Éles

Péntek Orsolya - Az ​Andalúz lányai
Az ​Andalúz lányai egy ikerpár története. A főszereplő lányok a nyolcvanas évek Magyarországán szocializálódnak, ahol a késő Kádár-kor külső valóságával élesen szemben áll az olasz-horvát-osztrák-magyar gyökerű polgárcsalád kultúrája, és a nappali szobákban nemcsak a múlt, de néha egy-egy dédanya szelleme is kísért. A család története az egymással titkos jelnyelven beszélő ikrek egyik tagja, a festőművész Szterke életén keresztül bontakozik ki húga, a matematikus Dork élete látszólag jóval eseménytelenebb. A lányok a harmicas éveik közepére szerzik meg a sorsuk feletti irányítást.

Keresztury Tibor - Temetés ​az Ebihalban
„A ​tíznegyvenhármas HÉV-re várunk, csupa értelmesnek látszó, jól szituáltnak mondható, ám az átmeneti megbillenésnél immár súlyosabb lecsúszás folyamatát leplezni nem tudó, megviselt alak. A gleccser jegébe tíz körömmel kapaszkodó középosztály nem túl régen még értelmiségi mivoltukra büszke tagjai, akik átálltak a biciklire, tömegközlekedésre az elmúlt évek folyamán. Először csak egyszer-egyszer hagyták otthon a tíz évnél öregebb, szétesőben levő kocsit, azután már mindig, s ennek egyáltalán nem csupán a dugók elkerülésének praktikus szempontja, hanem az üzemanyag ára volt az oka. Egykor szebb napokat látott figurák: öltözetük igényes, ám erősen megkopott, többségük évek óta nem vett magának semmit, örült, ha a gyereknek tudott. Megannyi álomtalan Aldi-kuncsaft, útban a szomatikus betegségek testre szabott változatai felé. Nincs állásuk, nem sietnek sehova. Megpróbálták, de erőfeszítéseiket nem honorálta a haza. A tévében hallható általános felvirágzás úgy ment el mellettük, mint most egy garázsmenet feliratú szerelvény - lassítás nélkül, a pofájukba sípolva durván, élesen; esélyt sem hagyva rá, hogy felszálljanak. Nincs haverfelvétel, kisgyerek.” Ez Keresztury Tibor legújabb könyvének egyik legemblematikusabb bekezdése, az írások fő helyszíne ugyanis a városi-elővárosi tömegközlekedés, hősei pedig a hol tragikusan, hol abszurd vagy épp groteszk módon elbukott hősök. A vesztesek, a jobb sorsot érdemlők, akiknek a jelenben nem osztottak lapot. Sőt, nem hogy nem osztottak, hanem még azt a néhány gyenge kártyát is kivették a kezükből. A szerző mégis úgy képes elmesélni ezeket a jellegzetes, káeurópai történeteket, hogy közben a könnyünk folyik a nevetéstől. És amin nevetni tudunk, azt már legyőztük, vagy legalábbis megszelídítettük.

Toroczkay András - Búcsú ​Éhestől
Ki ​ez az Éhes? Mintha valamit folyton akarna az embertől. De mit? Tényleg képes beverni valakinek a pofáját, ahogy ő mondja, ha másfelől legkedvesebb elfoglaltsága, hogy egy kerthelyiségben üldögél, és számolja a csillagokat? Azt állítja, Kotordpatán született. És hogy neki Kotordpata az Alföld, Magyarország, ergo a világ közepe és szívcsakrája. Ráadásul szerinte mindenki patai valamiképpen. Az ember hajlamos hinni neki. Éhes egy kicsit tegnapi, kicsit mai fiatalember, Kotordpata pedig épp olyan mint ő. Tele mindenre elszánt, érzékeny lelkű ketrecharcosokkal, víziszonyban szenvedő úszómesterekkel, vagy épp rasszista teniszfanatikusokkal. És akkor a Sistergő Főniksz Tűzoltózenekarról és a még legendásabb Hegesztett Vízió elnevezésű rockbandáról nem is beszéltünk... Hallják, a hűtő hogy duruzsol? Vegyenek ki belőle egy gyöngyöző sört, bátran terpeszkedjenek el a fotelükben, és miközben olvasnak, igyanak egyet a jó kotordpataiak és a leghíresebb patai, Éhes Miklós egészségére. Éhes úgy köszön, hogy közben már búcsúzik is. Tipikus Miki.

Salinger Richárd - Az ​élet megoldóképlete
Sokan ​vannak, akik egyáltalán nem hisznek a varázslatokban, az átkokban, a boszorkányságban, akiket egy kicsit sem érdekel a karma vagy a reinkarnáció, és nem kíváncsiak a számmisztikában rejlő lehetőségekre sem. Ricsi, az alkotói válsággal küzdő író is épp így van ezzel. Őt egészen másfajta problémák foglalkoztatják: a kiadója új kéziratot követel tőle, ráadásul szörnyű hasfájás is gyötri, amin már az orvosok sem tudnak segíteni. Végső elkeseredésében parapszichológushoz fordul, aki arra a következtetésre jut: Ricsi egy korábbi életében tett egy ígéretet, amit nem teljesített, és ez okozza minden mostani gondját. A megoldást azonban épp emiatt nem a jelenlegi életében kell keresni. Az író a legkevésbé sem dobódik fel a különleges terápia ötletétől, de mivel más lehetőséget nem lát, végül aláveti magát a furcsa kezelésnek. A kételkedő Ricsi a parapszichológus rendelőjéből visszautazik a középkori Sienába, ahol vándorszínészekkel, papokkal, örömlányokkal és boszorkányokkal találkozik, sőt még az inkvizícióval is szembekerül. Egyre elkeseredettebben kutatja a probléma megoldását, míg rá nem jön, hogy akit ő keres, az valójában maga a Teremtő, a be nem tartott ígéret pedig nem kisebb vállalás, minthogy könyvet ír az élet megoldóképletéről, amelynek megfelelő használata gyakorlati megoldásokat kínál a betegségekre, megkönnyíti a tanulást, segít rendbe tenni az érzelmi és anyagi problémákat. A rendhagyó regény nemcsak kitűnő szórakozást ígér, de mindenki szármára érthető formában tárja elénk a világ eddigi legmisztikusabb képletét, az Omynót, és annak alkalmazását.

Pásty Júlia - Zsigeri ​közelségben
A ​Szegeden élő Pásty Júliának eddig hét prózakötete jelent meg. Első regényéből, melyre Bródy Sándor-díjat kapott, 45 perces film is készült. Írásait rangos folyóiratok közlik. Legjelentősebbnek tartott műve az Acita című önéletrajzi regény, egy asszony életéről szól, gyermekeiért folytatott küzdelmeiről. A szülőföld tájának konzervatizmusáról. Jelen kötetbe foglalt novellák a mindennapok történéseit mutatják be - betegség, szerelem, életmesék. Az olvasó úgy érezheti, akár vele is megtörténhetett volna valamely Pásty-írás eseménye, vagy akár meg is történt, tán a közeljövőben éli meg. Álombeli utazások is színesítik a szövegszövetet.

Méhes Károly - Néma ​galambok utcája
Amikor ​Porr Benedek középiskolai tanárhoz elér hajdani osztálytársa halálhíre, a negyvenöt éves férfi rádöbben, talán most van utoljára lehetősége arra, hogy kilépjen a mindennapok taposómalmából, és megtegye mindazt, amit eddig halogatott. Elhatározza, hogy a tanév végén útra kel, és esetleg sosem tér vissza. Elhatározza, hogy megy, amerre az események sodorják. Élete szürreálisabbnál szürreálisabb kalandok sorozatává válik, míg végül egy krimi kellős közepén találja magát… Méhes Károly epikus road movie-ja egy középkorúak válságában szenvedő, magányával és szüleihez fűződő kapcsolatával számot vető férfi nyarát beszéli el. Egy férfiét, aki új életet kezd, vagy talán éppen visszatalál önmagához. A pergő párbeszédekkel teli, humoros regény lapjain mindannyian magunkra ismerhetünk: mi vagyunk a magyarországi városok utcáin járó-kelő és az utak mentén autóstoppoló Porr Benedek, az olykor csetlő-botló, esendő kisember, aki azonban hatalmas felfedezést tesz: sosem késő nekiindulni az életnek.

Jolsvai András - Holnapra ​jobb lesz
A ​Vova - azaz Vorosilov - névre hallgató vaddisznó békésen szundikál az akáctelki kiskocsma előtti dagonyában, miközben a nagyfröccsre betérő hajdani horthysta katonatiszt - aki mostanság inkább parkőrként keresi a kenyerét -, a szükség estén besúgóként "munkát vállaló" kocsmáros, a helyi focicsapat nőcsábász üdvöskéje vagy a régi idők eleganciáját őrző ügyvéd úr vakargatja-simogatja szeretettel széles tokáját. A kocsma hálás közönsége mindeközben békés egyetértésben vesézi ki a Herkules lehengerlő győzelmét... no meg Eleknek, a tősgyökeres akáctelki család legkisebb fiának a szabadulását a börtönből. Az ismert publicista-író regényében a hatvanas évek Magyarországa elevenedik meg, a vaskos, majd a szorításból kénye-kedve szerint engedő, krumplistésztaszagú Kádár-világ. Ahol hangosan kattognak a jelentéseket zongorázó írógépek, és elvtársak-kartársak-tagtársak zengik Moszkva dicsőségét - és mégis van egy apró sziget, ahol nem szűnt meg az otthonosság, létezik még a meghitt barátság, sziporkázik a humor és, ha jólétre nem is, de legalább békére találhat mindenki. E szűk pátria - Akáctelek - lakóinak összetartása nemcsak a közösséget menti át a jövőnek, hanem védelmet nyújt a mégoly különböző honpolgároknak is: a "virtigli proletárnak", a kosztosokból élő arisztokrataasszonynak, a fifikás "anyagbeszerzőnek", a lelkes pártmunkásnak és a kevésbé lelkesnek egyaránt. Ami a filmművészetben Bacsó Péter kultuszfilmje, "A tanú", az az irodalomban Jolsvai András könyve.

Háy János - Hozott ​lélek
Minden ​életnek egy változata van, az, amit élünk. Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét. Lett ebből egy gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma. Olyan, ahová, ha belépsz, s bekukucskálsz a tárlókba, azt érzed, te is ott vagy, ott van egy kicsi része a sorsodnak, a másikban meg egy nagyobbacska része, s felismered a barátaidat, a barátnőidet, a szüleidet, a gyerekeidet. Kicsit fáj ez a találkozás, mégsem tudsz szabadulni attól, hogy nézned kell. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nem látni.

Egressy Zoltán - Lila ​csík, fehér csík
"Melyik ​az a fa Zalacsánynál, megtalálnád? Tudod, ki találta ki azt, hogy Táncolj, Törő? Mikor hallottad meg először? Milyen volt először belépni 74-ben az újpesti öltözőbe? Ezeket nem kérdezem meg többek között, nézek magam elé, próbálom értelmezni a szituációt, nincs igazán mit mondanom egy halk, kócosra sikerült hellón kívül, sms-t írok a valakimnek, jöjjön, ha tud, itt ül velem, aki után szaladt egyszer, a magyar lélek, a magyar tehetség és a magyar sors csodálatosan szomorú szimbóluma, a tragédiák mögötti öröm és az öröm mögötti fájdalmak leghitelesebb megszemélyesítője, ilyesmit nem írok le persze, szükségtelen és felesleges, a bánat szívdobbantó ereje e nélkül is működteti a kivételes pillanatokat, jó adag üresség van bennem, sőt némi furcsa csalódottság, amolyan vereségféle, nem úsztam meg, mégis egymás mellé kerültünk, mennyire nem akartam pedig, igaz, főként régebben volt jelentősége, most már majdnem mindegy, gyerekkoromban féltettem magam a csalódástól, ma már nem történhet semmi baj, itt ül mellettem a hajszálon múlás, a félig üres telepohár, sok régi önsajnálatom katalizátora."

