Kossuth ​és Görgey A ​szabadságharc zászlai alatt

Benedek Elek - A ​szabadságharc kora
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hermann István - Plosszer ​Ferenc káplán feljegyzései 1848-1849-ről a pápai Szent István Római Katolikus Plébánia historia domusában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bárdos László - A ​dzsidás kapitány
"Hajnalban ​orosz őrjárat közelíti meg a magyar arcvonalat. Az őrjáratot lengyel dzsidás tiszt vezeti. Kérem a magyar parancsnokot, hogy honvédei ejtsék foglyul az orosz patrult. Az őrjárat nem fogja védeni magát. Rulikowski kapitány." - Bárdos László regényének főhőse valóságos történelmi alak, a cári hadsereg lengyel származású húszéves dzsidás tisztje, aki át akar állni a magyar szabadságharc oldalára, hogy a lengyel légióhoz csatlakozhassék.Az 1848-49-es szabadságharc sok idegen származású tisztje és katonája között különlegesen rokonszenves ez a fiatal lengyel, aki egy nagyváradi temetőben, egyszerű sírkő alatt nyugszik.

Márkus István - Forradalom ​és szabadságharc 1848-49
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kovács István - Így ​élt Bem József
Az ​1848-49-es magyar szabadságharc hősének, az erdélyi hadjárat fővezérének állít emléket fiatal költőnk első nagyobb prózai írásában. A szerző részletesen bemutatja Bem "előéletét", elsősorban a harcoláshoz értő és ezért lelkesedő katonát. "Bemről elmondható – írja –, hogy született katona, de hogy született forradalmár lett volna, az távolról sem." De jó hazafi volt, úgy érezte, hogy hazája ügyét szolgálja, amikor az elnyomott jobbágyokért emel szót. Kovács István sokoldalúan és szeretettel állítja elénk Bem Józsefet, az 1848-49-es magyar szabadságharc egyik vezéralakját. Az életrajzot sok, eddig ismeretlen fénykép díszíti.

Csikány Tamás - Honvédtüzérség ​az 1848-49-es szabadságharcban
Csikány ​Tamás hadtörténész jelenleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténelem Tanszékén tanít egyetemi docensként. Kutatási területe a XIX. század hadművészete, különös tekintettel az 1848/49-es szabadságharcra. A könyv bemutatja, hogy a néhány nap alatt felállított magyar tüzérség hogyan vált egyenrangú ellenfelévé az évszázados hagyományokkal rendelkező osztrák fegyvernemnek. A szabadságharc tüzérségének életét számos korabeli dokumentum, kép és egy kihajtható színes, művészi melléklet szemlélteti. _Segédkönyvek a hadtörténet tanulmányozásához_ sorozat III. tagja

