|
Csodálkozhatunk-e azon, hogy az emelkedettség érzése vesz rajtunk erőt, ha az ország legjobb hóhéra költözik a szomszédunkba? Mit érez egy anya, ha csak a szoptatások idejére találkozhat a vak apánál maradt gyerekével? Együtt élhetünk-e egy próbababával?
Szvoren Edina legújabb történeteit olvasva a rémület, a részvét és a meglepődés egyszerre lesz úrrá rajtunk. Hiába nem találjuk a hangot a szüleinkkel és a gyerekeinkkel, hiába vágyódunk el a társaink mellől, vagy hiába vágyunk utánuk reménytelenül – mégis tudunk működni a világban. Idegenek vagyunk a történeteinkben, mégis ezek között kell berendezkednünk. Megszokhatatlan, hogy mindez tényleg sikerülhet.
Az ország legjobb hóhéra úgy képes ábrázolni otthonosan klausztrofób viszonyainkat, hogy közben komoran felszikrázik az abszurdtól sem idegen, sötét humor.
Értékelések 3.5/5 - 1 értékelés alapján
Kapcsolódó könyvek
Polgár Vera - Svédasztal
„Négy hónapja járok a szemben lévő ház konditermébe, hetente kétszer, személyi edzőm is van, és vasárnaponként futok, délután pedig úszom és szaunázom. Tizenkét kilót fogytam, kezd kockahasam lenni, és buknak rám a nők. Egyik jobb, mint a másik, falják a dumámat, és elélveznek a gyönyörtől, ha feljönnek hozzám és belelapozhatnak készülő regényem éppen aktuális oldalaiba.”
Azért, ez nem egészen így van… Biológia-kémia szakon végeztem az ELTE-n, évekig dolgoztam kutatólaboratóriumokban, majd kikötöttem a felsőoktatásban. Szeretem a munkám, és éppen azért, hogy a napi kihívásoknak megfeleljek, fel kell töltődjek a magam-teremtette kikapcsolódás élményeivel. Nem vagyok író, de szeretek írni. Már középiskolás koromban is… aztán hosszú szünet után újra megmozdult a toll. Két év alatt több mint hatvan novellám született. Az írásaim közül néhány bekerült három antológiába, és négy novellapályázaton nyertem. Boldog vagyok, mert a hobbim által kiteljesedve élek. Alkotni jó.
Bartis Attila - Tizenegy novella
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Körkép 2011
A kortárs magyar irodalom nagy múltú, meghatározó antológiája 22 mai szerző, 2010-ben lapokban, folyóiratokban megjelent kisprózáját tartalmazza.
Tar Sándor - Lassú teher
Bizonyos, hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor.
Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: "átlagember" - ilyen nincs.
Ember van. Sosem átlagos.
Sors van. Sosem banális.
Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre.
Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről.
Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés.
Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet.
_"Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud."_ Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos mondatot Esterházy Péter jegyezte le Tar Sándorról.
Kőrösi Zoltán - A hűséges férfi
Kőrösi Zoltán új novellái ugyanazon a helyszíneken játszódnak, amelyeket már a Budapest, nőváros vagy a Szerelmes évek című könyveiben megismerhettünk. Az írások mindig valami emberi határhelyzetet rögzítenek, ahol egy-egy emberi sors átfordul és véglegessé válik. Ám a kötet hőseinek alapvető kérdése: miért érdemes hűségesnek lenni valakihez vagy valamihez egy életen át.
Lackfi János - A legnehezebb kabát
Történetek pedig nincsenek. A világ egyetlen, szakadatlan történés-láncolat, csak mi nyiszálunk belőle pletykát, anekdotát, hogy legyen eleje és vége.
Így aztán történetek mégiscsak lesznek. Pali bátyáé, aki levágott lábbal mássza meg a templomtornyot. Lajcsié, aki talicskán elhordja a Kálváriát. A ruhatáros nénié, aki feljut a Holdra. A szomszédé, aki ipari kamerákkal rögzíti a kakas útjait. A nyomozóé, aki világháborús, gyilkos fegyvert keres. Nagyapáé, aki megállíthatatlanul gyors, mert a motor fékje elromlott. Negyvenhárom szeletnyi élet, olykor kegyetlenül, máskor humorosan vagy szomorkásan ábrázolva.
