A ​hatalom rejtett dimenziói Magyar ​Tudományos Tanács 1948-1949

Alex Bandy - A ​Csokoládé-gyilkosság
Lakatos ​Imre (1922-1974) korunk egyik legnagyobb hatású matematika- és tudományfilozófiai gondolkodója Karl Popper, Thomas Kuhn és Paul Feyerabend mellett. Tudományos karrierje nyugati emigrációját követően ívelt fel, fiatalkorát azonban Magyarországon töltötte. A német megszállás után elhagyja Debrecent, és hamis papírokkal, álnéven Nagyváradra költözik. A kommunista párt emberének adva ki magát önképző sejtet szervez, és a szó szoros értelmében élet és halál ura lesz. Később visszatér Debrecenbe, az újraalakuló kommunista párt egyik alapítója lesz, és folytatja egyetemi tanulmányait. 1946-ban már a budapesti pártközpontban kap feladatot, többek között kulcsszerepet játszik az Eötvös Collegium szétverésében. 1949-ben ösztöndíjjal Moszkvában tanul, 1950-ben Recskre internálják, besúgónak áll, majd 1953-ban szabadul. 1956-ig az ÁVH ügynöke, végül a forradalom után Angliába emigrál. Életének ez a szakasza számos kérdőjelet vet fel, nem véletlen, hogy több ország titkosszolgálata is figyelte őt, és igyekezett minél többet megtudni róla. Mint korábban szigorúan titkos ÁVH-, BM-, MI5- és FBI-dokumentumokból kiderült, ez csak részben sikerült nekik. Alex Bandy két évtizednyi levéltári kutatás és számtalan interjú elkészítése után egy olyan ember portréját rajzolta meg, akit érdemes megismernünk, mert életében ott van a múlt század gyalázatos történelme. Az első, angol nyelvű kiadás után most már magyarul is olvasható kötet nélkülözhetetlen forrás a kommunizmus magyarországi történetének tanulmányozásához. A krimibe illő fordulatokat sem nélkülöző történet izgalmas olvasmány mindazoknak, akik a velünk élő múltat megismerve szeretnék jobban megérteni a jelent.

Závada Pál - Természetes ​fény
A _Természetes ​fény_ döntően a második világháborúban meg előtte és utána játszódik. A szereplők javarészt Békés megyeiek, nők és férfiak, magyar magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók - ettől is függően veti őket a történet az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire. Eközben szeretnek és csalódnak, áldozattá vagy tettessé is válnak, elbeszélnek vagy fényképeznek - és vannak, akik nem térnek vissza többé. Eltelt hét évtized, az okokat és a miérteket elfelejtettük: könnyű szívvel nézegettünk retusált képeket. Hogy ennek vessünk véget, ezt ajánlja Závada Pál nagy regénye, miközben máig bevilágít bennünket az iszonyúan szenvtelen természetes fény.

Vas Zoltán - Betiltott ​könyvem
„Néha ​hidd el Kádár elvtárs, már azon gondolkodom, helyes-e, hogy hallgatok a tortúráról, amit önéletírásom miatt Aczél Györgytől kiindulóan az utolsó három évben szenvedtem. Egyre fokozódott üldöztetésemet. Emiatt gondolkodom azon, nem kellene-e nyilvánosság elé vinnem ezt a hároméves keserves, végül rendőrségi és bírósági utat, amit végigjártam. Közölnöm kellene Aczél Györggyel folytatott levelezésemet és az ügyemről az iratokat. Azon gondolkodom, hogy minden felelősséget vállalva nem kellene-e kiadatnom külföldön önéletírásomat. Mert nyíltan megkérdezem: kinek érdeke, hogy magyar Szolzsenyicin ügy keveredjék, mert az én türelmemnek és loyalitásomnak Hozzád Kádár elvtárs, és a párthoz – van határa!” (Részlet Vas Zoltán Kádár Jánoshoz írott leveléből, 1974. március 2.) „A kötetet kiadhatatlannak tartom… Problematikus a mű egész történetszemlélete és ez politikailag különösen 1956 értékelésénél válik nyilvánvalóvá…, hogy ti. 1956 októberét ő nem tartja ellenforradalomnak. Éppen ebben van a probléma lényege. Azért nem lehet a könyvet ma publikálni, azért nem lehet azt még rövidítésekkel sem kiadni. A szerző koncepciója ugyanis vörös fonálként végighúzódik egész kötetén, annak minden részletét is érintve.” (Részlet Rényi Péter a Magvető Könyvkiadó igazgatója számára írott lektori jelentéséből. 1984. február 3.) „Nem jutottam sehol az égvilágon előre, teljes mértékben zsákutcában vagyok ezzel a könyvvel. Ami megmondom magának, nem is nagyon idegesít. Tudom, eljön az idő, amikor ez a könyv megjelenik és nagyon hasznos történelmi dokumentum lesz.” (Részlet Vas Zoltánné Kozák Gyulának adott interjújából, 1988. április 21.)

