Király ​Fürdő

Marilynne Robinson - Gilead
Látszólag ​az amerikai boldog ember regénye, valójában a boldogság kereséséé. John Ames - egy képzeletbeli, ám biblikus amerikai kisváros, Gilead városának lelkésze - 1957-ben, hetvenhét évesen visszatekint a saját és az ősei életére, hogy a testamentumát hátrahagyhassa hétéves fiának. Ennek a megrázó, meditatív, személyes és istenkereső számvetésnek a dokumentuma Marilynne Robinson regénye. Apák és fiúk egymásba kapcsolódó történetei a folytonos egymásrautaltság és a kölcsönös meg nem értettség láncolataként bontakoznak ki előttünk. Az apák tékozló fiúk is egyben. John Ames történetében a családtagok és a barátok történetei épp úgy a világ megértésére lehetőséget adó példázatok, ahogy a teológiai eszmefuttatások is a legszemélyesebb kérdésekre keresik a válaszokat. Egy első látásra harmonikus világ fájdalmas töréspontjai tűnnek fel, hogy a hétköznapi drámák mögött újra megmutatkozzon a megnyugvás lehetősége. Visszafogottságában is feltűnő könyv a Gilead, amely nemcsak gyönyörködteti olvasóját, de szinte észrevehetetlen következetességgel készteti őt is számvetésre.

Darvasi László - A ​könnymutatványosok legendája
Öt ​könnymutatványos járja ponyvás szekéren a törökök dúlta Kelet-Európa tájait. Sírásművészeknek is nevezhetjük őket. Az egyikük égő mézet sír, a másik tükördarabkákat, a harmadik vért, a negyedik apró fekete köveket... Megjelenésük és eltűnésük kapcsolja össze a tucatnyi főszereplő sorsát, akiket a Buda bevételétől annak visszafoglalásáig eltelő bő egy évszázadon át követhetünk nyomon.

Christopher Paolini - Örökség
Kezdetben ​volt _Eragon_… És végül itt az _Örökség_. Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak… Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen? Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…

Natalija Nyikityina - Fizetés ​nélküli szabadság
Miután ​megjárta a csecsen háború poklát, Nyikolaj gyári munkásnak áll. Szabadsága idején azonban ráébred, hogy akár fel is adhatna mindent, és életét teljes egészében szenvedélyének, a festészetnek szentelhetné. Ekkor felbukkan egy ismeretlen nő, akit képtelen kiverni a fejéből… Meghatóan őszinte történet a szerelemhez, a rokonokhoz, a szülőföldhöz, a valláshoz, a természethez és a kultúrához fűződő emberi viszonyokról és a mindebből fakadó örök problémákról. Hősei valódi, hús-vér emberek, akik a mai világban mindannyiunk számára megkerülhetetlen kérdésekre keresik a válaszokat.

