Istenek ​kézjegyei Kutatás ​a kezdetek és a vég után

Mika Waltari - Szinuhe
Magával ​ragadott Théba láza, gazdag és híres akartam lenni, és hasznomra felhasználni azt az időt, mikor még mindenki ismeri e nevet: "Szinuhe, Ő, aki magányos." Mika Waltari, neves finn író regényében Szinuhe, a fáraó barátja és orvosa beszéli el életének eseményekben bővelkedő, fordulatos történetét. Szavai nyomán megelevenedik előttünk az akkori nagy városok, Théba, Babilon, Kréta lüktető, tarka világa, feltárulnak a fáraó aranyházának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete. Szinuhe nyitott szemmel jár a fény és a nyomor világában, látja az elnyomottak görnyedező hátát, hallja a hatalomért vívott öldöklő harcokban az emberek halálhörgését. Életére születésétől fogva súlyos rejtély nehezedik, amely magányossá teszi, és keserű tapasztalatai után még magányosabb lesz. A végső kétségbeeséstől azonban megóvja mély humanizmusa, s ez ad neki erőt ahhoz, hogy minden tudásával egy ellenséges, értetlen világban is az igazságot szolgálja.

Gerald Durrell - A ​susogó táj
"– ​Elég! - förmedt rá Helmuth. - Épp eleget hallottunk. Beállít magához egy idegen, hogy a segítségére legyen, hogy pénzt adjon a vacak papagájáért. S erre megint mit csinál? Megpróbálja becsapni, azt állítva, hogy a papagáj beszél. - De hisz beszél - nyögte ki a nő. - Igen, de miket? - sziszegte Helmuth. Teljes hosszában kiegyenesedve ordította. - Azt vágja ennek a jószívű, kedves senornak az arcába, hogy kurafi! Most, hogy a senor hallotta, micsoda ocsmányságokra tanította maga ezt a madarat, szerintem meg sem akarja venni - folytatta Helmuth. Szerintem most már ötven pesót sem ígér egy olyan madárért, amely nemcsak őt, de az édesanyját is vérig sértette."

F. Scott Fitzgerald - A ​nagy Gatsby
Azt ​mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne? Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.

M. C. Beaton - Agatha ​Raisin és a vizes viszály
Ancombe ​békés, nyugodt kis falu, talán még békésebb, mint ahol Agatha Raisin lakik, de mikor feltűnik a színen az új palackozó vállalat, hogy kiaknázza a helyi forrásvizet, felbolydul a falu, és a községtanács is két kibékíthetetlen pártra szakad. A véletlen - vagy a sors? - úgy hozza, hogy egy baljós éjszaka éppen Agatha találja holtan a községtanács elnökét a forrásnál. Lehet, hogy az egyik bosszúálló tanácstag takarította el az útból? És a gyilkos hamarosan másodszor is lecsap! A bűnügy megoldása megint csak Agathára hárul, aki még mindig szerelmi bánatából lábadozik. A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin-könyv - izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és olvasók egyaránt megszerették; a sorozat már a 21. kötetnél tart. "M. C. Beaton tökéletlen hősnője egy valódi drágakő." PUBLISHERS WEEKLY

Michelle Moran - Nefertiti
Nefertiti ​és húga Egyiptom egyik leghatalmasabb családjának két lánya, amely lánygyermekeit évszázadok óta fáraókhoz adja nőül. Az ambiciózus és gyönyörű Nefertiti sorsa az, hogy a vonzó, ám lelkileg instabil fáraóhoz, IV. Amenhotephez menjen feleségül. Környezetükben mindenki reménykedik, hogy a fiatal lány képes lesz megakadályozni, hogy férje hátat fordítson Egyiptom isteneinek és egy addig ismeretlen napistent, Atont emelje fölébük. Ám Amenhotep akármennyire szereti is a feleségét, nem mond le tervéről. Nefertiti pedig nem nyugodhat meg, míg meg nem ajándékozza férjét és országát egy fiú trónörökössel. Csak erre tud gondolni, így nem veszi észre, hogy a nagy hatalommal bíró papság és a katonaság lassan férje ellen fordul. Csupán egyvalaki van olyan okos és bátor, hogy felismerje a kialakult helyzet komolyságát, és mindezt el is merje mondani a királynénak – a húga, Mutnedzsmet. A komoly, megfontolt lány nővérével ellentétben sosem vágyott hatalomra. Csendesen, békében szeretne élni a férfival, aki meghódította a szívét. Ám Nefertiti ragaszkodik hozzá, hogy húga politikai érdekeket szem előtt tartva válasszon magának férjet. Mutnedzsmetre nehéz feladat vár: meg kell találnia a boldogságot, ám ehhez szembe kell szállnia nővérével. "A Nefertiti izgalmas bepillantást enged a múltba. Hősies történet, ugyanakkor mélyen emberi. Sodró erejű olvasmány." – Diana Gabaldon, a New York Times bestsellerlistás szerzője "Pompás debütáló regény – hihetetlen, hogy első könyv – micsoda szívszorító alkotás! Az egész könyvet gazdagnak, ellenállhatatlannak, izgalmasnak és kísértetiesen hitelesnek találtam. Nefertiti alakja finoman megmunkált, vonzó és ijesztő, és legalább olyan érdekes karakterek veszik körül. Az ókori Egyiptom csodálatos világa elevenedik meg.” – Rosalind Miles, a Guivenere-sorozat és Az idő leányai című regény szerzője "Nem volt még két ilyen elragadó és kiváló testvérpár a Boleyn nővérek óta… A Nefertiti lebilincselő olvasmány.” – Robin Maxwell, a Boleyn Anna titkos naplója című regény írója Michelle Moran San Fernando Valley-ben született, Kaliforniában. Angol irodalmat tanult és a Claremont Graduate Universityn szerzett mesteri fokozatot. Mikor Izraelben részt vett élete első ásatásán, elhatározta, hogy történelmi regények írásával szeretne foglalkozni. Hat évig középiskolában tanított, ezt követően a regényírásnak szentelte az életét. Elsőként kiadott könyve, a Nefertiti világszerte nagy sikert aratott (a regény folytatása Az eretnek királynő címmel 2011-ben jelenik meg magyarul kiadónk gondozásában).

Agatha Christie - Órák
"Az ​eset olyannyira bonyolult, hogy egészen egyszerűnek kell lennie" - jelentette ki Hercule Poirot. De vajon annyira egyszerű-e? Halott férfira bukkannak a vak asszony szalonjában, s a holttestet senki sem tudja azonosítani. És ott van a négy furcsa óra, mindegyik azonos időre beállítva - 4 óra 13 percre. Ki vitte ezeket oda? Mit jelentenek?

Steve Berry - A ​velencei árulás
Miután ​Egyiptomtól Indiáig meghódította a világ nagy részét, macedóniai Nagy Sándor i. e. 323-ban rejtélyes, lázas betegségben meghalt. Senki sem tudja, hol van eltemetve, de sírját azóta is rengetegen keresik, tudósok éppúgy, mint kalandorok és kincsvadászok. E több évezredes titok nyomába ered Cotton Malone is, az egykori amerikai titkos ügynök. Miután majdnem odavész egy dániai múzeumban kitörő hatalmas tűzvészben, Malone megtudja, hogy a tűz nem volt véletlen, csupán egy hatalmas, Közép-Ázsiától az Egyesült Államok elnökéig terjedő játszma egyetlen lépése. Nemcsak Nagy Sándor kincseiről van szó, hanem arról a számtalan betegséget gyógyító csodaszerről is, amelynek receptjét állítólag az uralkodó sírjába temették. Míg Malone az életét kockáztatva próbálja felderíteni a rejtélyt, egy biológiaifegyver-arzenált fölhalmozó főminiszter asszony, az AIDS ellenszerének megtalálója, a Vatikán képviselője és az amerikai titkosszolgálatok hol szövetkezve, hol egymással harcolva keresik Nagy Sándor földi maradványait. Az író korábbi könyveihez hasonlóan A velencei árulás is egyszerre politikai hátterű izgalmas krimi, történelmi adatok és feltevések valóságos lelőhelye, amiből persze a szerelmi szál sem hiányzik.

Pauline Gedge - A ​Kétszer Született
A ​kis Hui tudja, örülnie kellene, mert nagybátyja, Ker fizeti a taníttatását Iunuban, így később írnokként jobb élete lehet. Tanulás nélkül nincs más lehetősége, minthogy egy hut-heriíbi földműves fiaként apja mesterségét folytassa. A kisfiú azon­ban szomorú, mert nemcsak a szüleit, hanem legjobb barátját, Isatot is el kell hagynia. Az iskolában a szorgalmas és okos Hűi gyorsan összebarát­kozik Thotmesszel, a helyi kormányzó fiával, bejáratos lesz a családhoz, s szerelmes lesz a kisebbik lányba, Anuketbe. Hűi sajnos nem számol az irigységgel, amit tehetségével kelt egyik iskolatársában. Ez a fiú olyan súlyosan megsebesíti, hogy Hui megjárja a Halottak Birodalmát, s onnan visszatérve kü­lönös képességek birtokába jut: látó és gyógyító lesz, s ezekkel a tulajdonságaival képes más irányba terelni Egyiptom történetét.

Graham Hancock - Robert Bauval - Titkos ​jelek
A ​Titkos jelek című különleges könyv szédítő utazásra hívja olvasóját a történelemben, hogy feltárhassa a világot alakító titkos vallás műemlékekbe és építészeti megoldásokba írt nyomait. A történet Hélioposztól és Alexandriától indul Európán át egészen New Yorkig, a szeptember 11.-i eseményekig. A történetet átszövi a romantika, cselszövés, és hit, tereit pedig gnosztikusok, csillagászok, bölcsek, mágusok, rózsakeresztesek és szabadkőművesek népesítik be. A legújabb kutatások fényében radikálisan újraértékelődnek a történelem lényeges pillanatai is: reneszánsz, racionalizmus, francia és amerikai forradalom... Lehet, hogy az USA globális küldetéstudata valójában egy 2000 évvel ezelőtt elindított program volt? És miért épült meg pár éve a párizsi üvegpiramis? De mi a szabadkőművesek célja...

Stephen W. Hawking - A ​mindenség elmélete
A ​mindenség elmélete hét előadást tartalmaz, amelyekben S.W.Hawking, a neves tudós, a tudomány nagy népszerűsítője fejti ki a világegyetem ismereteink szerinti történetét. Hawking felfedező utazásra hív tehát mindenkit a kozmosz világába, és arra készített, hogy megtaláljuk benne saját helyünket. Ez a könyv azoknak íródott, akik már néztek fel az éjszakai égboltra, és eltűnődtek azon, hogy mi is van odafönn, és mindaz hogyan került oda.

Philipp Vandenberg - Nofretete
A ​nagyszabású történelmi-archeológiai életrajz a vele és korával kapcsolatos kutatásokat áttekintve olvasmányos, de a régészeti tényekre támaszkodó módon mutatja be Nofretete életét. A tények történetté való kitöltése és összefűzése természetesen az írói fantázia terméke, melynek sikerül az önmagában véve száraz tényanyagot olvasmányos, szórakoztató formába öntenie anélkül, hogy ez megkérdőjelezné a történet alapjainak hitelességét. Bár az író időnként saját, szubjektív következtetésekkel is él, ezeket hipotetikus formában közli, nem erőlteti az olvasóra. Összefoglalva: egy komoly tényanyagon nyugvó, de nem tudományos igénnyel fellépő népszerű-ismeretterjesztő mű.

Herbie Brennan - Az ​ókori Egyiptom titkos története - Hogyan tűnt el egy fejlett civilizáció?
Hogyan ​voltak képesek az egyiptomiak többtonnás gránittömböket emelgetni? Valóban ismerték a tengeralattjárók és helikopterek működési elvét? Mágia vagy tudomány állt elképesztő technikai megoldásaik háttérében? Herbie Brennan új könyvében választ kaphatunk a fenti, és sok más, hasonlóan izgalmas kérdésre. Az ókori Egyiptom titkos története lendületes, bámulatos kutatásokra épülő mű. Az új régészeti felfedezések és tudományos kormeghatározási módszerek teljesen megváltoztatják a történelem előtti korokról alkotott eddigi nézeteinket. Herbie Brennan ezen információk felhasználásával nyújt lenyűgöző betekintést a világ legelképesztőbb kultúrájának rejtelmeibe. A szerző bebizonyítja, hogy a technikailag fejlett egyiptomi kultúra a történészek által megadott időpontokhoz képest évezredekkel korábban virágzott.

Francois Trassard - Dominique Antérion - Renaud Thomazo - Hétköznapi ​élet a fáraók korában
-Miért ​jó szerencsés napon születni? -Az egyiptomiak nemzeti itala valóban a sör? -Hány éves korukig szoptatták csecsemőiket az anyák? -A piramisok építői tényleg sztrájkba léphettek? -Milyen tárgyakat vittek magukkal a másvilágra az egyiptomiak? E kötet valóságos időutazás: elénk tárja, hogyan töltötték mindennapjaikat az egyiptomi férfiak, nők, gyerekek, hivatalnokok és rabszolgák. Róluk szól ez a színes stílusban megírt, érdekes összefoglalás, amelyet gazdag képanyag tesz még élvezetesebbé. A Hétköznapi élet a fáraók korában igyekszik bemutatni a több mint 4000 évvel ezelőtt lezajlott eseményeket, azt a képet, amely ma is bennünk él erről a különleges világról, az egyiptomiak életszeretetéről, az egyszerre kegyetlen és megengedő világszemléletükről, roppant sokrétű társadalmukról, az egyszerű emberek gazdag érzelemvilágáról, érzéseikről, kultúrájukról. A Mindennapi történelem című sorozat arra vállalkozik, hogy felelevenítse egykor volt emberek életét: mindennapjaikat, erkölcsüket és szokásaikat. Szerzői ugyanis azt vallják, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Michael Vickers - A ​római világ
Róma ​története a Tiberis parti szegény kezdetektől a Földközi-tenger térsége és Európa jelentős része feletti hatalom kiterjedéséig tart, vagyis az i. e. 800 körüli időszakban kezdődött és időszámításunk első évszázadaiban ért véget. Lenyűgöző sikertörténet ez. Az ókori írók jóvoltából meglehetősen jól ismerjük a fejlődés főbb vonalait, a hézagokat pedig a régészet tölti ki, és szolgál felbecsülhetetlen tájékoztatással például Róma városa legrégibb lakosainak vagy etruszk szomszédaiknak anyagi kultúrájáról. Az archeológia világítja meg, hogyan lett Róma a jelentéktelen államból a Földközi-tenger térségének vezető ereje mind politikai, mind művészeti tekintetben, és mutatja meg, hogyan közvetítette főként a görög kultúrát a Földközi-tenger medencéjének keleti részéből nyugat felé. A régészet nyújt betekintést abba is, hogy a római birodalom különböző helyi hagyományokkal rendelkező népei hogyan olvasztották magukba a görög-római eszméket. A Palatinuson például a korai vaskor kunyhóinak maradványai Róma szerény eredetére emlékeztetnek; az Ara Pacis domborműveinek tartózkodó eleganciája – bevándorolt görög szobrászok faragták az i. e. 1. század utolsó éveiben – arra vet fényt, hogyan lehetett látvánnyá formálni azokat a római politikai eszméket, amelyeknek gyökerei az öt évszázaddal korábbi Athénba kapaszkodtak; az Inchtuthilban, a skóciai Pertshire-ben nagy szakértelemmel lerombolt erődített tábor pedig impozánsan bizonyítja a római katonai gépezetnek még a visszavonuláskor is érvényesülő szervezőképességét. A régészek különféle módon tájékozódnak a római kultúráról, a közös tényező azonban mindig az anyagi maradványok iránti érdeklődés, akár terepen vagy laboratóriumban. Az egyik régész talán a művészettörténész szemével vizsgálja Róma emlékeit: a másikat főként az emberi környezet története érdekli. Az egyik talán a római császárképmások katalógusát állítja össze, a másik talál Warwickban egy római poloskát, és máris drámai bizonyítéka van rá, milyen kényelmetlen körülmények között éltek edzett őseink. Mi ebben a könyvben egyforma érdeklődéssel követjük nyomon, hogy a középkori, a reneszánsz és a modern ember milyen módon fordult a római múlt felé, hogyan tanulmányozta és tolmácsolta ezt a múltat.

Douglas Adams - Az ​élet, a világmindenség meg minden
A ​repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább fortélya. Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázni azt. Válassz ki egy derűs napot - javasolja -, és próbálgasd. Az első rész könnyű. Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog. Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog. A legtöbb embernek nem sikerül, és ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül. Tehát inkább a második rész, az elhibázás a nehéz. Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmed, és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el. Közismerten nehéz nem gondolni erre a három dologra a rendelkezésre álló egy röpke másodperc alatt. Emiatt nem sikerül sokaknak, akik örökre csalódnak ebben az egyébként mókás és igen látványos sportban.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Boris Vian - Tajtékos ​napok
A ​Boris Vian - életműsorozat kilencedik köteteként megjelenő Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve "kötelező olvasmánya" az újabb és újabb ifjú generációknak. A Tajtékos napok nem csupán a XX. század "legmeghatóbb szerelmes regénye" (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei - a szerelem és a zene - mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket. " Hogy vagy? - kérdezte Chick. - És te? - kérdezett vissza Colin. - Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas. - Az új szakácsod? - Ő - felelte Colin. - A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért. - Jól főz? - érdeklődött Chick. - Úgy tűnik, érti a dolgát. Gouffé tanítványa. - A kalapácsos gyilkosé? - rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult. - Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré! - Ó, tudod, kérlek! Én... - szabódott Chick - ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit. Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába. - Nicolas - szólt Colin belépve -, bemutatom Chick barátomat. - Jó napot kívánok, uram - mondta Nicolas. - Jó napot, Nicolas - felelte Chick. - Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak? - De van, uram - felelte Nicolas. - Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést. - Lerí magukról, hogy egy családból valók - jelentette ki Chick. - Bár, ami a mellkasukat illeti, látok némi különbséget. - Az én mellkasom elég széles - mondta Nicolas -, az övé viszont az enyémhez képest merőleges irányban fejlett, ha az úr megengedi nekem ezt a pontosítást."

Szabó György - Lopes-Szabó Zsuzsa - A ​bükki füvesember gyógynövényei
Gyuri ​bácsit, a szerzőt sokan ismerik. Gyógyteáit issza a fél parlament, miniszterek és sztárok. Állandó vendége a televízió több csatornájának. Hírnevét annak köszönheti, hogy olyan ősi tudással rendelkezik, mely egyedülálló napjainkban: ismeri és használja a környezetünkben termő gyógynövényeket. Családjában népi gyógyítók voltak több nemzedéken keresztül, tudomása szerint félezer évre visszamenőleg. Újabb könyvének társszerzője lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa, szellemi örököse, a családi hagyományok továbbvivője. A könyv 65 gyógynövényről ad részletes leírást színes rajzokkal illusztrálva. Megtalálható benne, milyen betegségre milyen növényt lehet használni, hogyan lehet megelőzni a komoly bajokat. Semmi nem marad titok: a több száz éves tudást szívesen osztják meg a szerzők az olvasókkal. A könyvben olvashatjuk a gyógynövényes gyógyítás történetét, általános gyűjtési és teakészítési tanácsokat, valamint betegségcsoportokra bontva, a különféle gyógynövények alkalmazásához ad felhasználási javaslatokat. Gyuri bácsi és lánya, Zsuzsa minden titkukat megosztják az olvasóval. Olyan egyszerű nyelven megírt, közérthető és gyakorlatias könyvet adnak az érdeklődő kezébe, melyet még „kezdő” gyógynövényesek is haszonnal forgathatnak.

Mérő László - Az ​érzelmek logikája
Új ​könyvében a szerző az érzelmek világába kalauzolja az olvasót, aki sok érdekesség mellett azt is megtudhatja, hogy a szív és az agy indokait lehetetlen szétválasztani egymástól.

Nicholas Postgate - Az ​első birodalmak
A ​Tigris és az Euphratész, illetve a Nílus völgyét gyakran a közel-keleti civilizáció ikerbölcsőjének nevezik. Valóban igaz, hogy a görögség és a rómaiak Közel-Kelettől örökölt, és sajátjukkal alakított kulturális hagyományai ebből a két nézőpontból származnak. Egyiptom és Mezopotámia azonban – bár nagyjából egy időben születtek – korántsem egypetéjű ikrek. Egyiptom egyöntetűségével – egy uralkodó, egy folyó, egy nyelv és egy nép – szembeállítva, Mezopotámia a népek és dinasztiák zavarba ejtő egyvelegének adott otthont. Amikor a civilizáció i. e. 3000 körül, a mai Irak déli részén felvirradt, a sumereket találjuk ott megtelepülve. Eredetük ismeretlen. nyelvük ellenállt minden más nyelvvel történő rokonítási kísérletnek, pedig megpróbálkoztak a baszkkal, a magyarral és a kínaival is. Rajtuk kívül délen és az Euphratész mentén feljebb akkádok éltek, akik, úgy sejtjük, valaha nomádok voltak az Arab-sivatagban, mint ma a beduinok, és akárcsak ezek, sémi nyelvet beszéltek. A letelepült lakosság a délnyugati határtérségben egész történelme során kilátástalan harcot vívott az effajta betolakodó törzsekkel: először az akkádokkal, az asszírok és babilóniak őseivel, azután az amurrúkkal, az arámiakkal és végül az arabokkal. Mindegyikük nyelve a sémi nyelvcsaládhoz tartozik, s idővel mindannyian beleolvadtak a letelepedettek közösségébe. Nem ők voltak az egyedüli jövevények: északkeleten minduntalan vad és – ellenfeleik szerint – barbár hegyi népek bukkantak fel. Jóllehet általában megelégedtek függetlenségük megőrzésével, legalább két ízben – a gutik i. e. 2 l50 körül és a kassúk 1500 1150 körül elözönlötték és uralmuk alá hajtották a déli területeket. Sumertől közvetlenül keletre Elám országa terült el, fővárosa Szúza volt. Ez az ország, habár szomszédai politika és kulturális tekintetben háttérbe szorították, a 3000 éves együttélés során megőrizte egyéni sajátosságait… Alig másfél évszázaddal ezelőtt a mezopotámiai világról még nem tudtak többet, mint amit görög történetírók homályos tudósítása elmondott, az asszír királyok pedig csupán félelmetes nevek voltak az Ószövetségből. Ma tudjuk, hogy előttünk mintegy 2500 évvel a Tigris és az Euphratész völgye olyan társadalomnak adott otthont, amelynek műveltsége az egész Közel-Kelet tudományos és műszaki központjává és máig fennmaradt üzleti, valamint közigazgatási módszerek szülőhelyévé tette ezt a vidéket. Az íráshoz használt agyagtáblák tartósságának köszönhetően Mezopotámia írnokai nemcsak irodalmi műveket és katonai győzelmekről szóló beszámolókat hagytak ránk, hanem mindennapi életük legapróbb részleteit is. Így a régészeknek páratlan lehetőségük van arra, hogy az ősi nyelvek szakértőivel együtt rekonstruálják annak a társadalomnak a szerkezetét és fejlődését, amely az első írástudó civilizációt megteremtette. Nicholas Postgate