Sólyom Ildikó - Megtörténhetett!?
Részletek: ​"A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról ...A koholt vádakon alapuló ügyek 1949 májusában Rajk László elvtárs és társai elleni eljárással kezdődtek. A Rajk-perben kialakított koncepciót a Rákosi-klikk láncreakciószerűen kiterjesztette Pállfy György, Sólyom László elvtársakra és társaikra, Szakasits Árpád, Marosán György, valamint Kisházi Ödön és volt szociáldemokrata elvtársakra, szakszervezeti funkcionáriusokra; Kádár János, Kállai Gyula elvtársakra és társaikra, s más kommunistákra. Már az 1954-ben megindított perújrafelvételi eljárások során megállapítást nyert, hogy az e perekben felhozott vádak teljesen alaptalanok. A most lefolytatott vizsgálat felderítette, hogy a Rákosi-klikk saját felelőssége leleplezése céljából a koholt vádak egy részét ennek ellenére fenntartotta, ezért felelősség terheli a rehabilitációs eljárások szabotálásáért is. A Központi Bizottság a rendelkezésre álló dokumentumok alapján megállapította, hogy a személyi kultusz éveiben lefolytatott perek koncepcióit, és a koholmányok közül nem keveset Rákosi maga agyalt ki. A Rajk-üggyel kapcsolatban 1949-ben a sportcsarnoki aktíván nyilvánosan maga dicsekedett: "Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása, és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött."... ...A Központi Bizottság a személyi kultusz idején koholt vádak alapján lefolytatott perek felülvizsgálatának anyagát figyelembe véve, a következő intézkedéseket tette, illetve határozza el: A személyi kultusz idején az önkény áldozataiként ártatlanul elítélt és meghurcolt személyek teljes rehabilitálását; intézkedett, hogy az önkény áldozatául esett elvtársaknak emlékét a párt mindenkor kegyelettel őrizze, a munkásmozgalom történeti dokumentumaiban forradalmi tetteiket megfelelően méltassák, hátramaradottaik a szükséges és lehetséges erkölcsi és anyagi támogatást mindenkor megkapják. ... ...A Központi Bizottság felhívja a pártszervezetek, társadalmi szervezetek és közületek vezetőit, gondoskodjanak arról, hogy az alaptalanul vádolt és rehabilitált emberek mindenkor kellő figyelemben részesüljenek; segítsék, hogy végleg feledésbe merüljenek azok a sérelmek, amelyeket a rendszerünktől idegen, gyűlöletes személyi kultusz következtében kellett elszenvedniük. ... ... A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ez a határozata legyen fegyver a kommunisták kezében a párt politikai és erkölcsi egységének védelmére, a párt és a nép összeforrottságának, szocialista rendszerünknek az erősítésére. ... Budapest, 1962. augusztus 16."

Ismeretlen szerző - Börtönkereszt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Roger Gough - Kádár ​János, a jó elvtárs?
Törvénytelen ​gyerekből illegális kommunista, körön belüli főelvtársból és belügyminiszterből börtönlakó, majd rehabilitált, a népfelkelés elismerőjéből annak elnyomója, tömeggyilkosból, Moszkva kiszolgálójából keleten és nyugaton elismert politikus, a nép "Jancsi bácsija". Az új gazdasági mechanizmus megfojtója, a hetvenes évek puha diktátora, aki sokak szerint akkoriban megnyerte volna a szabad választásokat is. Voltak, akik a két világrendszer közti lavírozás nagymesterét látták benne; mások úgy gondolták, falvédőbölcsességeit csak azok kedvelik, akik, hozzá hasonlóan, hokedlin ülve szeretik enni a paprikás krumplit. Palotában soha nem lakott, gyereke soha nem született, felesége nevét évtizedeken át csak a hozzájuk legközelebb álló emberek ismerték. Azt írták róla, ha saját magát látta a parlamenti vetítőben a Híradóban, kiment a teremből. Egyszer felszállt a kettes villamosra - amit más kelet-európai diktátor nem tett meg; a kommunista világban Fidel Castrón kívül csak ő mondhatta el magáról, hogy a hivatalos sajtó nem biggyeszti minduntalan a nevéhez az "elvtárs" megszólítást. Kádár Jánossal a mai napig birkózik a magyar köztudat, mely a huszadik század meghatározó magyar politikusának pályáját, életét s mindenekelőtt hatását sem dolgozta fel. 2006-ban, a választásokon nem csak az utódpárt táncolt azon a borotvaélen, amelyet a kádári idők hamis nosztalgiája jelent. Közkeletűvé vált a "Kádár népe" kifejezés, s idén a panelprolik helyett ennek a népnek ígért az ellenzék százezer forintos minimálbért és árfékentartást. Arról azonban, hogy ki volt az az ember, akinek a politikai kísértete még 2006 tavaszán is árnyékot vetett a választási plakátokra, vajmi keveset tudunk. A hazai tollforgatók ódzkodtak attól, hogy Kádár szellemét és életművét felboncolják. Sokat hivatkoztak arra, hogy még csak nagyon kevés idő telt el halála óta, és szükség van arra a bizonyos "történelmi perspektívára", amelynek híján nem állíthatók kontextusba a közelmúlt történései. Az igazi ok azonban alighanem másutt rejlik. Aki arra vállalkozik, hogy Kádár Jánosról könyvet írjon, egyben arra is kísérletet tesz, hogy tükröt tartson Magyarország 1956 és 1989 közti társadalma elé. Azt az embert, aki nem tart attól, hogy magára zúdítsa a jó elvtársak haragját, Roger Gough-nak hívják. Az angol történész szélesre nyitja közelmúltunk ablakát, friss levegőt engedve be abba a fojtogatóan fülledt intimszférába, amely nemcsak a Kádár-korszakra volt jellemző, de részben még az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját ünneplő Magyarországra is igaz.

Bálint László - A ​Kommunista Párt öklei
Talán ​közismert a rákosista idők e jelmondata: „az Államvédelmi Hatóság a Párt ökle”. Később, amikor már nem ÁVH volt a szervezet elnevezése, némileg változott az állomány, változtak a módszerek is. A Párt ökölcsapásai alattomosabbak, kiszámíthatatlanabbak lettek. A rendszerváltozást követően megfogalmazódott az igény az állambiztonsági múlt megismerésére. Az államvédelmi múltról viszont sokkal ritkábban és sokkal kisebb hangerővel esett szó, pedig az volt a sötétebb, a gyalázatosabb és a több áldozatot követelő. A kettő szétválaszthatatlan, hiszen a fő cél ugyanaz maradt, a folytonosság a személyi állományt tekintve is tetten érhető. Utóbbi megismertetésére tesz kísérletet a szerző levéltári dokumentumok rendszerezésével és a közvélemény elé tárásával – nem a bűnbakkeresés, hanem a tisztánlátás és a szakszerűség igényével. Magyarországon eddig még nem készült ilyen jellegű és terjedelmű összeállítás, a Szegedre és Csongrád megyére szorítkozó adatgyűjtés hosszadalmas kutatómunkát igényelt.

Stefano Bottoni - A ​várva várt Nyugat
Honnan ​ered az a fogalom, hogy „Kelet”-Európa? Mikor, hogyan használták és mit értettek ez alatt a huszadik század folyamán? Van-e még értelme Kelet-Európáról beszélni és Kelet-Európa történetétől írni a hidegháború utáni egyesülő Európában? Kelet-Európa korántsem stabil, sőt állandóan változó földrajzi elnevezés. Minden tudományos vagy politikai közösség másképp értelmezi, és a földrajzi meghatározás mögött nem csak szakmai, hanem (ön)legitimációs törekvések és emocionális érvek állnak. Miközben Nyugaton egyszerű szakmai evidencia, a mai „kelet-európaiak” számára Kelet-Európa történeti és erkölcsi stigmának számít. Ezzel is magyarázható az a paradoxon, hogy minden fontosabb nyugati egyetemen működik egy kelet-európai tanulmányok központja – ezzel is elismerve a régió létjogosultságát, miközben a volt szovjet tömb országaiban feledésbe merül a régió sajátos 1944 és 1990 közötti „sorsközössége”. Jelen kötet egy összehasonlító szemléletű, problémaközpontú szintézis Kelet-Európa jelenkori történelméről, amely igyekszik az általános kronologikus összefoglalást tematikus megközelítéssel vegyíteni, középpontba állítva az egyes országok gazdasági és társadalmi fejlődését. Csak egy „totális” igényű megközelítéssel magyarázható el az utóbbi évtizedek legfontosabb tanulsága: miért csökken, anélkül hogy eltűnne, a „szürkezónákat” a Nyugattól elválasztó politikai és gazdasági távolság. Anélkül, hogy teljes mértékben elfogadnánk azt az „orientalizmus-kritikát”, amely úgy tekint a mai Kelet-Európára, mint a szívtelen nyugati kapitalizmus gyarmatára, el kell ismernünk, hogy valamilyen szinten „Kelet”-Európa továbbra is létező fogalom, mivel az utóbbi 25 évben sem csökkentek számottevően a „két” Európát keresztülmetsző társadalmi egyenlőtlenségek. A szerző kritikai összefoglalója annyit tesz, hogy az olvasó elé tárja azokat a leülepedett „emlékezetrétegeket”, amelyek ma is összetartják ezt a régiót, és megnehezítik a Nyugathoz való várva várt felzárkózást.

Sólyom Ildikó - Összetört-szétszakadt-elillant...
A ​szerző kitűnően "közvetíti" érzelmeit az Olvasó felé, ugyanakkor tárgyszerű, igazságos. Nemcsak saját, de édesanyja mélységes fájdalmát is átéli. "A harminckilenc évnyi özvegység, börtön, nyomor, nélkülözés, jogfosztottság, álságos hivatalos ígérgetések és hazudozások" kit ne kezdenének ki, és kit ne kényszerítenének az elfogyás mezejére. Hát lehet erről érzelem nélkül beszélni? Azt hiszem, nem lehet. Talán ettől szép a történelmi dokumentumregény, talán ezért olvasmányos, érdekes, lenyűgöző, megrázó, ugyanakkor mélyen emberi. Sors, tragédia! az övé, a családjáé, a társaié. És mindig ott a miért? Miért kellett fiatalon, értelmetlenül meghalnia Sólyom László altábornagy vezérkari főnöknek? ... Kötél általi halál! Miért? Miért vették őrizetbe és hurcolták el 1950 május 20-án éjjel a II. kerületi Eszter utcai lakásából? "Demokráciaellenes szervezkedés?" "Hűtlenség?" Mit jelent ez? tudjuk, a kérdés talán költői, de a mai napig nem értjük! Koncepció! Május 20-án éjjel Sólyom Lászlónét - férje után negyedórával - két kicsi gyermekével együtt Mátészalkára elhurcolja négy ÁVH-s. Kistarcsa. Börtön. Internálás. A megrázó és szinte élőképként az Olvasó elé tárt történések, a tárgyak, az eszközök, a nehézségek leírása megragadó. A Sólyom családon keresztül szinte az 50-es évek történéseinek fókuszába kerülünk, és ezen keresztül hiteles képet kapunk a politika, a katonai felső vezetés elítélendő gaztetteinek csokrából. Véleményem szerint a mű azonban mégsem családregény - bár egy család tönkretételének, lehetetlenné lehetünk tanúi, amelyen keresztül érzékelhetjük, hogy a magyar jog- és hadtörténelemben kirívó, kreált koncepciós ügy tulajdonképpen nem más, mint az 1945 utáni első és képzett vezérkar megsemmisítése, likvidálása - nemcsak átvitt értelemben, hanem fizikálisan is.

Martin Mevius - Agents ​of Moscow
After ​1945, state patriotism of the communist regimes in Eastern Europe was characterized by the widespread use of national symbols. In communist Hungary the party (MKP) widely celebrated national holidays, national heroes, erected national statues, and employed national street names. This 'socialist patriotism' had its origin in the 'national line' of the Comintern, established on Soviet instructions following the German invasion of the Soviet Union. At that time Stalin called the parties of the Comintern to oppose the Germans by issuing the call for national liberation. This policy continued after 1945 when, as an aid in the struggle for power, the MKP presented itself as both the 'heir to the traditions of the nations' and the 'only true representative of the interest of the Hungarian people'. Paradoxically however, the Soviet origins of the national line were also one of the main obstacles to its success as the MKP could not put forward national demands if these conflicted with Soviet interests. Martin Mevius' pioneering study reveals that what had started as a tactical measure in 1941 had become the self-image of party and state in 1953 and that the ultimate loyalty to the Soviet Union worked to the detriment of the national party - the MKP never rid itself of the label 'agents of Moscow'.

Ismeretlen szerző - Nagy ​Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Baráth Magdolna - A ​Kreml árnyékában
A ​kötet szerzője Baráth Magdolna történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Intézetének címzetes docense, az 1945 - 1990 közötti magyar történelem kiemelkedő kutatója. Számos dokumentumkötet, vezető történeti folyóiratokban publikált tanulmány, hazai és nemzetközi konferenciákon tartott előadások, televíziós beszélgetések eddigi pályájának mérföldkövei. Szerteágazó kutatói érdeklődésének egyik meghatározó részterülete a magyar-szovjet kapcsolatok történetének kutatása. Hosszú évek óta makacs elszántsággal tér vissza minden esztendőben a moszkvai levéltárakba, ahol a nehéz kutatási feltételek ellenére a kétoldalú kapcsolatok újabb és újabb forrásait tárja fel és elemzi. Munkásságának eredményei a budapesti szovjet nagykövetek 1953-1956 és 1956-1964 közötti jelentéseit közreadó kötetek. Ezekből és számos újonnan feltárt dokumentumból állt össze színes mozaikként az a kép, amely a jelen kötetben összegyűjtött írásaiból kibontakozik. A Magyarország második világháború utáni sorsára vonatkozó szovjet elképzelések, a Szovjetunióról kialakult hazai kép változásai, a két ország kommunista pártjai közötti kapcsolatok, a szovjet tanácsadók és szakértők tevékenysége, a szovjet politika szerepe a magyarországi változásokban 1953-ban, a szovjet imázsépítés módszerei, a Hruscsov korszak jellemzői és végül a Gorbacsov nevével fémjelzett átalakulás hatása azok a témák, amelyek többek között az összeállításában helyet kaptak. Mindegyik egy-egy biztos lépcsőfok egy majdani monográfiához, ízelítő a bonyolult és összetett kapcsolatrendszerből.

Alex Bandy - Chocolate ​and Chess
Chocolate ​and Chess is a Holocaust story with a twist that shocked even Elie Wiesel, a Cold War story, with spy vs. spy intrigue, an intellectual story and, alas, also very much a human story. It reads like a thriller, but it is the true tale of Imre Lakatos, the brilliant philosopher of the London School of Economics, who was a mystery to colleagues, friends and lovers - and to Britain's MI5. Surviving the Holocaust, he wanted to start anew and devoted his energies to building the Hungarian Communist Party. Surviving torture and incarceration by his comrades, he left for England for another fresh start. But the secret services of countries on both sides of the Cold War divide remained interested in him and England denied him citizenship despite the backing of esteemed colleagues like Karl Popper. Based on previously classified Western counterintelligence and Hungarian secret police archives, this book endeavors to fill gaps in the knowledge of both cognoscenti and counterspies.

Benedek István Gábor - Ez ​lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte...
A ​kémek története mindenkit érdekel. Izgalom, titok, bátorság, kaland, gyilkosság, zsarolás, hősiesség - ezek azok a szavak amelyek hirtelen eszünkbe jutnak. Könyvtárnyi olvasnivaló gyűlt össze Canarisról, Schellenbergről, Gehlenről, Philbyről, Allen Dullesről s persze a nagy szovjet háborús kémekről, kémfőnökökről, miközben a 40-es évek egyik nemzetközi értelmeben is kiemelkedő alakjáról, Újszászy Istvánról, a VKF-2, majd az Államvédelmi Központ zseniális vezetőjéről legfeljebb elvétve, a sorok között - és akkor is többnyire Karády Katalint, a híres szeretőjét emlegetve- találunk gyér adatokat. Mi az oka e különös feledésnek? Hogy a magyar elhárítás és hírszerzés vezetője, élvezve Horthy, Bethlen István, Kállay Miklós bizalmát, hátat fordított a náci szövetségesnek, és a briteknek dolgozott? Hogy a háború után - persze fogolyként, de azért luxusfogolyként - előbb Moszkvában a szovjeteknek segített, majd idehaza Péter Gábornak az ÁVO megteremtésében? Milyen ember volt a magyar kémfőnök? Valóban az úri világ árulója? Gyáva katona? A történelem játékszere? Vagy egyszerűen csak esendő ember, érző lélek, kiszolgáltatva a sors vak erőinek?

Szécsi Noémi - Kommunista ​Monte Cristo
Ki ​gondolná, hogy a vörösre festett évek szatírába illő történeteket rejtenek magukban? Magyar történelem 1919-től 1956-ig egy henteslegény szemszögéből - egészen másképp, mint ahogy eddig láttuk. Sanyi, a daliás henteslegény 1919 nyarán Kun Béla megbízásából Bécsbe indul. Kezében bőröndnyi arany, szívében szerelem és rettegés. Akármennyire is szeretné, a Tanácsköztársaság elveszett ügyét már nem tudja megmenteni, mégis visszatér, hogy kiszabadítsa Korvin Ottót. Terve kudarcot vall, ám a Horthy börtönében megélt, válogatott kínok után Sanyi még mindig szilárdan hiszi: attól, hogy ő kommunista, még lehet boldog! Szívet nem cserél, de kettős élet várja: otthon polgári bőség, reakciós feleség, reakciós gyerekek, kint a világban pedig az illegális Mozgalom, és egy patinás forradalmárcsaládból származó szerető. Várja még a gazdasági világválság, a nyilasterror, a zsidóüldözés, Budapest ostroma és megannyi politikai kaland. Minden szépen alakul, de közbejön Rákosi Mátyás országlása, amikor mindenkinek színt kell vallania. Ekkor kiderül, van annál nagyobb bűn, mint hogy egy hentes vegetáriánus... Milyen az emberarcú kommunizmus? A fejfájós Kun Béla, a kegyetlen Szamuely Tibor, a széplelkű Korvin Ottó, a stréber Rákosi Mátyás, a sakkozó Kádár János. És Sanyi, akinél minden szál összefut...

Hegedüs András - Élet ​egy eszme árnyékában
E ​riportsorozat, amelyet a Szabad Európa Rádió sugárzott először, igazi politikai szenzációt keltett. Hegedüs András, a volt miniszterelnök, a változatos pályát befutott független közéleti személyiség vallomásának történelmi jelentősége van. A politikus, aki sok tekintetben egyedülállóan tájékozott tanú is, őszintén, nyíltan szól a sztálinizmusról, az eszméről, s arról az árnyékról, amely évtizedekig uralta ezt az országot.

Berkesi András - Hűség ​/ Különös ősz
Nagyméretű ​vállalkozás Berkesi András regénytrilógiája, a Siratófal, a Hűség és a Különös ősz. A korábbi, nagy sikerű Siratófal-ból megismert hősök a két utóbbi regényben az ötvenes évek közepének jelentős emberi, társadalmi sorsfordulóján új, nehezebb, mélyebb konfliktusokkal kerülnek szembe. Különösen igaz ez a regény kommunista hőseinek sorsára: hiszen az igazsághoz hűnek maradni a rendszer börtönében, a legnehezebb megpróbáltatások ellenére is különbséget tenni az eszme és az eszmét a gyakorlatban megtagadók között: hihetetlenül kemény próbatétel. Ezt a nehéz próbát kétszeresen is kiállják a regény hősei: a koncepciós perek üldözötteiként, a börtönökben, majd az ellenforradalom elszabadult indulatainak poklában... Ez az a kettős próbatétel, amely szorosabb egységbe fűzi a trilógia jelen két részét. A szerző hű önmagához. Méltán népszerű, fordulatos, izgalmas cselekményszövése, egymással élethalálharcot vívó hőseinek összecsapásai lebilincselik olvasóját. A hiteles történelmi eseményekre épülő cselekmény során őszinte rokonszenvvel kísérhetjük hozzánk is közel kerülő hőseit, Terézt, Iványi Pétert, Keserűt, Miticset és a többieket azon a nehéz úton, amely a számvetéstől a belső tisztázáson keresztül a hűség újravállalásáig vezet...

Kristóf György - Fadrusz ​Mátyás királya és Vörösmarty Szép Ilonkája
Mátyás ​király születésének ötszázadik évfordulóját ünnepelte Magyarország és a magyarság az 1940. évben. Az országgyűlés, tudományos és irodalmi testületek, a legkülönbözőbb társadalmi közületek, egyszóval az egész hivatalos és nem hivatalos magyar világ hódolattal áldozott a nagy király emlékének. Idézte rendkívüli emberi és uralkodói alakját, kereste alkotásainak nyomát, politikai törekvéseinek hatását, eszméinek átsugárzását és későbbi századokba, a mai magyar életbe. Öröm és jövőt építő kötelesség volt ez. A félezredik évforduló lezajlott. Mégis szabad legyen mintegy halk erdélyi ünnepi utóhangként néhány igénytelen sorral hozzájárulnom a Mátyás-kultuszhoz, a Mátyás király ünnepléséhez. Felhívom a figyelmet és rámutatok arra, hogy mennyire hasonló, sőt azonos fényben ragyog elő Mátyás király ötszázéves történeti alakja Vörösmarty Szép Ilonkájában és Fadrusz kolozsvári szoborművében. Természetesen megkísérlem a hasonlóságnak, az azonosságnak okát is adni, az összefüggést bizonyítani és igazolni. Mindannak, amit a nagy király születésének ötszázadik évfordulójára emlékezve az alábbiakban elmondandó vagyok, a kelte és kiindulópontja immár kereken négy évtized távolába nyúlik vissza. Akkor felvillant észrevételemet és megállapításomat fejtem ki e sorokban. Valeant, quantum valent. Ha okfejtésemnek más haszna és gyümölcse nem is lesz. mint pusztán az, hogy ráirányítja a figyelmet egyrészt Vörösmarty géniuszának más művészeteket is megtermékenyítő gazdagságára, másrészt emlékszerű szobrászatunk legremekebb alkotására, Fadrusz Mátyás királyára, az író már csak ezért is eleve feloldozást kér és remél.

Izsák Lajos - A ​koalíció évei Magyarországon
A ​szerző arra vállalkozott, hogy az ország 1945 utáni történetének legdrámaibb, legizgalmasabb szakaszát bemutassa az olvasónak. Erre nagy szükség is van: még az akkori időket felnőttként átélt nemzedék sem ismerheti pontosan a plurális pártpolitika időszakának történéseit. A fiatalok pedig talán nem is hallották Balogh páter, Kéthly Anna, Slachta Margit, Sulyok Dezső, Barankovics István vagy Pfeiffer Zoltán nevét. Sokszínű, kavargó világ tárul fel az olvasó előtt, zárófejezete egy történelmi korszaknak s egy másiknak a nyitánya. Számos kérdés először kerül szélesebb olvasóközönség elé. Anyaga hasznos segédlet lehet a történelem oktatóinak, közép- és felsőfokú tanulóknak.

Maruzs Roland - Tábornoki ​kar 1945-1956
Az ​első olyan feldolgozást ismerheti meg az olvasó, amely hiteles levéltári források alapján mutatja be a honvédség és a néphadsereg tábornoki karát az 1945 és 1956 közötti időszakban. A második világháború befejezése és az 1956-os forradalom és szabadságharc között csupán tizenegy esztendő telt el. A történelem időkerekében ez elenyésző, a magyarság történetéhez mérten sem számít nagy időintervallumnak, mégis akkora változások mentek végbe ez alatt, amely több évtizedre meghatározta Magyarország, valamint a magyarság sorsát és szerepét. A haderőben is jelentős átalakulások történtek, megszűnt a nagy múltú Magyar Királyi Honvédség s előbb „demokratikus honvédség” jött létre, majd szovjet minta alapján létrehozták a Magyar Néphadsereget. A korszak jellegzetességéből fakadóan az 1945 és 1956 között szolgáló tábornokok között jelentős különbségek figyelhetőek meg. Az első években még többségben voltak a Ludovika Akadémiát végzett komoly katonai tudású „régi” tisztek, majd a kommunista hatalomátvételt követően a szakmai tudás háttérbe szorult és csak az elvhűség számított. Így fordulhatott elő, hogy a pártvezetés péksegédből, szabóból, vasmunkásból vagy villamoskalauzból kreált tábornokokat…