|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
John Howard Lawson - A film az eszmék harcában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Sándor Tibor - Őrségváltás
A kötet alcíme, úgy érzem, magyarázatra szorul. A szélsőjobboldal fogalma alatt természetesen nem csak a Turul Szövetséget kell értenünk. Ide sorolhatjuk a nyilasokon túl a fasizmushoz szorosabban vagy lazábban kötődő, különböző újkonzervatív ihletettségű, jobboldali radikális politikai csoportokat is. Ezek egy része a harmincas évektől egyre nagyobb szerepet játszott a közvélemény formálásában és egyre nagyobb szerepet kapott a politikai hatalom szférájában is. A filmélet „megtisztításáért" folytatott akciókban azonban a Turul Szövetséget illeti a főszerep. Kezdettől szélsőséges antiszemita agitációjuk egyik célpontja az „elzsidósodott" filmszakma volt. Mivel több szállal kapcsolódtak a korabeli politikai elithez, törekvéseiket hamarosan siker koronázta. Az 1938-39 után immáron „kereszténnyé" vált filmszakma fő feladata az új „magyar" film megteremtése volt. A barbár, turbulens szélsőjobboldalnak ebben nem sok szava lehetett - hiányoztak hozzá a képességei. A filmpolitika ekkor a népi mozgalom által kitermelt ideológiai, irodalmi panelek egy részét használta fel céljai megvalósítására.
Dr. Hamar Péter - Móricz Zsigmond művei a filmvásznon
Amikor Deésy Alfréd rendező azzal a javaslattal keresi fel Móricz Zsigmondot 1935 elején, hogy készítsenek filmet a _Nem élhetek muzsikaszó nélkül_ből, az író ezt jegyzi fel naplójába: "Éppen benne voltam a nagy szerelemben a film iránt." A kezdeti lelkesedést később komoly csalódások követik, de az új művészi forma vonzása végigkíséri pályáján a magyar próza legjelesebb mesterét.
Hamar Péter Móricz Zsigmond művei a filmvásznon című könyvében először azt mutatja be, miként került Móricz a mozi vonzáskörébe, valamint szól arról is, hogyan vélekedett az író a mozgókép művészi lehetőségeiről. Kiadatlan naplórészleteket, kötetben nem közölt, korabeli újságcikkeket idéz annak érdekében, hogy hiteles módon táruljon fel az olvasó előtt a XX. század első felének magyar filmvilága és az író helye ebben az ellentmondásokkal terhes viszonyrendszerben.
Ezt követően bemutatja a Móricz műveiből készült valamennyi mozifilmet megszületésük sorrendjében, feltárva keletkezésük körülményeit, esztétikai értékeiket és művészi korlátaikat, majd ízelítőt ad a bemutatásuk idején született kritikai visszhangból is. Az összefüggések jobb megértése érdekében a megfilmesített művek néhány fontos jellemzőjét említik a fejezetek elején olvasható, irodalomtörténeti szempontú megjegyzések.
A fejezetek végén minden filmre vonatkozóan bőséges filmográfiát talál az olvasó, és a kötet végén egy táblázatban felsorolva szerepelnek a televíziós Móricz-adaptációk is.
Modus hodiernus - a latin szókapcsolat jelentése mai módon, mai szemmel. A két szó összerántásából keletkezett a modern(us), ami nem csupán egy kifejezés, hanem korunk egyik megkerülhetetlen identifikáló fogalma is. A modernt hajlamosak vagyunk úgy értelmezni, mint a réginek, avittnak tartott ellentétét, de épp a szó etimológiája mutatja azt, hogy a hajdani és jelenvaló nem állnak szemben egymással, hanem elengedhetetlenül és kölcsönösen feltételezik egymást.
Modus hodiernus - e két szó eredeti jelentésébe zárt kettős tartalom az, amit a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület által 2008-ban útjára bocsátott könyvsorozatában érvényre kíván juttatni. A sorozat alkotói és szerkesztői vallják, hogy az irodalmi, kulturális és művészeti tradíciók ébren tartása a rosszul felfogott modern ellenében nem idejemúlt, hanem megkerülhetetlen követelmény a mindenkori jelen öndefiniálásához. A múlt és ma együttélésének ez a felfogása lehetőséget biztosít korábbi korok ránk hagyományozott értékeinek mai módon történő megfogalmazására csakúgy, mint a modern kutatási irányok útkeresésének megszólaltatására.
A sorozat koherenciáját az biztosítja, hogy a szerzők fokozottan mikrotörténeti szempontú vizsgálatokra törekszenek. Ennek egyik szignifikáns kifejezője a nem túl mereven kezelt regionalitás. Ezen elsősorban a tiszántúli régió irodalmi, kulturális és művészeti hagyományainak, ill. az ide kötődő kutatók eredményeinek megmutatását értjük, de tágabb értelemben minden olyan munkát vállalhatónak tartunk, amelynek célja, hogy valamilyen arra érdemesnek talált szűkebb területhez kötődő jelenség helyét igyekezzék megkeresni a kultúra keretein belül.
Bert Cardullo - Five French Filmmakers: Renoir, Bresson, Tati, Truffaut, Rohmer
Five French Filmmakers: Renoir, Bresson, Tati, Truffaut, Rohmer; Essays and Interviews is, as its title indicates, a collection of essays about, followed by interviews with, five of France's major movie directors from the silent period (the early part of Jean Renoir's career) through the New Wave and beyond (even to the present, in the films of Eric Rohmer). Most critics would agree that these five men are among the most important, if not the most important, in the history of French cinema-which means, of course, that they play a significant role in the history of world cinema as well. Moreover, there are echoes of Renoir's work in Francois Truffaut's, even as there are of Robert Bresson in Rohmer. The great Jacques Tati himself is evidence of Bresson's dictum that "the soundtrack invented silence," for he made all of his comedies-otherwise filled with silence-during the sound period. Five French Filmmakers, then, is the macrocosmic French cinema in microcosm. And all the more so because this book is introduced by the seminal French theorist and critic Andre Bazin (1918-1958), who in 1957 wrote an essay (translated here by me, for the very first time) titled "Fifteen Years of French Cinema," which serendipitously spans the period from Renoir's sound pictures all the way up to the start of the New Wave. Bazin naturally talks about all the important directors, in addition to Renoir, Bresson, Tati, Truffaut, and Rohmer, working or starting their careers from 1942 to 1957, which is precisely why I have included his piece in-indeed, placed it at the start of-Five French Filmmakers.
Nemes Károly - Filmtörténet
Filmamatőrök Kiskönyvtára 8. kötet.
Babiczky László - Szabadság tér 17.
A szerző számtalan beszélgetést folytatott az alapítókkal, a televíziós hőskorszak meghatározó személyiségeivel. A szemtanú szubjektivitását szakirodalom megjelölésével ellensúlyozza, megkönnyítve ezzel a későbbi kutatásokat is. A Magyar Televízió történetét a szerző elsősorban abból a szempontból vizsgálta, hogyan alakultak, miképpen változtak az intézmény műsorai. Könyvében csokorba gyűjtötte az MTV fesztiváldíjas alkotásait is. Ez a filmográfia sajnos nem teljes, hiszen az intézmény történeti gyűjteményének egy része elveszett. Babiczky a köztévé jelenlegi, korántsem irigylésre méltó helyzetét a közelmúlt történetébe ágyazva elemzi.
Kispéter Miklós - A győzelmes film
Filmről könyvet írni tulajdonképpen paradox vállalkozás. A látszólagos ellentmondást csak a nyelvi kifejezés utolérhetetlen gazdagsága és sokoldalúsága magyarázza - némileg. A mérhetetlen űr azonban, amely a nyelv elvont szemlélete és a mozgókép konkrét szemléletessége között fennáll, így is megmarad változatlanul. A nyelv képiessége nem pótolhatja ezt. A mozgókép új lehetőségeit csak az mérheti fel igazán, aki azokat a közvetlen szemléletben is tökéletesen átélte. A nyelv a maga gazdag, de elvont eszközeivel megközelítheti, körülírhatja és megértetheti, de tökéletesen soha ki nem fejezheti azokat a kulturális eredményeket, amelyeket a mozgókép megvalósított.
Nemeskürty István - A magyar film története
Hogyan lett a magyar filmipar filmművészetté - ebben a mondatban lehet összefoglalni Nemeskürty István könyvének tartalmát. Az egymondatos, szükségképpen szürke összefoglalás azonban izgalmasan érdekes életrajzot takar, a magyar film életrajzát. Hat évtizeddel ezelőtt nálunk is, másutt is "a film még a vásári mutatvány »ősállapotában« volt. Nem tudta és nem vallotta magáról, hogy művészet. Nem volt elismert nemessége, mely kötelezte volna" (Balázs Béla). Az azóta megszerzett nemesség viszont már kötelez bennünket: ideje összefoglalnunk filmművészetünk történetét. A magyar filmtörténetírásnak alig van hagyománya. Filmszakirodalmunkban számottevő írások csak a filmesztétika tárgykörében születtek. Nemeskürty István filmesztéta és irodalomtörténész saját kutatásaira támaszkodva írta meg a magyar film történetének első összefoglalását.
Réka M. Cristian - Zoltán Dragon - Encounters of the Filmic Kind
This book by Réka Cristian and Zoltán Dragon is groundbreaking in more than one respect. First of all, they explore a field as yet untouched in the [Monograph] series, although one that is increasingly important and growing in currency: Film Studies. Secondly, while the book shows the unmistakable characteristics of original research and offers valuable points to scholars of film theory, the authors have managed to shape their material in such an easily digestible form that the book can also serve as a university textbook. The very modestly claim that this is really a BA-level textbook, but I would suggest that the complexity of the ideas discussed also makes it useful ont he graduate level.The first of eight chapters deals with the historical and scientific origins of film. Further chapters treat the topics of film language, the psychoanalytical aspects of cinema, the major film genres, the development of authorship films. Last but not least, the authors attempt to contextualize film among the other rising new media of the twenty-first century.
György E. Szőnyi
Institute of English & American Studies, University of Szeged
Encounters of the Filmic Kind is a highly enjoyable and though-provoking new book. The authors summarize, by using most illustrative examples taken from movies, the output of the most important theoretical grids in film theories so that even the most complicated thoughts and notions are made easily graspable by readers. [...] The teaching experience behind the authors is evident in the approach Cristian and Dragon adopt: they know that among the main assets of a university guidebook are the well-chose, illustrative examples. The methodology of this book is also special: instead of developing their own theoretical assumptions the authors urge their readers to think further about the topics they present. Each chapter promotes after-reading discussions on issues raised through the contextualization and multivalent approach to specific problems in film theory. [...] It is the wide-ranging knowledge and the strive for thoroughness that urges Cristian and Dragon to occasionally leave the terrain of film theory and to embark on dynamic detours in the wider film world and in cultural studies in order to better prepare and contextualize their subject matter, a practice which shows that film theory is an inalienable and organic part of thinking about film in general.
Teréz Vincze
Institute for Art Theory and Media Studies, Eötvös Lóránd University, Budapest
Réka Cristian and Zoltán Dragon’s book is intended for mainly American and English Studies students as a textbook but is a good companion to anyone involved in film studies. It is obvious how much the authors know about their subject and this book mirrors their sophisticated understanding of film theory. The way the text is organized is quite creative: not by genre but by analytical concepts. The level of the book suits, in my view, especially university students but I would recommend it also to scholars who would like to immerse themselves more in film studies. A really high level and very usable book.
Avital Bloch
Center for Social Research, University of Colima, Mexico
Nemeskürty István - Grigorij Kozincev
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Guido Aristarco - Filmművészet vagy álomgyár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Bokor Pál - A siker titka a sztár
Itt nem ugyanazokról a sztárokról van szó, akikkel nap mint nap találkozunk a neten, a tévében, a lassan minden médiára rátehénkedő pletykarovatokban. Nem ugyanazokról a sztárokról, bár sokszor ugyanazokról az emberekről. A Hollywood-galaxis történetében egyetlen valódi állócsillagot sem találtam, aki kizárólag a nevéből élt volna, mint a celeb, aki „arról ismerszik meg, hogy ismerik őt”. Itt a filmművészet óriásairól lesz szó, akiket nem a sajtó és a tömeghisztéria, hanem saját művészi és emberi teljesítményük emelt a csillagok közé. Tiszteljétek az igazi sztárokat! Azért lettek ők az igazi sztárok, mert van miért tisztelni őket!
A szárnyas közhely így szól: a legnagyobb sztár is csak ember. No igen, de miféle? Alighanem mégiscsak másféle... A különbség nem abban mérhető, hogy ő az, aki a legszexisebb Armani vagy Chanel-kreációkban jelenik meg, aki örökké botrányokba keveredik. Igen, a sztár, még a legnagyobb is, ugyanolyan sérülékeny, keményen robotoló, betegségekkel és más bajokkal viaskodó, saját képességeiben is kételkedő ember, mint mi valamennyien. Csakhogy neki van egy titka, melynek megfejtéséért némelyikünk mindenét odaadná. E titok neve halhatatlanság. Ez az, ami a mozi legragyogóbb csillagait megkülönbözteti tőlünk. Ez az, amiért irigyelni is szabad őket. Ennek a titoknak a megfejtéséhez szeretnék hozzájárulni könyvemmel.
(A szerző előszavából)
Murai András - Nosztalgia és bezártság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Jancsó Miklós - Szegénylegények
Ötlettől a filmig
Sándor Tibor - Őrségváltás után
1938 és 1944 között – akárcsak a gazdasági és kulturális élet más területein – a filmszakmában is lezajlott az őrségváltás, a faji törvények értelmében zsidónak minősülők kiszorítása. Az árjásítás végrehajtására fasiszta és náci példát követve létrehozták a Színház- és Filmművészeti Kamarát. A terv megvalósítása azonban nem várt következményekkel járt: csőd szélére került a legnagyobb filmgyár, kiépült a strohmann rendszer, összevesztek a szakmai szervezetek, az új helyzet haszonélvezői nem tudtak megegyezni a zsákmány felosztásában.
A szerző korábbi kötete a folyamat előzményeivel foglalkozott. Az Őrségváltás után az első zsidótörvény és a nyilas hatalomátvétel közötti időszak filmpolitikájának ívét, az őrségváltók és leváltottak portréját vázolja fel eddig publikálatlan levéltári forrásokra és a korabeli sajtóra támaszkodva.
Kelecsényi László - Vászonszerelem
Egy kvázi filmlexikont kap kézbe az olvasó, amelyben csaknem négyszáz magyar filmről tudunk meg mindent, amit tudni akarhatunk. A forrásértékű adatbázist közel ötven fotó illusztrálja. Ez a könyv egy szerelmi vallomás. A szerzőnek a magyar film iránti olthatatlan - olykor vitákkal, árulással, válással kísért - szerelmének gyümölcse. Aki írta hosszú éveket töltött a filmszakma különböző területein. Belülről ismerte a műtermek világát. Élete jelentős részét mozik sötétjében, szakmai vetítések helyszínein, videotékákban és a legújabb képlemezeket kínáló pultok előtt töltötte. Napra készen követi a magyar film krónikáját: tanúság erre ez a könyve is.
