Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Ebből ​lehetett volna egy remekmű. Egy igen nagy terjedelmű remekmű a Gatsbyhez képest. De még sajnos nagyon nem volt kész. Annyira kár! Viszont amit aligha olvashattunk volna rendes körülmények között, az F. műhelyjegyzetei. Amiből azért látszik, mennyire tudatos író volt. Olyan Író író… amit én szeretek. És mivel ezek a jegyzetek jobbára a karakterekről és a szituációkról szóltak, szóval ilyen jó értelemben vett iparosmunka lenyomatai, el se tudom képzelni, hol van ez a töredék még attól, amikor már a szövegbe nyúl bele és beleteszi a magáét… a hangulatba, a szóválasztásba, a szöveg dallamába, ami a Gatsbyben is annyira tökéletes volt. Amikor már a cselekmény kész, a karakterek élnek, de még „megzenésíti” és minden szó a helyén van. És a lírai részeknél jambusok vannak a prózában, mint egy dal, és amikor a szereplő utal valamire, akkor gyanakodhatunk, hogy tényleg utalt valakire. Hát nem kötelező észrevenni és élvezni a szöveg örömét, de szabad. Hát, mindegy most már.
Viszont amit megértettem ennyiből is, az a magány. Van benne egy autózós jelenet, amikor a Stahr nem akar hazamenni a luxusba, csak vezetne tovább, pont előtte az épülő új háza volt terítéken. Soha többé nem mondok olyat, hogy ejh, ennek is mindene megvan, úszómedence, nők, pénz, parti minden nap, mi gondja lehet, amitől így be kell fordulni. Mondjuk eddig se mondtam ilyet, de ezután már pláne :)

Nem része az értékelésnek: de hogy én hogy úúútálom ezt a hype-ot most a Gatsby miatt… remélem, hamar lemegy. Az a sok okos komment az interneten, hogy elsősorban ’isze nincs is benne cselekmény (vérfarkasharc, zombiapokalipszis, autósüldözés), és „nem szimpatikus az a léha, értéktelen világ” (mért nem tetszett a történelemnek másmilyennek lenni, a kutyafáját), és hogy az semmise (!), hogy tud írni és szép a szöveg, és jól van megírva, azért, mert… öööö…. miért is? miért is nem számít egy írásműnél, hogy hogy van megírva? nincs benne az izé, hordaharc vagy bármi, szóval olyan nyilvánvalóan óriási drámai összecsapás, ami kiböki a szemedet és észreveszed, hahó, helló, most megy a dráma! Nehogy kicsit is bele kelljen gondolkodni ám, hogy hol a dráma vagy bármi más! Kifakadás vége:)


mrsp
3.5/5

Annyira ​hihetetlenül rossz érzés, amikor beleszeretsz egy író stílusába, teljesen oda vagy érte, elhatározod, hogy elolvasod minden könyvét, aztán szépen. lassan. egyre. távolabb. lök. magától. Mert ott volt A nagy Gatsby, ami a szívem csücske. Aztán a Benjamin Button, ami szintén. Aztán a Szerelem az éjszakában és az Azok a szomorú fiatalok, amik már nem annyira lettek kedvencek, de szintén tetszettek. Aztán jön az első pofon, Az éj szelíd trónján, amit annyira próbáltam szeretni, de annyira nem ment. Kétszer futottam neki, mindkétszer elbuktam. És akkor még naivan megveszem Az utolsó cézárt, mert hát csak Fitzgerald. És ezzel a könyvvel sem passzolunk. És elkezdek kételkedni: tényleg kell ez nekem? Kell, hogy a csodálatos olvasmányélményeimet, amit Gatsby és Benjamin Button jelentettek, elrontsam? Nem. De attól még még próbálkozni fogok.

Szóóóval. Az utolsó cézárral nem szenvedtem annyira, mint Az éj szelíd trónján-nal, de sajnos itt is a könyv közepére már zsongott a fejem – ki kicsoda, mit csinált, mit akar? Fitzgerald annyi jelentéktelennél jelentéktelenebb szereplőt vonultat fel, hogy akármennyire próbáltam, nem tudtam megjegyezni mindegyiküket, és össze is zavarodtam. Egyébként az elején tényleg nagyon tetszett, annyira örültem, jött az a misztikus, semmihez sem fogható, gondtalan régi amerikai hangulat, jöttek a szebbnél szebb szóvirágok, a gyönyörű és okos főszereplőnő, a heves érzelmek, a bonyolult viszonyok, az ocsmány titkok, de aztán valami elszakadt, és onnantól már nem tudtam élvezni. Nyáron még egyszer neki fogok ülni, jegyzetelni fogok, vagy nem tudom, de nem akarom elfogadni, hogy nekem csak ennyi, 2 könyv jutott a csodálatos és felülmúlhatatlan Fitzgeraldból. :(


Youditta
4.0/5

Igazi ​Fitzgerald regény lenne,ha befejezhette volna. Így nekem hiányoztak a Fitzgerald finomságok, amik átsejlettek ugyan a sorok között,de érezhető volt,hogy akart ezen ő még dolgozgatni. Hangulat,stílus,karakterfelépítés abszolút rávall és megint kezdett elvarázsolni,amikor egyszer bumm véget ért. Sajnos.. pedig biztos vagyok benne,hogy ez a regény is egy igazi Fitzgerald nagyágyú lett volna.
A nem kiteljesedett regényért nem tudok maximumot adni,bár tudnék,mert akkor azt jelentené, hogy befejezhette volna és biztosan egy zsenialis művet olvashatnánk illetve még több regényt tőle valószínűleg. Ha az idő hagyta volna még alkotni…
Az kezd kétségbe ejteni,hogy egyre kevesebb,amit olvashatok tőle,pedig igényem lenne rá…


ervinke73
5.0/5

Nem ​lacafacázok:zseniális!
A halál megakadályozta, hogy befejezze ezt a könyvét Fitzgerald, de nekem valahogy ettől még élőbb lett. Nagyon erős, igazi irodalom. Hemingway-t idézte, de ez dicséret!
Hollywood-i regényként tartják számon, de nekem a szerelmi szál tetszett igazán. Férfias!


Niko7
3.5/5

Az ​utolsó cézár megközelíthette volna A nagy Gatsbyt, ha teljes egészében elkészül, viszont nagy balszerencsénkre nem így lett. Fitzgerald még a regény befejezése előtt elhunyt.
Monroe Stahr nagyban hasonlít Gatsby karakterére és a mű elbeszélése is. Ám míg a Gatsbyben egy férfi (Nick Carraway), a Cézárban egy fiatal hölgy (Cecelia Brady) az elbeszélő.
A könyv kissé nehezkesen indul, de körülbelül az 50. oldaltól kezdve fenntartsa a figyelmet és fokozatosan építi fel a főszereplő karakterét és annak legfőbb jellemvonásait.
A filmvilág ábrázolása nagyszerűen van leírva a műben, a fiktív szereplők mellett említve vannak néha a 20-as, 30-as évek hollywoodi csillagai is.
Merem állítani, ha Fitzgerald betudta volna fejezni a művet, akkor sokkal nagyobb tekintélyt kapott volna a könyv az amerikai irodalomi kánonban, ám ez sajnos nem következett be.


kata__
4.5/5

Fitzgerald ​olyan gyönyörűen tud írni. Persze, láttam én ezt már A nagy Gatsbynél is, de most aztán végérvényesen beleszerelmesedtem a stílusába.
Nagyon szomorú vagyok, hogy a halála miatt nem tudta befejezni a könyvet, mert már a jegyzeteiből látszik, hogy tényleg zseniális mű lett volna, – főleg, ha szokásához híven még a legapróbb részleteken is csiszol – bár tulajdonképpen még így háromnegyedes állapotában is bámulatos könyv.
Az író Hollywood aranykorába kalauzol el: Monroe Stahr, egy elbűvölő, számító és szinte mindenható producer életébe, aki szenved, mert bárki álmát képes valóra váltani- kivéve a sajátját. És aki amúgy bátran beállhat közvetlenül Mr. Darcy mellé " a képzeletbeli karakterek, akikért sóvárgunk" sorba.


almodozom
3.5/5

Bevallom, ​nem tudtam, hogy a regény befejezetlen, és csalódás volt. (Így járnak a félműveltek.) Bár hidegen hagy az amerikai tömegfilm világa, szerettem volna megtudni, mi a szerepe Ceciliának, mivé áll össze ez a kicsit patchwork-érzetű történet, és hova futnak ki az apró utalások, félbemaradt szálak…
Az írói jegyzetek filológusoknak biztos különleges csemege, de én most bosszúból kihagytam őket.
A Kalligram-kiadás (1994) szerkesztői munkálatai pedig… azok is félbemaradtak, azt hiszem.


calmovato
5.0/5

Ha ​csak egy oldalt írt volna, akkor is a remekművek közé sorolnám. Fitzgerald azok közé tartozik, akinél nem zavar a romantika, sőt, egyfajta morbid igényem is van rá. Megkaptam a maga hollywoodi valóságában. Ne csak a Nagy Gatsby-t válassza mindenki tőle, ezt látatlanba üzenem azoknak akik hagyják kicsúszni a kezeik közül a többi remekművét az írónak!


Arianrhod
5.0/5

Már ​nem emlékszem, olvastam-e előbb, vagy a filmet láttam. De ez azon ritka alkotások egyike, – (szerintem!) – melyek esetében mindkettő csoda. Arra viszont emlékszem, hogy a film után elolvastam, lehet, hogy újra.


keiivile
3.5/5

Olyan, ​mintha a kézirat elfogyott volna, mielőtt a történet elkezdődhetett volna. Nagy kár, mert az író pontosan úgy fogalmazta meg az apró félreértések szárnyain rebegő és eltéríthető benyomásokat a szerelemről, ahogy én is megélem őket általában. A jegyzetek a töredék végén egészen kiábrándító tárgyilagosságot és precizitást sugallnak, amiről eszébe jut az embernek, hogy könyvet írni valójában kemény munka, nem pedig annyi, hogy homlokon csókol valakit a múzsa, és akkor ír. Mivel a jegyzetek alapján a sztori zavaros kanyarokat kellett volna vessen, érdekelt volna, hogyan is néz ki ez kidolgozva.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

142.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók