A ​kereszténységről

Carlo Maria Martini - Umberto Eco - Miben ​hisz, aki nem hisz?
Ez ​a kötet Milánó érseke, Carlo Maria Martini és Umberto Eco egymásnak írott és a liberal című folyóirat lapjain 1995/96-ban publikált nyílt leveleit, valamint néhány felkért jeles írástudó - az olasz tudomány és közélet kiválóságai - kommentárjait tartalmazza. A nagynevű jezsuita hittudós és a világhírű nyelvfilozófus-regényíró párbeszéde méltán váltott ki nemcsak puszta tényével, hanem tartalma okán is óriási visszhangot. Az első három kérdést - a laikus gondolkodókat is kényszeresen foglalkoztató világvége-gondolatokról, az emberi élet kezdetéről, férfi és nő egyházi megkülönböztetéséről - Eco teszi fel Martininak Eco kérdései tisztelettudóak, egyúttal kézenfekvőek és szellemesek Martini válaszai a laikus világ iránti rendkívüli megértésről és türelemről tanúskodnak. Az alapkérdést, mely mindvégig ott bujkál a Martini-Eco-dialógus hátterében (s tegyük hozzá: az egész ecói életműben is), végül Carlo Maria Martini teszi fel. Miben látja a nem hívő a Jó fénysugarát? Mi készteti a hitetlent az erkölcsös életre? Lehet-e fundamentuma Isten nélkül az erkölcsnek? Miben hisz, aki nem hisz? Eco válasza "laikus", ám - s erre több hozzászóló is figyelmeztet - nem teljességgel "hitetlen" válasz. Amiképpen a kommentátorok vélekedésében is visszatérő elem a hit, valamiféle, akár e világi hit végső soron való megkerülhetetlensége.

Szent Ágoston - Vallomások
A ​világirodalom egyik leghíresebb önéletrajzi műve, a kereszténység egyik klasszikusa kerül itt új fordításban és - hazánkban először - latin nyelven is az olvasó kezébe. Szent Ágoston, a negyedik század kereszténységének nagy doctor-a, a legkiválóbb írók egyike »Vallomásai«-ban nemcsak a kereszténységhez vezető küzdelmes útját rajzolja meg, hanem olyan »lélekábrázolást« is nyújt, amilyen az ókorban Augustinus kezdeményéig hallatlan volt, de amilyent azóta sem ajándékozott szenvedő, töprengő, vívódó lélek, istenáldotta nagy művész, gondolkodó vagy apostol az emberiségnek. Aki szent Ágostonnal barátságot köt, azt könyve többé el nem hagyja. Balogh József évtizedeken át dolgozott ezen a fordításon, amely a magyar olvasók hihetőleg nagy tömegeinek fog gyönyörűséget szerezni és elmélyedő tanulságot hirdetni.

Weöres Sándor - A ​teljesség felé
"Hamvas ​Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem keletkezett és nem múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát." (A szerző) A teljes idő: 158 perc. Rátóti Zoltán előadásában.

II. János Pál - Gondolatok ​az életről
II. ​János Pál életműve olyan lenyűgöző, írásai olyan szerteágazóak, hogy az ember hajlamos elsiklani életének egyik fontos alapeleme felett. E nagyszerű emberben - aki egyszerre volt államférfi, teológus, filozófus és egyházfő - egy lelkipásztor szíve dobogott. Legfőbb vágya az volt, hogy a hit által átalakuljon az életünk, a többi emberhez fűződő viszonyunk, és elmélyüljön az élethivatásunk. A Gondolatok II. János Pál alapvető, rövid, tartalmas pásztori tanításait mutatják be. Két évtized írásainak, beszédeinek összefoglalása, melyek hűen tükrözik a Szentatya belső, Istenbe vetett mély hitét. Tömören, de szívhez szólóan tekinti végig, hogyan közeledhetünk Istenhez, s hogyan találhatjuk meg lelki békénket a kihívásokkal teli világban. Minden oldal inspiráló tanítás, hogyan kerüljön közelebb Istenhez.

Molnár Tamás - Az ​egyház
A ​XXI. századtól sokat várnak katolikus körökben, ám nyilvánvaló, hogy nem minden hívő várja ugyanazt. Szekularizált társadalmunkban naponta tapasztalhatjuk a keresztény értékek devalválódását, s ez sokakban számos kérdést vethet fel: Vajon mi az oka annak, hogy a liberális társadalomban az Egyház szerepe csaknem észrevehetetlenné vált? Miért tűnik Róma vesztesnek az Egyház és az állam szétválasztása kapcsán? Miért nem sikerült a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseit maradéktalanul megvalósítani? Molnár Tamás – nemzetközileg elismert filozófus és politológus számos magyar nyelven is megjelent mű szerzője – szokatlan őszinteséggel, ugyanakkor a keresztény értékek iránti szigorú elkötelezettséggel vázolja fel az ezredvég aggasztó tendenciáinak társadalmi és történelmi gyökereit. Vajon létezik megoldás egy olyan korban, amelyben az ember „kimerült és lélektelen, s mérhetetlen őrültségében elutasítja a Kezet, amelybe százmilliók helyezik aggodalmaikat, meggyötört lelküket, megsebzett életüket és reményeiket”? A szerző szerint létezik! „A pokolba vezető út még visszakanyarodhat…” Molnár Tamás jelen munkája eredetileg angolul jelent meg. Lukácsi Huba fordította magyarra.

G. K. Chesterton - Igazságot!
Az ​író, költő, folyóirat-szerkesztő és kritikus Gilbert Keith Chesterton (1874-1936) gazdag életműve mintegy száz kötet. Mind közül kiemelkedik “Igazságot!” (Orthodoxy) című műve, melyben hitbeli meggyőződését foglalja össze. Mondanivalójának vezérfonala az Apostoli Hitvallás, anélkül azonban, hogy didaktikusan elemezné annak egyes artikulusait, vagy szisztematikusan megcáfolná az ellene felhozható érveket. Azt mutatja be, hogyan ismerte fel a keresztény hitvallásban a józan ész magvát, és mennyire elégtelennek tartja azokat az érveket, amelyeket a hit ellenében felsorakoztatnak. A spirituálisan gazdag középkor védelmében kritizálja a kapitalizmust, szembeszáll a liberalizmussal és G. B. Shaw szocializmusával. Mi lehetne a mottója e művének? Az utolsó fejezetben erről így nyilatkozik: “Minden más filozófia olyan dolgokat állít, amelyek kézenfekvően igaznak látszanak; a kereszténység az egyetlen filozófia, amely újra meg újra olyasmit állít, ami nem látszik igaznak, de igaz.” Chesterton szokatlan stílusú, sziporkázóan szellemes, paradoxonokkal teli írása nem jelent könnyű olvasmányt. Ám a problémák iránti fogékonyság, a szellemi nyitottság, mely a műből árad, ma ugyanúgy aktuális, mint megírása idején.

G. K. Chesterton - Hagyományok ​és hazugságok
A ​modern ember fél a kereszténységtől - és fél a múlttól. A modern ember nem őrzi már dédapja emlékét, ellenben buzgón írja dédunokájának kimerítő és hiteles életrajzát. Walter Scott a XIX. század elején a múltnak regényeit írta; H. G. Wells a XX. század elején a jövő regényeit írja. A modern lelket hajszolja valami a jövő felé, a futurista álmok felé, nemcsak a fáradtság, hanem a félelem is, amellyel visszatekint a múltba. És nemcsak attól fél, ami a múltban rossz volt, hanem attól is retteg, ami jó és szép volt benne. A jövő fehér fal, amelyre minden ember ráírhatja a nevét, amilyen nagy betűkkel akarja; a múlt fala azonban tele van, olvashatatlan karcolásokkal, mint például Platón, Ézsaiás, Shakespeare, Michelangelo, Napóleon. A jövőt olyan keskenyre szabhatom, mint amilyen magam vagyok, de a múlt olyan széles és élénk, mint az emberiség. A modern ember egész magatartása így értelmezhető: az emberek kitalálnak új ideológiákat, mert nem merik megpróbálni a régi ideálokat. Lelkesülten néznek a jövőbe, mert nem mernek a múltba nézni. (Részlet Hevesi Sándor előszavából)