Spiró György - Kémjelentés
Nehéz műfaj a novella: egy-két oldalon teljes világot ábrázolni, a bonyolult emberi viszonyokat tömören leírni, az olvasó érzelmeire erősen hatni, s ehhez egyszerűen, képszerűen és drámaian fogalmazni. Nincs két egyforma novella, mindegyiknek saját szabályai vannak akkor is, ha a szerző történetesen azonos; minden egyes novellát addig kell kalapálni, amíg korábban nem sejtett törvényei napvilágra jönnek.
A novella legyen igaz is, legyen mese is: essen egybe az olvasó tapasztalataival, de legyen csábítóan különös a formája, a cselekménye pedig - bármennyire rövid is - fordulatos. Legyen megjegyezhető a történet, mint egy-egy pontos verssor, és toluljon fel az olvasó emlékeiből, ha kilátástalan helyzetbe kerül.
Nehéz műfaj, ezért is próbálkozik vele az ember újra meg újra. Nagy írók sokszor segítettek rajtam: magányomat és tanácstalanságomat enyhítette, amikor váratlanul felmerült bennem egy-egy rég olvasott, egykor talán csak félig értett novella látomása, és a szerzővel lelki közösségbe kerülvén beláttam, hogy más is megélte már ugyanezt.
Ismeretlen szerző - Körkép 2008
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Kertész Ákos - A világ rendje
"A nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."
Kahána Mózes - Szabadság, szerelem
Az élet sodrásában az emberek olyan bonyodalmakkal kerülhetnek szembe, amelyekből nem látszik kiút, megoldás.
A regény cselekménye a kis Moldovai Szovjetköztársaságban az ötvenes években játszódik. A háborúban férjüket, jegyesüket vesztett nők legsúlyosabb problémája a férfihiány volt.
Marica Csercsel, regényünk főhősnője jegyesét vesztette, s vigasztalanságában, társkereső vergődésében, tilosba téved: barátnője és jótevője férjének, két gyerek apjának, Pavel Bragarnak szerelmese lesz. A két életút elkerülhetetlenül összefonódik. De lehet-e boldogság ilyen áron?
Ennél is súlyosabb problémák bonyolítják tovább a szereplők sorsát: közéletükben, munkahelyükön, pártszervezetben. Pavel Bragar kénytelen megkerülni tájékozatlan és felkészületlen közvetlen feletteseit, hogy megvédje a közösség érdekeit és a párt becsületét. De lehet-e fegyelemsértéssel védeni a közösség érdekeit?
A konfliktusok csak látszólag megoldhatatlanok, de amíg a regény hősei ráeszmélnek erre, drámai epizódok hosszú során át fokozódik a feszültség.
Tóth Krisztina - Pixel
Egymással ütköző emberek és sorsok kavarognak térben és időben, véletlenszerűen találkoznak, ám mégis olyan érzésünk van, mintha egy közös testhez tartoztak volna egykor, csak ezt a testet szétszakította volna valami, ahogyan a könyvben fel-feltűnő párokat is. Fej, szív és kéz: minden testrészhez egy történet tartozik. Humor és keserűség regiszterei váltogatják egymást, hol a közelítés fájdalmas pontossága, hol a távolítás iróniája jellemzi az egymásra épülő történeteket.
Tóth Krisztina új könyvében a fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egyedi színűek és izgalmasak, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, vagyis, ha hátrább lépünk egy lépéssel, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. Állandó közelítés és távolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg szemünk előtt ezt a sajátos és időközben nagyon is élővé váló szövegtestet.
"Este kiültek a kis ház tornácára, és a doktornő elégedetten nyugtázta, hogy a férfinak egész nap nem szólt a mobilja, mert kikapcsolta. Kortyolgatták a vörösbort, néztek bele az ereszkedő sötétbe. A férfi egyszer csak váratlanul a távolba meredt, és meglepődve mutatta, hogy jé, emelkedik a víz, hogy egyre szélesebb hullámok jönnek a tornác felé, és hogy nem érti. Mikor itt nincs is tó a közelben. A nő azt felelte, hogy tényleg, és milyen szép ez a nagy víz, ahogy tükröződik rajta a hold. A férfi jól látta, hogy a hömpölygő víztömegen semmiféle hold nem tükröződik, és túlságosan romantikusnak is találta volna ezt a képet, de nem akart vitatkozni. Egyrészt piszokul fájt a feje, nyilván a vezetéstől, másrészt érezte, hogy beleszeretett ebbe a kék szemű, ismeretlen doktornőbe."
Ta-mia Sansa - Forradások
Mit tehet egy történész, aki életrajzot akar írni, de nem ismeri alanyát? Olyan embereket keres, akik ismerték őt, és megpróbál első kézből információhoz jutni. Ezt teszi Hekat Cerlyn is, amikor Nekhti Starr történetét készül papírra vetni, és csak számadatokat talál a Rend adatbázisában.
Három különböző személy az egykori Firstcat életéből, három eltérő szemszög.
Egyikük Uraeus Verse, aki a gyermek Nekhtit képezte ki Ma'at főkormányzó testőrévé. Ő az egyetlen személy, aki pontosan ismeri a lány prentiesti életét.
Nereida Cast rendőrfőnök, aki a Szenátus tagja. Hajdani kapitánya annak a hajónak, mely Prentiestről Bubastisra hozta a megvásárolt rabszolgalányt, Nekhtit.
Valamint Tod Kheshennuf, Ma'at személyi titkára, aki rajong a pletykákért.
A velük készült interjúk során elhangzó emlékszilánkok töltik meg azt az űrt, ami a teljes életrajzhoz hiányzik. Szavaikat olvasva talán megtudhatjuk, mi történt azzal a kislánnyal, aki később Sötét Hóruszként vonult be a történelembe.
Böszörményi Zoltán - Füst
„Olvasni annyi, mint egy lökést, egy ütést érezni, akadályba ütközni; saját gondolkodásunk passzív, lusta simulékonyságát egy idegen, lezárt és kemény gondolkodás hajlíthatatlan pályájával helyettesíteni. (…) Személyes érintettség nélkül olvasni fárasztó semmittevés. Minden könyvnek egy sors meghatározatlan alakját kell jelentenie számunkra, minden olvasmánynak gazdagabbá vagy szegényebbé, boldogabbá vagy szomorúbbá, biztosabbá vagy bizonytalanabbá kell tennie bennünket, csak érintetlenül nem szabad hagynia. (…) Minden könyv, amely nem vág rejtett, csupasz, felajzott és vérző elevenünkbe, időleges menedék csupán.”
A nagy magányos kolumbiai gondolkodó, Nicolás Gómez Dávila e szuggesztív meghatározása a lehető legszabatosabb leírása annak, hogyan született meg Böszörményi Zoltán újabb történetfüzére Lénárd Sándor Völgy a világ végén című önéletrajzi remekművének ámuló, érző, elevenbe vágó olvasásából. Alkotó továbbgondolásából.
Böszörményi Zoltán eddig is szívesen idézett szövegeiben mitológiából, filozófiai művekből, világirodalomból. Költői alteregója a titokzatos fizikus lángész, Majorana. De ezúttal nem beilleszt, nem ölt emblematikus maszkot. Pár szóra, néhány mondatra támaszkodva bont ki, teremt saját letisztult írói nyelvén egy külön kis világot, távolit, egzotikust, amelyben azonban mégis mindenki ráismerhet a sajátjára.
Történetei élvezetes, nemegyszer kifejezetten szórakoztató olvasmányok, mégsem időleges menedékek csupán.
HUDY ÁRPÁD
Sceurpien - Szörpi
Az általános műveltség része, hogy három alapszín van, ahogy az is, hogy a nyelvünk négy alapvető ízt képes megkülönböztetni. Az már kevésbé köztudott, hogy belső nyelvünk is négy ízt ismer, amelyeket legjobban talán szörp formájában tudunk elkülöníteni. Az okoskodós Alma, az érzelmekkel teli Eper, az édeskés, aranyos Málna, valamint a keserű Kökény. Ezek az ízek alkotják ezt a kötetet, elemeire bontva, hogy az Olvasó minden hangulatához találjon benne megfelelőt.
Vathy Zsuzsa - Angolpark
A rejtőzködő írónak tartott Vathy Zsuzsa új kötete meglepetés, hiszen olyan novellák sorakoznak benne, amelyek az életút legfontosabb állomásait idézik fel. Az ötvenes évek fojtogató légkörét, benne a vidéki értelmiségi család megpróbáltatásait, az osztályidegenség bélyegét, a fiatal vegyészmérnök szárnyaló szabadságvágyát, a fővárosi újságíró szívós munkáját a Kádár-korszakban, a házasságot a két éve meghalt Lázár Ervinnel, a gyász és a megnyugvás nehéz útját. Az önmagát sok-sok iróniával láttató, különös, könnyfakasztó és mulatságos élethelyzetekben megmutatkozó Vathy Zsuzsa az élet legfontosabb kérdéseire keresi a választ: miért olyan nehéz hangot találnunk egymással, vajon a végtelen szabadság boldoggá tesz-e, mit jelent, milyen formát önthet az igazi szeretet, véget ér-e az élet a halállal? Miközben nagy igazságérzettel, önmegvalósító igyekezettel csetlünk-botlunk a világban, miért nem vesszük észre, mit mulasztunk? Miért csak utólag tudatosul bennünk, hogy élni jó, hogy a legnehezebb időkben is boldogak lehetünk?
A kötet utolsó ciklusa Lázár Ervin felejthetetlen alakját idézi meg meghatóan és kivételes éleslátással.
Bíró Kriszta - Fércmű
A Fércmű csoportkép egy családról, mely sosem létezett, de mindannyiunkban benne él. Színes-szagos, eleven próza - minden történetében a felejtés ellen dolgozik, a megérteni vágyás bölcs törekvésével.
Inczédy Tamás - A zsonglőr
"Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szerelmi bánattal küszködik végig hétköznapjaikat. Ajánlom azoknak, akik nem hajlandók saját belső hangjukra hallgatni és inkább hazugságban élik le életüket. Azoknak akik halogatják a nagy döntést.
És azoknak is ajánlom ezt a könyvet, akik saját maguk mernek lenni ebben a világban."
Inczédy Tamás
Szentgyörgyi Zsolt - A tigrisek nyara
Ezekben a késői órákban, amikor a viharvert ágynemű habjai már a nyakunkig érnek, mindannyian mozdulatlanul fekszünk, és nem csukjuk be a szemünk, nem alszunk el, nem teszünk hosszú sétákat a környéken, és nem ülünk egy széken vagy egy padon. A villanykörte, az éjszaka elmaradhatatlan tartozéka, bevilágítja a helyiséget, és a padlóra vetülő árnyékok egyre hosszabbodnak, ahogy múlik az idő. Ettől függetlenül néha egyikünk-másikunk mégis kilopakodik a nyitva felejtett ajtón, és a sötétségtől sántán botorkál a folyosó alagútjában, mert bár rnaga az épület kívülről csupán egy rozsdás, kétfelől pikkelyekkel kirakott kalap, belül számtalan teremből áll, amiket folyosók kötnek össze. Kijátsszuk a pincérek éberségét, és keresztülvágunk a szalon kihalt mezőin, a falnak támasztott sziluettek között. Hiába ugyanis az ezüstös, megfagyott függönygéz, az éjszaka beárad az ablakon, és annak ellenére, hogy a mély csendtől szinte teljesen süketen fekszünk az ágyon, amikor kinyitjuk szemünk, látjuk, hogy már világos nappal van.
/részlet a könyvből/
Békés Pál - Lakótelepi mítoszok
Lakótelep és mítosz - ellentétek. Márpedig épp e kettő ötvöződik egybe a fiatal szerző új kötetében. A novellák hőse, a fordító, eltartási szerződés révén kerül valamelyik se eleje-se vége budapesti lakótelepre, s igyekszik hozzáedződni e sajátos világhoz. A lazán egymásba kapcsolódó novellák azonban nem a lakótelepek szociológiájának szépirodalmi adalékai. Itt éppenséggel működik a lift, megteszi a maga tíz emeletét föl, az ég felé, sőt máskor tízemeletnyire visz a föld alá, a fordító és az olvasó múltjába, mélyébe. A fordító olykor vitézül viaskodik látomásaival, máskor groteszkül csetlik-botlik a képzelt vagy való világban, s néha ráérez a csetlés-botlás-viaskodás okára: "Amiben élek, nem ház, hanem lelkiállapot." A főszereplő nem a panel, hanem a panelvilágba került ember, aki bárhová érkezik, újrateremti az aranykor mítoszait, az éppen adott körülményekkel átszínezetten. Az első pillantásra könnyedén áttekinthető derékszög- és síkvidék éppoly rejtelmeket őriz, mint a legendák hegyvidékei, s az eligazodni kívánó fordító hol képzelgéseibe, hol a külvilág gátjaiba botlik. Újraéli Ikarosz és Thészeusz történeteit, vagy új mítoszokat teremt magának. Így tévedhet el a nyílegyenes folyosón, így vetülhet a tar Wilkinson felügyelő az égre sokszoros nagyításban, és így szállhat alá a fordító a lakótelepi alvilágba - hiszen, ahol ember él, ott mítosz terem, legyen a fal szalmatörekkel kevert vályog vagy szögcsorbító beton.
Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..."
"A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/
