Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Littlewood
4.0/5

Még ​egy roadmovie gyerekeknek. Főszereplő megy, találkozik, megint megy, megint találkozik. Azt nem igazán tudnám megmondani, hogy mekkora gyerekeknek, tartalma alapján olyan hat alatt javasolnám, nyelvezete alapján pedig úgy tíz felett. Igen, ez tényleg nem alkot halmazt. Mint ahogy nem valószínű, hogy szignifikáns halmazt alkotnának azok a gyerekek, akik tudják, mi az a hiperbóreus, szubmontán, amice, familiáris, organizál, imperatívusz, trochizál vagy esetleg párekli, és ezzel egy időben leköti őket az, ha egy tündérke a szél hátán repked, és a legmeredekebb kaland, ami megesik vele, az, hogy egy idegileg különösen megterhelő pillanatban elfogy a szamócalekvár.

Nagyon jó viszont a stílusa, olyan értelemben, hogy a szereplők végig felismerhetőek a mondataik alapján, és olyan értelemben is, hogy egyszerűen profi, nincsenek benne Pósa bácsis beszivárgások, és egyáltalán, öröm olvasni. Na és a versbetétek, azok is szuperek (ha kegyed titán netántán ftw). A nyulak költészeti versenye ugyan erősen emlékeztetett Lázár Ervinre, de ezt fel tudtam fogni tiszteletadásnak.

Szóval az erőssége inkább a hogyan benne, nem pedig a mit. Nem csak ennek a könyvnek a kapcsán tűnt fel, hanem úgy általában a tavalyi év termése alapján, hogy akik nagyon jól írnak, mármint nyelvileg kimaxolják a dolgot, azok nem igazán tartják szükségesnek, hogy történetet is kitaláljanak hozzá. Történet alatt azt értem, hogy van egy (vagy akár több) központi konfliktus, és a szereplők próbálnak kezdeni vele valamit, vagy ha nem is, legalább a jövés-menés-találkozáson kívül bármi más bonyodalom. Ez pedig, ha tényleg így van, elég szomorú tendencia, mert leképezi a felnőtteknek szóló irodalom szépre és szórakoztatóra való merev szétbontását. Most komolyan elvárás, hogy egy gyerek hatévesen döntse el, hogy nyelvileg igényes akar lenni vagy lerágni a körmét izgalmában? Jobb idejekorán tudatosítani az ilyesmit, nehogy felnőttként nehézséget okozzon eldönteni, hogy Esterházy vagy Lőrincz L. László? Ne már. #ide mindenki képzeljen el egy népszerű sorozat főhősével készített gifet a For God’s sake, they’re only children! szöveggel# Aztán könnyen lehet, hogy csak én látok bele elvibb #ilyen szó nincs is# problémát, mint ami, de akkor is vicces elképzelni, mi lenne, ha a meseírók párban alkotnának. X kiadó és Y kiadó jellemző szerzőit random módon összerendeznék, és az egyik elmesélne a másiknak egy sztorit, amit az utóbbi leírna. Oszt onnantól mentenék a világot ezerrel, viszont az előző sorban evett almára senki nem utalna úgy vissza, hogy majszolták a finomságot. Win-win.

Visszaolvasva viszont ez az értékelés nem valami igazságos Áfonykával, mert eléggé negatív túlsúlyúra sikeredett. Pedig nekem bejött a könyv, élményt jelentett, és az illusztrációk még a szupernél is szuperebbek. Csak éppen egyedül fejeztem be, mert az egyfős kontrollcsoportom menet közben kiszállt, ami egy gyerekkönyv esetében azért nem lényegtelen szempont.


Áfonyka ​egy tündérke, méghozzá egy erdei. Aprócska és gömbölyded, ám mégis könnyű, mint egy pillangó. Áfonyka a mókus bundájában és a nyúl cipőjében járja végig ezt a történetet, azaz az erdőt, miután Böhöm Venti, a hóbortos és heves szélifjú felkapta és elfújta egy kicsikét.

Áfonyka nem esik kétségbe, mindenhol barátokba és érdekes lényekbe botlik. Verset zsűriz a nyulaknál, elhagyott gombakalapot visz haza, finomakat lakmározik,

Bertukával találkozik, sárkány is van négyfejű, és egy királylány is akad ebben az erdőben. A királylány a tóba ejti a koronáját, a sárkánynak a fogából kell kipiszkálni egyet. Kis bonyodalmak adódnak, mint minden rendes mesében, és igencsak furcsa helyről kerül elő egy királyfi. Áfonyka pedig a csillagszemű malacot keresi. :)

Az jutott eszembe, amikor olvastam a könyvet, hogy olyan üde, friss, tavaszi, és nem azért, mert a történetben is a tavasz előtt vagyunk, hanem annyira kedves, bájos, vidám, pajkos, ahogyan a tavaszt elképzeli az ember.
Nagyon tetszett, ha még nem írtam volna, és különösen élveztem azt, hogy sosem tudhattam, mi következik, merre kanyarodik a történet, hová tart és meddig jut el Áfonyka.

Egyedi, vicces, tetszettek a történetben fel-felbukkanó versbetétek és imádtam az illusztrációkat.

http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/gyerekeknek.html


meseanyu
5.0/5

Ez ​tényleg nagyon helyes, az utóbbi idők egyik legjobb gyerekkönyve. Az egész roppant szellemes, a versekkel, a szójátékokkal, az utalásokkal, emiatt, meg a hosszabb fejezetek miatt inkább nagyobbacskáknak való. A történet meg az az igazán békebeli, gyermekien kedves, pozitív hangulatú.


KönyvParfé
5.0/5

Most ​már értem, miért kapott ennyi csillagot ez a könyv. Minden tetszett benne. Szuper a történet, az illusztrációk és a versek. Jjjjaaaajjjj, de nagyon jó volt! :)


Uzsonna
4.0/5

Aranyos, ​kedves, bájos, sok-sok szójátékkal. Áfonyka szeretnivaló tündérke, aki mindent jóra fordít. @B_Niki-hez hasonlóan azonban engem se kötött le túlságosan. Talán túl szép benne minden… nincs benne igazán konfliktus. Talán ezért nem izgatja az embert, mi lesz a következő fejezetben.
Kíváncsi vagyok, korosztályilag kinek fog bejönni igazán a könyv: a történet kisebbeknek való, míg a stílus tényleg 8 évestől felfelé, a sok idegen szó miatt akár közös olvasás keretében. Még nem forgott eleget a könyv a könyvtárban, nem tudom megítélni.


Ez ​borzasztóan cuki volt. A z illusztrációkba pedig teljesen beleszerettem.


Futóhomok
4.5/5

Ezt ​az értékelést el szerettem volna lógni, de @B_Niki véleménye adott egy impulzust, hogy mégis leírjam a könyvvel kapcsolatos gondolataimat.
Amikor kinyitod a kötetet, Domján-Udvardy Melinda képeinek köszönhetően rögtön beléphetsz egy varázslatos tündérvilágba, ami mögül akár ki is emelhetnénk az írott oldalakat , akkor sem hullana részeire. Fordítva már nem biztos, hogy így járnánk, de ez egy képes mesekönyv, ezért nem szükséges sterilen a szöveget boncolgatnom. Varró Zsuzsa választékos stílusa, az itt-ott elhullajtott szlengmagokkal, vendégszövegekkel, Varró Dani -féle versbetétekkel finom szépirodalmi élményt adott nekem.
A gyerekeim reakciót figyelve – felolvasásra leginkább az elalvás előtti időszakot javaslom, úgyis akkor a legesélyesebb tündérekkel összeakadni;) – viszont muszáj hozzátennem: ez bizony nem az a mesekönyv, amiből újabb és újabb fejezetekért esdekelne a hallgatóság. Sőt, nálunk senki sem tiltakozott, amikor Áfonyka a felnőtt polcon kért és kapott szállást:)


Izolda
5.0/5

Jaj, ​hát ez nagyon! :)
Nyúlcipő és korona a fogon és a szétültetlek titeket. :D Egyébként pedig remek szókincsű, szívmelengető mesék. A kedvencem a Zontág Dezső volt.


Juci
5.0/5

Nekem ​ez maradéktalanul tetszett, sőt imádtam, a gyerekeken majd még tesztelnem kell, ígérem, utána majd írok részletesebb értékelést is.


Dün
5.0/5

Ez ​valami csudajó volt. Ne is ragozzam inkább, mert végetnemérően lehetne, hogy milyen szép az illusztráció, hogy milyen különlegesek és szerethetőek a szereplők…
Nekem Zontág Dezső lett a kedvencem.
És egyedüli nemtetszésemet egy “amice” váltotta ki Kökönyétől, érdekes módon semmi egyéb idegen- vagy tájszó nem zavarta a szememet, de valamiért ez a latin barátocska igen – pedig a latint gyönyörűszépnek találom.
#Ja és egy elütés azért becsúszott, legalábbis amit észrevettem, a végefelé egyszer Böhm Venti lett Böhöm Ventiből.#


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók