Tiszántúli ​Emanuelle

Szilágyi Gyula - Megbukott ​az iskola?
Mindegyikünk ​emlékszik még gyerekkorából arra az érzésre, amikor a szülői értekezlet után felmenőink színük elé parancsoltak és keményen kérdőre vontak, mondván: baj van az iskolában! Ugye nem volt szívmelengető a helyzet? De azért túléltük valahogy. Most viszont komolyabb a gond: nem az iskolában, hanem az iskolával van baj. Nem is kicsi. Merthogy - nemzetközi felmérések szerint - a 16-65 év közötti magyar lakosság kétharmada funkcionális analfabéta, az iskoláskorú gyerekeknek meg több mint a fele képtelen arra, hogy "önálló olvasással, önállóan tanuljon". Az pedig már csak a hab a tortán, hogy - ugyanezen nemzetközi felmérések szerint - a hazai diplomások írás-olvasás teljesítménye pontosan olyan szintű, mint a svédországi általános iskolát végzetteké. Közben pedig az iskolabezárások miatt tanárok válnak munkanélkülivé, a pedagógusok fizetése - az egy főre jutó nemzeti össztermékhez viszonyítva - jobb esetben fele, rosszabb esetben harmada az EU-ban kapott béreknek. És bizony baj van gyermekeink neveltségi szintjével is: a 6-14 évesek által elkövetett bűntények száma ugyan csökken, de korántsem olyan ütemben, mint a korcsoport létszáma. Így alakult ki az a helyzet, hogy a bűnelkövetők között ugyan egyre kevesebb a gyermek, gyermekeink között viszont egyre több a bűnelkövető. Pedagógusokat, szülőket, újító szellemű és tradicionálisan gondolkodó iskolaigazgatókat, elméleti szakembereket és néha gyerekeket kérdezve kereste a szerző az okokat, amelyek e lejtmenethez vezettek. Csak annyit sikerült megállapítania, hogy a hanyatló tendenciát nem sikerült megfordítani. Nem látjuk még az alagút végét. Lehet, hogy megbukott az iskola?

Eric Berne - Emberi ​játszmák
Eric ​Berne, az 1970-ben elhunyt amerikai pszichiáter ezt a könyvét segédkönyvnek szánta szakemberek számára. Ő is és a kiadó is meglepetéssel tapasztalta, hogy a kötet rövid idő alatt laikusok körében is bestsellerré vált, s ma már minden idők egyik legnépszerűbb pszichológiai tárgyú munkája. Hogy mi e páratlan siker titka? Talán az, hogy a szakzsargont nem ismerő olvasó számára is rendkívül frappánsan, lépten-nyomon "aha"-élményt kiváltva tárja elénk mindennapjaink (élet, házassági, szexuális stb.) "emberi játszmáit".

