Mexikói ​történetek

Franz Kafka - Az ​átváltozás
"Kafka ​elbeszélései rejtélyes, elemezhetetlen példabeszédek. Mágikus erejű, álomszerű metafora kibontása valamennyi. Hátborzongatóan képtelen lények és helyzetek jelennek meg bennük, de a hűvös, pedáns leírás a hétköznapi valószerűség látszatába öltözteti őket. A hétköznapi valóság elemei viszont kísértetiesen baljós színezetet öltenek. Mindezt ma már közkeletű szóval "kafkai"-nak szoktuk nevezni. Kafkától életében elbeszéléseinek csak egy része jelent meg nyomtatásban. A többi hagyatékban maradt, köztük számos töredékesen. Tele van novellakezdeményekkel Kafka naplója is. Ez a kötet Kafka elbeszéléseinek legjavát közli, a legjellegzetesebb és legmaradandóbb műveket. Az elbeszélések előző, teljes magyar kiadásától eltérően nem különíti el a Kafka életében megjelent és a hagyatékban fennmaradt novellákat. hanem nagyjából keletkezésük sorrendjében, ugyanakkor a Kafka által kiadott kötetek egységét is tiszteletben tartva válogat belőlük"

Friedrich Dürrenmatt - Az ​ígéret
A ​bűnügyi kisregény cselekménye a konvencionális epikai fikció keretében bontakozik ki. (Matthäi rendőrfelügyelő érdekfeszítő történetét hajdani főnöke meséli el az írónak). Egy eldugott falu melletti erdőben bestiális módon megölnek egy kislányt, s a helyszínre érkező Matthäi felügyelő ígéretet tesz a szülőknek, hogy kideríti a gyilkos személyét. Letartóztatják a gyilkosságot bejelentő, korábban nemi erőszak miatt már büntetett házalót, aki beismerő vallomást tesz, majd felakasztja magát. Matthäi azonban úgy véli, nem ő volt a tettes, s megtisztelő kinevezéséről is lemondva, a rendőrség kötelékéből kilépve, a látszólag reménytelen ügy kivizsgálásához lát. Az elenyészően kevés fennmaradt nyomból invenciózus koncepciót épít fel, majd csapdát állít az általa feltételezett gyilkosnak. Bár elgondolása és logikája zseniális, egy közbejött véletlen mégis meghiúsítja a leleplezést, a felügyelő testileg-lelkileg összeroppan. Dürrenmatt méltán népszerű krimijei (Az ígéret A baleset, A bíró és a hóhér) nemcsak a bűnügyi regények legjobbjai közé tartoznak izgalmas cselekményükkel, olvasmányos és szellemes stílusukkal, logikai és pszichológiai bravúrjaikkal, s a minden esetben "bejövő" csakugyan meglepő kifejlettel, hanem a műfaj megszüntetve-megőrzésének produktumai.

Sven Regener - Berlin ​Blues
Sven ​Regener úgy szereti Nyugat-Berlint és Kreuzberget, ahogy Woody-Allen New Yorkot és Manhattant, vagy Bohumil Hrabal Prágát és az Örökkévalóság gátját. Humora is az említett szerzőkével rokon. 2001-ben robbant be a német irodalmi életbe Herr Lehmann című önéletrajzi ihletésű regényével, egy kallódó harmincas hippi nyugat-berlini kalandjaival a fal leomlása előtti "hősidőkből". A cselekmény és a miliő Regener fiatalkori nyugat-berlini élményeiben gyökerezik. A szerző nagyszerű ismerője ennek a szabad, életörömtől, humortól és lázadástól fűtött, színes és különleges szubkultúrának a berlini fal árnyékában, ahol a nyugat-német fiatalok több generációja azért telepedett le, mert el akarta kerülni a katonaságot és elege lett a nyugati fogyasztói társadalomból. Kocsmafilozófusok és hétköznapi komédiások tarka világa ez - a kelet-európai olvasó ráismerhet a hrabali ízekre.

Martin Walser - Egy ​kritikus halála
Martin ​Walser új szatirikus regénye óriási vihart kavart a sajtóban. A könyv egy nagy hatalmú irodalmi kritikus állítólagos meggyilkolásának hátterét tárja fel, s mivel ebben a mindenható kritikusban mindenki azonnal a kortárs német irodalomkritika megasztárjára ismert, akinek verdiktjei egy-egy új mű életéről és haláláról döntenek a tévében, a regény fogadtatását elsősorban ez a körülmény határozta meg. Felmerült a gyanú, hogy Walser nem véletlenül emelte be "költészet"-ébe a zsidó származású kritikus, Ehrl-König alakját: talán éppen hogy a közvélemény sokkolásával hívja fel a figyelmet művére, mi több: tézisére, miszerint az irodalmi siker immár egyes-egyedül a megfelelően gerjesztett szenzáción múlik. Az állítólagos gyilkosság ügyében nyomozó én-hős az információk tömkelegét gyűjti össze Ehrl-Königről, akinek gyilkosa a gyanú szerint az az író, akinek a művét a tévéshow-ban tönkrezúzta. Csakhogy mindez a regény végén szinte mindenestül visszavont irodalmi csíny. A kezdetben sugallt fikció szerint a vélelmezett gyilkosnak, Hans Lach írónak egy tudós barátja nyomoz az ügyben, mert meggyőződése, hogy ha egyáltalán történt gyilkosság - Ehrl-König holtteste ugyanis nem került elő -, akkor azt nem az író követte el. Barátok, ismerősök mondják el neki, mit tudnak az esetről és milyennek ismerték a kritikust. Hasonló tanúvallomásokat gyűjt az időközben elmegyógyintézetbe került és konokul hallgató vádlottról is. Végül kiderül, hogy Ehrl-Königet... sőt egy újabb csavarral az is kiderül, hogy a tudós barát nem más, mint...

W. G. Sebald - Austerlitz
A ​hatvanas években egy antwerpeni pályaudvaron ismeretlenül szólítja meg elbeszélőnk az állomás architektúráját elmélyülten tanulmányozó, magányos utazót, Jacques Austerlitzet, aki bizalmába fogadja a fiatal, érdeklődő idegent. A két férfi később újabb és újabb véletlen találkozások során folytatja a beszélgetést, s az építészettörténeti diskurzusból szinte észrevétlenül siklanak át Austerlitz élettörténetének feltárásba. Gyerekkorát Walesben, egy lelkész házaspárnál, a világtól elzártan tölti. Csak az internátusban tudja meg valódi nevét, és azt, hogy a zsidóüldözések elől menekítették a kontinensről a szigetországba. Austerlitz, aki kiskorától zárkózott, melankolikus alkat volt, a gyermekéveivel és valódi szülei sorsával való szembesülés hatására teljesen magába zárkózik, csupán a titokzatos, megfejtésre váró emlékek a társai és azok az épületek, homlokzatok, vasúti csarnokok, alaprajzok, amelyeket Austerlitz megszállottan fényképez. Sebald a Kivándoroltak-hoz hasonlóan itt is a gyökértelenségről, az anyanyelvét vesztett kivándorolt-létről tudósít szívszorító precizitással, s az előző regényből megismert veretes, barokkosan burjánzó nyelv, a beillesztett fotókkal és rajzokkal ugyanúgy egy dokumentum és fikció határán lebegő történetet mesél el, ezúttal egyetlen emberről, Jacques Austerlitzről. Sebald sors-archívumának tárlóit végigjárva végül lényegtelen lesz a fikció - nem fikció kérdése. Helyette a személyes élettörténet mögött kibontakozó európai történelem egy sajátos metszete válik fontossá, és Austerlitz alakja, a kutató, gondolkodó és érző ember emblémája és emlékműve.

Thomas Mann - Lotte ​Weimarban
Érdekes ​sorokat olvashatunk Thomas Mann Lotte Weimarban című regényéről _Pók Lajos_ közelmúltban megjelent _Thomas Mann Világa (Írók Világa sorozat)_ című könyvében. "A háború előtt, 1939 nyarán jár utoljára Európában. Southamptonból indul vissza egy amerikai hajón. Az indulás előtti vámvizsgálat során különös kalandja akad: vele van _Lotte Weimarban_ című készülő regényének a kézirata, s a papírok között annak az ebédnek ültetési rendje, amelyet Goethe adott Charlotte Kestner tiszteletére. Ez az ültetési rend kelti fel a kikötői tisztviselők gyanúját; nehezen sikerül velük megértetni, hogy nem valami titkos kémjelentésről, katonai felvonulási tervről van szó. A regényen egyébként már 1936 vége, a József-regény harmadik kötetének befejezése óta dolgozott. Goethe azonban - mint téma, élmény, előkép és szuggesztió - már kora ifjúságától foglalkoztatja; a regényben kialakuló Goethe-kép sok évtizedes élmény, töprengés kifejezése. Tehát életrajzi regény, amilyent már Emil Ludwig is írt arról a Goethéről, akinek szerelmeit az iskolában tanítják, mint a mitológia isteneiét? Kétségtelenül életrajzi regény, de mint ilyen, a műfaj azóta sem megközelített színvonalát képviseli. Mann életművében azonban korántsem egy éppen divatos regényfajtával való kísérlet ez a mű, sokkal több ennél. _Az azonosulás mitikus szélhámossága_ vonzotta ehhez a regényhez, sok kísérlet után, mint amilyen ifjú éveiben a _Nehéz óra_ című, Schillert idéző, de Goethének Schillerre nehezedő árnyékáról még többet elmondó novella és számos előadás volt. Az azonosulás indítékából s az azonosulásban önmaga alkotói, politikai problémáira választ kereső természetes gesztusokból következik, hogy a _Lotte Weimarban_ sokkal több életrajzi regénynél."

Michael Ende - A ​Végtelen Történet
TEDD ​AZT, AMIT AKARSZ ez a felirata annak a medalionnak, mely a korlátlan hatalmat jelképezi Fantáziában. De hogy ez a mondat voltaképpen mit is jelent, azt Barnabás csak hosszú, fáradtságos út után tudja meg. Bux Barnabás Boldizsár számára, aki nem különösebben okos vagy szép, viszont gyönyörű történeteket tud mesélni, valóra válik minden gyermek álma: egy rejtélyes könyv olvasása közben hirtelen átkerül a mesébe, s ő lesz Fantázia birodalmának legfontosabb lakója, megmentője, akinek meséi nyomán új lények és tájak keletkeznek. Barnabás előtt nincs lehetetlen ebben a birodalomban, mert nála van a mindenható medál, az AURIN, s barátja lesz Fantázia legbátrabb vitéze, Atráskó és annak fehér szerencsesárkánya. Amikor azonban Barnabás túlságosan magabiztossá válik, s a medál feliratát, "Tedd azt, amit akarsz" túlságosan saját érdekei szerint kezdi el értelmezni, lassanként rémisztővé válik az addig oly kedves képzeletbeli világ. Barnabásnak sokat kell tanulnia, és sok kalandot kell átvészelnie, hogy megtudja, hogyan lesz a fantázia hőséből a mindennapok hőse, s hogyan válhat története valóban végtelenné. Bux Barnabás Boldizsár történetét már eddig is világszerte több millió felnőtt és gyermek ismerhette meg, hiszen Michael Ende örökérvényű meseregényét 1979-es megjelenése óta több mint harmincöt nyelvre fordították le, és egy csodálatos filmet is forgattak belőle.

Erich Kästner - A ​két Lotti
Melyik ​gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s egyik az apjánál, másik az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a megváltozott élethelyzetében, és miképp sikerül tervük végrehajtása - erről szól A két Lotti könnyes-vidám története.

Erich Kästner - A ​repülő osztály
A ​kirchbergi gimnázium diákjai karácsonyi színdarabot próbálnak. A próbán minden remekül megy, de az előadásig történik egy és más előre nem látott esemény. Például kitör a háború a gimnazisták és a reáliskolások között, s hatalmas hócsatákat vívnak, áldozatul esik egy köteg dolgozatfüzet, elcsattan több tucat pofon, valaki nyaktörő mutatványt hajt végre egy nyitott esernyővel... A többi pedig - hát az már maradjon titok. Erich Kästnernek, az Emil és a detektívek, a Május 35 és A két Lotti szerzőjének nevét már jól ismerik az olvasók. A repülő osztály egyik legjobb ifjúsági regénye.

Erich Kästner - Emil ​és a detektívek
Emil ​élete nagy kalandjára készül: teljesen egyedül Berlinbe utazik, hogy meglátogassa a nagymamáját. Hatalmas kofferral száll fel a vonatra, zsebében pedig ott lapul száznegyven ropogós márka, melyet anyukája bízott rá. Mire Berlinbe ér, már megtapasztalja, hogy a felnőttek néha nagyon gonoszak tudnak lenni. A vonaton ugyanis egy férfi meglopja. A fiú attól fél, nem hinnének neki a rendőrök, ezért maga ered a tettes nyomába. De vajon nyakon tud csípni egy bűnözőt? Egyedül aligha. Egy csapatnyi detektív segítségével viszont talán igen! A briliáns logikájú Professzor, a lelkes Kis Kedd, a dudálós Gusztáv és a többiek még csak iskolába járnak, de elbánnak akár a legravaszabb gazemberrel is. Erre a berlini nyárra mindenki emlékezni fog: a gyerekek, a szülők, az újságírók, a rendőrség - de leginkább a tolvaj...

Friedrich Nietzsche - Im-ígyen ​szóla Zarathustra
Az ​Im-ígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik. Nem így vélekednek róla az irodalmárok, akik a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják. A nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. Műfajilag a nagy világköltemények, emberiség-költemények közé tartozik, állandó utalással, finom, művészi rájátszással a Bibliára. Cselekménye, története úgyszólván nincs. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne, hol tömören megfogalmazott aforizmák, hol prózai ditirambusok, hol ritmizált prózájú himnuszok, hol példabeszédek formájában (szerepel benne szabadvers is, a műfaj világviszonylatban legkiemelkedőbb darabjai közül). E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság, az ontológiaellenes, afilozofikus polgári "józan ész" ellen meghirdetett legnagyobb lázadás, az emberi integritás, nembeli szabadság irányába tett "felkelés" halhatatlan dokumentumának tekintik. A mai olvasóra nyilvánvalóan esztétikai értékével hathat elsősorban. Hatalmas, egyívű pátosza, tragikus lírája, önkínzó, öngyötrő vallomásossága, a legmélyebb dekadencia ellen emelt akaratetikája kétségkívül a nagy műalkotások levegőjét árasztja. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek, amely nélkül sem az elioti nagy poémákat, sem Adyt nem lehet igazán megérteni. A mű irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.

Thomas Mann - Mario ​és a varázsló
Furcsa, ​torz, gonoszarcú emberke érkezik egy olasz városkába. Cipolla, a bűvész, a varázsló. Démoni tekintetével, gúnyosan sértő hangjával és suhogó korbácsának erejével hatalmába keríti egész közönségét, fellobbantja a nemtelen szenvedélyeket, derék, tisztes polgárok, feddhetetlen életű asszonyok, marionett figurákként rángatják tagjaikat, miközben arcukat megdermeszti a rémület. A fasizmus, ez a szadista szörny végzi itt fertelmes bűvészmutatványait, az hozza fel a mélyből az emberben rejtőző állati ösztönöket. De Thomas Mann nemcsak azért írta meg 1930-ban ezt a remekművét, hogy az emberiesség, a humanista erkölcs nevében tiltakozzék az emberhez méltatlan világ ellen, hanem azért is, hogy megmutassa: a világon mindenütt vannak Mariók, akik tiszták és beszennyezhetetlenek, akik a maguk egészséges erejével végül mégis ellenállnak és elpusztítják a gyűlölt varázslót.

