Hogyan ​lettem állatkerti orvos

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Kártyikné Benke Etka - Nap ​és a Föld között
A ​MOZGÁSGAZDAG, MINŐSÉGI MOZGÁS: Mozdulj úgy, ahogyan kezdted, meglepődsz, mit bír el a tested. Sokan megtapasztalták és észrevették, hogy az ember ott gyűjtheti, fokozhatja és élvezheti fizikai és szellemi erejét, ahol van. Világossá válik, hogy az úgynevezett mozgásgazdag életmód, a minőségi mozgás csakis úgy alakulhat ki benned, ha már nemcsak jógagyakorlatokkal, külön testedzéssel, sportolással - szabadidődben - tudod a vérkeringésedet frissíteni, tökéletesíteni, hanem bármilyen tevékenység közben is. Ezzel a képességgel jöttünk a világra. Újra élvezheti bárki a veleszületett természetes légzést, külső- belső mozgást, így Te is, minden kicsi sejtedben, minden izmodban, minden csontodban, amint valóban felismered, hogy a saját tested felett is éppúgy hatalmad van, mint bármely más látható anyag felett. Ha élni tudsz a rendelkezésedre álló erővel, bármi is az életcélod, meglepődve tapasztalod, hogy ami a magad és mások számára hasznos, azt eléred, mégpedig egyre fokozódó könnyedséggel!

Nick Hornby - Fociláz
A ​Fociláz-at minden idők legjobb focikönyveként reklámozták az angolok (szegények, nem olvasták a Ferencvárosi koktél-t, a Pálya szélén-t, a Termelési regény-t, de holtversenyes első helyről azért lehet szó); Nick Hornbyról pedig, aki ezzel - az első könyvével! - egy csapásra az angol próza élvonalába ugrott, egyik méltatója azt írta: "Hornby az első profi szezonjában bejátszotta magát az angol válogatottba." "A Fociláz arról szól, mit jelent szurkolónak lenni" - írja Hornby a könyv elején, amit talán úgy pontosíthatnánk: "mit jelent mindenre elszánt, rajongó, megszállott szurkolónak, arsenalkoholistá-nak lenni". Nem mintha Hornby titkolná szenvedélyének patologikus mélységeit, éppen ellenkezőleg: lefegyverző őszinteséggel beszél a futball okozta gyötrelmeiről és ritka, de akkor annál orgazmikusabb gyönyöreiről, és közben szerelmesen s mégis okosan, szellemesen ír magáról a futballról is - nagy meccsekről, nagy játékosokról, nagy szurkolókról, s mindarról a szennyről is, amely sajnálatos kísérőjelensége az emberiség legnépszerűbb játékának. De a Fociláz sokkal több is ennél; ahogy egyik angol méltatója írta: "lenyűgöző tanulmány a megszállottságról, a családról, a férfiasságról, az osztály-hovatartozásról, az identitásról, a lojalitásról, a depresszióról és az örömről... Hornbynak az angol íróválogatottban a helye."

Agatha Christie Mallowan - Így ​éltünk Mezopotámiában
1930-ban ​történt, hogy a jó szerencse összehozta Max Mallowant, a fiatal régészt az akkor már igen ismert írónővel, Agatha Christie-vel. A fiatalok nem sokat teketóriáztak, még véget sem ért az esztendő, összeházasodtak, és ezzel elkezdődtek közös életük boldog, kreatív évei. Agatha Christie kezdettől fogva tevékenyen részt vett férje munkájában, egy pillanatig sem érezte úgy, hogy hírneve ellenére távol kellene maradnia a Szíriában és Irakban végzett ásatásoktól. Hősiesen tűrt minden kényelmetlenséget, és meglátta a régészélet hányattatásainak humoros oldalát is. Régi ismerősei, akiknek fogalmuk sem volt róla, milyen az élet ilyen messze földön, kérdezgették: „Hát hogyan is éltetek Mezopotámiában?” - Agatha Christie pedig elhatározta, hogy kérdéseikre egy egész könyvben felel meg.

Gerald Durrell - Családom ​és egyéb állatfajták
Mit ​lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?... A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai - a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig - de nem utoljára! - minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry - mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani...