Végh Antal - Erdőháton, ​Nyíren
A ​Szamos, a Felső-Tisza és a Túr által közrefogott Erdőhát szinte az ország élő múzeuma. A középkor tárgyi emlékei - halászok, pásztorok, földművelők ősi szerszámai - itt kézen forognak még. S mintha különböző évszázadok emberei élnének együtt: a sokáig terméketlennek vélt homokos-lápos talajon jól jövedelmező almáskertek virulnak, szomszédságában azonban a nomád életmód maradványai láthatók, s néhol az elmaradottság ijesztő képei kísértenek. Ez a táj volt Végh Antal fölnevlő dajkája. Jánkmajtison született 1933-ban, a nagy múltú debreceni kollégium diákjaként tanult, s majd tíz esztendeig a Nyírségben tanítóskodott. Elbeszélései és regényei a különös-furcsa miliő végletes helyzeteit és elárvult alakjait jellemzik. Hősei nemcsak a földdel s a nyomorúsággal küszködnek, de lefojtott indulataiknak is rabjai, a mában élők pedig új életformákkal, a várossal, a nagyüzemmel ismerkednek. Végh Antal szociográfiai igényű műveit az eleve sokat sejtető, sokrétű tényanyag, a megjelenítő készség és a szenvedélyes igazságkeresés teszi értékes - és egyben érdekes - olvasmánnyá. Penészlekről írt riportja is ezért válhatott ki az \"országos feltűnés\"-nél fontosabb vitát, hasznos gondolatcserét. Sok utazás, megannyi \"megfejtésre váró\" élmény előzte meg ennek a könyvnek a születését, melynek második kiadását fogja kezébe az olvasó. A térképen megtalálható minden helység, amelynek teméntelen gondját vállára vette - és biztonságosabbá váló életét is a sajátjaként kezeli - az író. Szabolcs-Szatmárt hírből sokan ismerik (többek közt a szabadító Báthoryak, Rákócziak történelmi tettei révén), emberközelből viszont kevesen látták az 1970-es, még sokáig emlékezetes árvíz előtt. Állítólag ezen a vidéken leckéztette urát Lúdas Matyi, s ami már tény: gyilkoltak apát a fiútestvérek, hazánkban itt a legmagasabb a gyermekszaporulat, s innen jár a legtöbb férfi a legtávolabb eső munkahelyre. Kereskedők ide járnak \" a legszívesebben\" a \"legpirosabb\" jonatánért, a \"legízesebb\" borjúhúsért, pecsenyebárányért. És sürgős segítségként itt realizálódnak a szocialista Magyarország nagy beruházásai, hogy \"lekössék a hallatlan nagy munkaerő-felesleget\". Honnan indult s milyen a nyírségi ember? A korszerű mezőgazdaság térhódítása és az iparosítás hogyan hat az itt élők szemléletére? Honnan jut a mátészalkai ócskapiacra a sok tetszetős ruhadarab? Mit érdemesebb termeszteni a Szamosháton? Ilyen - és ezekhez hasonló - kérdésekre keres zavarba ejtő és megnyugtató, de mindenképp elgondolkoztató választ Végh Antal. A mulasztásokkal szemben cseppet sem elnéző, ugyanakkor - szülőföldje éltető légkörét érezve s gazdag hagyományait becsülve - a Ma igazáért is küzd, sőt a legkisebb erőfeszítést is méltányolja, ha az a köz érdekét s jövendő javát szolgálja.

Fábián Katalin - A ​Makoldi család
Hogyan ​élnek a hetvenes években azok, akiket – jobb szó híján – "telepieknek" neveznek? Barakkokban laknak, összepréselve – egy-egy családra kilenc négyzetméternyi hely jut, hozzá egy sufni, és az utóbbi időkben egy konyha is. A szobák padlózata beton, a falakból többnyire kifelejtették az ablakokat, hiszen eredetileg nem emberi lakás céljaira szánták őket, raktárépületek voltak, csak később töltődtek fel egyre ijesztőbb sokaságban hajléktalanokkal. A zsúfolt barakktelepek a Horthy-korszakban keletkeztek, s a szocialista Magyarországon lassan valamennyit lebontják. Nem egy – köztük Fábián Katalin történetének színhelye – átvészelte a háborút. A telep Budapest egyik külső kerületében húzódik. A háborúban bombatalálat érte, sok lakás elpusztult, száznál is több öreg ember meghalt akkor. De a telep maradt. Éveken át tartó huzavona után néhány hónapja került lebontásra. Egykori lakói valamennyien, így a könyv szereplói, a Makoldi család is – lakáshoz jutottak. Akik itt éltek sem kerestek kevesebbet, mint a többi fizikai munkás. Az iskoláztatás, a továbbtanulás, a kulturálódás előttük is nyitott, de tudnak-e, élhetnek-e a lehetőségekkel? Hogyan találtak – találnak – maguknak élettársat, milyenek a párválasztás lehetőségei, hogyan nőnek fel gyerekeik, hogy tudják jövőjüket biztosítani? A Makoldi család története megrázó, izgalmas olvasmány. Főhőse Makoldi Mihályné, ötvenkét éves, konyhai segédmunkás. Öt lányt nevelt fel a telepen, s gondoskodott a vele élő, alkoholista, szklerotikus férjéről, akitől különben hosszú évek óta különvált már. Igazságos és igazságtalan, erőszakos és szelíd, de minden terhet magára vállal. Okos és szép. Mitikus erejű asszony. Hiteles, tudományosan pontos, magasrendű írói munka Fábián Katalin munkája. Katartikus hatású.

