|
Gondoltam, érted az idők szavát – mondja Annának a kétévi távollét után hazatért férj, Molnár Gábor. De ő maga vajon érti-e? Helyt tud-e állni ez a gyenge jellemű férfi iskolaigazgatóként, kiemelt káderként, ember tud-e maradni hatalommal a kezében? Raffai Sarolta kíméletlen őszinteséggel mutatja be Molnár Gábor züllését: hogyan válik az igazgató – hatalmával visszaélve – csalóvá, tolvajjá, szoknyavadász csirkefogóvá.
A regény igazi főhőse azonban mégsem ő, hanem a feleség, Kuti Anna. Anna nem úgy érti, mint férje az Idők – az 50-es évek – szavát. Ő a becsület, az emberi tisztesség szavát követve akar élni, és próbálja újból és újból kirángatni férjét a posványból – hasztalan. Sőt egyre jobban besározódik ő maga is. Egy gyönyörűen induló, tiszta szerelem még menedék lehetne számára, de ezt is megmételyezi a hazugság. Mégsem adja meg magát, vállalja a végső és a számára egyetlen lehetséges kiutat.
Kapcsolódó könyvek
Örkény István - Lágerek népe
"Ez a könyv egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek. Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor "álnevet" adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az élet."
Jókai Mór - Egy magyar nábob
A kortársi és az utókori kritika egyaránt az író legjobb művei közt tartja számon az Egy magyar nábobot. Jókai Mór túlzó, hiperbolikus romantikája ebben a regényben érezhető talán a legkevésbé; bensőséges tárgyismerete, nemes irányzatossága, életszerű epizódtechnikája, alakjainak gazdagsága, vonzó humora, elégikus hajlamai viszont itt állnak össze leginkább egységes regénytónussá. A mű alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzérek formájában. A nábob, Kárpáthy János, aki a régi magyar nemesség tipikus képviselője, egy durva, kegyetlen, névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkőzni régi önmagát, a társadalomra haszontalan, féktelen kicsapongásokba menekülő énjét.
Ottlik Géza - Iskola a határon
Az író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.
Tokaji Zsolt - Hova mennek a kacsák?
A regény elsősorban a 16-18 éves fiataloknak íródott, azoknak, akiknek, akikről manapság nem szokás regényt írni. Az is igaz, hogy nagyon kényes és felelőség teljes feladat épp őket megcélozni egy olyan történettel, ami annál többet szeretne elmondani, mint amilyen üzeneteket az amerikai "Pite-jellegű" filmekben, vagy a "lebutított" lektűrökben szánnak nekik... A napjainkban játszódó regény főszereplője öt 17 éves középiskolás, akik egy különös, érzelmekkel teli kapcsolatba kerülnek egy 24 éves, pszichológia szakos lánnyal. A regény két idősíkon játszódik. A múlt eseményeit azon a beszélgetések a során ismerjük meg, melyet a három fiú és a két lány a szexuál-pszichológusnak készülő, és a szakdolgozatához anyagot gyűjtő Kilián Virággal folytat.
Barát Endre - Boszorkánytánc
Százharminchét éve halt meg Niccoló Paganini, minden idők legcsodálatosabb hegedűművésze. Kortársai "az ördög hegedűsének", a "genovai varázslónak" nevezték. Rajongás, csodálat, irígység, gyűlölet, elragadtatás és idegenkedés vette körül. Játékának hatása nem csupán nagyszerű technikájában rejlett, hanem abban a különös lelki izgalomban, amelyet az emberekben előidézett. Halálhírét a zenei világ mély megrendüléssel fogadta. A lapok hónapokon át írták megemlékezéseiket a nagyszerű újítóról, aki lenyűgöző technikájával, érzéseinek végtelen skálájával, szilaj lendületével, személyiségének szuggesztív erejével bámulatba ejtette Európa hangversenylátogató közönségét.
Barát Endre drámai megjelenítéssel, átéléssel kelti életre Paganini alakját; küzdelmeit, sorsának meglepő fordulatait a történelem sodrásában mutatja be az olvasónak. A megtörtént események hű leírásán túl, regénye költői újjáteremtése annak, ami Paganini érzésvilágában lezajlott, s ami a valóságban megtörténhetett vele.
Kolozsvári Papp László - Halálugrás kezdőknek és haladóknak
Az író vallomása:
"Nemrég jutott eszembe: miért is olvastam már kamaszkoromban is szívesebben egyes szám első személyben írt, könyvet, lett légyen az krimi, emlékirat vagy kitalált történet. Valószínűleg ugyanazért, amiért szívesebben is írok ebben a formában: idegenkedem az írói mindentudás prózaeszközétől, úgy érzem, mintha megbotlanék az olvasásban, ha az író kilép hőseiből, hogy a tájról, a körülményekről, a múltról és a jövőről értekezzék. Hiszen ez a könyvben csak a hős szempontjából fontos. De akkor miért nem a hős beszél róluk? Olvasóként is pontosan annyit akarok tudni, amennyit a hős tud; vele együtt akarom megélni választása kockázatát és felelősségét, vele együtt akarok bukni vagy igazolódni. S az író oldaláról nézve: ezért jut el szinte minden hősöm az öngyilkos őszinteségig, ezért keresi kétségbeesetten, önirónikusan vagy fölényeskedve főleg önmagában és átfogható emberi történelmi környezetében önmaga okát. Őszinte, s mint ilyen, őszintén hazudik is, őszintén téved is. Mint valamennyien mindennapi életünkben. Az emberi őszinteség ritka pillanatainak lehallgatása és megelevenítése majdnem minden, amit eddig megírtam. Egy regényt azonban meg kell építeni - vagy ahogyan magamban nevezni szoktam: meg kell szervezni. Mi válthatja ki, mi indokolhatja például az ember igaz-hazug, szép-rút, építő-romboló önvallomását, önleleplezését? Mi viheti el tévedéseivel együtt igaz, önveszélyes kitárulkozásáig? Mi lehet két tapasztalt-csalódott, hazudni már önmagának is jól tudó ember őszinteségének az oka? Mi más, ha nem a szerelem?"
Szabó Magda - Megmaradt Szobotkának
1982 tavaszán meghalt Szobotka Tibor, aki nemcsak írótársa volt Szabó Magdának, hanem több mint harminc éven át a férje is. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét. Kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét, és megtette azt, amit tennie kellett: életre keltette az igazi Szobotka Tibort. Ez a könyv regény, de nem regényes életrajz, sok tekintetben rendhagyó mű. Természetes módon mosódik egybe benne Szobotka Tibor szövege (memoárrészletek, naplófeljegyzések, gyermekkori írói kísérletek) a Szabó Magdáéval, kiegészítik egymást, szinte felelgetnek egymásnak. Egybeforrnak, hiszen a két élet is egy volt, elválaszthatatlan egész. S ezért szerelmi történet is ez a könyv, persze az is a maga rendhagyó módján. Ez a szerelem maga volt a teljesség, csata, amelyben a szerelmesek megnyerték egymást, s elvesztették önmagukat.
Szobotka Tibornak már nem volt rá ideje, hogy megírja a memoárjait, alighogy hozzáfogott, a halál közbeszólt. A megkezdett munkát Szabó Magda folytatta; példátlan önfegyelemmel és lelkierővel rekonstruálta annak az írónak szenvedésekkel, kudarcokkal teli életét, akinek tehetségében, elhivatottságában jobban hitt, mint a sajátjáéban, olyan embert állít elénk, aki már réges-rég méltó arra, hogy véglegesen fölfedezzük, s akinek könyvei végre elfoglalják méltó helyüket a magyar irodalomban.
Szabó Magda - Abigél
Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit - méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon? Szabó Magda lebilincselően izgalmas és bravúros megoldású új regényét Loránt Lilla rajzai díszítik.
Zilahy Lajos - A Dukay család I-III.
Zilahy Lajos Ararát-ja 1947-ben jelent meg. Később - már külföldön - az író folytatta ezt a regényt, majd végül megírta az Ararát-ban olvasható történetek előzményeit is, s így befejeződött a Dukay család című trilógia, a magyar arisztokrácia széthullásának nagyszabású társadalomrajza.
A magyar arisztokrácia széthullásának társadalomrajzát egy mű szerkezetébe fogni: hatalmas vállalkozás. Kivált, ha az író a roppant történelmi és nem kevésbé fontos emberi dimenziókat egyaránt érzékeltetni akarja. Ha a széthullás törvényszerű folyamatát történelmi mélységében s ugyanakkor sokféle emberi változatában próbálja bemutatni. És Zilahy Lajost, miközben az Ararát-tól eljutott a végérvényesen kiteljesedett nagyregény-kompozicióig, egyre inkább az igényesebb, a nehezebb megoldások vonzották.
A regényben, mely a bécsi kongresszus megnyitásakor - 1814-ben - kezdődik, és a felszabadulással ér véget, több kor és több nemzedék története szövődik egymásba, fordulatosan, izgalmasan. Bár Zilahy Lajos az emberi sorsokat és helyzeteket bemutatva távlatos és pontos valóságábrázolásra törekszik, nem idegenkedik a romantikus regények színeitől és elemeitől sem. Mint ahogy kritikai szándéka sem fojtja el líráját és humorát. Realista társadalomrajznak és romantikának - határozott, kemény ítéletének és gyengéd költőiségnek olyan szintézise ez a próza, mely méltan tarthat számot a népszerűségre.
Szántó György - A boszorkány
Tötösi Borbála, a kis szőke jobbágylány még anyjától tanulta a gyógyfüvek titkait, ő azonban nem ráolvasással segít a betegeken, mint a vajákos asszonyok, hanem igazi tudással. Erős igyekezettel tanul, hogy megismerje az emberi test felépítését. Fiatal férjének, Szamosközi Dávid íródeáknak a kíséretében Padovába utazik, s az ottani egyetemen fiúnak öltözve hallgatja a világ egyik első boncoló orvosának, a flamand Vesalius professzornak anatómiai előadásait. Hazájában, a három részre szakadt Magyarországon a kor legjobb tudományos módszereivel gyógyítja a hozzá fordulókat, a haladás ellenségei azonban kelepcébe csalják, és máglyahalálra ítélik. A regény méltó emléket állít a tudomány meg nem alkuvó magyar hősnőjének.
Wass Albert - Tizenhárom almafa
Az 1953-ban írt Tizenhárom almafa a klasszikus történelmi regény hagyományai szerint a nagypolitika történései helyett inkább arra összpontosít, hogy e történések hatása miképpen jelenik meg a kisemberek életében, ez esetben a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiban. Az újonnan kijelölt magyar-román határ éppen Mózsiék háza alatt szeli ketté Erdélyországot. Mózsi annak idején húsz almafát ültetett a ház mellé, melyekből Észak-Erdély hazatérésekor már csupán tizenhárom fácska növekszik a kommandói hegyoldalban. A remek humorral fűszerezett szatírikus mű visszatérő motívumaként szerepeltetett almafák így válnak a székely megmaradás jelképévé: a csonkokból életrevaló vesszők sarjadnak, bizonyítván azt, hogy „Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.”
Kemény Zsigmond - Özvegy és leánya
,,A csillagfény és a holdsarló ezüstje megtört a sárgaréz páncélon, melyet a merész támadó viselt, kinek arcrostélya félig le volt eresztve... Sára menekülni törekedett a lovag karjai közül."
Mit adhat a mai olvasónak az Özvegy és leánya? Középkori leányrablás éjnek évadján, álöltözet, szerelmi öngyilkosság, életet mentő gyűrű, fejedelmi vadászkaland, félreértések végzetes sorozata, színes, Walter Scott-i történelmi tabló kiemelkedő fő- és mellékszereplőkkel, fordulatos cselekményszövés, a legszélsőségesebb túlzásokba eső monomániás "fantomanya", egy csipetnyi humor, irónia... íme egy vérbeli romantikus regény receptje.
Kemény képzelete a történelmi Erdélybe, Rákóczi György fejedelem korába röpíti olvasóit. Az Özvegy és leánya egyszersmind ragyogóan megrajzolt, színes körkép a korabeli Erdélyről, fordulatos kalandregény és megható, tragikus végkifejletű, ugyanakkor elgondolkodtató szerelmi történet.
Szombathy Viktor - A pénzhamisító
Körös-körül Rákóczi kurucai harcolnak a labanc seregekkel. Selmec városa azonban falai mögé húzódik, és önző, fukar módon próbálja védeni biztos polgári nyugalmát. A selmeci polgárok is jó hazafiak, sőt vitézek is, ha kell – az önzés meg a zsugoriság mégis majdnem a vesztüket okozz. Szombathy Viktor, _A félhold vándorá_nak jól ismert írója mikszáthi derűvel meséli el, hogyan tette lóvá majdnem az egész várost egy olasz nevű pénzhamísító kalandor. Sok váratlan, hol vidám, hol megrázó fordulat után azonban Selmec is – és az olvasó is – jól jár, hiszen az igazságosztás nem könnyű feladatát éppen Rákóczi, a nagy fejedelem vállalja magára.
Karinthy Frigyes - Utazás a koponyám körül
A szakadatlan hajszoltságban élő Karinthy furcsa tüneteket észlel magán 1936 márciusában. Füle egyre erősebben zúg, sőt egyenesen vonatok dübörgését hallja, egyre gyakrabban jelentkező émelygés és rosszullét környékezi. Az orvosi vizsgálatok kiderítik, hogy agydaganata van, melyet sürgősen operálni kell. Barátai, ismerősei - pártállásra tekintet nélkül - összefognak, és előteremtik a svédországi műtét költségeit. A budapesti értelmiség szinte egy emberként aggódik a népszerű szerző életéért, s napról napra várja Stockholmból a híreket. A lábadozó "Frici" már a kórházban elhatározza, hogy "erről az egészről" könyvet fog írni. A Pesti Napló-ban hétről hétre közölt folytatásokban a magyar főváros irodalmi és társasági életének hétköznapjai mellett kirajzolódik az életveszélyes betegség felismerésének, elfogadásának érzékenyen, szó szerint belülről ábrázolt lelki folyamata is.
Karinthy legismertebb regénye olyan sok szállal kötődik kora valóságához, hogy gyakran meg is feledkezünk regényszerűségéről. Arról, hogy ez a mű mégiscsak megkomponált, fiktív elemeket is tartalmazó alkotás, mely nemcsak a veszedelmes betegség kialakulását és kórtörténetét beszéli el, hanem a Gulliver-átiratok, az Utazás Faremidóba és a Capillária hagyományát is folytatja. S mindenekelőtt izgalmas, letehetetlen olvasmány, a tudás és emberség humorral átszőtt himnusza. Karinthy Frigyes mítoszokon és legendákon túl ajánlotta könyvét "a nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona".
Márai Sándor - Kabala
'Csak az egészen buta embereknek nincsen kabalájuk. Azoknak, akik olyan rettenetesen buták, hogy nem ismerik szívükben az alázatot. Akik nem tudják, hogy Jegyek és Házak állanak az égen, s a Jegyek állandóan üzennek nekünk. Akik nem tudják, mi a fájdalom, mert olyan buták, hogy érezni sem tudnak. Az érzéshez is ész kell. [...] De mi, többiek, a kabalások, szerény játékosok, akik ismerjük a balszerencse titkait, alázatosan köszönünk a kéményseprőnek, és pénteken, tizenharmadikán, ha telefonhoz hívnak, lekopogtatjuk az asztalt, mielőtt felvesszük a hallgatót.'' Márai Sándor 1936-os elbeszélésgyűjteménye az utolsó kiadás után több évtizeddel végre ismét kapható.
Berkesi András - Húszévesek
Egy római-parti rejtélyes haláleset döbbenti rá a regény hősét, Ősze Miklós fiatal esztergályost arra, hogy ha a múltját nem számolja fel, élete menthetetlenül zsákutcába jut. Erre azonban önmaga ereje nem elég, hiszen gyerekkora óta hazugságra, alakoskodásra nevelték, s most, amikor a hullámok összecsapni készülnek feje felett, önkéntelenül is újra ezekhez a módszerekhez folyamodik. A tisztességes emberek közössége és elveszettnek hitt szerelme azonban utánanyúl, és nem engedi a züllés mélyére zuhanni.
Galgóczi Erzsébet - Vidravas
A vidravas tányér alakú, nyeles, gyilkos szerszám, az apró háziállatokat pusztító kisvadak ellen használják.
Az egyik téli reggel ilyen csapóvas csípi be a regény hősnőjének, Rév Orsolyának a kezét. Orsolya szüleit kuláknak nyilvánították, őt ezért kizárták a Képzőművészeti Főiskoláról. Szülőfalujában várja, hogy folytathassa tanulmányait. Hozzájuk kerül, egy Pestről kitelepített idős asszony, a nemzetközi hírű geológus felesége. A tudóst szabotázs vádjával először halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték...
1952-t írnak. Embertelen rendelkezések nyomorítanak és tesznek próbára öreget és fiatalt, falusit és városlakót egyaránt.
Van, aki nem bírja elviselni az új, megváltozott körülményeket, és elpusztul, fizikailag vagy erkölcsileg megsemmisül. És van, aki addig ismeretlen erőforrásokat tud fölfedezni magában.
Galgóczi Erzsébet új regényében 1956 nyaráig követhetjük az eseményeket. A szereplők egyéni, mégis általános lélektani és társadalmi törvényeket sűrítő sorsát az írónő gazdag életismerettel, nagy tömörítő erővel, érzékenységgel tárja elénk.
Sánta Ferenc - Húsz óra
A cselekmény összesen húsz óra alatt pereg le, e 20 órába sűríti bele a szerző hatalmas erővel a korszak összeütközéseit (1945-től a könyv megírásáig.) Az összeütközések a falu volt szegényparaszti társadalmán belül történnek, háttérül a személyi kultusz súlyos évei, illetve az 1956-os forradalom napjai szolgálnak.
Szabó Magda - Katalin utca / Ókút
Szabó Magda írja regényéről: "A Katalin utca, ahol valaha három szomszédos család gyermekei növekedtek, szerették egymást, veszekedtek vagy meghaltak, nemcsak egy képzelet szülte utca, hanem szimbólum is: az ifjúság és a bűntelenség jelképe. Ezért vágyódnak vissza belé azok, akik valamikor ott laktak, azt remélve, hogy problémáik megoldódnak, útjaik végre célba vezetnek, ha újra a Katalin utcából indulnak el reggelenként. Hasztalan sóvárgás: a három család egyike elpusztult - hogyan, miért, majd meglátja az olvasó -, nélküle pedig nincs, nem lehet ismét a Katalin utca; az életben maradottak sosem térhetnek vissza sem az ifjúság tovaszállt idejébe, sem abba a biztonságba, amit a bűn nélküliség tudata jelent..."
Az ókút, amelyet réges-rég betemettek már, a hajdanvolt ház udvarán állt, megfejthetetlen, ígéretes titkokat őrizve mélyében. Szabó Magda regénye alászállás ebbe az ókútba, a múltba a gyerekkor világába. Abba a világba, amelyben képzelet és valóság oly természetes összefonódásban volt jelen, ahol "minden valóságnál hatalmasabb volt a káprázat", ahol a mese, a játék állandó bűvöletében élt felnőtt és gyermek egyaránt, s ahol az otthon biztonságát csodálatos varázslók vigyázták. Szülők, rokonok, barátok népesítik be a regény lapjait s a várost, Debrecent. Utcák és emberi kapcsolatok titokzatos szövevényében próbál utat keresni a gyermek, akinek eszméléséről, örömeiről, félelmeiről, vagyis a gyermekkor káprázatáról szól az Ókút, Szabó Magda eleven sodrású, elbűvölő hangulatú regénye.
Kowalsky - Jéglanka meséi
Kowalsky immáron csak volt-Black-out frontember, aki a Mantra-ban is énekelt, de ma már csupán a Kowalsky meg a Vega nevű formációjában zenél – ez pedig a második könyve.
A Holnap előtt című elsőt még Le Renard-ral közösen írta, aki ez alkalommal (Szántai Zsolt néven) csupán mint szerkesztő működött közre.
Ez bizony teljes egészében Kowa műve, egy olyan rockénekesé, aki nagyon sok mindenen ment keresztül. Ám közvetlenül az élettapasztalatairól sokkal kevesebbet írt le ebben a könyvben, mint az előzőben.
De nem csak ebben más a Jéglanka meséi. Bár a cím becsapós lehet – ez valójában nem gyermekmese. De nem is „szimplán” regény – inkább valami nagyon érdekes kavalkád.