Stőhr Lóránt - Keserű könnyek
Stőhr Lóránt Keserű könnyek című könyve a melodráma szerzői „evolúcióját” tekinti át, vagyis azt vizsgálja, hogy a populáris színház hatásorientált és érzelemközpontú műfaja mennyiben bizonyul életképesnek a későmodern és a posztmodern filmművészet kontextusában. Stőhr nem szervesen egymásból következő alkotások sorozataként értelmezi a műfajt, hanem olyan elemek laza szöveteként, melyek éppen a szerzői kisajátítások által tesznek szert vitalitásra. A könyv eredeti meglátása, hogy a műfaji kapcsolatok áthatják, és termékenyen állíthatják viszonyba az olyan, első látásra egymástól távol álló rendező filmjét, mint Fassbinder, Trier, Wong Kar-wai és Mundruczó Kornél. A művek érzékeny elemzése és összefüggésbe állítása nemcsak a rejtett kapcsolatok kiemelésére, hanem a melodráma izgalmas történeti olvasatára is lehetőséget ad, ezért a könyvet a szerzői életművekben és a műfajok történetében elmélyülni kívánó filmrajongóknak egyaránt ajánljuk.
Ismeretlen szerző - Makk Károly
"Ki ez a Charlie? A második nem. Őt kérlelem, marasztalom, menesztem, zavarom, űzöm, olyan helyzetekbe, oly ügyekbe való intézkedések megtételére, melyekkel én gyűlölök foglalkozni, bennük részt venni, dönteni stb. finnyásságom, lustaságom, sőt, hogy nagyképű legyek, ízlésem okán. Ő ügyködik, ágál helyettem, élvezvén misszióját, villogtatván képességeinek szivárványszíneit, mint született mutatványos. Én pedig hálás vagyok neki, miközben elborzadok "modus operandi"-jának harsányságán, hiúságának szemmel átható élvezetén. Egyszer rajtacsíptem, ahogyan egy méregdrága szálloda elegáns márványvécéjében a tükör előtt állva grimaszolva fürkészi ábrázatát, vonásait próbálván a legelőnyösebbre elrendezni, azzal a gondossággal, ahogyan a csodálatos Giugaro mester még csodálatosabb gondossággal legújabb karosszériájának vonalait vizsgálja.
Ezen az estén súlyos szemrehányásokkal illettem Charlie-t. Elvégre nem csak ő állott ott az előtt a tükör előtt, nem csak ő pojácáskodik, feltűnősködik, esik a teátrális pózok használatának örömet adó kísértésébe. De nem ám! Elvégre ketten vagyunk, és ő helyettem működik, képvisel, sőt, úgy tűnik mi az, hogy úgy tűnik: úgy van, hogy ő én is vagyok. Korholtam ők, hidegen bíráltam, a lelkére beszéltem, kérleltem, legyen szerényebb, észrevétlenebb, finomabb. Úgyis célba ér."
Michelangelo Antonioni - Egy sosemvolt szerelem krónikája
Ez a kötet nem széppróza. Nem idegen az irodalomtól, hanem más. Pontosan úgy, ahogy a film nem irodalom, hanem film. A harminchárom írás egy-egy meg nem valósított film terve, vázlata, ötlete, de nem filmnovella. A világhírű rendező arról ad velük paradox - mert írásbeli - bizonyságot, hogy a film a látás és a megmutatás művészete, nem pedig valaminek az elmondásáé. Lát és láttat így is, hogy ír: képet és hangot, hangulatot és filozófiát. Egy fatörzset, amelyen nyoma marad az elhaldó autó fényszórójának. Egy New York-i reggel hangjait. Hazugságot és kopár lelkeket. Kalandot, menekülést és magányt. Idegenséget, az Antonioni-alapélményt, amely mindig tudatosan viszonylagos. (Mert mitől idegen az idegen?) A képzeletét és emlékeit benépesítő figurákat; és önmagát, aki mindezt láttatja. A könyv végére érve már-már úgy érezzük, mintha igenis láttuk volna a harminchárom filmet. És igaz, ami igaz: ez azért mégiscsak Antonioni írásművészetét dicséri.
Brian J. Robb - Ewan McGregor
Raised in the conservative country town of Crieff, Scotland, Ewan McGregor has known since he was nine years old that he wanted to be an actor. In just five years, McGregor has risen from his first speaking part to a starring role in the upcoming Star Wars epic from George Lucas. This illustrated biography portrays how this young actor is making his way from small independent films to Hollywood blockbusters.