Karsa Ferenc - Szabadságharcos ​napló
Egy ​húsz év körüli fiatalember jelentkezett Kassán a katonai sorozóbizottság előtt 1848. augusztus 26-án. A hadfogadó orvos valószínűleg szánakozva tekintett az önkéntes alacsony, vézna termetére, ám, hogy amúgy egészségesnek találta, mégis csak kimondta az alkalmas-t. Most már csak a hadírnoknak kellett felvennie az adatokat: Karsa Ferenc, 21 éves, zsujtai, Abaúj vármegyei születésű, református, nőtlen, jogot végzett, ügyvédi vizsga előtt álló jurátus; s hősünk legott katona – vagy ahogy a megnevezés akkor kezdett országosan elterjedni – honvéd lett. Ezzel máris kezdetét vette a nagy kaland, egy epizód abból, amit úgy hívunk, hogy 1848/49-es szabadságharc. Egy szűk év, Karsa Ferenc honvéd életének története, melynek eseményeit korabeli naplójegyzetei alapján az 1850-es évek elején sodró lendületű írásban foglalta össze önmaga számára. A Tisztelt Olvasó e visszaemlékezést tartja most a kezében. Egy olyan írást, amely sok szempontból páratlan a maga nemében. Elsősorban realizmusát, valósághűségét tekintve tűnik ki a szabadságharc viszonylag jelentős emlékirat-irodalmából; az átélt események és azok szereplőinek igazsághű, szépítés és elfogultság nélküli ábrázolásával. Különösen érvényes ez a visszaemlékezés első, 1849. május közepéig terjedő szakaszára. A „történelem alulnézetben” időszakára, amikor a 20. honvédzászlóalj önkéntese, illetve altisztje a hosszú keserves menetelésekről, csaták vad kézitusáiról, nélkülözésekről és örömökről szól. Szinte úgy érezzük, mintha mi is részesei lennénk ezeknek. Nem kevésbé érdektelen Karsa honvéd hadnagyságának története sem. Görgey tábornok törzsének parancsőrtisztjeként ugyanis immár nem csupán saját további személyes élményeit mesélheti el, de [sic!] Elbeszélése folyamán a szerző végig megőrzi korrektségét. Az általa megélt eseményeket szigorúan elválasztja a csupán hallomásból ismertektől, csakúgy, mint azok általa történő magyarázatától és értékelésétől. A Kassán vívott ütközetekről, vagy például Kossuthról, Dembinszkyről, Görgeyről, s a szabadságharc számos momentumáról Karsának ugyanis határozott véleménye van, amelynek szintén hangot ad emlékezésében. Véleményformálásában, ítéleteinek kimondásában elfogulatlanságra törekszik, melyben alapállása – és a megítélés alapvető kritériuma – nemzetének mérhetetlen szeretete és hazafiassága. A középnemességből származó, a hegyaljai protestáns függetlenségi hagyományokon nevelkedett szerző azonban talán éppen ezért is több ponton nem mentes az elfogultságtól, sőt előítéletektől sem. Vitatható eeszmefuttatásait, megállapításait ezért nem lett volna célszerű elhagyni, hiszen a visszaemlékezés csak ezekkel együtt teljes. Igy inkább azt a formát választottuk, hogy ezekre a problémákra, a szerző olykor megalapozatlan véleményére a jegyzetekben hívjuk fel a figyelmet. Közlésünkben az eredeti kézirat szövege változatlan maradt, s az írás szellemisége és lendületének megőrzése érdekében betűhűen közöljük az emlékiratot. Mint a legtöbb hasonló visszaemlékezésnek, Karsa Ferenc írásának is története van. Szerzőnk egy helyütt említi, hogy a visszaemlékezést nem a nyilvánosság, hanem saját maga számára írta. Munkáját azonban mások is érdekesnek találhatták, hiszen 1888-ban a Zemplén című folyóirat, a Hadtörténeti Közlemények 1922–1923-as évfolyamában pedig Pilch Jenő hadtörténész közölt belőle részleteket. A visszaemlékezés – amely eredetileg „A körültem és velem 1848. és 1849. években történt események” címet viselte – ezt követően azonban a feledés homályába merült. Rakó Józsefé az érdem, hogy azt a néhány évvel ezelőtt Karsa Ferenc leszármazottjánál, Karsa László budapesti mérnöknél fellelte, s annak egyik másolatát a közkinccsé tétel érdekében önzetlenül a kiadó rendelkezésére bocsátotta. Egy példány ugyanakkor Katona Tamáshoz is eljutott, aki a szerkesztésében megjelent Budavár bevételének emlékezete 1849 (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989.) című kötetben közölte Karsa Ferenc emlékiratainak a budai vár bevételére vonatkozó részét.

Pusztaszeri László - Görgey ​Artúr a szabadságharcban
"... ​Lisznyai Kálmán, a Görgey kíséretéhez tartozó költő odakiáltott a csapatok előtt álló és az ellenséges tűz által közvetlenül fenyegetett parancsnoknak: Tábornok úr, ugrassa a lovát jobbra, mert istenuccse leüti a golyó! Görgey visszanézett, s csak ennyit mondott: Ha fél, hazamehet! Majd a csatának abban a válságos pillanatában, amikor a II. hadtest két zászlóalja megingott, és úgy látszott, hogy a 66. honvédzászlóalj sem tud sokáig kitartani, a tábornok kíséretéhez fordult, és így rendelkezett: Tiszt urak! Le a lóról, rendezzék ezt a zászlóaljat rohamra, tíz perc alatt Perednek kezünkben kell lennie!"

