A labdarúgás híveinek, ha szép emlékeket keresnek, nem kell a messzi múltba menniük. Elég, ha az ötvenes évek sikereit idézik maguk elé. Azokat az éveket, amikor nem ok nélkül tartották a magyar labdarúgó válogatottat a világ legjobb csapatának, amikor megnyerték az Európa Kupát, legyőzték az angol válogatottat, amikor a világbajnokság ezüstérme kudarcnak minősült.
Sebes Gusztáv, és ez ma már sporttörténeti tény, volt e sikerek legfőbb kovácsa. Ha csak erről az időszakról írna, már ez is indokolttá tenné könyve megjelentetését, de írása ennél sokkal többet nyújt. Önéletrajzában egy munkásgyerek életét eleveníti fel, aki dédelgetett nagy szerelmével, a labdarúgással a szívében, nyitott szemmel járja útját, vállalva a harcot osztályáért, nemzetéért, ott igyekszik használni, ahol a legtöbbet tudja nyújtani.
A labdarúgás világszerte elismert szakembere így ír bevezetőjében: “Hogy az én szerepem a sikerekben és a néhány kudarcban mennyi volt, mit tettem és mit kellett volna tennem, vagy éppen mit tehettem, azt igyekszem őszintén megírni. A kérdések eldöntését azokra az olvasókra bízom, akik a labdarúgást úgy szeretik, mint én.”
Kapcsolódó könyvek
Ismeretlen szerző - Magyar Sport-almanach 1925
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Takács Tibor - Szoros emberfogás
Milyen állambiztonsági kockázatokat rejtett magában egy futball-világbajnokság? Vajon miért volt olyan fontos a titkosszolgálat számára Puskás, hogy még a hatvanas évek végén is érkeztek róla jelentések? Valóban kiváltságos klubként kezelte a rendszer Kádár kedvenc csapatát, a Vasast? A politikai rendőrség szempontjából miért voltak kiemelten veszélyesek a Ferencváros mérkőzései? És vajon mi igaz abból, hogy a magyar válogatott nem nyerhetett a Szovjetunió ellen? És egyáltalán: miért érdekelte mindez az állambiztonságot?
Takács Tibor könyvéből kiderül, hogy a sport, így a futball egyre fokozódó állambiztonsági ellenőrzését mindenekelőtt a kiszélesedő nemzetközi kapcsolatok indokolták, de egyes sportvezetőket, játékosokat és szurkolókat is folyamatosan megfigyelés alatt tartottak. Ezzel együtt a kádári politikai rendőrség olykor maga sem tudta pontosan, mi dolga a labdarúgás körül – ilyenkor aztán működésbe lépett az állambiztonsági paranoia, amely egy egyszerű szurkolói megnyilvánulásban is „ellenséges tevékenységet” szimatolt.
A történész arra vállalkozik, hogy bemutassa: milyen tevékenységet végzett a Kádár-korszak állambiztonsága a legnagyobb tömegeket vonzó tömegsport, a labdarúgás körül. Futball és állambiztonság kapcsolatáról különböző, néha párhuzamosan futó, olykor egymást metsző történeteken keresztül ad átfogó képet, miközben felvázolja az 1956 utáni állami sportirányítási rendszer és a politikai rendőrség működésének főbb vonásait és jellemzőit is.
Zsolt Róbert - Labdarúgók, sportolók
"Budapesten születtem, 1924-ben. A háború alatt voltam műszaki rajzoló Érsekújvárott, műegyetemi hallgató Budapesten, hamis papírokkal gyógyszerész(!) a felvidéki Komját községben, 1945 telén éjszakánként a Dunán gumicsónakon cigarettát csempésztem Csehszlovákiába, cukrot Budapestre, szekérrel jártam vidékre élelemért, dolgoztam minisztériumi előadóként Pozsonyban, segédmunkásként az észak-csehországi Usti nad Labem vegyigyárban, vagonokat raktam ki budapesti pályaudvarokon; 1947-ben rádióriporter-tanonc lettem, de mire fél év múltán valamit megtanultam a hivatás titkaiból, már az MTI-nél találtam magam. Tudósítottam belpolitikai eseményekről, parlamenti viharokról, aztán a sportosztály vezetője lettem, 1950-ben pedig napilaphoz kerültem. Azóta a napilapmunka az életem. A délutánom és többnyire a fél éjszakám az újságé, - 1957 óta a Magyar Nemzet-é - a délelőttöm az írásé. Írtam könyvet hazánk szépségeiről (kettőt is), egy vaskosat kínai élményeimről, jó néhányat a sportról. krimit az autóversenyzés világából. Kikerült sok ezer kérészéletű cikkem a nyomdából. A rádiótól harminc év alatt tartósan sohasem tudtam elszakadni, csak a hatvanas években vonzott el onnan pár esztendőre a tévériporteri munka. Alapítása, 1967 óta vezetem a német nyelvterületen terjesztett Budapester Rundschau sportrovatát. Boldog ember vagyok, ha milliomos lennék, fizetnék azért, hogy azt végezhessem, ami a jelenlegi munkám, írjak, riporter legyek.
Végeztem az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen és a Testnevelési Főiskolán. Hat nyelven próbálgatok érintkezni külhoni emberekkel, de egyet sem beszélek igazán jól. Talán-talán valamennyire a magyart.
Zsolt István - A pálya közepén
Örömmel jelenteti meg a Magvető Kiadó Zsolt Istvánnak, a kitűnő, világszerte ismert labdarúgó-játékvezetőnek irodalmi értékű emlékezéseit több évtizedes sportpályafutásáról, amelyről így vall könyvében: "Ha valaki annyira szereti a legnagyobb tömeget megmozgató sportot, mint én, és annyira szeret egyedül lenni, mint én, akkor csak ott találkozhatunk: a pálya közepén... Itt senkihez nem tartozni, itt mindenek fölé emelkedni, itt mindent és mindenkit kézben tartani, elérni egy vacak síppal a tökéletes magányt, ez volt az értelme az én kedves szenvedélyemnek, a játékvezetésnek."
Tulajdonképpen mi is a szerepe a játékvezetőnek? Némi öngúnnyal válaszol a kérdésre A pálya tartozéka című fejezet: "Tartozék a vonalazás, a gyep meg a sarokzászló meg a kapufa. Meg a játékvezető." A könyv lapjain egymás után elevenednek meg a magyar labdarúgás felejthetetlen - néha kellemetlen - epizódjai: az 1954-es svájci világbajnokság, ahol szó esik a Sztárokról, "akik szerették a pénzt, de rajongtak a labdáért", no meg rólunk is, a Szurkolóról...; a Fapálcikás mozaikok című fejezetben az 1964-es tokiói olimpia: "...egy ország, több mint százmillió emberrel, ahol nincs egyetlen szék, ágy, kés, villa..." És a 6:3.
Nagy Béla - Fradi futballévszázad
Fradi és foci elválaszthatatlanok. Az immár 95 éves Ferencvárosi Torna Club legnépszerűbb szakosztályának fényképes történetét tartja a kezében az érdeklődő olvasó. És kit ne érdekelne az FTC futballkrónikája? Sokan életük részének tartották, és nevét imaként mondották. A sok régi történet személyes találkozások, egykori újságok, jegyzőkönyvek elsárgult lapjairól kel életre a Fradi avatott krónikásának tolmácsolásában.
Stanley Matthews - Életem a labdarúgás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Várkonyi Sándor - Mivé lettél, futballkirály?
Várkonyi Sándor a Népsport munkatársaként, majd rovatvezetőjeként harminc éven keresztül végigkísérte a magyar futball szárnyalását, majd lejtmenetét. Tudósított a sikerekről, de az évek múlásával látnia kellett a lassú leépülést is. Így születtek a most csokorba fűzött szösszenetek. A kötetet interjú zárja. A komédiások fejedelme, Hofi Géza beszél arról, hogy ő a futball alatt egészen más játékot ért, mint amilyet nálunk játszanak. Hofi ezt az interjút 1998-ban a Foci magazinnak adta. Azóta mintha megállt volna az idő... A könyvben benne van a magyar futball közel fél évszázada, könnyed feldolgozásban. Egyfajta emlékkönyv, de ha valaki úgy érzi, a karcolatok közül nem egy ma is ismerősnek tűnik, az a véletlenek játéka csupán.
