Az ​individuum a középkorban

Georges Minois - A ​pokol története
Georges ​Minois kötete a pokolra vonatkozó elképzelések történetét mutatja be a nagy ókori civilizációktól a 20. század végéig. Vizsgálódásai főként a nyugati kultúrkörre koncentrálódnak, de kitekint Európán kívüli civilizációkra is. Az alvilág, illetve a pokol képzete nagyjából az emberiséggel egyidős. Minden kultúrában megtalálható, és az adott civilizáció fejlődésével párhuzamosan mindenütt változásokon megy keresztül: nem statikus képzetről van szó, hanem olyanról, amelyben az egyes társadalmaknak a történelmi korok kiváltotta szorongásai és kérdésfeltevései, valamint az erkölcsi rosszhoz való viszonyulása tükröződnek. A hatalmas műveltséganyagra támaszkodó szerző szemelvények sokaságával támasztja alá fejtegetéseit. A vallás- és mentalitástörténeten kívül Georges Minois alaposan ismeri a 20. század tudományfilozófiáját is, valamint irodalmi művek megidézésével örvendetesen cáfolja egyik interjújában tett kijelentését, miszerint legalább negyven éve nem olvasott volna regényt… A könyv kultúrtörténeti és mentalitástörténeti hiánypótló mű. A kötetet a velencei Alessandro Vellutello 1544-ben kiadott Dante-kommentárjaihoz Francesco Marconi nyomdájában készült fametszetek illusztrálják.

Massimo Montanari - Éhség ​és bőség
Homérosz ​kenyérevőnek nevezi az embert. Pithagorasz úgy véli, a világmindenség a kenyérrel kezdődik, s a rómaiak éppúgy barbárként vetették meg a bort nem ismerő tejivókat, ahogyan a Gilgames eposz szerint is a bor és a kenyér teszi emberré a vadakat. A nappal megfőzött, estére újra egészbe nőtt gigantikus vadkan mítosza, vagy az Edda tehene, melynek tőgyéből négy tejfolyam ered - a germánok másfajta szájaízét jelzi. Lucullus lakomáitól a kannibalizmusig, s a polgári asztal örömeiig - egyedülálló kultúrhistóriát szolgál fel Montanari professzor.

Amin Maalouf - A ​keresztes háborúk arab szemmel
A ​libanoni származású francia író, Amin Maalouf, aki mellesleg keresztény, talán elsőként írta meg a keresztes háborúk történetét az arabok szemszögéből. Könyve, ami 1983-ban a "Les croisades vues par les arabes" címmel jelent meg Párizsban, a korabeli arab forrásokat felhasználva hitelesen tárja elénk azt a korszakot, amikor a keresztes lovagok Jeruzsálem felszabadítására a Szentföldre mentek. A pápaság szent háborúnak nevezte, mivel a legfontosabb keresztény kegyhely felmentését várta tőle. Szinte rákényszerítette az összes, magát kereszténynek tartó államfőt, vegyen részt rajta. Az igaz vallásosság eszményképévé emelte a szentföldi harcokat. Természetesen nem mindenki követett ilyen szép eszményeket, sokan elsősorban a kalandok és a pénzszerzés miatt indultak útnak. Az arabok számára ugyanakkor mindez egy óriási tragédiát jelentett, ami lényegében még a mai napig is meghatározza a nyugati emberről kialakított képüket. Nem véletlen, hogy minden nyugatról jött, illetve európai embert bizalmatlanul szemlélnek, és még manapság is frandzsnak neveznek, ami a franciák arab elnevezéséből származik. A kortárs arab írók sose említik a keresztes háborúk kifejezését, mindenhol frank megszállásról vagy frank háborúról beszélnek. Maalouf könyve nagyon értékes adalékokkal szolgál arról, hogy a mit sem sejtő arab világnak - a maga belső ellenségeskedéseivel és hatalmi harcaival - micsoda megrázkódtatást jelentettek a rájuk törő európai lovagok. Sokan valamiféle isteni igazságszolgáltatásnak tartották ezt az új ellenséget, és csak viszonylag későn jutottak el odáig, hogy megszervezzék az ellenállást, amit ők is szent háborúnak, vagyis dzsihádnak neveztek el. Nem véletlen, hogy a mai ember számára is közérthető ez a kifejezés, bár már viszonylag megváltozott tartalommal, hisz mostanság inkább az Izrael elleni harcot jelöli. Azonban ez korántsem az egyetlen hasonlóság a mai és a korabeli szent háború között. Mindenki arra gondolna, hogy a terrorizmus teremtette az ún. öngyilkos merénylőket, de ez egyáltalán nem helytálló. Számomra megdöbbentő volt olvasni, hogy már ekkor - majdnem egy évezreddel ezelőtt - megalakult egy fanatikus szekta, akik politikai gyilkosságokat hajtottak végre. Az emberek rettegtek tőlük, mert aki egyszer szembekerült velük, az biztosan tudhatta, hogy valamikor bosszút állnak rajta. Nem kegyelmeztek senkinek, és akit egyszer kiszemeltek maguknak, azt csak valami isteni csoda menthette meg. Itt most senki se gondoljon valami önmagukat felrobbantó emberekre, de miután gyilkosságaikat mindig nyilvános helyen hajtották végre, ahonnan semmi esetre sem menekülhettek volnak el, ezért lényegében nem sok különbség volt köztük és mai társaik között. Olyan pontossággal, hidegvérrel és alaposan megtervezetten gyilkoltak, és oly hihetetlen közönyösséggel mentek ezután a halálba, hogy sokan úgy vélték hasis hatása alatt állnak, és "hasisíjun" vagy "hasasin" néven kezdték emlegetni őket. A szó később az "aszaszin" változatban lett közismert, sőt 'orgyilkos' értelemben néhány nyelvbe be is került. Természetesen a fentiek csak egy részét képezik a könyv alapos és szerteágazó leírásainak, ahol szinte hónapról hónapra követhetjük nyomon a történéseket. Maalouf bár történelmi tanulmányt írt, mégis olyan olvasmányos, sőt regényszerű a munkája, hogy bárki nyugalommal a kezébe veheti - szakemberek és a téma iránt érdeklődők egyaránt. Ajánlanám ezenkívül azoknak, akik a másik oldal szemszögéből is meg akarják ismerni a világtörtélemnek ezt a véres időszakát. Érdemes elolvasni, mert sok mindent máshogy értékelnénk az arabok viselkedésében, és jobban megértenénk a közelmúlt egyes eseményeinek mozgatórugóit is.

Ulrich Im Hof - A ​felvilágosodás Európája
Európát ​a társasági élet tette naggyá. E csillogó eleganciával megrajzolt kép nemcsak a felvilágosult uralkodókat és a szellem nevezetes virtuózait, hanem - új szemléletet képviselve - mindenekelőtt "az ész századának" önmagukat polgárrá nemesítő közembereit s társaságaikat tekinti hőseinek. Művelt és szellemes papok, sziporkázó szalonélet, elmélyült akadémiák, szabadkőműves páholyok és kissé áporodott vidéki klubok gazdag világa tárul fel a téma nagy tudósának írásában. Olyan ez a könyv, akár "a XVIII. századi portrék, melyek máig megőrizték az okos férfiak és nők arcvonásait, világos tekintetét, egyenes tartását és barátságos - gyakran öniróniáról is árulkodó - mosolyát." Ulrich Im Hof (1917) a kortárs svájci történettudomány és nemzetközi XVIII. század-kutatás kiemelkedő alakja. Több évtizeden át a Berni Egyetem tanszékvezető professzora. Első jelentős műve a svájci felvilágosodás európai formátumú képviselőjéről, Isaak Iselinről írt monográfia volt (1967). Munkásságának nagyszabású szintézise A társias évszázad. Társadalom és társaságok a felvilágosodás korában. Az eszmetörténetet a társadalomtörténet szempontjaival átszövő szemléletét képviseli ez az új kötet is, mely Im Hof első magyarul megjelenő munkája.

Jacques Le Goff - Európa ​születése a középkorban
Európa ​épül. E nagy kihívásnak - önmagának - csak úgy felelhet meg, ha számot vet történetével, mely nélkül elárvult és boldogtalan volna. Mert hár a ma a tegnap szülötte, a holnap pedig az elmúlt időé, nem kell a múIt fogságába esniük, ha a megtörténtek megértése az előrehaladás segítőjévé válik. A jövő arra az antikvitás óta - vagy talán már a „történelem előtti időktől" - az egységet és a sokféleséget ötvöző, roppant gazdag és kreatív kulturális örökségre épülhet, melyet ez az Atlanti-óceán, Ázsia es Afrika ölelésébe zárt, földrajza mintázta, történelme formálta, görögök elnevezte öreg kontinens őriz.Az Európa születése, mely öt különböző nyelvű és nemzetiségű kiadó - a müncheni C. H. Beck, az oxforcli Basil Blackwell, a barcelonai Critica, a római Laterza és a párizsi Séuil - kezdeményezésére jött létre, Európa kialakulását kívánja bemutatni - ennek esélyeit és nehézségeit. Csak a kontinens népeinek egységtörekvéseit kísérő belső viszályok, konfliktusok és ellentmondások megértése engedi megpillantanunk a jövőt.Sorozatunk címe ezért élő folyamatra utal, hiszen aligha érkezett el egy egyetemes Európa-történet megírásának ideje. Vezető kortárs történészek műveivel szeretnénk bejárni az európai történelem - gazdaság, politika, társadalom, vallás és kultúra - vidékeit. Szerzőink, kik nem feltétlenül európaiak, egyszerre támaszkodnak a régi, Hérodotosz megalapozta történetírási tradícióra, s azokra a történelemkoncepciókra, melyek az utóbbi évtizedekben alapjaiban újították meg századunk történettudományát. Tanulmányaink mindenki számára olvasható, világos stílusra törekednek. Arra a kulcskérdésre keressük a választ, mellyel mindenki szembesül, akit megérintett a születő Európa eszméje, vagy éppen részesének tudja magát: Kik is az európaiak? Honnan, s hová tartanak?

Gyáni Gábor - Hétköznapi ​Budapest
A ​huszadik század elejének hétköznapjai elevenednek meg a kötetben. A polgári életmód, a házasodási szokások, az öngyilkosságok okai, a fogyasztói magatartás, a fogyasztási szerkezet alakulása, a pesti nyelv állapota, a telefon és rádió megjelenése és terjedése, a városi ember divatos szórakozása a történész vizsgálódásának tárgya.

Johan Huizinga - A ​középkor alkonya
A ​történetírást mindig sokkal jobban foglalkoztatja a kezdeteknek a kérdése, mint a hanyatlásé és a bukásé. Bármilyen korszakról van is szó, azt szoktuk vizsgálni, hogy mit ígér a következő korszaknak. Hérodotosz óta, sőt már régebbtől fova, a családok, a nemzetek, a királyságok, a társadalmi formák és az eszmék eredete foglalkoztatja a leginkább az emberi szellemet. A középkori történelemben páldul oly szorgosan kerestük a modern kultúra gyökereit, hogy már-már úgy látszik: a középkor alig több, mint a reneszánsz előjátéka. Pedig a történelemben, miként a természetben is, egyenlő súlya van születésnek és halálnak. A civilizáció túlérett formáinak látványa legalább annyi felismerést kínál, mint a friss formák növekedése. És néha rá kell ébrednünk, hogy egy kor, amelyben eddig főként az új eszmék születését kerestük, valójában az elfakulás és hervadás időszaka. Az olvasó kezében lévő könyv a XIV. és XV. század történelmét tárgyalja, s lezáró korszaknak, a középkor végének tekinti e századokat. E felfogás akkor alakult ki a szerzőben, amikor megkísérelte mélyebben megérteni a Van Eyck testvéreknek és kortársaiknak a művészetét, vagyis igyekezett a kor életének teljes összefüggésében látni alkotásaikat, s ily módon kibogozni azok jelentését. Eközben bebizonyosodott számára, hogy a korszak civilizációjának különböző megnyilvánulásaira sokkal jellemzőbb az, ami a múlthoz köti őket, mint a jövő bennük rejlő csírája. Akkor sikerül a legjobban felbecsülnünk a művészek jelentőségét, de a teológusokét, a költőkét, a krónikásokét, a fejedelmekét és államférfiakét is, ha nem az eljövendő kultúra hírnökeinek tekintjük őket, hanem a régi betetőzőinek és lezáróinak.

Hans Belting - A ​hiteles kép
Mi ​a hiteles kép? Miért hiszünk vagy kételkedünk egy képben? S miért is kellene hinnünk a látványnak? És mitől hiteles az írás? Hogyan küzd egymással kultúránkban kép és írás? Hogyan fonódik össze a Torinói lepel Krisztus-képe és a nyugati individualizmus? Hogyan csap át keresztény képkultusz képellenességbe? Miért helyezi szembe a reformáció az írást a képpel? Miként hatják át a képekhez és a szövegekhez való egész mai viszonyunkat a vallástörténet, a hit dilemmái? S mindaz, amit a testről, az arcról és a maszkról gondolunk? Belting a művészettörténet és a művészetelmélet nyugtalanító kérdéseinek lenyűgözően eredeti gondolkodója, egy új képelmélet immár klasszikusnak számító megteremtője.

Norman Davies - Európa ​története
A ​szerző, az Oxfordi Egyetem professzora mint Lengyelország történésze vált világhírűvé. Új könyvét, amely az első kiadása óta eltelt rövid idő alatt is világsikernek bizonyult, ez a tény teszi egyedülállóvá: a kevés számú Európa-történet közül az egyetlen, amelyik a szokásos féloldalassággal nem Nyugat-Európával azonosítja Európát, hanem Kelet-Európa beható ismeretében az egész Európáról ír. A szerző szemlélete mérsékelt liberálisként jellemezhető. A könyv Európa földrajzi és etimológiai körülhatárolásától, majd az antik kezdetektől egészen 1991-ig követi végig a történetet. Az élvezetes stílusú, történésztől szokatlanul jó humorú narratíva közé ékelte Davies nagy újítását: 350 egy-, maximum kétoldalas úgynevezett kapszulát, keretes szöveget, amelyek a legváltozatosabb témájú mini kultúrtörténeti esszék. A szöveget rendkívül gazdag képzőművészeti illusztrációk és közel 150 oldalnyi, változatos műfajú mellékletek (térképek, grafikonok, táblázatok, családfák, írásminták stb.) egészítik ki. A mű nemcsak az eddigi legjobb tankönyv a témában, amelyet minden gimnazista és bölcsészhallgató kötelező olvasmányként forgathat, hanem ide-oda lapozgatható, "kiolvashatatlan" könyv is.

Frédéric Barbier - A ​könyv története
A ​nyomtatott és kéziratos könyv története a mai francia történetírás egyik legígéretesebb kutatási területe. A könyvtörténet a kultúrtörténet részét (méghozzá talán éppen a legfontosabb részét) képezi, kutatóinak ugyanakkor komoly interdiszciplináris felkészültséggel is kell rendelkezniük, hiszen választott tárgyuk számos ponton érintkezik a gazdaság-, a technika-, a társadalom- és a politikatörténettel is. A könyvtörténet a történetírásnak az a területe, amelyen az utóbbi húsz év során a legtöbb eredményes kísérlet történt az összehasonlító szemlélet és módszer működtetésére. Az új évezred kezdetén két okból is különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a könyv és az írásbeliség történetének feltáró-elemző jellegű vizsgálatára. A könyvtörténeti kutatások ahhoz is hozzásegítenek bennünket, hogy új perspektívából lássuk a média jelenkori forradalmát: az írásbeliség története szolgáltatja a kulcsot a legújabb médiumok működésének megértéséhez. Jelen kötetünk - amelynek szerzője Frédéric Barbier, a könyvtörténet talán leghíresebb francia művelője, számos tanulmány és könyv szerzője - nemcsak a kutatások eredményeiről, hanem azok módszertanáról és nehézségeiről is beszámol. Példáinak jelentős részét természetesen Franciaországból veszi, ám nem mulaszt el kitekinteni Európára, sőt az egész világra.