Csontos János - Angyaldekameron
Csontos ​János József Attila-díjas költő, író két és fél éven át csiszolgatott, manierista kompozíciója (egy elképzelt regénytriptichon mellékoltára) az ellentmondások valóságos tárháza. Rigorózus matematikai szerkezet jellemzi (száz fejezet, mindegyik nettó tízezer betű, a kenyérszöveg tehát kereken egymillió írásjel), miközben a történések szertelenül indáznak, át tereken és évszázadokon. Enciklopédikus igény és szükségszerű töredékesség, iróniába oldott esendőség és a tökély iránti olthatatlan vágyakozás mozgatja a tollát. Publicisztika és filozofikum, líraiság és filmszerűség, nyelvi játékosság és makacs történetmesélő szenvedély, a dolgok elmesélhetetlenségének rezignált tudatában. Emlékpróba és sorsmagyarázat, tisztázás és torzítás, lélekbúvárlás és bédekker, építészet és irodalom, látomás és indulat. Egyes szám második személyű elbeszélés, fejezeteken belüli tagolatlanság, örök jelenidő. Sajátos topográfia és elnevezések, a szöveget át- meg átszövő angyalmotívumok. A hagyomány igenlése és negligálása, az újítás kényszere és relativizálása. Hellyel-közzel azonosítható életrajzi forgácsok és szemenszedett konfabulációk, szemérem és kitárulkozás, anekdota és szociográfia, szubjektív család-, város- és üdvtörténet. Krónika és kommentár, megértés és szarkazmus, számmisztika és sóvárgás az elérhetetlennek tetsző napregény iránt. Amint a keretmondatokban írja: lehetetlen küldetés.

Szabó T. Anna - Senki ​madara
Az ​első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.

Berta Ádám - Miki ​nem finnyás
A ​Miki nem finnyás színtere a squatok, vagyis a foglalt házak, és a buliba járó egyetemisták világa. Tulajdonképp házfoglaló ez a regény, nem fizet lakbért, de teljesen átrendezi a lakást. Fülöp Miki, a reklámarc története az elmúlt tíz év Budapestjét örökíti meg, de igazából bárkinek a fejében, bármikor otthon érzi magát.

Günter Grass - A ​bádogdob
Günter ​Grass a második világháború után induló német írónemzedéknek talán legnagyobb hatású, életművéért 1999-ben Nobel-díjjal is kitüntetett alakja. Ismert szobrász és költő volt már, mikor 1959-ben A bádogdob-bal, első regényével jelentkezett. Azon nyomban hatalmas hazai botrányt és világsikert aratott vele - az eltelt ötven év pedig megpecsételte, hogy klasszikus műve a 20. század európai irodalmának. Volker Schlöndorff 1979-ben cannes-i nagydíjjal jutalmazott filmet forgatott belőle. A főhős, Oskar Matzerath törpe figurája a vászonról is meghódította az értő közönséget. Oskar elhatározza, hogy nem nő tovább, bádogdobjával és fülsiketítő, poharakat és hatalmas ablakokat ezer szilánkra zúzó sikításával szegül a nemszeretem világ ellen, felejthetetlen torzításból, vadul, groteszkül, szuggesztíven ábrázolva egy egész korszak, egy egész generáció életérzését. Grass szellemi küzdőtársát alkotta meg benne, hogy felhívja a figyelmet a szülőföldjén, Gdanskban - Danzigban - és környékén élő népek, németek, lengyelek, kasubok közös történelmére, összebékítésükért. A regény 1973-ban jelent meg először magyarul, Szíjgyártó László fordításában.

Irina Muravjova - Az ​angyal napja
A ​különleges felépítésű regényben egy orosz emigráns család sorsát követhetjük nyomon. Három nemzedék, három kor elevenedik meg előttünk, egyéni sorsok bontakoznak ki. Násztya a 30-as évek sztálini Oroszországába érkezik angol újságíró férjével. Saját szemével látja a szovjet elit pazar életét, miközben Moszkva utcáin tombol a nyomor és mindent a félelem hat át. Liza az 50-es évek Párizsában kábítószer túladagolásban meghalt fiát gyászolja, és eltékozolt életén mereng húgának írt leveleiben. Dmitrij élete napjainkban zajlik, és már nem terheli sem a véres forradalom, sem a háború, mégis áthatja a tragikus múlt. Mindazonáltal képes meglátni az angyalt, és az angyal is lenéz rá: az élet és a halál mezsgyéjéről, a templom kupolájából, a szívéhez közel álló nő szemén keresztül. Bár a főhősök különböző időkben élnek, sorsukon keresztül azt az orosz lelkületet ismerhetjük meg, amely már odaveszett és csak a nagy orosz regényírók műveiben él tovább.

