Angolkeringő Esszék ​a kortárs angol irodalomról

Benyovszky Krisztián - A ​jelek szerint
"Az ​egyik detektívtörténet olyan, mint a másik, mondhatnánk, és nem is járnánk messze az igazságtól. Uniformizált műfaj, a meglepő befejezés ellenére is kiszámítható fogásokkal, elbeszélő trükkökkel. Konvenciókból, toposzokból él, népszerűsége mégsem szűnik. Olykor még az ún. »magas irodalom« is kacérkodik vele. Utánozza, parodizálja, élvezettel és önfeledt játékossággal rúgja fel kátékban rögzített szigorú szabályait. Ilyen művekről szól ez a könyv. Amelyek egyrészt krimik, másrészt mégsem azok. A határokról, ha vannak, műfajok és nemzeti irodalmak közt. Arról a műfaj teremtette ismerős, változatlanul lakható világról, ahová mindig jó visszatérni..." - olvassuk a kötet bevezetőjében. A jelek szerint a detektívtörténet műfajával, értelmezési hagyományaival és újabb elméleti megközelítéseivel foglalkozik. A szerző ismerteti, rendszerezi és kommentálja a teória idevonatkozó eredményeit (mindenekelőtt Tzvetan Todorov, Bényei Tamás, Daniela Hodrová, Miroslav Petricek, Stanislaw Balbus munkáit), könyve második részében pedig magyar (Lengyel Péter, Darvasi László, Tar Sándor, Németh Gábor és Szilasi László), cseh (Josef Skvorecky, Karel Capek) és szlovák (Tomás Horváth, Pavel Vilikovsky) prózai művek elemzésén keresztül mutat rá a műfaj közép-európai emléknyomaira.

Gyergyai Albert - Késői ​tallózás
A ​XX. századi magyar esszé great old man-jének új tanulmányai változatlan intellektuális szenvedéllyel folytatják a magyar, de főképpen a világirodalom, az egyetemes, humanista kultúra értékeinek közvetítését a szélesebb olvasóközönséghez, éppúgy, mint fél századon át, korábbi tanulmányaiban. 1962-ben a "Klasszikusok", 1965-ben a "Kortársak" nyitott ablakot a világirodalom legjelentősebb életműveire, s 1968-ban "A Nyugat árnyékában" a század magyar irodalmát megteremtő mozgalmat idézte fel. E gyűjtemény közvetlenül azokhoz csatlakozik, s akár Sévignéről, akár a G. Kellerről, Baudelaire-ről, Gide-ről, Colette-ről írt tanulmányt tekintjük, újabb és újabb bizonyságát látjuk annak, hogy világirodalmi stúdiumainkhoz immár nélkülözhetetlenek Gyergyai Albert útmutató szavai. A kötet a tanulmányokon kívül néhány rövidebb, egy-egy lényeges részletre koncentráló arcképet, esszét is tartalmaz, Georges Sandról, Moliere-ről, Rousseau-ról, Superville-ről például, de a kötet e fejezete legfőképpen Gyergyai Albertről rajzol portrét, az ő ízléséről, személyes vonzalmairól, emelkedett műelemzési modoráról, melyet a kötet végén szereplő versmagyarázatai a lírikus intuíció adámányával egészítenek ki.

Vahot Imre - Vahot ​Imre emlékiratai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - "Komp-ország ​megindult dühösen Kelet felé újra"
2013. ​november 21-én a Politikatörténeti Intézet konferenciát és költői estet rendezett Ady magyarsága és modernsége címmel, hogy elemezze, értelmezze a költő és publicista munkásságnak újraéledő, egyre növekvő vonzerejét, időszerűségét, sőt meghökkentő frissességét. Szenvedélyes józansággal vallanak erről a konferencia nyomán szerkesztett kötet eredeti Ady-írásai, a mai esszéisták és tudósok előadásai, valamint négy kortárs költő Ady ihlette lírai reflexiói. A nemzeti emlékezet, a kulturális örökség állandó frissítése és önkorrekciója szerves és elengedhetetlen folyamat. Ám a múlt - napjainkban sűrűn tetten érhető - erőszakos és ideologikus "emlékezetpolitikai" átírása éppen hogy sérti a nemzeti kultúra gazdagságát, hitelét és jövőjét. A demokratikus humanista és européer patrióta Ady modern szellemét is.