Gennádiosz Szkholáriosz - Petrus ​Hispanus mester logikájából
Gennádiosz ​(Géorgiosz) Szkholáriosz (1405 körül – 1472 után) műve, amelyet kétnyelvű kiadásban bocsátunk közre, eredetileg maga is fordítás: Petrus Hispanus, a későbbi XXI. János pápa (1205 előtt – 1277. május 20.) latinul írott logikai kézikönyvéből készült. Gennádiosz Szkholáriosz fordítása a logika, de általában a filozófia történetének is egyedülállóan érdekes műve. Az, hogy a 15. századi Bizánc latinellenes pártjának szellemi vezetőjeként ismert teológus és filozófus görögre fordította a latin egyetemek talán legelterjedtebb logikai kézikönyvét, önmagában is mutatja, hogy a középkor végére a skolasztika milyen szellemi tekintélyt vívott ki. Másfelől Gennádiosz fordítása a Nyugat filozófiatörténeti önértelmezésének alakulásában is igen fontos, habár akaratlan szerepet játszott azáltal, hogy egy hibás attribúció következtében hosszú ideig Mikhaél Pszellosz (1018-1096) munkájának tartották, s ezért egészen a 19. század végéig Petrus Hispanus művét vélték Pszellosz műve latin fordításának. Ez az alaptalan legenda hosszú ideig szolgált a skolasztika vélt szellemi önállótlanságának bizonyítására. Magyarországon először jelenik meg a nagyskolasztika filozófiájának megértése szempontjából alapvetően fontos logikai kézikönyv. (Geréby György)

René Descartes - A ​lélek szenvedélyei és más írások
Descartes ​A lélek szenvedélyei című munkája halála előtt néhány hónappal jelent meg etikai nézeteinek legteljesebb kifejtéseként. Láthatóvá válik benne, hogyan kapcsolta össze Descartes a mechanikára épülő új filozófia alapgondolatait a hagyományos keresztény gondolkodás alapelemeivel annak érdekében, hogy a tudományok és a vallás az új filozófia átfogó rendszerében egységesen léphessenek fel. A szenvedélyelméletként kimunkált új filozófiai etika így nem egy diszciplína a sok közül, hanem kitüntetett rendszertani jelentőségű terület. A kötetet Charles Le Brun szenvedélyek és a festészet kapcsolatáról szóló értekezése, további Descartes szövegrészletek, Spinoza és Malebranche egy-egy írása, valamint Boros Gábor elemző tanulmánya egészíti ki.

Bolberitz Pál - Krisztus ​követségében járunk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Molnár Tamás - Keresztény ​humanizmus
A ​mai köztudatban a humanizmus tiszteletre méltó eszmeként él, Molnár Tamás e fontos műve azonban megmutatja az érem másik oldalát. Az Amerikában élő neves magyar filozófus rávilágít, hogy a humanizmus – noha a reneszánsz idején még magukat kereszténynek tartó szerzők képviselték – az idők során élesen keresztény ellenessé, sőt általában a vallás ellenségévé vált, pontosabban szólva egyfajta ateista „ellenvallássá”, a szekularizmus eszmei hátterévé lett. Megkülönböztetett figyelmet szentel a szerző a kereszténység és a humanizmus viszonyának. Ennek kapcsán hangsúlyozza: a kereszténység, szemben a közhiedelemmel, nagyra értékeli az ember evilági létét és tevékenységét. Ugyanilyen fontos azonban a spirituális oldalunkra való odafigyelés is. A kettő együttes fontosságát Jézus Krisztus isteni és emberi természetének tana is nyomatékosítja. Hibás tehát az egyoldalúan a túlvilági célokra való összpontosítás, de ugyanilyen hiba az is, ha csak az evilági tevékenységben látjuk a kereszténység lényegét, s ezt különböző szociális problémák megoldására redukáljuk. Így ugyanis könnyen arra a gondolatra juthatunk, hogy a keresztény számára a legfőbb feladat „haladni a korral”, identitását vesztve alkalmazkodni a legfőbb hivatkozási alappá előlépett Történelemhez.

Umberto Eco - Öt ​írás az erkölcsről
Itt ​kötetbe gyűjtött írásai alkalmi jellegűek. Témabeli sokféleségük ellenére együvé tartoznak: mind etikai kérdéseket vetnek föl, és járnak körül az értelmiségi szerep tudatában és felelősségével, amely abból áll, "hogy kritikus szemmel azonosítsuk, mi az, ami hellyel-közzel kielégítő módon megfelel az igazságról alkotott elképzelésünknek. E szerepet gyakorolhatja bárki, akár egy társadalom szélére sodródott ember is, amikor végiggondolja és valahogy kifejezi helyzetét, de elárulhatja az író, amikor mondandóját nem hagyja leülepedni, hanem hirtelen érzelmektől indíttatva reagál az eseményekre." Az értelmiséginek az a dolga, hogy, mint a Pinocchio mesealakja, a Szóló Tücsök gondolkodjon - aztán beszéljen.

Ismeretlen szerző - A ​pápai feminizmusról a vatikáni levél kapcsán
A ​Vatikán 2004-ben tette közzé a „Levél a katolikus egyház püspökeihez a férfiak és a nők egyházi és világi együttműködéséről” című dokumentumot, amelyet a Hittani Kongregáció akkori vezetője, Joseph Ratzinger bíboros jegyzett. A levél az egész világon nagyon visszhangot váltott ki, éles támadásokat és lelkes üdvözlést egyaránt. A Szabó Miklós Szabadelvű Alapítvány , kiindulva abból, hogy a nők alávetettségét, a világ sok részén jogfosztottságát , munkájuk leértékelését, a velük kapcsolatos előítéletet csak széles körű társadalmi viták során lehet megszüntetni , a levél kapcsán konferenciát rendezett A nők és a férfiak együttműködése a 21.században címmel. Az előadók között volt református lelkésznő, katolikus vallásfilozófus, szociológus, férfikutató, irodalmár és nyelvész – a kötet az ő írásaikat tartalmazza. A Kötet tanulmányainak különös súlyt ad, hogy Joseph Ratzinger bíborost 2005 áprilisában XVI. Benedek néven pápává iktatták – így az általa alá írt levélben foglaltak azóta teljes joggal nevezhetők a feminizmus pápai értelmezésének: hogy a Vatikán hogyan értelmezi, milyennek írja le a feminista törekvéseket, illetve hogyan képzeli el a nők világi és (katolikus) egyházi szerepét, azaz milyen feminizmust javasol.

Lev Tolsztoj - Kiáltvány ​az emberiséghez
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Frenyó Zoltán - Krisztológiai ​és antropológiai kérdések az ókeresztény gondolkodásban
A ​mű a patrisztikáról szóló hazai irodalom néhány alapvető irodalomtörténeti feldolgozását, szövegkiadásokat, valamint a patrisztika egyes jeles alakjairól készített filológiai és filozófiai tanulmányokat foglal magában. A szerző célja, hogy a patrisztika filozófiai teljesítményét két olyan témakör - krisztológia és antropológia - egymásra vonatkoztatásával tárja fel, amelyek kezelése eddig csak egymás mellett haladt, ugyanakkor az egyházatyák gondolkodásában mindig központi helyet foglaltak el. Ennek érdekében a mű a keleti patrisztikának a krisztológián alapuló antropológiáját jellemzi. A krisztológia és az antropológia előtérbe állításával a szerző eredeti módon járul hozzá az egyházatyák filozófiai teljesítményének jobb megértéséhez, továbbá alapot nyújthat ahhoz, hogy a patrisztikában képviselt emberkép derűlátóbb és borúlátóbb vonásait az európai kultúra és szellemiség szempontjából megfelelően elhelyezhessék az olvasók.

John Powell - Egészen ​ember - egészen élő
Ez ​a könyv a "látásmód-terápiát" ismerteti meg olvasójával. Egyszerű, hatékony módszert ajánl személyiségünk fejlesztésére, életünk teljesebbé tételére. Megtanít arra, miképpen leplezhetjük le téveszméinket, hogyan korrigálhatjuk hamis vagy téves elképzeléseinket önmagunkról, egymásról és a világról.

Aquinói Szent Tamás - Az ​értelem egysége
"Ha ​pedig a filozófusok állításai között olyat találunk, ami ellentétes a hittel, az nem filozófia, hanem a filozófiának az ész hiányosságából fakadó hiányos használata." -életrajzi vázlat - vezérfonal Az értelem egységéről elemzéséhez - Tamás fontosabb műveinek jegyzéke - vezérfonal a mű elemzéséhez - Az értelem egységéről keletkezéstörténete, a mű szerkezete - teljes, gondozott szöveg tárgyi magyarázatokkal, értelmező kérdésekkel és szemelvényekkel - fejezetek a tamási gondolkodás hatástörténetéből - bibliográfia

Dante Alighieri - Dante ​összes művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Müller Péter - Örömkönyv
„Ez ​a könyv az örömről szól. A mai világban nem érdemes másról beszélni. Ha valaki –Örömkönny-nek olvassa a címét, úgy is érvényes: örömünkben is sírunk. Mi az öröm? Ha a nehezet, még a nagyon nehezet is, könnyűnek érezzük. Repülés-élmény. Legszívesebben nem is sírnék, hanem táncra kérném olvasóimat.” (Müller Péter)

Szent Ágoston - A ​boldog életről / A szabad akaratról
Szent ​Ágoston két kisebb, a filozófiatörténetekben ritkábban emlegetett-elemzett traktátusát tartalmazza a kötet. Fontosságuk elsősorban vallástörténeti jelentőségűnek tűnt sokáig, annak dokumentumaiként tartották őket számon, hogy Ágoston mintegy megelőlegezte a protestáns, elsősorban a kálvini tanokat bennük, hogy a szabad akaratról belőlük kibomló ágostoni koncepció anticipálja valamiképp Kálvin predestinációtanát. A teológiai, dogmatikai vita napjainkig tart ez írások értelmezéséről, ám ennél is fontosabb, hogy újabban mindkét írást filozófiailag is kezdték alaposabban tanulmányozni, mert A boldog életről és A szabad akaratról szóló munkák nem tekinthetők kizárólagosan teológiai, főként pedig nem kegyességi írásoknak, olvasmányoknak. Igaz ugyan, hogy sem az ágostoni ismeretelmélet, sem az ágostoni történet-filozófia terén nem ér fel érvényük a nagy filozófiai munkákkal, ám az ágostoni etika és filozófiai antropológia vonatkozásában jelentőségük alig túlozható. Abból a koncepcióból kiindulva, hogy a lélek mélyén Istennel találkozhat a saját magába tekintő, annak folyamányaképp, hogy - Ágoston szerint - Isten közelebb áll hozzánk, mint mi saját magunkhoz, a két írás egészen sajátos antropológiai koncepciót nyújt, amelynek szerves részeként szerepel az akarat szerepéről és mibenlétéről, mindenekelőtt persze szabadságáról, (amely nagyon bonyolultan értelmezett szabadság) szóló doktrína. A két rendkívül tömör, összefogott írás hatalmas és jórészt elfelejtett filozófiai-teológiai hagyományra épít, teorémáik azonban színre közvetlenül megfeleltethetők napjaink hermeneutikai és fenomenológiai koncepcióinak, természetesen sajátos nézőpontból és látószöggel.