Nuoruus

Patrick Modiano - Hogy ​el ne tévedj
Modiano ​legújabb, 2014 őszén megjelent regényének főhőse Jean Daragane író, aki egy pályaudvaron elveszíti a telefonos noteszát. Pár nap múlva felhívja egy férfi, Gilles Ottolini azzal, hogy megtalálta a noteszt, és szeretné visszaszolgáltatni. A másnapi találkozón Ottolini egy barátnőjével, Chantallal jelenik meg. Bevallja, hogy végiglapozta a noteszt, s szeretne információt kérni az abban szereplő egyik férfiról, Guy Torstelről, akinek a nevével egy régi gyilkosságról szóló újságcikkben találkozott, s most könyvet szeretne írni erről az 1951-ben történt bűnügyről. Daragane azonban nem emlékszik Torstelre. Másnap Chantal találkozóra hívja Daragane-t, és ad neki egy dossziét, benne az Ottolini által a gyilkosságról összegyűjtött, részben rendőri forrásokból származó anyag fénymásolatával. Az egyik lapon az írónak szemébe ötlik egy lóversenypálya neve, ahol egyszer régen ő is megfordult, s ahol találkozott egy férfival, akit az előtörő emlékek nyomán Torstelként azonosít be – ám nem sokra emlékszik vele kapcsolatban. Aztán újabb ismerős neveket talál a dosszié lapjain: anyjáét, aki Torstel ismerőseként szerepel az anyagban, Roger Vincent-ét és Annie Astrand-ét, akiket gyermekkorában ismert meg. Rábukkan egy fénykép másolatára is, amely róla készült 1952-ben, gyerekkorában, amikor egy ideig Annie volt az egyik gondviselője. A fotó eredetije útlevélképnek készült, mert annak idején Annie a gondjaira bízott gyerekkel együtt akart külföldre szökni a rendőrség elől. A könyv azoknak a napoknak a felidézésével zárul, amikor Annie magával viszi a gyermek Daragane-t az olasz határ közelébe, ám végül a fiúcskát magára hagyva, egyedül próbál meg átjutni Olaszországba... Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l’Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de Farnce-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. Hogy el ne tévedj című kötete a legutóbb megjelent írása.

Patrick Modiano - Éjfű
Jean ​húsz év elteltével visszatér Párizs egyik városrészébe, ahol fiatalkora meghatározó időszakát töltötte. Az utcákat s kávézókat járva fölidézi mindazt, ami akkori szerelméhez, Dannie-hoz köthető: megismerkedésük körülményeit, a lány titokzatos életének töredékes részleteit, rejtélyes barátait, akik inkább hasonlítottak összeesküvőkre, mint ártatlan egyetemistákra. Fekete notesza segítségével – amelybe mániákusan jegyzi föl az élete során felbukkanó neveket, címeket, fontosnak tűnő mondatokat, eseményeket – igyekszik eligazodni a múlt eseményei között, összerakni a töredékekből a teljes képet, s megérteni, mi miért történt. Ki volt Dannie, és hová tűnt hirtelen? Kik voltak a barátai, és mire készültek valójában? Modiano a tőle megszokott módon vegyíti a valóság és a jelen idejű történések közé az emlékeket, a képzelet szülte párbeszédeket és az álomvilágot, hogy hőse ezek segítségével határozza meg önmagát és élete értelmét.

Anatole France - Thaisz
Anatole ​France, az értelem és az emberiesség nagy írója, derűs, egyben gúnyos nyugalommal és fölénnyel szemléli az emberi nem ezer ostobaságát és kártékony őrületét. Ebben a művében érzéki színekkel kelti életre Thaiszt, a legendás hírű alexandriai kurtizánt. a hanyatló Róma és fiatal kereszténység világa, harca és szenvedélye kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a sivatagban élő szerzetes elkárhozik Thaisz iránt táplált "bűnös" szerelmében. Ellenben Thaisz, a tündöklő kurtizán, aki szerette az embereket, a szépet, a természetet, a művészetet, és egész életében a szerelem oltárán áldozott, tiszta szívvel üdvözül. Anatole France Thaisz megtérését gúnyos, bölcs mosolyával meséli el úgy, ahogy ő látja: a késői kor kételkedő tekintetével. A nagy író, a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad. Európa Könyvkiadó, 1962

Anatole France - Angyalok ​lázadása
Anatole ​France-nak, "az utolsó klasszikusnak" utolsó nagy regénye, az Angyalok lázadása, közvetlenül az első világháború kitörése előtt jelent meg. Ezekben az években Anatole France - aki már a 80-as évektől kezdve mindjobban felfigyelt korának társadalmi mozgalmaira - egyre nagyobb rokonszanvvel tekint a szenvedőkre, és egyre több kétellyel, gúnnyal, csömörrel és megvetéssel szemlélte, ami körülötte zajlik: a harmadik Köztársaság válságos periódusát - a regényben szereplő angyal szavaival: "...a mozdulatlanság leple alatt minden rothadóban van... Elaggott közigazgatás, elaggott hadsereg, elaggott pénzügyi szervezet." S miközben megértő kétellyel meséli csípős és ájtatos történeteit és legendáit, új mítoszt teremt, s újra a földre hozza a lázadó angyalokat. Egy fantasztikus-szatírikus regény keretében megírja, hogyan döntik majd meg a zsarnok Jehova trónját a szabadság és az emberiesség jegyében. Természetesen France, aki az irónia egyik legnagyobb mestere - Swift és Voltaire egyenes örököse - , sikamlós vidám történetekkel fűszerezi mély életbölcselettel teli, moralizáló regényét. Miközben a regényben megelevenedik az egész európai kultúra sűrített története, az örök kételkedő gúnyos-bölcs mosolyával, elnéző szigorúsággal bírálja kora társadalmát. E sokszálú, több síkon mozgó, rendkívüli művészettel megírt művéből félreérthetetlenül kirajzolódik Anatole France jellemző kettős arca: a rebellis, aki fellázad kora minden csúfsága és képmutatása ellen, és a másik: a szépség, az ifjúság és az emberi értelem örök szerelmese.

J. M. G. Le Clézio - Terra ​amata
J.M.G. ​Le Clézio e mesterműve az íróról, az olvasóról, az emberről szól. Nem a rendkívüli emberről, hanem arról, aki egy napon megszületik, felnő, teszi a dolgát, aztán megöregszik és meghal. De közben megadatik neki a legnagyszerűbb ajándék - az, hogy egy csodálatos jelenséget, az életet tanulmányozhatja. A Terra amata az egyik legizgalmasabb könyv, amit az ember magáról olvashat; az emberiség önéletrajza. A kislányt annak idején mélyen megrázta nagyanyja egy mondata, amelyet a szomorúság netovábbjának érzett: az élet olyan rövid. Ezért akart olyan lázas buzgalommal élni, szüntelenül benne lenni a sűrűjében az életnek vagy annak, ami az lehetett volna. Szakadatlan ünnep ez, elragadtatás, igazi öröm, de törékeny, mulandó, veszélyeknek kitett... - írja a kötetről a szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le Clézio az érzéki extázis szerzője, aki hazájában valóságos ikon, és akinek helyenként kísérletező és vad, máshol finom szövetű és árnyalt regényei szerte a világban nagy népszerűségnek örvendnek.

Anatole France - Anatole ​France válogatott regényei
Mindenki ​tudja, hogy Anatole France "az utolsó klasszikus", ahogyan hízelgői hívták, a XX. század első évtizedeinek "egyik legtisztább stílusú, legélesebb logikájú, egyszóval legérthetőbb és legértelmesebb írója" - írja róla Gyergyai Albert egyik tanulmányában. És kezdjük csak olvasni akármelyik regényét: hol az az író félszázad óta, akinek egyetlen könyvében annyi szeretetre méltó bölcsességet, annyi mosolygó emberséget, annyi természetességet és annyi mély kultúrát találunk, mint a Thaisz vagy a Bonnadr Szilveszter vétke, A vörös liliom vagy a Crainquebille alkotójánál? Okosságával, derűjével, szatirikus vénájával, kritikus éleslátásával és mélységes emberszeretetével - csupa olyan tulajdonságával, melyeket nagy elődeitől, Rabelais-től és Moliére-től, Diderot-tól és Voltaire-től örökölt - azonnal elbűvöli ifjabb vagy idősebb olvasóit. Az igazi francia szellem egyik legjobb képviselője, amiről az olvasó ebből, az itt egy kötetbe gyűjtött négy regényéből is meggyőződhet. A Bonnadr Szilveszter vétké-nek hőse, a könyvek barátja, az író egyik, de nem egyetlen önarcképe, a tudós, a naiv, az önzetlen Anatole France-ot mutatja be egy elragadó történet és egy ifjúkori szerelem keretében. A Thaisz-ban a régi kultúrák nagy ismerőjével találkozunk, egy ókeresztény remete és egy alexandriai kurtizán félig profán, félig áhítatos és egyszerre ironikus és tanulságos kalandjában. A fehér kövön káprázatos dialógusai, melyek sokrétű magyarázattal öveznek két szép históriát, az író gazdag tapasztalati tudásáról, leleményes és világos gondolkodásáról tanúskodnak. S végül a Színésztörténet lélektani drámája a való és a festett világ bonyolult és nemegyszer megrendítő szövevényét jeleníti meg. A négy regény Anatole France négyféle arcára vet világot és művészetének, életszemléletének legvonzóbb, legsugárzóbb vonásait - egy nagy elme s egy páratlan szív maradandó varázsát örökíti meg. A védőborító A. France arcképe Steinlen műve.

