Élő ​kötet nem marad

Bódis Kriszta - Carlo ​Párizsban
Ha ​azt olvassuk, hogy Párizs és Eiffel-torony, mi más jut eszünkbe, mint egy romantikus utazás a francia fővárosba, kiskocsmákkal és szépséges háztetőkkel. De itt, Magyarországon is van egy Párizs. Egy gettót hívnak így, ahol a villanyoszlop csúfneve az Eiffel-torony. Az ott lakó telepi fiúk, ha más mondja Párizsra, hogy gettó, ölre mennek vele. Itt él Carlo, azaz Farkas Károly, tizenöt éves srác két unokatestvérével és a keresztanyjával. Carlo ki akar törni ebből az életből, ahol ez a lakcíme: Kettes köz, négyes blokk, négyes ajtó. Barátjával, Frankyvel híres focisták szeretnének lenni, mert nagyon tudnak focizni, és azt is tudják, ez szinte az egyetlen kitörési lehetőségük. De Carlónak előbb fát kell szereznie az erdőből, hogy meg ne fagyjanak, és ezen az útján rendőrökbe botlik... Bódis Kriszta lebilincselő ifjúsági regénye nem egy múltbéli Magyarországon, hanem itt és most játszódik.

Miklya Anna - Eső
Miklya ​Anna harmadik regényének főhőse héthónapos terhes, amikor egy Békés megyei kisvárosban élő anyja megkéri, hogy mérje fel a helyi önkormányzat alapítványának kezelésében lévő műemlék majorok állapotát. Az épületeket ugyanis megrongálták a hónapok óta tartó esőzések. A főhős él az alkalommal, hogy visszatérhet a helyre, ahol gyermekkorát töltötte, és Budapest helyett ebben a csöndes és békés kisvárosban hordhatja ki és szülheti meg gyermekét. A békés kisvárosról azonban kiderül, hogy életét rejtett hatalmi és anyagi érdekek irányítják, és a műemlékek ügye kibogozhatatlanul régesrégi rokoni sérelmekkel és családi konfliktusokkal szövődik össze.

Lemhényi Adrienn - A ​kastély ura
Főhősnőnk, ​Karen Angliába utazik, hogy ott munkát vállaljon egy vidéki kastélyban. Akkor még nem sejti, hogy ezzel a döntéssel teljesen megváltozik az élete. Ha sejtené, mi vár rá, fel sem szállna a Londonba tartó repülőre. Vagy mégis? Egyre jobban belekeveredik a kastélyban zajló rejtélyes és ijesztő dolgokba, de a gróf iránt ébredező szerelme elfedi előle a valóságot. Aztán a szeme lassan felnyílik, de ehhez tragédiának kell történnie. Egy éjszaka a békés kisváros parkjában megölnek egy embert, és másnap a rendőrség felbukkan a kastélyban...

Ranschburg Jenő - Mi ​rontottuk el?
"Azt ​vallom: a szülői szerepen óhatatlanul átütnek az egyén jellemző vonásai: a felnőtt nem lehet "másmilyen" szülő, mint amilyen "ember" az élet különböző területein. De "szülőnek lenni" mesterség is egyben: a világos nevelési elvek, célok megvalósításának "trükkjei", "fogásai", "technikái" vannak. Persze, előfordult, hogy igyekeztem az elveket is befolyásolni egy picit - de a hozzám intézett levelekre adott válaszaimban elsősorban arra törekedtem, hogy "ötletekkel", megoldási módokkal segítsem a szülőt abban, hogy úrrá legyen a gondon, ami levele megírására késztette. Őszintén remélem, hogy így, kötetbe gyűjtve, tanulságos és hasznos olvasmány lesz azok számára, akik ilyen, vagy hasonló problémákkal küzdenek - és talán azok számára is, akik tudatosan készülnek a "szülői mesterségre". (A szerző)

Faludy György - Dobos ​az éjszakában
„1947 ​és 1988 közt Magyarországon verseskötetem nem láthatott napvilágot. Könyveim többsége, költemények és próza, nagyobb részt angolul jelentek meg, mindaddig, míg Püski Sándor 1980-ban, New Yorkban, 600 oldalon közreadta Összegyűjtött verseimet” – mondja Faludy a bevezetőben. A kötet egyik legnépszerűbb verse (talán csak Márai Halotti beszéde vetekszik vele e téren a modern klasszikusok közül) éppen a magyar nyelvhez íródott szerelmi vallomás, amely megmutatja, hogyan írhatott a költő mindenkor és mindenhol magyarként magyarul: „Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm / sértett gőgömben értőm és kísértőm / te hangolás barangoló kalandom / te zengő és borongó hang a lanton / bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom / és soraimmal sorson túl a síron, / kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász: / mennyei poggyász.” (Óda a magyar nyelvhez) „Most” folytatja a Magyarországra visszatelepedett kortalan költő előszava, „amikor kétszáz és egynéhány költeményt, vagyis verseim mintegy harmadát válogatom össze, enyhe aggodalmat érzek. Szeretnék mindent beletenni, amit közönségem kedvel vagy legalább tűr, és mindent, amit magam is szeretek, ha esetleg az olvasó nem is fogadja örömmel. Ennek ellenére sem lesz semmi a kötetben, ami bármilyen irányzatú, gondolkodású vagy vallású embert sért, kivéve a nyilasokat és kommunistákat. De e versek számát is nagyon szűkre szabtam, mert náluk fontosabb jelenségek is akadnak a világon.”

Kányádi Sándor - A ​kíváncsi Hold
Fönn ​az égen bandukolt, kóborolt a Telehold. S kíváncsi lett módfelett, hogy a Földön mi lehet. Közelebbről volna jó, látni, milyen is a tó. Nem fürödtem soha még, hajnalig jót fürödnék. Elkötnék egy csónakot, csónakáznék egy nagyot, vagy kószálnék boldogan. (Mindig csak a sugaram jár a földi utakon.) Bemásznék egy ablakon: a fejemre puha ágy borítaná paplanát. Nem aludtam soha még - reggelig szundítanék. Nálam nélkül valahogy meglesznek a csillagok. Ezt gondolta, s legurult az égről a Telehold... A mese folytatását a Szegedi Katalin által illusztrált könyvből tudhatjuk meg.

Spielmann - Satöbbi
Minden ​valószínűség szerint ez az egyik legfigyelemreméltóbb könyv a világmindenségben. El is mondom, miért. A Satöbbit elolvasó embereknek legalább 98%-a később elmondhatja magáról, hogy olvasta a Satöbbit, és ez nem csekélység. A könyv legalább hétszer olvasható úgy, hogy teljesen mást jelent. (Lásd a 91. lábjegyzetet.) Növeli a szellemi teljesítményt, jókedvet csinál, segít nem elfelejteni azt a bonyolult technikát, amelyet könyvolvasásnak hívunk, nevetésre is fakaszt, gyógyítja az impotenciát és a hajrákot. A Satöbbi gyógyhatásai kimeríthetetlenek. Ha fáj a feje, tegye a könyvet a homlokára, és egyensúlyozza rajta öt percig, s a fejfájás elmúlik. Ha hasmenése van, vigye magával a könyvét a mellékhelyiségbe, s múlassa vele az időt. Ezt a könyvet kifejezetten a mellékhelyiségben való olvasásra tervezték. Emellett a könyv lassítja az öregedést, és az izmokat is karban tartja, ha naponta kétezerszer fölemeljük a kezünkkel. A hölgyeknek is hasznára válhat: a havi fájdalmakat enyhíti, ha két oldalnyi Satöbbit felolvasunk a szenvedő hölgynek. Vajúdó nőknek a hasára kell tenni, és a fájások rögtön enyhülnek, valamint a gyermek is okosabb lesz, mint amúgy lett volna. A náthára alkalmazzunk két kanálnyi Satöbbit forró vízben feloldva, influenzára három kanálnyit.

