Péter ​második levele

G.-Tóth László - Négy ​hónap az óceánon
Az ​expedíció tagjai eljutottak az Antarktiszra, a trópusokra, Brazíliába és Togóba is.

Zsigmondy Emil - Alpesi ​kalandozások
Zsigmondy ​Emil az 1870-es és 80-as évek körül a modern hegymászóiskola, a vezetõ nélküli mászás úttörõjeként járta az Alpokat. Elsõ csúcshódításainak emlékét õrzi többek között a Zsigmondy-csúcs, a Zsigmondy-csorba elnevezés. Korai halála után kötetbe gyûjtötték hegymászótúráit – írásai ma is elevenek, izgalmasak. A hegymászótörténetileg jelentõs könyvet Nagyváthy János (gyakorló hegy- és sportmászó, két mászókalauz szerzõje) rekonstrukciójának köszönhetõen aktualizált információk, térkép és kalauz adatok, a túraútvonalak leírása, nehézségének meghatározása egészíti ki az eredeti beszámolókat, így a könyv egyben hegymászó-kalauzként is forgatható, hogy bármikor nekivághassunk a csúcsok újramászásának!

Bill Bryson - Jegyzetek ​egy nagy országról
Bill ​Bryson sajátságos szemüvegén keresztül már vethettünk egy pillantást Angliára (Jegyzetek egy kis szigetről), most Amerikát vizsgálhatjuk meg vele. Húszévnyi angol élet után költözött haza feleségével és négy gyerekével Amerikába - pontosabban Új-Angliába, ahol az ember nem zárja be a házát, ha elutazik, sem az autóját, ha vásárol. Ez nem a való világ - értesül Bryson egy New Yorkból odaszármazott szomszédasszonytól -, ez New Hampshire. Persze itt sem fenékig tejfel minden, mert ha az ember hatra kap időpontot a fogorvostól, az hajnali hat órát jelent... Bill Bryson mindenre képes rácsodálkozni. Jól fogjuk érezni magunkat a társaságában most is.

Arthur Koestler - India
A ​Terebess Kiadó Koestler két távol-keleti országról szóló könyvét ikerkiadásban hozza ki (szép, igényes könyv-formában és professzionális fordításban), azonban sem az India, sem a Japán nem sorolható az tárgyszó-fogalma alá. E könyvek ugyan konkrét utazások emlékanyagához köthetők - a szerző mind a két kötetben utal erre -, mégis inkább szellemi, kultúrtörténeti, politikai, históriai nemzet, illetőleg szubkontinens-ismertetők. Feltehető, hogy mindkét könyv egy-egy kvázi tanulmányút összefoglalója avégett, hogy a szerző a készülő nagy szintetikus könyveihez kellő szellemi, helyszíni muníciót raktározzon el. A India-könyv az ind bölcselet több évezredes tradíciójába való alámerülés melynek tengelyében a szexualitást természetfölötti célokra irányító szellemiség analízise áll. Koestler nagy fogékonysággal és tiszteletteljesen közeledik e különös antropológiához, misztikához - nem rejtve azonban véka alá csodálkozását, az európai ember álmélkodó távolságtartását. Könyvtári szempontból igen lényeges, hogy e könyv (és párdarabja) az ismereteknek nagyon magas szintjét közvetíti - művelt olvasók kereshetik.

Sándor Anna - Szibériai ​anziksz
Izgalmas ​szibériai utazásra hív e könyv. Nemcsak olyan helyekre vezet el bennünket, amelyeket jól ismerünk, hanem olyanokra is, amelyeknek korábban talán még a nevét sem hallottuk. Bemutatja Hakásziát, a "kis Svájcot", Krasznojarszkot, amely a legjobb úton halad afelé, hogy a jövő emirátusa legyen, Irkutszkot, Szibéria Párizsát és a Bajkál-tavat, Szibéria kék szemét. Beavat a Bajkál-bizniszbe is. Elkalauzol Dzsingisz kán hajdani katonáinak földjére, Burjátországba, ahol ma is a ló az ember legjobb barátja. Sok érdekességet megtudunk a mediterrán Vlagyivosztokról, felkeressük a csendes-óceáni szegeteket és a vulkán nagyhatalmat, Kamcsatkát: a medve-, hal- és szőrmeországot, amely gyógyhatású forrásaira alapozva most kezdi kiépíteni wellness-birodalmát.

Linda Grant - Az ​utca emberei
A ​rendkívül népszerű író egy Tel-Aviv-i utca egyik háztömbjéből indul el, hogy felfedezze az izraeliek belső dinamikáját - nem a kormányt és politikáját, hanem magukat az embereket, a legszélesebb változatokban. Iraki boltosok, kamasz katonák, maffiavezérek, tunéziai születésű telepesek, orosz tudósok és egy öngyilkos merénylő gyermekáldozatának apja elevenednek meg a könyv lapjain, hogy csak néhányat említsünk az emberek közül, akikkel útja során találkozik.

Bill Bryson - Jegyzetek ​egy kis szigetről
Bill ​Bryson húsz évig élt Nagy-Britanniában. Mielőtt angol feleségével és négy gyerekével visszaköltözött volna az Amerikai Egyesült Államokba, úgy döntött, hogy gyalog, buszon és vonattal még egyszer végigjárja a szigetországot. Szívében elnéző szeretettel az őslakosok iránt, kezében térképpel és jegyzetfüzettel hét héten át barangolt, míg végignézte, mi minden fog neki hiányozni a korlátlan lehetőségek hazájában.Például a Blaenau Ffestiniog Vasúttársaság, amely egy lelkes amatőrök által fenntartott és működtetett magánvasútvonal - csak utazni nehéz rajta, mert a vonat mindig öt perccel azelőtt indul, hogy az utasokat szállító busz befutna, és a következő négy óra múlva megy csak. Vagy ott van Morecambe, a híres tengerparti üdülőhely, amelynek tíz kilométer széles öblében a nap tíz órájában csak sűrű, fekete sár van, mert erős az apály. Mégis, még néhány évtizede is tízezrek töltötték itt szabadságukat. Vagy Ashington, a tizenötezres bányászváros, ahol a napi tíz-tizenkét óra munka után a bányászok olvasókörbe, hangversenyre, színházba jártak, és (öltönyösen!) a helyi festők klubjába, és műveik a mai napig láthatók a helyi múzeumban, noha a bánya húsz éve bezárt.Karosszékben megtett utazás, veszélytelen találkozás a számos különc angol közül jó néhánnyal, szerelmi vallomás egy országhoz - kalandra fel Bill Brysonnal!

Bayer Zsolt - Szibéria ​és az orosz Távol-Kelet
Visz ​a vonat... Különös, borzongató végtelenség. A világmindenség végtelensége is az. Néha fáj, néha egészen nevetséges. Reménytelenül szerelmesen, bután bámulva az éjszakai égbe - olyankor inkább nevetséges. A halálon töprengve meg inkább fájdalmas. És persze reményteli. Hiszen ha van végtelenség, akkor semmi sem egyszeri és megismételhetetlen. Akkor abban a végtelenségben végtelen sok Föld nevű bolygó kering - és végtelen sok magamban ülök a Transzszibériai expresszen, és elmélkedek a végtelenről éppen. Mert a végtelenben végtelen minden pillanat - s akkor nincsen halál. De a legszomorúbb végtelenség mégiscsak Szibéria. Az benne a legszomorúbb, hogy még csak nem is végtelen - és mégis az... Visz a vonat.