Szegedy-Maszák Mihály - Márai ​Sándor
Márai ​Sándor a nyugati magyar emigrációnak és a hazai magyar irodalomnak egyaránt kiemelkedő alakja - ezért is elképzelhetetlen a két háború közötti irodalomtörténet hiteles megismerése az ő életművének feldolgozása nélkül. E most megjelenő kötet segíthet helyreállítani a magyar irodalom erőszakkal megszakított folytonosságát - ugyanakkor megakadályozhatja a hamis mítosz kialakulását és a pályamű túlértékelését is. Szegedy-Maszák könyve az első olyan elemzés, amely a teljes életművet dolgozza fel, a jelen pillanatban még hozzáférhetetlen - az író emigrációjában született - alkotások részletes bemutatásával.

Galsai Pongrác - Páternoszter
Galsai ​Pongrác új kötete érdekes és élvezetes olvasmány, s egyúttal elgondolkodtató írások gyűjteménye. Műfajilag is meglehetősen elegyes, amit csinál: nem ír szabályos novellát, emlékezést, esszét, portrét vagy kritikát. Inkább afféle irodalmi mindenesként beszél az életről és az irodalomról, a művészetek körüli dolgokról. Nagy vihart kiváltó vitairatot szerkeszt az iskolai verselemzésről (Vörösmarty, a vég cigány), a modern versek érthetetlenségéről, alkotáslélektani kérdésekről elmélkedik, önéletrajzi elemekkel telitűzdelt, a szokásosnál is szubjektívebb esszéket rögtönöz, gyerekeivel megesett anekdotákat mesél el, a szigligeti alkotóház légkörét villantja fel, írói és színészi arcképeket vázol, Krúdy Gyula kedvenc ételeit idézi élvezettel, vagy éppen Karády Katalin dalainak egykori sikeréről és társadalmi jelentéséről beszél. Mindezt azonban úgy csinálja, őszintén és lelkesen, hangulatosan és közvetlenül, kicsit frivolan, kedves élvetegséggel, mégis mindig bizonyos bájjal, szellemesen, hogy azonnal belopja magát az olvasók szívébe. S meggyőző érvei mellett leginkább azzal hat ránk, hogy minden sorából kiderül, szereti és élvezi az életet. Minden megpróbáltatás, nyűg és akadály ellenére szépnek, jónak tartja, olyasvalaminek, aminek minden perce ajándék, csodálni való gyönyörűség, s ezenfelül még olyannak, amin javíthatunk, okos céljaink érdekében változtathatunk. Ezért is mutat rá hibáinkra, butaságainkra és gyarlóságainkra sziporkázó ötletességgel, érzékletesen.

Ismeretlen szerző - Angol ​romantika
A ​kötet az utolsó három évtized elméleti vitáinak eredményeként radikálisan megváltozott romantikus kánonnak megfelelően ad válogatást az angol romantika legnagyobb alakjainak eddig magyarul még meg nem jelent elméleti írásaiból, naplóiból, leveleiből.

Susan Sontag - Egyidőben
"Minden ​érdekelte. Ha egy szóval kellene megidéznem, azt mondanám: mohóság" - írja Susan Sontagról - egy évvel a halála után - fia, David Rieff. S azt is írja: "Tudom, hogy különös súlyt ad ennek a könyvének az az tény, hogy az utolsó." Susan Sontag 2004-ben hunyt el, s ez a kötete, melyen utolsó éveiben aktívan dolgozott, korántsem valamiféle összegzés, hanem egy olyan, valóban bámulatosan mohó olvasó és gondolkodó könyve, aki még mindig érzéki gyönyörűséggel fedez fel méltatlanul elfeledett írókat önmaga és mások számára - s lelkesen, sőt harciasan igyekszik meggyőzni minket, hogy olvasnunk kell őket (mert a XX. század legnagyobbjai közé tartoznak): Victor Serge-t, Leonyid Cipkint, Anna Bantit, Halldór Laxnesst. És egyben egy olyan bátor gondolkodó könyve, aki a politika kérdéseiben is hallatja a szavát, és 2001. szeptember 11. után az elsők között meri bírálni a Bush-adminisztrációt, és óriási felzúdulást kelt, amikor azt írja például: "Ami a bátorság (önmagában morálisan semleges) erényét illeti: sok mindent lehet mondani a keddi mészárlás elkövetőire, de azt, hogy gyávák voltak, semmiképp." S bizonyos értelemben mégiscsak összegzés ez a könyv, jóllehet maga Sontag nyilván nem annak szánta (hiszen a rák utolsó rohama előtt is tele volt tervekkel): egy-egy esszében tömören összefoglalja azt, amit az őt egész életében izgató kérdésekről - az irodalomról és a fordításról, a szavak erejéről, a történetmondásról, a szépség természetéről, a szépség és az erkölcs viszonyáról vagy épp a fényképezéről - gondolt.