Háy János - Marlon ​és Marion
MIT ​SZERETNÉNEK KÖNYVÜNK SZEREPLŐI? _Marlon:_ Szeretném megszerezni magamnak Mariont. _Marion:_ Szeretném megszerezni Marlont úgy, hogy ő ne szerezzen meg engem. _Vitéz török leventék:_ Szeretnénk megvívni a legderekabb török bálintokkal. _Török Bálint:_ Szeretném utószor megviccelni még a budai pasát. _Türbáli, kalocsai beglerbég:_ Szeretnék gyöngyös szablyámmal levágni minden magyar leventét, szép magyar leányt. _A déli férfi:_ Szeretnék megtanulni korcsolyázni. _A felügyelő:_ Szeretném megfejteni: Marlon tetemére a hangyacsapat hogy került. _Hordárok (Menyhért és Gáspár):_ Szeretnénk a hullákat elszállítani. _Kromanyóni mutánsok:_ Szeretnénk felkutatni a Marlonok és Marionok ősi fészkét. _Temetői alkalmazottak:_ Több hullát szeretnénk. _Gomérka, vénülő kéjnő:_ (ja, bocs, ő kimaradt) _Miss Dior örököse:_ Szeretném megkapni a biztosítási összeget. _Szellemes amerikai tudósok:_ (ez titok) _Valeri kisasszony ördöge:_ Szeretnék megszabadulni Valeritől. _Czegő János:_ Szeretném azt a boszorkányt még egyszer megcsabulni. _Helyszínelő angyal:_ Szeretnék jó fotókat készíteni Marlon teteméről. _Az elbeszélő:_ Szeretném befejezni. Kedves olvasó, hogy kinek a vágya teljesült, azt megtudhatod e könyvből.

Szántó T. Gábor - Édeshármas
Egy ​mester, egy tanítvány és egy nő próbálnak kikeveredni életük zsákutcáiból az ezredforduló Budapestjének jellegzetes helyszínein: az Újlipótvárosban, a Duna-parton, divatos bárokban vagy éppen romkocsmákban, a zsidónegyed sikátoraiban. Hol együtt, hol külön, hol egymást segítve, hol egymás elől menekülve keresik a választ: hogy viseljék el a szerelmet, az életet és a halált? Keresik a választ: kiléphetnek-e a múlt árnyékából, vagy holtig magukban hordozzák? Keresik a választ: hogy lehet így élni és szeretni?

Jean-Pierre Montcassen - Az ​egyiptomi kéjnő
Nedzsita ​Kr. e. 350-300 között élt Egyiptomban, éppen a Macedón Alexandros (Nagy Sándor) hódításainak korában, de akár ma is élhetne, annyira örök, emberi és Nő. Ahogyan a regény címéből is kiderül, Nedzsita kéjnő volt, méghozzá a legkülönb, amit ez a "hivatás" megkövetelhet. Bármilyen is manapság a prostituáltak megítélése, mindig voltak és lesznek a hivatásos kurtizánok között kivételes személyek, különleges egyéniségek, akiket érdemes megismerni, hiszen életük számos érdekességet és titkot rejt. Izgalmas kérdésekre kap az olvasó választ ebből az őszinte vallomásból. Hogyan emelkedik egy papíruszkészítő lánya olyan magasságokba, hogy még az uralkodó is kegyeibe fogadja? Hogyan zajlik le Nedzsita páratlan szerelme Ankaf herceggel? Milyen sors vár a gyönyörű kéjnő különleges kisfiára? Mi a titka annak, hogy a férfiak mindent elsöprő rajongó imádattal veszik körül Nedzsitát? Azt hiszem, ezekre a kérdésekre a ma lányai és asszonyai is kíváncsiak. Ezért annyira lebilincselő és torokszorító ez az eredeti emlékirat.

Grecsó Krisztián - Angyalkacsinálás
Dokumentje ​kell, hogy legyen az embernek, ha jót akar. A gyakorlott dokumentírók már az első bejegyzés előtt nejlonba borítják az apró, kemény táblát, és frissiben bemargózzák a füzetke kockás oldalait. A kemény munka persze akkor kezdődik, amikor szétterítik a múltheti Szabadföldet, vagy Délvilágot a viaszkosvászon terítőn. Füzetüket a papiroson még egyszer eligazítják, rákönyökölnek, és írnak. Dokumentet. Apai nagyanyáméban azt olvastam, hogy aki a dokumentnek írója, annak szabad irkájával azt cselekedni, ami tetszik, de akinek akaródzik mellé ülni, sohasem kíván nem odavaló dolgot. Anyai nagyapám tíz éve írja, milyen az időjárás, lejegyezi mennyiért veszik a disznót, hogy lett kukoricánk. Mindent pontosan, ahogy volt. De hallottam már olyanról, aki nem arról írt, ami igaz. Azt beszélik például, hogy a Rozmaring utca sarkán lakó, angyalkacsináló asszony rendre elfelejtette az abortuszra megbeszélt találkát, mert mindenféle haszontalanságot vezetett dokumentjébe. Csupa lélekvesztő hamisságot. Egyetlen egyszer örökített meg valamit a való dolgokból: tévedésből tette. Ha figyelmesen olvassuk dokumentjét, észrevehetjük, annál a pontnál megtörik a valóság. Az már mese... Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Első verseskötete, a Vízjelek a honvágyról, 1996-ban jelent meg a Tevan Kiadó gondozásában.

Csoóri Sándor - Hattyúkkal, ​ágyútűzben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szurovecz Kitti - A ​fény háborúja
Egy ​lány, aki azért született, hogy egyensúlyt teremtsen a Fény és a Sötétség világa között. Egy lány, aki azért létezik, hogy ne legyen több betegség, baleset, félelem és tragédia az emberek világában, mint amennyit az elbír. Jane Andrews, egy lány, aki mindezzel együtt épp olyan terveket sző, mint bármelyik huszonéves: hozzámenni élete szerelméhez, családot alapítani, boldogan élni. Csakhogy úgy tűnik, mindez lehetetlen, mert a Teremtő és a Sors által adott küldetés ezúttal kifog a Fényemberek kolóniáján: a Sötétek korábbi ügyeskedéseinek nyomán egy kegyetlen, gyilkos faj jelenik meg New York-ban, amely azzal fenyeget, hogy elpusztítja a halandókat. A sáremberek, azaz az élőholtak kiirthatatlannak tűnnek – Jane és a Fényemberek feladata, hogy kiderítsék, mi az, ami végezhetne velük. Ezúttal a Sors, Astrid Úrnő segítsége nélkül maradnak… Vajon sikerül megtalálniuk a megoldást a sáremberek elpusztítására? Képes-e összefogni a Fény és a Sötétség világa, azért, hogy a halandók megmenekülhessenek? Valóra válhat-e Jane álma, hogy egy nap ismét az átlagos, fiatal nők életét élhesse? A Fényemberek trilógia lezáró kötete minden eddiginél nagyobb izgalmakat tartogat, mire az utolsó oldalra érünk, feltárul az égi világnak, és a pokol bugyrainak minden titka.

Fejős Éva - Szeretlek, ​Bangkok
_Rendhagyó_ _útinapló_ _egy_ _egzotikus_ _világról_ _és_ _a_ _női_ _lélekről_ Akkoriban ​kezdtem a „szökésről” ábrándozni, amikor már meglehetősen ciki volt a pálmafás-tengerpartos poszter – én mégis beszereztem egyet a zsebpénzemből, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim döbbent pillantásától. Attól kezdve téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol meleg van, és – bár sosem jártunk tengerparton a családommal – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Eljött az idő, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, hogy teljesüljön gyermekkori álmom; tavaly télen „megszöktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam Délkelet-Ázsiát. Találkozásokról, naplementékről, ázsiai mesékről és elképesztő sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésről, lakatlan szigetekről és egy másfajta életszemléletről szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. Öt forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennemés körülöttem; a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító döntéseket hoztam, szembenéztem önmagammal, az újságíróval, a nővel, az emberrel, mint talán még soha azelőtt. Ez a könyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok között az emberek között, akiktől meg lehet tanulni ÉLNI. Csupa nagybetűvel.