Hill Ferenc - Fallosz ​monológok
Nincsenek ​szavaink. Legalábbis már attól könnyen zavarba jövünk, ha néven kell neveznünk a... Péniszünket? Fütyinket? Faszunkat? Ha a nemiségről beszélünk, és nem akarunk trágárak lenni, csak a gyereknyelv negédes, vagy az orvosi szaknyelv hideg és mesterkélt kifejezései állnak rendelkezésünkre. Egy könyv, amely tabu-témához nyúl, szükségképpen nyelvi tabukat is áthág, nincs ez másképp a Fallosz monológok esetében sem. Ám a trágárságot a szándék teszi azzá, és e könyv szándéka szerint nem megbotránkoztatni akar. Férfiak beszélnek arról, ami férfivá teszi őket - mást se tesznek, mondhatnánk erre. Csakhogy e könyvet nem a dicsekvés retorikája uralja: merevedési problémák, önkielégítés, korai magömlés, kisebbrendűségi érzés, bűntudat, elégedetlenség, kényszerképzetek, titkolt és szégyellt vágyak - ezek is a férfi-lét (s így kötetünk) részét képezik, noha összeegyeztethetetlenek a macsó beszédmóddal. Katolikus pap és pornószínész, nőfaló és homoszexuális, értelmiségi és funkcionális analfabéta, huszon- és nyolcvanéves férfitársaink beszélnek (a névtelenség jótékony homályából, ám épp ezért minden gátlás nélkül) arról, hogyan jutottak el az első orvososditól az első magömlésen át a mába. A kötet a nagy sikerű Vagina monológok ikerdarabja, ám míg párját a megszólalás ténye teszi figyelemreméltóvá, a Fallosz monológokat az, hogy a benne megszólalók most nem azt mondják, amit a társadalom elvár tőlük, és amit saját maguk is elvárnak maguktól, hanem a színtiszta igazat.

Sombor Judit - Tuscher Tünde - Melegház
Senki ​sem úgy kezdte, hogy homoszexuális akar lenni. Senki sem akar önként a kitaszítottak közé tartozni. Ez nem öröm. Tény, amit el kell fogadni. Leszokni erről nem lehet. Arcélek, villanások, egyedi sorsok szikráiból összeáll a kép: egy mindmáig ismeretlen valóság képe. Egy valóságé, amely tükre mindennapjainknak – társadalom a társadalomban.

Levendel László - A ​humanista orvoslás
"Az ​orvosoknak, az egészségügyben dolgozónak mindennapi tevékenysége, hogy a bajokra, a nehézségekre, a bajok eredetére figyel. De ahhoz talán kell bizonyos nagyzolás, ha a gyakorló orvos a világ, az ország helyzetét érzékelve kimondja, baj van, nagy baj. Olyan nagy baj, hogy arról csak őszintén érdemes szólni: az elkenés, a mellébeszélés még a hallgatásnál is bűnösebb. És azt remélem, az őszinteségből fakadó hitelesség társakat toboroz, nálamnál okosabbakat, mást tudókat, mert amit én tudok, arra van legkevésbé szükségem. " Levendel László