Maár Judit - A ​drámai és az elbeszélő szöveg szemantikai vizsgálata
A ​kötet a drámai és az elbeszélő szövegek szemantikai szempontból történő vizsgálatát tűzi ki célul. A műfajelmélet alapvető kérdéseit új aspektusból, a jelentéstan, ezen belül a szövegszemiotika ?szűrőjén? keresztül fogalmazza meg. Az első fejezet általános kérdéseket tárgyal, néhány műfajelméleti tradíciót elevenít fel, és meghatározza az elbeszélő, illetve drámai szöveg szemantikai struktúráit. A második és harmadik fejezet ezek részletes elemzését és összevetését tartalmazza, meghatározva a két szövegtípus közötti alapvető hasonlóságokat, illetve eltéréseket.

Lionel Trilling - Művészet ​és neurózis
Az ​elmúlt három évtized egyik legnépszerűbb, legnagyobb hatású amerikai irodalomkritikusát, közíróját és tanáregyéniségét ismerheti meg az olvasó a kötet esszéiből.(...) mi, alapvetően más szemléletű magyar olvasók is sokat tanulhatunk.

Deák Tamás - Káprázat ​és figyelem
A ​Káprázat döntő olvasmányélményeimből származik, mielőtt még megérteném őket, Nélküle figyelmem meddő, nem tud mit kezdeni tárgyával. Minden inger, a műveké is, személy szerint hat. A tanulmányozásukban különböző módszerekkel versengő tudományok persze nem sokat adnak a személyekben elváltozó művészi ingerekre, hiszen esetlegesek, nehezen indokolhatóak, olykor megfoghatatlanok. A művészi élmény - miként az élet - inkább titkolja, semmint hirdeti az értelmét. A káprázat meg az általa átforrósodott figyelem nem helyettesítheti a tudományok alapos vizsgálódásait; a figyelem pedig többet lát, ha tanul belőlük. De a tudományok sem pótolhatják a személyes élményekből fakató megismerést, mely bár kevesebbet, de másként és közvetlenebbül szól a művekről. Számomra a fontos olvasmányok önéletrajzi cselekmények voltak, mindaz tehát, amit írtam róluk: legföljebb irodalom. A nézeteim sem oly kérlelhetetlenek, mint a tudósoké; néhol inkább csábítólag, mint módszeresen próbáltam megalapozni őket. Az elfogultságomat meg éppenséggel nem takargattam. Arról írtam, amit szeretek, s így - óhatatlanul - önmagamról is. (Deák Tamás)

Kenneth Macleish - Stephen Unwin - Kalauz ​Shakespeare drámáihoz
A ​kötet az alábbi Shakespeare drámák kalauza: A felsült szerelmesek (Lóvátett lovagok); Ahogy tetszik; A két nemes rokon; A két veronai nemes; A makrancos hölgy; Antonius és Kleopátra; Athéni Timon; A velencei kalmár; A vihar; A windsori víg nők; Coriolanus; Cymbeline; Hamlet, dán királyfi; IV. Henrik, I-II. rész; V. Henrik; VI. Henrik, I-II. rész; VIII. Henrik; János király; Julius Caesar; Lear király; Machbeth; Minden jó, ha vége jó; Othello; Pericles; II. Richárd; III. Richárd; Romeo és Júlia; Sok hűhó semmiért; Szeget szeggel; Szentivánéji álom; Téli rege; Tévedések vígjátéka; Titus Andronicus; Troilus és Cressida; Vízkereszt vagy amit akartok.

Báthori Csaba - Ellenmérgek
Élesen ​és pontosan látnom csak kinn adatik: már messziről csodálom a Körösök völgyének fordulóit, az erdő ölelte szurdokok szagát, a parányi alakokat és betűket a román útjelzőtáblákon, a kidőlni készülő jelzőkarókat, póznákat, házereszeket, útmenti-árokparti vendéglők madárdúcait, az ismerős és ismeretlen lejtőket, a zöldeskék legelőszegélyeket, dombhátra felfutamló kispusztákat, a kavicsok leskelődő hunyorgását a göröngyös aszfaltok oldalában, és minden színt és látványt, amit csak ez a keletre lejtő pokoli paradicsom kínálni képes. (Eleink és az utódok) Báthori Csaba új esszékötete három egységre tagolódik. Az első az utóbbi két évben írott jegyzeteket fogja össze, és többnyire az irodalmi művek – versek – olyan jegyeit elemzi, amelyeket a hagyományos esztétikai szemlélet elhanyagol: a mű „méreteit”, a „befolyások” természetrajzát, a magány és a mű kapcsolatait, vagy éppen egy-egy költői életművet a maga egészében.  A második rész a szerző romániai – főleg a Gyimesekben szerzett – élményeit rögzíti személyes hitellel, aprólékos figyelemmel, távoli magyar és román attitűdök iránti érzékenységgel.  A harmadik részben kaptak helyet Báthori Csaba olyan kisebb irodalmi elemzései, amelyek egy-egy hazai vagy világirodalmi művet mutatnak be, illő rövidséggel, de a mélyebb észrevétel és megmérés szándékával.  Az egész kötet, reméljük, tükrözi a szerzőnek azt a szándékát, hogy hasznos, gyógyító „ellenmérgeket” adjon az olvasónak: segítse abban a ragaszkodásban, amelyet az igazi nagy irodalmi szövegek iránt táplál.  A könyvet egy rövid beszélgetés zárja.

J. R. R. Tolkien - Szörnyek ​és ítészek
J. ​R. R. Tolkien tudományos igényű írásai legtöbbször csak a kutatók érdeklődésére tartanak számot, ez a kötet mégis minden magyar Tolkien-olvasó számára érdekes olvasmány lehet. Ezeket az írásokat ugyanis Tolkien nem kimondottan a szakmai közönségnek, inkább előadásnak szánta, épp ezért kitűnő keresztmetszetét adják szakmai érdeklődésének és tudományos munkájának. A Beowulfról, az óangol költészetről, a Sir Gawain és a Zöld Lovagról a magyar közönség Tolkient olvasva az egyik legjobb kommentátorral találkozhat ebben a kötetben; fejtegetései a tündérmesékről, a valós és fiktív nyelvekről, a fordításról vagy az oxfordi egyetemről kiválóan mutatják műveltségét, kultúrtörténeti és irodalmi gondolkodásának széles horizontját. Tolkien egyik legfontosabb „háttér-kötete" ez, amelyben külön talán kevés szó esik az általa teremtett Középföldéról, mégis az irodalomról, kultúráról, nyelvről szóló érzékeny elemzések mögött bepillantást nyerhetünk Tolkien írói hátterébe, abba a kamrába vagy könyvtárba, ahonnan az ő Középföldéje előbukkant.

Karancsy László - Tolsztoj ​lélekábrázoló módszere
Az ​erkölcsi öntökéletesítés, a krisztusi szeretet és a nem ellenállás nagy orosz író-prófétájának filozófiai nézeteiből szükségszerűen következik a "belső ember" mennél teljesebb és mélyebb megmagyarázásának igénye. Különösen mélyre hatol Tolsztoj a lelki ellentmondások, a belső folyamatok, a jellemátalakulások, az érzelmi kapcsolatok, valamint a testi és lelki jelenségek, illetve a külső és a belső valóság közötti összefüggések feltárásában. Tolsztoj életművének e jellegzetességeit vizsgálja a könyv, valamint azt a sajátos formavilágot - különösen az ún. "lélekdialektikát" és a belső monológot -, amely a tolsztoji lélekábrázolást napjainkig ható világirodalmi jelentőségű művészetté emeli. A szerző törekszik az eddigi, hasonló irányú Tolsztoj-kutatások eredményeinek felhasználására és összefoglalására is, szükség esetén vitába bocsátkozva egyes korábbi nézetekkel. Különös figyelmet fordít az _Anna Karenina_ c. regényre, amelyben a tolsztoji lélekrajz csúcspontját látja.

Csorba Piroska - A ​kesztyű
Csorba ​Piroska Az én tankönyvem sorozat után stílusparódiákat írt. Mondjuk így: a komoly tanárnő, aki a diákokat megtanította kesztyűbe dudálni, most kesztyűt dob a saját arcába, a kesztyű leesik, ő fölveszi. Forgatja és kiforgatja, el van vele. Komoly és komolytalan ugyanazt próbálja megértetni, ugyanarról beszél, irodalomról, formáról. Csorba Piroska a tankönyvírás nehéz munkája után megajándékozta magát és olvasóit a játék nehezével is. Eszterházy Péter

Ismeretlen szerző - Havon ​delelő szivárvány
Pályatársak ​és a költőóriás tisztelői vallanak Nagy Lászlóról ebben a kötetben. Esszék, versek, levelek, tanulmányok, prózai írások váltogatják egymást, és lassan kibontakozik előttünk a kép, amilyennek a kötet írói látták; a kor, amelyben élt és dolgozott; de elsősorban az Ember - így, csupa nagybetűvel.

Temesi Ferenc - Kölcsön ​idő I-II.
A ​kortárs magyar irodalom neves írójának rendhagyó műfajú és formátumú új munkája igazi irodalmi különlegesség: a képzeletbeli folyóirat egymást követő számaiból, folytatásos cikkeiből, apró formákból bontakozik ki a regény bonyolult, mégis rendkívül olvasmányos szövedéke.

Madarász Imre - Klasszikus ​kapcsolatok
Italianisztika ​és komparatisztika - rendhagyó értelmezésben és kapcsolatokban a neves ,,olaszos" irodalomtörténész új és újszerű tanulmányaiban. Költőfejedelem kontra egyházfejedelem: Dante és VIII. Bonifác. Giambattista Marino ,,fortuna"-ja a kortársi dicshimnuszoktól az utókor szobordöntögetéséig. Winckelmann dicső pályája és méltatlan, erőszakos halála Itáliában. A szerelmi szolgaság, a ,,cicisbeismo" kultusza és kritikája a felszabadító felvilágosodás korában. Alfieri, a preromantikus vátesz és a jelen kori ,,alfierisztikai" szakirodalom. Magyar poéta - Berzsenyi - versének olasz ,,rokonai". Mazzini, a laikus ,,apostol" és életrajzíró hagiográfusai. Pisacane, a korán jött forradalmár és kései bírálói. Egy trieszti és egy dublini író barátsága: Svevo és Joyce. ,,Útitársak" tévútjai: Alberto Moravia és Carlo Levi útleírásai a ,,létező szocializmus" országairól. Olasz költők, svéd ítészek: az olasz irodalom és a Nobel-díj. Lucrezia Borgia és Dario Fo. Hasonlóságok és ellentétek, izgalmas egybevetések. Egyéniségek és kötődések. Ami megismételhetetlenül egyedi és ami kapcsolatot teremt. Olasz klasszikusok és mai magyar olvasók között is.

Szabó Sándor - A ​magyar nyelv- és irodalomtudomány kútfői
A ​kiadvány a könyvszakmában, elsősorban a könyvkereskedelemben dolgozók, valamint a könyves szakiskolában tanulók számára kíván áttekintést nyújtani a magyar nyelv- és irodalomtudomány forrásairól és szakirodalmáról. Elsődleges feladata a források és a szakirodalom különböző típusainak a megismertetése, továbbá e kategóriák legismertebb alkotásainak a bemutatása. A tankönyv szükségszerűen válogatás, hiszen nem törekedhetett arra, hogy a tárgyalt tudományterületek segédkönyveit akár még viszonylagos teljességgel is feltárja. Az összeállítás, mint minden válogatás óhatatlanul szubjektív, vonatkozik ez elsősorban a monografikus irodalomra, ahol rendkívül gazdag könyvészeti anyagból kellett válogatni, s éppen ezért az itt bemutatott művek jobbára az egyes típusokat reprezentáló példáknak tekinthetők. Az egyes alkotások kiválasztásánál a szortiment mellett az antikvár könyvkereskedelem szempontjai is kellő súllyal érvényesültek, ezért a régibb kiadású müvek regisztrálása némileg előnyben részesült. A tárgyalt két diszciplína jellegéből adódóan az összeállítás kizárólag a magyar nyelv- és irodalomtudomány kútfőinek feldolgozására vállalkozott, s csak egészen kivételes alkalommal, pl. magyar szerző esetén került regisztrálásra egyetemes témájú alkotás. Itt mondok köszönetet lektoromnak, Kárpáti Frigyesnek értékes észrevételiért és tanácsaiért, Forgách Emőkének a kiadvány szerkesztésében nyújtott rendkívül gondos és igényes munkájáért, valamint Buda Attila, Nagy Mária és Dr. Patkósné Tóth Zsuzsanna kollégáimnak szíves közreműködésükért.