Gerald Durrell - Életem ​értelme
Az ​Életem értelme (amely a több tíz évvel ezelőtt Vadállatok bolondja címmel megjelent mű új fordítása) főhőse a serdülő Gerry Durrell, aki életében először munkába áll: ápolóként a whipsnade-i állatkertben. Játékos jegesmedvék, gézengúz gnúk, púpos pöffeszkedők és egyéb állatfajták kószálnak a könyv lapjain, halálra rémítve az állatkert gyanútlan látogatóit. Gerry pedig vigyorogva áll a forgatag közepén, és összekacsint az olvasóval: - Lám, mi tudjuk, hogyan kell az állatokkal bánni - nem úgy, mint ez a népség, amely ide mindennap becsődül. És ez az örökifjú állat- és emberbarát hamarosan megtalálta élete értelmét - a kihalással fenyegetett állatfajták megóvását. És megtalálta a módját, hogy mindezt a lehető legélvezetesebb formában közvetítse az olvasók millióinak.

Vámbéry Ármin - Küzdelmeim
Van ​egy török példabeszéd, mely azt mondja, hogy magáról csak az ördög szokott beszélni. Hát bizony sok igazság van ebben a mondásban s hogy mégis hozzáfogtam önéletrajzom megírásához, arra két különböző ok indított. Először meg akartam mutatni a hazai olvasónak, hogy az a lelkierő és kitartás, melynek középázsiai viszontagságaim közben tanújelét adtam, szorosan összefügg ifjúkorom küzdelmével és szenvedéseivel, tehát koránt sem méltó arra a nagy bámulatra, melyet a művelt világban keltett. Az ember könnyen elviseli azt, a mihez gyermekkorában hozzászokott. Azonkívül tekintetbe kell venni a kort, melyben nevelkedtem és a hazánkban akkor uralkodó szellemet, mely a rendkívüli pályára serkentett és buzdított s a mely szellem, fájdalommal mondom, manapság tetemesen eltompult. Másodszor, e könyvem félszázadnál hosszabb idő eseményeiről emlékezik meg; olyanokról, melyek hazánkban s olyanokról, melyek az általam lakott idegen országokban folytak le, s ez események közt, tekintve a szoros és benső viszonyt, melyben a különböző népek társadalmával éltem, talán sok olyan adat van, melyet kár volna átengedni a feledésnek. És végezetül: pályafutásom rajzának közzétételével arra is számítok, hogy részletei bátorító hatással lesznek azokra, kiknek ifjúkora sorsban hasonlatos az én ifjúságomhoz. A szegénység és elhagyottság mindenféle nyomorúságával küzdő ifjúban, ha elolvassa e lapokat, talán felébred az a gondolat, hogy az ernyedetlen és becsületes munkát végre mégis csak siker koronázza s talán majd azt mondja magában: – „Ami sikerült Vámbérynak, sikerűlhet nekem is!”

Agatha Christie - Életem
Agatha ​Christie-t (1890-1976) az egész világ ismeri. Több mint száz regényt, elbeszélést, színdarabot és rádiójátékot írt. Könyveit milliárdos példányszámban olvassák a világ összes nyelvén - ő a világirodalom legolvasottabb szerzője. Az Életem (An Autobiography) 1977-ben, az írónő halála után egy évvel jelent meg, s bepillantást nyújt elképesztően színes és fordulatokban gazdag magánéletébe a kisgyermekkortól a házasságokon és a háborúkon keresztül az alkotói mindennapokig, valamint a második férjjel, Max Mallowannel közösen folytatott extrém kalandtúrákig, azaz a régészeti expedíciókig. Szinte személyes ismeretségbe kerülhetünk e zsenivel - egy olyan mű révén, amely játszódjék akár az "unalmas" viktoriánus Angliában vagy a titokzatos, ismeretlen Keleten, legalább annyira lebilincselő, mint a szerző legizgalmasabb regényei.