Szécsi Noémi - Kommunista ​Monte Cristo
Ki ​gondolná, hogy a vörösre festett évek szatírába illő történeteket rejtenek magukban? Magyar történelem 1919-től 1956-ig egy henteslegény szemszögéből - egészen másképp, mint ahogy eddig láttuk. Sanyi, a daliás henteslegény 1919 nyarán Kun Béla megbízásából Bécsbe indul. Kezében bőröndnyi arany, szívében szerelem és rettegés. Akármennyire is szeretné, a Tanácsköztársaság elveszett ügyét már nem tudja megmenteni, mégis visszatér, hogy kiszabadítsa Korvin Ottót. Terve kudarcot vall, ám a Horthy börtönében megélt, válogatott kínok után Sanyi még mindig szilárdan hiszi: attól, hogy ő kommunista, még lehet boldog! Szívet nem cserél, de kettős élet várja: otthon polgári bőség, reakciós feleség, reakciós gyerekek, kint a világban pedig az illegális Mozgalom, és egy patinás forradalmárcsaládból származó szerető. Várja még a gazdasági világválság, a nyilasterror, a zsidóüldözés, Budapest ostroma és megannyi politikai kaland. Minden szépen alakul, de közbejön Rákosi Mátyás országlása, amikor mindenkinek színt kell vallania. Ekkor kiderül, van annál nagyobb bűn, mint hogy egy hentes vegetáriánus... Milyen az emberarcú kommunizmus? A fejfájós Kun Béla, a kegyetlen Szamuely Tibor, a széplelkű Korvin Ottó, a stréber Rákosi Mátyás, a sakkozó Kádár János. És Sanyi, akinél minden szál összefut...

Andrej Belij - Pétervár
Hol ​zöldessárga és szürke köd gomolyog, hol alkonyi fények villódznak-vibrálnak Péterváron. Valami sejlik, valami készül... Terroristák és provokátorok nyüzsögnek a városban. A társaságban elárult gondolatok, a kimondott szó ígéretre, az ígéret borzalmas tettre kötelez... A tudathasadással határos állapotba kerülő Nyikolaj Ableuhovnak - akár végrehajtja tettét, akár nem - élete is veszélyben forog. Mintha egy ideggyógyász tenné, Belij olyan hitelességgel vizsgálja hőse minden tettét, agyának minden rezdülését, a cselekményt groteszk fordulatokkal oldva-tűzdelve. Izgalmas szellemi játék: meddig tart a valóság és hol működik már a képzelet a jelenetek, asszociációk, színek és képek e ritmikus világában.

Bryan Cartledge - Trianon ​egy angol szemével
Bryan ​Cartledge ebben a munkájában a magyar olvasó számára újszerű megközelítéssel mutatja be a történelmi Magyarország sorsára végzetes trianoni békediktátumot. Egyrészt széles tablót rajzol a békekonferencián részt vett győztesek érdekvezérelt döntéseinek okairól, s következményeiről, másrészt a sorsfordító eseményeket két magyar politikus életútjába ágyazva ismerteti. Az egyikük a naiv, hiszékeny vezetőt megtestesítő Károlyi Mihály, aki a magyar történelem legválságosabb napjaiban tehetetlenül tűrte, hogy az erőszakos kommunista gépezet maga alá gyűrje az országot. A másikuk Bethlen István, a hazájához hű államférfi példája, aki élete során mindkét diktatúrának, a kommunistának és a nácinak egyaránt útjában állt. Hajtóvadászatot tartott elfogásáért a Gestapo, és szovjet börtönkórházban érte a halál.