Martin Heidegger - Lét ​és idő
Heidegger ​fő műve, a Lét és idő 1927-ben jelent meg először németül. Hatása a német és a nemzetközi eszmetörténetben csak Nietzschééhez hasonlítható. Az emberi élet, az ittlét lényege és értelme után exisztenciálisan kérdező hermeneuta a válságba sodródott XX. század első felének emberét vizsgálva jut el felismeréseihez, melyek eredetiségükkel alapjaiban rázzák meg a hagyományos filozófiai gondolkodást. Gadamer szerint Heidegger óriási hatása a nyelvhez fűződő szokatlan viszonyával magyarázható. Az újkor emberének a technika korlátlan uralma korában megnyilvánuló otthontalanságát Heidegger a lét korszakos történésmódjával, a létező lételhagyásával összefüggésben gondolja el. Nietzschéhez hasonlóan Heideggert is megpróbálta a demagógia szintjére süllyeszteni mind a politikai jobb-, mind pedig a politikai baloldal. Ezek fölött a kortörténeti szempontból talán érdekes ítéletek és értelmezések fölött azonban eljárt az idő, és megmaradt a mű, mely mindmáig kihívást jelent minden gondolkodó embernek. Jelen kötet a korábbi magyar fordítás javított, átdolgozott kiadása.

Georg Simmel - A ​kacérság lélektana
"A ​kacérságnak az igen és a nem ingatag játékát kell éreztetnie címzettjével, az elutasítást, ami az odaadás kerülőútja lehet, s az odaadást, amely mögött mint háttér és lehetőség, a visszavonás fenyegetése rejlik. Bármely végérvényes döntés véget vet a kacérságnak. A férfi pedig belemegy ebbe a játékba, s nem csak azért, mert nincs más választása, lévén vágya a nő kegyéhez láncolva. Gyakran mintha külön vonzaná és élvezetet okozna számára ez a megengedő - eltaszító bánásmód."

Thomas Mann - Doktor ​Faustus
"Mintegy ​negyven esztendővel a regény írásának kezdete előtt, a Tonio Kröger idején jegyezte fel először, hogy foglalkoztatja a szifiliszes művész alakja, aki, mint Doktor Faust, szerződött az ördöggel; a szifiliszes fertőzés mámorító, zseniális művekre, inspiráló erőként hat, amíg a művészt el nem viszi az ördög, a paralízis. Már ebből a néhány sorból látható, hogy a német irodalomban oly nagy szerepet játszó Faust-téma milyen végletesen tragikussá formálódik Mann-nál jelentkezésének első pillanatától. A XVI. századi Faust-népkönyv, amint Engels írja, nem több, mint az elme hívságai ellen jámborságra intő boszorkányhistória. A felvilágosult Lessing Faust-vázlatában a csillapíthatatlan emberi tudásszomj jelenik meg; Goethénél a hasznos munka eszméjének képviselőjeként hagyjuk el a költemény második részének végén Faustot... A kora regényét író, a német és a művész lét problémavilágát a fertőzés, a betegség jelképességébe oldó Mann hőse, Adrian Leverkühn a Goethe Faustjáéval éppen ellentétes utat jár meg; a világból a legszörnyűbb magányba zuhan, művészete pedig a nihil örvényének, reménytelenségének, embertelen, jéghideg közönyének kifejezője... A modern zenéről...sok szó esik ebben a regényben. De... a zene voltaképpen csak mint a német polgárság hanyatlásának, bűnössé válásának egyik áttételesen jellemző motívuma, tünete jut megfelelő szerephez. A zene és egy muzsikus életútja a korral s a németséggel kapcsolatos mondandóit hordozó jelképrendszer forrása lett ebben a regényben."

Erich Kästner - Az ​eltűnt miniatűr
Külz ​papa, a derék berlini hentes- és mészárosmester nem is sejti, micsoda meglepetéseket tartogat számára a végzet - hiszen ő épp csak "kiruccant" néhány napra Koppenhágába! Ám a sors - valamint a műkincsrablók - útjai kifürkészhetetlenek, s a jó öreg hentesmester, a szép Irene, a titokzatos Horn professzor, és még sokan mások fergeteges kalandokat élnek át, egészen a végkifejletig - amely azonban nem egyaránt megnyugtató mindenkinek...

Heinrich Böll - Katharina ​Blum elvesztett tisztessége
"Az ​elbeszélés szereplői és cselekménye kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a 'Bild-Zeitung' mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek." Elkerülhetetlenek, mert Böll új kisregénye éppen ezekről a mesterkedésekről szól, mert éppen a 'Bild-Zeitung' jóvoltából saját bőrén is tapasztalhatta őket. Emlékezetes eseménye volt ugyanis néhány évvel ezelőtt az NSZK-beli reakciós és haladó erők párharcának, hogy a 'Bild-Zeitung' rágalomhadjáratot indított Böll ellen, amiért egy cikkében tárgyilagos hangot követelt az újbaloldali anarchisták, személy szerint az Ulrike Meinhof körül keltett mesterséges hisztériában. Indíttatásában tehát Böll új kisregénye válasz erre a rágalomhadjáratra, leleplezése a közvélemény-manipuláló mesterkedéseknek, végső formájában azonban sokkal több pamfletnél: igazi irodalmi alkotás, méltó folytatása a Csoportkép hölggyel című regényének: középpontjában szintén egy rokonszenvesen határozott, végleteivel is harmonikus egyéniségű "hölgy" áll, Katharina Blum, aki amolyan Kohlhas Mihályként maga szerzi vissza elorzott tisztességét: lelövi az újságíróját annak a lapnak, amely tönkretette nagy gonddal és fáradsággal fölépített tisztességes életét.

Heinrich Böll - Biliárd ​fél tízkor
Heinrich ​Böll Nobel-díjas német írót szokás volt már életében a németség lelkiismeretének nevezni. Lassan klasszikussá érlelődő kitűnő regényének játékideje alig egy nap: 1958. szeptember hatodika. A Fähmel család feje, az öreg építész, ezen a napon ünnepli nyolcvanadik születésnapját. De ez a nap magába sűríti a német történelem fél évszázadának eseményeit is a Fähmel család történetén keresztül: attól a pillanattól, mikor a még ismeretlen ifjú építész vakmerően benyújtja pályázatát a Sankt Anton apátság felépítésére, két világháború hányattatásain, a fasizmus évtizedein át, 1958 jelenéig. Közben rommá lesz és felépül körülöttük életük színtere, a város, felépül, rommá lesz s újból épülni kezd a Sankt Anton apátság is, ez a szimbolikus jelentőségű épület, melynek sorsában részes a Fähmel család mindhárom nemzedéke. Az 1950-es, 60-as évek regényei egy keserű Böllt mutattak, ő volt az, aki nem felejtett semmit, miközben körülötte mindenki ünnepelni akarta a gazdasági csodát.

