Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


A ​fülszöveg elolvasása után és az írónő régebbi könyveit is olvasva, teljesen másra számítottam. Nyilván hülyeség lenne azt írni, hogy kellemesen csalódtam, mert nekem az a történet is tetszett volna, amire számítottam. Eddig Katherine Webb könyveit mindig az Örökséghez hasonlítgattam, mindig ahhoz képest értékeltem őket, de ez a könyv most annyira más volt, eleven és perzselő, hogy segített megtörni ezt a rossz szokásomat.
A könyveben két ember szemén keresztül látjuk az eseményeket, a fejezeteket Clare és Ettore szemszögéből olvashatjuk.
Clare fejezeteiben bepillantást nyerhetünk egy fényűző, ám nem teljesen felhőtlen életformába, miközben már az első oldalaktól kezdve átszövik a történetet a még Clare számára is ismeretlen múlt sötét titkai.
Ettore szemszögéből pedig megismerhetjük a Pugliai napszámosok embertelen és keserű mindennapjait. Ezek a részek számomra nagyon elemiek és szívbemarkolóak voltak. Az ő életükön keresztül nyerhetünk bepillantást az I. világháború utáni kegyetlen Dél-Olaszországi állapotokba és a földesurak és az elkeseredett parasztok között dúló háborúba is.
Mégis amikor az ennyire különböző háttérrel rendelkező két ember össszetalálkozik, a szívüknek nem tudnak paracsolni, megadják magukat az érzéseiknek.
A könyv összes szereplője rendkívül jól megalkotott és kellően összetett karakter volt. A könyv tele volt ellentétes jellemekkel, és elgondolkodtató helyzetekkel. Leandro Cardetta, attól eltekintve, hogy szerintem egy negatív szereplő, szimpatikus volt. Felesége Marcie pedig Fitzgerald kegyetlen hősnőit jutatta eszembe.

A köny végére a történet egyre feszültebbé, baljósabbá vált, fény derült a múlt sötét titkaira, amik visszavonhatatlanul megváltoztatták szereplőink jövőjét. Az írónő szerintem nagyon jó lezárást adott ennek a drámai és magával ragadó történetnek.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/katherine-webb-ha-eljo-az-ej.html


VNoémi
4.5/5

Nekem ​nagyon jó a könyvről alkotott véleményem, kellemes emlékekkel tettem le a kezemből. Örültem volna egy sokkal olvasmányosabb stílusnak, gyorsabb, pörgősebb cselekményszálnak, párbeszédeknek, talán még részletesebb, hosszabb szerelmi szálnak, kevesebb leírásnak, ugyanakkor az a borzongás, melankólia és szenvedély, amit közvetített, tesz róla, hogy ne feledkezzünk meg olvasásélményünkről egyhamar. Megismertem egy történelmi korszakot, ami a szívemig hatolt és elgondolkodtatott, mennyire furcsa érzés lehet, ha a mai világban kellene lemondanunk mindarról, amit eddig természetesnek vettünk, mint a rendszeres étkezés. Az 1910-es évekről korábban a pezsgő élet, a Downton Abbey, a változás, a telefon feltalálása, és a Titanic jutott eszünkbe, azonban a világ eldugott kis szegleteiben létezett egy elzárt világ, ami rengeteg titkot rejtett magában, és mindezt egy külső szemlélő által ismerhettük meg egy brit nő szemszögéből. De ha mindez még nem győzött meg, akkor képzelj el egy tiltott szerelemet két ember közt, akik még egymás nyelvén is alig értenek, kint, a semmi közepén, a földeken, egy őrházban, egy templomban, az esőben…. Varázslatos.

http://egyszervolt-konyvsarok.blogspot.hu/2016/09/katherine-webb-ha-eljo-az-ej.html


smetalin
3.5/5

Egy ​jó tanács azoknak, akik még nem olvastak az írónőtől, NE EZZEL kezdjék!!
Ez a könyve rendesen kilóg a sorból. Ez tele van keserűséggel, nyomorral, szenvedéssel és értelmetlen halállal, az egész könyvből süt a reménytelenség!
1920-as évek pugliai emberek életét mutatja be a könyv, a sok-sok küszködésüket , éhhalál szélén tengődő életüket, munkanélküliséget, a földbirtokosok hogyan használták ki őket, és hogyan verték le lázadásukat! Mindezt egy Angol nő és egy ott élő napszámos, különös kapcsolata által mutatja be.
K.W. könyveit a titok lengi körül általában, itt teljesen eltörpül, itt a fent említett emberi sorsokat ismerhetjük meg.


Mpattus
3.5/5

Elöljáróban ​-azt hiszem- annyit mindenképp érdemes lenne leszögeznem a történetről, hogy nem ez volt életem eddigi legkönnyedebb történelmi romantikus olvasmánya.

Hogy miért, és hogy tetszett a könyv, itt megtaláljátok:
http://szembetuno.blogspot.hu/2015/11/ha-eljo-az-ej.html


Ez ​nem egy felhőtlen romantikus regény. Mély nyomot hagynak bennük azok a mindennapos erőszakos cselekmények, az összetört emberek, és az a rengeteg elvesztegetett élet. A parasztok fellázadnak, és csak sodródunk az eseményekkel… egyszerűen annyira nehéz volt néha eldöntenem, hogy én miként cselekedtem volna a szereplők helyében? Mert bár tudom mi lett volna a helyes, nem tudom lett volna-e bátorságom bármit tenni, mikor kirángatnak valakit az otthonából, és minden szó nélkül összeverik. Ti kiálltatok volna a tett elkövetői ellen? Vagy csak ledermedve álltatok volna a többi ember között?

Nehéz, valóban nehéz regény volt. Viszont mivel az egész könyv valóságos eseményekre épült fel, csak ajánlani tudom, hiszen ennek köszönhetően ismét sokat tanultam.

A teljes kritikát itt olvashatod:
http://milyenkonyvetolvassak.blogspot.hu/2015/10/katherine-webb-ha-eljo-az-ej.html


Hörcsibald
5.0/5

Elég ​nehéz olvasmány. Gondolatébresztő is. A végén van is egy bekezdés, ami pontosan összeszedte a gondolataimat arról, hogy ezek a nincstelen, nyomorult senkik évszázadok óta senkik, és valahogy megis élnek. Nekem nagyon tetszett ez a könyv. A vége egy kicsit Poirot-os, de az nem baj. Főleg az tetszett, ahogy ezek a szegeny emberek személyiséget, életet kapnak. Pl. Amikor Paola megjelenik az udvarhazban és Clare szemén keresztül látjuk, hogy folyik a teje a melléből, nedves foltos a ruhája, a haja kendő alatt, szigorú tekintet. Mint egy bennszülött. De mi olvasók tudjuk, hogy mit érez, hogyan él, mi nem egy koszos parasztot látunk, hanem egy ugyanolyan embert, mint az angol, jól szituált Clare-t. Olvassuk a történelem könyvet a jobbágyokról, meg rabszolgákról, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az akkor volt, régen volt, éltek, meghaltak, mindegy. Mintha a mi életünk értékesebb volna, mert nem az a fő gondunk, hogy mit együnk, mert nekünk már van lehetőségünk csak ugy önmagáért gondolkodni, beszélni erről-arról, és ettől valamibbek vagyunk. Pedig mi is csak egy adott társadalom összetevőiként létezünk. Eddig sosem értettem, hogy a kilátástalan helyzetben levő emberek miért vállalnak gyereket. De most rájöttem, hogy épp azért, mert kilátástalan a helyzetük. A gyerekszületés egy esemény abban a nulla életben, ahogy mosolyog, nő a baba, ez az öröm teszi azt a semmi életet valamilyenné. Ha még a gyerekről is lemondanának, akkor végképp csak a mindennapi küszködés marad.


Eboli
5.0/5

Ki ​nem álltahom az ilyen témájú könyveket, de K. Webb olyan jól ír, hogy a sok nyomorúság ellenére is tetszett.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

119.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók