“Melyik az a fa Zalacsánynál, megtalálnád?
Tudod, ki találta ki azt, hogy Táncolj, Törő? Mikor hallottad meg először?
Milyen volt először belépni 74-ben az újpesti öltözőbe?
Ezeket nem kérdezem meg többek között, nézek magam elé, próbálom értelmezni a szituációt, nincs igazán mit mondanom egy halk, kócosra sikerült hellón kívül, sms-t írok a valakimnek, jöjjön, ha tud, itt ül velem, aki után szaladt egyszer, a magyar lélek, a magyar tehetség és a magyar sors csodálatosan szomorú szimbóluma, a tragédiák mögötti öröm és az öröm mögötti fájdalmak leghitelesebb megszemélyesítője, ilyesmit nem írok le persze, szükségtelen és felesleges, a bánat szívdobbantó ereje e nélkül is működteti a kivételes pillanatokat, jó adag üresség van bennem, sőt némi furcsa csalódottság, amolyan vereségféle, nem úsztam meg, mégis egymás mellé kerültünk, mennyire nem akartam pedig, igaz, főként régebben volt jelentősége, most már majdnem mindegy, gyerekkoromban féltettem magam a csalódástól, ma már nem történhet semmi baj, itt ül mellettem a hajszálon múlás, a félig üres telepohár, sok régi önsajnálatom katalizátora."
Kapcsolódó könyvek
Ismeretlen szerző - Szabó Magda-album
A kötet Szabó Magda változatos és gazdag írói pályájának állomásait és dokumentumait kívánja felidézni, a debreceni gyerekkortól kezdve a tanárkodás emlékein át egészen az írói pálya már a XXI. századba nyúló, nemzetközi elismertséget hozó beteljesüléséig.
Szabó Magda (1917-2007), a Kossuth-díjas és Femina-díjas író pályája elején költőként indult, majd egy visszavont Baumgarten-díj és az ötvenes évekbeli kényszerű hallgatás után regényíróként vonult be a magyar irodalomba. A kálvinista Debrecenben töltött gyerekkor és a vidéki tanári pályakezdés után a fővárosba került, azonban élete során mindvégig hűséges maradt szülőhelye, családja és iskolái jelentette szellemiséghez. Az Újhold-nemzedékéhez is tartozó író nemcsak regényíróként és költőként mutatkozott meg az olvasók számára, a hatvanas évektől drámaíróként is jelentőset alkotott, s nem szabad megfeledkeznünk a gyerekeket megszólító műveiről sem, a Bárány Boldizsárról vagy a Tündér Laláról. Kötetünk e változatos és gazdag írói pálya állomásait és dokumentumait kívánja felidézni, a debreceni gyerekkortól kezdve a tanárkodás emlékein át egészen az írói pálya már a XXI. századba nyúló, nemzetközi elismertséget hozó beteljesüléséig.
A Hang-Kép-Írás sorozat különlegessége továbbra is az, hogy a ritka kéziratok és fényképek mellett a költővel készült hangfelvételekből is válogatást ad.
Mesterházi Lajos - Visszaemlékezések
Öreg ember vagyok. Tautológia volna hozzátennem: és gyógyíthatatlan beteg.
"Az én életprogramom nem volt lehetetlen. Igazsága olyan világos, hogy ma már, akik hadakoznak ellene, azok sem vitatják, legföljebb is csak a formáját, nem a tartalmát.
És maximális program volt: >>Holnapra megforgatjuk az egész világot!<< Nincs többé kizsákmányolás. Ember az embernek többé nem eszköze, hanem egyenlő társa. Rangot az egyénnel csak a munkája ad, nem a hivatala. Hát még, hogy a születése vagy a birtoka! Közösen termeljük meg - ki-ki legjobb képessége szerint - az anyagi javakat, s elosztjuk egymás közt - egyelőre - a munkában szerzett érdemek szerint. De máris biztosítjuk kinek-kinek igénye szerint, korlátlanul, a szellemi javakat. Ily módon berendezkedvén, nincs többé lopás, csalás, megvesztegetés, nincs többé egymás rovására érvényesülés, intrika, bosszú. Minden hatalom mindannyiunké, tehát nincs többé hivatalok packázása, még kevésbé talpnyalás, megalázkodás, ellen-esetben pedig felsőbbség >>törlesztése<<, hiszen nincs is olyan, hogy >>felsőbbség<<. Tiszta erkölcsi világrend születik a szemünk láttára. Ősi abban az értelemben, hogy az embernyi ember óhajtása mindig errefelé mutatott. És merőben új, mert eddig - bármely vallásos vagy laikus etika szerint - csak utópia lehetett. Az Ember most lép ki a szükségszerűségek birodalmából - a szabadság napvilágára: felnőtté válik.