Patrick Modiano - A ​Kis Bizsu
Thérèse, ​a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

Anatole France - Bonnard ​Szilveszter vétke / A fehér kövön
Múlt ​századi klasszikus? Ízig-vérig huszadik századi szellem? Ez is, az is. Örököse Voltaire termékeny kétkedésének és szatirikus hajlamainak is, ha szelídebb is a csúfolódásban. S örököse a nagy klasszikusok pontos, tiszta stílusának, elemző ábrázolásmódjának. S az értelem fényébe emel ő is mindent. De múltszázadiasan pallérozott embersége, már-már ódivatúan óriási műveltsége modern érzékenységgel, kiábrándultsággal párosul. Sokan magasztalták, sokan támadták. Proust Bergotte alakjában formálta meg _Az eltűnt idő nyomában_ című regényében csodált-szeretett mesterét. A _Bonnard Szilveszter vétke_ egy megindítóan tiszta érzelem története, de története a tiszta érzés támasztotta bonyodalmaknak is. Mert aki egy árva leányt meg akar menteni, kihívja maga ellen a rosszindulatot, összeütközésbe kerül a törvénnyel. _A fehér kövön_ másfajta regény. Utópia az ember lehetőségeiről, az emberiség ésszerű jövőjéről. Szép, szellemes, ma is időszerű könyv. Olyan történet, amelyet nemes gondolkodás heve világít át. A _Bonnard Szilveszter vétké_-t Rónay György, _A fehér kövön_-t Lakits Pál fordította.

André Gide - Les ​faux-monnayeurs
Qu'un ​jeune garçon apprenne qu'il n'est pas le fils de son père, qu'il décide de ne pas se présenter à ses examens et de partir au hasard de certaines rencontres : jusque-là, rien que de très commun. Mais qu'il croise la route tordue de faussaires en tout genre, d'enfants qui trafiquent de la fausse monnaie ou de tricheurs ès sentiments, et l'histoire se transforme en une folle épopée où les différents fils se mêlent et s'emmêlent pour mieux finir par démêler tous les mensonges. Singulier roman que cette croisée de destins et de personnages : il surprend et fascine, tant il ne ressemble à rien de connu tout en conservant une structure parfaitement attendue. Manière de symphonie, où Gide, qui tenait Les Faux-Monnayeurs pour l'un de ses textes les plus aboutis, orchestre les thèmes qui lui sont chers : l'adolescence et ses tourments, les troubles d'identité, mais surtout le mensonge, le faux sous toutes ses facettes, qu'il débusque avec acharnement, pour qu'enfin les masques tombent. --Karla Manuele

François Mauriac - A ​szerelem sivataga
Egy ​párizsi fiatalember késő este egyedül üldögél egy bárban. Váratlanul megpillantja azt az asszonyt, akibe tizenhét évvel azelőtt volt szerelmes, és lelki szemei előtt peregni kezd a film, amelyből kibomlik két férfi, a fiú és az apa kudarcba fulladt szerelmének története. Felbukkan a múltból a válságos, zavaros kamaszkor és az érett férfikor előítéletek bilincseibe zárt, sivár világa. Egyetlen nagy drámai jelenet Mauriacnak ez a korai regénye. Mint a klasszikus tragédiában, a cselekmény kezdettől fogva egyetlen nagy összecsapás, egyetlen csúcs felé halad. A múlt és a jelen idő rapszodikus váltogatása különös feszültséget teremt, és fokozza a regény drámaiságát. A Thérése Desqueyroux ciklusban a női lelket elemzi mesteri módon, A szerelem sivatagá-ban a semmiben sem hivő, a semmiben sem reménykedő, útját tévesztett fiatalember alakját és jellemét, gondolkodását és lelkivilágát rajzolja meg magasrendű írói művészettel Mauriac. Sűrített, belülről izzó stílusával egészen átszellemíti, a nagy emberi sorstragédiák magaslatára emeli ezt az alapjában mindennapi szerelmi históriát.

André Gide - A ​pénzhamisítók
A ​pénzhamisítók nem csupán Gide legnagyobb regénye, hanem a két világháború közti időszak egyik legmerészebb kísérlete, márpedig ez az időszak olyan nevekkel dicsekedhetett, mint Thomas Mann, Gorkij, Proust vagy James Joyce, hogy csak a regény területén maradjunk. Kísérlet inkább, mint kész regény. Klasszikus elődök nyomán Gide az úgynevezett "tiszta regény" óhajtotta megvalósítani, pontosabban magának a regénynek a genezisét ábrázolni, amelyben mese, cselekmény, határozott jellemek és kerek szerkezetek helyett a titoknak, a meglepetésnek, a mozgalmasságnak, a meglepetésnek, a mozgalmasságnak, a "kapcsolatnak" kell lekötnie az olvasót. "Hőse" a regényíró, aki előttünk gyűjti anyagát, előttünk terveli műve formáját anyagát, előttünk terveli műve formáját, előttünk kísérletezik az emberekkel és az eseményekkel. Különösen a fiatalok lélektana érdekli, s legalább egy fél tucat meghökkentő gyermekkarcot, kamaszkori lázadót s nagyra törő ifjút mutat be. Velük szemben a szülők, a felnőttek főképpen a képmutatás százféle változatát képviselik. Egyének és családok, nyárspolgárok és bohémek, hipokriták és szélhámosok, kalandorok és széplelkek, hóhérok és áldozatok végtelen sorban vonulnak fel a húszas évek Párizsának mesterkélt és mérgezett légkörében. Létrehozta-e Gide a "tiszta regényt?" Ennek problémáira, a "tiszta regény" szerkesztési nehézségeire, mesterségbeli kérdésekre elmés, hol gyötrődő gondolatokra vet fényt A pénzhamisítók naplója, mely most jelenik meg először magyarul. Arra a kérdésre pedig, hogy sikerült-e Gide kísérlete, az olvasó válaszol, aki érdeklődéssel olvassa majd a mindenképpen izgalmas és tanulságos, a mindenképpen fordulatos és ellentmondásra, vitára késztető regényt.

J. M. G. Le Clézio - Aranyhalacska
Van ​egy afrikai mondás: "Ó, halacska, aranyhalacska, vigyázz nagyon magadra! Mert e világban annyi hurkot s hálót vetnek ki rád." Ez a mottója a világhírű, nálunk is jól ismert francia író regényének, s hősnője, Laila sorsának. Laila neve azt jelenti: Éjszaka. Nomen est omen. Laila élete sokáig az éjjel, a sötétség jegyében zajlik. Attól a naptól fogva, hogy hatéves korában Marokkóban elrabolják és eladják egy öreg zsidó asszonynak, Lalla Aszmának, aki egyszerre úrnője és nagyanyja lesz a kislánynak. Amikor Lalla Aszma meghal, kitárul a mellahi ház kapuja, és a tizenhárom éves Laila kilép a nagyvilágba, hogy hosszú-hosszú útra induljon térben és időben. Vándorútja főbb állomásai: Madame Dzsamíla, az angyalcsináló és a hat "hercegnő", valójában prostituált fonduk-béli háza, egy városszéli nyomortelep, majd illegális bevándorlóként az "álmok városa", a valóságban szürke, könyörtelen Párizs egy nyomorúságos hónapos szobája, aztán egy leszbikus orvosnő elegáns villája, egy föld alatti, napfény nélküli garázslakás, a nizzai cigánytábor, végül a nagy lehetőségek hazája, Amerika. Lailának több kontinenst sok várost kell megjárnia, számtalan megpróbáltatást kiállnia, akadályt legyőznie, hogy végül el- és visszajusson önmagáig, hogy kiderítse, ki ő és honnan jött. Le Clézio a mágikus realizmus eszközeivel ábrázolja ezt a XX. század végi, egyszerre modern és romantikus történetet, ahol álom és valóság keveredik egymással, ahol jó és rossz emberek, jóságos és gonosz szellemek küzdenek a hősnő testéért és lelkéért, ahol mindennek színe, szaga, hangja, tapintható formája van, ahol minden csupa fény, mozgás, zene. Ám le Clézio regénye mese- és álomszerűsége dacára is keserű, könyörtelen látlelet a századvég társadalmáról, hol kifinomultan, hol brutálisan romlott világunkról, a modern "érzelmek iskolájáról", amelyet a létbe kivetett hősnőnek akarva-akaratlan ki kell járnia, hogy önmagát megtalálva megtalálhasson másokat is.