Demeter Zsófia - A ​pákozdi győzelem
Irodalmi ​művek, egykorú dokumentumok és visszaemlékezések a dunántúli védelmi hadműveletről (1848. szeptember 29. - október 7.).

Klapka György - Emlékeimből
Klapka ​György honvéd tábornok 1849-ben hadtestparancsnok,ideiglenes hadügyminiszter három alkalommal írta meg emlékeit a szabadságharcról. Az első változat taktikai megfontolások nélkül a még friss élményekből született;1850-benjelent meg angolul, Londonban. Hamarosan, 1851-ben, Lipcsében látott napvilágot a második könyv: Klapka ebben engedményeket tett az emigráció szabadságharc-szemléletének, mely nem tartotta időszerûnek az események őszinte elemzését. Az emigráció mérsékelt tagjai úgy vélték ugyanis, hogy a nyílt beszéd, a mulasztások feltárása tovább bolygatná az amúgy is izgatott kedélyeket, s ártana a külországi hírnévnek, rokonszenvnek. A legteljesebb memoárváltozat, az Emlékeimből - melyet most tart kezében az olvasó - 1886-ban jelent meg a Franklin Társulat gondozásában. Klapka származásának, gyermekkorának rövid leírása után életének két korszakát örökíti meg részletesebben: a szabadságharc alatti tevékenységét -kitekintve természetesen az általános hadi helyzetre - és emigrációs éveit. Az emigrációban folyamatosan levelezett Czetz Jánossal, Teleki Lászlóval és Mednyánszky Sándorral, s a közölt levelekből kiviláglik a londoni, párizsi,svájci, belgiumi magyarok helyzete, megosztottságuk, a Kossuth megítélése körüli vitáik - s egyszersmind betekinthetünk ezen országok bel-és külpolitikájába is. Sőt, a körképet a törökországi viszonyok rajza egészíti ki: Klapka az orosz-török háború hírére Isztambulba utazik hogy a török csapatok segítségére legyen a Monarchiával szövetséges orosz birodalom elleni küzdelmükben. Az emlékirat 1854-ig Klapka csalódásáig a krími háborúban - követi az eseményeket ő és barátai ekkor mondanak le hosszú időre egy újabb szabadságharc eszményéről. Mint minden memoáríróé, Klapka szándéka is az , hogy a már történelemmé vált múltat átélőként, szemtanúként rögzítse, saját szerepét benne tisztázza, álláspontját az eseményekről leszögezze. Ez a művelet sok tudatos és tudattalan torzítással jár, ám a torzítások éppannyira jellemzőek a korra és a szerzőre, mint a pontosan rögzített tények. A kötet sajtó alá rendezője, a korszak kitűnő kutatója, Katona Tamás előszavában és jegyzeteiben "tetten éri" Klapka ellhallgatásait, szépítéseit. A korán elhunyt történész, Lengyel Tamás nyomán Katona összeveti és elemzi a három emlékirat eltéréseit, s a külföldről hazakerült Klapka-hagyaték leveleiből idézi a kihagyott részleteket. Ezzel az összehasonlító munkával minden korábbinál teljesebb Klapka-kép alakul ki, s így kötetünkkel a korszak egyik legjelentősebb dokumentumát nélkülözhetetlen forrásmunkáját kapja kézhez az olvasó.