Aki magasra száll, annál nagyobbat bukik, és a kudarca azért nem kisebb! Öreg vagyok, úgy kell körülnéznem ma már a világban nekem is, mint aki a halálra készül. Hogy mi volt, mi lett, mi valósult meg szándékából, mit hagy a fiaira.
Komoly dolog ez, nem szappanbuborék-fúvás. A képes beszédnek nincs helye. Kegyetlen józanul és kegyetlenül igazságosan kell körülnézni.
Varnus Xaver - Folytatás
"Isten majd megbocsájt: az a mestersége" címmel vékonyka kis kötet látott napvilágot 1996-ban, amelynek írója Xaver Varnus, a legendás orgona- és életművész volt. Szerzőjének páratlan sikert hozott a könyv - két esztendő alatt tizenkét kiadást, harmincnyolcezer eladott példányt ért meg, és hatalmas viharokat kavart: irodalmárok és pedagógusok, püspökök és politikusok, újságírók és gimnazisták vitatkoztak róla lázasan és nem kevés szenvedéllyel, hiszen a végtelenül prűd és jócskán kékharisnya magyar társadalom addig soha ki nem mondott problémáit vetette fel. Molnár Gál Péter, a Népszabadság rettegett kritikusa így nyilatkozott róla: "Hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet? Csak ezt érdemes! Xaver szabad ember, genetikailag az. S minthogy annyi minden van, amit a muzsikus nem tud a hangszerén eljátszani, ezért hát e kötet élvezetes csevegése szabados és tiszta nyelven, melyen jobban ír, mint a szakmabeliek." Az első könyv - a másodikhoz hasonlóan - egy ezredvégi, radikálisan liberális humanista feljegyzéseinek gyűjteménye, amelyben éppen úgy szó esik az irodalomról és a művészetekről, mint a homoszexualitásról, avagy a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legnagyobb átkáról, az úrhatnám katolikus főpapságról. Az első könyv kéziratának elolvasása után a "magyar Voltaire", Faludy György ezt írta Xaver Varnusnak: "Ilyen kiválóra, ugyanekkor élvezetesre és mulatságosra, szétágazó témájúra, részleteiben rövidre (vagy pontosabban: éppen elegendőre) fogottra, ahol kell, kegyetlenre, magyarázgatás helyett állítóra, leíró helyett megírtra mégsem vártam. Gratuláció, hogy a másik mesterségben is ilyen kitűnő vagy. Teljesen példátlan. Minden jó, amiről csak írsz. Ha a könyv háromszor ilyen hosszú lenne, akkor is túl rövidnek tartanám!"
Barnás Ferenc - A kilencedik
A nyomor szereplői általában nincsenek abban a helyzetben, hogy ők maguk beszélhessenek saját körülményeikről. Barnás Ferenc regénye az a kivételes pillanat, amikor egy szöveg folyamatosan erről az egzisztenciális kiszolgáltatottságról tudósít. Az elbeszélő egy kilenc éves kisfiú, aki családjának történetét meséli el. A szélsőségesen veszélyeztetett családban kilenc gyermek él huszonöt négyzetméteren. 1968-at írunk. A gyerekeknek nincs mit enniük, nincs saját ágyuk, de még takarójuk sem, nincs meleg ruhájuk, és nincs tüzelőanyag, amivel legalább fűteni lehetne a kis szobában. A kisfiú arról álmodozik, hogy milyen lesz, ha egyszer végre felépül a ház, ahol emberi módon lehet majd élni.
Egy tragikus vétség miatt azonban kétségessé válik, hogy átélheti-e ezt valaha. is.
Barnás Ferenc harmadik regénye nyomasztó látlelet egy illúziók nélküli világról.
Nagy Gabriella - Üvegház
Mit lehet kezdeni az élettel anya és apa halála után, fel lehet-e dolgozni a tragédiákat, felépíteni újra a múltat az emlékek szilánkjaiból, feltámasztani, ami vagy aki nincs? Nem az a kérdés, meddig él egy ember, hanem az, hogy meddig, milyen mélyre képes visszamenni tetteinek, érzelmeinek magyarázatáért. Gyakran meglepő, gyönyörűséges és rettenetes indítékokért. A hosszabb idő után ismét kötettel jelentkező írónő műve regényes novellafüzér, rövid történetekből komponált portré családi háttérrel. Élveboncolás, szembenézés a megtörténttel, küzdelem a folyton változó és bizonytalan emlékezettel. Hősünk ezúttal és valóban: EGY NŐ.
Papp Gergely - Pimasz úr Párizs ellen
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Háy János - Napra jutni
a Holdon nem lakik senki és az ég is teljesen üres, mint a tévé
Van benne apa, anya, nagymama, nagyapa, s persze főként egy kisgyerek. Vannak benne helyszínek, ovi, iskola, udvar, határ, földek, otthon, egy kerítés a posta előtt. Vannak benne tárgyak, ágy, asztal, tévé, járda. Vannak benne állatok, kacsák, libák, tyúkok, kakasok, disznók, két kutya, Matyi és Csöpi és más falusi házőrzők. Vannak benne emberek, szomszédok, tanárok és tanítónénik, osztálytársak, külföldi rokonok (csehszlovákok), apa barátai és más falusi lakosok. Vannak benne érzelmek (de még mennyi), álmok, vágyak és különböző valóságok.
Minden épp ott van, ahol lennie kell, s amikor elindul a főszereplő, hogy bejárjon egy darabot ebből a tájból, megszületik egy történet. Harminchatszor indul útnak, és harminchat történet születik. Aztán a végén a többi főszereplő is elindul, hogy átjárja a maga hosszabbra nyúló életét. Ez a négy élet úgy veszi körül harminchat társát, ahogy a kerítés zárja az udvart a házhoz, ahogyan a góré fenyőlécei tartják össze a bedobált kukoricacsöveket.
Hát ilyen ez a könyv, meg még másmilyen is, olyan, mint amikor a friss bukta szaga kicsúszik a félig nyitott konyhaablakon. Olyan, mint amikor az orrunkat követve megyünk vissza a múltba. Amikor az emlékek és az érzések úgy kapaszkodnak össze, ahogyan az anya szorítja magához a gyerekét.
Szécsi Noémi - Mandragóra utca 7.
Furcsa egy ház ez a Mandragóra utca 7. Ida és Tamara számtalanszor nekivágtak már, hogy feltérképezzék a titokzatos épületet, bizonyos dolgokat mégsem sikerült kideríteniük. Például laknak-e a földszint 1.-ben? Mit akar az a gyanús egyén, aki Ida anyukája körül ólálkodik? Csak nem varázsolták el azt a szegény anyukát? Mi zajlik a pincében? Kié az az öntudatos kóbor kutya, aki többnyire a házmesternő ablaka alatt szaglászik? És vajon a házmesternő tényleg seprűnyélen közlekedik? A két barátnő módszeres kutatómunkába kezd. Nemcsak napközben, iskola után nyomoznak, hanem a szép kis halálfejmintás paplanhuzat alatt álmaikban is a rejtély kulcsát keresik. Induljunk ki abból, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. És lidércek, tündérek meg vámpírok sincsenek!
Vagy vannak?
A sokféle műfajban otthonos, kivételes tehetségnek számító szerző a Kommunista Monte Cristo című regényéért 2009-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 2011-ben József Attila-díjjal jutalmazták. További kötetei: Finnugor vámpír; A kismama naplója; A baba memoárja; Utolsó kentaur, Nyughatatlanok. Műveinek fordítói jogai több országban, köztük az USA-ban is elkeltek.
10-től 14 éves korig
Horváth Péter - Kedves Isten
1960, Magyarország. Egy tízéves fiú az öccsével váratlanul – és számára érthetetlen okból – intézetbe kerül. (Apja börtönben ül a forradalomban való részvétele miatt, anyja elvesztette az állását, ideiglenes munkája mellett nem tudja ellátni a fiait.)
A gyerek a brutális erőszak-szabályok szerint élő közösségbe kerülve megpróbálja feldolgozni a történteket és mindazt, ami vele az intézetben megesik. Kitűnő tanuló – ez több mint szálka a gyerektársak szemében.
Egyetlen barátra lel, aki a maga kezdetleges, gyermeki módján istenhitre tanítja. Hősünk ettől kezdve rendszeresen levelez a megismert, mégis ismeretlen Úrral – bár nem igazán hisz abban, hogy Isten megszabadítja félelmeitől és szenvedéseitől. Másik szál a forradalom szegedi eseményeinek peranyagokból összeállított története, amelynek egyik meghatározó szereplője az intézetbe került fiú édesapja.
Isten mindent lát, de nincs hozzáfűznivalója.
Kovács Ince - Élve emlékező
A szerző frappánsan, érdekfeszítően beszéli el, mi minden történt vele ’56 előtt és után, mit jelentett számára a szülőföld – Erdély –, fiatalságának hazája – Magyarország – és választott új hazája – Amerika.
Nem csak vitték magukkal az események, néha elébe is ment azoknak, vállalva önmagát még akkor is, ha olykor a sors nem simogatta meg emiatt.
Kiss Ottó - Emese almája
Sokan emlékezhetnek még Kiss Ottó Csillagszedő Márió című verseskönyvére. Most itt az új könyv, az Emese almája, ami, ha tetszik, a Márió párjának is tekinthető. A versek a szerzőtől megszokott, szellemes és ötletes, „svéd gyerekverses” hangnemben, ezúttal egy kisfiú hangján szólnak. Versek A-tól Zs-ig, ősztől nyárig, az élet kis és nagy, komoly és komolytalan, jó és rossz dolgairól – és közben egy szerelem is kibontakozik…
Dragomán György - Máglya
Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást.
Oláh Gábor - Hazudtam neked!
"Igenis, hazudtam neked. Rengeteg apróságot, mert az olyan vicces, mert szükséges, mert nélküle száraz és unalmas (fontos szó!), és egy lényeges dolgot, mert nem akartam fájdalmat okozni. Kinek? Egyikünknek se, tudod, ami neked fáj, az előbb vagy utóbb nekem is fáj."
Oláh Gábor regénye Flóra egyes szám első személyben elbeszélt vallomása férjének a huszonhat évvel ezelőtti önmagáról, a tizennyolc éves lányról, az éveken át titokban tartott első szerelemről, és arról, hogy miért nem beszélt eddig erről. És miközben fény derül a titokra, megelevenedik az 1980-as évek Budapestje, megismerünk egy bolondos értelmiségi családot és annak baráti körét, az utolsó fejezetből pedig az is kiderül, ki hova jutott mára.
A Ciceró Könyvstúdió gondozásában megjelent Holnap más leszek című ifjúsági regényéhez hasonlóan, Oláh Gábor, Balázs Béla-díjas filmrendező szerzőként ismét női szerepkörbe bújik, és bebizonyítja, hogy remekül ismeri a női lelket.
Berg Judit - Polgár Judit - Alma
Egy különös délután, amelyen egymást érik a váratlan és nyugtalanító események, Alma, Drifter, Félix és Bella egy számukra idegen világba kerül. Vissza szeretnének jutni a saját valóságukba, de a sötét birodalom uralkodója próbatételek elé állítja őket. Látni akarja, hogyan lesznek úrrá váratlan helyzeteken. Meg tudnak-e hozni súlyos döntéseket? Képesek-e áldozatokra? S a végén méltó ellenfélnek bizonyul-e Alma?
Berg Judit, József Attila- és IBBY-díjas író, Rumini megteremtője és Polgár Judit, minden idők legjobb női sakkozója összefogott, hogy egy izgalmas kalandregényben egy kicsit a sakkról, de inkább a sakkon túl az életről meséljenek fiatal olvasóiknak. Ők már megtapasztalták: senki sem abszolút jó vagy abszolút gonosz, semmi sem fekete-fehér, még a sakktáblán sem, nemhogy az életben.
Nem kell, hogy sakkozni tudj. Alma társai sem tudnak. Mégis, nélkülük Alma biztos bukásra lenne ítélve...
Katharina Hagena - Der Geschmack von Apfelkernen
Schillernd und magisch sind die Erinnerungen an die Sommerferien bei der Großmutter, geheimnisvoll die Geschichten der Tanten. Katharina Hagena erzählt von den Frauen einer Familie, mischt die Schicksale dreier Generationen. Ein Roman über das Erinnern und das Vergessen – bewegend, herrlich komisch und klug.
Als Bertha stirbt, erbt Iris das Haus. Nach vielen Jahren steht Iris wieder im alten Haus der Großmutter, wo sie als Kind in den Sommerferien mit ihrer Kusine Verkleiden spielte. Sie streift durch die Zimmer und den Garten, eine aus der Zeit gefallene Welt, in der rote Johannisbeeren über Nacht weiß und als konservierte Tränen eingekocht werden, in der ein Baum gleich zweimal blüht, Dörfer verschwinden und Frauen aus ihren Fingern Funken schütteln.
Doch der Garten ist inzwischen verwildert. Nachdem Bertha vom Apfelbaum gefallen war, wurde sie erst zerstreut, dann vergesslich, und schließlich erkannte sie nichts mehr wieder, nicht einmal ihre drei Töchter.
Iris bleibt eine Woche allein im Haus. Sie weiß nicht, ob sie es überhaupt behalten will. Sie schwimmt in einem schwarzen See, bekommt Besuch, küsst den Bruder einer früheren Freundin und streicht eine Wand an.
Während sie von Zimmer zu Zimmer läuft, tastet sie sich durch ihre eigenen Erinnerungen und ihr eigenes Vergessen: Was tat ihr Großvater wirklich, bevor er in den Krieg ging? Welche Männer liebten Berthas Töchter? Wer aß seinen Apfel mitsamt den Kernen? Schließlich gelangt Iris zu jener Nacht, in der ihre Kusine Rosmarie den schrecklichen Unfall hatte: Was machte Rosmarie auf dem Dach des Wintergartens? Und was wollte sie Iris noch sagen?
Iris ahnt, dass es verschiedene Spielarten des Vergessens gibt. Und das Erinnern ist nur eine davon.
Vámos Miklós - Hogy volt
Vámos Miklós emlékei, portréi, vallomásai a huszadik század harmadik harmadából. Híres, sok esetben immár klasszikussá vált írókról, művészekről, szerkesztőségekről és kiadókról, szerkesztőkről és szerkesztettekről, cenzorokról és cenzoráltakról.
Mindenkinek ajánlható, aki szeretne gusztust kapni, hogy még többet olvasson róluk - tőlük.
Rados Virág - A visszakapott élet
Meg lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségből, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel tölt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés önmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy hűséges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre leginkább számítunk. A főhős így küzd meg a mellrákkal, majd legyűri az őt fenyegető, másik gyilkos kórt. Története bizonyítja: a legnehezebb helyzetből is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség erőt ad. Ennek köszönhetően a főhős felveszi a kesztyűt, és a hosszú, gyötrelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását. Visszakapja egészségét, normális életét, sőt, a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer el a régi helyett.
A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy sikerű Bipoláris folytatása szintén igaz történet alapján íródott.
Ranschburg Jenő - Áldás vagy átok? - Gyerekek a képernyő előtt
A televízió, a számítógép és az internet a modern világ szellemi táplálékai. Nélkülük nemcsak ízetlenebb az élet, de olyan tápanyagokban is könnyen hiányt szenvedhetünk, melyek az egészséges mentális fejlődés nélkülözhetetlen elemei. De - akárcsak a valódi táplálék esetében - a túlzott fogyasztás vagy a silány minőség könnyen ártalmassá is válhat - olvassuk a kiváló pszichológus-szerző véleményét a 21. század technikai újdonságairól, amelyek minden eddiginél erőteljesebben avatkoznak be mindannyiunk - így gyermekeink - életébe is. E kötet egyrészt feltérképezése az e tárgykörben végzett legújabb kutatásoknak - ugyanakkor humánus, korszerű tanácsaival együttgondolkodásra készteti olvasóit.
Sütő András - Anyám könnyű álmot ígér
Sütő András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak - az ötvenes és hatvanas évek - társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása - mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről - valóságos diadalmenet volt.
D. Tóth Kriszta - Jöttem, hadd lássalak
Mindenkinek van egy „Hufnágel Pistije”. De vajon akkor járunk a legjobban, ha teljesülnek az álmaink?
Borbálát a haláláig fogva tartja egy másik élet ígérete. A saját világából elvágyódik, de nem is sejti, hogy ha annak idején másképp dönt, semmi sem úgy alakult volna, ahogy azt életének utolsó percéig elképzeli...
Bora – mert a Borbálát rendszeresen kikérte magának -, ez a bonyolult, ellentmondásos de ellenállhatatlan nő halálos ágyán, 45 évesen kénytelen szembenézni választásaival, vágyaival, kudarcaival, a megszerzett és elmulasztott lehetőségekkel. Miközben a betegség emészti testét, az elméje ép. Visszaemlékszik két nagy szerelmére: hetvenes évek Budapestjére tévedt angol grófra, és Mikire, a magyar főiskolásra, akinek kedvéért végül feladta a nagyvilági élet lehetőségét. 25 évvel, egy házassággal, két gyerekkel és egy keserves válással később nagybetegen Bora még mindig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha... ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a fővárosból nem költözik vidékre, ha a másik férfihoz megy hozzá. Ha a másik életet választja. De vajon létezik „másik élet”?
Életének utolsó napjaiban aztán Bora nagy döntést hoz. Arra kéri a lányát, hogy szervezzen meg neki egy utazást... mert bármi is történt a múltban, annak a férfinak a karjában akar meghalni, akit mindig is szeretett.