További értékelések

Most ​én érzem azt, mint @egy_ember a Pusziboltnál,* hogy megnézném ám, honnan jön ez a sok #állatság# dolog, aztán átvált abba az érzésbe, amit Hornby ír a 31 dalban,* de még mindig áll az a rajongás, amit a Pusziboltnál és a Mérgezett hajtűknél írtam – ez a szerelem mostmár kiirthatatlan lánggal ég szívem közepében, _az odúban, a magányos álmok börtönében, ahová nem nyer bebocsátást sem a hús-vér szerelem, sem más forradalom.**_

• http://moly.hu/ertekelesek/281136
  • http://moly.hu/idezetek/57035
    • http://moly.hu/idezetek/252150

A ​fülszövegírónak azt hiszem, pontosan ugyanez lehetett a problémája az előtte villódzó kis fehér négyzettel, tele kell írni mindenképpen, neki főleg financiális-marketing okokból, az írónak meg azért, mert szeret írni és szórakoztatni. Aztán a fülszövegíró jól félre is vezetett, ezért jár neki egy meggymag a szeme közé. Cserna-Szabó Andrásról ezen írásai után simán el tudom képzelni, hogy barátja az alkoholnak és barátai azon vidáman léha kocsmai brancsból származnak, akik órákon, tán napokon át képesek sztorizásokkal szórakoztatni egymást. Véget nem érő fantázia az egész, néhol sikerült elkapnom a fonalat, néha nem, de sok váratlan fordulat található a mondatok között, ez jelenti azt, hogy elaludni nem lehet a könyvön. A sokféle stílusból majd lesz egy-kettő, ami beérik, jó lesz majd kivárni. Addig ez a gyűjtemény marad amolyan rágcsálós mogyorónak vagy bonbonnak a nagyfilm előtt.

Végigküzdöttem ​magam rajta, mert nagyrészt tetszett a stílus, egyes gondolatok, de a tartalom alapvetően túl ordenáré volt nekem.
Mindenesetre fogok még próbálkozni az író úr könyveivel.

Jó ​volt olvasni. És hát nem tudom, az van, mint minden Cserna-Szabóval: a sok vér, genny, ondó, brutalitás, szexualitás, szürrealizmus mégis együtt létrehoz valami katartikus élményt. Mert nem érdektelen, s mert rólunk szól.

Hát, ​valahol el kellett kezdeni. Már éppen kezdtem kétségbeesni, hogy velem van a baj, és már nem szeretem annyira Cserna-Szabó stílusát, mint régen, de aztán meg-megcsillant az a meghatározhatatlan valami, amit szeretek benne.

Nem ​tudom pontosan, hogy mi az a szürrealizmus, de szerintem ez a könyv annak a jegyében íródott.
Leszámítva azt, hogy néha kicsit már öncélúan sokat emlegeti a hímvesszőt, a vaginát, mindenféle egyéb testnyílást, illetőleg azok illatát és váladékait, nem is rossz könyv. Csak hát ahhoz már túl érett vagyok, hogy jót röhögjek ezeken a képeken, azon meg még túl fiatal, hogy kiakadjak rajtuk. Így hát túl sok érzelmet nem váltott ki belőlem a könyv. De egynek jó volt.

Mennyire ​gusztusosan ordenáré. Majdnem mindegyik könyvét olvastam, de nálam ez nyer, ne finomkodjunk, tocsog, fröcsög, felülröl zuhog alulrol eláraszt a szar a sperma a szentséges mocsok és életöröm.
Ha kiadnák újra, és lenne saját példányom, a kispárnám alatt tartanám. Sehol nem lehet megszerezni :(

Hát, ​nem hasonlítható a mostani kiadványokhoz Cserna-Szabó András stílusa mára kiforrott, itt még csak próbálkozott, néhol anyosan, néhol alpárian. Azért megérte, másként nem lenne ma Mérgezett hajtűk és Puszibolt:).

hej ​de ritkán hagyok félbe könyvet. de ez nem ment, pedig már két hete nem olvasom, hagytam esélyt neki, de képtelen vagyok újra a kezembe venni, visszaviszem a könyvtárba. nem is tudom megfogalmazni, mennyire rossznak, feleslegesnek és értelmetlennek tartom ezt a könyvet. Nem ezt akartam Cserna-Szabótól olvasni, de csak ez volt bent. Pechére. Egy ideig nem vagyok kíváncsi az írásaira.