További értékelések

Nem ​tudom értékelni, aljas módon személyeskedett velem.
Ez a könyv elémugrott, amikor @Zonyika és én nagy egyetértésben mustráltuk végig a Nyugati aluljárójában az antikvárium kínálatát, 200 forintért én rá se néztem, csak vittem, mert G. Szabó Judit, akinek a neve számomra a bolondos Anikó, Mari és Évi. El is kezdtem olvasni, jókor, rosszkor, nem tudom, akkor, amikor éppen mentem vissza a két és fél hetes családozás és molytalik és barátok és ismerősök és kirándulások után #a bezzegnyugat# Franciaországba, sok hülye kérdéssel a hátizsákomban, amiket alig tudtam cipelni a visszaúton. Rosszkor jött ez a könyv.
“-Te aztán két lábbal állsz az anyaföldön.
- Attól még prímán pofára tudok esni, ha ez megvígasztal.”
Az ég áldja az EU-t és a Schengent, hogy legalább nekünk, magyaroknak ebből már nem jut és puhább a pofáraesés azoknak, akik nem puszi-puszi-cic-mic Ágikák. Mindegy, hosszú és túl személyes és hülyeség.

Regény ​arról a nagy büdös pofonról, amit csak az élet képes kiosztani.
Meg egy kicsit arról a szeretetről, ami ezt mégis gyógyítani tudja…

Az ​elején azt hittem, szintén egy könyv a Hárman a szekrény tetején sorozatból, de már az első fejezet közepe felé (meg kell hagyni, elég hosszú fejezetek voltak) rájöttem, hogy nagyon félrenyúltam a könyvtárban. Ez bizony nem gyerek könyv! Szüzesség megtartása kerül még az elején a középpontba és még a koszosan hagyott edényeken röhögnek a főszereplő Judittal a barátnők, aztán hirtelen egy abortusz, pasizás ezerrel, anyuka sír, apuka káromkodik, kiderül apuka is elég sok lánnyal volt mindenféle viszonyban… Aztán Olaszország, disszidálás, menekült táborok higiéniája, maffia-ügyei (te jó ég! És én még pöttyös könyvre számítottam!), megkeseredett táborlakók (talán ma is íródik egy hasonló könyv egy hasonló sorsú szíriai nő tollából?), de a sötét gondolatok felhői felett, felfénylik Magyarország, ahol visszavárnak!
Nahát és ez a borító se passzol, egyáltalán…

Érdekes ​könyv volt, remekül mutatja be a felnőtté válás problémáit… de nem tetszett. Azért nem, mert a két főszereplő lelkivilága olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől :)

Imádom ​G. Szabó Juditot és ez a könyve érintett meg a leges legjobban, valószínűleg legalább hatszor is olvastam. Szeretném ha lenne saját példányom is belőle, emlékszem, kis/kamaszként olvasva nagyon nagy hatással volt rám, milyen naturalista és érzékletes módon írja le a felnőtté válást, azt hogy a testvérpár hová jut és honnan indul. Nagyon jól ért az írónő a fiatalok nyelvén, hozzám nagyon közel állt ez a könyve is.

Örömmel ​konstatáltam, hogy a regény valamivel A macskát visszafelé simogatják után veszi fel a fonalat, tehát nem vagyok elveszve szereplőileg. Meg úgy nagyjából tudtam, mire készüljek.
Namármost. Ha A macskát visszafelé simogatják mélylélektani regény, akkor a Most boldog vagy? a mélytengeri búvárokat is lekörözi a Mariana-árokban.

A sztori röviden: Judit és Ági testvérek. Falják az életet, Ági főleg a pasikat. Aztán mikor Jutka leérettségizik, beszalad a madzag. A mostohaanyjuk nekik ne mondja meg, mit hogy csináljanak. Felkerekednek, disszidálni akarnak Olaszországba. Csakhát van egy kis bibi: a kommunizmus. Olaszban rosszabb a helyzet mint odahaza. Sokkal rosszabb. Menekülttáborban élnek, Ági megházasodik, Jutkát is kérik, többször is, de nem megy. Ő még mindig hazavágyik…mert anyucikának mindenben igaza volt.
Tulajdonképpen a felnőtté válásról szól, és arról, hogy hogyan válik agyban is felnőtté valaki.

Kedvenc szereplőm a Gabi. #persze lehet, hogy nagy szerepet játszik, hogy a legkedvesebb barátaim mind pasik, de# ő totál tisztán látta a helyzetet, megmondta előre mi lesz. És mellesleg még szerette is Jutkát, amennyire szeretni lehetett.

Persze, elfogult vagyok Judit néni regényeivel, de azt hiszem, ez tényleg az életről szól.

A ​fülszöveg és az előző kötet elolvasása nélkül vágtam bele a történetbe.
Eleinte jókat mosolyogtam a kamaszok civódásain, a miénk az egész világ életérzésen, sőt még azon is ahogy a szüleikhez viszonyulnak. Még olyankor is, amikor erős túlzásokba estek, mert a tinik nagy többsége ilyen. #vagy ilyen volt :D#
G. Szabó Judit tökéletesen elkapta ezt a már nem gyerek még nem felnőtt életszakaszt, mindezt rengeteg párbeszéddel, felelőtlen sértegetéssel, de azért egy röpke pillanatra összekacsintva a fiatalokkal, görbe türktőt állít Apukának #amikor az a bizonyos fagyi visszanyal#. Az egyetlen szentté avatható szereplő Anyuka, aki a maga módján bölcs, de az ikrek által keltett tornádónak ő se képes ellenállni. Azért jó tudni, hogy az ő megjegyzései, észrevételei és tapasztalata lesz iránytű Jutka későbbi értékrendjében.
Bizony jön a fordulat és itt szülői segítség nélkül kell helytállni. Már akinek sikerül…
Megdöbbentő realizmussal tárják elénk egy menekülttábor hétköznapjait, a továbbjutás nehézségeit. És itt egy kis szocialista propagandát is felfedezni véltem. De ennek valóságáról csak olyanok tudnának mesélni, akik átélték.

Az ​első rész jobban tetszett. Ez nagyon nyomasztó volt, főleg a végén. :(

Nagyon ​eredeti, sajátos stílus, amit imádok. Ez kicsit nagyobbaknak szól, mint a legtöbb könyve.