Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Levandra
5.0/5

Bevallom, ​volt egy pillanat, amikor gyanakodtam az igazi gyilkosra, de gyorsan el is hessegettem a lehetőséget. Mégis hallgatnom kellett volna a megérzésemre. A.C. kitűnően ért hozzá, hogy mintegy mellékes tényként adagolja a fontos információkat, amik ott vannak a szemed előtt, de mégis elsiklasz fölöttük. És még jól meg is tornáztatja az olvasó kis szürke agysejtjeit!


dagikám
4.5/5

Amíg ​nem kezdődött el a nyomozás,nekem kissé unalmas volt a sok elmélkedés,elemezgetés. Utána viszont kompenzálta Poirot azzal,hogy szinte azonnal megoldotta a rejtélyt. A gyilkos személyét újfent nem találtam el.


Elég ​furcsa volt ez a könyv. A sztori jó volt, Agatha rendesen csűrte-csavarta a szálakat, Poirot brillírozott, de a gyilkos kiléte elég formabontó. Nem annyira durván, mint az Ackroyd-gyilkosságban, de itt sem szokványos. Csak az epilógus, csak azt bírnám feledni! Az iszonyatosan nyálasra sikeredett.


Mindenképpen ​ajánlom! Kicsit nehezen indul, sok a pszichológiai elemzés-ezekből nekünk sok minden már egyértelmű, de Agatha asszony idejében nagyon is korszerű tartalmak voltak. Ő az első világháború idején gyógyszerész-asszisztensként dolgozott, mindig is érdekelte őt az orvostudomány és pszichológia, nem véletlen kerülnek elő ilyen témák sok regényében.
Ebben a művében a lelkivilágok elemzése mellett furamód a bűntény maga, és megoldása mégis eléggé triviális.
{{Érdekes, az egyik kedvencemben, az Öt kismalac c. regényben szorosabban összefügg a lélektani elemzés és a bűntény megoldása, azaz a gyilkos személye.}}
A kedélyes befejezés talán túl rózsaszín, de Poirot figurájával együtt kissé örvendezhet az olvasó is néha!:-)


Orsi_olvas
5.0/5

Leginkább ​azok az AC regények tetszenek, ahol a pszichológiának, a motivációnak van nagy szerepe, amik az emberi viselkedés miért-jeire keresi a választ. A Találkozás a halállal pontosan ilyen könyv.
Az emberi lélek legsötétjét mutatja be nekünk a krimik királynője. Irányítás mánia, szadista hajlamok. Nem, ez nem egy dark romance leírása és nem is egy dúsgazdag és jóképű fickó jellemzése.
A Boynton családdal valami nincs rendben. A gyerekek már felnőttek, de semmit nem tudnak a világról, csak az anyjuk által felállított szabályokat ismerik. A túlzott kontroll és megfélemlítés depresszióhoz, agresszióhoz és elmebajhoz vezet. Ebben a történetben tényleg mindenki gyanús, mivel szó szerint mindenkinek érdekében állt a zsarnoki asszony halála. Ráadásul – Poirot ezt rögtön észre veszi – mindenki hazudik. Mindenki fedez valakit vagy saját magát, de a hazugságok hálóját mindenesetre csak egy olyan lángelme tudja kibogozni, mint a mi kedvenc belga detektívünk.
Bevallom a közelében sem jártam a megoldásnak, ennek ellenére nagyon élveztem a történetet.


Azok ​a csavarok a végén, ezekért szeretem annyira AC könyveit.
Egyébként egy nyugodt, cseppet sem idegtépő krimi volt, néha elkezdtem én is gondolkodni, hogy vajon ki lehet a gyilkos, de hamar rájöttem, hogy nem érdemes.
Úgyis akkora fordulat jön a végén, hogy magam sem hiszem el.
Pontosan tökéletes olvasmány arra, hogy az ember kikapcsoljon, és egy hatalmasat pihenjen az olvasása közben.
Poirot pedig ismét maga az intelligencia és a tökély.


Pocsék ​fordítás – a fehér borítós -, nem bírom végigolvasni.


Ahogy ​sok Poirot történetben, itt is fontos szerepet kap a nyomozásban a pszichológia, az emberi lélek mozgatórugóinak alaposabb vizsgálata. Jelen esetben egy zsarnoki, mérgező szülő gyermekeire, családjára és a közvetlen környezetére gyakorolt hatása áll a középpontban. Mrs. Boynton ugyanis meglehetősen imádta magához láncolni gyermekeit, és emellett a lelki terror eszközeit is gyakran alkalmazta rajtuk. És ők – ahogy ez a bántalmazó kapcsolatokban lenni szokott – képtelenek voltak kilépni ebből, egyszerűen képtelenek voltak megálljt parancsolni zsarnokuknak.
Fontos könyv lehetne ez egyébként ebben a mostani áldozathibáztató légkörben, ahol a teáskanál érzelmi szintjén levő bizonyos egyének nem képesek megérteni hogyan és miért zárja rá önmagára a kalitka ajtaját a bántalmazó kapcsolatban élő áldozat, miért nem képes arra, hogy kinyissa az ajtót és elmeneküljön. Bár nyilván Agatha Christie regénye ennek csak a felszínét kapargatja, hiszen elsősorban a gyilkosság és nyomozás része van a középpontjában, a pszichológia pedig csak mint eszköz jelenik meg, mégis sok mindenre rávilágíthat, ha kicsit figyelmesebben olvasunk.
Bővebben >> https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2018/12/talalkozas-halallal.html


Annyira ​imádom, hogy AC gyakorlatilag a könyv(ei) elején elmesél mindent, aztán már csak beszélteti a szereplőket. Elgondolkoztam, vajon én meg tudnám-e oldani a gyilkosságot, pusztán a könyv első felének elolvasása után? De aztán rájöttem, hogy annyi nüansznyi jel van még elrejtve a beszélgetésekben, a szereplők reakcióiban, amik mind-mind nélkülözhetetlen a rejtély megoldásához. Azt meg különösen kedvelem, ahogy az írónő az ismeretlen tájakon kalauzol keresztül minket. :)


deardurr
5.0/5

Régebben ​olvastam már ezt a könyvet, de nem emlékeztem a végére (se). Voltak benne préselt virágok is, szóval ez biztos az én művem, de már ki tudja mikor volt…
Nem éreztem nehézkesnek egyetlen pontját se, annak ellenére, hogy Poirot későn kapcsolódik csak a történésekhez, mégis szeretni való az egész szorongó család és a többi szereplő is.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.0/5

Statisztika

14.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók