A huszár nemcsak egy magyar szó, hanem magyar fogalom, amely mindenki számára ugyanazt jelenti itthon és a nagyvilágban mindenütt.
A huszár szót a magyarsággal valaha érintkezett szinte minden más mai nép nyelve átvette. Hogy miért? Mert a huszárság egy magyar jelenség, amely ugyanazt a képet idézi elő minden más anyanyelvű népben is. A magyar huszár a világtörténelem egyik legismertebb lovas katonája. Születése a messzi XV. századba nyúlik, amikor a török hódítás fenyegető árnyéka vetült Európára, s elsőként a magyar huszárok kardjai állították meg a Nyugat határán. A huszárság az örökösödési, majd a napóleoni háborúban érte el dicsősége zenitjét, fölényes hadművészete, szelleme beragyogta egész Európát, sőt a tengereken túl is vettek róla példát. De a huszárok ugyanígy nagy szabadságharcaink kiemelkedő hősei is voltak, ám a két világháború után, azokat végigharcolva, a haditechnika fejlődése, a tömegpusztító fegyverek megjelenése következtében küldetésük véget ért.
A huszár évszázadok óta a magyar katona fogalmát testesítette meg, ő a legvitézebb s nem utolsósorban a legnyalkább katona a világon a magyarság szemében. A huszár nekünk, magyaroknak az a nemzeti jelkép, akiben az ősi magyar lovasharcosnak a tűzfegyverek korában való újjászületését látjuk.
Kapcsolódó könyvek
Gerő András - Ferenc József és a magyarok
A könyv egy viszonyról szól. Arról a kapcsolatról, amely a magyar történelemben ténylegesen a leghosszabb ideig uralkodó ember, Ferenc József és a magyarok között létezett.
Minden ilyen hosszú ideig tartó viszony változik. Az uralkodás előtti bimbódzó szimpátia idegenséggé változott, majd egyrészt leigázási szándék, másrészt gyűlölet lett belőle. Előbb-utóbb mindkét fél belátta, hogy ahogy ő képzeli a kapcsolatot, az úgy nem működik. Kölcsönös engedmények árán törvényesítették a viszonyt. Ekkor se jött létre a szerelem, de egy olyan házasságot láthattunk, ahol mindkét fél tudta, hogy hol a másik tűréshatára, s milyen szabályokat kell betartani ahhoz, hogy a kapcsolat kiszámíthatóan működjék. Ahogy teltek-múltak az évek egyre inkább megszokták egymást a felek, s válásra valójában komolyan már senki se gondolt.
Aczél Endre - Acélsodrony - A hatvanas évek
Az Acélsodrony a politika, a szellem, a kultúra, a művészet és a sport közelmúltjának évtizedeibe kalauzolja az olvasót. Ez a kötet a hatvanas évekbe. Az akkori történések – általában jelentős dolgok, teljesítmények – felidézése nosztalgikus élményeket ébreszthet azokban, akik már felnőtt fejjel élték át a kérdéses időket, ugyanakkor ismeretforrás mindazoknak, akik semmit vagy csak nagyon keveset tudnak az apáik által megéltekről. A nemtudás nagy baj, a múlttal szembeni közöny még nagyobb. Tapasztalatom szerint azoknak, akik ma kerülnek ki az iskolapadokból, a „kádárinak” mondott évtizedekről, a Magyarországon és a hazánkat körülvevő világban akkoriban lezajlott eseményekről még csak sejtelmük sincs. Holott a „konszolidált Kádár-korszak” kezdete és a kubai rakétaválságot követő enyhülés, de azt is mondhatnám, Csontváry újrafelfedezése, Marilyn Monroe öngyilkossága vagy a francia filmes újhullám megszületése óta közel fél évszázad telt el már. Ez a kötet, a 60-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja, megpróbálja pótolni azt a megbocsáthatatlan mulasztást, amit a közoktatás a rendszerváltozás óta folyamatosan elkövet. Mesél, magyaráz és – remélem – szórakoztat is. Olykor felemel, olykor elborzaszt. Ebben a könyvben minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Vagy tudni kell. Vagy tudni kellene. A benne vázolt kép panoramikus. Előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal – a szellem világának nagyjaival –, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként.
Aczél Endre - Acélsodrony - A hetvenes évek
Az Acélsodrony második kötetében nemcsak a kezdő évszámok változnak 6-osról 7-esre, de minden közelebb van már hozzánk. Azt is mondhatnám, „átnyúló” érvénnyel. Erről a korról a mai középnemzedéknek már eleven emlékei vannak. Szerzőként a hetvenes évek krónikájának megírásakor több bizsergést éreztem, mint az előző kötetnél. Innen valamiképp minden „szólongat”, ahogyan, felteszem, generációm más tagjait is. Ezzel a gondolattal ajánlom az Acélsodrony – a 70-es évek című könyvemet azoknak, akik túljutottak már a hatvanas éveken, és most nem csupán a folytatásra, de testközelibb élményekre is vágynak. Ajánlom továbbá azoknak, akikben a hetvenes évek történéseit olvasva felébred a kíváncsiság: mi volt előtte? Egyszóval ez a kötet kicsit kedvcsináló is – múlthoz, jövőhöz.
Vécsey Aurél - Tévhitek a magyar történelemben
A magyar történelmi legendák és az a hozzá kapcsolódó tévhitek kézen fogva járnak: mind a kettő szájról szájra terjed. A történelmet kevesen ismerik igazán – még a nagyra becsült történészeink sem –, a furcsaságokat, a bizarr dolgokat ellenben mindenki ismeri és terjeszti, pláne, ha nemzetünk érdekét szolgálja.
Sajnálatos módon azonban ki kell mondjuk: az igazság valahogy sohasem olyan kapós, mint a mendemonda, anekdota, mítosz, legenda, vagy nevezzük bárminek.
A világtörténelemben léteznek ugyan nagyon otromba történelemhamisítások, célzatos rágalmak, ám ezek – mivel a magyar lélek nem tűr szemetet magában – nálunk alig váltak közkinccsé, nem kerültek be történelmi mendemondáink sorába.
A legendák során – csakúgy, mint a pletykálkodáskor – az emberek szeretik a nagyot hatalmasabbá, a szörnyűt szörnyűbbé tenni, mert nemzeti hiúságunkban erősen vágyakozunk a dicső múltra. Minden nemzetnek szüksége van történelmi önigazolásra, olyan eseményekre, vagy akár tévhitekre is, melyek mélyére tekintve megláthatjuk a felemelő, önigazoló erkölcsi értékeket is.
Bármilyen furcsa is, sokszor csak ezek a nemes tettek és önfeláldozások, bár mint később kiderült, legendák tartották életben a magyar nemzetet.
Laczkó Géza - Rákóczi
A magyar történelem kimagasló alakja, a kuruc szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem és író - II. Rákóczi Ferenc - születésének 300. évfordulóján jelenik meg újra ez a mindenképpen impozáns vállalkozás: Laczkó Géza történelmi regénye.
Tárgyát tekintve, a maga nemében páratlan alkotás: máig a legjobb Rákóczi-regényünk. Az író utolsó műve, melynek megírásához hosszú ideig készült, s szinte a tudós alaposságával, történész-gonddal, gazdag életismerettel, nem utolsósorban művészi leleményességgel fogott hozzá. Nem előzmények nélkül született: már 1918-ban kiadott Zrínyi-regényét (Német maszlag, török áfium) a modern magyar történelmi regény megteremtésére tett szerencsés kísérletnek tekintette Babits Mihály. A Rákóczi-regény ugyancsak szokatlan eljárásával, elmélyült lélekrajzával hat ránk, s a körültekintően mély és átfogó analízis szolgálatába tudta állítani az író barokkosan érzékletes-dús, archaizáló nyelvezetét is. Halála (1953 végén) meghiúsította a befejezést, mégis teljesnek érezzük, hisz a második kötettel voltaképp véget ér a szuverén egyéniség és nagy nemzeti hős történelmi küldetése.
Már a regény széles alapozása megnyerő és meggyőző, s a továbbiakban jól láthatók a feszültségi pontjai is. Nemcsak a hazai függetlenségi mozgalmak, ellentétesi társadalmi törekvések legfőbb dokumentumaira épül, de megvilágítja a korabeli Európa politikai mozgását, légkörét, eszmei arculatát, sőt divatját, pletyka-hadjáratait is. A sokrétű, eleven valóságot keresi a nemegyszer váratlan, sorsfordító tények vagy ravasz számítások mögött. Elsősorban persze Rákóczi útját követi - gyermekkorától vezéri föllépéséig, jezsuita iskoláztatásától diplomáciai gyakorlatáig, az udvari élet allűrjeitől az önfegyelmező pillanatokig, a szerelmi kalandtól az "egyetlen" hazafiúi feladatig. S azok után, hogy "elfogadja a meghívást". Esze Tamás "talpasainak" élére áll, választásához tragikus helyzetekben sem lesz hűtlen.
Fábri Anna - Magánélet Széchenyi István korában
A sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.
Takáts Sándor - Régi magyar nagyasszonyok
Takáts Sándor tanulságos és egyúttal szórakoztató írásaiban megsárgult levelek, elfeledett dokumentumok alapján rajzolja meg egy-egy nagyasszonyunk portréját, szívesen idézve föl udvartartásukat, házuk életét. Kanizsai Dorottya, Bánffy Kata, Fánczy Borbála, Wesselényi Anna leveleiből a 16-17. század szokásairól - a kertészkedéstől a befőzésig, nemeslányok nevelésétől a fényes esküvőkig, a szorgos otthoni munkálkodástól a királyi udvarban tett látogatásokig - sok mindent megtudtunk, de ezek az írások tudósítanak arról is, milyen hányatott volt a sorsa Zrínyi Ilonának vagy Koháry Juditnak, hogyan éltek Zrínyi Miklós lányai, Margit, Dorica és Kata.
Szűcs Sándor - Régi magyar vízivilág
"A Sárréten, Biharnagybajomban születtem 1903. október 23-án egy faluszéli, nagy portán álló, fehér falú, nádfedeles házban. Soha nem is vágytam elköltözni onnét.
A Sárrét ma már csak kis foltokban létezik, de valaha 150 ezer kh-nyi területen mint náderdő, süppedő láp és mocsárvilág létezett. A pákászok vízivilága már a múlté, a vadvizeket lecsapolták, a nádasok helyét mindenütt művelik.
A sárréti emberek mostoha életét, az akkori világot feledtetik a mai viszonyok, de az itt élteknek emléke tovább él írásaimban, hiszen gyermekkoromtól kezdve szorgalmasan gyűjtöttem a vidék öregjeinek emlékezetében élő szájhagyományokat. Ezek az öregek fiatalabb éveikben még részesei voltak azoknak a sok ősiséget őrző életformáknak, melyek a Sárrét elzárt mocsárvilágában s a szabályozatlan Berettyó és Körösök kiöntései között fennmaradtak.
Sokat böngésztem a régi, öreg épületek padlásain; előbb csak puszta érdeklődésből, később egyre tudatosabban gyűjtöttem a múlt néma tanúit: lommá lett, elfeledett nevű tárgyakat, eszközöket, szerszámokat. Elindultam arra a hosszú gyűjtőútra, amelynek jószerint még ma sem értem a végére.
Mint a Néprajzi Társaság egyik legrégibb tagja, tudományos igénnyel foglalkoztam a Sárrét etnográfiájával, s mint az eddig megjelent nyolc könyvem példázza: emlékekben rendkívül gazdag e táj.
A debreceni egyetem bölcsészeti karán végeztem tanulmányaimat, majd az egyetem Földrajzi Intézetében dolgoztam négy évig, de életemnek java részét szabad pályán töltöttem. 1952-ben a karcagi Nagykun Múzeum igazgatója lettem, s ez volt munkálkodásom színhelye nyugdíjba vonulásomig.
Nyugdíjban vagyok, de nem nyugalomban. Sok még a megíratlan bennem, s a napok nagyon szaladnak. Örömömre szolgálna, ha mostani könyvem is hozzájárulna a múltidézéshez."
Radvánszky Béla - Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században I-III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Aczél Endre - Acélsodrony - Az ötvenes évek
Az ötvenes évekről ma a legtöbb ember csak néhány gyászos és tragikus dologra asszociál: a terrorra, padláslesöprésre és 1956-ra annak is inkább a leverésére. Pedig az ötvenes években is létezett a vasfüggönyön túli világ, ahol izgalmas dolgok történtek: Európa kilábalt a háborús depresszióból, megkezdődött a német gazdasági csoda és alakot öltött az, amit ma Európai Unióként ismerünk. Ázsiában háborúk dúltak, Amerikában kommunista kémeket és szovjetbarát értelmiségieket üldöztek. A világ félt az atomháborútól, de közben szólt a zene, méghozzá új hangokon és új hangszereken. Világsikerű könyveket írtak, és remek filmeket készítettek sőt effélék a vasfüggönyön innen is történtek. A magyar labdarúgó-válogatott majdnem világbajnok lett, de aztán mégse. Sztálin meghalt, elkezdődött az olvadás és nem lehetett tudni, vajon a szovjet glóbusz egész jégsapkájára kiterjed-e, vagy csak a perifériákon hasad le néhány jéghegy.
Aczél Endre könyve minderről egyszerre szól: mindenről, amit tudni érdemes az ötvenes évek világáról vasfüggönyön innen és túl.
Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten
Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
"A szereplők olyan elevenek, szinte lelépnek a lapokról. Elég néhány szó, és megtörténik a csoda: máris a múlt század fordulójának lüktető világvárosában találod magad, különös, borzongató kalandok kellős közepén. Szívből ajánlom egyhangú hétköznapokra és pihentető hétvégékre!"
- Katona Ildikó, hivatásos könyvrajongó
Ismeretlen szerző - Rákóczi album
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
R. Várkonyi Ágnes - Europica varietas - Hungarica varietas
Mit tanult Erasmustól V. Károly császár és Szapolyai János király?
Miért Toledóban írták alá a váradi béke egyik példányát?
Mi volt Pázmány Erdély-élménye Rómában, és miféle együttműködés lehetett Bethlen Gábor, a nagy fejedelem és az esztergomi érsek között?
Mikor idézte Zrínyi Miklós V. Károlyt, és miért figyelmeztették a magyar világi és egyházi főméltóság-viselők a magyar királyt és a Habsburg-császárt nagy előde példájára?
Merre mehet tovább a kutató, ha az 1666-ra datált Szövetséglevélben a Zrínyi név mellett a kivakart papírra írt "Péter" mögül az ultraviola lámpa fényénél "Miklós" tűnik elő?
Milyen következményekkel számolt Comenius, megtudván, hogy a vesztfáliai békéből kihagyták Csehországot?
Mennyit tévedtek a béke megszerkesztői könnyelműen megfeledkezve arról, hogy ha majd a Balkánra szorítják vissza az oszmán birodalom nyugati határát, mi lesz Közép-Európával?
Hogyan jött létre a béke pillanata a keresztény országok között, hogy másfél évszázados készülődés után Európa minden nemzete hullatta vérét Budavár visszafoglalásáért?
Hogyan értelmezte az európai hatalmi egyensúly elvét Marlborough herceg és hogyan II. Rákóczi Ferenc fejedelem?
Miért mondta Lord George Stepney, Anglia bécsi követe: annyi, mintha "fejszét fognának a fa gyökerére", hogyha az Erdélyi Fejedelemség elveszti állami önállóságával a vallásszabadságot?
Miben vélte felismerni Bél Mátyás a Kárpát-medence jövőjének, az egymással keverten élő közép-európai nemzetek békéjének garanciáját?
És még jó néhány hasonlóan nehéz vagy talán kényes kérdésre vázol fel válaszokat a szerző, többnyire hazai és külföldi levéltárakból újonnan feltárt források alapján.
R. Várkonyi Ágnes, az ELTE Közpkori és Kora-Újkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi tanára több mint két évszázados folyamat kritikus csomópontjait világítja meg. Tanulmányait összefogja a közös történelem, az, amely a 16. század elejétől a 18. század első harmadáig újra meg újra egymásra rajzolta Európát és Magyarországot. A képek együttese izgalmas tabló: az önazonosságát kereső Európa, és a túlélés, a megújulás esélyeiért küzdő Magyarország kölcsönösen egymásrautaltságának története.
Veresegyháziné Kovács Jolán - Híres magyarok utolsó napjai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Zalai Károly - A magyar gyógyszerészet nagyjai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Krekó Péter - Juhász Attila - A mai magyar szélsőjobb
A könyv a mai magyar szélsőjobboldal megszületésének, megszerveződésének tudományos igényű feldolgozása. A politológus szerzők a szélsőjobboldal, s e könyv kiemelt tárgyát képező Jobbik szociológiai, politikai, és nemzetközi hátterét elemzik
Gyáni Gábor - Hétköznapi élet Horthy Miklós korában
A Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes képet adva ezen időszak munka- és életkörülményiről, lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról, bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikáltan fotók gazdagítják.
Sipos Balázs - Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban
A könyv bemutatja, hogy 1919 és 1944 között Magyarországon mit gondoltak a politikusok, az újságírók a közvéleményről és propagandáról - és hogy a Horthy-korszak médiafogyasztóját mennyire befolyásolta a sajtó.
Somogyi Éva - Kormányzati rendszer a dualista Habsburg Monarchiában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Nyelvfilozófia Locke-tól Kierkegaard-ig
A filozófiatörténet-írásban gyakran találkozunk azzal a megállapítással, hogy a 20. század eszmetörténet az ún. "nyelvi fordulat" jellemzi, mégpedig a filozófia szűken vett határain túl is. Ha azonban időben visszamegyünk a filozófiatörténetben, akkor jóval korábban - így például a 17-18. században - is azt tapasztalhatjuk, hogy a nyelvelméleti témák erőteljesen uralják a filozófiai, de a tudományos diskurzust is. Sőt: valójában nem egyszerűen tematikus hangsúlyról van szó, hanem sokszor olyan szemléletmódról, a problémák kezeléséről is, amely - ügyelve természetesen a különbségekre is, de mégis erőltetettség nélkül - párhuzamba állítható azzal, amit a 20. században nyelvkritikai gondolatnak szoktunk nevezni. Ennélfogva nem tartható jogosulatlannak e korábbi időszakról szólva sem a filozófia "nyelvi fordulatáról" beszélnünk (már amennyiben ennyi fordulatnál még értelmes a "fordulat" szó használata). Kötetünkben a 17-18. századi nyelvfilozófiai problémákat taglaló írásokhoz kitekintésként több olyan tanulmány is csatlakozik, amely a 19. század első felének néhány gondolkodójával foglalkozik.