Csörsz István - Sírig ​tartsd a pofád
_Első ​rész, 1971_ BŐRLÁBÚ: Ez a könyv újabb ló lesz a tömeg alá a hosszúhajúak ellen, éppen úgy, mint az Abbázia-galeri ügye vagy a Halálfejesek című film. Lesz egy nagyon vékony réteg, amelyik elgondolkodik rajta, de a többség még jobban gyűlöl majd bennünket. Nekem ugyan nem hiányzott soha, hogy elismerjenek. Gondoljanak még piszkosabbnak, még szemetebbnek. Annál boldogabb leszek. PATKÁNY: Sokan lesznek olyanok, akik hülyeségnek tartják az egészet. Egyszerűen nem hiszik el. Aki meg elhiszi, az magában tartja. Mit tudnának csinálni? Küldenek száz forintot postán? ZORD KHÁN: Engem speciel nem érdekel ez a könyv. Sem ez, sem más, és nem is fűzök hozzá illúziókat, hogy megjelenik-e, vagy nem jelenik meg. Az effajta ifjúságot úgy mérik fel erkölcsileg, hogy a társadalom legelvetemültebb része, de tulajdonképpen nem tudnak róluk semmit. Nekem ez a történet csak rossz emlékeket táplál, és azt hiszem, így vannak vele a többiek is. Nincs rá kilátás, hogy jobb legyen. Azoknak, akiknek mondana valamit, úgyse kerül kezükbe ez a könyv, már csak azért sem, mert az a réteg egyáltalán nem olvas. _Második rész, 1982_ BŐRLÁBÚ: Az egykori bálványok mind ledőltek. Nincs a fiataloknak egy példaképe. Nincs, akit utánoz. Nincs, akire felnéz. PATKÁNY: Elfogadtak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Nem vagyunk már értéktelen emberek. A Zord Khánra ugyanúgy szükség van, mint rám. A társadalomban. Hogy a munkája mellett mit csinál, az a magánügye. ZORD KHÁN: Tudom, hogy nem jegyzik azt az értéket, amit én kiragadtam az életből, de nekem érték volt. Én ezzel mértem. Nekem alumínium bögre jutott, nem érdekes, de belemerítettem. A sűrűjébe. Kész.

Varga Domokos - Vizek ​könyve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Megyesi Gusztáv - A ​rakodók mindenkit csókoltatnak
"1950-ben ​születtem Budapesten. Vegyésznek, közgazdásznak tanultam, az újságírásnál kötöttem ki. Igaz, csak későn: huszonhat éves koromban kezdtem a tollforgatást. Miért épp a tollforgatást? Nem tudom. Talán, mert egy időben mosodában dolgoztam szennyesekkel, a szennyesek végeláthatatlan sorban próbáltak megtisztulni a kezem alatt. Aki mindennap szennyesekkel dolgozik, előbb-utóbb bepiszkolódik maga is, valami égi tisztaságra vágyik. A papírlap látszott egyedül makulátlannak, hattyúfehérnek. Úgy hinné az ember, hogy ilyen papírlapokat teleírva apróbb és nagyobb betűkkel, megtisztul maga is. És akkor talán könnyebben megbirkózik másfajta szennyessel is" - írja Megyesi Gusztáv, aki humorról és kivételes tehetségéről tanúskodó írásaiban az impresszionista riporteri attitűdöt remekül társítja a "vesézővel", és a tények műfajának nemcsak a legjobb tulajdonságait ragyogtatja föl, hanem túl is mutat rajta.

Moldova György - Akit ​a mozdony füstje megcsapott...
A ​Magyar Államvasutakkal minden hazánkfia kapcsolatban került már valamiként - utasként bizonyosan. A MÁV éppen ezért mindenkinek szívügye, mindenkinek vannak személyes tapasztalatai, s dicséri vagy szidja, áldja vagy átkozza, ki-ki természete és tapasztalata szerint. Moldova György könyvét már a témája is érdekessé teszi, de igazán izgalmassá az, hogy megmutatja az olvasónak a MÁV belső életét, azt, amit az utas nemigen láthat, talán nem is sejthet. Moldova György meggyőző képet rajzol egy-egy nagyforgalmú vasúti csomópont munkaritmusáról, munkakörülményeiről, a szinte hihetetlen munkabírású vasutasokról, az idősebb és fiatalabb vasutasnemzedék gondolkodásmódjáról, munkastílusáról, mozdonyvezetőkről, fűtőkről, forgalomirányítókról, pályamunkásokról, vasúti mérnökökről, minden rendű-rangú vasutasról. Felejthetetlen a Záhonyi Átrakó Körzetről, Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjéről rajzolt kép: sínpárok beláthatatlan hálózata, érkező és induló vonatok százai mindennap. A gépesített, helyenként majdnem automatizált rakodómunka mellett a hagyományos, sőt ősrégi kézi rakodás, száz és száz áruféleség, Európa minden tájára induló vagonok - lenyűgöző kép. Moldova György a MÁV tevékenységének minden területét megvizsgálja - nemcsak a forgalmat és a pályafenntartást, nemcsak az árurakodást, és utasszállítást, hanem a betegellátást is, sőt a fejlesztést, a korszerűsítést, aztán a gazdaságtalannak minősített vasútvonalak megszüntetésének minden körülményét is.