Thomas Mann - Az ​elcserélt fejek
"Thomas ​Mann Elcserélt fejek című hindu legendája két ifjú, a Srídáman nevű kereskedő és Nanda kovács és tehénpásztor egyedülálló története, amelyben az egymás felé irányuló vonzalom kicserélődés és egyesülés utáni vágyat gerjeszt. Srídáman néhány évig csillagászatot és lényegszemléletet tanul, a szellemi dolgok vonzzák, míg Nanda elsősorban fizikai előnyeivel válik ki; ez utóbbinál a test a fődolog a mellékes fejjel szemben, az előbbinél pedig a tudással bíró fej élvez előnyjogot a függelékül szolgáló test ellenében. Mann úgy írja le kettejüket, mint a megkétszereződött Sívát, aki hol szakállas aszkétaként, hol pedig erőtől duzzadó ifjúként jelenik meg, de sohasem egységben. A Sívában egyesülő tulajdonságok esetükben külön jelentkeznek és kölcsönös vonzalmat, valamint egymásrautaltságot váltanak ki: mindkettőjük úgy érzi, hogy egyedként nem tekintheti magát teljesnek. Nem is lehet tehát másként, mint hogy a két ifjú érzelmi életét ugyanaz a leány befolyásolja. A szépséges Szítának valaha Nanda volt a hintáztatója, Srídáman pedig akkor pillantja meg először és szeret belé azonnal, amikor a napszűz fürdőájtatosságot végez a folyón. Mi sem természetesebb, mint hogy Srídáman számára Nanda kéri meg a leányzó kezét. Szítá házasélete ugyan a legnagyobb mennyei boldogságban veszi kezdetét, idővel azonban vonzalom támad benne a férfias Nanda iránt és nem szűnő testi-lelki gyötrődés keríti hatalmába, mivel - úgy érzi -Srídáman már nem tudja neki a teljességet nyújtani. A nőben dúló érzelmi vihar a két férfi lelkületén is kiütközik. Annyira összetartoznak már, hogy mindkettő hajlandó lenne lemondani Szítáról, életének elvesztése árán is, a másik javára. Ezért - hogy a kellemetlen helyzetet valamiképp megoldja -, egyik hármasban lebonyolított utazásuk alkalmával egy útbaeső szentélyben Srídáman levágja saját fejét, de így cselekszik a keresésére induló és látványától feleszmélő Nanda is. A bensejében immár Srídáman magzatát hordó Szítá a Világanya segítségével feltámasztja a két férfit, ám - részben zavarodottságában, részben ösztönszerűen - összecseréli a két fejet, így próbálva létrehozni Srídáman fejéből és Nanda testéből álmainak emberét. Ezt követően a dilemmák sora merül fel: mi dönti el, hogy ki tekinthető ezentúl férjének, a fej vagy a test?, továbbá ki tekinthető a leendő gyermek apjának, illetve mi az elfogadható, a fej vagy a test szerinti apaság? Egy szent emberhez, Kádamanához fordulnak ítéletért, aki úgy véli, hogy a fej a testrész legkülönbje, ezért a férj, Srídáman fejéből és Nanda testéből keletkezett egyén tekinthető Szítá férjének, a Nanda fejéből és Srídáman testéből összeillesztett személy pedig a leendő apának." (Szombathy Bálint)

Anna Seghers - A ​hetedik kereszt
A ​hitleri Németországban vagyunk, a második világháború előestéjén, egy koncentrációs táborból megszökik hét fogoly. Hatan közülük hamarosan kézre kerülnek. A hetedik Georg Heisler, megmenekül. A regény az ő megmenekülésének története, de a cselekmény során Georg személyes sorsa szimbólummá lesz: a szabadság, az emberi méltóság jelképévé mindazok számára, akik életük kockáztatásával segítségére vannak. Mert tulajdonképpen nem vagy nemcsak ő menekül meg, hanem vele együtt sokak önbecsülése s reménysége az emberiesség végső győzelmében. A hetedik kereszt a haladó irodalom egyik alapműve, talán épp ezért olyan kitűnő könyv, talán épp ezért olvassuk újra meg újra ugyanazzal a torokszorító izgalommal. A történelmi helyzet változásával épp azért nem veszti el művészi érvényességét, mert igazi mondanivalója, az emberi helytállás csodája ma is a modern irodalom egyik legfontosabb problémáját fejezi ki.