Détári Lajos - Pietsch Tibor - Détári
Alig múltam huszonnégy, amikor elvitt volna a Barcelona, ám az illetékes elvtársak nem engedtek el, mert kevesellték az egymillió dolláros ajánlatot. Nem sokkal később egyikük mosolyogva megkérdezte tőlem: Döme, az Eintracht Frankfurtba vagy a Monacóba akarsz menni? Mondtam, hogy a Monacóba. Néhány nap múlva közölték velem, hogy mehetek – a Frankfurtba. Így indult a külföldi karrierem. Aztán fantasztikus sikerekkel, csodás élményekkel végződött.
És mégis... Nem tagadom, még ma is van bennem keserűség. Hiszen ha belegondolok, hogy a Barca kétszer, a Juventus úgyszintén kétszer csábított, a Milanhoz pedig előszerződésem volt, akkor... Noha odahaza hét vastag album őrzi a rólam megjelent cikkeket, immáron az ötvenen túl arra jutottam, talán egy könyvet is megér a történetem. Elmesélem hát, hogyan jutottam az Állami lakótelep szoba-konyhás lakásától a luxusig, a futballtól a pingpongig (és vissza), az Aszfaltútépítőktől a világválogatottságig, no és az aljas rágalmaktól az egytől egyig megnyert perekig. Nincs tabu, őszintén beszélek az utamat sokáig egyengető apósomról, Komora Imréről, továbbá Mezey Györgyről, Mexikóról, gólokról, lövőcselekről, felejthetetlen győzelmekről és persze az örökké fájó kudarcokról. Más szóval, mindenről és mindenkiről. Különösképpen magamról. Elöljáróban csak annyit: bár az első igazolásomon nem ez áll, a nevem Détári Lajos...
Mező László - Futball-adattár I-II.
Ez a könyv elsősorban újságíróknak, tévé- és rádióriportereknek, valamint labdarúgó szakosztályokban tevékenykedő vezetőknek, edzőknek nyújthat segítséget, tájékoztatást. Remélem azonban, hogy a legnépszerűbb, a legnagyobb szurkolótábort mozgósító labdajáték szerelmesei közül is sokan fogadják majd szívesen.
A kéziratot 1985. június 30-án zártam.
Nagy Béla - Fradival a föld körül
Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.
Az FTC labdarúgói a világ 265 városában
Varga Lajos - A Miskolci Vasutas Sport Club története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Szepesi György - Gól! Góóóól! 2000 gól!
Egy jó riportkönyv sikerét több tényező szabja meg: érdekes-e a feldolgozásra kerülő téma, követik-e egymást változatos és mozgalmas események, amelyek felkeltik, majd fokozzák az olvasó kíváncsiságát, végül pedig rendkívül fontos kérdés, hogy a szerző szemléletesen, olvasmányosan tárja-e fel élményanyagát?
Úgy érezzük, jelen esetben valamennyi kérdésre egyértelmű igennel felelhetünk. Hiszen a magyar sport és ezen belül főleg a labdarúgás eseményei a szurkoló számára az az ún. "örök téma", amelyről mindig szívesen olvas. 1945-től napjainkig sportéletünk olyan változatos és mozgalmas volt, amely egymagában is leköti az olvasó figyelmét. Ami pedig a szerző stílusát illeti: Szepesi Györgyöt az elmúlt 18 év - mintegy ezer közvetítése és kétezer "gól" kiáltása - során úgy ismerte meg a sportközvélemény, mint akinek szavai szinte "láttatják" az eseményeket a rádióhallgatóval, s akár több ezer kilométer távolságból is elénk tudja varázsolni a zöld gyepen történteket. S Szepesi György kimagasló rádióriporteri kvalitásait sikeresen "menti át" könyvébe is.
Érdekes és izgalmas könyvet tart kezében az olvasó, amelyet így is nevezhetnénk: egy kis sporttörténelem...
Mező László - Borsod Volán futballkrónika
A történelemben ötven év nem nagy idő. Egy sportegyesület életében azonban jelentős jubileum. Öt évtized után már érdemes megállni egy pillanatra és visszatekinteni a múltra.
Ez a kiadvány amelyet az olvasó a kezében tart a Borsod Volán SE labdarúgó szakosztályáról szól. Felelevenednek a fél évszázad alatt történt mérkőzések. A szép győzelmek ugyanúgy, mint a fájó vereségek.
Nem volt könnyű dolgom, amikor a Borsod Volán labdarúgó történetének megírására vállalkoztam. Főleg a kezdeti évek első lépéseiről lehetett nehezen információkat szerezni. Később, amikor egyre magasabb osztályokban kergették a kék-fehér mezes focisták a labdát már könnyebben ment az adatgyűjtés.
A krónikában igyekeztem a felkutatható legrészletesebb adatokat közölni. Az elmúlt harminc évről ez maximálisan sikerült. Közel ezer bajnoki mérkőzést böngészhetnek a Volán színek barátai összeállításokkal, gólszerzőkkel. Az egyes bajnokságok után kicsit részletesebben elidőzünk majd a csapat értékelésével kapcsolatban. (Tabella, az adott bajnokságban szerepelt játékosok - mérkőzés és elért góljaik számának feltüntetésével - és edzők nevei.)
Külön fejezetben kerülnek górcső alá a statisztika fegyverével a 30 év bajnoki szereplései. Köszönetet mondok a Megyei Könyvtár és a Herman Ottó Múzeum könyvtára dolgozóinak segítségükért. Külön köszönetemet fejezem ki egy nagyszerű és önzetlen sportembernek
Tóth Józsefnek, aki sokat segített az 1954-63 közötti időszak eseményeinek pontosításában.
A. könyvben megszólal néhány régi és mai játékos, edző, sportvezető is. A képmelléklet pedig igyekszik megkönnyíteni a régi eseményekre, csapatokra való visszaemlékezést.
Az ötven év alatt sok sikert ért el a Borsod Volán és jogelődei. Remélem semmi fontos esemény nem maradt ki az anyagból. Fél évszázad alatt több száz labdarúgó kapott helyet a csapatban. Sokan tevékenykedtek edzőként és sportvezetőként is a gárda mellett. Igyekeztem mindenkinek a nevét feltüntetni. Erőfeszítéseim ellenére is előfordulhat azonban, hogy néhány sportember neve kimaradt jóllehet sporttevékenységükkel rászolgáltak volna a könyvbeli szereplésre. Tőlük elnézést kérek.
Miskolc, 1997. november 30.
A Szerző
Szarka Sándor - Gáspár Tibor - 25 éves a Répcelaki Bányász Sportkör
A sportszerető olvasó a Bányász Sportegyesület negyedszázados eredményeit, eseményeit megörökítő krónikát veheti kézbe. Azt a krónikát, amelyet két lelkes sportbarát, a jelenlegi elnökség tagjai állítottak össze nem kis munkával.
A Sportegyesületünk tulajdonképpen fiatal, hisz 25 év nem nagy idő.
Ugyanakkor, ha ezen időszak fejlődését, történéseit nézzük, rendkívül eseménydús időszak volt egyesületünk életében.
Az alakuláskor egy szakosztályos mostoha körülmények között működő egyesület az elmúlt időszakban 5 szakosztályos, korszerű, a mai követelményeknek megfelelő sportlétesítménnyel rendelkező falusi viszonylatban meghatározó egyesületté fejlődött.
Bázis szervünk a Szénsavtermelő Vállalat és annak dolgozói folyamatos támogatásával, segítségével értük el, hogy 3 labdarúgó-, (ebből 2 füves) bitumenes kézilabda-, atlétikai-, tenisz-, valamint műanyag borítású automata iker tekepálya, korszerű öltözők, fürdők állnak a sportolók rendelkezésére.
Mondhatjuk, az egyesület együtt fejlődött a vállalattal. Ez a sportkrónika az egyes szakosztályok eredményeinek tételes felsorolásával a Bányász Sportegyesület sikereit, kudarcait eleveníti fel.
Nagyon sok szeretettel ajánljuk e kiadványt az egyesület tagjainak, szurkolóinak, volt és jelenlegi versenyzőinek, minden kedves sportbarátunknak.
A könyv lapjain felvillanó események, arcok, sikerek jelentsenek kellemes időtöltési az olvasónak.
Répcelak, 1990.
Zimányi Róbert G. - Góóól-öröm
A foci a világ legnépszerűbb játéka, kérdezzünk meg bárkit. A könyv elolvasása után azt is megállapíthatjuk, hogy mindenkit képes magával ragadni egy Európa-bajnokság különleges hangulata. Nem kell férfinak, de még focirajongónak sem lenni ahhoz, hogy mindenki a foci bűvöletébe essen. Mitől és miért változik meg pillanatok alatt minden a kontinenstorna ideje alatt?
Az érdekes (egyben igaz) sztorikkal teli élménybeszámoló mindenkinek kellemes pillanatokat szerezhet, aki szeretné megismerni és átélni, egy világeseménynek is bátran nevezhető rendezvény mellett a mindennapi valós utcai történéseket – minden olyan eseményt, ami kimaradt a hírekből és a tudósításokból. Azaz mindenkinek ajánljuk a könyvet, akit érdekel, milyen is valójában a mérkőzések mellett és a színfalak mögött egy foci Európa-bajnokság, milyen bulikba csöppenhetünk bármikor a mérkőzések alatt és között, a rendező ország(ok) bármely pontján.
Nagy Béla - Fradi futballkönyv
A könyv, amely olyan mennyiségű adatot tartalmaz az 1899-1985 közötti időszakról, hogy pontosan összefoglalni nem is lehet.
Csak címszavakban a tartalomból:
helyezések, bajnokcsapatok fényképei, nemzetközi kupaszereplés, becenevek, újoncok, kapusok, csapatkapitányok, Európa- és Világválogatott labdarúgóink.
Minden kommentár nélkül álljon itt egy idézet a könyvből:
“Ezt nem hittem volna. Erre még gondolni sem mertem. Én mindent megtettem a Fradiért, de hogy ezek a koldusszegény fiúk ilyen ajándékban részesítenek és ilyen csodálatos módon, ez mélységesen meghatott. Most már nem törődöm az ellenségekkel, akik mindent irigyelnek, mindenben zavart keltenek. Én a Ferencvároson keresztül a magyar sportért dolgozom és akik bíznak bennem, nem fognak csalódni. Halkan, csendesen, szinte észrevétlenül kivívjuk nagy céljainkat. Amit mondok, nem klubpolitika, hanem maga a magyar sport, amelynek érdeke, hogy egy jó Ferencváros legyen.
Dénes Tamás - Hegyi Iván - Lakat T. Károly - Az otthon zöld füvén
Dénes Tamás, Hegyi Iván, Lakat T. Károly szerzőtrió harmadik közös könyve ezúttal a magyar labdarúgás legérdekesebb, legemlékezetesebb bajnoki és hazai kupamérkőzéseit dolgozza fel. Illetve annál lényegesen mélyebbet merít: a pályán történt események taglalása mellett bepillantást enged a kulisszák mögé, s már-már történelmi alapossággal összegzi különböző korok és korszakok sajátosságait.
Nincs olyan nagy sztár a magyar labdarúgás 112 éves történetében, aki ne szerepelne ebben a könyvben, nincs olyan nagyon emlékezetes, sorsfordító 90 perc, amely kimaradt volna. Ezzel szemben kiderül például, hogy melyik volt az első bundameccs vagy a legnagyobb gólkülönbségű élvonalbeli bajnoki összecsapás. Elmesélik a szerzők a Hungária (MTK) önfeloszlatásának és az erdélyi klubok visszatérésének igaz történetét, mint ahogy az ötvenes évek különös históriáit is.
Kiderül, hányszor nem volt elég egy szezonban száz gól sem a bajnoki cím elnyeréshez; melyik csapat lett úgy bajnok, hogy fél éven át nem játszott otthon; hogy hogyan bukta el kétszer is Verebes József MTK-ja az utolsó fordulóban a bajnoki címet; s hogy miért verték meg a Fradi szurkolói még a saját játékosaikat is. Megtudhatjuk, mit jelentett a szocialista kapitalizmus.# Negyven egyesület került fel a "szereplők" listájára. Ahogyan a szerzőhármastól megszokhattuk már, a trió ezúttal is egy különlegességet ajánlanak a "félidőre": ezúttal a magyar filmek és a futball kapcsolatát eleveníti fel. A repertoárban olyan klasszikusok szerepelnek, mint a Civil pályál, a Két félidő a pokolban és A Csodacsatár.
Mező László - Martfűi Sportnapló
Nem az első munkám a Martfűi Sportnapló. Több egyesületnek elkészítettem már a történeti leírását, vagy egyes szakosztályainak krónikáját. Minden hízelkedés nélkül mondhatom azonban: az egyik legkedvesebb, a hozzám 1egközelebb á1ló ez a könyv, amelyet a Tiszte1t olvasó a kezében tart.
Az oka egyszerű. Sok helyen megfordultam az országban sporttörténeti munkáim, során. Soprontól Gyuláig, Ajkától Tapolcáig, Balassagyarmattól Szegedig, hogy csak néhány helyet említsek. Ilyen nagy sportszeretetről azonban egyetlen helység sem tett tanúbizonyságot. Az 50 év során Martfűn /e könyv zárásáig 1991. június 30-ig/ mintegy 16 szakosztály működött hosszabb-rövidebb ideig. Ez már önmagában is óriási dolog, hiszen a város /a klub működésének időben nagyobb részében község, illetve nagyközség/ lélekszáma nem nagy. Mégis évekig stabil NB I-es nagy és kispályás férfi kézilabda csapat működött, de a többi szakosztály is jelentős sikereket ért el.
Tevékenységem során nagy segítséget kaptam a Verseghy Ferenc Szolnok Megyei Könyvtártól, a TF Könyvtártól, a Tisza Cipő Szerkesztőségétől. Fontos megemlítenem Szenczi Józsefet, aki nagyon sokat segített az interjú alanyok felkutatásában. Sajnos vele nem sikerült riportot készítenem, ugyanis 1991. nyarán /amikorra terveztük a beszélgetést/ már nem dolgozott a városban.
Kétszer egy hetet töltöttem Martfűn a hangulatos és szép kisvárosban. Mindenki, akit megkértem készségesen segített, útbaigazított, tájékoztatott. Nos lehet, hogy ez Martfűn természetes, de higgyék el nem mindenütt...
A következő könyv a város sportjának történetét örökíti meg. Fél évszázad a történelemben nem nagy idő. Egy sportkör életében azonban igen. Ötven év elteltével már érdemes egy pillanatra megállni és visszatekinteni a múltra. A 16 szakosztály közül 14-nél riportokat is olvashatnak majd a tisztelt olvasók. Régi és mai sportvezetők, sportolók, edzők nyilatkoznak. Remélem ez kissé színesebbé, olvasmányosabbá teszi szerény munkámat.
Az elmúlt 50 évben az egyesület sok sikert ért el. Igyekeztem tevékenységem során arra törekedni, hogy semmi lényeges eredmény ne maradjon ki a könyvből. Sajnos - főleg az első években - a sajtó aránylag kevés sporteseményt közölt. A visszaemlékezések sem lehetnek teljesek, pontosak ennyi év távlatából. Előfordulhat tehát, hogy néhány személy neve kimaradt, jóllehet sporttevékenységükkel rászolgáltak volna arra, hogy a nevük szerepeljen. Tőlük elnézést kérek.
A szerző
Győr Béla - A honvéd sportegyesületek története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Lukács László - Szepesi György - A magyar olimpiai aranyérmek története
1896-1992
Könyvünk a magyar olimpiai aranyérmek történetét eleveníti fel, az elsőtől a százegyedikig, Hajós Alfrédtól Gedó Györgyig ismerkedünk meg újra, eddiginél részletesebben az olimpiák magyar bajnokaival, pályafutásukkal és győzelmükkel. A számtalan fényképpel, dokumentummal gazdagított mű magától értetődően tartalmazza egyben az olvasók körében annyira kedvelt táblázatokat, névsorokat, adatokat is.