Jonathan Littell - Jóakaratúak
Jonathan ​Littell Jóakaratúak című regényét (2006), melyet két rangos francia elismeréssel (a Goncourt-díjjal és a Francia Akadémia regény-nagydíjával) is jutalmaztak, e nyelven írta, és az Éditions Gallimard jelentette meg. A volt SS-tiszt, Maximilien Aue regényes önéletírásaként elbeszélt történet a második világháborúban játszódik, legnagyobbrészt a keleti fronton (Lengyelországban, Ukrajnában, a Kaukázusban, az ostromgyűrűbe zárt Sztálingrádban). Littell bevallása szerint művét Claude Lanzmann Shoah című filmje mellett egy nácik által kivégzett partizánról készített fotográfia ihlette. A regény Franciaországban az elmúlt három év alatt több mint húsz kiadást megért, közel másfélmillió példányban fogyott, és azóta több más nyelven is sikert aratott (mint Németországban vagy Lengyelországban), valamint sok nyelvre még csak most fordítják (az angol kiadás szinte a magyarral egy időben jelenik meg, 2009 márciusában, a Harper Collinsnál, The Kindly Ones címmel). Littell 2002-ben kezdte az előzetes kutatást művéhez. Főhősét, Aue-t úgy alkotta meg, hogy elképzelte, ő maga miket tett volna, ha a háború előtti Németországban születik és nácinak áll. Littell 1994 és 2001 között egy nemzetközi humanitárius szervezetnek dolgozott, így jutott el keletre, regénye helyszíneire, többek közt Csecsenföldre. A Jóakaratúak (Les Bienveillantes) cím Aiszkhülosz Oreszteiájának harmadik darabjára, az Eumeniszekre utal. Az Eumeniszek (más néven Erünniszek vagy Fúriák) a bosszú antik istennői, akik a szülőgyilkoson torolják meg tettét. A drámában Oresztészt, aki megöli anyját (Klütaimnésztrát), hogy ezzel bosszút álljon apja (Agamemnon) haláláért, ezek az istennők veszik üldözőbe. Végül az ítélet alól a hőst Athéné istennő menti fel. Az ősi istenek, az Erünniszek tiltakoznak a döntés ellen, mivel úgy gondolják, hogy semmibe vették őket. Athéné bölcsessége azonban megoldja a kialakult helyzetet. Az ősi isteneknek lakhelyet és kultikus tiszteletet ígér Athénban. Mivel az Erünniszek elfogadják a döntést, így lesznek belőlük Eumeniszek: „Tiszteltek. Kegyesek, mi vidékünk jóakarói…” (Devecseri Gábor fordításában). Littellt – saját bevallása szerint – az Oreszteia szerkezete mellett a belőle sugárzó antik morál is megérintette. Ez minduntalan kitűnik a hét fejezetre – melyek mindegyikének címe egy-egy zenei tárgyú fogalom – tagolt regényfolyamot elbeszélő öreg Aue, a felelősségre vonást megúszó, művelt és érzékeny, volt SS-tiszt megállapításaiból, melyekkel saját akart és akaratlan gaztetteit, valamint a háború hozta szükségszerűségeket illeszti élettörténete ok-okozatiságába, hogy a szövegáradat folyamán a maga bonyolultságában vesse fel a „felelősségek” kérdését. Ő – Littell fiktív történelmi tanúja – az az embertelen embertársunk, aki megszólít bennünket, hogy olyasmit mondjon, amit legtöbbnyire nem akarunk meghallani.

Sebastian Barry - Messze, ​messze
"A ​legszebb ifjúságát élte, ahogy mondani szokás. Már amennyire egy összetört szívű ember boldog lehet. Már amennyire boldog lehet egy ember, akinek kicsontozták, kifilézték a lelkét. Mivel azok a dolgok, amelyekre azelőtt vágyott, nem voltak már sehol, Willie nem vágyott semmire. Csak beszívta és kifújta a levegőt. Ennyi volt az egész." Willie Dunne százhatvanöt centiméter. Soha nem érte el az áhított száznyolcvan centit, hogy apja nyomdokába lépve a Dublini Királyi Rendőrség tagjává válhasson. 1914-ben azonban a testmagasság nem számít, sorozáskor senki sem kérdez rá. Willie családját, szerelmét hátrahagyva önkéntesként indul Belgiumba, hogy több ezer társával helyt álljon a nagy háborúban. A Messze, messze a férfivá válás regénye. Az addig csak Dublin utcáit, családját és egyetlen lányt ismerő Willie ártatlanul figyel a világra. Mindannyiszor próbák elé kerül: hol a félelemtől összevizelt nadrág, hol az első ölés, hol a pár napos szabadság élményei kavarják fel a jóhiszemű fiú érzéseit, mégis mindvégig képes megőrizni ezt a meghatóan férfias ártatlanságot. Mit hoz a háború? Borzalmat, kíméletlen ellentéteket, bajtársiasságot, együvé tartozást. És mit vesz el? Valakitől mindent. Sebastian Barry (Egy eltitkolt élet) megrázó erővel, gyönyörű leírásokban ábrázolja a háború iszonyatát, az emberi természet tisztaságát és mocskát. Úgy, hogy a mindent felégető pusztítás képeiből tudjuk, sarjadó új élet képei következnek.

Anna Gavalda - Együtt ​lehetnénk
Egy ​ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - à la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

Téa Obreht - A ​Tigris asszonya
Téa ​Obreht regénye egy csodálatos világba röpít el minket. A cselekmény már az első sortól lebilincseli az olvasót, és nemcsak a végéig tartja fogva, hanem a könyv elolvasása után is úgy érezzük, hogy ez a világ részünkké vált, a legendák és szereplői örökre emlékezetünkben maradnak... A tigris alakját, aki "éjszakánk erdejében sárga láng", már William Blake versében is misztikum övezte. Obreht regényében kit Sir Kánra, kit magára az ördögre emlékeztet a tigris, de igazi természetét csupán egyvalaki ismerheti meg. Olyasvalaki, aki közös titkukat sosem fogja elárulni...

Bíró Kriszta - Fiókregény
A ​Fiókregény főhőse, Sóri Mici egyszerre átlagos és különc. Az ő felnőtté válásának lehetünk tanúi a történetben, amely furcsa-varázslatos családjában és a nekünk, kívülállóknak eleve izgalmas színházi világban játszódik. Végigkövethetjük Mici útját, amelyen eljut a zabolátlan csikószertelenségtől a megfontolt, érett döntésig, s végre megtalálhatja a kulcsot az élhető szerelmi és szakmai élethez.

Elizabeth Strout - Amy ​és Isabelle
Shirley ​Falls történetének egyik legforróbb nyara köszöntött be: az ég szürkévé vált, és mintha homályos fakóság lengett volna be mindent. Isabelle és tizenhat éves lánya, Amy élete visszavonhatatlanul megváltozott ezen a nyáron. A városka középiskolájába új matektanár érkezett, aki közvetlen, barátságos stílusával hamar a diákok kedvencévé vált. A férfi és a lány között szép lassan szoros kapcsolat szövődött, ami azonban nem sokáig maradhatott titokban. Isabelle-t a történtek alapjaiban rendítik meg: egész addigi életét kell átértékelnie, és a homályos múltjáról is számot kell adnia. Anya és lánya kapcsolata egyik percről a másikra megváltozik: a bizalom helyét a bizalmatlanság, a szeretet helyét a féltékenység veszi át. Összezárva, egymásra utalva próbálnak meg változtatni az életükön, miközben mindketten tudják, semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Elizabeth Strout megrendítően szép regényében anya és lánya kapcsolatát tárja fel lírai érzékenységgel, ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel. A két címszereplő alakján túl a remek karakterábrázolásoknak köszönhetően színes képet kapunk egy amerikai kisváros hétköznapi életéről is, humoros, néha szomorkás epizódokon keresztül.

Romain Gary - A ​virradat ígérete
"Fognak ​ők még csodálkozni. Egyszer majd aranybetűkkel lesz bevésve a neved az iskola minden falába. Holnap bemegyek, és felolvasom nekik a legutóbbi verseidet. Színésznő voltam, nagy színésznő, tudok verset szavalni. Te leszel az új D'Annunzio! Az új Victor Hugo! Nobel-díjat fogsz kapni" - suttogta a kisfiú fülébe a büszke anya, és a kisfiút ez a félelmetes erejű anyai akarás hajtotta egy életen át munkára, kalandra, veszélyről veszélyre. A koravén Romuska nem veszi komolyan anyja áradozásait, egészen addig, amíg szembesülnie nem kell azzal, hogy támasza, egyetlen rajongója súlyos beteg, és lehet, hogy már nem éri meg, hogy fiát hősként ünnepelje a világ. Rádöbben, hogy ennek a fantasztikus, különc asszonynak, aki minden áldozatot meghozott azért, hogy egy idegen országban egyedül felnevelje "tatár-zsidó fiát", nem szabad úgy meghalnia, hogy ő cserbenhagyja. És elkezdődik a drámai versenyfutás az idővel. Ebben a legkevésbé sem szokványos (mert a puszta tényekhez csak hézagosan ragaszkodó) életrajzban Romain Gary élete első negyven évéről számol be, arról, hogy végül sikerült valóra váltania anyja álmait, hitt a hitében, és összehozta az író-pilóta-diplomata hármas karriert, így próbálva meghálálni az anyai szeretetnek azt a hallatlan özönét és áldását, amely végigkísérte ifjúkorát. A virradat ígérete a francia olvasók és kritikusok szerint Romain Gary (Émile Ajar) egyik legjobb regénye. A nagy sikerű Előttem az élet (amelynek Magyarországon az elmúlt 35 évben számos kiadása volt) voltaképpen A virradat ígérete "remake-je", tükörregénye. Ideje hát, hogy végre az „eredeti változat” is megjelenjen. "Azt hiszem, ennél szebben még aligha írták meg az önző-önzetlen, erőszakosan odaadó, méregből s mézből összeszűrt anyai szeretet krónikáját." Szőllősy Klára

Rubin Szilárd - Csirkejáték
"A ​szerelem és szenvedély mint megváltás: ez a tét és ez a vadság." - Esterházy Péter Rubin Szilárd regénye, amely egy mély és megszenvedett szerelem történetét tárja elénk, először 1963-ban jelent meg, és kiválóságának hála újból és újból "előkerül". A figyelmes olvasó érdeklődésére éppúgy méltó, mint ahogy irodalmunk nagyjai sem mellőzhetik könyvtárukból, könyvélményeik sorából. "De hirtelen elcsüggedtem. A csipkés párnák, a süppedő ágy és benne Orsolya teste, egyetlen igazi diadalom volt. Meddig élhet meg ebből a férfi? A mohóságban, amellyel Orsolya elvette tőlem a gyönyört, mintha már ott lappangana a kíméletlenség, a gyors jóllakás és a fölszabadulás vágya." "Ritka magyar nyelven az én rosszának ez a figyelmes vizsgálata; az érzelmesség, a meghatódottság hiánya, a szenvtelen érdeklődés hideg tüze, valami puszta vagy pucér vagy pogány tekintet, nem objektív, de közvetlen, leplezetlen; ritka. Nyugalom, nyugalom akár a vereségben is, a szégyenben vagy épp a hisztériában (a nyugtalanságban): van, ami van. Ez a nyugalom teszi egyedülállóvá a könyvet; meteor, marslakó - mégis." - Esterházy Péter

Andreï Makine - A ​francia hagyaték
Andrei ​Makine negyedik regénye, a Francia hagyaték 1995-ben egészen kivételes módon egyszerre kapta meg a két legrangosabb francia irodalmi díjat, a Médicist és a Goncourt-t. Ez természetesen meghozta a piaci sikert is, s korábbi regényeit is fölértékelte, olyannyira hogy 1998-ban Makine már fölkerült a legtöbbet fordított és a legkelendőbb francia szerzők listájára.Andrei Makine 1957-ben, Szibériában született, a nyolcvanas évek vége óta él Franciaországban, és csak 1996-ban kapta meg a francia állampolgárságot. „Makine mindegyik regénye az eredetek könyve s egyszersmind az újjászületésé, oldás és kötés. Ne feledjük, hogy o nem az anyanyelvén lett íróvá, hanem „nagyanyai nyelvén” – ékes bizonyítékául annak, hogy az író nyelvében teremti újjá önmagát. Makine regénye egyszerre önéletírás és fikció, melyben a nyíltan vállalt prousti örökség, mindenekelőtt az emlékezés szövevényes mechanizmusa az elbeszélőmódot is meghatározza.”

Bódis Kriszta - Kemény ​vaj
A ​szerző első regénye egy észak-magyarországi romatelep világát mutatja be. Szereplői végleges kitaszítottságban, a felemelkedés reménye nélkül élő, a puszta túlélésre berendezkedett emberek. Itt nevelkedik a könyv hősnője, a félig néma roma lány. A kitörés egyetlen útja kínálkozik számára: a prostitúció. Bódis Kriszta regényét a történet szerint olyan lány írja, aki nem néma ugyan, mégsem igen képes beszélni, talán ezért is ír torokszorítóan, bölcsen és kicsit helyesírási hibásan. Nem mindennapian érzékeny, kegyetlenül pontos tanúja ő a maga életének, a körülötte élők szavainak és tetteinek s mint kortársunk, saját mai hazánk szegleteiből tudósít. Kicsilány korától fogva úgy rója sorait, hogy mindennapos varázsolás és túlélőfohász az, amit gyakorol tolla nyomán sokszor még a jajszó helyén is a gyönyörűség fájdalmas mondatai virágzanak ki. Mesél a barakktelepeikről, az intézeteikről, a mindenkori parancsolókról, azokról, akik otthonról őt elcsalják, a testét gyalázzák, lelkét fosztogatják, majd utcára küldik, hogy árulja magát, és börtönbe juttatják. Mesél azokról, akik osztoznak vele a temérdek kiszolgáltatottságban és akik társai a kevéske örömben. Ám legelőször is gyerekkori családjáról mesél mint ahogy utoljára is ide menekülnek a gondolatai, s innen menekülhetnek ki a legkevésbé. Miközben senki se szólítja a nevén még ő maga is elrejti írás közben, hogy hívják -, csak az az egy bizonyos, hogy ő volt Sári mama legszeretettebb unokája.

Kondor Vilmos - Budapest ​novemberben
A ​Gordon Zsigmond-sorozat ötödik és egyben befejező része. Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról. Nem arról van szó, hogy Pesten érlelődik valami, s nem is arról, hogy kitört a forradalom. Nem arról van szó, hogy ismét tankok járnak Pest utcáin, és nem is arról, hogy Magyarország független lesz-e. Gordon Zsigmondnak, a sokat látott bűnügyi újságírónak nem a Parlament előtti sortűzről, a Corvin-közről és a háttérben az ország sorsát befolyásoló erőkről kell cikket írnia, és nem is arról, hogy miként harcolnak az emberek Budapesten a szabadságukért. Nem arról kell tudósítania a világot, hogy Pesten megállt az élet, a rádió épületénél harcok dúlnak, nem is arról, hogy mi történik azokkal, akiket ávósnak néznek. Nem. Gordon Zsigmondnak most egy gyilkost kell megtalálnia, aki a szeretteire jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki sem fog. Egy városban, ahol a becsület és a tisztesség sajátos fogalmakká váltak, egy városban, ahol csak saját magában bízhat, meg abban, hogy mindenkinek és mindennek ára van. Még a gyilkosnak és áldozatának is.

Christos Tsiolkas - A ​pofon
Melbourne ​egyik kertvárosi házában, egy napsütéses kerti partin a házigazda unokatestvére pofon vág egy kisfiút. A pofon szinte visszhangzik a rémült csendben. A szülők később feljelentést tesznek. Eljön a tárgyalás napja, és a kisfiút bántalmazó férfit felmenti a bíróság. Christos Tsiolkas könyve néhány mondatban összefoglalható, de hiba lenne, ha csak a történetre koncentrálnánk, hiszen "A pofon" jóval több ennél. A szerző görbe tükröt tart elénk, miközben bemutatja, ki hogyan reagál az elcsattant pofon nyomán kialakult helyzetre. A regény valójában provokatív korrajz, amely őszintén szól generációk közötti ellentétről, hazugságokkal fűszerezett kapcsolatokról, rasszizmusról, elfojtott és nyíltan felvállalt szexualitásról, széthulló családokról, előítéletekről, toleranciáról, öregedésről, betegségről és halálról... azaz rólunk és mindarról, ami körülvesz bennünket. Nélkülözhetetlen olvasmány mindenkinek, aki hajlandó kritikusan szemlélni saját helyzetét a mai világban. "Felforgató regény, melyet a szenvedély és a rosszindulat villanófénye világít meg." (The Sunday Times) A Nemzetközösségi Írószövetség Díja, 2009; Az Ausztrál Irodalmi Társaság Aranyérme, 2009; Booker-díj-jelölés, 2010

Aimee Bender - A ​citromtorta különös szomorúsága
Kilencedik ​születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit. Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis – az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából – a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben – és életre szólóan – veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli. Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől – az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal. Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni. A citromtorta különös szomorúsága sziporkázó mese arról, hogy milyen mérhetetlenül nehéz tiszta szívből szeretni valakit, akiről túlságosan sokat tudunk. A szívszorítóan mulatságos, bölcs és szomorú történet azt bizonyítja, hogy Aimee Bender olyan író, akinek káprázatos prózája a mindennapi élet furcsaságait veszi górcső alá. Aimee Bender két ízben kapott Pushcart-díjat, 2005-ben Tiptreedíjra jelölték. Számtalan antológiában jelentek meg írásai, műveit eddig tíz nyelvre fordították le. Los Angelesben él.

Szeghalmi Lőrincz - Levelek ​az árnyékvilágból
Furcsa ​események helyszíne lett Ung vármegye 1839-ben, amelyekről első kézből, egy orvos levelezéséből értesülhetünk. Szeghalmi Lőrinczet kollégái szokatlan kóresethez hívják egy fiatalasszonyhoz, akit borzalmas görcsök gyötörnek, ám ha beveszi a helyi varázsoló ember gyógyító porát, megkönnyebbül, ám igen furcsa módon: eleven varangyos békákat kezd szülni. Az esettel a tekintélyes szakmai lap, az Orvosi Tár is foglalkozik, Szeghalmi doktor pedig egyre inkább belebonyolódik a nyomozásba. Borzalmas gyilkosságok, megelevenedő halottak és bosszúálló szellemek között kell küzdenie az életben maradásért és a rejtély megoldásáért. Szerencséjére segítői is akadnak: a tanulatlan füves ember, aki a népi gyógymódok avatott ismerője, valamint a titokzatos és szép nemes hölgy, Endrődy Ilona, akibe az orvos beleszeret, és akit szintén halálos veszély fenyeget. A történetben immár kettejük boldogsága a tét. A fennmaradt levelek tanúsága szerint, ha Szeghalmi Lőrincz történetesen nem az orvosi pályát választja, kivételes tehetségű író válhatott volna, stílusa és látásmódja egészen egyedi: az eseményeket sebészi pontossággal rögzíti, ám a szenvedély és a gyötrő kétségek minduntalan átütnek a szikár prózai anyagon.

José Saramago - Kicsi ​emlékek
Rendhagyó ​Saramago-könyvet tart a kezében az olvasó: nem regény, nem fikció, hanem könnyedén folyó, mesélő kedvvel írt emlékirat. Az író a gyermekkorából hozza felszínre emlékeit. Ennek az izgalmas időszaknak a megidézésével egy letűnt világ képeit tárja elénk, belekóstolunk a portugál falusi élet ízeibe, hangulatába, értékeibe, de megismerjük szegénységének, elmaradottságának természetét is. És persze elkalauzol bennünket a húszas-harmincas évek Lisszabonjába - emlékezésének másik színterére. Mint minden tisztességes emlékirat, ez sem mellőzheti az első szexuális-szerelmi élmények, régi nagy és beteljesületlen álmok elbeszélését, az iskolai emlékeket. Éppúgy hangsúlyt kapnak az első nagy társadalmi összeütközések - a "gazdagok" világával való sokféle találkozás, vagy a Salazar-rezsim cenzúrája... Vázlatosan felsejlik a család krónikája is. A töredékekből kirajzolódik egy tehetséges gyerek arcképe azokban az években, amikor figyelme kinyílik a világra. Egy nagy író kedves, megkapóan nyíltszívű vallomásban tárja elénk a múlt egy szeletét, amíg még lehet. A Nobel-díjas portugál szerző eddigi utolsó műve valódi irodalmi gyöngyszem.

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter