|
A Szabadság tér ’89 című televízió műsor és a belőle készült kétrészes könyv olyan, tabunak számító témákat is kíméletlen őszinteséggel igyekszik kibeszélni, amelyeket a rendszerváltoztatás óta eltelt negyed évszázadban nem volt divat elővenni. S bár a Szabadság tér ’89 immáron második éve minden héten a múlttal foglalkozik: hazánk 1945 utáni történelmével – különös tekintettel a Kádár-éra áporodott levegőjű, Janus-arcú világára -, valamint a korszakot elementáris erővel megváltoztatni akaró, ellenzéki törekvésekkel, mégis minden üzenete, tanulsága a mának szól.
Rákay Philip neves történészek, művészek, politikusok bevonásával dolgozza fel a kádári-diktatúra és a rendszerváltoztatás összefüggéseit, sok mindent megvilágítva és megértetve velünk a mai magyar közéletet szétfeszítő, világnézeti vitákból is.
A sikeres tv-műsor most egy lebilincselő történetekkel teli, több száz – eddig ritkán publikált – archív fotóval illusztrált könyv első köteteként lát napvilágot.
“Kádár árulásai mindig a környezeti tényezőktől függnek, és mindig a túlélést szolgálják.” (Szórádi Sándor)
“Bőven volt lehetőségem látni, hogy mennek az emberek a halálba.” (Fónay Jenő)
“A dezinformációs osztály készít pozitív Kádár-vicceket is.” (Horváth Attila)
“Ott éreztük a nyakunkban az illetékes pribékek lihegését.” (Alexa Károly)
“A legfontosabb kérdés az volt, hogy kell-e félnünk vagy sem.” (Kövér László)
“Grósz nekem címezve megjegyezte, ha ez így folytatódik, akkor itt fehérterror lesz, és vér folyik majd az utcákon.” (Pozsgay Imre)
“A nemzeti gondolattal nem tudott mit kezdeni a kommunista mozgalom.” (Ötvös Istvánt)
“Az SZDSZ részéről megjelent az a vád a külföldi sajtóorgánumokban, hogy az MDF antiszemita gyülekezet.” (Biró Zoltán)
“Egy puha fedelű dossziéra rá volt írva: “Darázsfészek”. A fedőnév megfogalmazója jól érezte, mibe nyúlnak, ha kiderül, hol vannak eltemetve a mártírok." (Pajcsics József)
“Ez volt az a pillanat, amely a legmélyebben ivódott be az emberek emlékezetébe a rendszerváltás szép pillanatai közül.” (Orbán Viktor)
“Egy ’89-es vitaműsorban derült fény arra, hogy az MSZMP vagyona több mint nyolcmilliárd forintra rúgott.” (Orosz Tímea)
“Létkérdéssé vált számukra, hogy a maradék vagyon fölött sikeresen megtartsák a befolyásukat.” (Ólmosi Zoltán)
“Ők állították, hogy elszámoltak a vagyonnal, valójában ez a mai napig nem történt meg.” (Boros Imre)
“Közöttünk élnek azok, akik haszonélvezői voltak a rablásnak.” (Zsákai Piroska)
Kapcsolódó könyvek
Beate Hammond - Mária Terézia, Erzsébet, Zita
Mária Terézia születése csalódást okozott, mert VI. Károlynak fiúörökösre lett volna szüksége ahhoz, hogy a Habsburg Birodalom minden gond nélkül fennmaradhasson. Születésekor senki sem hitte volna, hogy a kislány egykor császárnő lesz. Neveltetése és képzése ennél fogva nem erre a nagy feladatra irányult, hanem vallásosságra, a szépművészetek megismerésére oktatták, s főleg a zenei tehetségét fejlesztették. Mária Terézia kitűnően énekelt, a Hofburg-beli koncerteken még a visszafogott udvari emberek is lelkesen ünnepelték. Tizenkilenc éves volt, amikor feleségül ment élete egyetlen és nagy szerelméhez, Lotaringiai Ferenc Istvánhoz, a majdani német-római császárhoz.
Erzsébet mindössze tizenöt esztendős volt, amikor szabadságát és fiatalságát feladta, hogy császárné lehessen, mert Ferenc Józseffel egymásba szerettek. Ezzel mindörökre véget ért a bajorországi Possenhofban megélt csodálatos és gondtalan gyermekkor, amikor nem kellett az udvari etiketthez igazodnia. Az esküvő után Erzsébet a bécsi udvarban élt, s anyósa szigorú pillantásokkal méregette minden mozdulatát.
Zita édesapja 17. gyermeke volt, s bizony róla sem gondolta senki, hogy majdan Ausztria császárnéja lesz. Nyaranta szüleivel és számtalan testvérével együtt az ausztriai Schwarzauban élt, télen viszont az itáliai Pianoréban. Tízéves korától a zangbergi internátusba került. Egyik nagynénje ügyesen úgy intézte, hogy Zita találkozzék Károly főherceggel. Az ismeretségből komoly, életre szóló kapcsolat lett.
Habsburg Ottó - Így láttam...
A torontói Vörösváry Publishing Co. a hazánkon kívül élő magyarság legnagyobb könyvkiadója. Az elmúlt évtizedekben e vállalat gondozásában jelent meg Mindszenty József bíboros és Horthy Miklós volt kormányzó emlékirata. Nagy íróink közül többet között Márai Sándor, Wass Albert, Kovács Imre, Nyírő József, Vaszary János, Vajda Albert, Fekete G. István, Mécs László, Fáy Ferenc könyveit adta az olvasók kezébe. Ezzel a szolgálatával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a számkivetésben élő magyarság nem szakadt el a hazától, és így szerves része maradt az egyetemes magyar kultúrának.
Az 1992-es könyvhéten a kiadó két jelentős művel jelentkezik: 1. Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1945-1946) című, nyomtatásban - különböző okok miatt - eddig meg nem jelent naplója háromszázharminchat oldalas kötetben. (A kiadó minden évben egy-egy újabb kötetet kíván közreadni.) 2. Habsburg Ottó: Így láttam... (1990-1991-1992) című, első Magyarországon megjelenő könyve. Ezzel a két kötettel indítja meg - most már Vörösváry Kiadó névvel - magyarországi működését a nagy múltú torontói vállalat.
A későbbiekben megjelenő művek a következők:
Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1947-1948),
Sütő András: Vásárhelyi napló,
Wass Albert: Ember az országút szélén,
Hegyi Béla: Szélvitorla
Jean Sévillia - Az utolsó császár és király
1916-ban Ferenc Józsefet I. Károly osztrák császár, IV. Károly magyar király néven felszentelt uralkodó követte. A huszonkilenc évesen trónra lépő fiatalembernek határozott elképzelései voltak: békét és reformokat akart, béketárgyalásokat kezdeményezett a központi hatalmakkal. 1918-ban azonban le kellett mondania az oszták és a magyar trónról egyaránt. 1920 márciusában és októberében két sikertelen puccskisérletet hajtott végre, hogy visszaszerezze a magyar koronát.
2004-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Szekeres-Varsa Vera - Szalamandra a tűzben
Regénybe illő kalandos életút, regénybe illő hősi, nagy jellem: "sápadt, karcsú fiatalember, világos szemű, szép, mint a romantika hősei". Szekeres György a 30-as évek közepén utazott Párizsba, s csaknem másfél évtizedig élt Franciaországban. Nemcsak részt vett az ellenállásban, hanem egyik alapítója volt annak a a legendás mozgalomnak, amely Libération Sud néven oly dicsőségesen vonult be a francia történelembe. Szervezte és irányította a külföldi bevándoroltak ellenállói mozgalmát. A fasizmus felett aratott győzelem után megkapta az ellenállási Érmet s a pálmákkal ékesített Hadikeresztet. A háború után visszatért Magyarországra. Az ötvenes évek törvénytelenségei azonban Franciaországban érték utol, ahonnan - mivel árulásra nem tudták rábírni - kiutasították. Ezután csaknem négy évet töltött Rákosi börtöneiben. Szabadulása után már csak az irodalomnak élt. A francia ellenállás hősét Claude Roy, Roger Vailland, Jorge Semprun barátját 1973-ban érte a korai halál. Újságcikkek, naplójegyzetek, hivatalos dokumentumok, baráti visszaemlékezések egymásutánjából bontakozik ki Szekeres György nem mindennapi életútja. Szabálytalan életrajz nagy idők tanújáról, rendkívüli könyv egy rendkívüli emberről.
Sándor Iván - Vízkereszttől Karácsonyig
Ma már tudjuk, hogy a nyolcvankilences esztendő a század egyik legnagyobb fordulatát hozó éve volt. Sándor Iván - korábbi nagy visszhangot keltő esszéinek folytatásaként - nyomon követte a korszakfordító esztendő eseményeit. Azt kísérte végig, hogyan formálódott át az élet, hogyan alakult kis az ország, egész Európa új helyzete. Lehet-e az eseményekkel együtt haladva a "napok kútjából kilátva" valami érvényeset megpillantani és kimondani? Az író úgy vélte, hogy lehet, és 1989 Vízkeresztjének napján elkezdett, 1989 Karácsonyán befejezett szellemi naplójában kísérletet tett rá, hogy megrajzolja az események történelemmé válásának folyamatát. A kivételes, sorsunkat, a korfordulatot nyomon követő írói esszé máris jelentős korszakdokumentum.
Dieter Kindemann - Habsburgok - birodalom nélkül dupla
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Menczer Gusztáv - A gulág rabtelepei
"A valóság tudatos agyonhallgatása a XX. század tragédiája! Nemcsak az íróé, a családjáé, mindannyiunké, hanem az egész Nemzeté. Több mint egymillió embernek ellopták az életét. Ma sajnos ez újból fenyeget. A tisztességben megőszült, önzetlen, fáradhatatlan, mindig másokon segítő író tragédiát tár elénk. Útmutatást, miként kell és lehet a pokol tornácán is magyarnak, kereszténynek, embernek maradni. A borzalmakat, az embertelenséget, megannyi verést és megaláztatást elviselni. A semmiből talpra állni. Több mint 3500 napig tartó szovjet rabság után is újra kezdeni az értelmes életet, családot alapítani, dolgozni. Lélekben megnyugodni. Mindenkinek megbocsátani, de semmit el nem felejtve mutatni a helyes utat a jövő nemzedékének. Ehhez a Tízparancsolatot betartó, Istent szerető, nemes jellem kell! Aki példát mutat, a jóra és az Igazra tanít. Tartása van! Erről szól a Magyar Köztársaság Érdemrendje középkeresztjének adományozási indoklása. Kérdezhetik: mindezt honnan tudom? A válasz egyszerű: a leánya, tanítványa és munkatársa vagyok, akinek az édesanyja is a Gulág egyik rabtelepének lakója volt." Menczer Erzsébet
Piers Paul Read - Uramisten, mit tettünk!
A szerző nem ismeretlen a magyar olvasónak: "Életben maradtak" című könyve, amelyből nagy sikerű film is készült, több kiadást élt meg nálunk. Az andokbeli légi katasztrófa túlélőiről készült dokumentumkötet a horrorfilmek izgalmával jeleníti meg a valóság horrorját. Ennek a könyvnek a 68. oldalán a csernobili atomreaktor robban fel, hogy a valóság horrorja itt is túltegyen a legszörnyűbb kitaláción. A vezetők az atombiztos óvóhely mélyéből utasítják az embereket, nézzék meg, mi történt.
A szerencsétlenek minden védőfelszerelés nélkül mennek a biztos halálba. Mert a nyilvánvaló ténnyel először senki sem mer szembenézni. Aztán már a páni félelem alakítja az eseményeket. Amelyeknek emléke bennünket tölt el szívszorító rémülettel. Főként amiatt, mert még ma sem tudjuk pontosan, mi történt. Talán mégis kisebb a baj, mint először hitték? Talán nem is azokat a falvakat evakuálták, amelyeket kellett volna?
Read ezt a katasztrófát írta meg lélegzetelállítóan, regényszerűen. A mentőket, akiknek bőrét összeégette a haldoklókból áradó sugárzás, az orvosok emberfeletti munkáját, akik szintén sugárfertőzöttek lettek, a kétségbeesett feleséget, aki Leninhez imádkozik a mauzóleumban, hogy megmentse a férjét...
A magyar könyvpiacon még nem jelent meg ilyen színvonalú dokumentumregény: adatokkal, térképekkel, jegyzőkönyvekkel. A valóság szörnyűségeivel.
Nemeskürty István - Meddig várjunk?
A huszadik század keserves száz éve volt a magyarságnak. Vesztett háborúk, idegen megszállás, belső elnyomás, feleknek, üldözöttség, magunkra hagyatottság. A ránk zúduló csapások sorát az 1920 júniusában ránk erőszakolt versalliesi-trianoni békeszerződéstől szoktak számítani. Évtizedekig említeni se volt szabad. Ebben a tanulmányban azt vizsgálom, mikor, mennyiben, miképp voltunk -(voltunk-e?) - tragédiánk kiváltó okai? Zrínyi szavával: csak a feltárt seb gyógyul, az elleplezett elgennyed. Történelmünk ezer évét is áttekintem abból a szempontból, hogy mit tudott rólunk bizonyíthatóan Nyugat-Európa? Azért Nyugat-Európa, mert napjainkban egyebet se hallunk, mint hogy ki kell érde-melnimk a nyiigat^nrópai országok létre-hozta közösségbe jutást. Azért is időszerű ez : az elmélkedő önfeltárás, mert hazánk éppen a huszadik századot lezáró és az új évezredet megelőző évtizedben süllyedt ijesztően mélyre. Amikor pedig szabaddá váltunk. Mit tehetnénk? Mindent el kell követnünk, hogy ne mondhassuk, hogy senki se mondhassa: nincsen számunkra hely a nagyvilágon
Hantó Zsuzsa - Kitaszítottak III.
Az 1950 és 1953 között a Hortobágyi és a közép Tiszavidéki zárt munkatáborokba kényszerített családok sorsáról szól. Megjelent már néhány visszaemlékezés, de az egykori táborlakók sem tudják, hogy pontosan hány tábor volt, milyen lélekszámmal, milyen körülmények között éltek a „telepesek", kik voltak és miért kerültek a táborokba. A sorozat a levéltári források, a megmaradt dokumentumok és az átélők visszaemlékezései (life history módszer) segítségével kívánja feltárni a közelmúlt alig ismert eseményeit. Úgy gondoljuk, az utókor elemi kötelessége felvilágosítani gyermekeit, hogy a diktatúra minden fajtája emberek műve, ahogy erre József Attila is figyelmeztetett: „világosítsd fel gyermeked, a haramiák emberek". El kell dünnyögnünk gyermekeinknek az „új mesét, a fasiszta kommunizmusét”, hogy megismerjék, hogy ráismerjenek, hogy elkerülhessék, hogy megakadályozhassák.
Ismeretlen szerző - Berlin, a megosztott város
A Berlin fordulatokban gazdag történetét bemutató kötet a II. világháborútól a német újraegyesítésig eltelt időszakot öleli fel. A kor meghatározó dokumentumai a szakemberek és az érdeklődők számára egyaránt átélhetővé, testközelivé teszik a hidegháború szimbólumává vált város megszállását, felosztását, lakóinak mindennapjait, az egyesítéshez vezető lépéseket, megismerésükkel könnyebben megérthetők a nagyhatalmak politikai és gazdasági törekvései.
Stark Tamás - Magyar foglyok a Szovjetunióban
Hatszázezret meghaladja a szovjet fogságba került magyarok száma. Sokan ma is azt hiszik, hogy ők hadifoglyok voltak, holott részben civil kényszermunkásként robotoltak a szovjet munkatáborokban. Az sorsukról szól ez a könyv.
Szűcs Sándor - Régi magyar vízivilág
"A Sárréten, Biharnagybajomban születtem 1903. október 23-án egy faluszéli, nagy portán álló, fehér falú, nádfedeles házban. Soha nem is vágytam elköltözni onnét.
A Sárrét ma már csak kis foltokban létezik, de valaha 150 ezer kh-nyi területen mint náderdő, süppedő láp és mocsárvilág létezett. A pákászok vízivilága már a múlté, a vadvizeket lecsapolták, a nádasok helyét mindenütt művelik.
A sárréti emberek mostoha életét, az akkori világot feledtetik a mai viszonyok, de az itt élteknek emléke tovább él írásaimban, hiszen gyermekkoromtól kezdve szorgalmasan gyűjtöttem a vidék öregjeinek emlékezetében élő szájhagyományokat. Ezek az öregek fiatalabb éveikben még részesei voltak azoknak a sok ősiséget őrző életformáknak, melyek a Sárrét elzárt mocsárvilágában s a szabályozatlan Berettyó és Körösök kiöntései között fennmaradtak.
Sokat böngésztem a régi, öreg épületek padlásain; előbb csak puszta érdeklődésből, később egyre tudatosabban gyűjtöttem a múlt néma tanúit: lommá lett, elfeledett nevű tárgyakat, eszközöket, szerszámokat. Elindultam arra a hosszú gyűjtőútra, amelynek jószerint még ma sem értem a végére.
Mint a Néprajzi Társaság egyik legrégibb tagja, tudományos igénnyel foglalkoztam a Sárrét etnográfiájával, s mint az eddig megjelent nyolc könyvem példázza: emlékekben rendkívül gazdag e táj.
A debreceni egyetem bölcsészeti karán végeztem tanulmányaimat, majd az egyetem Földrajzi Intézetében dolgoztam négy évig, de életemnek java részét szabad pályán töltöttem. 1952-ben a karcagi Nagykun Múzeum igazgatója lettem, s ez volt munkálkodásom színhelye nyugdíjba vonulásomig.
Nyugdíjban vagyok, de nem nyugalomban. Sok még a megíratlan bennem, s a napok nagyon szaladnak. Örömömre szolgálna, ha mostani könyvem is hozzájárulna a múltidézéshez."
Ismeretlen szerző - I. Jakab király démonológiája
A boszorkányságban és a fekete mágia valamennyi ágában való hit a 17. század elején Európában teljesen elterjedt, és megszokott volt. Még Shakespeare Jakab kortársa volt, és támogatottságát élvezte drámáiban is megfigyelhetjük, hogy a mágikus és az érzékszerveinkkel felfogható világ egy szétválaszthatatlan egységet alkot olyannyira, hogy végül a mágikus világ gyakorlatilag realitássá válik. Egyesek azt állítják, hogy Jakab démonológiája számára Shakespeare darabjai különösen a Macbeth szolgáltak ötletadóul. Jakab démonológiája messze nem olyan ismert ma, mint azon írások, amelyekre hatással volt, ennek ellenére korának rendkívül "súlyos” tanúja volt, és valójában nem érdemelte ki, hogy figyelmen kívül hagyjuk. - A démonológia első könyve: bevezetés, a mágia részletes leírása - A démonológia második könyve: Bizonyítási eljárás. Főleg a varázslás mûvészetének és a boszorkányságnak a bemutatását tartalmazza. - A démonológia harmadik könyve: Vita. Minden, a nõket és a férfiakat gyötrő szellem leírása.
Rozsnyói Ágnes - A Szálasi-puccs
Rozsnyói Ágnes munkája az újkori magyar történelem egyik legtragikusabb szakaszáról szól. Az események fonalát 1944. augusztus 23-ával – Románia háborúból való kiugrásával – veszi fel a szerző. Az 1944-es év második felének bonyolult és kusza történelmi folyamatát két vonalon kíséri végig. Egyrészt bemutatja a magyar uralkodó osztályok határozatlan és felemás kísérleteit a fasiszta Németországgal való szakításra, a háborúból való kiugrásra; másrészt a német és a nyilas ellenlépéseket e szándék megakadályozására. A szerző jól érzékelteti a magyar politikai vezetés szándéka és tettei közötti ellentmondásokat [...]. A kötet vizsgálja a fasiszta német diplomácia céltudatos manővereit, melyek Szálasi hatalomra segítését eredményezték, s egyben szabad utat nyitottak a nyilas uralom öldöklő terrorjának.
Baráth Magdolna - Szovjet diplomáciai jelentések Magyarországról a Hruscsov-korszakban
Az itt publikált első dokumentumok 1956. november elején, a második szovjet intervenciót követően keletkeztek, a kötetet lezáró feljegyzéseket pedig Hruscsov első titkári posztról történt leváltását követően, 1964. november végén vetették papírra. A könyvben közölt dokumentumokat a szerző a budapesti szovjet nagykövet, illetve kisebb részben a nagykövetség beosztott diplomatáinak a magyar politikusokkal, párt- és állami funkcionáriusokkal, a kulturális élet irányítóival folytatott beszélgetéseikről készített és ún. szolgálati naplójukba lejegyzett feljegyzésekből válogatta.
Jászi Oszkár - A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés
"Ennél a könyvnél talán évtizedek óta nagyobb, bátrabb, magyarabb és olvasandóbb cselekedet aligha történt. Megtalálta nemzetiségi kérdésünkben, e valóban - legvéresebb - kérdésben, a - demokrácia archimédesi pontját - megtalálta, s káprázatos munkával, tudással és hittel meg merte mutatni."
Így írt Ady a Nyugatban 1912 tavaszán, nyomban Jászi klasszikus nemzetiségi munkájának megjelenése után. Ez a könyv, amelynek rövidített újra kiadását az olvasó most a kezébe veheti, századunk első tudományos igényű vállalkozása volt a magyarországi nemzetiségi probléma megragadására, leírására és a megoldás irányának megjelölésére.
Egy olyan kérdéskörben, amelyben akkor - az első világháború előestéjén - már eluralkodott az egymásnak feszülő soviniszta indulat és a kölcsönös bizalmatlanság, s amelynek békés, ésszerű, kompromisszumos megoldása helyett a felek egyre inkább erőszakos megoldásban tudtak hinni, Jászi Oszkár az utolsó pillanatban még megkísérelte, hogy tárgyilagos módon felülemelkedve, igazságosságra törekvő megértéssel mind a magyar, mind a más nemzetiségi önérzet iránt, történeti és szociológiai eszközökkel tárja fel a nemzetközi eseményeket, a hazai múltat és a század elejére kialakult helyzetet.
Jóllehet Jászi maga sem volt még mentes a magyar hegemónia eszméjétől, legjellemzőbb vonása mégis a realizmus és a nemzeti önkritikai szellem.
Litván György, a kötet válogatója, előszavában értően és kritikusan mutatja be Jászi művének jelentőségét és szerepét a XX. századi magyar politikai gondolkodás történetében.
Gál Mihály - "A vetítést vita követte"
A munka a Kádár-korszak kultúrtörténetének egy még feltáratlan területét mutatja be. A Filmátvételi Bizottság 380 jegyzőkönyvét közli és a forgalmazásra kiválasztott filmeket végigkíséri az átvételtől a bemutatásig..
Fábián Janka - Emma szerelme
A regény a múlt század fordulójának környékén játszódik három helyszínen: a békebeli, gyönyörű, de egyben dekadens Párizsban, Budapesten, és egy elképzelt, a Balaton északi partján fekvő, festői, álmos kisvárosban, Balatonkörtvélyesen. A főszereplőket, Emmát és Gábort már születésük óta egymásnak szánta a sors, mégis csak tragédiák és félreértések sorozata után lehetnek egymáséi. Viszontagságos történetük és a lassan kialakuló szenvedélyes szerelmük mögött ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a huszadik század beköszönte, majd az első világháború, minden nyomorúságával, és a Tanácsköztársaság időszaka. Végül pedig Horthy híres fehér lovas bevonulásával – a "bűnös városba" – zárul a történet.
Vera Mutafcsieva - Nagy Alkibiadész
"Ki volt valójában Alkibiadész, aki önmagát Nagynak nevezte?" - kérdezi az i. e. 452-404 között élt athéni hadvezérről szóló művet olvasva a 20. század embere. Vera Mutafcsieva történelmi regényében több választ is ad erre a kérdésre. A választ más és más emberek, a Nyugat és Kelet szülöttei, királyok és polgárok, hadvezérek és egyszerű asszonyok adják meg. S az ítélet időpontja is változik, s gyakran az az érzésünk, hogy az idő változásával a szerepek és emberek is helyet cserélnek egymással. S bár a mikrokozmoszt, a görög Hellászt, a világmindenséghez képest oly kicsiny teret, a gondolat ereje a "szellem makrokozmoszává" alakítja át, és a Földközi-tenger hullámai a nyugati kultúra bölcsőjét ringatják, mégis, a választ nem a görögök mondják el, a tanulságot az író nem velük, hanem az egyszerű thrák asszonnyal, Alkibiadész utolsó és voltaképpen egyetlen igazi szerelmével, Timandrával és a Kelet fiával, a perzsa helytartóval, Tisszaphernésszel mondatja ki, és talán az ő szavaik vonják le a tanulságot is.
Timandra - Alkibiadésznek: "Ezen a világon nincs »ha«. Csak az létezik, ami van; az szül gyerekeket, és hoz gyümölcsöt... Az emberek élőkre és holtakra oszthatók... Hol látsz helyet egy »ha«-nak? Mi ketten még élünk."
Tisszaphernész - Alkibiadésznek: "...Mi itt Keleten bölcsen ítélünk, mert nem hajbókolunk istenek hadának. Mi tudjuk: a világ két véglet, a Jó és a Rossz között feszül, a világ e két őserő küzdőtere. Minden gondolatunk vagy tettünk e két erő valamelyikét szolgálja; harmadik út nincs!"