Gyáni Gábor - Hétköznapi ​élet Horthy Miklós korában
A ​Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes képet adva ezen időszak munka- és életkörülményiről, lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról, bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikáltan fotók gazdagítják.

Peter Burke - Az ​olasz reneszánsz
A ​reneszánsszal foglalkozó számos korábbi tanulmányhoz hasonlóan, könyvemnek is az a célja, hogy megértse és megmagyarázza az újításokat - melyek idővel új tradíciót teremtettek. Könyvemet elődeitől némiképp az különbözteti meg, hogy a mozgalom kultúrtörténete mellett társadalomtörténetét is szeretné megragadni és kiemelt jelentőséget tulajdonít a kultúra és a társadalom közötti viszonynak. ( Peter Burke)

Umberto Eco - A ​rútság története
Szépség ​történetének folytatása ez a könyv. Szépség és rútság nyilvánvalóan egymást feltételező fogalmak. A rútságot többnyire a szépség ellentéteként fogjuk fel, s ezért úgy érezzük, hogy az utóbbi meghatározása révén már az előbbiről is tudjuk, micsoda. Ám a rút különféle megnyilvánulásai a századok során sokkal gazdagabbak és váratlanabbak, semmint általában gondolnánk. E könyv irodalmi szemelvényei és rendkívüli illusztrációi meglepő úton kalauzolnak végig közel háromezer év lidércnyomásai, félelmei és szerelmei között.

John Lukacs - Budapest, ​1900
John ​Lukacs, az Egyesült Államokban élő kiváló magyar történészprofesszor ezzel a könyvével elsősorban a külföldiek érdeklődését akarta felébreszteni szülővárosa, Budapest iránt, de olyan nagyszerű várostörténetet írt, amely a magyar olvasóknak is maradandó élményt nyújt. „A város és kultúrája” – jelzi a könyv alcíme, hogy ez a Budapest-portré a fizikai értelemben vett leírás mellett a várost benépesítő sok, különféle rendű és rangú ember életét is bemutatja. Mégpedig a századfordulón, 1900-ban, amikor Budapest fejlődésének csúcspontjára és fordulópontjára jutott: Berlin mellett Európa szellemi központjává vált. Itt volt a világ legnagyobb parlamentje, Európa első földalatti vasútja; sorra épültek a pompás, eklektikus épületek; a polgárság prosperált; és színre lépett egy nemzedék, amely az irodalomban, képzőművészetben, zenében hirtelen az európai élre ugrott. Lukacs professzor a történelemszemléletének megfelelő rangsor szerint haladva először a város természeti viszonyait és adottságait írja le, majd a lakosság, a társadalom és a politika kerülnek sorra. Ezután vázolja a szellemi és művészeti élet állapotát és jelenségeit, végül a kevésbé megfogható, ám nem kevésbé fontos szellemi és lelki irányzatok zárják a sort. Ez a mindvégig láttató, érzékletes, sőt olykor költőien ihletett stílusban megírt könyv nemcsak egy város fénykorának állít emléket, hanem méltó helyére állítja Magyarországot Európában.

Norman J. G. Pounds - Európa ​történeti földrajza
Ez ​a könyv arról szól, hogy miként változott Európa huszonöt évszázados története alatt az emberi tevékenység térbelisége. Az egyes emberi csoportok és tevékenységek térbeli elhelyezkedését a történelem folyamán három tényező határozza meg. Az első maga a környezet; a második az ott élő emberek beállíttódása és társadalmi szerveződésük alakzatai; végül a harmadik az adott közösség technológiai szintje. A környezeti adottságok némelykor segítették, máskor gátolták bizonyos tevékenységeiben az embert, aki viszont saját szükségletei szerint alakította környezetét. Az emberi gondolkodás- és magatartásminták az egyenleg mindig jeléen lévő, ám előzetesen sohasem kiszámítható tényezői. Végül az ember és a környezet kapcsolatának alakulása nagymértékben múlik azon, hogy milyen eszközök állnak az ember rendelkezésére.

Peter Brown - Az ​európai kereszténység kialakulása
A ​nagyszerű történész, Peter Brown a nyugati kereszténység születésének mesteri panorámáját szokatlan módon rajzolja meg: nem egyháztörténetet ír, hanem a Római Birodalom hatalmas átalakulását mutatja be. Az új napnyugati civilizáció Írországtól, Britanniától Galliáig és Germániáig, Rómától Pannóniáig eltérő életvilágok gazdag kölcsönhatásaként bontakozik ki - s feltárul Észak-Afrika és Kis-Ázsia szellemiségével való összetartozásának és világuk távolodásának izgalmas folyamata. Meglehet, "barbárság" és Róma határai is egészen máshol húzódnak, mint hittük.

Michel Foucault - A ​tudás archeológiája
"Megértem ​azoknak a rossz közérzetét, akik nem képesek elviselni, hogy ezt kell hallaniuk: 'A beszéd nem az élet: ideje nem a ti időtök; nem fogtok benne kiengesztelődni a halállal; könnyen lehet, hogy megöltétek Istent mindazoknak súlyával, amit mondtatok, de ne gondoljátok, hogy mindazzal, amit mondtok, létrehozhattok egy embert, aki nála tovább él.' A tudás archeológiája Foucault filozófiai főműve."

Ismeretlen szerző - Magyarország ​hadtörténete I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Umberto Eco - A ​lista mámora
Umberto ​Eco új könyve, melyet mind megközelítése, mind szerkezete A Szépség történeté-vel és A rútság történeté-vel rokonít a benne foglalt szemelvénygyűjteményt is segítségül híva, arról tanúskodik, hogy a mindenkori irodalomtörténetben, Hésziodosztól Joyce-ig és Ezékieltől Gaddáig, se szeri, se száma a listáknak. Ki a felsorolás puszta élvezetéért állít össze listákat, ki a lista énekelhetőségének ihletésére, ki pedig ahogy az úgynevezett kaotikus felsorolásokban látjuk az egymással különösebb kapcsolatban nem lévő tárgyak összegyűjtésében talál gyönyörűséget. A lista mámora azonban ebben is a két nagy sikerű előzményhez hasonlóan nem csupán egy ritkán elemzett irodalmi forma felfedezésére invitál, hanem azt is bemutatja: milyen módon képesek végtelen listák érzékeltetésére a képzőművészeti alkotások is, holott az ábrázolásnak a kép kerete például nyilvánvaló határokat szab. A művek listájának íve Hieronymus Boschtól Salvador Dalíig, a gótikus székesegyházaktól Andy Warholig feszül; láttukon az olvasót is méltán töltheti el a végtelen mámora.

Giacomo Casanova - Casanova ​Velencéje
Az ​Atlantisz Könyvkiadó Világváros sorozatának legújabb kötete a velencei születésű Giacomo Casanova emlékiratain, kalandjain keresztül mutatja be a XVIII. századi Velencét, azt a várost, amely a világ színházi fővárosa, meghatározó kulturális centruma volt. E városban több színház volt, mint egész Franciaországban, s egymásba ért a zárdák, karneválok, kéjlakok és kaszinók világa. A főinkvizítor itt maga is színháztulajdonos volt, s nem habozott lecsapni egyes kritikusokra. A Casanova-szövegeket más olasz, német és francia szerzők velencei feljegyzései egészítik ki, köztük Montesquieu, Goldoni, Lorenzo de Ponte vagy Goethe apjának visszaemlékezései. Megtudhatjuk, mit gondoltak a prostituáltak Rousseauról. A mai utazó számára is bejárható-bejárandó helyszíneket kínáló, zsebbe férő irodalmi útikalauz gazdag képanyaggal is érzékelteti a frivol és nagystílű Velence szellemét. Az előszót Lothar Müller írta. A könyvet Kovács Ilona állította össze, ő fordította Casanova írásait, és ő írta az összekötő szövegeket is.