További értékelések

Piszkos ​Frednél kultikusabb Rejtő-hős valószínűleg nincs, Fülig Jimmy ellenben több alteregót is megélt a ponyvakirály karrierje alatt. Nem teljesen világos a számomra, miért nem fésülte össze azokat az egyértelműen típuskaraktereket, akik nyilvánvalóan egyívásúak voltak vele: Galamb, Rozsdás, Jimmy, mind egy-egy hosszabb-rövidebb éltű kőöklű, ravasz, talpraesett, ámbár olykor rövideszű szépfiú, Gorcsev Iván elveszett kistestvérei, Evelyn Weston kuzinjai. Mint ilyenek, szinte atombiztosan szállítják nekünk a hol teljesen komolytalan, hol veszélyesebb izgalmakat ígérő kalandokat, ezúttal egy királyi családos-szerepcserés-trónbitorlós konfliktus keretében.

Örültem, hogy nem a sivatag és a légiók világába kirándultunk: a déltengerek hajós miliője a reszelős modorú matrózokkal, egzotikus kikötői kocsmákkal és sötét ázsiai sikátorokkal remek színtér egy eszeveszett üldözős-nyomozós sztorihoz, a képregényeknek itt nyílna lehetősége arra, hogy kicsit feldobják, továbbfejlesszék a mediterrán környezetben játszódó darabokban már megismert sárgás-barnás vintage hangulatot. Nyomokban érezni véltem ilyen ambíciókat Az elveszett cirkálóban, de jelen esetben sajnos nem, sőt, itt határozottan úgy tűnt, hogy a grafikai oldalt elnyomja a cselekménynek történő megfelelés kényszere: az események sodrása feszes, talán túlságosan is, a rajzok szinte mindig közeliek, nagyon kevés a kizárólag a hangulat megalapozására szolgáló kocka: gondolok itt Az elveszett cirkáló egészoldalas festményére a viharban hánykolódó hajóval. Ehhez hasonló jelenetekkel itt nem nagyon találkozunk, illetve amikor mégis, akkor is irgalmatlan mennyiségű szöveget zsúfolnak be a képbe. A zsúfoltság egyébként a terjedelmen is megmutatkozik – szerintem ez a széria leghosszabb darabja a maga majdnem száz oldalával, pedig érezhetően vannak a történetnek olyan aspektusai és mellékszálai, amiket akár ki is hagyhattak volna a készítők.

Ezzel együtt a kötet száz százalékban hozta a megszokott színvonalat, úgyszólván a fent említett hiányosságok is teljesen tipikusak. Az alapanyag ugyebár kétségkívül remek, Rejtő egy nagyszerű ötletet dolgoz benne ki, és elég sokáig kibírja anélkül, hogy rá jellemző módon feleslegesen még egyet csavarjon az egyébként is kellőképpen sok kérdőjellel megtűzdelt eseményeken. Megjegyezném, hogy Korcsmáros és a modern átdolgozás készítőinek helyében én elhagytam volna úgy a királyi család {{kétes eredettörténetét}}, mint Piszkos Fred {{származásának részletes bemutatását}}. Egyébként érdekes felismerés lehet, hogy bár Rejtő írt már humortalan kalandregényt hasonló alapkonfliktussal, itt mégsem önmagát dolgozza fel újra, hanem Twaint – amiben ugye nincs semmi kivetnivaló, de adhat nekünk némi támpontot arról, hogyan is születtek a ponyvák a harmincas években.

Maximálisan ajánlott kiadvány, élveztem és tetszett, végig lekötött, de nem talált olyan mélyen a szívembe, mint az elmúlt két olvasás alanyai.

„_Uram! ​A késemért jöttem!_”

Az egyik kedvenc Rejtő-könyvem, elég régóta terveztem már, hogy el kéne olvasni a képregényt is. Jól szórakoztam, de ugyanazt kell mondanom, mint Az elveszett cirkálónál: a képi világ remek, de regényként jobban élveztem, és jobban összeállt a történet.

Rejtő ​for President.
Meg Fülig Jimmy, hiszem ebben a törtènetben {{ki is próbàlja}}.
Az első mondattól az utolsóig kivàló. Alapmű.
Így átdolgozva meg, szinte film.

Két ​dolgot rögtön és azonnal el kell mondanom!
Az első az, hogy ezeknek a színezett, némileg átdolgozott Korcsmáros-képregényeknek voltaképpen ha nem is egyenlő rangú, de mindenképpen kellő szerénységű és brillián sképességű alkotótársa a képrgények két átdolgozója, Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán. Az első úriemberé volt az átdolgozás feladata, az utóbbié a színezés. Mivel az előzőleg olvasott, A három testőr Afrikában című darabról írt értékelésemben hoztam példákat az átdolgozásra, most ezt nem teszem. Csak újra fejet hajtok mind az eredeti szerzők, mind az újrakiadás alkotói előtt. És újra elmondom, hogy szerintem piszok jó az új kiadás! Ez igazából akkor érezhető igazán, ha az eredeti, fekete-fehér verzió mellé tesszük ezt az új, színezettet. Ahogyan az előzőleg olvasott, de főleg nézegetett Testőrök mellé is tettem illusztrációt, úgy érdemes most is szemügyre venni, mi is a különbség Korcsmáros eredeti, 1964-es és a mostani, átdolgozott, színezett rajzok között. Gondolom, van, aki eleve szentségtörésnek érzi, hogy a mostani szerzőtársak megbolygatták az eredeti rajzokat. Nyilván vannak hozzá érveik is. A magam részéről nem akarok szőrösszívű lenni. Elsősorban azért nem, mert úgy érzem, ez a frissített kiadás sokkal jobban kiadja a rajzok és a történet egyedi humorát, komikumát. Példa erre ez a két kép:
(amit itt nézhetsz meg: https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/rejto_jeno_korcsmaros_pal_piszkos_fred_a_kapitany)

Tény, hogy a szerzők vették a bátorságot, és leltem olyan kockákat, amiket kihagytak a felújított verzióból. Ez számomra is érthetetlen. Az már nem annyira, hogy voltak rajzok, amiket viszont megalkottak. Nem újraértelmeztek, nem átalakítottak, hanem ők rajzolták meg, nincs eredeti, Korcsmáros-féle alapverziója.

Vagyis összefoglalva: engem megnyert magának ez az átdolgozás, színezés.

A történet
Mint minden Rejtő darabnak, a Piszkos Fred-nek is van története. S mint minden Rejtő-darab esetében itt is teljesen másodlagos a történet. Szerintem Rejtő kedvelőinek a zöme el nem tudná mondani, melyik könyvének mi is az alapsztorija, vagy ha el is mondja, nagyjából lényegtelennek tartja. Mert Rejtő történeteiben nem a fő cselekmény a lényeg, sőt, az jobbára érdektelen. Ami figyelemreméltó, azok az alakjai, ezek a kedves, bár jobbára keményöklű, nem túl intellektuális, de nagy szívű csirkefogók, és persze a sziporkázó pesti humor, amelyet becsempész Marseille kikötőjébe, az afrikai idegenlégióba, a tengerparti kiskocsmákba, mindenhová, és sehol nem érezzük antagonisztikusnak. Sehol nem lóg ki a lóláb azzal sem, hogy a szereplők csuda mókás nevei valójában, a legtöbb esetben, pesti nevek. Mert azért valljuk be, hol mutatkozna be máshol bárki ezen a néven?
„– …én is az igazi Trebitsch vagyok!”

A Piszkos Fred, a kapitány-nak nem Piszkos Fred, a kapitány a főszereplője. Ő csak az, aki a háttérben kavarja a dolgokat. A kapitány az alvilg rettegett alakja, nevének csak az említésére megfagy mindenkiben a vér. Bár egy ápolatlan pipaszár az egész muksó, de ő az, aki kiütötte Nagy Bivalyt is, akivel a Serény Múmiák kasztját, a legfelsőbb csoportot, ők alkotják, ketten. Ők az alvilág fejei. A kapitány főleg az eszével. A történet igazi főhőse azonban a huszonöt éves Fülig Jimmy és a titkos főherceg, Antonio, akivel, a’ la Mark Twain koldusa és királyfija, Jimmy szerepet cserél, hogy ki-ki az eredeti környezetétől egészen eltérő viszonyok között állja meg a helyét. Fülig Jimmy az alivlágban, a kikötői kocsmák hierarchiájában van tökéletesen otthon, ahol az a nyerő, aki előbb és nagyobbat üt, meg aki megfelelő kapcsolati tőkével rendelkezik. A herceg persze az udvari kavarások foglya, világa az arisztokráciának a kikitői kocsmáktól lényegében semmiben el nem térő világa. Csak a beszédmód és a protokoll más.

A lényeg: a herceget a trónjához kell juttatni, mert vannak, akik egészen más szeretnének. Ebben segítség Fülig Jimmy, és emiatt kavar Piszkos Fred is (akinek a múltjáról megdöbbentő dolgokat tudunk meg). Elindul a történet, Rejtő talán leghíresebb, heveny röhögésrohamot kiváltó párbeszédével („Uram, nem látta a késemet? / Hol hagyta? / Valami matrózban?”), és nem is áll le a heppiendig. S közben végig röhögünk. Nem aprókat. Meg lehet, persze fölöslegesen izgulni is: például van itt vízbedobhatatlan hulla, gaz trónbitorló, herceg többször is a csapóajtó alatt. Lehetetlen leírni a hangulatot, elmerülni a részletekben, mert annyi minden van a könyvben. Képregényben.

Akkor mi is ez?
Ezt már viszont, ha érdekel, itt tudod elolvasni:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/rejto_jeno_korcsmaros_pal_piszkos_fred_a_kapitany

Nem ​rossz, nem rossz ez a képregény, sőt kifejezetten helyes pofákat kaptak a főbb szereplők. Különös a rengeteg ázsiai stílusú után, de nem volt élvezhetetlen vagy csúnya. A királynak kifejezetten bájos pofija volt!

Nagyjából helytállóan meséli az eredeti könyvet, de én mégis inkább azt javaslom először: többet ad, benne van minden háttérinfó és fordulatosabbak a párbeszédek. Azért pár gyöngyszem ebbe is belekerült ám! ;)

Vicces ​képekben látni ezeket a szereplőket.

Bujtor ​A három testőr Afrikában-adaptációja óta tudjuk, hogy Rejtő humorát lehetetlen visszaadni filmben. A képregény viszont a legideálisabb közeg, Korcsmáros Pálnál jobban ugyanis senki sem tud maláj díjbirkózókkal pofozkodó Fülig Jimmyt, csimbókos szakállú Piszkos Fredet, és hegyes mellű Vöröskarmot rajzolni.
http://konyves.blog.hu/2008/12/21/negy_kepregeny_karacsonyi_bejglit

A ​legklasszikusabb Péhoward!
Még ebben a formában is!
Sőt!

Nagyon ​tetszett a történet, rengeteget nevettem rajta. Fülig Jimmy hatalamas figura, meg Mr. Irving is nagyon jó. Végig fordulatos és kiszámíthatatlan a történet, ez nagyon tetszett, valamint az is, hogy az elején egy szálon fut a történet, majd 2 szálra válik szét. :)