Lesznai Anna - Kezdetben ​volt a kert
A ​szerző monumentális regénye, a Kezdetben volt a kert a magyar sors szempontjából döntő korszakot fog át: a múlt század hatvanas éveitől az első háborút követő szomorú és nyomasztó évekig. Magyar dzsentri és asszimilálódó zsidóság, magyar és nemzetiségi parasztság - az egyetemes magyar élet vonul fel a mély humánummal telített s az ember jövőjébe vetett hittel írott regényben.

Széchenyi Zsigmond - Ahogy ​elkezdődött...
Afrikai, ​indiai, alaszkai vadászkönyvei után Széchenyi Zsigmond e könyvben hazai vadászemlékeit írta meg: vadászneveltetésének első részét, a csúzlitól a golyós puskáig, az első vérebtől az első szarvasig. Egy vadász-önéletrajz első kötete tehát ez; egy életre szóló szenvedély kezdetének és kialakulásának története, bevezetés a férfikor "igazi" nagy vadászataihoz, amelyeket a szerző emlékezéseinek más köteteiben írt meg. Széchenyi Zsigmond ezt a vállalkozást nehezebbnek érzi, mint az egzotikus tájak, ismeretlen állatok bemutatását. "A téma méretei megtorpantanak - írja bevezetőjében -, fémjelzése bizonytalanná teszi kezemben a tollat. Ilyesfélét érezhet steril fátyla alatt a gumikesztyűs sebész, mikor legkedvesebb hozzátartozója fekszik előtte a műtőasztalon. Én is olyan ingadozva, olyan megilletődve nyúlok ehhez az íráshoz, mint valami féltett, törékeny portékához; nehogy elejtsem, nehogy megsértsem, nehogy bántódása essék. Nehogy utóbb még az én erdőm, a magyar erdő csatlakozzék tollamban."

Albert Schweitzer - Életem ​és gondolataim
Harmincéves ​volt Albert Schweitzer - a strasbourg-i egyetem teológiai fakultásának tanára, a teológiai szeminárium igazgatója, prédikátor és hírneves orgonaművész, amikor elhatározta, hogy hátat fordít addigi sikeres életpályájának, és "olyan feladatot vállal, amelyek közvetlenül az embert szolgálhatja". 1905-ben megkezdte orvosi tanulmányait, és 1913-ban, orvosi diplomával a zsebében s a saját pénzéből vásárolt orvosi felszereléssel, gyógyszerekkel elindult Afrikába, Gabon francia gyarmatra, hogy a párizsi evangélikus misszió lambarénéi állomásán megkezdje tevékenységét, és "ezzel törlesszen valamit az európaiaknak a színesbőrűekkel szemben fennálló adósságából". Rendelője egy ócska tyúkól volt, a betegeket a szabad ég alatt kezelte, és elhelyezésükre egy-két kezdetleges barakk állt rendelkezésére. 1925-ben Schweitzer áttelepítette kórházát a misszió területéről saját telkére, biztosítva ezzel, hogy "vállalkozása vallások és nemzetek felett álljon". A kórház azóta állandóan tovább épül. 1969-ben már 80 épülete volt, 600 beteget tudott ellátni és ugyanennyi kísérőt befogadni. A világ minden részéből érkeznek Lambarénéba önkéntes orvosok és ápolónők, hogy segítsék a kórház működését. Az őserdő orvosa önzetlen, áldozatos emberbaráti tevékenységével kivívta a világ népeinek tiszteletét. 1952-ben elnyerte a Nobel-békedíjat.

James Herriot - Az ​élet dicsérete
Állatok ​és emberek - sorsok és életek: valamennyiükben közös, hogy gyökerükkel mélyen kötődnek Yorkshire szelíd lankáinak ősi földjéhez. James Herriot, a Darrowbyban praktizáló, mind több tapasztalatot gyűjtő fiatal állatorvos egyre jobban megismeri a vidék szellemiségét, lakóinak észjárását, napról napra gazdagodik történeteinek tárháza, amit - jó szokásához híven - ismét megoszt olvasóival. A kacagtatóan vidám, ugyanakkor gyakorta megható történetek szereplői immár jó ismerőseink: a kissé bogaras, szórakozott Siegfried, kelekótya öccse, Tristan, a hétköznapok fáradságos munkájának feszültségét puszta jelenlétével is enyhítő ifjú feleség, Helen - s persze a vidéki gazdák és jószágaik, a gazdik és kedvenceik: mindmegannyi eset- és jellemtanulmány, mely életre kel a szerző avatott tolla nyomán...