Ewan McGregor - Charley Boorman - A ​hosszabb úton Afrikába
Tizennyolc ​ország. Öt lengéscsillapító. Két motoros. Egy lenyugözôen kalandos út.Miután 2004-ben a színész és motorrajongó Ewan McGregor és Charley Boorman körbemotorozta a világot, nem szunt meg bennük a kalandvágy. Afrikában tett UNICEF-látogatásuk után tudták, ide még vissza kell térniük, hogy teljes egészében megismerjék ezt a fantasztikus kontinenst.Elindultak hát tizenötezer mérföldes útjukra. Két vadonatúj BMW megpakolva mindennel, amire szükségük lehet. Velük utazott Russ Malkin producer-rendezô és David Alexanian, valamint A hosszabb úton csapata. A skóciai John o’Groatsból indultak, Anglia a legészakibb csücskébôl jutottak le az Agulhas-fokig, Dél-Afrika legdélibb szegletébe.Útközben megtapasztalhatták a világ legrázósabb útjait, és a földkerekség talán legkedvesebb, legbarátságosabb embereivel találkozhattak. Motorjaikon eljutottak az egyiptomi piramisokhoz, Tunéziában ellátogattak Luke Skywalker házába. Megismerkedtek olyan emberekkel, akik megjárták a poklot: ugandai gyerekkatonákkal és a taposóaknák által megnyomorított etióp gyerekekkel. Ruandában közelebbi ismeretségbe kerültek egy gorillacsaláddal, Botswanában pedig kis híján eltaposta ôket egy elefántcsorda.Ewan és Charley gyakran szélsôséges idôjárási körülmények között motorozott. A csak rájuk jellemzô humorral és ôszinteséggel mesélik el kalandjaikat: a drámát, a veszélyeket, a teljes kimerültséget és az izgalmat, hogy ismét együtt motorozhatnak egy varázslatos és csodálatos kontinensen.Ewan McGregor 1971-ben Pertshire-ben született. Elôször Dennis Potter Lipstick on Your Collarjában tunt fel. Azóta rendszeresen szerepel színpadon, és több mint harminc filmben játszott. Ewan keresett már jegesmedvéket a kanadai sarkkörön, többször járt Afrikában az UNICEF érdekében, a hondurasi ôserdôket pedig rovarokon élte túl. 2004-ben Charley-val körbemotorozta a világot. A hosszabb úton címu könyv errôl az utazásról szólt.Ewan motorkerékpár-gyujteménye egyre gazdagabb, bár KTM-jét eladta. Londonban él feleségével és három lányával.Charley Boorman elsô filmszerepét a Delivarence-ben játszotta, Jon Voight fiaként. A filmet édesapja, John Boorman rendezte. Azóta játszott az Excaliburban, a The Emerald Forestben, a Remény és dicsôségben és A kígyó csókjában (itt találkozott elôször Ewannel), valamint a The Bunkersben. 1966-ban született Londonban, gyermekkorát Írországban töltötte, fiatalkorában rendszeresen részt vett a különféle motokrosszversenyeken. Ewannel együtt tagja volt az angol motoroscsapatnak, és David Jeffriesszel együtt megnyerte a Superstock Series-t. 2006-ban indult a Párizs–Dakar-ralin. Feleségével és két lányával él, szintén motorbicikli-gyujtô, és alig várja, hogy újabb kalandban lehessen része.

Boglár Lajos - Wahari
Wahari, ​a piaroák legfőbb kultúrhérosza, minden állat és növény teremtője, aki minden anyagban jelen van. Az őserdőben vadállatot űző indián férfi s az ültetvényeken verejtékező indián asszony minduntalan találkozik Wahari teremtményeivel és mitikus ellenfele Kwojmoj, a Mérges Kígyó gonosz alattvalóival, ártó szellemével. Boglár Lajos a dél-amerikai indiánok nemzetközileg is méltán elismert kutatója két ízben töltött hosszú hónapokat az Orinoco őserdeiben élő piaroa indiánoknál, vagy ahogyan ők nevezik magukat, az erdei embereknél. Együtt élt és dolgozott velük, megismerte szokásaikat, hiedelemvilágukat, részt vett titkos, kultikus szertartásaikon. AWahari egy természeti nép szinte még érintetlen állapotában való megismerésének eleven krónikája. A könyv előszavát és utószavát Halmos István írta, aki 1967-68-ban, Boglár Lajos kutatótársa volt a piaroák között.

Kenneth Anderson - Ilyen ​a dzsungel
Az ​angol vadász-író kilenc elbeszélését adjuk át e kötetben az Olvasónak. Anderson nemcsak híres vadász és kitűnő író, de szerelmese is az indiai dzsungelek megragadó szépségű, érintetlen, vad világának, amelynek minden növényét, minden állatfaját ismeri. Több ízben kérték fel, hogy szabadítsa meg India egyik vagy másik vidékét egy-egy vérengző és ravasz emberevő tigristől, amely olykor hosszú hónapokig páni rémületben tartotta a lakosságot. E vadászatok közben szerzett élményeit, kalandjait írja le a szerző, akit csak egész életén át szerzett dzsungelbeli tapasztalata és bámulatos ösztöne mentett meg a vadállatok karmaitól-fogaitól. A dzsungelekben nemcsak növények és vadállatok élnek, hanem emberek is, Anderson mélységes humanizmussal figyelte az erdőlakók életét - és valahányszor képes volt rá, minden módon segített rajtuk. Elbeszéléseinek főszereplői gyakran nem a vadállatok, hanem a különös életű erdőlakók. Anderson sikeres könyvét mindenkinek melegen ajánljuk, akit érdekelnek a távoli tájak és emberek, a dzsungelek állatai és a feszült izgalmú vadászjelenetek.

Michael Palin - Hemingway ​nyomában
Ernest ​Hemingway születése után száz évvel Michael Palin nyakába veszi a világot, hogy végre megláthassa mindazon helyeket, amelyek az első Hemingway könyv olvasása óta éltek a képzeletében. Elutazik az észak-michigani erdőkhöz és tavakhoz, bejárja Olaszország első világháborús csatamezőit és a spanyol polgárháború helyszíneit. Keresi Hemingwayt Párizs utcáin, a pamplonai bikafuttatáson és a bolondos valenciai Fallas-ünnepen. Betér az író kedvenc kubai kocsmáiba, felhajt néhány daiquirit, és Havanna partjainál kipróbálja a marlinhalászatot. Uganda mélyén, egy legyektől hemzsegő városkában elzarándokol a lezuhant repülőgép roncsaihoz, Ketchumban pedig felkeresi a házat, ahol a Nobel-díjas író vadászpuskájával főbe lőtte magát. Michael Palin tőle megszokott szellemességgel és humorral ötvözi a kalandregény és az útirajz legjobb hagyományait.

Philip Wilkinson - Jangce
Az ​igényesen illusztrált kötet végigkíséri a folyót csodálatos és izgalmas útján. Bemutatja a Jangce sajátságos állat- és növényvilágát, a milliók megélhetését biztosító folyami halászatot és kereskedelmet. Elmeséli, milyen szerepet játszott a folyó a kínai történelem sorsfordító eseményeiben, például a Három királyság korának csatáiban, a taiping felkelésben, vagy a "hosszú menetelésben".

Németh H. András - A ​perui kaland
E ​színes képeskönyv segítségével végigkísérhetjük Andris és Katica nem mindennapi kalandjait a távoli Peruban, az inkák földjén. Az utazás során megismerjük Ushut és Qusit, főhőseink indián barátait, valamint Lima csodálatos építészetét, az őserdő avatatlan szemek elől elzárt erődjét, és Machu Picchut, az impozáns kővárost is. A számos rajz és ábra segítségével az olvasók közelebb kerülhetnek a távoli táj kultúrájához, növényzetéhez, állataihoz és különös rejtélyeihez...

Z. Vincze György - Vendégként ​az örömök kertjében
"A ​fel nem robbant petárda a sanghaji szállodautca közepén feküdt. Alattomosan, csábítóan, mint egy félretett játékszer, amelyről a gazdája megfeledkezett. Alig volt poros, valószínűleg az út szélén véletlenül rúgott bele valaki, s amikor felismerte, hogy miféle "göröngy" gurult középre, nem mert hozzányúlni. Közölünk először Miklós vette észre, aki néhány lépéssel előttünk haladt. Két európai ruhás kínai jött mögöttünk, s amikor egyikük meglátta, hogy Miklós forgatja, nézegeti, leteszi majd fölveszi a petárdát, mindketten sietős léptekkel igyekeztek minél távolabbra kerülni..."

