“A kacérságnak az igen és a nem ingatag játékát kell éreztetnie címzettjével, az elutasítást, ami az odaadás kerülőútja lehet, s az odaadást, amely mögött mint háttér és lehetőség, a visszavonás fenyegetése rejlik. Bármely végérvényes döntés véget vet a kacérságnak. A férfi pedig belemegy ebbe a játékba, s nem csak azért, mert nincs más választása, lévén vágya a nő kegyéhez láncolva. Gyakran mintha külön vonzaná és élvezetet okozna számára ez a megengedő – eltaszító bánásmód.”
Kapcsolódó könyvek
Barbara Pease - Allan Pease - Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?
Miért menekül a férfi a szerelem elől? Miért rágódik a nő vacak kis problémákon? Miért ódzkodik a férfi a tartós kapcsolattól? Miért nem tér a nő soha a lényegre? Miért érzi a férfi, hogy minden nő az ő fülét rágja? Miért kíváncsi a nő minden apró részletre? Mit eszik a férfi a tűsarkúban tipegő nőn? Mit eszik a nő a feszes fenekű férfin? Miért vannak a férfinak olyan undorító szokásai? Miért beszél annyit a nőt? Miért szereti a férfi a disznó vicceket? Mire gerjed a nő? Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?
Az elsöprő sikerű Testbeszéd írója és társszerzője - egyben felesége - három évtizede keresik a választ, vajon miért van az, hogy a nemek közti szakadék, félreértés, konfliktus a 21. században ugyanúgy hozzátartozik az emberi élethez, mint Ádám és Éva ősviszálya idején. Tapasztalataik, kutatásaik, felméréseik, józan eszük és humoruk segítségével igyekeznek válaszolni az örök kérdésre: Miért is van annyi bajunk egymással?
Ön nem kíváncsi rá?
Friedrich Nietzsche - Ecce homo
Friedrich Nietzsche (1844-1900) filozófus, költő, esszéista, klasszika filológus, a német kultúra óriása szakít a német - és egyáltalán - a filozófia hagyományaival. A modernség előfutáraként lázadó lángelméjével lerombol minden korábbi értéket, és Zarathustra költői látomásában egy új, eszményi embertípus eljövetelét hirdeti. Halála óta mindmáig világszerte talányt és kihívást jelent minden jelentős gondolkodónak, filozófusnak, teológusnak és művésznek egyaránt. Alakját s életművét mítosz lengi körül. Nevével éltek és visszaéltek politikai irányzatok és politikai demagógok.
Vajon miként látja önmagát a "minden érték átértékelője"? Negyvennégy évesen megírja az Ecce homo című önéletrajzi esszét, életének és munkásságának páratlan értékű, végső számadását. Ebben a kis írásban elsősorban önmagát vizsgálja és értékeli: az embert és a gondolkodót, méltatja életművének minden fontos állomását és darabját, tükröt tart nem csupán önmaga, hanem az egész emberiség elé: ecce homo - íme, az ember, az emberré vált istenség, a Megfeszítettel dacoló Dionüszosz, aki kétségbeesve igyekszik felhívni a figyelmet a világot felforgató, romboló-újító tanítások jelentőségére és veszélyeire.
Nietzsche a mű nyomdai korrektúrájának javítása közben, 1889. január első napjaiban súlyosan megbetegszik. Tíz esztendeig él még elborult elmével - kivárja annak a századnak az eljövetelét, amely majd az istenek közé emeli és porig alázza.
