Naplók ​és memoárok a Don kanyarból 1942-1943

Tamási Miklós - Ungváry Krisztián - Budapest ​1945
Az ​újjáépítés első pillanatai 1945 tavasza óta egyetlen jelentős, komoly fényképanyagot közreadó album sem született az 1944/45 fordulóján rendkívül súlyos háborús sérüléseket szenvedett fővárosról. A hivatásos és amatőr fotósok hagyatékaiból, köz- és magángyűjteményekből válogatott, többségében először publikált fényképekből összeállított könyv ezt a hiányt szeretné pótolni. Emléket akar állítani, és emlékeztetni akarja az olvasót a háború pusztításaira, a romeltakarítás és újjáépítés első pillanataira.

Vígh Károly - Ugrás ​a sötétbe
Ha ​van drámai dátuma a magyar történelemnek, 1944. október 15-e az! A gyászos emlékű nyilas puccs napja volt ez - csakhogy sok minden előzte meg, kormányzói kiugrási szándék, miniszterelnöki korlátoltság, tiszti árulás, kapkodás, ravaszkodás, politikai és katonai dilettantizmus, de - olykor - helytállás és hősiesség is. Többről van szó e könyvben, mint egy napról és közvetlen előzményeiről: a Horthy-korszak egész politikájáról, a végső bukása előtt álló, ámde épp ezért különösen agresszív hitleri hatalomról, egyszóval az egész bonyolult akkori történelemről.

Ránki György - 1944. ​március 19.
Hatvan ​évvel ezelőtt ezen a napon szállták meg a német csapatok Magyarországot. Az ország ismételten elveszítette függetlenségét, és elkezdődött a 20. századi magyar történelem legszörnyűbb tragédiája. A kérdés magától értetődő: miért volt szükség az ország megszállására?

Szélinger Balázs - Tóth Marcell - Küzdelem ​Magyarországért
Németország ​katonai helyzetének folyamatos rosszabbodása, valamint szövetségeseinek elvesztése miatt 1944-re hazánk stratégiai jelentősége felértékelődött. A szovjet haderő előretörésével Magyarország hadműveleti területté vált, a védelembe szorult német és magyar csapatokra lehetetlen feladat hárult: feltartóztatni a Vörös Hadsereg elsöprő túlerejét. A történelmi Magyarországért vívott ádáz küzdelem az Erdélyben lezajlott összecsapásokkal vette kezdetét, majd heves páncéloscsata bontakozott ki az Alföldön; Budapest hosszú és gyötrelmes ostromműveletnek nézett elébe, a kétségbeesett végjáték színterévé pedig a Dunántúl vált...

Gazsi József - Fények ​a Börzsönyben
1944 ​nyarán és őszén - az országnak március 19-én bekövetkezett német megszállása, majd az október 15-i Szálasi-féle hatalomátvétel után - a magyarországi antifasiszta ellenállási mozgalom mind erőteljesebben bontakozott ki. Egyre többen, munkások és értelmiségiek - közöttük katonatisztek is - rádöbbentek, hogy az országot a biztos pusztulástól csak úgy lehet megmenteni, ha szembefordulnak a hitleri fasizmussal, és a szabadságot a Vörös Hadsereggel vállvetve, fegyveres harccal vívják ki. A Kommunista Párt vezetésével, a kommunista ifjúmunkások aktív részvételével kiterebélyesedő ellenállási mozgalom szele az egyetemi ifjúságot is megérinti. Az egyetemeken antifasiszta ellenállási csoportok jönnek létre, újságokat adnak ki, röplapokat terjesztenek. Tevékenységükhöz az egyetemi nemzetőr századok révén igyekeznek keretet biztosítani, de a nyilasok ezt felismerve, e félkatonai szervezeteket hamarosan feloszlatják. Az egyetemisták nehéz helyzetbe kerülnek, a nyugatra való kitelepítés veszélye fenyegeti őket. Ekkor alakul meg munkásfiatalokból és egyetemi hallgatókból a Görgey zászlóalj, amely keretet és lehetőséget adott a szervezett antifasiszta ellenállási tevékenység kifejtésére. Mikó Zoltán vezérkari százados 1944 szeptembere óta részt vett a katonai ellenállásban, és akkori szolgálati beosztása módot adott rá, hogy az antifasiszta fiatalokból egy látszólag "fehér partizán" alakulatot szervezzen, amelyet majd a már felszabadított területen a Vörös Hadsereg hátában vetnek be. Amikor a véres kegyetlenkedéseiről 1919-ben hírhedtté vált Prónay Pál az országnak ebben a zűrzavaros helyzetében elérkezettnek látta az időt, hogy ismét színre lépjen és különítményt szervezzen, a Görgey-zászlóalj a Prónai-különítmény részeként alakult meg és kettős életet élt. Látszólag a későbbi "fehér partizán" tevékenységre készült, a valóságban pedig a fegyveres szabotázsakciók sorát hajtotta végre a németek ellen, haladó politikusokat, írókat, munkaszolgálatosokat bujtatott, mentett meg a biztos pusztulástól. A zászlóalj kiképzésére a Börzsönybe került, s bár nagy nehézségek árán, de sikerült felvennie a kapcsolatot a Vörös Hadsereggel, és a görgeysek a szovjet csapatokkal együttműködve sok eredményes akció végrehajtásával hozzájárultak az ország szenvedéseinek megrövidítéséhez. A könyv a munkásfiatalok és egyetemi hallgatók antifasiszta ellenállásának egy részterületét mondja el, néhány ecsetvonás csupán a magyar ellenállási mozgalom színes tablójához. Róluk, a Cseres Tibor egyik írásában "Elfelejtett zászlóalj"-nak nevezett ellenállókról, küzdelmeikről, harcaikról ad számot a szerző.

Palásti László - A ​bori halálút regénye
A ​Borban létesített munkatáborban hírhedten kemény bánásmódban részesültek a foglyok. A szenvedéseket fokozta a szintén szomorú emlékeket ébresztő, a tábor kiürítését követő „halálmenet”. Az egyre rosszabbra forduló bánásmód a Cservenkán végrehajtott tömeges kivégzésben csúcsosodott ki. A szerző mindezeket túlélte, így első kézből számolhat be a rémségekről.

Závada Pál - Természetes ​fény
A ​Természetes fény döntően a második világháborúban meg előtte és utána játszódik. A szereplők javarészt Békés megyeiek, nők és férfiak, magyar magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók - ettől is függően veti őket a történet az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire. Eközben szeretnek és csalódnak, áldozattá vagy tettessé is válnak, elbeszélnek vagy fényképeznek - és vannak, akik nem térnek vissza többé. Eltelt hét évtized, az okokat és a miérteket elfelejtettük: könnyű szívvel nézegettünk retusált képeket. Hogy ennek vessünk véget, ezt ajánlja Závada Pál nagy regénye, miközben máig bevilágít bennünket az iszonyúan szenvtelen természetes fény.

Szabó Péter - Don-kanyar
A ​XX. századi magyar történelem egyik sokat idézett, politikai vitákat kiváltó eseménye volt a 2. magyar hadsereg tragikus története 1942-43-ban. Első ízben nyúl avatott szakember, a hadtudomány kandidátusa, a Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa a témához, aki az elmúlt tíz esztendőben a téma legjobb magyar kutatójává, ismerőjévé vált, határainkon belül és kívül egyaránt. A szerző a fennmaradt és elérhető levéltári forrásokat feltárva, a még élő résztvevők jelentős többségét felkeresve, nem egy esetben a feledés homályába merült korabeli naplókat, feljegyzéseket mutat be. A könyv a 2. magyar hadsereg 1942-1943 közötti történetére fekteti a hangsúlyt, a hadsereg történetét, az adott kor politikai és katonapolitikai viszonyai közé beágyazva elemzi. Nem ad közre felemás, ellenőrizhetetlen, több kézen keresztülment legendákat, a forrásokból merít. A kötet szakszerűségével, a legapróbb részletekre történő kitekintéssel a magyar hadtörténetírás jelentős vállalkozása, napjainkig tudatunkban élő, az egész nemzetet megrázó tragédia őszinte és kritikus bemutatása. E fontos, múltunkat hitelesen ábrázoló kiadvány emléket állít mintegy 120 ezer katona és munkaszolgálatos soha nem feledhető tragédiájának.

