Az ​otthontalanság otthona

Vámos Miklós - Tiszta ​tűz
_I. ​(első fül)_ Minden könyvnek két füle van. Ahogyan (majdnem) minden embernek is. Páros szerv. Ehhez igazodik most a (két) fülszöveg. Volnának itten bizonyos szövegek. Melyek különféle témákról szólnak, születésről, halálról, válásról, szerelemről, félelemről, boldogságról, rivalizálásról, önérzetről. Két valami azonos bennük. 1. Én írtam őket. 2. A szerkezetük egyforma. Dupla. Páros. Kettős. Két-részes tehát. Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi. A debreceni páros (dupla kolbászkák) mintájára valamiféle irodalmi műfajnak érzem az irodalmi párost, a szövegek együttes fogyasztása melegen ajánlatos, lehetőleg fanyar mustárral, friss kenyérre, tisztatüzes innivalóval. _II. (hátsó fül)_ Az irodalmi páros műfaját nem én teremtettem. Nem is most éltem vele először. Már az 1972-es pályakezdő kötetemben (Előszó az ábécéhez) is szerepelt egy, ott annyira komolyan vettem a duplaságot, hogy a Magvető Kiadó tipográfusát arra kértem, tördelje két függőleges sávba a két szöveget, ahogyan a forgatókönyveket szokták, jócskán megnehezítve az olvasók dolgát. Ilyen formai trükkökkel már nem élek. De az irodalmi párosodhatnék alaposan rámjött. Írtak már ilyen dupla szövegeket kül- és belföldön egyaránt, például az áldott tollú Krúdy Gyula, amikor egy párbajt a két résztvevő szemszögéből külön novellákban mesélt el. Ő azonban nem tartotta fontosnak, hogy együtt jelenjenek meg. Számomra épp ez volna a lényeg. Olykor talán a páros is lehet páratlan. Boldog lennék, ha e könyv hatására szokásba jönne az irodalmi páros, mint olyan. A hozzám hasonló írónak remek játék. A hozzám hasonló olvasónak is. Reménykedem, hogy sokan vagyok.

Tar Sándor - Lassú ​teher
Bizonyos, ​hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor. Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: "átlagember" - ilyen nincs. Ember van. Sosem átlagos. Sors van. Sosem banális. Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre. Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről. Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés. Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet. _"Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud."_ Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos mondatot Esterházy Péter jegyezte le Tar Sándorról.

Anita Weaver - Felismerés
Jane ​élete nem úgy alakult, mint a korabeli hölgyeké. Gyerekkori balesete megnehezítette számára a legapróbb dolgokat is. Sok választása nem lévén, azonnal feleségül ment az első és egyetlen kérőhöz, aki felbukkant. Ez, minden tekintetben megváltoztatta az ő, és férje életét egyaránt.

Hajnóczy Péter - A ​fűtő
Hajnóczy ​Pétert első novellás kötetében a szigorú normáktól, kötöttségektől idegenkedő ember sírnivalóan suta törekvése foglalkoztatja, hogy "beilleszkedjék", hogy meglelje helyét, körüljárja lehetőségeit, kordába szorítva önnön szertelen természetét. Különösen az indító novellafüzérben, mely csaknem kisregénnyé olvad össze, és a befejező, La Fontaine modorában írt fabula-ciklusban,. Sokszor ingerült, sokszor szorongó ez a küzdelem, de minthogy Hajnóczy Péter nem a romantikus, hanem az ironikus túlzások iránt mutat előszeretetet, sem az ingerültség, sem a szorongás nem hatalmasodik el írásain, nem rosszkedvét kényszeríti rá az olvasóra, hanem merész, gunyoros együtt gondolkozásra csábítja, az intellektuális teljesítmény varázsával ajándékozza meg. Meglepően érett író Hajnóczy Péter; mesterségbeli tudása és tehetsége lehetővé teszi, hogy témáját ne egyszerűsítse az ábrázolás kedvéért, hanem életszerű sokrétűségében bontsa ki. E kötet is egy rugalmas, változékony attitűd terméke, amely szabadon válogathat az alkotás lehetőségei közül a realista novellától a fabuláig terjedő skálán. E skála fokozatait aszerint jelölhetnénk ki, hogy a valóság elemei vagy a fantázia játékai, az asszociációk jellegzetes mechanizmusa kap-e nagyobb szerepet a novellában.

Ürmös Attila - A ​semmittevés filozófiája
Ürmös ​Attila különös hanghordozású, undeground-retró kötete a 90-es évek kávéházi miliőjébe vezet. A fiatal művész nevét mindenekelőtt zenei tárgyú cikkei, illetve 1995-ben megjelent Pink Floyd monográfiája tette ismertté a nagyközönség előtt, ezért A semmittevés filozófiája pályáján is új állomást jelent.

Békés Pál - Lakótelepi ​mítoszok
Lakótelep ​és mítosz - ellentétek. Márpedig épp e kettő ötvöződik egybe a fiatal szerző új kötetében. A novellák hőse, a fordító, eltartási szerződés révén kerül valamelyik se eleje-se vége budapesti lakótelepre, s igyekszik hozzáedződni e sajátos világhoz. A lazán egymásba kapcsolódó novellák azonban nem a lakótelepek szociológiájának szépirodalmi adalékai. Itt éppenséggel működik a lift, megteszi a maga tíz emeletét föl, az ég felé, sőt máskor tízemeletnyire visz a föld alá, a fordító és az olvasó múltjába, mélyébe. A fordító olykor vitézül viaskodik látomásaival, máskor groteszkül csetlik-botlik a képzelt vagy való világban, s néha ráérez a csetlés-botlás-viaskodás okára: "Amiben élek, nem ház, hanem lelkiállapot." A főszereplő nem a panel, hanem a panelvilágba került ember, aki bárhová érkezik, újrateremti az aranykor mítoszait, az éppen adott körülményekkel átszínezetten. Az első pillantásra könnyedén áttekinthető derékszög- és síkvidék éppoly rejtelmeket őriz, mint a legendák hegyvidékei, s az eligazodni kívánó fordító hol képzelgéseibe, hol a külvilág gátjaiba botlik. Újraéli Ikarosz és Thészeusz történeteit, vagy új mítoszokat teremt magának. Így tévedhet el a nyílegyenes folyosón, így vetülhet a tar Wilkinson felügyelő az égre sokszoros nagyításban, és így szállhat alá a fordító a lakótelepi alvilágba - hiszen, ahol ember él, ott mítosz terem, legyen a fal szalmatörekkel kevert vályog vagy szögcsorbító beton.

Sceurpien - Szörpi
Az ​általános műveltség része, hogy három alapszín van, ahogy az is, hogy a nyelvünk négy alapvető ízt képes megkülönböztetni. Az már kevésbé köztudott, hogy belső nyelvünk is négy ízt ismer, amelyeket legjobban talán szörp formájában tudunk elkülöníteni. Az okoskodós Alma, az érzelmekkel teli Eper, az édeskés, aranyos Málna, valamint a keserű Kökény. Ezek az ízek alkotják ezt a kötetet, elemeire bontva, hogy az Olvasó minden hangulatához találjon benne megfelelőt.

Kőrösi Zoltán - A ​hűséges férfi
Kőrösi ​Zoltán új novellái ugyanazon a helyszíneken játszódnak, amelyeket már a Budapest, nőváros vagy a Szerelmes évek című könyveiben megismerhettünk. Az írások mindig valami emberi határhelyzetet rögzítenek, ahol egy-egy emberi sors átfordul és véglegessé válik. Ám a kötet hőseinek alapvető kérdése: miért érdemes hűségesnek lenni valakihez vagy valamihez egy életen át.

Ismeretlen szerző - Körkép ​2011
A ​kortárs magyar irodalom nagy múltú, meghatározó antológiája 22 mai szerző, 2010-ben lapokban, folyóiratokban megjelent kisprózáját tartalmazza.

Polgár Vera - Svédasztal
„Négy ​hónapja járok a szemben lévő ház konditermébe, hetente kétszer, személyi edzőm is van, és vasár­napon­ként futok, délután pedig úszom és szaunázom. Tizenkét kilót fogytam, kezd kockahasam lenni, és buknak rám a nők. Egyik jobb, mint a másik, falják a dumámat, és elélveznek a gyönyörtől, ha feljönnek hozzám és belela­poz­hat­nak készülő regé­nyem éppen aktuális olda­laiba.” Azért, ez nem egészen így van… Bioló­gia-kémia szakon vé­geztem az ELTE-n, évekig dolgoztam kutatólabo­ratóriu­mokban, majd kikötöttem a fel­ső­oktatásban. Szeretem a munkám, és éppen azért, hogy a napi kihívá­soknak megfeleljek, fel kell töltődjek a ma­gam-­teremtette kikapcsolódás él­mé­nyeivel. Nem vagyok író, de szeretek írni. Már középiskolás koromban is… aztán hosszú szünet után újra meg­moz­dult a toll. Két év alatt több mint hatvan novellám született. Az írásaim közül néhány bekerült három antológiába, és négy novella­pályázaton nyertem. Boldog vagyok, mert a hobbim által kiteljesedve élek. Alkotni jó.

Cserna-Szabó András - Félelem ​és reszketés Nagyhályogon
Nagyhályog ​valahol az Alföld és Cserna-Szabó képzelete közt félúton található. Első ránézésre lusta, porlepte falu. Ha géppel szállunk fölébe, bizony, csak térkép marad, de ha elfogadjuk a szerző szakértő kalauzolását, akkor nem akármilyen élményben lehet részünk. Pattanjunk föl vele egy ócska kerékpárra, kövessük őt és félig bolond, félig kétségbeejtő normális hőseit. A hős szó itt nem pusztán afféle fordulat: szinte minden egyes szereplő makacs és eleve kudarcra ítélt küzdelmet folytat a Kaszás - és legtöbbször saját élete ellen. A halál ebben a könyvnyi novellafüzérben nem megsemmisülés, hanem átalakulás. Nagyhályog apró termetű hentese, a halálipari segédmunkás több száz öngyilkosságra alkalmas eszközt fejleszt ki, a falu ufóhívője saját temetése után békésen eldiskurál a húsát rágcsáló kukacokkal. Cserna-Szabó könyvében megmutatja, hogy a haláltól nem szabad félni és reszketni, hanem igenis ki kell nevetni, és akkor döntetlenre hozhatjuk a játszmát, ha már győzni nem lehet. A _Félelem és reszketés Nagyhályogon_ természetesen nemcsak erről szól. Olyan, nehéznek tűnő kérdéseket is megválaszol, mint például, milyen a művészi alázat, mi a magyar igazság, és hogy létezik-e Isten. A válaszokon pedig garantáltan meg fogsz lepődni, Kedves Olvasó!

Komor Zoltán - Néhány ​reggel, néhány éj és minden tárgy magánya
Elröppenő ​ajtók, asszonnyá változó fotel, mágikus toll (amivel elég áthúzni néhány dátumot a naptárban, máris kitöröltünk napokat az életünkből), egy utcai lámpában otthonra lelt ősi dzsinn, a saját bőröndjét kergető utazó, vagy a páciensek felszínre hozott szörnyeit lakásába befogadó pszichiáter - ilyen és ehhez hasonló furcsa szereplők, kellékek és meghökkentő helyzetek népesítik be Komor Zoltán elbeszéléskötetét. A mágikus realizmus jegyében született rövid történetek egy szürreális világba kalauzolják el az Olvasót, amelynek mélyén ott lappang az éjszaka misztériuma, a reggelek varázsa és minden tárgy végtelen magánya.

Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg ​kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." "A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/

Toroczkay András - Búcsú ​Éhestől
Ki ​ez az Éhes? Mintha valamit folyton akarna az embertől. De mit? Tényleg képes beverni valakinek a pofáját, ahogy ő mondja, ha másfelől legkedvesebb elfoglaltsága, hogy egy kerthelyiségben üldögél, és számolja a csillagokat? Azt állítja, Kotordpatán született. És hogy neki Kotordpata az Alföld, Magyarország, ergo a világ közepe és szívcsakrája. Ráadásul szerinte mindenki patai valamiképpen. Az ember hajlamos hinni neki. Éhes egy kicsit tegnapi, kicsit mai fiatalember, Kotordpata pedig épp olyan mint ő. Tele mindenre elszánt, érzékeny lelkű ketrecharcosokkal, víziszonyban szenvedő úszómesterekkel, vagy épp rasszista teniszfanatikusokkal. És akkor a Sistergő Főniksz Tűzoltózenekarról és a még legendásabb Hegesztett Vízió elnevezésű rockbandáról nem is beszéltünk... Hallják, a hűtő hogy duruzsol? Vegyenek ki belőle egy gyöngyöző sört, bátran terpeszkedjenek el a fotelükben, és miközben olvasnak, igyanak egyet a jó kotordpataiak és a leghíresebb patai, Éhes Miklós egészségére. Éhes úgy köszön, hogy közben már búcsúzik is. Tipikus Miki.

Vámos Miklós - Jelenleg ​tizenharmadik a listán
Slussz ​Ernő, Karilné, Jencik és Jenci bácsik, gyanús Gyulusok a figurái ennek a kötetnek, a fanyar-szatirikus hangú írások e nevükben is torz hősei Nyál és Barkó utcákban laknak, és járnak kétes vagy kétségtelen ügyeik után, de az író második kisprózai kötete már kevésbé szatírikus, mint az első volt. A csipkelődő hangot, a kispolgáriságot és sekélyességet kipécéző szellemes bökéseket mélyebb - hol melegebb, hol keserűbb - hang és az a vállalkozás váltották föl, hogy mielőtt egy vidám és boldog novellára sor kerülhetne - amely jelenleg tizenharmadik a megírandó témák listáján -, novella-helyzetjelentések és kis novellatérképek készüljenek és tudósítsanak az átlagosan kicsi életek, széthulló családokban élő boldogtalanok és magukra maradt boldogtalanok világáról vagy legalábbis nagy figyelmet érdemlő tartományáról. Az írót nem az érdekli, vajon mekkora ez a tartomány. Óvakodik attól, hogy a kisember szürkeségét abszolutizálja. De okkal tartja fontosnak azt a jelenséget, amelyre új írásainak a többsége figyelmeztet: az emberi igénytelenséget, ezt a változatlanul gyakori alaptulajdonságot, ami rutinéletre, gépies és sivár életre vezet. A kötetbe foglalt "családregények" és magányosság-regények korántsem akarnak azzal a direkt közéletiséggel hatni, mint Vámos Miklós két esztendeje megjelent bemutatkozó írásai, de a változatlanul szatirikus írásokkal jól megférve, fanyarságukkal ezekhez rokonulva, változatlanul - és elmélyültebben - közéletiek.

Lázár Ervin - Mesék ​felnőtteknek
Lázár ​Ervinből nem lehet kinőni! Szerencsére nem is kell: akik meséin nőttek fel, és ma is lázárervint olvasnak gyerekeiknek, különösen élvezni fogják ezeket a felnőtteknek írt, tündérien abszurd novellákat, amelyeket Kern András ad elő - vagy inkább kelt életre. Az első és utolsó elbeszélést pedig maga a szerző olvassa fel nekünk.

Szvoren Edina - Az ​ország legjobb hóhéra
Csodálkozhatunk-e ​azon, hogy az emelkedettség érzése vesz rajtunk erőt, ha az ország legjobb hóhéra költözik a szomszédunkba? Mit érez egy anya, ha csak a szoptatások idejére találkozhat a vak apánál maradt gyerekével? Együtt élhetünk-e egy próbababával? Szvoren Edina legújabb történeteit olvasva a rémület, a részvét és a meglepődés egyszerre lesz úrrá rajtunk. Hiába nem találjuk a hangot a szüleinkkel és a gyerekeinkkel, hiába vágyódunk el a társaink mellől, vagy hiába vágyunk utánuk reménytelenül - mégis tudunk működni a világban. Idegenek vagyunk a történeteinkben, mégis ezek között kell berendezkednünk. Megszokhatatlan, hogy mindez tényleg sikerülhet. Az ország legjobb hóhéra úgy képes ábrázolni otthonosan klausztrofób viszonyainkat, hogy közben komoran felszikrázik az abszurdtól sem idegen, sötét humor.

Novák Éva - Játékok
Ajánljuk ​ezt a könyvet szülőknek és gyerekeknek, tanítványoknak és mestereknek, egykéknek és testvéreknek, szerelmeseknek és szerelem nélkülieknek, hazatalálóknak és tévelygőknek. - Novák Éva írásai költői képekben gazdag "morzsái", és a megdöbbentően hideg családi kapcsolatokat ábrázoló írásai tanulságul szolgálnak és elgondolkodásra késztetik a világban helyüket kereső tévelygőket. Írásai olvasásakor nem elszomorít, hanem érdekes módon üdítően ráismerteti az olvasót olyan élethelyzetekre, melyeket saját bőrén vagy környezetében tapasztalhat; mert nem süllyeszt letargiába bennünket, hanem felülemelkedést sugall.

Kollár-Klemencz László - Miért ​távolodnak a dolgok?
Talán ​ilyen szelíd és töprengő ember lett volna Szindbád, ha érett férfikorba ér. Ilyen, mint ennek a szinte regénnyé összeálló novellaciklusnak a hőse, Toszka. Aki csak figyel, él, szeret, próbál egyenes és tisztességes lenni, hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok, mégis ellenállhatatlan derű és pimaszság árad belőle. Olyan sok odaadás és életigenlés van benne, hogy muszáj vele menni. Úgy kell látni a világot, ahogy ő. Az eddig dalszerzőként, frontemberként és filmesként ismert Kollár-Klemencz László lírai alteregója. Vérbő mégis alázatos, dallamos mégis pontos próza ez. Talán azért férnek meg benne egymás mellett a dolgok, mert a főhős tanyán él, a természet közelében, tudja, hogy a halál az élet része, látja, milyen egyszerűen szép dolog a vágy, az elmúlás, a hűség. És Toszka mindenre rácsodálkozik, gyönyörködik a létben, hogy milyen sokfélék vagyunk és mennyi mindent tudunk akarni. Toszka különös figurákkal találkozik, nehéz, mai sorsokat lát, elmúló dicsőségeket, megtörhetetlennek látszó, mégis pálcikaként elroppanó életutakat. És mégsem omlik össze, nem sajnálja magát. Érzékeny és őszinte, miközben tele van megnyugvással, jókedvvel. Minden novellában ott van a hétköznapok gyönyöre, az egészen egyszerű történések mögötti varázslat. Bölcs első kötet ez, mert nem bölcselkedik fölöslegesen. Kollár-Klemencz Lászlónál a történés maga a tanulság, és ez igazán szórakoztató tud lenni. Vagy ahogy ő írja rólunk, ,,Mindenki szép." Grecsó Krisztián

Fehér Béla - Éjszakai ​személyvonat
Fehér ​Béla kötete három-négy oldalas novellákat, groteszk krokikat, fekete humorú karcolatokat, horrorba hajló kis színeseket, kacagtató morbiditású monológokat tartalmaz, de nem riad vissza a szerző a blődlitől és a burleszktől sem. Beszédmódja napjaink leromlott-lerongyolt magyar élőbeszéde, telis-teli tudatos slamposságokkal, nyelvhelytelenségekkel, túlstilizált közvetlenségekkel, pongyolaságokkal (Egy kis légszomj; Testkultúra; A pincér vallomása; Ember a festékben; A király telefonszáma; Egy szivar Newtonnal; Rezervátumot vegyenek! stb.). A kötet darabjai felfoghatók modern (vagy éppen posztmodern) humoreszkeknek is, hatásuk legalábbis rokon azokéval, ám nem könnyű és könnyed szórakoztatásról van szó. Fehér Béla valójában keserű és szatirikus: napjaink őrültségeit, térségünk lehetetlen állapotát, a statisztikailag, szociológiailag mérhető tendenciák öngyilkos voltát, egész világunk irrealitását tűzi tollhegyre. Egy-egy írás keltheti azt az illúziót hogy itt kikapcsolódásról, az olvasó relaxálásáról van szó, a kötet egésze azonban másról árulkodik. Fehér Béla szatírájának két fő eszköze van: Az egyik a mindennapi élet jelenségeinek - méghozzá feltűnően közönséges, visszariasztó jelenségeinek - szinte mikroszkopikus részletességű rajza. Nincs ellenszenves, rút vonás, torz jelenség, figura a köz- és magánéletben, amelyről megfeledkeznék. A másik az ellenpontozás: valódi és álidézetek, rejtett és középpontba állított klasszikus töredékek (Jókai Mórtól Adyig, Aranytól napjaink nagyjaiig) sorai adják a kontrasztot az ábrázolt tárgyiasságokhoz. - Sajátos, igen eredeti kötet, széles körben érdemes ajánlani, de az abszurdot kedvelőknek lesz igazán kedvére.