A szülők jogos igénye, hogy fiaik és leányaik az iskolában a legújabbkori magyar egyháztörténelmet hitelesen ismerjék meg. A történelemtanárok felelőssége, hogy ennek az elvárásnak eleget tegyenek.
___ De mi a helyzet, ha maguk a pedagógusok sem ismerhették meg az elmúlt négy évtized történetét? Ilyen tabu téma volt a múltban a magyarországi katolikus egyház valódi helyzete.
___ Ezt a hiányt pótolja MÉSZÁROS ISTVÁN professzor, a téma avatott szakértője, és könyvében ismerteti a kimaradt történelem-tananyagot felnőtteknek, pedagógusoknak és diákoknak egyaránt.
Kapcsolódó könyvek
Kahler Frigyes - A főcsapás iránya: Esztergom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Gergely Jenő - A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945
A két világháború közötti Magyarország lakosságának mintegy kétharmad része katolikus vallású volt. A magát keresztény-nemzetiként identifikáló társadalmi-politikai rendszer struktúrájában meghatározó szerepet töltött be a katolikus egyház. Ugyanakkor a magyarországi katolikus egyház is legújabbkori történelmének reneszánszát élte meg. Így szerencsés módon találkozott a társadalmi-politikai szükséglet az egyházi megújhodással, aminek eredményeként a polgári korbab addig nem tapasztalt összefonódás és szoros együttműködés alakult ki az állam, a társadalom és a katolikus egyház között.
A szakirodalomból hiányzott a magyarországi katolikus egyház 1919--1945 közötti történetének monografikus feldolgozása. Ma már kellő történeti távlattal és nagyrészt elérhető források segítségével lehetségesnek tűnt mind az apologetikus szépítések, mind az ellenséges, antiklerikális szempontok mellőzésével és meghaladásukkal a szakszerű feldolgozás. Felfogásunk szerint az egyháztörténet nem teológiai diszciplína, hanem a történettudomány egyik specifikus területe, ahol messzemenően tekintettel kell lenni az egyház transzcendens lényegére, evangelizációs küldetésére. Ám ugyanakkor az egyház mint a valós társadalmi-politikai közegben élő, működő intézmény, sőt intézményrendszer megragadható és vizsgálható a történettudomány saját eszközeivel és módszereivel.
Könyvünkben vizsgáljuk a hazai egyház és az Apostoli Szentszék, a magyar állam és a Vatikán kapcsolatait, a magyar egyházszervezet és egyházkormányzat kérdéseit, az állam és az egyház jogi kapcsolatait, a katolikus szociális, kulturális, ifjúsági, nőmozgalmi, gazdasági egyesületek, szervezetek történetét, a férfi és női szerzetesrendek működését, az egyház, illetve az ilyen jellegű egyesületek hitbuzgalmi tevékenységét, a katolikus egyház oktatási, nevelési, szociális, tudományos, kulturális intézményrendszerét és munkáját, valamint gazdasági-jövedelmi helyzetét.
A katolikus egyház története szerves része nemzeti történelmünknek, és ennek ismerete nélkül a korszakról alkotott képünk sem lehet teljes. Az elmúlt 50 évben kialakult fájó hiány eltüntetéséhez szerettünk volna könyvünkkel hozzájárulni.
Ismeretlen szerző - A szeretet csodája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Virányi Ottó - A Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat ötven éve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Kulics Ágnes - Tölgyesi Ágnes - ...evilágból...
"Az én országom nem e világból való" - mondja Jézus Pilátus előtt.
Tölgyesi Ágnesnek a XXI. Magyar Filmszemlén közönségdíjat nyert filmje és Kulics Ágnessel együtt készített interjúkötete egyaránt ezt a címet viseli: ,...evilágból..."
Apácák emlékeznek. Hogyan kapták elhívatottságukat, miként gyakorolták hivatásukat: az ápolást, a szegények gondozását és a tanítást, hogyan élték rendi életüket.