J. M. G. Le Clézio - Désert
La ​toute jeune Lalla a pour ancêtres les « hommes bleus », guerriers du désert saharien. Elle vit dans une bidonville, mais ne peut les oublier. La puissance de la nature et des légendes, son amour pour le Hartani, un jeune berger muet, une évasion manquée vers « leur » désert, l'exil à Marseille, tout cela ne peut que durcir son âme lumineuse. Lalla a beau travailler dans un hôtel de passe, être enceinte, devenir une cover-girl célèbre, rien n'éteint sa foi religieuse et sa passion du désert.

André Gide - A ​nők iskolája
A ​legnagyobb francia regényírók egyike egy házasság történetét meséli el A nők iskolájá-ban a megismerkedés pillanatától kezdve, a jegyesség boldog hónapjain majd a fokozatos kiábrándulás évein át az asszony haláláig. Gide műve két szempontból is kiemelkedik a modern házasság-regények sorából. Egyrészt az írót, a hagyományos vonalvezetéssel ellentétben nem a szerelem kikristályosodása érdekli, hanem az a folyamat, mely a világot rózsaszínben látó szenvedélytől a teljes kiábrándulásig vezet. Másrészt a regény formabontó elbeszélésmódjával igazi csemegét kínál a szokatlanra áhítozó olvasónak.

Patrick Modiano - Augusztusi ​vasárnapok
Miért ​szöktünk el Sylviával a Marne partjáról, hogy azután Nizzában rejtőzködjünk? Sylvia valóban Villecourt felesége volt? És vajon honnan való a Dél Keresztje gyémánt, amit Sylvia viselt? Mi volt a valódi oka a népszerű színész, Aimos halálának, akit állítólag egy eltévedt golyó ölt meg Párizs felszabadításakor? Miért érdeklődött annyira a lepusztult villá¬ban lakó, diplomáciai autón járó furcsa amerikai pár irántunk meg a Dél Keresztje iránt? A tönkrement Villecourt miért vetődött el Nizzába? Az egymásba bonyolódó talányok sora varázslatos szerelmes regénnyé kerekedik, és sokáig bűvöletében tartja az olvasót. Patrick Modiano 1945-ben született. 1972-ben elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját, 1978-ban Goncourt-díjat kapott.

Patrick Modiano - Une ​jeunesse
« ​Dans un Paris où ils sont livrés à eux-mêmes, deux très jeunes gens, Odile et Louis, font l'« apprentissage de la ville » et d'une vie de hasards, d'expédients et d'aventures. Ils ont pour eux leur innocence et croisent sur leur route des individus singuliers, émouvants mais quelquefois peu recommandables qui les entraînent dans des chemins de traverse. Mais, en définitive, aussi trouble et aussi chaotique que soit un début dans la vie, il se métamorphose, avec le temps, en un beau souvenir de jeunesse, que les deux héros de ce livre sont désormais seuls à partager. »

Patrick Modiano - Dora ​Bruder
Patrick ​Modiano a francia nouveau roman és az egzisztencialista regény egyik nagy hatású képviselője. Ezek a stíluselemek klasszicizálódtak ebben a különös, 1997-ben írott, franciául több kiadást is megért és hazájában kultuszregénynek számító művében. Az elbeszélő ráakad egy 1941-ben megjelent újsághirdetésre: a szülők 15 éves eltűnt lányukat keresik. Az író a hirdetés nyomán kutatásba kezd. A regény szívszorító tényfeltárás, nyomozás az 1940-es évek Párizsában. A francia kollaboráció időszaka ez, a zsidóüldözés kezdete. Aki csak tud, rejtőzik, menekül. A hír azért különös, mert a kislány kétszer is megszökött egy katolikus internátus oltalmazó falai közül. Miért szökött meg Dora Bruder az iskolából, a szülői házból, és hol tartózkodott mintegy három hónapon át a náciktól megszállt Párizsban? Bár a titok titok marad, a regény végén előttünk áll Dora Bruder és szülei életútja egészen Auschwitzig. És előttünk áll a szerző önarcképe is: a lelkiismeret, a hűség és az emlékezés írójáé, aki a múlt nyomainak kutatásával, nevek, időpontok, helyszínek, útvonalak, apró tények dokumentálásával megszállottan küzd a múlt vétkeivel kollaboráló feledés ellen.