Friedrich Nietzsche - Emberi - túlságosan is emberi
A görög "aphorizein" ige jelentése: körülhatárolt, körülír, elkülönít. Az aforizma tehát elválik az általánostól, a szokványostól, és szinte arcul vágja a közhelyszerűséget. Mivel egyáltalán nem felel meg a várakozásoknak, intenzív erőfeszítést követel hallgatójától és olvasójától. A gondolkodó embernek valósággal meg kell fejtenie értelmét, fel kell fednie igazságtartalmát. Az "Emberi - túlságosan is emberi" témáinak csoportosítása megfelel az igazságkeresés aforisztikus formájának, ugyanakkor a tartalom tüzetesebb szemügyre vétele azt bizonyítja, hogy nem a filozófia egyfajta zárt rendszerével állunk szemben. Nietzsche itt inkább az uralkodó "igazságokat" és gondolkodásmódot, valamint a metafizika, etika, esztétika alapjait igyekszik megtámadni, azokat legalábbis kérdésessé téve. A mű alcíme: "Könyv szabad szellemeknek" . E cím arra céloz, hogy jó volna megszabadulni a régi "igazságoktól", az idealizmustól. Hiszen a szellem felszabadulása - amelynek döntő mozzanatai mindig valami erős kötődés föloldása - csak így következhet be.
Erich Fromm - Menekülés a szabadság elől
Az 1933-ban a nácizmus elől menekülni kényszerült német társadalomtudós, Erich Fromm 1941-ben adta közre e munkáját - angol nyelven, Amerikában. A mű hű tükre azoknak a sors- és eszmei-szakmai fordulatoknak, amelyeken szerzője következetes tudományos gondolkodása és a külső események hatására szükségszerűen átesett.
Az addig közkeletű pszichoanalitikus szükséglet- és libidóelmélettel szemben Fromm a szabadság egzisztenciális problémáját állította művének középpontjába. Az ember karakterét, személyiségét - mondja - nem az ösztönös szükségletek kielégítésének mikéntje határozza meg, hanem a szabadsághoz való viszony. Így például az autoriter személyiség kialakulását torz menekülési mechanizmusokként értelmezi, amelyekkel az egyén megpróbál megszabadulni az elidegenedéstől, a magánytól, a számára elviselhetetlen "negatív szabadságtól".
A kétféle, negatív és pozitív szabadság megkülönböztetése olyan rendezőelvvé vált e műben, amely lehetővé tette, hogy nagy történelmi korszakokat és mozgalmakat éppúgy értelmezhessen vele, mint a személyiségzavarok, egyéni neurózisok különböző formáit.
Fromm éles bírálata az emberi személyiség kibontakozását akadályozó mindenfajta belső és külső korlátozásról joggal tette művét híressé és mindenféle vulgáris világmagyarázat szemében hírhedtté. E gondolatmenetet folytatja később 1947-ben Az önmagáért való ember című munkájában. Mindkettő joggal hívta fel magára a magyar olvasóközönség kiemelt figyelmét.
A szerző szenvedélyes hitvallása az ember "veleszületett és elidegeníthetetlen" jogáról a szabadságra, méltán emeli írását az el nem évülő művek kategóriájába.
Arthur Schopenhauer - A nemi szerelem metafizikája
Schopenhauer célja meggyőzni az olvasót arról, hogy az a téma, ami az irodalom valamennyi műfajában nemhogy jelen van, de az egyik legkedveltebb mind a szerzők, mind az olvasók körében, érdemes a filozófiai vizsgálatra. Schopenhauer munkáját a többi között a Franklin társulat adta ki magyarul 1918-ban, Budapesten. A szerző maga is megjegyzi művében, hogy tanulmányának témájáról nem sok filozófiai értekezés született előtte, e kevés közül a jelentősek Platón, Rousseau, Kant, Platner és Spinoza tollából valók, ám Schopenhauer megítélése az említett gondolkodók szerelemről írt alkotásairól nem túl hízelgőek. A nemi szerelem metafizikája a többi mű között van annyira jelentős, hogy tekintetbe vegyük a nemek különbségének filozófiai vizsgálatakor.
Friedrich Nietzsche - Bálványok alkonya
Nietzsche egyik utolsó munkája, melyben a filozófus nem sokkal elméje elborulása előtt összefoglalta tanítását. A kötetet a fordító rövid tanulmánya kíséri és jegyzetapparátus segíti az olvasót.
Roland Barthes - Beszédtöredékek a szerelemről
A nyelv olyan mint a bőr: szavaimmal a Másikhoz dörgölőzöm. Mintha csak a szavak helyettesítenék az ujjaimat, vagy mintha az ujjak szavaim meghosszabbításai volnának. Nyelvezetem reszket a vágytó.
Egy mandarin szerelmes volt egy kurtizánba. "A magáé leszek, mondta a lány, ha száz éjszakán át vár rám a kertemben egy zsámolyon ülve, az ablakom alatt." A kilencvenkilencedik éjszakán azonban a mandarin felállt, hóna alá csapta a zsámolyt, és elment."
Hamvas Béla - Szellem és egzisztencia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Jean-Paul Sartre - A lét és a semmi
Bővített, javított kiadás
A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind meg nyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, a pszichoanalízis, sőt a marxizmus hívei is rendszeres polémiát folytattak az ekkor Franciaországban az egyik, ha nem a legerőteljesebbnek számító filozófiai irányzattal. A lét és a semmi explicit vagy rejtett módon ott él a hatvanas-hetvenes évek majd minden nagy filozófiai, esztétikai és társadalomelméleti művében, sőt - jelentőségénél fogva - gyakran még a róla való hallgatásnak is meghatározó jelentősége van, és egyértelmű vonatkozással bír a sartre-i életműre. E nagy jelentőségű filozófiai alapmű hosszú idő után bővített, javított kiadásban jelenik meg újra.
Csíkszentmihályi Mihály - Barbara Schneider - Életre hangolva
Milyen elképzelései vannak a fiataloknak majdani munkalehetőségeikről? Mit tehet a család, az iskola, a közvetlen környezet annak érdekében, hogy a tinédzserek olyan értékrendet és szokásokat alakítsanak ki, melyek hasznosak lehetnek felnőttkori boldogulásuk szempontjából? Mi a serdülők véleménye az iskolai és az iskolán kívüli életről, s tapasztalataik vajon segítik-e beilleszkedésüket a felnőttek világába?
Csíkszentmihályi Mihály pszichológus és Barbara Schneider szociológus egy máig egyedülálló kutatáson keresztül mutatják be a tinédzserek felnőtt élettel kapcsolatos elképzeléseinek, készségeinek és elvárásainak alakulását. Számos amerikai középiskolában gyűjtöttek adatokat a jövő tudósait képző elitiskoláktól a leghírhedtebb oktatási intézményekig. Eredményeik elemzése során kiemelt figyelmet fordítottak Csíkszentmihályi flow elméletére, mely szerint az értelmes időtöltés során szerzett pozitív élmények segítenek később örömet találni a munkában. Az Életre hangolva sok régi, jól bevált elképzelésünkre rácáfol, ugyanakkor útmutatót is ad arra vonatkozóan, hogyan lehet a tinédzsereket rávezetni egy sikeres jövő felé vezető útra.
Erich Fromm - A szeretet művészete
Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, "beleesik"? Ez a könyvecske - noha az emberek többsége manapság kétségkivül az utóbbi nézetet vallja - az előbbi feltevésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük.
Friedrich Nietzsche - A vidám tudomány
Zárótétel és nyitány: e könyv alkotja a nietzschei életmű tengelyét, egyaránt nyitott múlt és jövő felé: lezárja és összegzi a Voltaire jegyében álló kritikai, felvilágosító szakaszt és megnyitja a filozófus utolsó nagy alkotó korszakát, amelyet az Értékek átértékelése címszó fémjelez. Könyvünkben villanak föl először a nietzschei filozófia jellegzetes fogalmai, az örök visszatérés, a hatalom akarása. Mindezeken túl azonban a könyv központi gondolata: Isten halott. Nietzschének e tétele az újkori ateizmus történetének legradikálisabb megfogalmazása és egyben az Értékek átértékelésének előfeltétele: ha Isten, mint az igazság, egység és a lét alapja nem létezik többé, akkor a vallásos korszakot megalapozó és kísérő ontológia, logika, grammatika és teológia metafizikai ácsolata megrendül. A nietzschei felvilágosító szabad szellem olyan játszi könnyedséggel, a fölény és a függetlenség lebírhatatlanul csapogó vidámságával kap bele kritikailag számtalan ponton a régi, elidegenedett tudatformákba, ahogy a sziporkázó napfény táncol lidércesen, állandóan változó ritmusú alakzatokban a vakítóan csillámló tenger habjain.
Ismeretlen szerző - Lélek és evolúció
Hogyan alakultak ki az emberré válás során az emberre jellemző gondolkodási hibák? Mi a szerepe a serdülőkor konfliktusainak az ember személyiségének kibontakozásában? Hogyan befolyásolja a nővérek száma a gyermekvállalási kedvet?
Az utóbbi évtized pszichológiájának egyik sikeres ágazata és jelszava az evolúciós pszichológia. Olyan törekvéseket takar, amelyek az ember látszólag összefüggéstelen pszichológiai tulajdonságait abból a szempontból értelmezi, hogy milyen alkalmazkodási funkciójuk volt az ember kialakulása során. Másrészt a mai ember gondolkodásmódjában, törekvéseiben és érzéseiben is felfedezi az eredeti biológiai funkciót.
A kötet tanulmányai bemutatják az evolúciós pszichológia klasszikusait (Cosmides és Tooby, Campbell, Buss). A magyar szerzők tanulmányai pedig konkrét kutatásokban alkalmazzák az evolúciós szemléletet (Bereczkei, Csányi, Gergely, Pléh).
A kötet izgalmas olvasmány és fontos szakirodalmi forrás a pszichológusok, biológusok, orvosok, szociológusok és antropológusok számára. Egyben egy tudományos irányzat első magyarországi bemutatkozása.
Friedrich Nietzsche - Az Antikrisztus
Nietzsche egyik legnagyobb vihart kavaró és megjelenése óta folyamatosan elemzett, támadott és védelmezett munkája, melyben a filozófus nem sokkal elméje elborulása előtt összefoglalta a kereszténységhez való ambivalens viszonyulását. A kötetet a fordító részletes tanulmánya kíséri és bőséges jegyzetapparátus segíti az olvasót.
Blaise Pascal - Gondolatok
___Mély filozófia, még mélyebb pszichológia, őszinte, felfakadó líra és csodálatos zene ez a könyv. Végigvezeti az olvasót a világon, és Istenhez érkezik. Logikus érveléssel és valószínűség-számítással bizonyítja be Pascal az ész emberének, hogy a vallási közöny a legnagyobb esztelenség. Pascal emberábrázolása tökéletesebb a legnagyobb francia pszichológus írók rajzainál. "Villáma széthasítja az eget - írja róla Mauriac -, és bevilágít az ember lelkébe."
___Pascal nem volt teológus, műve mégis a legismertebb és legjelentősebb alkotások egyike a keresztény hit-irodalomban; nem volt irodalmár, a _Kereszténység apológiája,_ mely _Gondolatok_ címen jelent meg, mégis a legszebb költői alkotások egyike.
Leo Strauss - Az üldöztetés és az írás művészete
Vannak olyan könyvek, melyeknek mondatai kanyargós, sűrű bozóttal befedett, szakadék szélén, vagy óriási rejtelmes barlangok mentén kúszó ösvényekre emlékeztetnek. Ezek a mélységek és barlangok észrevétlenek maradnak a dolguk után siető emberek előtt, de a ráérő és figyelmes vándor számára fokozatosan föltárulkoznak. Vagy talán nem bővelkedik minden mondat potenciális búvóhelyekben? Az üldöztetés sajátos írástechnikát, különös irodalmi műfajt hív életre, melyben a legfontosabb dolgokról az igazság kizárólag a sorok között jelenik meg. Az összes ilyen könyv a virágjában levő filozófusnak a reményteljes "filozófus kölyökkutyák" iránti szeretetéből születik meg.
Leo Strauss (1899-1973) e rendkívüli műve a XX. századi politikai filozófia klasszikusának első magyarul megjelenő kötete.
Erich Fromm - Utak egy egészséges társadalom felé
A kötet a szintén kiadónknál megjelent Menekülés a szabadság elől c. mű folytatása. A szerző jelen kötetében azt próbálja bemutatni, hogy az élet a 20. századi demokráciában sok szempontból csak egy másfajta menekülés a szabadság elől. Ennek a könyvnek a nagy része ezt az újfajta menekülést elemzi, melynek középpontjában az elidegenedés fogalma áll. Az ember alapvető szenvedélyei nem ösztönös szükségleteiben gyökereznek, hanem az emberi lét sajátos feltételeiben; abban az igényben, hogy új kötődést kell találni az ember és a természet között, miután elveszett a legősibb szakasz elsődleges kötődése. Az Út az egészséges társadalom felé konkrét javaslatokat tesz egy egészségesebb társadalom működésére. Lényege, hogy mindenféle előrelépés csak akkor lehetséges, ha a változások egyszerre valósulnak meg a gazdaságban, a társadalomban, a politikában és a kultúrában, hogy a bármilyen egyetlen területre korlátozott haladás pusztítóan hat minden terület haladására.
Immanuel Kant - A gyakorlati ész kritikája
"Két dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem." Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után. Noha a filozófus csodálatának tárgya és etikájának kulcsfogalma, a morális törvény már az 1760-as évek legvégén felbukkan Kant morálfilozófiai feljegyzéseiben, végleges jelentését és kontextusát éppen ebben az 1787 decemberében megjelent műben nyeri el.
*
Noha A gyakorlati ész kritikája megjelenését követően Kant folyamatosan dolgozott filozófiai rendszere kiépítésén, ezzel mindörökre adós maradt annak ellenére, hogy a Kritikák sora hamarosan egy harmadikkal is kibővült, a kétosztatú metafizikai rendszernek (a természet és az erkölcsök metafizikája) pedig 1797-ben megjelent a második része. Ennek a kudarcnak mélyen fekvő koncepcionális okai voltak. Az etika kitüntetett szerepe azonban soha nem kérdőjeleződött meg számára, ami talán természetes is egy olyan filozófus esetében, aki szabadságunk megnyilvánulását, a morális törvényt a kozmosz végtelenségéhez méri.
Jean-Paul Sartre - Az Ego transzcendenciája
_Az Ego transzcendenciája_, J.-P. Sartre (1905-1980) első filozófiai értekezése, 1934-ben íródott. Szándéka szerint szigorúan tudományos mű, amely a husserli fenomenológia sajátos interpretációja révén az _Én_ és a _Tudat_ kapcsolatát azzal a merész célkitűzéssel vizsgálja, hogy megszabadítsa a filozófiát a szolipszizmus idegesítő veszélyétől. Noha a tanulmány leginkább vitatható részét, a pszichoanalízis bírálatát később a szerző revideálta, az írás ma is a leggyakrabban idézett Sartre-művek közé tartozik: nemcsak filozófusok, de pszichológusok és pszichiáterek is előszeretettel hivatkoznak rá. A francia filozófus _opus magnum_ában, _A Lét és a Semmi_ben e tanulmány következtetéseiből indul ki, és az itt vázolt Én-koncepciót mélyíti el - _Az Ego transzcendenciája_ tehát bátran tekinthető a sartre-i filozófia egyik par exellence alapművének, mely aktuális és izgalmas problémákat kínál a szellemi kalandokra elszánt olvasók számára.
Bereczkei Tamás - Evolúciós pszichológia
A mai pszichológia többféle módon keresi a megújulás lehetőségeit. Az evolúciós pszichológia az egyik legígéretesebb új szintézis. Bereczkei Tamás könyve ezen irányzat első magyar nyelvű szisztematikus feldolgozása: gazdag anyagot foglal össze az emberi viselkedésről. Ugyanakkor megőrzi az evolúciós pszichológia provokatív mondanivalóját, de úgy, hogy nem valamelyik doktriner irányzat hívévé szegődik. Számára a szintézis éppen a komplexitást jelenti. Hat részre tagolódik: Evolúciós pszichológia: egy új paradigma; Egyén és csoport; Párkapcsolatok; Szülői stratégiák; Elme; Kultúra. Több mint kétszáz ábra, valamint tucatnyi táblázat teszi szemléletesebbé a szövegben kifejtett mondandót.