Ajax-loader

Lovas ​Ildikó a délvidéki írónemzedék legfiatalabbjai közül való, már előző novelláskötetével (Kalamáris) is bizonyította vitathatatlan tehetségét. Azokban az elbeszélésekben is “önmagát írta”, a szülővárosához, Szabadkához való viszonyát, a háború éveiben eluralkodó balkanizálódás lélekromboló hatásait. Ebben a regényen is az ő gondolatain keresztül szűrődik át a történet, amelynek szinte nincs vagy alig van cselekménye, hiszen lélektani regény ez a javából, amelynek középpontjában az elbeszélő, azaz az író áll. A szabadkai városi kórházban pszichológusként dolgozó, kisfiát a történet idején lélekben egyedül nevelő fiatal asszony elmélkedéseinek, gondolatfutamainak lenyomata a lírai hangulatú regény. Vissza-visszatérő motívumok a távoli Ausztráliába vágyakozás, az “úgy kell élni, hogy beleütközzünk a dolgokba, és megsimogatjuk azokat” hangulata, az “uborkát súrolni apró kefével, rücskös részeit tapogatni, megmosni, nagy üvegbe rakni, eltenni télire, azt kellene tennem beszéd helyett” érzése át meg átindázzák, ezt a pókhálófinomságúra szőtt asszonyregényt, amely egyként szól a háború által megnyomorított, örökre porba tiport lelkek magányáról, és arról, hogy “férfiak nélkül, mit sem ér az élet”. De hogyan lehet túlélni azokat az éveket, amikor a férfiakat és asszonyokat vágóhídra hajtott állatokhoz is méltatlan módon mészárolta le az ellenség, egyáltalán képes-e az emberi lélek annyira regenerálódni, hogy a zsigerekbe ivódott félelem és gyász helyett újra élni tudjon, anélkül, hogy a halál gondolata nap mint nap meg ne kísértené. A kórház, az a környezet, ahol az elbeszélő szívéhez oly közel álló Amál néni betegként fekszik, nem ad egyértelmű választ a filozofikus kérdésekre, hiszen maga a beteg fogalmazza kerek mondatba azt, amitől az író is fél, a várostól és a benne élőktől, azoktól amivé ezek az emberek lettek. “Nézze kedves doktornő, mi innen, ebből a városból nem fogunk eljutni, nem fogunk elindulni és megérkezni, csak a halálba”. Kegyetlen szavak ezek, ám Amál néni halálával talán el is temetődnek. Hiszen az idős asszony gyónt orvosának a hitelét vesztett múltról, a hamissá vált reményekről, az ismeretlen jelenről, sőt még arról is, hogy mindezek miatt elképzelhetetlen a jövő. Ám az orvos tudatán lassan átszűrődő gondolatok, a más által megfogalmazott érzések a tisztítótűz utáni katarzissal értek fel. Mert a fiatal asszonyban aki eddig képtelen volt az írásra, hiszen úgy érezte, nincs már benne történet, mert annak megszakadt a fonala, aki a múlt emlékképeiből és tapasztalataiból próbálja összerakni a jelent és a jövőt, lassan megfogalmazódik ez a “születésnapi történet”, amely az “álomidő” múlásán keresztül érzékelteti – hacsak halvány reményforrásként is -, hogy bár a lélek sebei talán soha nem gyógyulnak be, a romokon mégis új életet kell kezdeni önmagunkért és a kezünket el nem engedő gyermekeink miatt. Szépen megírt, kiemelkedően jó regény Lovas Ildikóé, igazán azonban azok fogják majd élvezni, akik képesek őt követni a lélek halkszavú, szomorú útjaira.

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók