Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Lara
5.0/5

Maupassant ​és Pirandello mellett Munro novelláinak köszönhetem, hogy újra ráéreztem a kispróza ízére. Egy-egy elbeszélés olyanná válik a napok során, mint egy kávé, cigaretta, vagy egy pohár sör – határozott ideig tart, és ilyenkor tudja az ember, hogy arra a kis időre valóban élvezheti azt – a szó kellemesebb értelmében vett – magányt, ami kizárólag a belső gondolati életet jelenti, és aminek csak másodlagos feladata a hétköznapi eseményeken való töprengés. Eközben, a kötet elbeszéléseinek olvasása során újra és újra felfedezi az ember, hogy a mindennapi élet eseményei mögött különféle, szövevényes rendszerek rejlenek, amik a különböző cselekmények elkövetőinek és elszenvedőinek tudatos és tudattalan szándékaiból tevődnek össze; és ezzel együtt azt, hogy ez az értelmi és érzelmi pókháló úgyis csupán az irodalom és sosem a valós élet szintjén bogozható ki igazán, mert csak itt szegődik valaki a vezetőnkké: az író, aki megengedheti magának, hogy pártatlan legyen. És Munro kiváló vezető.


korkata
5.0/5

Mindennapi ​embereket mutatott meg a hétköznapokban.
Nem volt olyan novella mely nem mutatott volna rá valami hiányra, fájdalomra, nehézségre. Mégis a legtöbbször úgy éreztem, hogy van remény.


gab001
5.0/5

Magas ​elvárasokkal kezdtem neki ennek a könyvnek, így eleinte kicsit csalódott voltam. Aztán fokozatosan hozzászoktam a történetek hangulatához és nem vártam a csattanót a novellák végén. Érdekes volt, hogy szinte mindegyik E/1-ben íródott. Rendkívül változatosak a szereplők és a körülményeik, bár a helyszín mindegyikben egy kisváros. Nehéz elszakadni.


szucsiani
5.0/5

Ritkán ​olvasok novellákat, jobban szeretem a hosszabb lélegzetű történeteket, de ez a kötet nagyon közel került hozzám. Talán mert nagyon emberiek ezek az írások. Olyan mintha rólunk, ismerőseinkről szólnának.
Szinte valamennyi novella szomorkás hangulatú, mégis reményteli és pozitív végkicsengéssel záródik.
Megkedveltem Alice Munrot, szeretnék még olvasni tőle.


Még ​nem olvastam semmit Alice Munrotól, úgyhogy nem voltak elvárásaim, de kellemesen csalódtam. Jó, tudom, hogy Nobel-díjas, de az utóbbi egy hétben megtanultam, hogy az nem mindig garancia arra, hogy nekem is tetsszen.
Mindegyik történet teljesen hétköznapi emberekről és helyzetekről szól, de mégis végig fenntartotta az érdeklődésemet. Hiába sok benne a szomorúság és a magány, azért szinte mindig éreztem egy kis reménysugarat. Ezek után szívesen olvasnék még mást is az írónőtől.


langimari
4.0/5

Ezúttal ​csak négy csillag. A novellák jórészt önéletrajzi jellegűek, talán ezért nem sikerült mindegyik olyan pompázatosan “ütős”-re, mint amilyeneket gyakran tud ez a Munro. Nekem a legjobban a Képeslap című novella jött be ezúttal. Mindazonáltal ideje lesz utánanéznem ennek a környéknek, Jubilee, vagy hogy hívják a városkát, ahol az önéletrajziak játszódnak. Ja, és a Boldog árnyak tánca egy Gluck-darab, az Orfeuszból, ha valaki szeretné meghallgatni.


P_Eni
3.5/5

Hétköznapi ​emberek hétköznapi élete. Volt olyan rész, amihez hasonlóval a saját múltamban is találkoztam, volt, amiben közeli ismerőseimet véltem felfedezni, valamiért mégsem sikerült egyszer sem “történeten belülre” kerülnöm. Rá kellett vennem magamat, hogy folytassam a könyvet, és olvasás közben is többször elkalandoztam, csak néha kötött le. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mi volt a baj, lehet, hogy csak rosszkor került a kezembe. Nem kizárt, hogy a jövőben próbálkozom még Munro könyvekkel (majdnem mindennek szoktam még egy esélyt adni), hátha akkor ráérzek majd az ízére, de ehhez időre van szükségem.


Caroline
4.5/5

Alice ​Munro munkásságával A boldog árnyak tánca kötetben kezdtem ismerkedni. A szomorkás, olykor már-már nyomasztóan nyers erőt megütő novellák “első ülésre” (amikor egyszerre majdhogynem 150 oldalt olvastam belőlük) eltelítettek. Félretettem és pihentettem a kötetet. Akkor úgy gondoltam, hogy a történet vége nem lehet happy end (amivel nincs is semmi gond). A finom suttogás, amivel a karakterek próbálnak lendíteni sorsukon kevésnek bizonyul. Az árny létbe ragadt lelkek nem táncolhatnak boldogan, csak egy abszurd (élet)színpad, abszurd muzsikájára.
Ma újra elővettem… kedvenc novellát is találtam (Az utrechti béke I.,II.). És immár nem tudom/akarom mellőzni a (finoman Csáthra emlékeztető) szembesülést azzal, hogy akár én is járhatnám az árny létbe ragadt lelkek táncát…boldogan.


koan12
4.0/5

Alice ​Munro hétköznapi emberek történeteit tárja elénk. Különleges, tragikus, megrázó történeteket mesél el. A novellák olvasása közben olyan érzésem volt, hogy a szereplők szeretnének valami elől elmenekülni, de nem tudnak, nincs hová. Rájönnek, hogy a sorsuk elől nem menekülhetnek. Ahogyan egyikünk sem. Talán mindannyiunkról szólnak ezek a történetek.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

100.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók