések mélyén valami egészen más rejtőzik. E mélystruktúra kutatásában és "leleplezésében" áll Foucault legnagyobb tette, és ez közvetíti világméretű hatását is. Foucault a mélystruktúrában elsősorban az "uralmi vágyra" lel, ennek hatásait, indiciumait, szegmenseit mutatja ki a nyelvben, a történetfelfogásban, a szexben és az etikában is, de ennek figyelembevételével konstruálja meg antropológiáját és ontológiáját is. A kötet írásai nélkülözhetetlenek korunk filozófiájának alaposabb megismeréséhez, de Foucault nehéz szerző, olvasása komoly előismereteket feltételez.

Michel Foucault - Felügyelet ​és büntetés
A ​Felügyelet és büntetés című munkájában Foucault szembeállítja egymással a büntetés két modelljét: – a középkori- kora újkori modellt, amelyben a bűnös, a Rossz elpusztítása a cél. A nyilvános kivégzések egyfajta színházat jelentenek, az uralkodói hatalom és tekintély reprezentálását. – A modern korban a test elpusztítása helyett a bűnös javítása, nevelése kerül előtérbe: „…a büntetés művészete a fegyelmező hatalmi rendszerekben nem a vezeklést, még csak nem is a szigorú értelemben vett elfojtást célozza”, hanem az egyének hasznossá tételét.

Mircea Eliade - Képek ​és jelképek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fejtő Ferenc - Magyarság, ​zsidóság
A ​magyarországi zsidók története egyedülálló az európai diaszpórában megtelepedett zsidóság, de a kontinens államainak történelmében is: Fejtő Ferenc - eredetileg franciául megjelent - nagy ívű összefoglalása magyarok és zsidók együttélésének ezt a sajátosságát tárja fel, lényegében a 10. század végétől (a magyar államalapítástól), egészen napjainkig. A szerző a magyarországi zsidók történetének egyediségét a magyar történelem fordulópontjaihoz kapcsolva, négy nagyobb fejezetben kutatja. Alaptétele, hogy a Pannóniát meghódító magyaroknak a zsidókhoz való viszonya a nyugati kereszténységben a 10. század végére már meghonosodott modelleken alapult, bár a megaláztatást és elkülönítést célzó intézkedések átvételekor 'türelmesebbek voltak' szomszédaiknál: mindez a magyar állam kezdetektől birodalmi, sok nemzetiségű, több vallásnak is helyt adó jellegéből adódott. Fejtő Ferenc a magyar-zsidó viszonyt a magyar nemzeti függetlenségi törekvések sodrában értékeli: a magyarság számbeli kisebbsége miatt a nemzeti nacionalizmus arisztokratizmusa mellett liberális volt, egyszerre központosító és asszimiláló. A vallási-etnikai csoportok közül egyedül az elitjükben már polgárosodott zsidók lettek (lehettek) a magyar nacionalizmus szövetségesei, és egyfajta 'társadalmi szerződésnek' megfelelően teljes asszimilációjukért az emancipációt kapták cserébe: lényegében tehát a magyar politikai uralom és kulturális hegemónia megőrzését szolgálták a történelmi Magyarországon belül, a két világháború között, a Rákosi- és a Kádár-éra alatt, de a rendszerváltozás után is. A magyar-zsidó viszonyt tehát a 'társadalmi szerződés' mindenkori érvényesülése, a politikai aktualitás diktálta keresztény jobboldal (és a fel-feltörő nacionalizmus) politikai harcai alakították. A tanulmány - kitekintéssel a modern kori Európa történetére - azt mutatja, hogy az antiszemitizmus elleni harc nem pusztán 'zsidó ügy': része annak a küzdelemnek, amelyet a nemzete k felvilágosult elitjei folytatnak a jogszerűség, az igazságosság és a demokrácia térnyerése érdekében. - Kézikönyvként tárgyszerű összefoglalása lehet mindazoknak, akik még semmit sem tudnak erről a szerteágazó, indulatoktól sem mentes témakörről, ugyanakkor, mint rövid szintézis, a hazai zsidóság múltjára vonatkozó szakirodalomban is alapmű.

