Ajax-loader

A ​tudományokat sokáig a teológia szolgálólányának tekintették. A tudományok és művelőik később azután a társadalom önkéntes szolgálatára vállalkoztak, s ez mindannyiunk hasznára vált.
A genetika és a társadalom viszonya a múltban azonban nem bizonyult szerencsésnek. Úgy tetszik, a genetika mint “szolgáló” túl kívánatos és túl fiatal volt. Emiatt már korán túl sokat vártak tőle. S amikor erre képtelennek bizonyult, megerőszakolták (eugenika), majd kiközösítették (Liszenko), s végül olyasmivel rágalmazták, amit valójában soha nem állított (a tehetség egyenlőtlenségének a társadalmi egyenlőség fogalmával való szembeállítása, a teljes genetikai determinizmus stb).
A humángenetika társadalmi értelmezésében és alkalmazásában történt visszaélések, sajnálatos túlzások, feledhető mulasztások tudományunkat sokak szemében gyanússá, vesélyessé tették. S most, amikor a genetika “szolgálatait” már megbecsülés övezi, talán érdemes e viszony korábbi megromlásának okait, eredetét egy kicsit jobba szemügyre venni. Már csak azért is, nehogy még egyszer előfordulhassanak ilyen félreértések. Hiszen a genetika és a társadalom kapcsolatának még nagy jövője van – beteljesedés reményével és az újabb csalódások veszélyével.
Hiszek abban, hogy társadalmunk elérte azt a fejlődési fokot, amikor objektív tényekről tárgyilagosan, félreértések és félremagyarázások nélkül, a humanitárius célok megvalósíthatóságának hitében lehet írni, beszélni, vitatkozni, és végül közös nevezőre jutni. Csakis az “az írástudók” kollektív felelősségvállalása jelenthet biztosítékot ahhoz, hogy a tudományunk további fejlődése és eredéményeinek társadalmi hasznosítása során a humanizmus legmesszebbmenőkig érvényesüljön. S mindehhez nem feltétlenül szükséges a humángenetik a részletes, mélyebb ismerete. Helyes problémafelvetés mellett a döntéshez a szocialista humanizmus általános elveinek érvényesítése szükséges és elégséges. S éppen ezt kívánja elősegíteni ez a kis kötet.
Mindezt részint önigazolásképpen írtam le. Egyik kiváló genetikus ismerősöm ilyen irányú késztetéseimet látva, némileg csalódottan fejezte ki véleményét: "Azt hittem, sokkal okosabb vagy annál, hogy ilyen >> kényes << kérdések felvetésével tedd magad lehetetlenné. “. Magam azonban biztosan tudom , hogy az öröklődéssel kapcsolatos ismeretek minél szélesebb körű alkalmazására szükség van, és ez csakis megfelelő társadalmi tudatosság mellett oldható meg. Hiszek abban, hogy ma már e”kényes" kérdések is megvitathatók “a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében”.

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.3
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás

Címkék

Kollekciók