Bryan Cartledge - Megmaradni
Természetes, ​hogy a nemzetek történelmét általában saját fiaik írják meg. Vannak azonban olyan példák is, amikor egy idegen rokonszenvező, érdeklődő tekintete olyan tisztánlátással hatol be események, bonyolult hajlamok és érzelmek vadonába, hogy többet sikerül elérnie, mint steril tárgyilagosságot. Ilyenkor a távlat érdekes módon színezni képes az események megszokott értékelését is. Ez érvényes Sir Bryan Cartledge Megmaradni A magyar történelem egy angol szemével című könyvére is, amely már címében elárulja a szerző legfontosabb felismerését: a magyar nemzet karakterének egyik legjellemzőbb vonása, hogy minden katasztrófa ellenére újra és újra sikerül megmaradnia, majd felemelkednie. Megállapításai olyannyira eredetiek és helytállóak, hogy talán nem túlzás azt állítani: a külföldiek által írt összes magyar történelemkönyv közül valószínűleg Cartledge műve eddig a legkiválóbb.

Benedikty Béla - Menon ​Club
NEM ​AZ AZ ÉRDEKES, HOGYAN TÖRTÉNT - HANEM AZ, HOGY MIÉRT Benedikty Béla örvénylő történelmi regényt írt a világot mozgató láthatatlan erőkről, az államok kiszolgáltatottságáról, az államférfiak végzetéről és a civilizációnkat irányító titkos gondolatról. Magyarország, 1941. A Trianon revízióját szem előtt tartó ,,vonakodó szövetséges" és a jugoszlávok ,,örök barátja" pengeélen táncolva próbál kívül maradni az Európát feldúló háborúból. Hiába, az ország miniszterelnöke, Teleki Pál öngyilkosságot követ el. De valóban öngyilkosság volt? És ha nem, ki állhatott a talán nem is igazán váratlan merénylet mögött? Kiváló hírszerzők (a titokzatos Menon Club tagjai) Európában és a Közel-Keleten nyomozva próbálták elhárítani a magyar állam vezetőit fenyegető veszélyt, miközben fényt derítettek a kontinens sorsát a háttérből irányító pénzemberek európai és közel-keleti terveire is.

Michelle Cohen Corasanti - A ​mandulafa
Nem ​mehetsz vissza, hogy másképp kezdd a múltat, de elindulhatsz előre, hogy másképp fejezd be a jelent. "E történet magvait több mint húsz esztendeje vetették el. Még középiskolásként kerültem tartósan külföldre, szórakozást és kalandot kerestem, szabadulást az otthoni felügyelettől. Eredetileg Párizsba kívánkoztam, de szüleim elvetették az ötletet, és arra a nyárra inkább a rabbi lányával Izraelbe küldtek. Akkoriban annyira tájékozatlan voltam az ottani helyzetről, hogy azt hittem, a "palesztin" az "izraeli" szinonimája. Hét év múlva, amikor hazatértem az USA-ba, már többet tudtam, mint szerettem volna." (Michelle Cohen Corasanti) A palesztin Ihmed Hamíd kisfiú korától azzal a tudattal él, hogy semmit sem tehet családja és barátai megmentéséért. Izraeli ellenőrzés alatt álló területen cseperedik föl, egy olyan faluban, ahol mindenki otthona, megélhetése és javai elvesztésétől fél, de leginkább mégis attól, hogy egymást is elveszíthetik. Ihmed tizenkettedik születésnapján ez a félelem valósággá válik: édesapját bebörtönzik, családját megfosztják otthonától és minden vagyonától, szeretett öccse, Abbász pedig a gyűlölet fogságába esik. Ihmednek meg kell találnia a módját, hogy gondoskodhasson övéiről, és jobb jövőt biztosíthasson önmagának. Különleges matematikai tehetsége révén elkerül háború dúlta szülőföldjéről, hogy végül Amerikában olyan életet teremtsen, amilyenről nem is álmodott volna... A mandulafa elsöprő erővel mesél a szeretet erejéről, a gyűlölet áráról és a jóvátétel lehetőségéről.