Clifford Geertz - Az ​értelmezés hatalma
A ​néprajz sűrű leírás. Az etnográfus - kivéve, ha rutinszerű adatgyűjtést végez (amit természetesen szintén meg kell tennie) - valójában összetett fogalmi struktúrák sokaságával kerül szembe, számos struktúra egymásra rétegeződik vagy összegabalyodik. Ezek a struktúrák egyszerre idegenek, szabálytalanok és rejtettek, s az etnográfusnak kell kitalálnia, hogy miként ragadja meg, majd hogyan mutassa be őket. S így áll a dolog működésének legföldhözragadtabb szintjén, a terepmunka őserdejében is: az adatközlők kikérdezésében, a szertartások megfigyelésében, a rokonsági kritériumok kiválasztásában, a tulajdonviszonyok kinyomozásában, a háztartások összeírásában..., azaz a kutatási napló megírása során. Az etnográfia művelése egy kézirat elolvasásához hasonlítható (abban az értelemben, hogy "létrehozzuk valamilyen olvasatát") - egy idegen, elhomályosuló, talányokkal, önellentmondásokkal, gyanús javításokkal és célzatos kommentárokkal teli kéziratéhoz, amely azonban nem a hagyományos írásjelekkel, hanem a megformált viselkedés illékony példáival íródott.

Jean-Jacques Rousseau - Társadalmi ​szerződés
Rousseau ​egyik legfontosabb munkája a Társadalmi szerződés, amely meghúzza a törvényes politikai hatalom határvonalait. Megjelenése után szinte azonnal az elvont politikai gondolkodás egyik legnagyobb hatású munkájává vált. Egyik korábbi munkájában, az „Értekezés az egyenlőtlenségről” című műben Rousseau megállapította, hogy a természet állama jog és erkölcs nélkül érzéketlenné és torzzá válik, amely ponton az emberiség vagy jogi intézményeket teremt vagy elpusztul. A természeti törvények elkorcsosulása során az emberek gyakran versenybe bocsátkoznak társaikkal, míg növekvő mértékben függővé is válnak tőlük. Ez a kettős nyomás egyszerre fenyegeti túlélésüket és szabadságukat. Rousseau szerint ugyanakkor a társadalmi szerződésben foglalt összefogással és a természetes jogok követelésének megszüntetésével az egyének egyszerre megvédhetik magukat és szabadok is maradhatnak. Állítása szerint ez az általános akarat tekintélyének való behódolás eredménye, ami az egyén számára lehetővé teszi, hogy ne játszon alárendelt szerepet mások szándékának, egyúttal biztosítja, hogy mégis engedelmeskedjen, mert mindannyian beleszólhatnak a törvénykezésbe. Rousseau ezt úgy valósítaná meg, hogy élesen megkülönbözteti a szuverenitást a kormánytól, amit az általános akarat befogadása és érvényesítése mozgat, de a polgárok egy kisebb csoportjából tevődik össze. A szuverenitásnak a nép kezében kellene lennie, azt képviselőgyűléseken kellene gyakorolnia, így a hatalom valóban a népet képviselné, tőlük függene, bármikor visszahívhatnák választott vezetőiket. Rousseau javaslatai utópikusak, hiszen kétséges, hogy a polgárok valóban tudnák-e egyszerre érvényesíteni a közakaratot, egyúttal biztosítani az egyén függetlenségét. Máshol ellentmondásos az elmélet, egyszerre ad jogokat a népnek a felkelésre és a hatalomnak, hogy a közakarat nevében terrort alkalmazzon polgáraival szemben, ha azok ellenszegülnek. A Jakobinus diktatúra idején kísérletet tettek rá, de vita tárgyát képezi, hogy Rousseau ideális állama valóban működne-e egy nagyobb társadalomban.

Ismeretlen szerző - A ​kultúra szociológiája
A ​kötet tartalmából: Wessely Anna: Előszó - A kultúra szociológiája tanulmányozása; Raymond Williams: Kultúra; Raymond Williams: A kultúra elemzése; Norbert Elias: A "kultúra" és a "civilizáció" ellentétének szociogenezise Németországban; Friedrich H. Tenbruck: A polgári kultúra; Ian Hunter: Esztétika és kritikai kultúrakutatás; Theodor W. Adorno: A félműveltség elmélete; Herbert J. Gans: Népszerű kultúra és magaskultúra; Mary Douglas és Baron Isherwood: A javak használatának változatai; Randall Collins: A státuszkultúrák termelése és a nők; Pierre Bourdieu: Alapelvek a kulturális alkotások szociológiájához; Gerhard Schulze: A Német Szövetségi Köztársaság kulturális átalakulása; Ellenőrző kérdések.

Jürgen Habermas - Megismerés ​és érdek
Habermas ​1968-ban megjelent könyve a XX. századi filozófiai irodalom és a Frankfurti Iskola történetének egyik legjelentősebb dokumentuma. Ezt a súlyt a könyv annak köszönheti, hogy a Frankfurti Iskola tradíciójához kapcsolódva, a kritikai elmélet programjának aktualizálására és megújítására törekszik. A hatvanas években a Frankfurti Iskola legjelentősebb műveit \(elsősorban Adorno könyveire gondoljunk) alapvetően az esztétikai és a metafizikai érdeklődés uralta. Habermas e könyvének legnagyobb érdeme a Frankfurti Iskola eredeti társadalomelméleti érdeklő désének megújítása.

Hans Joachim Störig - A ​filozófia világtörténete
A ​Müncheni Egyetem filozófiaprofesszorának műve 1950-ben jelent meg. A sikeres első kiadást hamarosan követte a második, a harmadik... Napjainkban a német olvasók a 16. bővített kiadást vásárolhatják meg a könyvesboltokban. A filozófiatörténet az ókori indiai, kínai filozófia leírásával veszi kezdetét. Majd a hagyományosan dús görög rész után a középkor, a reneszánsz, a felvilágosodás és a barokk gondolatrendszerébe nyerünk betekintést. Ahogy napjainkhoz közeledünk, a tárgyalás elmélyül. A tizenkilencedik és a huszadik század filozófiatörténeti problémái tárgyszerűen és sokoldalúan rajzolódnak ki a kötet lapjain, érintve többek között az államfilozófia, a jogfilozófia, az etika, a nyelvfilozófia kérdéseit. A szerző olyan kézikönyvet alkotott, amely történeti képbe ágyazva mutatja be az egyes korokat és szerzőket. Világos és érthető válaszokat keresett és talált a legsúlyosabb problémákra is, így művét a téma iránt érdeklődő olvasók széles tábora haszonnal forgathatja.

Michel Foucault - A ​szexualitás története I-III.
Minden ​gyönyörök leghevesebbike többet követel tőlünk, mint más testi tevékenység - élet és halál játékát tárja elénk: ezért kiváltságos területe annak, hogy az ember erkölcsi szubjektummá formálja önmagát. Olyan lénnyé, aki képes megfékezni a benne dúló erőket, szabadon rendelkezni energiái fölött és életéből olyan művet alkotni, amely mulandó létén túl is fönnmarad. A könyv Foucault utolsó nagy művének, a Szexualitás történetének második kötete.

Norbert Elias - A ​civilizáció folyamata
Ez ​az 1939-ben megjelent s a hatvanas években világsikerré lett munka hallatlanul gazdag, forrásértékű példaanyagon elemzi (a középkori udvari illemkódexektől 18. századi, szépirodalomban rögzült viselkedésformákig) az európai világszemlélet és magaviselet civilizálódását. Az értekezés szigorú tudományossága cseppet sem akadályozta, hogy a szerző olyan, ízig-vérig köznapi viselkedésformák között tallózzék, mint például a tüsszentés, a köpés, az étkezési vagy hálószobai jó modor stb. Norbert Elias - a példákból és elemzésükből kiindulva - impozáns civilizáció- és társadalomelméletet is felvázol, mely napjainkig is a viták kereszttüzében áll. A civilizáció folyamatát Freud interpretációjaként is lehet olvasni, hiszen kifejezetten freudi gondolat a civilizációt gátlásmechanizmusok kiépülésének látni. Elias azonban a freudi elméletnek inkább kritikusa, mintsem illusztrátora, ugyanis nem állítja szembe a társadalmiságot a viselkedések természeti meghatározottságával. Azt vizsgálja, miként alakulnak át a már meglévő társadalmi magatartáskódok, és miként eredményezi a magatartás átalakulása az egész személyiségstruktúra átalakulását: hogyan helyettesíti lépésről lépésre az egyénre nehezedő külső kényszert az önkényszerítés. És arra is rámutat, hogy mindez nem csak feltétele, de eredménye is a modern, erőszakmonopóliumon alapuló állam létrejöttének.

Ismeretlen szerző - Társadalom ​és kultúra Magyarországon a 19-20. században
Gróf ​Széchényi Ferenc 1802-ben a nemzetnek adományozta könyvtárát és gyűjteményeit, megalapozva ezzel két legfontosabb közgyűjteményünk, az Országos Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum létesítését. A jeles évforduló jegyében a Magyar Történelmi Társulat 2002-ben a kultúra e két évszázadban betöltött szerepét jelölte meg szokásos évi vándorgyűlésének témájaként. Kötetünkben a konferencián elhangzott kilenc előadás tanulmánnyá érlelt szövegét adjuk közre. A szerzők (Kaposi Zoltán, Katus László, Kövér György, Lengyel László, Ormos Mária, Standeisky Éva, Ujváry Gábor, Valuch Tibor és Vonyó József) nemcsak a kultúra eredményeit, intézményeit vették számba. Arra is pillantást vetettek, miként befolyásolta a társadalom mindenkori állapota a széles értelemben vett kultúra gyarapodását, s e gyarapodó kultúra hogyan gazdagította a társadalmat, hogyan hatott élete más területeinek alakulására. Arról is tájékozódhat az olvasó, hogy a változó hatalmi elitek milyen meg-megújuló kísérleteket tettek a kultúra politikai befolyásolására - gyakran -, kedvezőtlen kereteket szabva ezzel művészek, tudósok, oktatási szakemberek és művelődésszervezők számára. Reményeink szerint a kötet nemcsak tájékoztat a magyar kultúra fejlődésének e fontos időszakáról, hanem további ismeretekkel is gazdagítja azt.

Kurt Lewin - A ​mezőelmélet a társadalomtudományban
Kurt ​Lewin századunk egyik legnevesebb pszichológusa volt. Német származású, de a fasizmus uralomra jutása után az Egyesült Államokba emigrált, és legjelentősebb összefoglaló jellegű írásai már az amerikai környezetben születtek. A pszichológia történetében egyike azon kutatóknak, akik számos területen egészen új alapokra helyezték az addigi kutatásokat, és - néha vitatható, de mindig termékeny - elgondolásaikkal új perspektívákat nyitottak e tudományban. Alapvető elméleti megközelítésmódja, a dinamikus pszichológia azóta a legkülönbözőbb területeken vezetett régi jelenségek átértelmezésére és új összefüggések feltárására. Élete utolsó szakaszában Lewin érdeklődése a szűken vett pszichológiai problémákon túl társadalompszichológiai problémákra is kiterjedt. Egyik kezdeményezője volt a kiscsoportkutatásnak, s megállapításai (elsősorban a demokratikus és autoritárius légkörrel kapcsolatban) immár klasszikus érvényűek. Itt és más hasonló kutatásai során arra a részben ma is megoldatlan kérdésre keres választ, hogy hogyan, milyen közvetítéseken keresztül érvényesülnek az alapvető társadalmi determinációk az egyének, illetve kisebb csoportok életében. Válogatásunk Lewin életművének legjelentősebb darabjait tartalmazza, bemutatva csaknem minden problémát, amely életének egyik vagy másik szakaszában érdeklődése homlokterében állott.

Platón - Az ​állam
Platón ​nevét és alkotását hosszú évszázadok őrizték meg, gondolatai korunk számára is érdekesek. E kötet teljes terjedelmében mutatja be Az állam című művét, melyet kitüntetett hely illet meg a Platón-dialógusok között, ezt a rangot tartalmának sokrétűsége, összefoglaló jellege és művészi színvonala egyaránt biztosítja. A többi műtől eltérően majdnem teljes filozófiai rendszer, amelyen belül a főhely Platón állam-, illetve társadalomtanát illeti meg. Platón az athéni demokrácia fénykora, Periklész uralkodása után élt, a hanyatló görög társadalmi berendekedés láttán írta művét. Kiindulópontja és alapkérdése: mi az igazságosság, hogyan valósul meg ez az egyes ember és az állam életében, mi az erény, hogyan nevelhető az ember, a társadalom kívánalma és az egyén hajlama hogyan egyeznek és különböznek? Szókratész és beszélgetőtársai egy ideális, a társadalmi igazság eszményét leginkább megvalósító államforma utópisztikus képét építik fel. A mű gondolatrendszere s a kérdések a platóni államfilozófia kifejtésén túl pedagógiai, pszichológiai, erkölcstani fejezetek egész sorát tartalmazzák. Ezek módszeres vizsgálatával jut el az ismeretelmélet, az "idea-tan" tárgyalásához, melynek legközismertebb képi kifejezése a barlanghasonlat, a való és az ideák kettős életének ábrázolása. Minden erény csúcsán - így az államberendezkedést irányító igazságosság vállán is - a legfőbb jó eszméje áll. A kísérő tanulmányban a fordító, Jánosy István történelmi, filozófiai összefoglalással segíti az olvasót

Spiró György - Fogság
Spiró ​György nagy fába vágta a fejszét, talán a legnagyobba. A dráma-, regény-, novella- és versíró szerző tizenkét éven át érlelte most megjelent regényét, mely végül közel nyolcszáz oldalasra sikeredett, miközben saját bevallása szerint sok mindent kihagyott belőle, ami még foglalkoztatta a témában. A téma a kétezer éves kereszténység, amely a nyugati civilizációt alapvetően meghatározza. Hőse az Uri nevű egyszerű, rövidlátó kisfiú, aki Krisztus megfeszítésének századában született. A kalandregénynek is beillő fejlődéstörténet az ő útján vezet végig: a római diaszpórában felcseperedett fiú különös módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor Jeruzsálembe viszi az adót, és ez a gyenge fizikumú kölyök Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián keresztül vándorol, hogy aztán évek múlva visszajusson Rómába. Valahogy mindig többnek hiszik, így olyan kiváltságos helyzetekbe kerül, hogy együtt vacsorázik Pilátussal, a császárnak tolmácsol, de gyakran a legsanyarúbb számkivetettség a sorsa. Rengeteg kalandon keresztül okosodik és érik Uri, miközben az író kihasználja a lehetőséget, hogy véleményt mondjon a kis- és nagypolitikáról, a „császárváltogató korról”, amelyben semmi bizonyos nincs, csak az állandó változás és bizonytalanság, s amely a kifinomult olvasóban bizonyosan sok szempontból kísértetiesen rímel korunkra. Miközben vaskos olvasmány a Fogság, mindvégig lehengerlő humorral és bölcsességgel megírt, változékony, kalandokkal teli, gördülékeny olvasmány, amely nagyra vállalkozott, ahogy a nagy regények többsége. Hogy sikerült-e Spirónak átfogót, egyetemest alkotnia, majd eldöntik a vállalkozó szellemű olvasók.