Vécsey Aurél - Magyar ​Tragédia - A Don-kanyar
Szinte ​mindenkinek van olyan felmenője – nagyapa, dédnagyapa –, aki a Don-kanyarban vesztette életét, vagy sebesülten, illetve hosszú szovjet fogság után tért csak haza. Majd' hét évtizede a szülőföldjétől kétezer kilométerre bevetett 2. magyar hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, és csak a töredéke tért haza. Az ország XX. századi történelmének egyik legnagyobb tragédiáját általában, mint második mohácsi vészt emlegetik. Pedig 1942 tavaszán a magyar politikai vezetés kényszerhelyzetben ugyan, de még a győzelem reményével küldte a frontra a 2. hadsereget, mégis a Don-kanyarban megvívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak. A megfelelő fegyverzet, felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, haltak meg és estek fogságba feleslegesen a farkasordító hideg orosz télben, majd a megsemmisítő vereséget követően vonultak vissza rendezetlenül, pánikban és kétségbeesve, az életükért küzdve, parancsnokaik által magukra hagyva. Miközben a Magyar Királyi Honvédség Főparancsnoksága és az ország politikai vezetése szinte semmit sem tett az előre látható katasztrófa elkerülése érdekében. De mit keresett a 2. magyar hadsereg a Szovjetunióban, kétezer kilométerre hazájától, miért bocsátották a magyar katonákat a német hadvezetés rendelkezésére, hányan vesztek oda a Don-kanyarban, melyek voltak a vereség okai? Könyvünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Illésfalvi Péter - Szabó Péter - Számvéber Norbert - Erdély ​a hadak útján 1940-44.
A ​kötet három fő részben tárgyalja Erdély hadtörténetét 1940-1944 között. Az első rész az 1940. évi erdélyi bevonulás katonapolitikai előzményeivel és a birtokbavétel lefolyásával foglalkozik részletesen.A második rész a M. Kir. Honvédség berendezkedését tárgyalja a visszatért észak-erdélyi és székelyföldi részeken 1940-1944 között, beleértve a határ mentén folyt összetűzéseket és a német katonai jelenlét következményeit is.A harmadik, s egyben legnagyobb terjedelmű fejezet az erdélyi hadműveletek részletes feldolgozása 1944. aug. 26-tól 1944. október végéig.A könyvet több mint 150 fénykép, 10 térkép és számos táblázat egészíti ki. A munka forrásai 75 %-ban levéltári dokumentumok, 15 százalékban korszerű könyvészet és 10 százalékban megbízható visszaemlékezések voltak.

Pokorny Hermann - Emlékeim ​- A láthatatlan hírszerző
A ​morva származású Pokorny Hermann 15 évesen került a K.u.K. hadsereg bécsi hadapród iskolájába; az I. világháború idején Mackensen hadsereg-parancsnokságán volt rádiólehallgató tiszt; 1917-ben tagja volt az oroszokkal Breszt-Litovszkban tárgyaló fegyverszüneti delegációnak; Trianon után hamar a honvéd vezérkarhoz vezényelték, innét ívelt föl katonai pályája egészen 1935-ös, méltatlanul korán történt nyugdíjazásáig. (Maga Gömbös Gyula miniszterelnök közölte vele, azért kell nyugdíjba vonulnia, mert a hadsereg átszervezése után a nem magyar származású tábornok nem maradhat a vezérkarban, Pokorny pedig még a nevét sem volt hajlandó magyarosítani.) Ezután katonapolitikai, hadtörténeti tanulmányokat írt, majd 1944/45 fordulóján „reaktiválta magát”, azaz átállt a szovjetekhez, hogy egy fölállítandó fegyveres alakulat segítségével gyorsítsa Magyarországnak a nyilas uralom alóli fölszabadítását. 1945 és 1949 között, végleges nyugdíjazásáig a Külügyminisztériumban dolgozott. Hosszú katonai pályafutása és hírszerző szolgálata alatt nagy műveltségű, elméletileg igen képzett főtiszt, majd tábornok vált belőle, aki történelmi távlatban tudta szemlélni hazánk és Európa sorsát, 20. századi küzdelmeit – erről tanúskodik pl. a kötet Mellékletei sorában olvasható, az 1930-as években írott Ha 1918-ban győztünk volna című dolgozata. Trianon után Pokorny szervezte meg a honvéd vezérkar „X” jelű (rejtjelező) osztályát, ide vágó emlékei szinte unikumnak számítanak a magyar hadtörténeti irodalomban. Az 1958-ban papírra vetett Emlékeim egy furcsa, derékba tört katonai pályafutás krónikája, részletgazdag rajza, miközben hiteles tükre a 20. század első fele magyar hadtörténetének. A jegyzetekkel, mellékletekkel, dokumentummásolatokkal, archív fényképekkel kiegészített memoár – hadtörténeti gyűjteményekben helyezendő el.

Kállay Miklós - Magyarország ​miniszterelnöke voltam 1942-1944 I-II.
Kállay ​Miklós (Nyíregyháza, 1887–New York, 1967) egykori magyar miniszterelnök „személyes számadása” hazánk újabb kori történetének különösen súlyos két esztendejéről szól. A volt szabolcsi főispánt, az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökét, aki addig soha nem foglalkozott „nagypolitikával”, Horthy Miklós 1942 elején jelölte ki a kormány élére, amikor még töretlen volt Németország támadó ereje. A szerencsétlenül háborúba sodort ország kettős félelem szorításában élt: rettegett a náci német megszállástól, amely nemcsak nemzeti függetlenségétől fosztotta volna meg, hanem ezrek és ezrek életébe is került volna (aminthogy került is 1944. március 19-e után), és rettegett a bolsevizmustól, amely a beözönlő orosz hadak nyomán óhatatlanul uralma alá hajtotta volna a magyarságot (ami később szintén bekövetkezett). E kettős veszedelmet elkerülni, a magyarság függetlenségét, az ország területi integritását megőrizni, s a háborúból az országot kivonni: ez volt az a lehetetlenséggel határos, az adott körülmények között már eleve kudarcra ítélt feladat, amire Kállay Miklós vállalkozott. Próbálkozásait az országban is csak nagyon kevesen értették meg, „hintapolitikának” csúfolták, béketapogatózásait a szövetségesek rendre elutasították, a németek viszont állandóan követelték Horthytól miniszterelnöke menesztését… Amikorra mutatkozott volna valami halvány remény a kibontakozásra, bekövetkezett a katasztrófa: az ország megszállása. Kállaynak is menekülnie kellett, nyolc hónapig a budapesti török követ rezidenciáján élt, a nyilas puccs után elhurcolták és koncentrációs táborba zárták a németek. Ezzel megszűnt számára a politikai cselekvés lehetősége. Soha többé nem térhetett haza. Emigrációban halt meg az Egyesült Államokban.

Örsi Ferenc - Zöld ​notesz
Örsi ​Ferenc, akinek nevét főként a televíziós Tenkes-sorozat tette ismertté, személyes élményekre épülő regényében a második világháború utolsó időszakának történetét dolgozta fel. 1944 végén Németországba szállítanak egy hadapród-zászlóaljat, hogy ott fejezzék be kiképzésüket. Ezeknek a 17-18 éves fiúknak az életét mutatja be a történet, és azt a fájdalmas átalakulást, amelyen keresztülmennek, amikor találkoznak az egyre inkább felbomló Németország nyomasztó légkörével, saját tisztjeik embertelenségével, a deportáltak meneteivel, a bombázásokkal és a hadifogolytáborokkal.

Rozsnyói Ágnes - A ​Szálasi-puccs
Rozsnyói ​Ágnes munkája az újkori magyar történelem egyik legtragikusabb szakaszáról szól. Az események fonalát 1944. augusztus 23-ával – Románia háborúból való kiugrásával – veszi fel a szerző. Az 1944-es év második felének bonyolult és kusza történelmi folyamatát két vonalon kíséri végig. Egyrészt bemutatja a magyar uralkodó osztályok határozatlan és felemás kísérleteit a fasiszta Németországgal való szakításra, a háborúból való kiugrásra; másrészt a német és a nyilas ellenlépéseket e szándék megakadályozására. A szerző jól érzékelteti a magyar politikai vezetés szándéka és tettei közötti ellentmondásokat [...]. A kötet vizsgálja a fasiszta német diplomácia céltudatos manővereit, melyek Szálasi hatalomra segítését eredményezték, s egyben szabad utat nyitottak a nyilas uralom öldöklő terrorjának.

Dr. Csonkaréti Károly - Benczúr László - Haditengerészek ​és folyamőrök a Dunán
Hogyan ​kerültek hadi tengerészek a Dunára? Milyen szerepük volt az első és a második világháború harccselekményeiben? Milyenek voltak a magyar folyami hadihajók? Ezekre, és még sok más, a Dunaflottillával kapcsolatos kérdésre is választ ad e mű, amely egyidejűleg hadtörténelem, haditechnikatörténet és a harcok szemtanúik által történő hiteles leírása. A szerző a Budapesti Tengerészeti Különítmény megszületésétől követi nyomon a magyar folyami hadihajósok történetét. A Dunaflottilla, és a Magyar Királyi Folyamőrség fennállása alatt két világháború rázta meg Európát. E mozgalmas, háborúkkal tarkított időszakot, a magyar tengerészek és folyamőrök hősies helytállását közreadó mű az érdeklődők számára eddig ismeretlen területet tár fel. A sok, ez idáig sehol sem látható korabeli fénykép, valamint a hadihajók felépítési rajzai pedig mindenki számára egyedi élményt nyújtanak.

Boda Gyula - Itthagy-lak
Hosszú ​évtizedeken keresztül az tartotta bennem az életet, hogy a józan ésszel elképzelhetetlennek tűnő élményeket elmondhassam. Az örökre lezárult szemeket gyászlepelként betakarta az állandóan kavargó hó. Ez a sors méretetett a 2. magyar hadsereg legénységi állományára, akik mindig az események középpontjába keveredtek. Sokan fogságba estek, s ha még azt is túlélték, testközelből beszélhetnek a történtekről, mint főszereplők. Ezeket az eseményeket a legénységi állomány szemszögéből bemutató könyv még nem jelent meg. A hiányzó űrt szeretném betölteni élményeim megírásával.

Pataky Iván - Rozsos László - Sárhidai Gyula - Légi háború Magyarország felett II.
A Légiháború Magyarország felett 2. kötete az ország elleni hadászati légiháború eseményeit tárgyalja, az 1944. május 1-jétől 1945. március 30-ig terjedő időszakban. Gyakorlatilag ekkor szűnt meg a brit és az amerikai légierő tevékenysége magyar terület ellen. A szerzők törekedtek a teljességre és a több évtizedes kutatómunka eredményeként megszületett mű az első kötethez hasonló módon ismerteti a magyar és német vadászrepülők és a légvédelem tevékenységét a brit és amerikai légierők ellen a II. világháború végéig. Az anyag több mint 120 fotót és mintegy 50 térképet tartalmaz, amelyeket még sehol sem publikáltak, a magyar városok elleni bombázásokról és a légiharcok lezajlásáról. A szövegrészt 5 nagy fejezetre oszlik: az olajháború a magyar finomítók ellen 1944 májusától augusztusig, a pályaudvarok elleni nagy támadássorozat, a hadiipar üzemei elleni csapások, kísérlet az ország „kibombázására” a háborúból 1944 szeptemberében, és a repülőterek és a közlekedési központok elleni támadások 1945 tavaszáig. A leíró rész az ország iparát ért károk összegzésével és a lakosság háborús veszteségeinek ismertetésével zárul. Mivel számos anyag nem volt illeszthető a szövegszerű leírásba, ezeket a mellékletben foglaltuk össze. A melléklet tartalmazza a 101. honi vadászrepülő-osztály, majd -ezred századainak ismertetését, a pilóták ma ismert névsorát, a honi légvédelemben elért lelövéseket és a nyilvántartott veszteségeket. A csehszlovák és a magyar terület felett lezuhant brit és amerikai repülőgépek és részben a személyzetük adatait. A magyar városok és helységek bombázási listáját, az országra dobott bombasúly összegzését helységek szerint is. Itt szerepelnek a 15. AAF vadász- és bombázóalakulatainak színjelzései, a magyar légierők felségjelzéseinek változásai 1939–1945 időszakában rajzos ábrákon, és az alkalmazott főbb géptípusok műszaki adatai. Megemlítésre kerülnek a brit légierők által a Dunába telepített aknák, és az ellenük folytatott harc is. A szerzők a krónikás részletekre törekvő igényéve és a tudományos kutató alaposságával adják közre az eseményeket.

Vermes László - Sólymok ​szárnyán
A ​kötetben az egykori közelfelderítő pilóta, Vermes László visszaemlékezéseit olvashatjuk. A második világháború sorsfordító eseményeit ezúttal az ő szubjektív élményein keresztül éljük újra. A történet nyomon követi a szerző háborús éveit, a kadétiskolától a veszélyes bevetésekig, melyeken már mint harcedzett pilóta vett részt. Felidézi Vermes László fogságba esésének regénybe illó, torokszorító körülményeit, majd a kiszabadulás és hazajutás felemelő pillanatait. A kötet tanulságul szolgál a későbbi nemzedékek számára, és emléket állít a hősiesen helytálló bajtársaknak.

Gosztonyi Péter - Vihar ​Kelet-Európa felett
Kedves ​Olvasó! A LÉGIVESZÉLY, BUDAPEST! és a HÁBORÚ VAN, HÁBORÚ! című kötetek után kézbe veheti Gosztonyi Péter újabb könyvét, a VIHAR KELET-EURÓPA FELETT címűt, amely a Magyarország második világháborús történetét ismertető trilógia befejező kötete. Gosztonyi Péter svájci hadtörténész mindhárom kötetben a nyugati levéltárakban végzett kutatásai alapján szerzett, eddig Magyarországon nem publikált adatokkal, eseményekkel gazdagítja hazánk második világháborús történelmének szakirodalmát.

Katz Katalin - Visszafojtott ​emlékezet
Az ​emlék nyolcéves koromból, 1955-ből származik. Egy fiatal lány egy délutáni Talmud-Tóra-leckéről kísért haza. Az úton gyerekekkel találkoztam, beszélni vagy játszani akartam velük. Kísérőm elhúzott tőlük: "Tilos játszanod velük, ezek cigányok!" Otthon megkérdeztem apámat: igaz-e, hogy tilos cigány gyerekekkel játszani, és miért? "Nem származásuk szerint választjuk barátainkat! - mondta apám - Ha kedvesek hozzád, akkor játszhatsz velük, ha nem, akkor ne. Azt is tudnod kell, hogy a sorstársaink. A nácik őket is üldözték, mint a zsidókat. Velem is voltak cigányok a lágerekben". A régi emlék nem hagyott nyugodni, s elkezdtem anyagot keresni a roma holokausztról. Döbbenetemre csak igen kevés anyagot találtam a Yad Vashem könyvtárában, és a magyarországi történésekről nem volt említésre méltó írásmű. A Yad Vashem archívumában a visszaemlékezésekben mégis sokszor emlegették a romákat. Mindezek hatására eldöntöttem, hogy ezzel a kérdéssel fogok foglalkozni. A munka évei alatt rengeteg romát ismertem meg. A múlt összefolyt a jelennel; "sorstársaink" - visszhangoznak bennem apám szavai.