Szilágyi Gyula - Júlia ​és Júlia
A ​nők homoszexualitását mindig is jobban tolerálta a társadalom, mint a férfiakét, mégsem mondható, hogy Szilágyi Gyula könyve nyitott kapukat dönget. A szociológus szerző előző könyveiben a heteroszexuális kapcsolatokkal foglalkozott. Ebben a munkájában a szakirodalom ismertetése mellett kutatásai eredményeit összegzi, valamint különböző típusú leszbikusokkal készült interjúk sorát közli. A megkérdezettek között szegény és hátrányos helyzetűek éppúgy vannak, mint diplomás értelmiségiek vagy üzletasszonyok. Mint mondja, a nők a"szex és lélek" típusú találkozásokat keresik, és ezeknek minden fázisát leírja és példákkal illusztrálja a megismerkedéstől fogva a szexuális technikáig és az orgazmusig. "Bármennyire is egyetértünk azzal az állásponttal, mely szerint egy embert - vagy emberek egy csoportját - kizárólag a szexuális preferenciák függvényében definiálni megbocsáthatatlan szimplifikáció... mégis el kell fogadnunk, hogy a nők e csoportját saját nemük iránti szexuális érdeklődésük okán tekintjük specifikusnak. Ez a csoport semmilyen egyéb szempontból nem egységes, tehát kerülni kell azt, hogy "leszbikusokra" vonatkozóan általános érvényű megállapításokat tegyünk" - írja a szerző az előszóban. Annyit mégis megállapít, hogy a szexuális magatartásban mutatkozó jellegzetességek alapján négy csoportra (férfias, nőies, kiiratkozó, kiránduló nők) osztható a leszbikus társadalom. Társadalomkutatóként érdekli a leszbikusok és a feminizmus közötti viszony, ami megítélése szerint a nyugat-európaitól, vagy amerikaitól erősen eltér. "Kétségtelen, hogy a leszbikus mozgalmak és közösségek számára jelentős részben a feminista gondolatkör biztosítja az ideológiai muníciót." A hazai leszbikus társadalom azonban híján van mindenféle harcos feminizmusnak, és militáns szellemnek. A Labrisz Leszbikus Egyesület célkitűzései kifejezetten békések: közösségszervezésre és a leszbikus és biszexuális nők láthatóságának növelésére törekednek. A Könyvklub nőkel és nőtársadalommal foglalkozó könyveinek sorában megjelenő könyvnek is csupán ennyi a célja: bemutatni és megismertetni, bármiféle ítélet nélkül.

Révy Eszter - A ​gyengédebb nem
".... ​valahogy sose volt ahhoz türelmem, hogy sokat játszadozzak bárkivel, akármilyen jó nő legyen az illető. Nekem a szex olyan, mint egy pohár friss víz. Gyorsan fel kell hajtani, mert amíg friss, addig igazán üdítő..." "... Nekem mindig a lassú, élvezkedő szeretkezés volt a mániám, amihez, mi tagadás, türelem is kell... ezt nem lehet amúgy magyarosan, durr-bele módon..." Ekkor határoztam el, hogy körülnézek a "gyöngédebb" nem körében: vajon ŐK hogyan látnak bennünket, hogy "kezelnek" minket a gyöngédség és megértés alapvetően fontos játékterén: az ágyban. Pontosabban: szexuális vonatkozásban. Riportjaim a 18-25 év közötti korosztály házassági tapasztalatait adják közre, a legkülönfélébb foglalkozásokat űzők köréből. Tulajdonképpen egyetlenegy közös vonásuk van, az, hogy 5-25 év óta "gyakorló" férjek.

Moldova György - A ​pénz szaga
"Kamionos ​- milliomos", "Könnyű magának, szomszéd, maga kamionos!" - és még lehetne sorolni a közmondásokat, melyekben egy egész ország irigyli-gyűlöli az "élet királyait". Én több mint két évet töltöttem el a kamionok "anyósülésein" kuporogva, kéttucatnyi útra kísértem el őket, jelenthetem az Olvasónak, hogy ebből a szakmából valóban árad a pénz szaga, de egyetlen fillért sem adnak ingyen. Halál távoli országutakon, balesetek és küzdelem a lerobbant kocsikkal, huszonnégy órás megszakítás nélküli vezetések, hosszú várakozások határokon és parkolókban, korai betegségek, felbomlott családi élet - ezek a kamionos életforma útjelzői. Tévedés ne essék, ebben a könyvben én nem akartam felrajzolni a magyar kamionfuvarozás átfogó körképét, aki elolvassa az meg fogja érteni, hogy miért nem tehettem, egyébként is jobban érdekeltek a sofőrélet mindennapjai, mint a kiglancolt statisztikák és a főnökök bölcs vagy kevésbé bölcs nyilatkozatai. Kalandkönyvet írtam, hétköznapit, szürke kalandok sorozatát, melynek egyetlen szenzációja a megismerés, a találkozás egy különös életformával.

Miskolczi Miklós - Színlelni ​boldog szeretőt
A ​szerző a szociográfiaszerű írásában a házasságban élők külső párkapcsolatait, e kapcsolatok kialakulásának okait és indítékait, jellemzőit és tartalmi alakulását vizsgálja. Megállapítja, hogy bár nincs kutatási adat e kapcsolatok számszerűségéről, még megfelelő elnevezése sincs, mégis sajátos társadalmi jelenségről van szó. A külső párkapcsolatokat a szerző főbb jellemzőik alapján két csoportra osztja. Az általa "nemszerelemnek" nevezett külső szexuális kapcsolatban elegendő hivatkozási alap az egymás iránti szimpátia. Jellegzetesen racionalista kapcsolat ez, kimarad belőle a szerelem. Az "újszerelmek" címszó alatt a szerző a törvényes házassággal gátolt viszonyok között kialakult kölcsönös szerelem történetét, tartalmát, szerkezetét, sajátosságait, konfliktusait, személyiségformáló erejét kutatja. Társadalmunk a meglévő házasság (család) összetartásában és nem az új szerelem megélését hozó feltételek előteremtésében érdekelt. A szerző fejtegetései során gyakran hivatkozik a szakirodalomra, sőt segítségül hívja a szépirodalmat Homérosztól Gyurkó Lászlóig és Tornai Józsefig. Saját kutatásainál interjúkra, vallomásokra, levelekre és beszélgetésekre támaszkodik.

Gyimesi Andrea - Kassai Tini - Így ​szexel Magyarország
Megalázó ​helyzetek és pozitúrák, a szex elutasítása, fakuló erotika, felelőtlen gyönyörvadászat, csalás, hűtlenség és minden, a szexszel valaha kapcsolatos hazugság szóba kerül a könyvben, amely az ország nagy szextesztjének eredményei alapján készült. A teszt egyedülálló, ahogy ez a kiadvány is, hiszen az elmúlt ötven év legnagyobb olyan jellegű felmérését veszi alapul, amely hazánk lakosságának szexuális magatartását, szokásait, attitűdjeit vizsgálta. A tesztet több mint kétszázezer ember töltötte ki névtelenül a Life.hu-n, ám értékét nem csupán az adja, hogy ilyen volumenű kutatási anyag az elmúlt évtizedekből egyszerűen nem állt az olvasók rendelkezésére, hanem az is, hogy az előzőleg egy-kétezres mintákkal dolgozó kutatások alapján nehezen lehetett megkérdőjelezni a közkeletű és népszerű vélekedéseket. Ez a könyv azonban tévhiteket rombol le, és új trendeket állít fel.

Kovács Kovi István - Bűnös ​élvezet
Különleges ​könyvet vehet kezébe szeptember végén az olvasó. Sok tekintetben: rendkívüli könyvet. Szerzője ugyanis egy tökéletesen zárt világ, a magyar szexipar legismertebb alakja. Aki most úgy döntött, megnyitja előttünk ezt a zárt világot. És mesél. Mesél a kezdetekről, a rendszerváltás idejéről, a félig illegális forgatásokról. A külföldi pornósokról, akik elözönlötték Magyarországot és szó szerint nem tiszteltek senkit és semmit. A sikerekről, és az elnyert pornó Oscarokról. Mesél a szereplőválogatásokról, az önként jelentkező hírességekről, a pornósról, aki ma már politikus, az ismert táncdalénekesnőről, aki az utolsó pillanatban állt el a forgatásról. Mesél a pornó nagy sztárjairól, és apró titkairól, a legendákról, melyeknél az élet még sokkal, sokkal izgalmasabb. És nem megy el szó nélkül a fél világot behálózó, prostituálthálózatok, a "dubajozás", az egyre népszerűbb swinger klubok mellett sem. Mesél különleges forgatási helyszínekről, a lassan hírhedté váló Gellért fürdőről is. Miért áll most elő ezzel? Ne kérdezzük. Csak élvezzük, hogy belelátunk egy világba, melyről eddig, valójában, fogalmunk sem volt. Figyelem! A szerző őszintesége miatt a könyvet csak 18 éven felülieknek ajánljuk!

Galgóczi Erzsébet - A ​törvény szövedéke
Galgóczi ​Erzsébet írja válogatott riportjainak, szociográfiáinak előszavában: Hogy az ember ma él-e, vagy száz évvel ezelőtt, itt él-e, vagy Afrikában, városon él-e, vagy falun, az meghatározza konfliktusai jellegét, erkölcsi értékrendszerét, választási lehetőségeit és irányát - de az ember belső szuverenitását, választási szabadságát nem determinálja. Csak adott történelmi, társadalmi és földrajzi keretek közé szorítja. Az ember számára a legszűkösebb keretek között is legalább két választási lehetőség van: vagy elfogadja az adott helyzetet, amiben él, vagy föllázad ellene. Írásaimban soha nem a parasztot kívántam ábrázolni, hanem az embert, aki történetesen falun él. És méghozzá ez a "falu" sem korlátozható többé a falura, hiszen már régen nem zárt világ, elszigetelt település, ezer hajszálér fűzi az ország, sőt a világ gazdasági és szellemi vérkeringéséhez. Az én "falum" végeredményben az egész Magyarország.

Berkovits György - Világváros ​határában
"1940-ben ​születtem. Szakképzetségem szerint tanár, újságíró és szociológus vagyok. Négy hónapig gimnáziumban tanítottam Gyöngyösön, biológiát és földrajzot. Nyolc évig dolgoztam újságíróként Egerben és Pest megyében, s üzemi lapnál Budapesten, majd a Valóság munkatársaként. Írtam cikkeket, tárcákat, irodalom-, film-, képzőművészeti- és színházkritikát, szociológiai szakkönyvekről ismeretetést, tanulmányt; és riportokat és újra riportokat. Ennek a műfajnak a lehetőségei foglalkoztattak, sé vezettek el a szociográfiához, ezzel párhuzamosan a társadalomtudomáynok alaposabb ismeretének igényét is támasztva. A szociográfia elkötelezettje lettem: a műfaj kiaknázatlan és megteremthető lehetőségei állandó izgalomban tartanak. Nemkülönben az írói felelősség, amit mindenki érez, ha emberek, nagyon is kézzelfogható problémáinak hangyabolyába üti az orrát: remélhetőleg nem avatatlanul. Jelenleg a Mozgó Világ szociográfiai és közművelődési rovatát vezetem." 44 község tartozik a Budapest környéki agglomerációs övezetbe. Lakóik többsége az ország távolabbi vidékeiről költözött ide. A túlnépesedő településgyűrű száz éve alakult ki: az elmúlt negyedszázad csak meggyorsította a folyamatot. Budapest határában mintegy félmillió ember kettős életet él: nappal fővárosi munkás, este falusi lakos. A főváros csak munkaerőként fogadta be őket, lakóként nem. Amikor megérkeznek régi otthonukból Budapest környékére, kevés kivétellel szakképzetlenek: jövedelmük alacsonyabb az átlagosnál. Lakásuk nincs, hosszú évekre méregdrága albérletbe szorulnak. De a közvetlenül szorongató gondokat az évek lassan enyhítik: a legtöbb család telket vesz - közművesítetlen parcellát -, és házat épít, saját erejéből. Mert nem kerülhettek Budapestre, a főváros lakóinak jutó kommunális és kulturális előnyökből nem részesülnek. Hogy hátrányukat kiegyenlítsék félig önellátó életmódra kell berendezkedniók. Nem a paraszti mentalitás késztet hát a túlhaladott életforma őrzésére, hanem a hátrányos helyzet élteti a régi formákat, s termeli "ideológiáját", a gyűjtögető-kuporgató életmód eszményét. A progresszív gazdasági-társadalmi folyamat, az iparosítás, amelynek sodrában az itt lakók tömegei a főváros közelébe kerültek, csak fél eredményt hozott. Ingázók - nem kerülhetnek igazi kapcsolatba a munkahelyükkel, nem illeszkedhetnek be a munkások kollektívájába. Félig-meddig "önellátók" - életformájuk, érdekeik egyaránt elkülönítik őket a munkásosztálytól. Életük átalakulásával, sorsuk formálásában nem lettek szabadabbak: a paraszti kötöttségek rendszeréből kiszakadva újfajta kényszerűségek hálójába kerültek. Berkovits György szociográfiai vizsgálódása az agglomerációs övezet minden lényeges problémájára kiterjed: a gazdaságra és a társadalomra, a munkára és a szabad időre, a nőkre, az öregekre, az iskolaügyre, a vallásra... Visszapillantásai az egyes települések múltjára szokatlanul elven képet adnak a magyar társadalomtörténet egyes, kevéssé ismert fejezeteiről és tanulságos epizódjairól. A közvetlenül tapasztalható helyzetképből eljut a szó legszélesebb értelmében vett helyzetképig: az okok és lehetőségek feltárásáig. Ennél többet szociográfus és író valószínűleg nem is tehet.

Robin Skynner - John Cleese - Hogyan ​éljük túl a családot?
Minden ​ember életében döntő fontossága van a családnak, nemcsak gyermekként, de felnőtt korban is. Ráadásul azt, hogy mi magunk miféle családot alapítunk, képesek vagyunk-e harmonikus, szeretetteljes otthont kialakítani, a szülői házban szerzett korai élmények határozzák meg. A neves amerikai pszichológus és egykori páciense, a kitűnő komikus nagy szakmai felkészültséggel és remek humorral tanítja meg a családi élet kisebb-nagyobb konfliktusainak "kezelési technikáját", végigkísérve egy párkapcsolatot a szerelem, a házasságkötés, az első közös otthon, a gyerekszülés és a -nevelés válsághelyzetein. A párbeszédek során efféle, a mindennapi életben gyakran elhangzó kérdéseket tesznek fel egymásnak a szereplők, hogy "Miért kellett nekem éppen téged elvenni?" vagy "Mégis mit gondolsz, ki az úr a házban?", s próbálnak rá hiteles válaszokat adni, életvezetési programokat megfogalmazni. Nemcsak meglepő tapasztalatokkal leszünk gazdagabbak, ha elolvassuk ezt az üdítően friss, érdekes és szellemes könyvet, hanem remekül fogunk szórakozni is.