Az a világ, amelyben a kedvesnővéreknek életük nagy részét leélni megadatott, a háborús pusztításnak, az iskolák államosításának, a kitelepítéseknek és meghurcoltatásoknak a világa volt.
1950-ben, a szerzetesrendek szétszóratásakor, több mint tízezer apáca került az utcára. Elhivatottságból, hitből, emberszeretetből felesküdtek a szolgálatra, és esküjüket minden fenyegetettség ellenére mindmáig megtartották, mert számukra "evilágból" nem érkezhet hitükkel ellenkező utasítás.
Adriányi Gábor - A katolikus egyház története a 20. században
Ki gondolta volna akkor, amikor 1971-ben a bonni egyetemen elkezdtem a kelet-európai katolikus Egyház történetét előadni, és azt 29 éven keresztül folytatni, hogy megérjük még a harcos ateista, egyházüldöző kommunizmus bukását, és hogy az Egyház visszanyeri szabadságát? Célom nem lehetett az Egyház történetének maradéktalan és részletes írásbeli bemutatása, hanem csak a fő irányvonalakra utalhattam. Mivel könyvem elsősorban a kommunista egyházüldözést, majd a politikai fordulatokkal, változásokkal beköszöntött újrakezdés vesződséges fáradozását ecseteli, hiszem, hogy munkám időtálló és a jövőbeli kutatást is gazdagítja. (Adriányi Gábor)
Ismeretlen szerző - "Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?"
Régi adósságunkat törlesztjük akkor, amikor e könyv, a FONTES HISTORICI ORDINIS FRATRUM MINORUM IN HUNGARIA • MAGYAR FERENCES FORRÁSOK útra bocsátásával a ferences rend magyarországi történetének nehezen hozzáférhető, vagy eddig alig ismert forrásait közölni kezdjük. Szerencsésebb történelmű országokban ez már régen megtörtént. Nálunk a szerzetesrendek működésének újra engedélyezése, a rend iratainak, könyvtárainak újbóli birtokba vétele, eddig lappangó iratok, könyvek előkerülése (ld. gyöngyösi leletek) adnak új lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel élve szeretnénk hozzájárulni a ferences rend magyarországi történetének kutatásához, annak fellendítéséhez.
Talán furcsának tűnik, miért ezzel a kötettel indítjuk sorozatunkat, hiszen akadna régebbi forrás is. Ez igaz, de a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása olyan történelmi esemény, melynek átélői és elszenvedői közöttünk élnek. 1990-ben még nem is nagyon gondoltunk arra, mennyire sürgető is az akkor történtek leírása, megörökítése, visszaemlékezések, és fellelhető dokumentumok alapján. A közben eltelt idő, és a feloszlatáskor élők szinte egy évtized alatti eltávozása tette világossá, milyen fontos ennek a jelent is súlyosan meghatározó eseménynek az emlékeit összegyűjteni. Hiszen a fiatalabb nemzedék a feloszlatást már nem átélt valóságként ismeri, hanem — hála Istennek — csak úgy, mint a saját életét is nagyon meghatározó történelmi tényt. Ha most, az utolsó pillanatban ezt nem tettük volna meg, úgy jártunk volna, amint Tacitus is írja: „Valóban nagy bizonyságát adtuk türelmünknek, és amiképpen a régi kor láthatta, meddig terjed a szabadság, mi is láthattuk, meddig a szolgaság: a figyelők miatt még beszélni, egymást meghallgatni sem lehetett. Hangunkkal együtt az emlékezést is elvesztettük volna, ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint a hallgatás.” (P. C. Tacitus: Agricola élete 2. Borzsák I. fordítása)
Kötetünk tehát ez a megmentett emlékezés, aminek az ad különös aktualitást, hogy a szerzetesrendek feloszlatása éppen ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon. A visszaemlékezések összegyűjtése egyben a fiatalabb generáció tisztelgése is azok előtt a ferences testvérek előtt, akik elszenvedték a feloszlatás eseményét és következményeit, akik tanújelét adták a rendhez, hivatásukhoz való hűségnek, és akik áldozatokat is hoztak, hogy megőrizzék és továbbadják a ferences életeszményt.
fr. Varga Kapisztrán OFM
Stolmár G. Ilona - A Dabas-Sári "iskolapélda"
Lehet még ehhez valamit is hozzátenni? Az ember azt gondolná: a GONOSZ eszközei behatároltak, mégis több jelből arra lehet következtetni, hogy NEM. A remény azt sugallja: az élet dolgai nem ennyire kimódoltak, nem ilyen fekete-fehér képet mutatnak, de végül mégis erre a felismerésre kényszerítenek a történések. Szép, színes világról álmodunk, eszmélésünket azonban bemázolja a mindig mindent a saját képére formálni, átfesteni akarók döbbenetes istentelensége. Vagy talán tévednék, és cselekedeteik mögött mégis létezne egy isten, akit mi eddig nem vettünk eléggé komolyan?
Úgy tűnik, csak átformálásunkra szolgál istentagadó harsogásuk, hogy megtagadtatva velünk az EGY létet, őrjöngve ugrándozhassák körbe újból imádott bálványukat, saját, különbejáratú, bosszút lihegő istenük dicsőítésére!
Most ne is gondoljunk ebbe mélyebben, inkább olvassuk át ismételten ezt a könyvet, mely mint cseppben a tenger mutatja meg földi civilizációnk eddigi szakaszának valódi tarthatatlanságát.
Budapest, 1994. május 1.
Szörényi Levente
Török József - Mindszenty bíboros élete
Ez a rövid életrajzi áttekintés nem akarja helyettesíteni sem a hercegprímás Emlékiratait, sem az életét, vagy az ellene folytatott pert földolgozó, tudományos igényű írásokat; s főként nem a dokumentumgyűjteményeket. Egyetlen gyakorlati célja van: az olvasóval szeretné megismertetni a vértanú, majd száműzött bíboros életének legfontosabb állomásait és eseményeit, hogy ezáltal további ismeretszerzésre buzdítson. Az első ismerkedés után remélhető, hogy az érdeklődő elolvassa a leghitelesebb írást, az "Emlékirataim"-at, s lelki táplálékul a bíboros beszédeit, meg az "Édesanya" című könyvét.
Andrea Riccardi - Keresztények a vértanúság századában
2000. május 7-én a római Colosseumban II. János Pál pápa ünnepélyes imádságot tartott a XX. század vértanúinak emlékére. Az eseményt sokan a Nagy Szentév egyik csúcspontjaként tartják számon. A Szentatya kívánsága szerint a szertartás ökumenikus volt, híven tükrözve a pápának az éppen véget ért század tapasztalatain érlelődött meggyőződését: a szentek, mártírok ökumenizmusa a legmeggyőzőbb. Katolikus, ortodox és protestáns résztvevők együtt emlékeztek meg azokról a keresztényekről, akik ezekben az új időkben életüket adták az evangéliumért. Az egyes kiválasztott tanúságtételeket valamennyi erre fölkért résztvevő oly módon olvasta föl, hogy nem a saját, hanem egy másik felekezethez tartozó hitvallóról emlékezett meg. Az imádságra a világ számos országából érkeztek olyan papok, szerzetesek vagy világi hívők, akik maguk is üldöztetést vagy rabságot szenvedtek hitükért. Magyarországról Regőczi István, Lőrinczy Ferenc és az időközben elhunyt Keglevits István atyák vettek részt a szertartáson. A könyv, melyet az olvasó kezében tart, eredeti, olasz kiadásában az említett colosseumbéli megemlékezéssel egy időben, arra időzítve jelent meg. Az emlékezet egyedülálló gyűjteménye. Értékét a világegyház - és nem csak a katolikus keresztények - számára jelzi, hogy a pápa - a mű és szerzője iránti megbecsülés jeléül - személyes ajánlásával ajándékozta a könyv egy-egy példányát a római megemlékezés résztvevőinek. A szerző, Andrea Riccardi egyik szándéka az volt, hogy a szélesebb közönségnek is megmutassa a keresztények XX. századi történetének egy mindeddig kevéssé ismert, mégis meghatározó oldalát. Munkájában nagyrészt a pápa által még a jubileumi év előkészítésekor létrehozott Új Vértanúk Bizottságához az egyházmegyéktől öt földrészről beérkezett anyagokra támaszkodott, de használt más forrásokat is, elsősorban a nem katolikus mártíriumok feldolgozásakor. A szerző a bevezetőben, majd a könyv egyes fejezeteiben többször hangsúlyozza, hogy a kutatás nem tekinthető egyszer s mindenkorra lezártnak. A világ számos pontján a keresztények ma is üldözést szenvednek, vagy éppen csak megszabadultak alóla; helyzetük sok helyen továbbra is törékeny, veszélyekkel terhes, és mindez nehezíti a félmúlt szabad feltárását, magát az emlékezést. A lezáratlanságnak van azonban egy másik, mélyebb oka is: a vérzivatarosnak joggal nevezett XX. században a keresztény mártíromság ismét tömeges, földrajzi és lelki értelemben egyaránt egyetemes lett. A szerző annak a hívőnek az alázatával és reménységével közelít témájához, aki tudja: ha a bármennyire gondos emberi emlékezet számára ismeretlen marad is sok történet, Isten valamennyi hitvallójának és szentjének nevét följegyezte a mennyben.
Bánkuti Gabor - Jezsuiták a diktatúrában
Pusztulásra ítélt közösség túlélésének szilárd identitás a feltétele. Ha ez a fundamentum ép,
lehetséges a stratégiaalkotás: a tudatos és csendes rezisztencia, a leleményes alkalmazkodás, vagy akár a hősies helytállás is.
Jelen kötet a túlélés lehetőségeit vizsgálja a jezsuita rend második világháború utáni sorsfordulóinak tükrében.E több dimenziós – egyházpolitikai, politikai, kultúrtörténeti és egyéni sorsokat formáló – történet, melyet politikai kampányok és irányváltások éppen úgy formáltak, mint az eltérő helyzetértékelésekből, személyes habitusból és a köteles engedelmességből fakadó feszültségek, számos kérdést vet fel: Mit jelent a kommunista diktatúra időszakában a rendalapító öröksége és a Társaság tradíciója? Hogyan alakította az üldöztetés a szerzetesi identitást; hogyan formálták az egyházpolitikai „játszmák” a rendtartomány arculatát; melyek a jezsuiták túlélésért folytatott küzdelmének egyedi jellegzetességei? Miért kezdeményeztek a Szentszéknél titkos püspökszentelést? Hogyan működött a Kistarcsai Internálótáborban a „teológiai főiskola”? Miként értékelhető a rendtartomány provinciálisának az államvédelemmel kötött alkuja az ’50-es évek közepén?
Ismeretlen szerző - Az egyházi iskolák államosítása Magyarországon, 1948
Az évkönyv tanulmányai -- kettő kivételével -- a LÖKA által 2008. szeptember 3-án Budapesten rendezett konferencia előadásainak szerkesztett változatai.
Szántó Konrád - A meggyilkolt katolikus papok kálváriája
A hírhedt lehallgatási botrány következtében lemondásra kényszerült Horváth József vezérőrnagy, a Belügyminisztérium egyházakkal is foglalkozó III/III-as ügyosztályának főnöke, a kommunista hatalom főszereplőinek egyike.
A rendőrtábornok mindvégig láthatatlanul, a háttérből irányította az eseményeket, amelyeknek célja az egyházak elsorvasztása volt.
34 katolikus pap -- akik halálukkal fizettek ennek az esztelen tervnek a megvalósulásáért -- tragikus sorsát dolgozza föl a könyv. Közülük talán Brenner János tragédiája a legmegrázóbb. A 24 éves korában felszentelt papot Rábakethelyre helyezték káplánnak. A fiatal és tettre kész lelkészt a felnőttek, főleg azonban hittanos diákjai szerették meg nagyon. Ezért is kellett elpusztulnia.
Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök az ÁEH helyi megbízottjától, Prazsák Mihálytól azt az utasítást kapta, hogy helyezze el a faluból Brenner káplánt. Miután a püspök erre nem volt hajlandó. a megbízott csak ennyit mondott: -- Lássák a következményeket!
Ezután gyorsan peregtek az események. 1957. december 14-én éjfél körül a 16 éves Kóczán Tibor azzal kopogtatott be a plébániára, hogy a káplán atya azonnal jöjjön vele haldokló nagybátyjához, és lássa el a betegek szentségével. Mivel a pap jól ismerte a fiút, semmi rosszat sem sejtve teljesítette a kérést. Útközben Kóczán arra hivatkozva, hogy haza kell mennie, elvált a káplántól, aki egyedül is tudta az utat. Alig tűnt el azonban a fiú, a lesben álló bérgyilkosok a fiatal papra támadtak, és 32 késszúrással végeztek vele...
Erről és sok hasonló esetről szól a könyv.
Pierre Blet SJ - XII. Piusz és a második világháború
XII. Piusz pápát 1958. október 9-én bekövetkezett halála másnapján csodáló és elismerő tiszteletadások áradatával méltatták. Néhány évvel később sötét legenda hősévé vált. Eszerint a második világháború idején érzéketlenül és csöndben asszisztált az emberiség elleni bűntettekhez, amelyeket egyetlen elítélő nyilatkozattal megállíthatott volna.
Ahhoz, hogy a fikciótól visszatérjünk a valósághoz, a legendáktól a történelemhez, csak egy eszköz létezik: az eredeti okmányok tanulmányozása. Ezek közvetlenül mutatják be a pápa tevékenységét. VI. Pál pápa ezért döntött úgy 1964-ben, hogy engedélyezi a Szentszék második világháborúra vonatkozó dokumentumainak publikálását.
Az Államtitkárság archívumai valóban őrzik azokat a dossziékat, amelyekben gyakran napról napra, néha óráról órára nyomon lehet követni a pápa és hivatalai tevékenységét. Ezt a terjedelmes anyagot _A Szentszék második világháborúval kapcsolatos okmányai és dokumentumai_ címmel 12 kötetben Pierre Blet jezsuita atya és szerzetestársai 1965 és 1982 között gyűjtötték össze és jelentették meg. Ám e kiadvány tartalma, sőt puszta létezése is elkerülte sokak figyelmét azok közül, akik megjelenése óta a Szentszék háború alatti időszakáról írtak. A szerző ezért igyekezett a nagyközönség számára is hozzáférhető kötetben képet adni a dokumentumok tartalmáról. Ehhez híven ragaszkodva , az ítélkezést kerülve, minden anakronizmustól tartózkodva Pierre Blet e könyvével jelentős mértékben hozzájárul a történelemről alkotott képünk tisztulásához.
Pierre Blet 1937-ben lépett a Jézus Társaságába. 1958-ban szerzett bölcsészdoktorátust a párizsi Sorbonne-on. Ezután Rómába hívták, ahol a Pápai Gergely egyetem egyháztörténeti tanszékén lett a modern kori történelem professzora. 17 éven keresztül tanított diplomáciatörténetet a Pontifica Accademia Ecclesiasticán. Az egyház és az állam kapcsolata XVII. századi történetének szakértőjeként műveiben és publikációiban jelentősen hozzájárult a Szentszék diplomáciájának kutatásához. Élete egyik fő műve közreműködése a fent említett 12 kötetes mű publikálásában.
