Magánügy

Buza Péter - Mire ​való a borravaló?
Buza ​Péter a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelentette meg 1981-ben a fenti című könyvét. A könyv az akkor uralkodó társadalmi viszonyokat próbálta riportszerűen ábrázolni úgy, hogy monológ formában beszéltette riport alanyait.

Révy Eszter - A ​sátánfiúk
- ​... eljön az a pillanat, amikor véglegesen úgy döntünk, hogy a sátánizmus gyakorlása az életcélunk. Hogy ezt véglegessé tegyük, hogy megpecsételjük, ehhez kell majd az emberáldozat. - Mi a célotok vele? - Hogy véglegesen, visszavonhatatlanul egymáshoz tartozunk és a Sátánhoz. - Mi vér szerint kötődünk egymáshoz és a Sátánhoz egyaránt. - Szó szerint értendő? - Igen. A saját vérünkkel és az áldozatok vérével. Ez egy valóban soha fel nem bontható, örök kapcsolat.

Moldova György - Magyarország ​szennybemenetele
Moldova ​riportkönyve ezúttal a környezetvédelem hazai állapotáról tudósít. Rakonczay Zoltán - a magyar természetvédelem jelentős alakja - útitársául szegődve járja be a hazai tájakat és szembesül erdőink állapotával, vizeink szennyezettségével, a savanyodó talajjal, s mindazzal, ami egykori és mai törvényeink kijátszásának a következménye. Nemzeti parkjaink pusztulása, elszemetesedése a gondatlan emberi magatartás következménye, a természet kirablása a rövid távú "gondolkodás" eredménye. A hortobágyi táj éppúgy elveszíti páratlan szépségét, akárcsak a kiskunsági Nemzeti Park, s hogy nem csupán a pénz, hanem a szakértelem is hiányzik a természet védelméhez, azt a Fertő-Hanság környékének "új módi" rendbehozatala bizonyítja. Ez utóbbi Nemzeti Parkban holland szakértők dolgoztak az elmúlt években, s a nemzetközi program keretében saját gépeiket adták el nekünk, melyek viszont nem illeszkednek a tájba, inkább ártanak, mint használnak. Több fejezet szól a hajdani szovjet laktanyákról, a mérhetetlen talajszennyezésről. Záhony környéke az egyik legveszélyesebb "tűzfészek", ugyanakkor itt lát először Moldova komolynak tekinthető környezetvédelmi intézkedést. Ipari üzemeink ontják a mérget a földbe, a levegőbe, pusztul a madárvilág, az elnyomorodott ózdi munkanélküliek irtják az erdőt. Szomorú és riasztó az a kép, amit elénk tár a könyv, ugyanakkor sokat tehet az egyes ember is a természet érdekében.

Ismeretlen szerző - Írószemmel ​1974
Közhellyel ​kell kezdenünk az Írószemmel, 1974 bemutatását: a legszárnyalóbb írói fantáziát is képes felülmúlni a valóság izgalmasságban, érdekességben, színességben,. S még valami: a körülöttünk zajló élet, a valóság, amelyben élünk, általában csak részleteit mutatja meg nekünk, elfedve az egész társadalom nagyobb összefüggéseit, forrongásait, nagyszerű szépségeit, esetleg fájdalmas vajúdásait. Mint már évek óta a hasonló címmel megjelenő riportgyűjteményeket, ezt a kötetünket is igyekeztünk úgy összeállítani, hogy képet adjon a mai magyar valóság jelentős áramlásairól. Irodalmi szociográfiákat közlünk írók és témájukhoz írói igénnyel nyúló újságírók tollából az 1974-es esztendőt, leginkább jellemző jelenségekről, tömegeket foglalkoztató társadalmi kérdésekről, így például a népesedéspolitikáról, a családvédelemről, a munkásosztály művelődéséről stb. Szó esik más problémákról is, amelyek ugyan szintén tömegeket érintenek, de nem állnak a közfigyelem középpontjában: az urbanizációról, a tudatváltozás jelenségeiról, a cigánykérdésről stb. S mert a kötet összeállításakor már a felszabadulás harmadik évfordulójára való készülődés légkörében élt az ország, hangsúlyosan szerepel a gyűjteményben néhány olyan írás, amely a három évtizeddel ezelőtti idők eseményeire emlékeztet.

Kármán Irén - Szemben ​a maffiával
"Elmondom, ​hogy a kisemberek azért nem mernek beszélni, mert őket egyszerűen fizikálisan tönkre teszik. Odamennek, szétverik a lakásukat, fölgyújtják az autójukat vagy beverik az ablakát… A félelem nagy úr. Bennem tudat alatt sincs félelem, mert ebben éltem le az életem. Ha féltem volna bármikor, akkor abba kellett volna hagynom a munkámat, mert nem tudtam volna élni, létezni." (Sándor István - "Papa") "Remélem, a könyv segít felejteni a rossz reflexeket. Szólni kell arról, ami bennünket bánt. A mellébeszélésről, a hazudozásról a sumákolásról, ami annyi kárt okozott és bizalmatlanságot szült. A rendszerváltásért pedig nem azért küzdöttünk, hogy ismét hallgassunk piszkos dolgokról és titkos akták vegyenek minket körül egy korrupt országban." Kármán Irén

Ismeretlen szerző - Írószemmel ​1981
Az ​Ünnepi Könyvhét egyik állandó szereplője az előző év riportterméséből reprezentatív válogatást nyújtó Írószemmel. Minthogy az 1981-es esztendőben egy kissé háttérbe szorult a riport, s egyes izgalmas kérdések inkább az irodalmi publicisztikában kaptak hangot, műfajilag tágítottuk kötetünket. A dolgozó ember teljesítményét, munkahelyi közérzetét munkájának körülményei, az üzemi demokrácia színvonala határozza meg. Ez indokolja, hogy válogatásunk több darabja is ebből a témakörből való. Mindennapi életünk megkeserítője, a civilizáció árnyéka a környezetszennyeződés. Teszünk-e ellene olyan mértékben, ahogyan ezt saját és utódaink egészsége megkívánná? A nyolcvanas években tágabb lehetőség nyílt az egyéni vállalkozásokra. Mire képes az anyagi érdekeltség, az igazi munkakedv, megvalósultak-e a vállalkozók reményei? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a riporterek. Természetesen most sem feledkeztünk meg a szociálpolitikailag nagyobb odafigyelést igénylő rétegek gondjairól.

Kordos Szabolcs - Taxisvilág, ​Hungary
Pszichológusok, ​csibészek, titkok őrzői. Ők azok, akik mindent tudnak a városról, lakóiról, a szépségekről és a mocsokról. Kordos Szabolcs, a nagy sikerű Luxushotel, Hungary szerzője ezúttal a taxisok és sofőrök zárt világába enged bepillantást. Hallgassa meg az éjszaka hangjait, üljön be a hátsó ülésre a maffiózók, az életüket elsíró háziasszonyok, dolgozó lányok, piacozó kínaiak, partira igyekvő sztárok mellé. Ragadják meg a milliárdos Ferrarijának kormányát és vegyenek részt egy lesötétített limuzin útján. Álljon be a drosztra, és tudjon meg mindent a hiénák, a ferihegyi és a pályaudvari csaták hátteréről. A Taxisvilág, Hungary lebilincselő, emberi és főleg tanulságos olvasmány egy olyan világról, amelyről csak hisszük, hogy ismerjük.

Hatvani Dániel - Életutak ​a homokhátságon
Több ​mint két évtizede fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely hatalmas változásokat hozott a szocialista társadalom és gazdaság építésében. Országunk egységes szocialista alapon gyorsabb ütemben fejlődött és - a gazdaságon belül - a mezőgazdaság olyan eredményeket ért el, amelyek a nemzetközi élvonalba emelték. Ilyen fejlődéshez az emberi hozzáértés, akarat, szorgalom és hit nélkülözhetetlen. A történelemnek tartozunk azzal, hogy ezt a nagy társadalmi és gazdasági változást elősegítő és megteremtő emberek munkáját méltassuk, megismertessük társadalmunknak és örökül hagyjuk az utókornak, mint ahogy ez a könyv is teszi.<br> Itt csak egy tucatnyi arcképet mutat be a szerző, mégis hű összetételét adj a magyar szocialista mezőgazdaság megszervezése nemcsak a parasztság, hanem az egész társadalom ügye volt. Ezt bizonyítja az a jelentős társadalmi megmozdulás, amely az átszervezés és a fiatal termelőszövetkezetek gyors megszilárdítása idején kibontakozott; s a politikai és anyagi támogatáson túl, a közvetlen személyi segítségben is megnyilvánult. Kétségtelen, hogy a legfőbb személyi erőt maga a parasztság jelentette. A parasztság a falu közös életéből jól tudta, kik azok a gazdatársak, a kik példaképei voltak a termelésben s akiket indokolt követni a nagy társadalmi és gazdasági változások idején, a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor. Megszámlálhatatlan azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a falu parasztjai árgus szemekkel figyelték, hogy belép-e egy-egy kiváló gazda a termelőszövetkezetbe. Ha igen, tömegesen követték a példát. Hány esetben fordult elő, hogy a legkiválóbb parasztembereket választották meg a szövetkezet elnökének, vezetőinak és nem csalatkoztak. A parasztság soraiból választott vezetők nagy felelősséget vállaltak. Mielőbb eredményt akartak elérni a közös gazdálkodásban, de eleget kellett tenniük az őket megválasztó szövetkezeti tagok személyi jövedelem-igényeinek is. Bizony nem ment könnyen. Különösen vonatkozik ez az olyan mostoha természeti adottságú vidékre, mint a Homokhátság. A néhány holdas paraszti parcella gazdálkodása és a több ezer holdas közös gazdaság termelésszervezése, irányítása között óriási a különbség. S ahány tag, annyi a probléma. Sok gyötrődés, álmatlan éjszaka, kudarcok és sikerek jellemezték ezt a munkát. Elmondhatjuk, hogy a parasztok közül választott vezetők mind magasabb színvonalon tettek eleget a követelményeknek; a szövetkezeti tagság, a társadalom elismerését vívták ki munkájuk nyomán. Sajnos, a nagy átalakulásnak voltak áldozatai is. A gondok, a nehézségek, sokszor a felkészültséget meghaladó követelmények több vezetőnek kikezdték egészségét és lerövidítettél életét. Ez a könyv bemutat ilyen sorsokat is.

Moldova György - A ​szent tehén
Moldova ​György fáradtságot nem ismerve járja az országot, nyitott szemmel, mindenre figyelő, izgatott kíváncsisággal nézi, vallatja a jelent, életünk hétköznapjait. Látszólag szenvtelen, tényfeltáró sorai mögött töretlen segíteni, jobbítani akaró elkötelezett szándék rejlik. Most a textilipart helyezte írói mikroszkópja tárgylemezére, és ahogy Moldovától megszoktuk, olyan izgalmas fordulatossággal, hogy hatása elől nem szabadulhatunk.

Végh Antal - Erdőháton, ​Nyíren
A ​Szamos, a Felső-Tisza és a Túr által közrefogott Erdőhát szinte az ország élő múzeuma. A középkor tárgyi emlékei - halászok, pásztorok, földművelők ősi szerszámai - itt kézen forognak még. S mintha különböző évszázadok emberei élnének együtt: a sokáig terméketlennek vélt homokos-lápos talajon jól jövedelmező almáskertek virulnak, szomszédságában azonban a nomád életmód maradványai láthatók, s néhol az elmaradottság ijesztő képei kísértenek. Ez a táj volt Végh Antal fölnevlő dajkája. Jánkmajtison született 1933-ban, a nagy múltú debreceni kollégium diákjaként tanult, s majd tíz esztendeig a Nyírségben tanítóskodott. Elbeszélései és regényei a különös-furcsa miliő végletes helyzeteit és elárvult alakjait jellemzik. Hősei nemcsak a földdel s a nyomorúsággal küszködnek, de lefojtott indulataiknak is rabjai, a mában élők pedig új életformákkal, a várossal, a nagyüzemmel ismerkednek. Végh Antal szociográfiai igényű műveit az eleve sokat sejtető, sokrétű tényanyag, a megjelenítő készség és a szenvedélyes igazságkeresés teszi értékes - és egyben érdekes - olvasmánnyá. Penészlekről írt riportja is ezért válhatott ki az \"országos feltűnés\"-nél fontosabb vitát, hasznos gondolatcserét. Sok utazás, megannyi \"megfejtésre váró\" élmény előzte meg ennek a könyvnek a születését, melynek második kiadását fogja kezébe az olvasó. A térképen megtalálható minden helység, amelynek teméntelen gondját vállára vette - és biztonságosabbá váló életét is a sajátjaként kezeli - az író. Szabolcs-Szatmárt hírből sokan ismerik (többek közt a szabadító Báthoryak, Rákócziak történelmi tettei révén), emberközelből viszont kevesen látták az 1970-es, még sokáig emlékezetes árvíz előtt. Állítólag ezen a vidéken leckéztette urát Lúdas Matyi, s ami már tény: gyilkoltak apát a fiútestvérek, hazánkban itt a legmagasabb a gyermekszaporulat, s innen jár a legtöbb férfi a legtávolabb eső munkahelyre. Kereskedők ide járnak \" a legszívesebben\" a \"legpirosabb\" jonatánért, a \"legízesebb\" borjúhúsért, pecsenyebárányért. És sürgős segítségként itt realizálódnak a szocialista Magyarország nagy beruházásai, hogy \"lekössék a hallatlan nagy munkaerő-felesleget\". Honnan indult s milyen a nyírségi ember? A korszerű mezőgazdaság térhódítása és az iparosítás hogyan hat az itt élők szemléletére? Honnan jut a mátészalkai ócskapiacra a sok tetszetős ruhadarab? Mit érdemesebb termeszteni a Szamosháton? Ilyen - és ezekhez hasonló - kérdésekre keres zavarba ejtő és megnyugtató, de mindenképp elgondolkoztató választ Végh Antal. A mulasztásokkal szemben cseppet sem elnéző, ugyanakkor - szülőföldje éltető légkörét érezve s gazdag hagyományait becsülve - a Ma igazáért is küzd, sőt a legkisebb erőfeszítést is méltányolja, ha az a köz érdekét s jövendő javát szolgálja.

Vujity Tvrtko - A ​pokol tanúja ...és ami azóta történt...
Búcsúkönyvet ​tart kezében a kedves olvasó, a Pokoli és Angyali történetek sorozat legutolsó kötetét. Aki "A pokol tanújával" tart, lebilincselően izgalmas kalandok részesévé válik. Bepillanthat egy lakatlan szigetre, a világ legszegényebb országának poklába, kacaghat egy csalókat átverő csaló furfangjain, átölelheti a világ legerősebb emberét. Ám "A pokol tanúja" még ennél is többet kínál: Tvrtko beszámol arról, hogy mi lett a filmek, könyvek főhőseinek további sorsa. Mi lett azokkal, akiket kifosztottak az afrikai levélcsalók? Hát a királynővel, aki siketsége miatt sosem beszélt, ma pedig már ezrek előtt tart lelkesítő beszédeket? Milyen csodát tett Magyarországon a kezek és lábak nélkül élő szónok, Nick Vujicic. Mi a titka? Mindezen kívül vadonatúj fejezetek és egy teljes könyv, a "Fertő, szülőknek kötelező!" is helyet kapott a kötetben. A "Fertő" gyakorlati tanácsokat ad: mit tegyünk, ha elvetemült internetes bűnözők megpróbálják behálózni gyermekünket? Tvrtko elviszi az olvasót abba a pokolba, amely nem távoli földrészek véres háborúiban, hanem akár a saját hálószobánkban leselkedhet ránk. Olykor torokszorító, olykor meghatóan könnyes vagy éppen kacagtató, de minden esetben erőt adó történetek a világ megannyi tájáról, földi paradicsomokból és nyomornegyedekből. Utazások Kolumbiától Albániáig, Magyarországtól Afganisztánig. A pokol tanúja... és ami azóta történt... A nagy felfedezések most Önre várnak.

Ismeretlen szerző - Stúdió ​'81-'84 - interjúk, vitairatok, portrék
„1980. ​november 18-án a Magyar Televízió emlékezetes nagy botrányainak egyike zajlik: útjára indul a Stúdió '80, a televízió kulturális hetilapja. Azóta eltelt több mint öt esztendő. Ilyen komoly múlttal a hátunk mögött, játszani kezdtünk a gondolattal, hogy a beszélgetésekből kiválogatunk egy kötetrevalót. Íme, az eredmény. Újraolvasva ezeket a beszélgetéseket, mi öten - Kepes András, Szegvári Katalin, Baló György, Petrányi Judit, Érdi Sándor -, e kötet összeállítói ismételten köszönjük beszélgetőpartnereinknek azokat a perceket, melyeket társaságukban tölthettünk."

Ismeretlen szerző - Írószemmel ​1971
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sztankay József - Őrjáratok
Sztankay ​József sajátos  őrjáratait  igyekszik összegezni ez a kötet, a riporter felfedező útjait térben és időben a haza tájain és történetében. Az elmúlt közel negyedszázad alatt napilapokban megjelent írásait állította össze, abból az alkalomból, hogy ebben az esztendőben 70. évfordulóját ünnepelhetnék hadrakelésüknek azok az elődök, akik a világváltoztató nagy forradalom megvalósítását vállalták szovjetúnióbeli harcaikban 1917-ben, később a magyar Tanácsköztársaságét 1919-ben. A nemrég 40.születésnapját ünneplő honvédségünk és határőrségünk katonáinak, s a most 30 éves munkásőrség tagjainak izgalmas történetei kerekítik egésszé a kötetet. A szerző a haza védelmének hétköznapjait deríti fel, a mindennapi helytállást levegőben, földön és vízen, tűzben és árvízben, s olyan körülmények között, amelyek az olvasó számára nem, vagy alig ismertek. Ez teszi az összeállítást különleges olvasmánnyá.

Kovács Klára - Szén ​volt az életük
Egy ​olyan kötetet tart a kezében a kedves olvasó, melynek szinte minden sorát olvashatta már valamely újságban, ha kellően idős. A szerző - Kovács Klára - 1949. november 3-án kezdte újságírói pályafutását a Komárom-Esztergom Megyei Dolgozók Lapjánál, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. A lap gazdaságpolitikai rovatának vezetője volt, de a gazdasági híradásokon túl riportja, elbeszélése, tárcája jelent meg az élet különböző területéről. Ez a kötet egy válogatás az utóbbi írásokból. Különleges válogatás, mert egy iparághoz - bányászathoz és azon belül Tatabányához - kötődik csupán, mégis teljes képet ad az elmúlt 50 esztendő fejlődéséről, formálódásáról és az ezt alapvetően meghatározó "kis" és "nagy" emberek mentalitásáról, gondolkodásáról. Az egyes írásokat kronológiai sorrendbe rakva az olvasónak az az érzése, hogy a szerző az évek hosszú során tudatosan úgy választotta meg témáit, mintha eleve könyvet akart volna írni, a tatabányai szénbányászat történetét, de nem gazdaságpolitikusként, hanem humanistaként. Mert ez a könyv elsősorban az emberről szól: hol és hogyan élt, mit gondolt a szakmáról, a bányáról a csillés, a vájár, a főmérnök, a vezérigazgató. A részeket egymás mellé rakva kirajzolódik a tatabányai szénbányászat utolsó 50 éve: a nagy hős széncsaták időszaka, az első válság és a megoldást hozó profilbővítés, a szén reneszánsza nyomán épülő és nagy reményeket ébresztő új bányák, majd a tragikus vég: dolgozók ezreitől való elválás, bányák bezárása, ismertté és elismertté vált tevékenységek megszűnése.

Ismeretlen szerző - Írószemmel ​1979
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lipp Tamás - Honfoglalás ​Újpalotán
Lipp ​Tamás könyve Budapest legújabb városrészének szociografikus leírását adja. A gördülékeny stílusú riporter érzékletesen mutatja be a kisváros nagyságú lakótelep életét, mindennapi gondjait. A könyv témaválasztását feltétlenül indokolttá teszi az a tény, hogy Budapest egyik falusias jellegű kerületében, búza- és kukoricaföldek helyén egy majd százezer lakosú munkásváros nőtt ki az utóbbi években, melyről eddig jobbára csak újságcikkeket olvashattunk. Lipp Tamás leírja az életforma-változás nehézségeit, melyek legerősebben Újpalotán jelentkeznek, ahol többségében a régi, szanált háztömbökből ideköltözött munkások laknak. számukra nemcsak a megszokott lakóhelyi közösség elhagyása okozott gondot, hanem az új lakás berendezésével, fenntartásával kapcsolatos költségek előteremtése is. Az új környezet egyúttal a hagyományos közösség fellazulását, a szabad idő eltöltésével összefüggő nehézségek növekedését jelentette az ideköltözőknek. A riportkönyv tehát, amikor részletesen foglalkozik az új lakásba költöző munkások életmódjának változásával, a művelődés és a fiatalok problémáival, izgalmas és részben még feltáratlan területre kalauzolja az olvasót. Lipp Tamás a tárgyilagos leírásokon túl portrékat is rajzol, felvillant néhány lakótelepi figurát, néhány egyéni sorsot, s így a megörökített gondokat személyes hitellel ruházza fel. Lipp Tamás riportkönyve az új, szocialista munkáséletmód kialakulásával foglalkozó vitáink fontos dokumentuma, egyszersmind izgalmas leírás arról, hogyan alakul a jövő munkásosztályának élete.

Ismeretlen szerző - Írószemmel ​1973
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kósa Judit - Tanúvallomást ​tettem
"Temetőben ​vagyok, nincs más választásom, mindent megpróbáltam, nincs hely sehol sem. Nem bírom tovább a szenvedést. Nincs mit várnom az élettől. Itt már nem fáj semmi. Kérem az orvosokat és a rendőrséget, hogy ne boncoljanak fel, az élet úgyis feldarabolt. Saját elhatározásomból cselekedtem. Mivel a fiam és a menyem is azt mondták, hogy akasszam fel magam. Azért jöttem Gy.-re meghalni, mert a hozzám tartozók is itt vannak eltemetve, és én is itt akarok megpihenni. A bundámat a Zoli kislányának adják oda..." Eddig a búcsúlevél, S. Károlyné egy három gyerekes, idős asszony búcsúlevele. Kósa Judit rádióriporter még az asszony életében készített vele és családjával egy riportot, azzal a szándékkal, hogy segítsen helyzetén. A riportot továbbírta az élet. S. Károlyné élete semmit sem javult; öngyilkos lett. Így, a korábban készített riport rendőrségi jegyzőkönyvvé vált: innen a dokumentumjáték címe. A nyilatkozók; az öngyilkos asszony gyerekei, testvérei, szomszédai; leplezetlenül tárulkoznak ki vallomásaikban, amely vallomásokban az a legmegrázóbb, hogy nem is érzékelik cselekedetük súlyosságát.

Harcsás Judit - Pokoljárók
: ​"... nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, mert a forgatókönyvet szerencsére nem mi írjuk. Legfeljebb jósággal, szeretettel viseltethetünk a másik bánata vagy öröme iránt, megpróbáljuk megérteni, segíteni a szenvedésben. Csakhogy: ha a szívünkre tesszük a kezünket, pontosan tudjuk, a mai világ nem a megértésről, az empátiáról, sokkal inkább a csörtetésről, a könyöklésről szól. Pedig jó lenne, ha olykor csöndes szemlélőként nem tennénk mást, mint kézen fognánk a szenvedélybeteget, enni adnánk az éhesnek, felolvasnánk egy szép történetet az egyik idősotthonban és egyáltalán: észrevennénk, hol lehet szükség ránk. Nem pénzért, fizetségért, csak úgy, Emberségből, még akkor is, ha mások megmosolyognak, legyintenek, hogy ez már megint... Az idei, a 2010-es a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve. Lehetnénk kicsit jobbak. Nem a dátumért. Nem is az uniós évért, meg a felhívások miatt. Legalább annyira magunkért, mint másokért."