Bibó István - Válogatott ​tanulmányok I-IV.
A ​Magvető Könyvkiadó 1986-ban három kötetben jelentette meg a 20. század egyik legkiválóbb magyar gondolkodója, Bibó István (1911-1979) válogatott tanulmányait. Ezt néhány évvel később a kiadó a szerző 1956-tal, illetve a nemzetközi joggal foglalkozó írásait közölve egy negyedik kötettel tette teljesebbé, így szolgáltatva némi igazságot az itthon addig meglehetósen mostohán kezelt életműnek. A jelen munka - Huszár Tibor válogatásában és utószavával - ebből a négy kötetből nyújt válogatást, mégpedig egységes koncepció alapján: gyűjteményünk Bibónak a társadalomtörténettel, a szociológiával és a társaslélektannal kapcsolatos legjelentősebb tanulmányait közli. A legkorábbi értekzés 1940-ből származik, és Erdei Ferenc munkásságával foglalkozik, a legkésőbbi 1979-ből, melyben Bibó Németh László kelet-európai koncepciójáról elmélkedik. A két dátum közötti időszakból számos fontos művet közlünk, amelyek aktualitásuk miatt is komyoly figyelmet érdemelnek: így helyt kap kötetünkben néhány, a magyarságtudománnyal kapcsolatos cikk, a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című korszakalkotó írás, az 1956-os eseményekre reflektáló elemzések, vagy az európai társadalomfejlődéssel foglalkozó főbb tanulmányok. Joggal írta Bibóról Illyés Gyula: "Hűséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédista filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységből meríti." Bibó István megszívlelendő gondolatai sajnos még nem váltak igazán közkincsé: ideje, hogy eszméi, törekvései végre gondolkodásunk, politikai kultúránk szerves részévé váljanak. Ezt a célt szolgálja ez a tanulmánykötet, melyet Balog Ivánnak az egyes fejezetekhez kapcsolódó jegyzetei egészytenek ki.

Hannah Arendt - A ​totalitarizmus gyökerei
A ​józan emberi értelem döbbenten áll a század iszonyata előtt: a puszta létezésben bűnösnek találtatottak tűnnek el haláltáborokban, mit sem sejtő ártatlanok vallanak önmagukra rendőri-hóhéri kazamatákban. Írmagostul kiirtják, aki rossz helyre született vagy került, kitörlik az emlékezetből, hogy valaha is a földön járt. A két megvalósult totalitárius rendszer, a hitlerizmus és a sztálinizmus önnön eszményi csúcsát a lágerek jeltelen sírgödreiben érte el, ezekbe torkollt az antiszemitizmus, az imperializmus és a totalitarizmus útja. Az emberiség jövője az irtózat. Így látta a világ helyzetét 1951-ben egy nagyszabású gondolkodó: Hannah Arendt. 1958-ban azonban kénytelen volt könyve új kiadását epilógussal megtoldani: megváltozott a történelem. Itt, Magyarországon, 1956-ban. Egy kis nép tizenkét napon át felfüggesztette a totalitarizmust. A magyar forradalom világtörténelmi példázata a totalitárius berendezkedés immár megjósolt végét jelzi. 1958-ban Magyarországon még gyilkoltak azért a tizenkét napért. 1958-ban a világ Hannah Arendt könyvéből megtudta: mi a jelentősége annak a tizenkét napnak. 1958-ban mit meg nem adtunk volna, ha elolvashatjuk Hannah Arendt könyvét! Most elolvashatjuk. Hannah Arendt, a modern politikai filozófia egyik legnagyobb hatású gondolkodója 1906-ban született Németországban. Heidegger és Karl Jaspers tanítványa volt. 1933-ban elhagyta hazáját, és Franciaországból, 1941-től pedig az Egyesült Államokból szerezte a hitlerizmus üldözötteinek mentését. A New York-i New School professzora volt, s Princetontól Kaliforniáig sok más neves amerikai egyetemen is tanított. 1975-ben halt meg.