Cserna-Szabó András - Fél ​négy
Van, ​aki nem szeret írni, mégis ír. Nehezen, nagy szenvedések árán, de ír, mert kényszeresen el akar mondani valamit. Van, aki szeret írni, mert kényszeresen el akar mondani valamit ő is, de ez jó neki. Gyönyörködik a történetekben, a szavak engedelmességében, a képzelet valóságosságában és az emberek csodálatosságában. Cserna-Szabó András történetei erről a boldogságáról szólnak: hogy jó élni és jó írni. Egyszerű dolog ez, gondoljuk és lazán hátradőlünk olvasás közben. Lapozunk, lapozunk, aztán rájövünk, hogy mégis inkább bonyolult és összetett dolog: az élet és az írás. Cserna-Szabó András a fantáziát vegyíti a valósággal, a szomorút a vidámmal, az egyszerűt a bonyolulttal, úgy, hogy közben örömére szolgál mindez. És ha neki jó, akkor jó az olvasónak is.

Ézsiás Erzsébet - Az ​érzelmek papnője
Kedves ​Olvasó! Sokat gondolkodtam azon, egyáltalán minek és kinek kell ez a könyv Rólam? Nem szükséges. Hagyjuk! De sajnáltam Ézsiás Erzsébet fáradságos munkáját, és a szemét nem bírtam nézni ilyen mondataim után. Petőfi szavai jutottak szembe: Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak... De ha segítséget nyújthatok veszteglő lelkeknek, és hitet, erőt adhatok, vállalni kell a sorsomat és megmutatni, hogy merjétek vállalni ti is! A zsákutcából ki lehet jutni, ha felismertük. Az igaz döntéseink mi magunk vagyunk, és ilyenkor az Isten munkálkodik bennünk. Ahogy Babits írja: Minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned. - Pitti Katalin

Kepes András - Tövispuszta
Kellő ​fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak. A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk.

Horányi Katalin - Vakfolt
A ​hidegháború éveiben járunk. 1953, Sztálin halott. Egy fiatal lány rohan keresztül Európán. Menekül, vagy mint az ÁVH első női kémje ő tartja kezében a történet szövevényes szálait? Politika? Szerelem? Árulás? Valahol éppen vagyunk... Egy visszafelé épülő történet közepébe csöppen az olvasó. Az intellektuálisan is izgalmas kalandregényben a mára ikonná emelkedett hősök a lét alapkérdéseire keresik a választ.

Heller Ágnes - New ​York nosztalgia
"Nem ​voltam ősszel New Yorkban. Azaz nem voltam ott végig, nem tanítottam, mint huszonegy éven keresztül minden esztendőben. Hiányzott New York. A város, az illata, az utcák, a lakás, a ház, a barátok, a múzeumok, a koncerttermek, az operák, az egyetem épülete, a szobám, a vendéglők, a diákok, a könyvesboltok, de még a földalatti, az eső és a szél is. Ez a New York-nosztalgia" - vallja Heller Ágnes a könyv előszavában. Mindezek a hiányzó pillanatok kerülnek bemutatásra, az olykor naplók szövegéből kinövő műben. Heller egyszerre válaszol a "mi történt ma?" és a "milyen New York?" kérdésére. Hol nőcisen, praktikusan: turkálókról, a ruhatár és büfé nélküli színházakról, hol a szellemi oldalát leírva: képzőművészeti, színházi, zenei élményeket sorjáz. Csapongón vezet körbe, mintha csak egy lakást mutatna be, a benne megforduló emberekkel, a benne megélt történetekkel együtt.

Magyari Barna - A ​költők belevizeltek a Dunába
Száznegyvennyolc ​esztendővel Arany János születése után, egy szokványos májusi napon Nagyszalontán a semmi pereméről átcsúsztam a földi létbe. Azóta vagyok földi halandó. Az ember pedig sok minden lehet, egészen véletlenül akár költő is. Magyari Barna