Bona Gábor - Tábornokok ​és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49
A ​könyv, amit az olvasó a kezében tart, valóban egyedülálló a maga nemében. Első fejezete a nemzeti hadsereg megalakulásától a tavaszi hadjárat győzelmes befejezéséig kíséri végig múltunk nagy vállalkozásán 1848-49 törzstisztjeit, azaz őrnagyait, alezredeseit, ezredeseit és tábornokait, s szerepüket vizsgálva, állásfoglalásaikat elemezve a szerző a harc csaknem teljes időrendi leírását adja. A munka második nagy egysége - nyolcszázharminc fő adataira támaszkodva - a törzstiszti kar szociológiai elemzését, e katonák vagyoni viszonyainak, társadalmi, nemzetiségi hovatartozásának vizsgálatát tartalmazza, származásuk, múltjuk, körülményeik meghatározó momentumaival világítva meg cselekedeteik mozgatórugóit, a honvédsereghez való csatlakozásuk, eltökéltségük, hősiességük, ingadozásuk mélyebb okait. Végül a harmadik rész, a szerényen "Életrajzi adatok"-nak nevezett gyűjtemény Ajer Mihály honvéd alezredestől Zsurmay Lipótig, illetve Tanárky Antal címzetes őrnagyig közli a szabadságharc ezerötvennyolc törzstisztjének és tábornokának legfontosabb életrajzi adatait. E sokéves kutatómunka alapján összeállított "lexikon" minden szócikkében szerepelnek a származás, előélet, a szabadságharcban való részvétel adatai, majd az 1849 utáni életút állomásai. A honvédsereg messzire fénylő csillagai, az aradi tizenhármak, Bem József, Czecz János, Guyon Richárd, Klapka György, Lenkey János, Perczel Mór, Vetter Antal mellett sok-sok kevésbé ismert, rokonszenves hős életútját is megismerhetjük innen: az amerikai polgárháborúban az északiak oldalán az altábornagyi rangot is elérő, majd az Egyesült Államok argentínai nagykövetévé nevezett Asbóth Sándor honvéd alezredesét, a szabadságharcnak három törzstiszt fiait is adó Pap Mihályét, a vakmerőségig bátor Rakovszky Samu ezredesét, a honvédeket karddal, kereszttel rohamra vezető horvát tábori papét, Gasparich Kiliét... Bona Gábor könyve igen nagy forrásanyaggal dolgozó, számos momentumot új fénybe helyező tudományos munka. A szemlélődő, analizáló, összefüggéseket kereső attitűd mellett azonban erős érzelmi elkötelezettség is sugárzik az anyagból. S ez 1848-49-cel kapcsolatban nem is lehet másként: a tárgyilagos tények mögül minduntalan vasakaratú eltökéltségek, önzetlen helytállások, őrlődések, bujdosások, börtönök, megélhetési gondok, öngyilkosságok emberi drámái sejlenek ki. A könyvet a tábornokokról és törzstisztekről készült, közel kétszázötven portré egészíti ki.

Brankovics György - A ​magyar szabadságharcz története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Major István - Honvédélményeim
Major ​István negyvennyolcas tüzérhadnagy emlékezései

Ismeretlen szerző - A ​magyar szabadságharc olvasókönyve
A ​7-12 éves korosztálynak szóló könyv a Holló és Társa Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet az 1848-49-es eseményekről íródott. Népköltésekből, regényekből és népmesékből ad bőséges válogatást. A legismertebb művektől kezdve (pl. A tizenkét pont, Gábor Áron rézágyúja stb.) a kevésbé ismertekig, kuriózumokig (pl. részletek Petőfi naplójából) olvashatnak kötetünkben az érdeklődő kicsik és nagyok. A könyvet sok színes illusztráció teszi értékesebbé.

Somlay Szabó József - A ​státusfogoly
Ady ​úgy vélte, ha Petőfi nem hal meg Segesvárott, harcolt volna a Párizsi Kommün barikádjain; vele együtt még Vasvári futhatta volna be ugyanezt az életpályát, ha túléli a szabadságharc bukását. A forradalmár ifjak halálával az "öreg" Táncsicsra maradt az a feladat, hogy egy elpusztult, szétszóródott nemzedék helyett őrizze forradalmár elkötelezettségét az önkényuralomtól megbénult és a kiegyezéstől elkábult Magyarországon, s megtalálja az utat a jövő forradalmáraihoz, a szervezett munkásokhoz. Táncsics Mihály, a parasztból lett forradalmár vállalta az erejét meghaladó feladatot: tizenhat év börtönnel, bujdosással és öt gyermeke elvesztésével fizetett érte. Később Ady "kora lelkünknek", "szenvedő szerelmünknek" nevezte Táncsicsot, aki nem annyira műveivel, mint a kompromisszumokat elutasító következetes forradalmiságával lett egy új radikális nemzedék példaképévé.

Katona Tamás - Ráday Mihály - Az ​1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei I.
Merre ​néz Jellačić Zágráb főterén, miért dobta a hóba a keresztet Imre atya Branyiszkónál, hol sebesült meg Görgey Artúr, mi történt Nagyenyednél, hogyan kerültek elő a vízaknai csata holt honvédei a sóbányából? Megannyi érdekes ember és történet! Tizennégy éven át jelentkezett a Magyar Televízió képernyőjén "Ráday Mihály és Katona Tamás műsora" hogy megismertesse és megszerettesse 1848/49 történetét, hőseit, s arra buzdítson, hogy minél többen érezzék fontosnak a meglévő emlékhelyek, sírok jókarbantartását, gondozását határainkon innen és túl, beleértve olyan helyeket is, mint Szicília, Törökország, Anglia, vagy éppen az Egyesült Államok. A több könyvre tervezett mű - részben követve az egykor volt televíziós műsort, részben, amikor kell, eltérve attól - bemutatja az emlékhelyek sokaságát, továbbá a 48-as nemzedék katonai és diplomáciai tevékenységével, majd az emigrációval kapcsolatos helyszíneket is, a legnagyobbak élettörténetét, munkásságát is sorban, történetről történetre, szóról szóra, képről képre, kötetről kötetre. Íme az első...

Gracza György - Az ​1848–1849-iki magyar szabadságharc története I-V.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Az ​aradi vértanúk I-II.
"Véget ​ért a magyarországi és erdélyi hadjárat és meghódoltatás, és megvan az a kellemes érzésem, hogy egyes-egyedül az én személyemnek köszönhető az ellenség megsemmisítése. A hadsereg és a történetírás feladata, hogy ennek a kijelentésnek az igazáról a valóságnak megfelelő ítéletet alkosson; jó lelkiismeretem és a diadal megnyugtat, olyan tetterővel vittem véghez mindent, minden vonatkozásban, amilyenre nem sok példa van a történelemben... Paszkevics amnesztiát követelt mindnyájuknak, kereken megtagadtam, csak a legénységnek adtam meg őrmestertől lefelé, a vezérekre, képviselőkre és tisztekre vonatkozólag magamnak tartottam fenn a további rendelkezés jogát - ez annyit jelent, hogy a vezéreket felköttetem, az ellenségnél szolgálatot vállalt osztrák tiszteket pedig, akik polgári foglalkozásúak voltak vagy őrmesterek a mi szolgálatunkban, közembernek besoroztatom... Az újságírók mind nekem fognak esni, kivált a derék angolok, nem bánom, a lelkiismeretem tiszta, csak igazságot szolgáltatok - és ami a legfontosabb, jól és nyugodtan alszom, mert meggyőződésem és kötelességem szerint járok el. Aki látta, mint én is, mit tettek ezek a gazfickók Magyarországgal, a lehető legigazságosabb dolognak fogja tartani, hogy átsegítjük őket a másvilágra... Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestül irtom ki a gazt. A lázadók minden vagyonát elkobzom a régi magyar törvények értelmében, utasításaim nincsenek, de teljhatalmam van, korlátlanul rendelkezhetem a király nevében." _1849. augusztus 24._ _Haynau_ "A könyörtelenség, embertelenség, kegyetlenség tehát mégis legyőzte a dicsőséges és igazságos uralkodó jóságát és szelídségét - vagy pedig becsapják, és nem is tud az egész ítéletről, miért is kellene tudnia róla. Az ő szándéka az volt, hogy minden megtévedt, a korábbi kormányok ügyetlensége vagy inkább rosszindulata miatt szántszándékkal tévútra vezetett hűséges alattvalójának és szolgájának rangra való tekintet nélkül kegyelmet ad... De akkor miért kell ítéletet hozni, ítéletet hirdetni, miért kell sok derék, tisztességes ember becsületét meggyalázni, nevüket örök időkre megbélyegezni? Az utóbb megadott amnesztia nem fogja meg nem történtté tenni a sok szerencsétlen családot sújtó megszégyenülést... Nem kételkedem benne, hogy ma halálra fognak ítélni... Ahogy gondoltam! Halálra ítélve lőpor és golyó által. Mindezt előre láttam, és ezért a legkevésbé sem lepett meg... Valóban nem adnának kegyelmet nekünk? Az utolsó pillanatig olyan reménykedve bizakodom, hogy nem is tudom magam átengedni a halál gondolatának." _Schweidel József_

Hermann Róbert - Megtorlás ​az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után
A ​kötet összefoglalót ad az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő, részben kísérő megtorlásokról. Ismerteti a vésztörvényszékek működését, az osztrák kormányzatnak és tanácsadóinak a Magyarországon megtorlás alá vonandó személyek körével kapcsolatos elképzeléseit, a megtorlás elveinek alakulását 1848 októberétől 1849 augusztus végéig. Bemutatja a megtorló gépezetet, az oroszok és az osztrákok között az amnesztia kérdésében folytatott tárgyalásokat. Megállapítása szerint az erőtlen amnesztia-terveket a császár semmisítette meg, s ezért a kivégzésekért legalább akkora felelősség terheli, mint Haynaut. Bemutatja a kivégzetteket, majd részletesen ismerteti a megtorlás egyéb formáit: a botozásokat, börtönbüntetést és sáncfogságot, az ellenálló települések feldúlását, a Kossuth-bankók megsemmisítését. Végül összegzi a magyarországi és a korabeli európai politikai megtorlások méreteire vonatkozó adatokat és a megtorlás megszüntetésének, illetve az amnesztia kiterjesztésének történetét.

Hermann Róbert - 1848-1849 ​- A szabadságharc hadtörténete
A ​könyv az 1848-1849-es szabadságharc hadtörténetének eddigi legsokoldalúbb összefoglalása hazai és bécsi levéltári kutatások alapján. A politikai előzmények, a katonai intézményrendszer, az egymással szembekerült hadseregek fegyverzetének, egyenruhájának és szervezeti felépítésének ismertetése vezeti be a művet. Bőségesen foglalkozik azokkal a "járulékos" tényezőkkel (katonaföldrajzi helyzet, hadiipar, hírszerzés, háborús propaganda, hadisajtó, katonai cenzúra, hadlelkészi szolgálat, egészségügy, hadifogolykérdés) is, amelyek nélkül e háború története sem érthető meg. A hadjáratok, csaták és ütközetek rendkívül szemléletes leírása nem öncélú: nem csupán a harctéri történésének hátterét és következményeit érthetjük meg belőle, de kibontakozik a szabadságharc katonai-politikai eseményeinek láncolata, a meghatározó - neves és névtelen - személyiségek, hősök jelleme is. A munka külön érdekessége, hogy számos eleddig ismeretlen tényt tartalmaz, és több ponton (például a pákozdi és a schwechati csata eseményeit és a mellékhadszíntereket illetően) módosítja, bővíti az ismereteket. A hadműveletek világos áttekintését színes térképek segítik. A kiadvány egyik különlegessége a legfontosabb összecsapások térbeli, "terepasztalszerű" ábrázolása, mely minden olvasó számára közérthetővé és életszerűvé teszi a kor harcászatának a szövegben bemutatott jellegzetességeit. A szerző elbeszélői stílusa kifejezetten élvezetes, néhol "anekdotikus", de történelmileg mindvégig hiteles. A szöveget igen gazdag illusztrációs anyag kíséri, köztük nemritkán nyomtatásban először megjelenő korabeli metszetek, litográfiák, festmények, vízfestmények. A könyvet bátran ajánljuk minden általános és középiskolai tanulóknak, tanárnak és mindazoknak, akik a történelem, a hadtörténet iránt érdeklődnek.