Titkos Ervin - Egy ​év az Antarktiszon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rakonczay Viktória - Rakonczay Gábor - Tűzhangya
Két ​fiatal diák, Rakonczay Viktória és Rakonczay Gábor saját tervezésű és építésű hajójukkal - első magyar párosként - átevezték az Atlanti-óceánt 2008-ban. Az út előtt sohasem eveztek, még a Balatonon sem, ám 51 napi, hihetetlenül kalandos és viharokkal tarkított evezés után átértek az óceán túloldalára, vegyes párosként világrekordot döntve. Washingtonban a National Geographic Adventure, az év kalandja díjjal, vagyis a Best of 2008 Adventure-rel ismerte el egyedülálló teljesítményüket. Londonban Guinness World Records kitüntetést kaptak. A Tűzhangya névre keresztelt óceáni evezős hajójuk tervezéséért itthon elnyerték a Magyar Formatervezési Díjat. A hajót Budapesten a Magyar Iparművészeti Múzeumban és Bécsben a Vienna Boat Show-n láthatta a nagyközönség. A könyv erősen inspiráló hatású, magával ragadó és hiteles beszámoló az emberi akaraterőről és célmegvalósításról. E könyvhöz Fa Nándor, óceáni vitorlázó a következő ajánlást írta: "Viharos sebességgel eldöntötték a számukra fontos kérdéseket, építették a hajót, pörgött a szellemi felkészülés. Mindent felszippantottak, amiről érezték, hogy fontos, kizárták a pesszimista külvilágból érkező huhogást, és mire kitavaszodott, avatták a Tűzhangyát. Ilyen, aki menni akar." Fábry Sándor ajánlása a következő: " Ha Viktória és Gábor pár évtized múlva megkérdezik egymástól/önmaguktól, mi lett az álmaikból? - Lesz mit válaszolniuk."

Gombár Endre - A ​rénszarvasverseny
A ​rohanó állatok hajtóik szemébe-szájába kapálták a havat, Veli-Matti is alig látott-hallott, csak görcsösen szorongatta a gyeplőt, és igyekezett megtartani egyensúlyát a szánon. A legtöbb versenyző hangos énekszóval, ütemes kiáltozással nógatta rénszarvasát. Veli-Matti azon igyekezett, hogy a bolyban maradjon, mert még nem érezte, hogy a gyeplővel határozottan irányítani tudná az állatot. Már a táv felét megtették. A közönség hangosan biztatta a gyerekeket, a szánok elszakadtak egymástól. Valaki a közönség soraiból egy fekete kutyát szabadított be a pályára. Veli-Matti rénje megijedt a kutyától, megbotlott, bal hátsó lába beleakadt az istrángba. De a fiú most már nem adta fel. Erőteljesen megrántotta a gyeplőt, és a rén megállt. Akkor előrehajolt, és sikerült kiszabadítania a rén lábát. Ezzel azonban máris időt vesztett. Hogyan tovább?

Szűtsy Lóránt - Boldog ​vadászévek
Régi ​igazság, hogy valódi, szívvel-lélekkel vadász aligha lehet az olyan emberből, aki csak élete derekán vagy még később csapott fel vadásznak. Vérbeli vadásznak nyilván születni kell. Mert akinek már pár napos csecsemő korában első tárgyként patront adnak megmarkolni, aki odahaza születésétől fogva ágas-bogas vadásztrófeákat lát, csodálgat meg a falakon, aki már az első mesékben erdőről-mezőről, vadászkalandokról hall, abból nem is igen válhat más, mint vadász...

Rejtő Jenő (P. Howard) - Megyek ​Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam
A ​Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című memoár, Rejtő első igazi könyvpróbálkozása, három kalandos esztendő történéseit foglalja össze. A leginkább útirajznak vagy utólagos naplónak nevezhető kéziratból - ami azért a későbbi P. Howard-os fordulatokban sem szűkölködik - inkább egy, a Parnasszusra irányt vett szerzőt ismerünk meg, aki az íróvá válás céljából indult élményszerző nyugat-európai körútra.