Kembe Sorel-Arthur - Gulyásleves ​négercsókkal
Kembe ​Sorel számára a 90-es éveket nem a rendszerváltás vagy a taxisblokád tette emlékezetessé. Inkább az, hogy ekkor támadták meg és verték össze először a szkinhedek. Korábban is gyakran gúnyolták sötét bőrszíne és göndör fekete haja miatt, ám ettől kezdve kénytelen volt önvédelemből egy letört kardpengével közlekedni mindenhová. Az ő esete korántsem egyedülálló. Sokan élnek köztünk, akiket annak ellenére, hogy magyarnak tartják magukat, a környezetük mégsem kezel annak. A Gulyásleves négercsókkal szórakoztató, mint egy kalandregény, mégis minden szava igaz. Egy kongói magyar fiúról szól, aki megtanulta a javára fordítani környezete előítéleteit. Előbb modellként, majd táncosként próbált szerencsét, de új kihívásokra vágyott. Afrikába utazott, hogy megismerje a gyökereit, de rá kellett jönnie, hogy ugyanannyi szál köti Magyarországhoz is. Majd egy lehetetlen álom nyomába indult, és sok-sok küzdelem árán vívóként kijutott az athéni olimpiára. Mindezek után riporter, majd színész lett belőle, és ma már minden este ott láthatjuk a tévé képernyőjén, az egyik legnépszerűbb hazai sorozatban. Nevethetünk vagy fel is háborodhatunk azon a képen, amit Kembe Sorel tükre mutat rólunk, magyarokról, de egy dolog biztos: nem fogunk tudni szó nélkül elmenni mellette.

Gerald Durrell - Vadállatok ​bolondja
„… ​már kétéves koromban egészen határozottan és egyértelműen eldöntöttem, hogy egyes-egyedül az állatok tanulmányozásával akarok foglalkozni. Serdülőkorom végére már szemernyi kétségem sem volt, mi akarok lenni: egyszerűen állatokat akarok gyűjteni állatkertek számára, és később – miután ilyen módon meggazdagodtam – saját állatkertet alapítani.” Számos, magyarul is megjelent könyvéből tudjuk már, hogy ezt a korán született elhatározását Gerald Durrell nagy sikerrel valósította meg. Ebben a vidám és roppant tanulságos könyvében arról az esztendőről számol be, amelyet sihederfővel töltött el az angliai Whipsnade nagy szabadtéri állatkertjében, hogy az egzotikus vadállatokkal való bánásmódot egyszerű állatápolóként kitanulja.

Joyce Tyldesley - Ramszesz ​- Egyiptom legnagyobb fáraója
II. ​Ramszesz hat évtizeden át uralkodott az ókori Egyiptomban. Hadvezérként a hettiták, a szírek és a sherden kalózok ellen vezetett hadjáratokat, királyként rengeteg épületet építtetett, emlékműveit Egyiptom minden szegletében megtalálhatjuk. Uralkodása alatt Egyiptom olyan békés és termékeny időszakot élt meg, mint egyetlen másik király uralkodása alatt sem. Joyce Tyldesley mélyen beleásta magát a nagy király életébe, hogy elénk tárhassa az ókori Egyiptom legjelentősebb uralkodójának igaz történetét. A régészeti leletek és történelmi tények felhasználásával megírt életrajz megdöbbentően hiteles képet fest Ramszesz uralkodásáról és életéről, gondosan elválasztva a legendákat a tényektől.

James Herriot - Állatorvosi ​pályám kezdetén…
J. ​Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója.