Patrick Modiano - Sötét ​Boltok utcája
1945-ben ​született francia író Goncourt-díjas regénye. Fiatal íróé. 1978-ban jelent meg, egyetlen év alatt számos nyelvre fordították le, dícsérő méltatása angol, német, szovjet lapokban egyaránt olvasható. Mert olyan kalandregény-izgalmas? Mert narrátor hőse a saját emlékezetvesztését mondja el? Meg azt, hogy milyen nyomozások útján és árán tudta meg újra, hogy kicsoda is, vagy legalább kicsoda lehet, mi a neve, kihez volt köze, mikor és mennyi, és ki volt az a lány, akivel 1943-ban a megszállt Franciaországból Svájcba akart menekülni, de csaló embercsempészek karmai közé került, s nem látta többé a lányt, nem lelte többé saját magát sem? Kalandregény - már-már detektívregény és dokumentumaktaszerű - izgalmassága miatt is értékes regény ez. De azért is, mert fiatal írója, aki a második világháború után született, egy háborús lidércnyomás példáján a lidércnyomások embertelenségét általánosítja, közben pedig azon tűnődik - tárgyától, regénye cselekményétől függetlenül -, hogy vajon van-e az embernek múltja, vagy nincsen, ne legyen, jövője legyen-e, vagy nem lehet jövője múlt nélkül. Izgalmas azonban ez a regény azért is, mert újabb példája annak a világirodalmilag győztes stílusnak és szerkesztésnek, amely minden ékítményről lemondva, szinte csak "dokumentálva", a cselekményesség bevált patentjeit elutasítva teremt újféle feszültséget, képes szépirodalommá avatni utcaneveket, telefonkönyvet, személyi kartotéklapok szövegeit.

François Mauriac - Viperafészek
A ​szerző talán leghíresebb műve, a Viperafészek is az egymást rosszul szeretők regénye, amelyben Mauriac a látszólag rendezett életű nagypolgári "mintacsaládokban" romboló hazug, álszent erkölcsök hatását írja le, a bűnt és a belőle következő bűntudatot állítva a középpontba. A regény főhőse a család feje, az apa, aki azért lett gonosz, mert sohasem szerették, és arra büszke, hogy mindenkivel meg tudja gyűlöltetni magát. És mégis... Lassanként kiderül, hogy az apa nem olyan megátalkodottan bűnös, mint amilyennek látszik, és a családja nem olyan ártatlan, mint amilyennek hisz és láttatja magát. Az apa is vágyott arra, hogy szeressen és szerethessék, de azon az éjszakán amikor megtudta, hogy felesége nem szerelemből ment hozzá, ezt az érzést kivetette szívéből. Legalábbis ő azt hitte. Ám élete alkonyán részvét ébred benne szerencsétlen unokája iránt és újjáéled benne a szeretet, amely megváltoztatja egész életét és énjét.

J. M. G. Le Clézio - A ​láz
J. ​M. G. Le Clézio kötetének visszatérő motívuma a lázas állapot, melyet egy közönséges fogfájás, meghűlés vagy napszúrás is kiválthat. A lázas ember azonban mégsem teljesen önmaga; hallucinál, ébren álmodik, múltja megelevenedik, vagy éppen képzelgései rabjaként egy másik ember életét kezdi élni. Roch napszúrás hatására kezd el hallucinálni. Izzadságtól csatakos ágyán fekve azt képzeli, hogy szeretkezik, és delíriumában lassan átváltozik azzá a nővé, akit a karjában tart… „Ez a könyv kis őrületeinkről szól. Mindennap elveszítjük a fejünket. Dühbe jövünk. Ujjongunk. Részegek vagyunk. Ez általában nem tart soká, de épp elég. Valóságos vulkánok vagyunk. Szüntelenül kitöréssel fenyegetünk” – írja a kötetről a szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le Clézio „az érzéki eksztázis szerzője”, aki hazájában valóságos ikon, és akinek helyenként kísérletező és vad, máshol finom szövetű és árnyalt regényei szerte a világban nagy népszerűségnek örvendnek.