Ismeretlen szerző - A Szentatya Magyarországon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Gróf Lajos - Az ígéret gyermekei
A szentség és titokzatosság: a misztérium légköre lebeg a katolikus pap személye körül, akit a hívek ünnepek alkalmával, liturgikus öltözetben látnak, tőle szent igéket hallanak, de magánélete, emberi arca, hétköznapi örömei és fájdalmai rejtve maradnak előttük. Gróf Lajos kézen fog bennünket, sorra bekopogtat a plébániák és pap otthonok ajtaján és tapintatos kíváncsisággal feltárja a magyar katolikus egyház rejtett kincseit: papjaink benső világát. Megszólaltatja, vallomásra készteti őket.
Valamiféle leletmentés ez, ásatás történelmünk legfelsőbb rétegeiben, emlékek összegyűjtése, melyeket rövidesen elsöpör az áradat. Valóban, a megszólaltatottak közül egy már a mennyei liturgia résztvevője. Az idősebb hívek számára ezek a sorok felidézik saját életük emlékeit, a fiataloknak pedig megidézik szüleik és nagyszüleik világát. Az Isten- és emberszeretet világát, a keresztény családok életét, melyben megfogant és gyökeret eresztett a papi hivatás csírája, hogy aztán ezerszínű virággal díszítse az Úr oltárát. Mindegyik egy tőről fakadt, s mégis más-más színű, illatú. A közös hivatás nem nyomja el, hanem kibontja szerteágazó egyéni életútjukat.
De ezeken az oldalakon másféle titokra is fény derül. Arra, amit a Szentírás mysterium iniquitatisként, a gonoszság titkaként emleget. A fél évszázados egyházüldözés mozzanataira, az ÁVH, a párttitkárok és az állami egyházügyi hivatalnokok összehangolt titkos munkájára, a kihallgatásokra, házkutatásokra, a hirtelen áthelyezésekre, a híveket megdöbbentő letartóztatásokra, az ateista és osztályharcos ideológia magyarországi gyakorlatára.
A személyes vallomások sorozata történelmi olvasókönyvvé áll össze: adalékok a legújabb kori magyar művelődés- és politikatörténethez, mindenekelőtt egyházunk történetéhez. Életforrás, mert a növény a földbe, a lélek a múltba mélyeszti tápláló gyökereit.
Kuklay Antal
körömi plébános
Lepold Antal - Csernoch János
A rövidke könyv Nagymagyarország utolsó hercegprímásáról, Csernoch Jánosról szól, udvari papja, Lepold Antal visszaemlékezéseiben. Az író végigvezet minket az első világháború, a trianoni békediktátum, majd a rákövetkező időszak viharos eseményein, bepillantást kapunk egy pápaválasztásba, és megismerjük a hazájához haláláig hű főpapot. A hercegprímás esztergomi síremlékére a magyar törvényhozás ezt iratta; „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott”.
Mészáros István - Ismeretlen vértanúk az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye XX. századi történetében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962-2002
Európa és a világ többi része átélte a XX. század legnagyobb egyházi eseményét: a II. Vatikáni Zsinatot (1962-1965). A magyar egyház több évtizedig el volt zárva a zsinat megújító hatásaitól. Bár 1975-ben magyarra is lefordították a zsinati dokumentumok szövegét, de a rendszerváltás után 10-12 évvel is általános a tapasztalat, hogy a II. Vatikáni Zsinat szelleme még nem járta át megfelelően az oktatást, az igehirdetést és a katekézist.
A magyar teológia és egyházi élet számára is hasznos kötet bepillantást ad a zsinati folyamatokba, illetve a dokumentumok utóéletének az Egyház gondolkodását és mindennapjait átformáló következményeibe. A zsinat tanításának hivatalos szövegei 2000-ben, a jubileumi esztendőben jelentek meg ismét a Szent István Társulat kiadásában. Jóllehet az egyes dokumentumok ismerete nélkülözhetetlen, fontos azonban annak az útnak a követése is, amelyet az egyes zsinati megnyilatkozások az elmúlt 40 évben megtettek. Az új és napra kész magyarázatokat a legfelkészültebb magyar teológusok írták, széleskörű kitekintéssel a nemzetközi szakirodalomra. Az egyes tanulmányokat ezért részletes bibliográfia követi, buzdítva a kutatás és az érdeklődés folytatására.
A gyűjteményes könyv akkor éri el célját, ha a magyar egyház jövőbeli élete számára, a II. Vatikáni Zsinat tanításának továbbra is aktuális elemzése ösztönzést nyújt szellemi és gyakorlati téren egyaránt.
A kötet szerzői: Karl Josef Rauber, Franz König, Walter Kasper, Beran Ferenc, Erdő Péter, Gaál Endre, Hafenscher Károly, Kránitz Mihály, Lukács László SchP, Nemeshegyi Péter SJ, Német László SVD, Orosz Athanáz, Pákozdi István, Seszták István, Szabó Ferenc SJ, Tomka Ferenc, Tomka Miklós, Tőzsér Endre SchP, Várnai Jakab OFM
Molnár Imre - Az igazság szabaddá tesz
Mivel érdemelte ki ezt a szörnyű bűntényt Jerzy atya? Talán bűnöző, gyilkos vagy terrorista volt? Sz sincs ilyesmiről. Popieluszko atya pusztán a katolikus egyház hűséges papja volt, aki Krisztus szolgájaként a saját és mindazok méltóságát védte, akik vele együtt elnyomást és megaláztatást szenvedtek. Mert a hit, az Evangélium az emberi méltóság és a szabadság fogalma nem egyeztethető össze a marxista ideológia lényegével.
Ezért zúdult reá Isten ellenségének, az emberiséget leigázó "nagy hazugnak" pusztító haragja, aki gyűlöli az igazságot és a hazugságot terjeszti a világban. Miként a történelemben időnként megesik, ezekben az években Európa nagy részén az emberek elméjének világosságát elhomályosította a sötétség és a jót rosszal helyettesítette. Így ez a szeretett lengyel föld is a terror, a szolgaság és az álnokság országa lett. Krisztus evangéliumát, az élet és a szentség szavát felváltotta a gyűlölet és a halál perverz tanítása. Hazátokra a gonoszság cunamija csapott le. ...
Jerzy atya nem engedett a csábításnak, s nem törődött bele, hogy ilyen haláltáborban éljen. Pusztán az igazság, az igazságosság és a szeretet fegyverével próbálta visszakövetelni az állampolgári és papi lelkiismereti szabadságot. De a rontást hozó ideológia nem bírta elviselni az igazság és az igazságosság fényét. Ezért üldözte, tartóztatta le majd brutálisan megkínozta ezt a védtelen káplánt, akit végső gyalázatként összekötözve vízbe vetett, bár az még életben volt. Elrablói, akik az életet a legkisebb mértékben sem tisztelték, büszkén vállalták fel halálát. Magára hagyták, miként némelyek az állat tetemét dobják el. Testét csak 10 nap múlva találták meg...
E fiatal papnak az áldozata azért nem jelent vereséget, mert az elkövetők az Igazságot nem voltak képesek megölni. Vértanúnk tragikus halála ezért az emberi szívek Evangéliumhoz való megtérésének folyamatát indította el. A vértanúk halálából mindig a keresztény élet vetése fakad.
Ma Popieluszko boldoggá avatása az egész nemzet számára az örvendezés emlékezetes napja. Popieluszkót megdicsőülten helyezik az Anyaszentegyház karjai közé.
A politikai rendszerek oly gyorsan múlnak el, mint a nyári viharok. Nem marad utánuk más csak a pusztítás nyoma. Az egyház azonban saját fiain keresztül itt marad, hogy az emberiséget a határtalan szeretet ajándékához segítse. Mert a keresztény ember a föld sója.