Stacey O'Brien - Wesley, ​kedvesem
Egy ​bagoly, egy lány és a szeretet különös története „A ragaszkodó, különleges, vidám és bölcs Wesley feltárja előttünk a Bagolymódit – valamint az Istenhez és a kegyelmi állapothoz vezető utat.” Sy Montgomery, a The Good Good Pig szerzője Stacey O’Brien biológus 1985-ben, Valentin napon ismerte meg a négynapos gyöngybagolyfiókát – és a végzetes találkozás bámulatos, 19 évig tartó kapcsolattá nőtte ki magát. A szárnyideg-károsodott kisbagolyról megállapították, hogy soha nem tud majd tökéletesen repülni, és egyedül nem maradna életben a vadonban. O’Brien, a caltechi bagolylaboratórium fiatal asszisztensnője azonnal beleszeretett a szerencsétlenül járt bagolyfiókába, és magához vette a madarat. A humoros és megrendítő Wesley, kedvesem kettejük két évtizedes, drámai kapcsolatát meséli el. O’Brien szeretettel, ugyanakkor a tudós szemével, intenzíven és közvetlen közelről kezdte tanulmányozni Wesley fura szokásait – és egérdiétára fogta a baglyot, így szakmányban volt kénytelen beszerezni a rágcsálókat (a madár 28 000-et fogyasztott el életében). Ahogy Wesley cseperedni kezdett, O’Brien, akárcsak egy büszke szülő, minden életszakaszban megörökítette a magatehetetlen pihecsomóból játékos, félszeg kamasszá, majd gyönyörű, arany-fehér macsóvá serdült baglyot, akinek szív alakú arca és rendkívüli személyisége meghazudtolta félméteres termetét. Stacey és Wesley kapcsolata akkor mélyült el igazán, amikor a biológusnő felfedezte Wesley individualizmusát, rejtett érzelmeit és játékos természetét, amely azonban bármikor átcsaphatott erősen védelmező magatartásba – bár Stacey nagyon örült volna, ha Wesley nem üldözi el az udvarlóit! O’Brien a tekintélyes kutatói közösségbe, a tudományok Roxfortjába is bepillantást enged, ahol a bentlakó baglyok néha szabadon repdesnek az irodák között, a kissé különc, ám sziporkázó elméjű tudósok pedig – az állatszeretet jegyében – minden energiájukat az állatok tanulmányozásának és istápolásának szentelik. Ahogy O’Brien egyre közelebb kerül Wesley-hez, jelentős felfedezéseket tesz a baglyok viselkedésével, intelligenciájával és kommunikációjával kapcsolatban, majd a jellegzetességek leírásához bevezeti a „Bagolymódi” kifejezést: Wesley nem tűrte a hazugságot, elvárta, hogy Stacey betartsa az ígéreteit, és feltétel nélkül tudott szeretni, bár a duzzogás sem állt távol tőle. Amikor O’Brien súlyosan megbetegedett, a bagoly ragaszkodása és bátorsága ugyanúgy megmentette őt a haláltól, ahogy annak idején ő mentette meg a kiszolgáltatott madárfióka életét. A gyönyörű fotókkal illusztrált Wesley, kedvesem lebilincselő, szívmelengető, humoros történet egy bonyolult lelkületű, érzelmes lényről, aki képes logikusan gondolkodni, játszani, és – ami a legfontosabb – hűségesen szeretni. Ajánljuk minden állatbarátnak. Stacey O’Brien biológus a vadállatok viselkedésének specialistája. Biológia szakot végzett az Occidental Egyetemen, majd a Caltechen folytatta tanulmányait. Stacey jelenleg vadállatmentőként és rehabilitációs szakértőként dolgozik különféle helyi állatok, a barna pelikánok, a baglyok, a tengeri- és énekesmadarak, valamint az oposszumok védelmében. Dél-Kaliforniában él.

Filotás Tivadar - Huszárvágás
Mi, ​Filotás gyerekek - írja a szerző - úgymond jó családból valók vagyunk. Jó család, ez az egykori "békebeli" keresztény-úri-középosztályt jelentette. Az ötvenes évek első felében pedig a biztos bukást: kitelepítést, deklasszálódást. Filotás Tivadar az 1956-os forradalom után, gyerekkorában került el Magyarországról, a hazájából, a létezett szocializmusból. Több tízezred-magával. Húszezer költő tart nyugatra, mondta volt állítólag Cs. Szabó László, és ha ez persze túlzás is, az emigráció egy része persze mindenképp bölcsész értelmiségi volt. Annál meglepőbb, milyen kevesen írták meg ezt a - mit is? Arra magam is kíváncsi volnék: mindenképp az életüket. A váltást. Váltást, és visszaváltást, ingázást, ide-odalépést nyelvek, kultúrák, otthonok között, a radikálisan más légkört, más viszonyokat. Azt, ami nekem, aki ilyen-olyan okból, szinte véletlenül, de nem kalandvágyból maradtam, egyszerűen nincs meg. Hiányzik pótolhatatlanul. Filotás könyve ezt a hiányt igyekszik - számomra - betölteni, meglepő sikerrel: hogyan alakult át a "kezdetben", a hatvanas évek elején még koránt sem oly gazdag és szabad "nyugat", és hogyan alakult és kanyargott sok velem korú fiatalember, megannyi Pali és Géza élete. Aki olvasni kezdi, azon veszi észre magát, hogy nincs kedve letenni egy kedves, link, csajozós-csencselő, a legendás Kastl-i magyar gimnázium merev légköre ellen a 68-as balosságba menekülő, megkomolyodni nemigen tudó fiatalember, és a Münchenből végül mégiscsak hazatérő, Tihanyban babamúzeumot alapító komoly férfi szórakoztatóan csapongó életírását. (Kukorelly Endre)

Walter Schellenberg - Walter ​Schellenberg emlékiratai
"...Büszkeséggel ​léptem be új, a technika minden rafinériájával felszerelt dolgozószobámba. A nagy íróasztal mellett egy gördíthető asztal is állt, több telefonkészülékkel és mikrofonnal. Láthatatlanul a falba építve, az íróasztal alatt és a lámpában lehallgatókészülékeket helyeztek el, minden társalgást, zajt önműködően felvettek és rögzítettek. Az ablakokon jól látható kis drót négyszögek: elektromos biztonsági felszerelések, amelyek este, távozás előtt bekapcsolva biztosították az ablakokat, a páncélszekrényeket és az iroda különböző bejáratait. A fotocellákkal biztosított termek puszta megközelítése önműködően teljes riadót váltott ki, amire másodperceken belül ott termett a fegyveres őrség. Íróasztalom olyan volt, mint egy kis erődítmény: beleépítve két géppisztoly, amelyek csövei az egész termet elárasztották golyóval. Mihelyt kinyílt a terem ajtaja, a csövek önműködően a belépőre irányultak. Veszély esetén csak egy gombot kellett megnyomnom, és a két fegyver tüzet nyitott. Egy másik gomb megnyomásával egyidejűleg egy szirénát szólaltathattam meg, amire az őrök a ház minden ki- és bejáratát bezárták. Szolgálati kocsimból huszonöt kilométer távolságra telefonálhattam, titkárnőimnek távbeszélőn diktálhattam. Ha idegen országba mentem kiküldetésbe, a parancs szerint egy műfogat kellett betétetnem, amely kellő mennyiségű ciánkálit tartalmazott ahhoz, hogy engem harminc másodpercen belül megszabadítson az ellenség kezéből. Ezenkívül egy nagy kékköves pecsétgyűrűt hordtam, a kő alatt egy további ciánkapszulával."

Max von der Grün - Ifjúságom ​a Harmadik Birodalomban
Max ​von der Grün az Ifjúságom a Harmadik Birodalomban című önéletrajzi művében pontosan azt adja, amit a cím ígér: mit élt át, mit látott és hallott ő maga, és miket tudott meg más forrásokból: családja tagjaitól, szem- és fültanúktól, hiteles dokumentumokból hazájáról az 1926-tól 1945-ig eltelt két évtizedre vonatkozólag. "Mi ez? Legújabb kori történelmünk tankönyve? Vagy hátborzongató regény?" - kérdezte egyik nyugatnémet kritikusa. Max von der Grün elsősorban talán sajátos tankönyvnek szánta, főleg a mai fiatalok számára, akiknek nemigen lehet fogalmuk arról, milyen volt a fasizmus és a háború a maga hétköznapi valóságában.