További értékelések

Alapvetően ​a gyerekeknek biztos tetszene, mert a kisfiam, amikor nálam meglátta, más ismerős könyvként tekintett a könyvre. Azt mondta, hogy ő ezt már ismeri, mert a tanítónéni felolvasta nekik az osztályban. Viszont azt nem mondta, hogy tetszett-e neki.
Én sem tudtam eldönteni. Az ötlet, ahogyan a kissrác felfedezte, hogy egy-egy tantárgy hogyan kap szerepet, sőt továbbmegyek, hogy van jelen az életünkben és mindennapjainkban, az tetszett. (“…észrevétlenül beköltözött az életünkbe.”)
Mindenesetre arra nagyon jó, hogy a sulitól tartó “kiselsősök” kapjanak egy képet arról, hogyan is és mi is történik általában a suliban. Hátha nem zúdul annyi izgalom rájuk, és barátságosabbá teszi számukra a komor iskola falai mögött rejlő titkot.
Aranyos volt az iskolatáskáját féltő gonddal szerető és dédelgető kisfiú.

DE! Teljesen kiakadtam ezen a mondaton: 8. oldal: “Először a füzeteket vettük meg anyával (…) Szépen bekötöttük őket fiús csomagolópapírba, és húztunk rájuk egy nejlonhuzatot is. Ez a huzat olyan, mint az esőkabát: megvédi a füzetet a köpködéstől, a kiborult teától, a feldőlt festőtálkától.” – Mivan? Köpködéstől??? Ezt már aztán mégsem…
Ugyanígy kiakadtam a béna ruhák témáján a 28. oldalon: …“egy fiú akkor is megmondja a barátjának, hogy béna a ruhája, ha tudja, hogy az sírni fog.”
ÉS – 10. oldal: … “már csak a tornafelszerelés maradt. Ezt is megvettük.” És a szöveg alatt egy pár Convers tornacsuka illusztrációként. (Jó lenne…)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Elkezdtem ​felolvasni a kötetet, erre a kislányom közbeszólt, hogy hiszen [[http://moly.hu/konyvek/finy-petra-iskolasok-kezikonyve| ez]] megvan nekünk ! A szöveg és sokszor a rajzok is szinte szóról szóra, képről képre azonosak a két könyvben, ami több, mint bosszantó. Részletesebben ld. @ppeva értékelését: http://moly.hu/ertekelesek/1774502

Értem ​én a jószándékot, meg jól is fogott hozzá a dologhoz, de menet közben valahogy félresiklott a szerző… Vagy még nem látott jól nevelt gyereket, aki iskolába menésig megtanulja, hogy hogyan eszünk kulturáltan az asztalnál és miként viselkedünk egymással úgy egyébként… Hááát.. az ötlet jó, de a kivitelezés nem sikerült…pedig még a rajzok és a fogalmazás is teljesen rendben volt… kár érte..

Az ​a baj, hogy pont olyan, mint a lányoknak készült verzió. Még a hibáit is megőrizte. Az biztos, hogy egy gyereknek nem kell ennyire szájbarágni, mi az iskola, azt pedig kifejezetten utálom, amikor sztereotipizálják a fiúkat és a lányokat. Maga az elgondolás jó, a rajzok pedig nagyon aranyosak, csak a tartalom lett problémás számomra.

Nagyon ​kedves könyv ez, mind a szöveg, mind a képek. :) A legjobban talán az tetszett, hogy hogyan lettek a tantárgyak az élet szerves részei – nem tudom, mennyre látják ezt a gyerekek maguktól mostanában, azaz ha jól meggondolom, azt se tudom, én magam mikor kezdtem ezt valamelyest fölismerni annak idején.
Technikailag kicsit furcsállottam, hogy mindjárt a szennycímlap hátoldalán, 2. oldallal indul, de hát ezek mostanában egyre inkább gazdaság(osság)i megfontolások alapján dőlnek el, tudom én.

Kicsit ​dezsavű (dejá vu) érzésem támadt, ahogy elkezdtem olvasni. Igen, imádtam a kislányoknak szólót, de most azért kicsit mást, másabbat vártam. Azért továbbra is nagyon kedvencem Panka rajzait :)

Ha ​a “fiúk verekszenek, lányok hisztiznek” részt nem nézem, akkor ez egy nagyon aranyos könyv, simán adnék rá 5 csillagot. A rajzok is szuperek, Pásztohy Panka nagyon tud. A gyerekemet lekötötte, tetszett neki. Ez oké is, de ez a sztereotip rész (http://moly.hu/karcok/649223) könyörgöm minek kellett bele?

Aranyos, ​de egy komoly baja van, az hogy azonkívül, hogy fiú meséli el az élményeit, ugyanaz. Az egész koppintásnak tűnik, maximum a lány szót fiú cserélte, legalább a példáknál lehetett volna kreatívabb. Persze annak, aki először ezt olvassa, és éppen fiú, valószínű ugyanúgy tetszik, de párban nem érdemes őket olvasni, mert majdnem szóról szóra ugyanaz.

Ha ​nem ismerném a szomorú valóságot, biztos 5 csillagos lenne… Mert olvasmányos, humoros, érti a korosztály nyelvét, a rajzokról nem is beszélve. De sajnos ismerem…Első osztályba indulás előtt, a tanítók javaslatára olvastam fel. Elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam el előtte. Menet közben pedig nem lehet kiszállni. De legalább jókat beszélgettünk arról, hogy mi a fikció és a valóság közt a különbség. Így is magasabbra került a léc, ami az izgatott várakozás miatt amúgy sem volt alacsony, és a mostani iskolarendszer ezt képtelen megugrani. De ez már tényleg nem a könyv hibája!
Ha íródna egy hasonló hangvételű, jó humorral átszőtt, mégis realisztikus könyv, biztos vevő lennék rá!